2015. 03. 31.

18. fejezet

Lassan véget ért az első iskolai hét az egyetemen, és eljött a hétvége, a bulizások ideje. De most valahogy egyikőjük sem volt ünneplős hangulatban, annak ellenére, hogy megbeszélték a többiekkel, hogy szombaton lemennek este a tengerpartra. A válás rányomta a bélyegét a kedvükre, ráadásul Pavel, Aleksi és Lukas édesapja is hazajött. Nem sokat beszélt, úgy kellett belőle mindent harapófogóval kihúzni. Ez volt az utolsó, közösen töltött hétvégéjük, mert Silja és Nitta úgy egyeztek meg az albérlet tulajával, hogy jövő héten költöznek. A lány egyetlen porcikája sem kívánta, hogy elmenjenek, ugyanakkor a házban sem bírt megmaradni. Ezt a napot még Aleksivel akarta tölteni, de a költözést jelző papírdobozok nyomasztották. Nem akarta látni őket, nem akart belegondolni abba, hogy hamarosan már máshol élnek, külön a fiútól… Sétálni indult, abban a reményben, hogy így könnyebben rendezheti a gondolatait. Annyira belemerült a töprengésbe, hogy fel sem fogta, merre is jár, egészen addig, amíg a kórház előtt találta magát. Pár napja közösen meglátogatták Filipet, de nem voltak nála túl sokat, így biztos örülni fog neki. Felbattyogott a kórtermébe, de nem találta ott. Kinézett az ablakon, ami a kórház parkjára nyílott, és meglátta a fiút egy padon ücsörögve. Szegény olyan magányosnak tűnt… Lesietett hozzá, és amikor Filip is észrevette őt, kedvesen rámosolygott.

– Szia, Filip! – köszöntötte, és melléült.
– Szép napot a szép kisasszonynak! Igazán örülök, hogy meglátogattál. – A fiú szélesen visszamosolygott rá, és némiképp a szín is visszatért az arcába. Ennyit Aleksiről, aki szerint a lány jelenléte csak gátolja a gyógyulását!
– Hogy vagy? – pillantott rá Silja aggódva.
– Köszönöm kérdésedet, most, hogy látlak, már jobban. Holnap kiengednek, bár iskolába még nem mehetek – mutatta fel mindkét kezét, ami be volt kötözve gézzel. – Nem tudnék se festeni, se jegyzetelni. Micsoda balszerencse! – Szomorúan felsóhajtott, és a távolba meredt. Silja megsajnálta a fiút, és rátette a kezét a vállára.
– Annyira sajnálom – suttogta megrendülten. Pontosan át tudta érezni, milyen kínzó lehet a fiú számára, hogy nem hódolhat a hobbijának. De remélhetőleg a sérülés nem maradandó, és Filip majd újra festhet és zenélhet… nem bírna megbocsátani önmagának, ha a náluk szervezett buli véglegesen tönkretenné a fiú kezét.
– Ugyan… Ne sajnáld. Próbálom a dolgok jó oldalát nézni. Így legalább sűrűbben láthatlak téged. – Filip könnyedén felnevetett, és szembefordult Siljával.
A lány szomorúan felsóhajtott, és nem tudta, mit tegyen. Törje le a fiú lelkesedését azzal, hogy bevallja, ő nem érez iránta úgy? Vagy ne rontsa el a kedvét? De az később visszaüthet… Önkéntelenül is belegondolt abba, hogyan viszonyulna a fiúhoz, ha nem ismerné Aleksit. Vajon tudná szeretni? Meglehet… így is kedvelte Filipet, tetszett neki az úriemberes stílusa és a művészi látásmódja. Valószínűleg könnyen belehabarodhatna… Ha nem lenne Aleksi.
– Nem érek annyit, mint a karod – felelte hosszas hallgatás után. Filip lenézett a kezére, majd fel rá, mélyen a szemébe.
– Van valami, amit el szeretnék mondani. – A fiú hangja komolyan csengett, és Silja szíve akaratlanul is hevesebben kezdett el dobogni, ugyanakkor némiképp pánikba is esett. Ugye most nem az fog jönni, amire gondol…?

– Miről van szó? – kérdezte, tettetve, hogy mit sem sejt, de a hangja megremegett. Csak ezt ne… erre nincs felkészülve.
– Szeretném előre leszögezni: mindezt csak azért mondom el, mert így érzem helyesnek. Tisztában vagyok azzal, hogy nincs esélyem nálad, de szeretném értésedre hozni, hogy igazán vonzó és értelmes hölgynek talállak, és én lennék a világ legszerencsésebb férfija, ha elfogadnád a közeledésemet. De nincsenek illúzióim és nem szeretném, hogy ez befolyásoljon téged, hisz tudom jól, a te szíved másé. 
Silja a tenyerébe temette az arcát, mintha így elbújhatna Filip vallomása elől.
– Nem ezt érdemelnéd… – suttogta maga elé. Kegyetlennek érezte magát, amiért visszautasította, de egyszerűen nem tehetett mást. Nem ő választotta az érzelmeit, és túl szerelmes volt ahhoz Aleksibe, hogy erőszakkal változtathasson rajta. Filip viszont tényleg nem ezt érdemelné. Jóravaló, rendes srác, akinek szüksége van egy társra. Lehet, hogy ő megadhatná neki, amire vágyik, de az egy másik valóság lenne. Felsóhajtott. Milyen egyszerű lenne, ha ők lennének egymásnak szánva! Így viszont csak szenvednek mindketten.
– Ne! Nem kell semmit sem mondanod. Tiszteletben tartom és elfogadom. Soha többé nem fogom ezt felhozni. Azt szeretném, hogy boldog légy, és rossz látnom, hogy szenvedsz egy olyasvalaki miatt, aki erről mit sem sejt. Tudom, semmi közöm hozzá, és nem kell felelned, ha nem akarsz, de ha nem éreznél így iránta, lehetne közös jövőnk?
Silja felsóhajtott. Vajon Filip mikor fogja magát kevésbé emészteni? Ha hazudik, vagy ha beismeri neki az igazat?
– Talán igen – felelte óvatosan.
Filip lehajtotta a fejét, majd bánatosan felsóhajtott. Aztán ismét ránézett, és szomorkásan elmosolyodott.
– Köszönöm az őszinteségedet. Cserébe segítek neked. Segítek, hogy egymásra találjatok a mostohabátyáddal.
– Mégis hogyan? – Silja hisztérikusan felnevetett. – Úgy érzem, ebből a helyzetből nincs kiút…
– Talán mégis. Mit szólnál ahhoz, ha elhitetnénk Aleksivel, hogy mi ketten együtt járunk? Persze nem kell igazából, ne értsd félre, kérlek.
A lány eltöprengett. Szó mi szó, így talán tényleg tudatosíthatja a fiúban, hogy nőből van… látta, mennyire ellenezte, hogy találkozzon Filippel. Ha szerencséje van, akkor Aleksi így átértékelheti, mit is gondol róla.
– Miért kínzod magadat ezzel? – pillantott kérdőn Filipre, ahogy belegondolt, milyen fájdalmas lenne ez a fiú számára. Filip ekkor gyengéden végigsimított az arcán, és mélyen a szemébe nézett.
– Mert szeretlek, és azt akarom, hogy boldog légy.
– Nem ér ennyit az egész… – Silja az érzéseit átkozta. Miért nem bírja ezt a fiút szeretni? Hisz annyira kedves és megértő!  

