8. fejezet

Silja és Aleksi egy darabig a kanapén ültek a gondolataikba mélyedve, miután átcserélték a vizes ruháikat. Hallották, hogy Lukas a szobájában feltételezhetően tör-zúz – legalábbis a hangos hupogásokból ítélve. Kisvártatva abbamaradt a tombolás, és Lukas zenét kapcsolt, szokásához híven black-metalt. Ezt sem Aleksi, sem Silja nem bánta, mert szerették a zúzós zenéket, és így legalább nem kellett Lukas őrjöngését hallgatni.

– Ez elmebeteg – jelentette ki teljes meggyőződéssel Silja.  

– Le fog higgadni – legyintett Aleksi, aki már szintén nyugodtabbnak tűnt. – Inkább nézzük meg azt a társkeresőt! – pattant fel, és a szobája felé indult.

Hát ez csodás.

– Na jó… – Silja kissé vonakodva követte a fiút. Azt remélte, hogy kiverte a fejéből az ötletet, de ezek szerint Aleksi tényleg komolyan gondolta… Kellett említenie. Mire felért, a fiú már be is kapcsolta a számítógépet. Silja elfintorodott, mert az asztal hátterén félmeztelen nők pózoltak, de Aleksi nyomban megnyitotta az internetet. Bátyja a forgósszékébe ült, ő pedig odahúzta a fiú kisszékét, azon foglalt helyet.

– Ismersz jó oldalt, vagy majd a Google kisegít?

– Honnan ismernék mégis? Én nem élek ilyenekkel – bökte oldalba a fiút.

– Eddig én sem… sebaj. – Aleksi rákeresett a társkeresés kulcsszóra, és kiválasztotta az első találatot.

– Mi lesz a felhasználóneved?

– Hmm… valami olyan, ami kifejezi a tökéletességemet és a szerénységemet – nevetett fel a fiú. – Én leszek mondjuk… Thor. Bassza meg, ez foglalt!

– Hm. Thundering Thor? – javasolta Silja. – Amúgy tényleg olyan vagy, mint Thor. Kretén vagy, szereted a hasadat és még külsőre is hasonlítasz rá.

– Ez jól hangzik! És tessék több tisztelettel beszélni róla! A végén még megharagszik rád, és belevág a villám a házba! – Aleksi kisandított az ablakon. Az eső még mindig zuhogott, és kisvártatva mennydörgés morajlott fel. – Látod? Már közeledik!

– Hú, kezdek félni! Az öcséd meg olyan, mint Loki – nevetett Silja. És ha Lukas megtehetné, ő is nyolcvan embert ölne meg két nap alatt.

– És te? Thornak nem volt lánytestvére… 

– De volt az a harcos-csaj, Sif vagy kicsoda… Tudod, aki együtt küzdött vele. 

– Igen, tudom… de ő a mitológiában a felesége volt! – Aleksi megütközve pillantott a lányra. Arckifejezése egyértelműen tudatta, hogy furcsának tartaná, ha el kellene vennie mostohahúgát.

– De nekem is fekete a hajam meg zöld a szemem, mint neki – viccelte el a lány. Rosszulesett neki belül az, amit a fiú mondott, de már jóformán fel sem vette Aleksi efféle megnyilvánulásait. Az évek során teljesen hozzászokott.

– Lucy is szőke és kékszemű, de ettől mégsem lesz Thor! – vigyorodott el Aleksi is, majd hozzálátott az adatok kitöltéséhez.

– Mert ő lány – csóválta meg a fejét a lány. – Na, nézzük! „Társkeresési célok: ismerkedés, szex, tartós kapcsolat.”

Aleksi nevetve kipipálta mindhárom négyzetet.

– Célszerűbb lenne folyamatábrával szemléltetni. Ismerkedés, aztán szex, és ezek alapján remélhetőleg tartós kapcsolat. Vagy az első kettő lehet akár fordítva is.

Silja kényszeredetten felkacagott.

– Már nem azért, de ameddig így állsz hozzá, sohasem lesz tartós kapcsolatod. – Kivette a fiú kezéből az egeret, és kitörölte a „szex és ismerkedés” rubrikákból a jelölést.

– Addig is marad a pornó – sóhajtotta Aleksi megjátszott fájdalommal, és tovább görgetett.

– Jaj, te szegény szenvedő lélek! Képzeld, én még csak nem is csókolóztam – húzta el a száját a lány. És ha rajtad múlik, nem is fogok, te tahó.