– Nekem megéri. – Filip ekkor elvette a kezét, majd óvatosan, félszeg mozdulattal rátette a kézfejére. Finoman végigsimított a puha bőrön, és felsóhajtott.
Silja zavartan elnézett, de be kellett vallania magának, hogy a fiú érintése kellemes. Mégis, ahogy egy pillanatra behunyta a szemét, azt kívánta, bárcsak Aleksi lenne az.
– Oh… Ne haragudj. Kérlek, nézd el nekem, reménytelen álmodozónak. – Filip gyorsan elhúzta a kezét, majd felállt. – Most pedig engedelmeddel visszatérek a kórterembe, ugyanis hamarosan vizit. Igazán örültem annak, hogy meglátogattál.
– Ugye holnap akkor eljössz a búcsúztató bulira? Mármint, csak ha van kedved.
– Roppantul örülök a meghívásnak, természetesen ott leszek. További szép napot! – Azzal felkelt és távozott. Silja hosszasan nézett utána, majd lassan kifújta a levegőt.
Örült a fiú segítségének, mégis bűnösnek érezte magát, amiért nem beszélte le róla. Szegény Filip… nagyon el lehet keseredve, ha ő ajánlja fel a színjátékot, holott tudja, ez csak játék marad. Őszintén remélte, hogy talál valakit, aki úgy fogja szeretni, ahogy megérdemelné.

~~*~~
                                                 
A tábortűz körül ültek a tengerparton, és csendben iszogattak. Kora ősz lévén nem volt épp a legmelegebb, bár nekik meg sem kottyant – Jann és Aleksi pólót és rövidnadrágot húzott magára. A tűz vidáman pattogott, és a víz koromfeketének tetszett a csillagos ég alatt. A Hold ezüsthidat nyitott a tengeren, amely el-eltűnt, amikor egy felhő átsuhant az égitest előtt. Mindenki ott volt Lukast és Lucyt leszámítva, akik inkább kettesben maradtak a lánynál. Filip késve érkezett, és amikor meglátta Silját, rögtön leült mellé, majd összekacsintott vele és átkarolta a vállát, mintha mi sem lenne természetesebb. A lány direkt nem szólt semmit sem arról Aleksinek, hogy „együtt” vannak, mert kíváncsi volt a reakciójára. Mostohabátyja velük szemben ült, és lopva rásandított.
Ahogyan arra számított, Aleksi ajka megrándult, és a fiú arcára őszinte döbbenet ült ki. Szólni akart, de mégis félbeharapta a mondatot, és látványosan elfordította a fejét a másik irányba. Ökölbe szoruló keze azonban épp eleget elárult a gondolataiból. Vele ellentétben Ejno nyomban szóvá tette a viselkedésüket:
– Mi a franc, csak nem jártok?
– Ami azt illeti, igen. Most akartuk bejelenteni – bólintott a lány, és közben nagyon remélte, hogy hitelesen viselkedik. Igazából fogalma sem volt, hogy kéne, hisz még sohasem járt senkivel, és gyanította, Filip sem.

– Ha ezt tudom, hoztam volna nektek egy csomag gumit – vigyorgott rájuk Jann. – Erre inni kell! – Ejno felemelte a vodkásüvegét, és nagyot húzott belőle. – De Aleksi, te nem is örülsz? – pillantott ekkor a haverjára, aki mogorván meredt a lángokba.
– Sok boldogságot – szűrte a fiú a fogai közt.
Silja lopva elmosolyodott. Aleksi valóban nem örül, bár nem merte elbízni magát, hogy tényleg féltékeny is. Ekkor a fiú magához vette a vodkásüveget, és majdnem egy kortyra lehúzta az egészet. A többiek kikerekedett szemmel bámulták.
– Mi van? – Aleksi ingerülten rájuk pillantott, és teljes erőből a kövekhez vágta az üveget. – Inkább adjatok még egyet!
Ejno rögtön a kezébe nyomott egyet, amire a fiú kiragadta a kezéből, és látványosan lehúzta azt is.
– Aleksi! – szólt rá Silja. – Nem akarom, hogy a detoxban végezd.
– A lószart! Ez csak víz, nézz rá! – legyintett a fiú indulatosan, és a lángok közé dobta a másik palackot.

– Hülye vagy?! – fakadt ki a lány, és komolyan kezdett aggódni a fiúért. Mi ütött belé? Nem szokott sohasem ennyit inni. Ő csak két doboz sört és némi vodkát ivott még, de már így is úgy érezte, eléggé be van csípve. Mi lehet Aleksivel?!
– Érdekel is téged, mi van velem! – üvöltött rá vissza a fiú, és dühösen felpattant. Silja rögtön utánament, és megragadta a fiú karját.
– Mi a rosseb ütött beléd mégis?!
– Belém? BELÉM? Még pont te kérdezed? – Aleksi villámló szemmel nézett rá, majd legyintett. – Hagyjuk…
Silja kicsit megilletődött attól, hogy a fiú így ordít vele, erre azért nem számított. De titokban örült is neki, bár Aleksi most ugyancsak részeg…
– Az a bajod, hogy összejöttem Filippel?
– Leszarom, mi van veled és Filippel! – legyintett a fiú, de indulatos hangja az ellenkezőjéről árulkodott.
– Akkor meg? Mi bajod? Miért nem tudsz örülni a boldogságunknak?
– Nem látod, milyen boldog vagyok? – bömbölte Aleksi, majd felkapott egy kavicsot a partról, és a hullámok közé dobta. – Gyerünk fürödni! – indítványozta, és ruhástól belegázolt a vízbe.

– Hé! – kiáltott a lány utána. Egyáltalán nem volt beszámítható állapotban a fiú. Utána rohant, és ő is bement a vízbe, majd megragadta a fiút a pólójánál fogva. – Viselkedj, te idióta! Megfázol!
– A francokat fázom meg, ez tiszta meleg! – Aleksi kiszabadította magát a lány szorításából, és kikiabált a többieknek: – Gyertek ti is!
A többiek nem haboztak – nyomban követték őket Filip kivételével. Ő nem mehetett a géz miatt, bár Silja gyanította, hogy nem is akar.
– Csinálsz, amit akarsz! – hagyta rá a fiúra, majd elkezdett kifelé lépkedni a vízből.
– Ne, maradj! – Aleksi a karja után kapott, és visszarántotta magához. – Mikor lesz legközelebb lehetőséged egy jó kis éjszakai fürdőzésre?
– De Filip… Nem hagyhatom magára – erősködött Silja, és kitépte a kezét a szorításából.
– Attól még, hogy jártok, nem kell, hogy össze legyetek nőve! – vetette oda Aleksi rosszallóan.
– Miért akarsz távol tartani tőle? – Silja meglehetősen furcsának találta a fiú viselkedését. Mi a fene ütött belé, azon kívül, hogy részeg? Vajon tényleg féltékeny lenne…?
– Vele úgyis sülve-főve együtt leszel, engem viszont jövő héttől itt fogsz hagyni! Ennyi igenis jár nekem – jelentette ki Aleksi ellentmondást nem tűrően. – Majd később kiélheted a betegápolói hajlamaidat!
Siljának nagyon nem tetszett, ahogy a barátjáról beszél, de belátta a fiú szavait. Ugyanakkor, ha kimenne Filiphez, akkor tovább bőszíthetné Aleksit… Bár már így is meglehetősen ingerült, és igaza van, ennyi jár nekik.