– Megnyugodhatsz, szerintem Lukas sem. A horoszkópom miért olyan lényeges?

– Ki az a hülye, aki csókolózna Lukasszal? Mármint Lucyn kívül. Aki remélem nem csókolózott. – Silja nem akart belegondolni ebbe. – És passz, de azért add meg – vonta meg a vállát. – Amúgy… milyen? – kérdezett rá félénken.

– Csókolózni? Szexelni jobb, de az se rossz. Etnikum? – akadt meg Aleksi szeme a következő kérdésen. – Milyen rasszista dolog már ez?

Silja megforgatta a szemét. Tipikus.

– És mit írsz bemutatkozó gyanánt?

„Ha teccem, írj rám!” – gépelte Aleksi, és egy kacsintós smileyt is hozzáfűzött.

Silja hangosan kinevette mostohabátyját, és megcsóválta a fejét.

– Istenem… Ezt remélem, te sem gondoltad komolyan. Na, el az útból! Megcsinálom neked rendesen az adatlapodat. Így max a tizenéves partypicsák fognak rád írni.

– Taníts, mester! – A fiú átadta neki a helyet, és érdeklődve figyelte a ténykedését. Silja gépelni kezdett:

Én egy huszonegy éves, egyetemista fiú vagyok, testneveléstanár szeretnék lenni. Szeretek filmeket nézni, a barátaimmal bulizni, koncertekre járni, edzeni. Érdekelnek a videójátékok, sportok és a kulináris művé… – Ezt kihúzta, mert egyrészt Aleksit a gasztronómián belül csupán az evés aktusa érdekelte, másrészt abban sem volt biztos, hogy ismeri a „kulináris” szót. Így folytatta: Nyitott, vidám fiú vagyok, és egy olyan lányt keresek, aki… – Aki nem én vagyok.

– Aki? – nézett rá Silja kíváncsian.

– Aki csinos, elfogad olyannak, amilyen vagyok, őszintén szeret… és jó az ágyban. És egy kacsintós smileyt is kérek a végére!

– Az utolsó mondatot a te érdekedben inkább kihagyom – mondta Silja megrovón, miközben gépelt.

– Ennyit arról, hogy a nők díjazzák az őszinteséget…

– Nagyon rosszul marketingeled magadat. Azt akarod, hogy komoly kapcsolatod legyen, de ha ilyeneket írsz bemutatkozóba, akkor magad alatt vágod a fát. Senki nem fog komolyan venni. Azt fogják hinni, hogy te is csak ugyanolyan bunkó tahó vagy, mint az összes többi, aki csak meg akarja őket húzni.

– Akkor mit írjak? Idézzek nekik Shakespeare-t?

– Sarkítasz. Na, nézzük még, mi van… Szexualitás – böngészte tovább Silja a honlapot. – Komolyan azt kérdik, mekkora a…? – vörösödött el a lány, és rögtön eszébe jutott a koncert utáni jelenet.

– Micsoda szerencse, hogy a múltkor megmértem Lukas vonalzójával!

– Te. nem. vagy. normális. – Siljának kikerekedett a szeme, és erősen homlokon csapta magát. – És amúgy a vonalzó nem csak tizenöt centi? Csak úgy szépen, halkan, finoman kérdem – csipkelődött a lány, miután magához tért sokkjából. Mostohabátyja esetében nem volt érvényes az az állítás, miszerint az ember egyre bölcsebb és komolyabb lesz az idő múlásával. Aleksi évről évre egyre idiótább lett.

– De, igen, úgyhogy meg kellett keresnem a harminc centiset is.

Silja nem bírta tovább – kirobbant belőle a nevetés.

– Láttam ám, nincs az harminc – csúszott ki a száján, és legszívesebben visszaszívta volna. Csak egyszer gondolkodna, mielőtt beszélne!

– Csak nem te is megmérted, amíg aludtam? Ejnye, húgi!

– Nem vagyok a húgod! – csattant fel a lány indulatosan. Már megint ez a megnevezés! Húgi. Kirázta a hideg ettől a szótól.

Aleksi értetlenül pillantott rá – szemmel láthatóan nem tudta mire vélni a reakcióját.

– Inkább folytassuk a kitöltést! – fordult aztán újra a monitorhoz.

– Már csak a külső van hátra, illetve hogy ki az ideálod – kattintott a lány a „külső”-fülre. – Hajszín, szemszín, testalkat, súly, magasság. – Silja elkezdte bejelölgetni – szőke haj, kék szem, izmos alkat… – Hány kiló és centi vagy?

– Mit tudom én… Azt hiszem, százkilencvenkettő és nyolcvanhét. De nehogy véletlenül fordítva írd be, hogy valami dagadt törpének higgyenek!

– Jaj, te – nevetett a lány, ahogy bevitte az adatokat.  – Ha nem sportolnál, már rég elhíztál volna, annyit eszel. Na, nézzük az ideált! Itt is ezt kérdezi. Hajszín, szemszín, testalkat…

Aleksi elgondolkodva meredt maga elé.

– Mindenképp legyen sportos… de a szem-és hajszín igazából mindegy. Mondjuk, ha nagyon választanom kellene, akkor inkább a sötét haj tetszik.

– Az én hajam is sötét – vigyorgott Silja kislányosan, és visszaemlékezett a fiú előző barátnőire – szinte mindegyiküknek sötétebb haja volt. Fogadott bátyja rámosolygott és összekócolta a lány fekete tincseit.

– Szép is – jegyezte meg csak úgy félvállról, majd továbbolvasta a kérdéseket. – Szemszínhez meg írj be valami világosabbat. Kék, zöld, szürke…

Silja elpirult. Szépnek találja…? Érezte, hogy hevesen ver a szíve a mellkasában. Persze nem élte bele magát, ez még nem jelent semmit, csak azt, hogy Aleksinek tetszik ez a szín. Semmi többet.  

– Oh... Oké – bólintott, majd bejelölte az összes, Aleksi által felsorolt szemszínt. – Na, meg is vagyunk! – dőlt hátra a székben. Nem tudta, hogy most sírjon vagy nevessen, ez az egész helyzet annyira abszurd volt…

– És most mi lesz? Várok, hogy valaki írjon?

Silja csak megvonta a vállát. Ismét eszébe jutott korábbi ötlete: mi lenne, ha ő is regisztrálna, és írna Aleksinek…?

– Vagy nézzünk meg néhány adatlapot, ott, oldalt! Ha nem érdekel, kimehetsz, de én körülnézek, ha már itt vagyok. – A fiú visszavette tőle az egeret, és kisvártatva már a profilok között böngészett.

– Ehh… Inkább kihagynám, amúgy is álmos vagyok – húzta el a száját a lány, majd felkelt a székről. Aleksi is felállt, majd egy pillanatra hálásan megölelte Silját.

– Köszönöm a segítséget, marketingkirálynő!

– Kicsit ciki, hogy a húgod jobban tud csajozni, nem gondolod? – csipkelődött vele.

– Hé, az eddigi barátnőimet én szedtem fel!

– És hányat tudtál megtartani közülük? – Silja tudta, hogy ezzel most valószínűleg beletapos fogadott bátyja érzéseibe, de ez volt az igazság, Janinán kívül nem járt egy lánnyal sem pár hétnél tovább. Aleksi arcáról nyomban lehervadt az örök mosoly, és visszahuppant a forgósszékbe.

– Azok csak arra voltak jók…

– Nyugalom, találsz magadnak megfelelő lányt! Te ne találnál? 

– Ja, tök igaz! Én ne találnék? – tért vissza a szokásos, önbizalommal teli stílusához. Silja elnézően megcsóválta a fejét.

– Sok sikert! Én szerintem megyek aludni.

– Menj csak! Én pedig addig megpróbálom megtalálni álmaim nőjét! – Felnevetett, mintha ő maga sem hinne ebben, de keresgélni kezdett.

– Jó böngészést! – kívánta Silja nem túl őszintén, majd távozott a szobából. A sajátjába ment, ahol is rögtön bekapcsolta a laptopját. Egy darabig tépelődött magában, hogy ő is regisztráljon-e társkeresőre, de végül is miért ne? Nem fogja Aleksi megtudni, hogy ő az, kamuprofilt hoz létre, és ráír a fiúra. Ki tudja, lehet, belészeret… Igaz, ez hiú remény volt, de ennél az állapotnál bármi jobb, bár meglehetősen kétségbeesett lépés, mi tagadás. De nem várhat örökké arra, hogy fogadott bátyja észrevegye! Úgysem fogja magától. Nem árt egy kis rásegítés. Persze semmi garancia arra, hogy beválik. Lehet, le fog bukni. Lehet, Aleksi nem fogja érdekesnek találni, és pattintja. Lehet, a fiú mást talál. Lehet…

Megrázta a fejét, és száműzte elméjéből a gondolatokat.