– Hát jó… a te kedvedért – bólintott, majd lehúzta magáról a nadrágját és a pólóját, amiket kidobott a partra. Mégsem úszhat ruhában!
– A többit is leveheted – vigyorgott rá Jann szélesen, amire Silja bemutatott neki.
– Ugye, hogy jó? – Aleksi máris lefröcskölte a lányt a jeges vízzel.
Silja egész testében remegett, és gyanította, az ajka is kezd elkékülni. Több alkoholt kellett volna innia, akkor nem fázna ilyen rettenetesen. Persze a srácok nem érzik, mert teljesen be vannak állva.
– Na, várj csak! – A lány visszafröcskölte mostohabátyját, majd hirtelen felindulásból a nyakába csimpaszkodott.
Aleksi harsányan felkacagott, felemelte a lányt, majd ugyanazzal a lendülettel bele is dobta a vízbe. Silja prüszkölt és levegőért kapkodott, majd megragadta a fiú vállát, és megpróbálta kigáncsolni. Nem járt sikerrel, ellenben Aleksi ismét a vízbe nyomta pár pillanatra.
– Na, így már igazi a parti! – A fiú immáron sokkal vidámabbnak tűnt. – Jann, hozz még be piát!
– Biztos, hogy ez jó ötlet? Nem kéne többet innod, már így is részeg vagy… – Silja szembeállt a fiúval, és ránézett. Átölelte magát, mert nagyon fázott, még a fogai is vacogtak.
– Én részeg? Ugyammá’… régen voltam ilyen kurva jól! – Aleksi a mondatát egy újabb fröcsköléssel kísérte.
– Nem akarod levenni a pólódat? – kérdezte meg Silja kissé huncut mosollyal. Már benne is jócskán volt alkohol.
– Hmm… le is veheted, ha már így rákérdeztél – kacsintott rá a fiú.
A lány elpirult, majd még közelebb lépett Aleksihez. Lerántotta egy mozdulattal róla a pólót, és nem bírta megállni – végigsimított az izmos mellkasán. Vágyakozva felszisszent és beleharapott az ajkába. Hát még mikor Aleksi elkezdte kigombolni a nadrágját…! Lehúzta magáról, és kidobta a partra.

– Ejjnye, megcsalod a pasidat a tesóddal? – nevetett fel a háttérben Ejno.
Silja erre kizökkent, és nyomban elrebbent Aleksitől. A fenébe is! Hogy lehet ilyen felelőtlen? Siljának erőt kellett vennie magán, hogy elszakadjon az izmos felsőtestének látványától. Nem, ő most Filippel jár… muszáj a színjátékra koncentrálnia!
– Naná! Mm, szexi vagy, bátyó! – kuncogott incselkedve.
– Ezzel nem mondtál újat! – Aleksi nyelvet öltött rá, és büszkén kihúzta magát.
– De Filip még szexibb – tette hozzá csipkelődve, és leste a fiú reakcióját.
– Filip hogyan lenne már szexibb azzal a vézna alkatával? – hördült fel Aleksi megbotránkozva.
– Felszínes bunkó – legyintett Silja. – Tudod, nem csak a külső számít. És neki csupasz a mellkasa – vigyorgott. Mosolya még szélesebb lett, amikor a fiú elhúzta a száját.
– Mi van, már a mellkasával is képben vagy?
– Nos, ami azt illeti, nem csak azzal… – kuncogott tovább a lány.  
– Mii?! Hát ennyire megszántad a baleset miatt? – üvöltött fel Aleksi.
– Mi az, hogy megszántam? Már mondtam: szeretem őt!
– Rá se néztél, amíg kórházba nem került a múltkori után!
– Szeretem! – makacskodott, azonban a hangja meggyőződéstelenül csengett. Remélte, nem fog lebukni, bár kissé lelkiismeret-furdalása volt, hogy hazudik a fiúnak. Nem szeretett hazudni, különösen a szeretteinek.
– Inkább csak sajnálod.
– Azt mondtam, szeretem! – kiáltotta kétségbeesetten.  
– Csak így a semmiből? Ez aztán a komoly szerelem! – vetette oda Aleksi maró gúnnyal.
– Higgy, amit akarsz! Engem nem érdekel. – Hátat fordított a fiúnak, és elindult kifelé, kezdett már valóban elege lenni Aleksi lehetetlen viselkedéséből, na meg nem akart tüdőgyulladást.  
– Nem, itt maradsz! – nyúlt utána a fiú, és visszarántotta magához. – Ez az utolsó közös bulink a költözés előtt, és nem hagyom, hogy bármi is elrontsa!
– Mi az, hogy bármi?! Filip a barátom, te bunkó! Ne beszélj így róla, különben…
– Csak emlékeztetlek, hogy Filip nekem is a barátom! De előre látom, hogy tőle el sem bírsz majd szakadni, én meg itt fogok rohadni egyedül az öcsémmel!
– Hogy te mekkora egy önző rohadék vagy! Csak magadra bírsz gondolni! – Silja hangja ingerülten csengett, és valóban kezdett meglehetősen dühös lenni a fiúra. Aha! Hát nem is arról van szó, hogy féltékeny, hanem arról, hogy akkor nem vele tölti az idejét! Legszívesebben sírva fakadt volna kétségbeesésében és csalódottságában. 

– És te? – vágott vissza Aleksi dühösen. – Szánhatsz rám is egy kis időt, nem csak a szerelmedre! – Az utolsó szót mérhetetlen haraggal köpte.
A lány megcsóválta a fejét, és érezte, hogy dühében kibuggyannak szeméből az első könnycseppek. Hátat fordított a fiúnak, hogy ne lássa, hogy sír. Mégis hogyan lehet Aleksi ennyire bunkó és érzéketlen? A szavaival mélyebb sebet ejtett a szívén, mint hitte volna. Szerelme, igen… legszívesebben dühösen a képébe üvöltötte volna, hogy őt szereti, aztán kezdjen vele, amit akar. Jelenleg mindenesetre semmit sem érzett ebből a szerelemből.
– Rohadj meg – szűrte a fogai között, és elkezdett ismét kifelé indulni. Elege volt már ebből az egészből. Filip nyomban elindult felé, karján egy pokróccal, hogy bebugyolálhassa a lányt.
– Szóval ennyit számítok neked! – replikázott Aleksi a háttérben.
A lány nem szólt semmit, csak Filip nyakába borult, és kitört belőle a zokogás. Az alkohol is rendesen rájátszott, na meg alapból iszonyúan bántotta ez az egész.
– Hazakísérjelek? – kérdezte Filip.
– Most… szeretnék egyedül lenni – mondta Silja, majd elindult a part mentén. Egy kicsit távolabb ült le tőlük, a fák alá. Kisvártatva lábdobogás tudatta, hogy a kérését mégsem tartják tiszteletben. Oda sem kellett néznie, a csörtetésből azonnal ráismert Aleksire.
– Akkor sem fogom hagyni, hogy így eltaszíts magadtól – jelentette be a fiú még mindig dühös hangon, és melléült.

– Hagyj békén, már megmondtam, nem bírod megérteni?! – csattant fel a lány dühösen.
– Csak azt mondd meg, mit vétettem, hogy így faképnél hagysz Filip miatt! Mit tud, amit én nem?
– Mi az, hogy faképnél hagytalak?! Nem értesz te semmit! Egy gyökér vagy és vak, hogy nem veszel észre semmit! – fakadt ki a lány és mérgében már majdnem hozzávágta Aleksihez hogy szereti őt.
– Pontosan látom, amit kell. De te akkor is az enyém vagy! – jelentette ki a fiú ellentmondást nem tűrően, és Silja dereka után kapott. Meglehetősen durván magához rántotta, és az ajka birtoklóan a lányéra tapadt. Silja normális esetben kiugrott volna a bőréből örömében, most azonban olyannyira dühös és elkeseredett volt, hogy azon nyomban ellökte magától a fiút.
– Mi a jó büdös francot művelsz?!
Aleksi azonban nem tágított, és újra átkarolta a lányt.
– Nem hagyom, hogy bármi is elrontsa ezt az estét – ismételte meg konokul, és újból közel hajolt Siljához.

Ezt akarta, nem? Hogy a bátyja féltékeny legyen. Hát elérte, bár nem úgy, ahogyan tervezte. Aleksi részeg, és azt akarja, hogy vele legyen, ezért képes még megcsókolni is őt. Undorodott tőle és magától is, mivel nem bírt ellenállni mindezek ellenére sem a fiúnak. Nem húzta el a fejét, és nem is közelített felé, ennyi önérzet és önmérséklet még volt benne, arra azonban képtelen volt, hogy ismét eltaszítsa magától. A fiú felbátorodott ettől, és újból megcsókolta. Ujjai a lány hajába markoltak, és durván, követelőzően tört be nyelvével Silja ajkai közé. Mostohahúga nem bírta tovább, eddig tartott az önuralma. Engedett neki, és mohón megszívta a fiú nyelvét. A dühe átcsapott vágyba, és meglehetősen felbátorodott. Megragadta a vállát, és lenyomta a földre, majd fölé kerekedett és az ajkának esett. Aleksi mély torokhangon felnyögött, keze a lány csípőjére vándorolt, majd onnan a fenekére csúszott. Silját elöntötte a forróság, egész teste izzott a gyönyörtől a fiú érintése nyomán. Erre vágyott már hosszú ideje, és rohadtul nem érdekelte semmi… Csak Aleksi létezett számára. Nem foglalkozott azzal, miért teszi a fiú azt, amit tesz, sem pedig azzal, hogy bárki megláthatja őket… Ajka Aleksi nyakára tévedt, és csókolgatni kezdte, miközben kemény mellkasát simogatta.

– Nagyon akarlak – hördült fel a bátyja, és csípőjét izomból nekilökte az ágyékának. Mivel Aleksi csupán egy szál boxert viselt, ő pedig egy vékony bugyit, igencsak intenzíven érezte a vágyát – szinte keresztüldöfte vele a vékony anyagot. A fiú nem teketóriázott – megragadta a bugyija pántját, és megrántotta. A heves mozdulat hatására elszakadt és lehullt róla. Az alsónadrágjához nyúlt, hogy levegye magáról, és félig le is tolta, ám ekkor léptek hangjai hallatszottak, amire mindketten felnéztek. Filip állt előttük, kikerekedett szemmel. Silja ereiben megfagyott a vér és megdermedt, ahogyan Aleksi is. Hirtelen ráeszmélt arra, mit tett az imént és szörnyű lelkiismeret-furdalás vágott belé. Nem járt Filippel, az igaz, de a fiú szerelmes belé, és Aleksi azt hiszi, együtt vannak.
– Na bassza meg… – szitkozódott mostohabátyja.  
Ebből most hogy magyarázzák ki magukat…? 
Vélemények:

2015. 03. 22.

17. fejezet

Aleksinek nem ment olyan könnyen az elalvás, hiszen ő nem volt annyira álmos, mint Silja, és eléggé felvillanyozta, hogy együtt alszik vele. Többször is felkelt, így igencsak kipihenetlenül ébredt – kivételesen nem az ébresztője hangjára, hanem arra, hogy valaki böködi őt.
– Ébredj, suli, elkésel! – hallotta Silja hangját.
– Bassza meg – kommentálta álomittas hangon, és megdörzsölte a szemét. Semmi kedve nem volt kikászálódni a lány ágyából, pláne, amikor eszébe jutott, hogy gyakorlati órái is lesznek már. – Könyörülj… – húzta a fejére Silja takaróját.
– Gondolj arra, hogy randid lesz órák után – húzta le róla a lány a takarót, majd megcsiklandozta az oldalát. Ezt nagyon utálta, de hatásos volt fogadott húga módszere, mert rögtön felélénkült és felpattant.
– Igen, a randi… azt hiszem, akkor nem ártana majd lezuhanyoznom az edzés után – nevetett fel.
– Hát igen… Ne szúrd el! – veregette hátba a lány, és visszafordult a másik oldalára. Ez nem ér! Ő bezzeg alhat még.
Sietve megmosakodott és felöltözött, belehajított az edzéshez használt táskájába egy füzetet és egy tollat, és kisvártatva már a buszmegállóba rohant. Éppen hogy elérte a buszt, és lihegve lehuppant az első szabad helyre. Szépen is kezdené a félévet, ha egyből az első napon elkésne… nem mintha olyan lelkiismeretesen bejárt volna, a legtöbb haszontalan előadást ki szokta hagyni, de a legelső héten mégsem illene!
Szerencsére csak négy órája volt, bár ebből kettő – ráadásul az utolsó kettő – gyakorlati, amin jócskán kifáradt. Hiába, már egy ideje nem volt konditeremben, és ez sajnos meglátszott a teljesítményén is. Azért még így is benne volt a legjobb ötben. Az első két órát pedig jóformán végigaludta, de azért igyekezett jegyzetelni.