Kapkodva behozta az oldalt, de már a felhasználónév kérdésénél megakadt. Először Sifet akart írni, de sejtette, hogy azzal nyomban lebuktatná magát. Némi gondolkozás után végül a Sanoja mellett döntött. Ez talán kellően semmitmondó Aleksi számára… A többi adatot gépiesen, szinte oda se figyelve töltötte ki, és miután végzett, nyomban rákeresett a fiúra. Megnyitotta a profilját, és rákattintott az üzenetküldés gombjára… aztán tanácstalanul az ajkába harapott. Mit írhatna neki? Ekkor észrevette a chat funkciót, majd bizonytalanul gépelni kezdett:

– Szia! Szimpatikusnak tűnsz az adatlapod alapján. – Ha tudnád, mennyire…

Az oldal azonnal kijelezte, hogy a fiú gépel, és kisvártatva meg is érkezett a válasz:

– Szia, San! Te is szimpatikusnak tűnsz nekem. Sportolsz valamit?

– Aha, és te? – Silja direkt nem fűzte hozzá, hogy mit sportol, mert félt, hogy lebukik. Ekkor Aleksi átkiáltott neki a másik szobából:

– Kapásom van! – ordította diadalittasan.   

– Ne cseszd el! – kiáltott vissza, és izgatottan várta a választ. Így, hogy vele levelezett, már sokkal szórakoztatóbbnak tűnt az egész.

– Menő! Én gyúrni járok a haverokkal. – A fiú a mondat végére egy kacsintós smileyt biggyesztett. Ki gondolta volna...

– Ő is szeret sportolni! – tájékoztatta a fiú lelkesen.

– Na, az tök jó!

– Jól hangzik. Írtad az adatlapodon, hogy szereted a filmeket. Miket szeretsz? – gépelte Silja.

– A nyálas vígjátékokon kívül bármit megnézek. De legjobban a fantasyket szeretem – jött az üzenet. A lány hallotta, hogy Aleksi odaát felnevet.

– Megkérdezte, milyen filmeket szeretek! Mégsem vallhatom be, hogy hónapok óta szinte csak pornót néztem.

– Akartam ezt tudni? – röhögött a lány, majd halk zenét kapcsolt, hogy elnyomja a klaviatúra kopogását. 

– Én is. A kedvencem a Thor – írta vissza; tudta, hogy az Aleksi kedvence is. Aztán eszébe jutott, hogy pont erről beszélgettek korábban. Remélte, Aleksi nem fog párhuzamot vonni, bár – őt ismerve – erre igen kevés esély volt. 

– Nekem is! – reagált szinte azonnal a fiú. – A barátaim szerint még hasonlítok is Thorra!

– Azért lett ez a felhasználóneved?

– És a Thort is szereti! Mi másért? – Az első mondat hangosan érkezett Siljához, a második már írásban.

– Akkor már rossz ember nem lehet! – válaszolt neki a lány vissza.

– Küldesz magadról képet? Hogy megítélhessem, tényleg hasonlítasz-e – írta. Kíváncsi volt, Aleksi milyen képet fog küldeni magáról. Pár perc múlva meg is érkezett a kívánt fotó. Silja majdnem leesett az ágyáról, ugyanis a képen ők ketten mosolyogtak a kamerába. A felvételt még Lucy készítette róluk tavasszal a tengerparton, amikor egyszer elkísérték a lányt fényképezni.

– Nem találtam normális képet hirtelen… de nem kell aggódnod, ő csak a húgom – szólt Aleksi kísérőszövege.

Silja szívébe fájdalom hasított, és szégyen öntötte el. „Ő csak a húgom”.  Hát ez nagyszerű, felettébb biztató kilátások… Hogy is gondolhatta egy percig is komolyan, hogy Aleksi majd belé szeret? Örökre a kis hugicája marad. Sohasem fog rá nőként nézni. Mélyet sóhajtott, majd, miután némiképp összeszedte magát, visszaírt:

– Csinos a húgod – jegyezte meg, majd hozzátoldotta: – És valóban, egy kicsit tényleg hasonlítasz Thorra. – Csak te még nála is helyesebb vagy. – De ezt már nem fűzte hozzá.

– Ja, nem is értem, miért nincs pasija – jött a válasz. Silja egy pillanatra lefagyott – komolyan ezt írta fogadott bátyja? – majd némi fáziskéséssel visszaírt:

– Én tudjam? – Igen, én tudom.