A fárasztó egyetemi nap után gyors lezuhanyozott a fiúöltözőben, és előhalászta a táskájából a „randizós” ruháját – egy sötétkék, sajnos ugyancsak gyűrött inget és a farmerjét. Abban is ment iskolába, azt nem akarta átcserélni. A pólót is csak azért vette át, mert mégsem akart „Keep calm and kill zombies” feliratú felsőben mutatkozni a lány előtt. Biztosra vette, hogy Sanojának tetszene, de most nem vele randizott. A másik lányról jóformán nem tudott semmit, szóval nem kockáztatott. Az egyetem melletti park szökőkútjánál találkoztak, és Aleksi már tíz perccel a megbeszélt időpont előtt ott volt. Türelmetlenül pislogott az órájára, és a járókelőket fürkészte. Mikor bukkan fel a lány? Vajon megismerné messziről? Képet elvileg látott róla, ugyanakkor zavarta, hogy még a valós nevét sem tudja.
Hamarosan egy csinos, hosszú, vörös hajú lány tűnt fel előtte, aki magabiztosan elindult felé. Végigmérte, és elsuttogott magában egy „váót”, mert a lány igazán dögös volt – pont az esete. Combközépig érő, feszülős, fekete szoknyát, és mélyen dekoltált, szintén testhez álló, sötét blúzt viselt. Az ajkai vérvörösre voltak rúzsozva, a szemét feketével húzta ki. Hm, ez már igen! Nem bírta ki, hogy rá ne vigyorogjon.
– Csak nem Empress Loreleihez van szerencsém? – szólította meg a társkeresős felhasználónevén, és lelkesen felé lépett. Hízelgett az egójának, hogy a lány az ő kedvéért öltözött így ki.
– És te pedig a nagy Thor lennél, nem igaz? – pillantott rá a lány csábosan. Úgy tűnt, hogy ő is tetszik neki, amitől ugyancsak megnőtt az önbizalma. Akaratlanul is kihúzta magát, hogy még nagyobbnak és izmosabbnak tűnjön. 
– Ki más? A mennydörgés és a vihar istene személyesen! – harsogta büszkén.
– Hm, le sem tagadhatnád! – mosolyodott el a lány csábosan, majd üdvözlés gyanánt puszit nyomott az arcára, azaz a szája mellé pár milliméterre. Aleksinek kedve támadt lekapni őt, de türtőztette magát. Ugyanakkor kicsit meglepődött azon, hogy ilyen merész Lorelei.

– Egyébként Aleksi Valkoinen a becses nevem, és a tiéd, szép ifjú hölgy?
– Lori – vonta meg a lány a vállát mintegy mellékesen. – És merre viszel el engem?
– Merre szeretnél? – vigyorgott rá vissza a fiú. Egyszerűen képtelen volt máshogy tenni, a lány öröme túlságosan ragadósnak bizonyult. – Vagy legyen meglepetés?
– Én tudok egy jó helyet… Tetszeni fog, azt garantálom! – indult el a lány, és ő követte. Hm, vajon hová akarja vezetni őt? A magabiztossága mindenesetre tetszett neki. Végre egy lány, aki kellően talpraesett!
– Csak nem egy elhagyatott sikátorba viszel, ahol azt teszel velem, amit csak szeretnél? – tippelgetett viccelődve.
– Hogy találtad ki? A francba, most lebuktam – sóhajtott fel színpadiasan, és meglebbentette hullámos tincseit. A hajából erős parfümillat áradt, ami nem annyira nyűgözte le, mert nem szerette az erős szagokat, akkor sem, ha kellemesek. – De ne mondd, hogy ellenedre lenne! 
– Attól függ. Ha te vagy a baltás gyilkos, aki ártatlan kisfiúkat erőszakol meg… – Aleksi önkéntelenül is felidézte a tegnapi estét Siljával. Mostohatestvérével egyértelműen viccnek és játéknak hatott a beszélgetés, ezzel a lánnyal viszont… kinézte belőle, hogy valóban egy kihalt helyre viszi, ahol nekiesik. Hmm… a gondolat mindenesetre nem tűnt taszítónak. Iszonyat régen volt nővel, pláne ilyen vonzóval.
– Te? Ártatlan kisfiú? Inkább nekem kéne félnem tőled, nem? Még a végén nekem esel ott a tisztás közepén… Hopp, most elszóltam magamat!
Szóval egy tisztás. Rosszat sejtett, vagyis, a régi énje örült volna, mint majom a farkának, ha egy lány így felkínálja magát. De megváltozott, már komoly kapcsolatot keresett. Azért ment utána, mert kíváncsi volt.
Hamarosan, körülbelül negyedóra gyaloglás után megérkeztek a kiszemelt helyre. A lány előszedett az oldaltáskájából egy kis pokrócot, és leterítette a földre. Ráült, amire a fiú követte példáját. Egész hangulatos volt itt, a fák alatt.

– Milyen romantikus helyre hoztál – állapította meg. Silja ízléséhez jobban passzolt volna ez a kis mező. De miért jut állandóan eszébe a mostohatestvére?
– Hát, ha már randi, és te elfelejtettél rózsát hozni… Viccelek, francba a rózsával! – A lány közelebb csusszant mellé, és kacéran rápillantott.
– Nem akartam, szép hölgy, hogy a tüskéi megszúrják a kezedet – próbálta Aleksi menteni a menthetetlent, és poénból úriemberesre vette a formát. – Az méltatlan lenne.
– Ezt a buzis szöveget… Inkább maradj csendben, különben befogom a szád! – Lori megfogta az állát, és közelebb hajolt hozzá.
– És mégis mi módon gondoltad? – A fiú állta a kihívó pillantását, sőt, el is vigyorodott. Cseppet sem zavarta, hogy a lány így leszólta a válaszát, mert a gesztus azonnal elbűvölte. Szépnek találta a vonásait, különösen a telt ajkát. Milyen érzés lenne megízlelni?
Ám még mielőtt átgondolhatta volna, érezte, hogy a lány szája az övére tapad. Egy kissé meglepődött, de azon nyomban utána kapott, és szenvedélyesen visszacsókolta. Hajtotta a vére, egyszerűen túl rég volt már ebben része… Leszámítva Silját. A francba is! Miért jut eszébe ilyen helyzetben is a mostohatestvére? Épp egy dögös csajjal smárol, és erre Silján kattog, hogy mennyire más volt az ő csókja – sokkal érzékibb és intenzívebb. Újra át akarta élni, és akaratlanul is azt képzelte, hogy Lori a mostohahúga. Abban a pillanatban szinte megtízszereződött a vágya, és ezt igen furcsának találta. Egy perverz állatnak érezte magát, de nem érdekelte.

Beletúrt a lány hajába, és a másik kezével magához vonta. A Lori bőréből áradó parfümtől kezdett teljesen elkábulni, ami kissé kizökkentette a képzelgéséből; Silja sohasem használt ilyen erős pacsulit. De megmakacsolta magát, és végigsimított az oldalán. Annyira hiányzott neki ez az érzés, hogy valakit így a karjában tartson… A vágya csak tovább nőtt, amikor a lány hozzásimult, és önkéntelenül is beleharapott az ajkába. Lorit ez még inkább feltüzelhette, mert belemarkolt a combjába. Ettől teljesen kész lett, és felnyögött. Hát igen… Ugyancsak régen volt már lánnyal, és kezdett meglehetősen kényelmetlenné válni a nadrágja… Nem volt ura önmagának, amikor ezek után megragadta Lorit a vállánál, és lenyomta a fűbe. Fölé hajolt, és a csókjai egyre hevesebbé váltak. A keze lassan lejjebb csúszott, és benyúlt a lány pólója alá. Lori ekkor felszisszent, majd teketóriázás nélkül megfogta nadrágon keresztül a férfiasságát. Erre nem számított, de nagyon is, sőt, túlzottan is tetszett neki… Alig várta, hogy lekerüljön róla a ruhadarab. Ezzel egy időben ő is megmarkolta Lori pólóját, és egyetlen határozott mozdulattal kibújtatta belőle. A lány alatta mindössze egy vörös, csipkés melltartót viselt, mintha készült volna erre a forgatókönyvre.