– Na de mindegy is, hagyjuk a húgomat. Te küldesz magadról képet? – Silja megint csak ledermedt. Mondjuk számíthatott volna erre, elvégre ő hozta fel a dolgot. Ha küldene, akkor biztos, hogy lebukna. Ki kell találnia valamit… Ismét el kellett gondolkoznia. Milyen szöveget találjon ki, miért nem küld képet, hogy ne tűnjön erőltetettnek a magyarázkodása? Bár Aleksi nem egy gyanakvó-típus, szóval az esetében szinte bármilyen indok megfelel. Na, de akkor is. 

– Igazság szerint nem igazán bízom a társkeresőkben. Másrészt pedig nem akarom, hogy a külsőm alapján ítéljenek meg. Mindenki csak a külsőmet látja, és nem néz mélyebbre – írta végül, és remélte, Aleksi hinni fog neki. Ezzel nem is hazudott nagyot, elvégre sok fiú csak azért akart vele szorosabb viszonyt kialakítani, mert „jól néz ki”. Az, hogy ő milyen, már nem érdekelte őket. Sok embernek mindegy, ki van mellette, csak legyen szép, az nem számít, ha belül üres. Egy csinos bábu, akit mutogathatnak, akár egy drága ékszert. Ő akkor is szerette volna Aleksit, ha nem néz ki jól mások szerint, ő viszont annak találja. A külső megjelenés csak borító egy könyvön, a lényeg, a tartalom belül van. Persze nem járt volna olyan fiúval, aki iránt nem érez szemernyi vonzódást sem, álszentségnek tartotta azt a kijelentést, miszerint „csak a belső számít”. Nem. Úgy vélte, a kettőnek az összhangja, de a belső valóban sokkalta fontosabb. Hiszen ki akarna egy olyan emberrel együtt lenni, akit nem tart kívánatosnak, és irtózik az érintésétől?

– Ismerős helyzet… – írta vissza a fiú szinte azonnal. – Na, de mégis, hogy nézel ki? Úgy nagyjából.

– Úgy, amilyen az ideálod – válaszolt Silja diplomatikusan.

Aleksi erre csak egy nevetős és egy kacsintós smileyt írt.

– Na, hogy alakul a dolog? – kérdezte meg Silja mostohabátyjától. Érdekelte, milyen hatást váltott ki a fiúból a beszélgetés.

– Hm, elég jól, csak nem küld magáról képet. De biztos jó csaj lehet. Szerinted mit kérdezzek tőle?

– Passz. Én asszisztáljak neked? Legyél már egy kicsit kreatívabb, mert mindjárt én szedem fel – nevetett a lány.

– Te, mit jelent az, hogy „Sanoja”? Az a felhasználóneve.

– Én tudjam? De például megkérdezhetnéd ezt.

– Tényleg! Kösz, jó ötlet.

Rögtön jött is a kérdés:

– Mit jelent a felhasználóneved?

– Semmit igazából, az egyik kedvenc együttesemnek a számcíme.

– Milyen zenéket szeretsz?

– Rock, metal, ilyesmi.

– Én is! – Aleksi három vigyorgós smileyt is hozzáfűzött.

– Hallod, sikerült kifognom egy rockercsajt! Máris szerelmes vagyok.

Silja felkuncogott. Már nem is tűnt olyan rossz ötletnek ráírni Aleksire… Ebből még bármi lehet. De mi lesz akkor, ha Aleksi találkozót kér? Ebbe csak most gondolt bele…

De nem maradt ideje ezen morfondírozni, mert valaki csengetett. Silja felpattant, és vele egyidejűleg Aleksi is kirontott a szobájából. Egyszerre értek le az ajtóhoz, amit kinyitottak. Lucy állt előttük, egy kendővel a fején, kisírt szemmel.

– Mi a baj? – kérdezte Silja aggódva, és betessékelte barátnőjét.

– Lukas… – Lucy csak ennyit mondott. 

– Mi? Mi van Lukasszal? – ragadta meg Aleksi a lány vállát, de a lány csak a fejét rázta.

Mit művelt ez az őrült…?  

Ui.: A hitelesség kedvéért én is (Luna) regisztráltam Aleksi nevében társkeresőre, és tényleg ilyeneket kérdeznek. :D (Töröltem fél órán belül. >.< ) 

Következő fejezet