– Azt a rohadt… Baromi szexi vagy – mormogta, és kigombolta a nadrágján a gombot. Lori ekkor elmosolyodott, majd lehúzta a sliccét, és becsúsztatta a kezét a boxerébe.  
– Te sem panaszkodhatsz…
Aleksi mély torokhangon felnyögött, és egy pillanatig azt hitte, már a lány érintése elég ahhoz, hogy elélvezzen. De nem, uralkodnia kell magán, az igen kellemetlen volna…
– Már kibaszott régóta nem voltam senkivel…
– Majd én kezelésbe veszlek… – A lány eldöntötte a földön, és elé térdelt. Elmosolyodott, majd végre kiszabadította lüktető férfiasságát az alsónadrág kínzó fogságából, és lassan hajolni kezdett felé. Iszonyatosan akarta, rettenetesen vágyott rá, ám ekkor hirtelen kívülről látta magát. Komolyan ezt akarja megint tenni? Hisz nem is ismeri a lányt, és ő komoly kapcsolatot akar. De nagyon úgy tűnik, hogy Lori nem… És azt sem érezte fairnek vele szemben, hogy Silját képzeli a helyére. Ez így sehogyan sem volt jó.
– Várj… – fogta meg a fejét.
– Mire? Te akarod kezdeni? Arról is lehet szó. – A lány nyomban kibújt a szoknyájából, közszemlére téve csipkemintás combfixét. Tényleg készült…
Aleksi nagyot nyelt, és próbált a helyzet ura maradni. A francba is! Irtózatosan kívánta a lányt, azaz nem is a lányt, hanem magát az aktust. Nem. Elhatározta, hogy meg fog változni.
– Te nem is akarsz komoly kapcsolatot, igaz? – Ez a kérdés nagyon hülyén hangzott, hiszen egyértelmű volt rá a válasz.
– Én nagyon is komolyan akarom, amit akarok – búgta Lori sokat sejtetően. 
– Bocs, de nincs nálam pénz. – Aleksi felhúzta magán a nadrágját, majd feltápászkodott. Hatalmas önuralomra volt szüksége, hogy ezt megtegye, de úgy érezte, így helyes. Sajnálta, hogy ismét csalódnia kellett, de ez van. Marad a pornó. Sarkon fordult, és vissza se nézve faképnél hagyta a lányt.

Persze, az egész túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen… számítania kellett volna rá, hogy a lányok között is bőven akadnak, akik erre használják a társkeresőt. Aztán eszébe jutott Sanoja, aki még a viccelődését is virtuális pofonnal jutalmazta. Az a lány biztosan nem ilyen ribanc, mint Lori. Felsóhajtott. Hirtelen bűntudata támadt, mintha megcsalta volna őt, holott egyáltalán nem is jártak! Éppenhogy csak ismerkedtek. De mégis… mennyire hülyeség azt gondolnia, hogy máris elkezdett kötődni hozzá? Egyáltalán nem bánta meg, hogy visszautasította Lorit. Még a végén tényleg pénzt kért volna a menetért, simán kinézte belőle. Neki egy olyan lány kell, akinek nem csak a teste számít. Akivel egy hullámhosszon van, akivel el tud hülyülni. Aki olyan, mint Silj… Sanoja. Na basszus! Mi a jó bánatért kattog ennyire rajta, és miért képzelte a lány helyére?! Ez tiszta beteges… Mindenesetre Silja most büszke lesz rá. Mindig is elítélte őt az egyéjszakás kalandjai miatt, teljesen jogosan. Ezt már ő is belátta. Lehet, hogy maga a randi balul sült el, de összességében mégis így járt jobban.
Otthon szokatlan nyugalom fogadta, majd hamar rájött, miért. Édesapja még nem ért haza az útról, Nitta dolgozott, Lukas meg minden valószínűség szerint a szobájában kockult. Silja pedig bizonyára olvas, vagy esetleg elment Lucyvel valahová… amikor azonban elsétált a lány szobája előtt, szokatlan hangok ütötték meg a fülét. Aleksi mozdulatlanná dermedt. Silja csak nem sír? Óvatosan bekopogott. Fogadott húga egy fojtott „Szabaddal” felelt, amire benyitott. A lányt az ágyán találta, összegömbölyödve, a kispárnáját szorongatva. Halkan sírdogált; igazán szívszorító látványt nyújtott. Bánat öntötte el lelkét, és rögtön felmászott mellé az ágyra.

– Minden re… – Persze… hogyan is lehetne minden rendben? Hülye kérdés. – Mi a baj?
Silja csak megrázta a fejét, és rögtön a nyakába borult. Még hevesebb sírás tört rá; nem úgy tűnt, mint aki képes kinyögni egy értelmes mondatot. Most hiába faggatja, először le kell nyugodnia. A karjába zárta fogadott húgát, és gyengéden simogatni kezdte a hátát és a haját. Úgy vélte, a néma kitartással többet segíthet rajta, mintha semmitmondó „minden rendben lesz”eket suttogna neki. Aggódott érte. A végtelenségig kiegyensúlyozott lány az utóbbi időben olyan szélsőségesen viselkedett, amit nem tudott mire vélni. Silja persze minduntalan azt bizonygatta, hogy semmi baja, de egy idő után már nem tudott hinni neki. Mégsem faggatta – majd beszél róla, ha szeretne.
– Ne haragudj, csak ez az egész… Minden. Nem akarom, hogy elmenjetek! Nem akarom… – sírta a lány, és belekapaszkodott a vállába. Felnézett rá kisírt, zöld szemével, amire ő is végtelenül elszomorodott. Bármit megtett volna azért, hogy Silját újra mosolyogni lássa.
– Találunk megoldást – ígérte, és magához szorította.
– Ne haragudj… – törölte meg a lány az arcát. Szipogása csitult, és légzése hamarosan egyenletessé vált. – Hogy ment a randi? – kérdezte tőle, miután lenyugodott.
– Felejthetően – vonta meg Aleksi a vállát. – A csaj rám mászott, én meg otthagytam. Még a végén annyit fizettetett volna velem, amennyit egész életem során nem fogok keresni!
– Rád mászott? – kerekedett ki a lány szeme, és kifújta az orrát. – És te otthagytad?! –  Silja úgy nézett rá, mintha legalábbis azt jelentette volna be, hogy mától egy korty alkoholt sem iszik.
– Ott – biccentett a fiú. – Nem kurvákra van szükségem. – Ahogy kimondta, büszkeség töltötte el. Határozottan jól döntött.
– De hát te eddig sohasem utasítottál el egy lányt sem. Mi történt, jól vagy? – Silja a homlokára csúsztatta a kezét.
– Látnod kellett volna… szerintem a rendőrség körözi illegális prostitúcióért – dünnyögte a fiú. Silja felkuncogott, amire mosoly terült szét az arcán. Annyira szép volt így a lány.
– Jól áll a mosoly – nyúlt az álla alá, maga sem értette, miért. De abban a pillanatban így tűnt természetesnek. Silja szemébe nézett, de szinte nyomban elkapta a pillantását.
– És ez neten keresztül nem jött le? – kérdezte kitérően, még mindig hitetlenkedve.
Aleksi eltűnődött, és eleresztette mostohahúgát. Tulajdonképpen nem igazán leveleztek egymással, főleg nem annyit, mint Sanojával. Tényleg, vajon a lány online van? Megrázta a fejét. Most szüksége van rá Siljának.
– Neten nem beszéltünk arról, ki miből keresi a pénzét – válaszolta végül viccelődve.
– Büszke vagyok rád – szólalt meg végül Silja némi hallgatás után. – Tényleg kezdesz megváltozni.

Aleksi elmosolyodott, és eltűnődött. Valóban. A régi Aleksi nem hagyta volna faképnél a lányt. Teketóriázás nélkül lefeküdt volna vele, és meg sem bánta volna utólag, sőt, büszke lett volna magára, hogy egy ilyen jó csajt megfektetett. Az új Aleksi viszont pontosan tudta, hogy egy ilyen lánnyal nem építhetne közös jövőt. Lori valószínűleg fűvel-fával megcsalná, és kinevetné azért, mert hosszú távra tervez. Nem. Neki olyan kell, aki komolyan vesz egy kapcsolatot, és többet akar egy jó szexnél.
– Igyekszem – biccentett. Kellemes érzés töltötte el, hogy Silja így vélekedik.
– Hajrá, remélem, Sanojával nagyobb sikerrel jársz! – veregette hátba a fogadott húga.
– Én is nagyon remélem… ő mindenesetre érettnek és megfontoltnak tűnt az eddigiek alapján.
– Sok sikert hozzá! – biccentett Silja. Ekkor csengetés hangja ütötte meg a fülüket, amire felpattantak. Ám Lukas megelőzte őket – hallották, hogy valósággal kirobban a szobájából, és lerobog az ajtóhoz. Biztos Lucy lesz az. Sejtésük beigazolódott, amikor odalentről meghallották a lány lelkes köszönését.
– Csak ezt ne… Remélem, nem jöttek össze – morogta Silja az orra alatt.
– Szerintem jót tennének egymásnak – ellenkezett Aleksi. – Mindkettejüknek kell egy biztos pont, és megadhatják egymásnak.
Silja csak megvonta a vállát.
– Na jó, én megyek kajálni valamit. Te is kérsz?
– Jó hogy! – vidult fel egyszeriben Aleksi, és követte a lányt a konyhába. Sanoja még várhat. Első a kaja!

~~*~~

– Öhh… Ne haragudj, nem pakoltam el – vakarta meg Lukas kissé zavartan a tarkóját, amikor Lucy belépett a szobájába, és megbotlott egy ruhakupacban.  
– Nem tesz semmit… láttad az én szobámat is – nevetett fel. Igazából még otthonosnak is találta a fiú szobájában uralkodó káoszt. Lukashoz nem is passzolt a katonás rend, az teljesen művinek hatott volna.
– Miért jöttél? – tette fel a kérdést a fiú némiképp gyanakodóan, de halvány mosollyal. Mintha örülne annak, hogy meglátogatta.
– Csak gondoltam, benézek hozzád – mosolygott rá Lucy. – Illetve, lenne egy kérdésem is. – Ez azóta foglalkoztatta, hogy megnézte a darabot, majd a világítótoronyban ők is elkezdtek színészkedni.
– Tudtam, hogy van valami hátsó szándékod… Nos, ki vele! – Lukas keresztbefonta a karját a mellkasa előtt, és fürkészően nézett a szemébe.
A lány az ajkába harapott. Pontosan ettől félt, hogy a fiú azt fogja gondolni, hogy csak ki akarja őt használni… de ha már ostoba módon egyből felhozta a témát, nem visszakozhat.
– Örülnék, ha esetleg eljönnél velem a színjátszó-körbe – felelte óvatosan.
Lukas hosszú pillanatig felvont szemöldökkel, megrökönyödve meredt a szemébe, majd megrázta a fejét.
– Ezt remélem, te sem gondoltad komolyan… – Lehuppant az ágyára, és kibámult az ablakon. Lucy számított hasonló reakcióra, fel volt készülve rá, de mégis, a lelke mélyén bízott benne, hogy a fiú esetleg vele megy. Felsóhajtott, de nem engedte, hogy a csalódottság legyűrje. Leült Lukas mellé, és óvatosan megérintette a kézfejét.
– Nem hiányzik, hogy egy kicsit kimozdulj itthonról? – kérdezte csendesen. Lukas enyhén megvonta a vállát.
– Nem érdekel. Már megszoktam. Most pedig hagyj. Ha csak ezért jöttél, akkor… – húzta el a kezét. Lucy azonban utána kapott, és megszorította az ujjait.
– Elsősorban azért jöttem, hogy láthassalak – válaszolta, és mélyen a fiú szemébe nézett. Az igazság ez volt. Lukas a közös órák során nem szólt hozzá, mintha a csoporttársaik előtt szégyellte volna, hogy szóba áll valakivel. Vagy talán önmaga előtt szégyellte. Lucy viszont nagyon is vágyott a társaságára, különösen a világítótoronyban történt események után. Hiányzott neki a fiú: a hangja, az arca, a közelsége, az érintése… Lukas halványan elmosolyodott.

– Csak nem hiányoztam? – kérdezte némileg hitetlenkedve, és összekulcsolta az ujjaikat.
– De igen… kínzó volt, hogy a suliban minden órán láttalak, de áradt belőled, hogy nem akarsz beszélni velem.
– Mert attól tartottam, hogy te nem… hogy te… – Lukas nehezen ejtette ki a szavakat, majd ismét megrázta a fejét, és felnézett rá.
– Hogy én? – A lány várakozóan, türelmesen pillantott rá.
– Hogy te nem azt érzed, amit én – motyogta Lukas, és arcát elöntötte a pír.
Lucy lélegzete elakadt. Ez Lukast ismerve felért egy vallomással… vagy csak ő szeretné olyan kétségbeesetten, hogy a fiú szeresse őt?
– Az attól függ, hogy mit érzel – felelte, és lágyan kisimított egy tincset Lukas homlokából.
A fiú rámosolygott, majd az arcára simította a tenyerét, és hüvelykujjával megcirógatta a járomcsontja feletti, érzékeny területet. Lehunyta a szemét, olyan jólesett neki az érintése. Lukas nem szólt semmit, csak lassan a szájához hajolt, és finoman, tartózkodva hozzáérintette az ajkát az ajkához. A lány gerince mentén kellemes hideg szaladt végig, és boldogan felsóhajtott. Még mindig nem merte elhinni, hogy ez valóban vele történik. Olyan hosszú ideje érezte reménytelennek az érzéseit, és most úgy tűnt, hogy Lukas viszonozza őket… mintha egy álomban járna. Átölelte a fiú nyakát, majd óvatosan megcsókolta, mintha attól tartana, hogyha túl heves, megtörik a varázs. Ám Lukas felbátorodott: keze felsiklott a hátán, és belemarkolt a hajába. Csókja egyre hevesebbé vált, és halkan nyögdécselt közben. Ő is ugyancsak élvezte, és nem kevésbé szenvedélyesen viszonozta. A fiú ekkor eldöntötte az ágyon, és felülkerekedett rajta. Pár pillanatig némán néztek egymás szemébe.
 
– És most… mit teszel velem? – kérdezte a lány remegő, ugyanakkor vágyakozó hangon. Lukas hevessége egy kicsit megijesztette, ugyanakkor az ő szenvedélyét is felélesztette.
– Én nem is tudom… – Lukas elvigyorodott, majd a nyakához hajolt. Már attól forróság öntötte el, hogy megérezte a fiú leheletét a bőrén, és amikor belecsókolt a nyakába, elakadt a lélegzete. Egy sóhaj hagyta el ajkát, és nagyot nyelt. Lukas lágy, apró csókokkal halmozta el, és lassan teljesen ráfeküdt. A lány érezte, hogy a szíve menten kiugrik a helyéről, és szorosan magához ölelte őt.
– Ne engedj el… soha…
– Nem is akarlak… – mormogta, majd térdével félretolta a lábát, és közéjük feküdt. Ajkával lejjebb haladt, és immár a vállát puszilgatta.
– Akkor kérlek, gyere el velem – sóhajtotta újra. – Vagy ha nem, akkor bárhova, csak legyél velem…
Lukas ekkor nekipréselte ágyékát az ágyékának, amire mindketten hangosan felnyögtek.
– Ha annyira akarod…
– Szeretném – felelte Lucy alig hallhatóan, és immáron nem teljesen volt világos számára, miről is beszélnek. A színjátszásról, vagy valami teljesen másról…

Úgy tűnt, Lukas számára sem, mert lassan mozogni kezdett rajta. Csípőjét neki-neki lökte, lágyan hullámzott teste az ő testén. Belenyalt a szájába; nyelveik találkoztak egymással, és össze-összefonódnak. Lucy szorosan magához ölelte a fiút; érezni akarta minden porcikáját. Vágyott rá, nagyon is, bár úgy érezte, ennél komolyabbra nincs felkészülve. Ehhez neki még idő kell. Lukasnak viszont nem úgy tűnt… Sőt.
A fiú ugyancsak felbátorodott, és a lány kisvártatva arra eszmélt, hogy a pólója a melltartója szegélyéig van gyűrve, és Lukas épp a hasát csókolgatja. A forróság a testében egy helyre összpontosult, és gerince ívbe feszült a gyönyörtől, ugyanakkor némiképp meg is rémült.
– K… kérlek… – Örült, hogy ennyit ki bír mondani, mert józansága ebben a pillanatban egészen máshová költözött.
– Ne haragudj… – Lukas némi fáziskéséssel visszahajtotta a ruháját, majd fölé hajolt, és megpuszilta a homlokát.
– Semmi baj, csak én még…
– Tudom – biccentett a fiú. – Ha túl sok neked, szólj.
Lucy biccentett, és lágyan megcsókolta Lukast. Tudta, hogy nem tenne vele semmi olyat, ami az ellenére lenne. Bár ez nem is volt ellenére, csak még nem jártak ehhez túl sok ideje.
Jóformán az egész napját Lukasnál töltötte, akivel a továbbiakban inkább zenét hallgattak és filmet néztek. Lucy még sohasem érezte ilyen boldognak magát. Ez volt eddigi élete legszebb napja, és remélte, még sok ilyenben lesz része. 


Vélemények:

2015. 03. 14.

16. fejezet


Édesanyját a nappaliban találta, és legnagyobb döbbenetére szélesen mosolyogva nézett rá. Azt tudta, hogy Nitta nem ellenzi a kapcsolatukat, de nem hitte volna, hogy ennyire örülni is fog neki.
– Anya, én… vagyis mi… – kezdett bele, és leült mellé.
– Vagyis ti? – Nitta őszinte érdeklődéssel pillantott rá, mint akit valóban komolyan érdekelnek a fejlemények.
– Csak hülyéskedtünk.  
– A lehető legrosszabbkor jöttem, igaz? Mint valami ostoba vígjátékban…
– Semmi baj – köszörülte meg a lány a torkát.
– Remélem, tudod, hogy nekem semmi bajom nem lenne azzal, ha ti ketten…
– Jaj, anya! Már mondtam: erre semmi esély. Aleksi a húgának tart és kész.
Nitta sokatmondóan mosolygott, amire Silja megcsóválta a fejét. Annak mindenesetre örült, hogy édesanyja így áll a dologhoz.
– Miért kerestél?
A nő Silja ölébe csúsztatta a laptopját.
– Néztem neten néhány albérletet, és gondoltam, megmutatom a jobbakat.
A lány elszomorodott, de azért böngészni kezdte az ingatlanokat. Volt egy-két elég csinos, de egyik sem az igazi. Semmi sem az igazi Aleksi nélkül.
– Ez jó lesz – mutatott rá egy takaros faházikóra. Másfél szoba mindössze, de faburkolatú és rendkívül otthonos. Egészen olcsó volt a lakbér, és közel volt a tengerparthoz. Még egy kis udvar is tartozott az épülethez két fenyőfával és egy házilag eszkábált szaunával.
– Igen, ez nekem is tetszik. Csendes, nincsenek zavaró szomszédok, viszont egész messze van a központtól.

– Nem baj – vágta rá Silja. Már csak azért sem bánta, mert ez a ház volt a legközelebb Aleksiékhez, gyakorlatilag csak húsz perc séta. Meg aztán a szauna is vonzotta – emlékezett, régebben minden hétvégén eljártak.
– Akkor holnap felhívom a tulajdonost és megbeszélem vele a részleteket – határozott az édesanyja. Silja csak biccentett.
– Van valamire szükséged?
– Köszönöm, most nem. – Nitta hangja határozott maradt, de a tekintetében szomorúság ült.
– Ha bármi kell, csak szólj! – Silja megölelte édesanyját, majd távozott. Felment a szobájába, ahova kissé félve nyitott be. Aleksi még nem ment át a sajátjába, ugyanolyan pozícióban ült az ágyán, magára húzott takaróval.
– Minden rendben van? – kérdezte a fiú elmélázva.
– Aha, nyugi, nem hiszi azt, hogy járunk, ha ez érdekelt. – Silja a számítógépes asztala előtti székén foglalt helyet, nem mert ezek után felmászni a fiú mellé.
– Vele minden rendben van? – Aleksi figyelmen kívül hagyta a megjegyzést.
– Igen, nézett albérletet. Egyébként neked mi a terved mára? – Silja igyekezett hűvös lenni és közönyös, mint akinek az iménti jelenet nem jelentett semmit.
– Nem tudom… jó lenne CS-ezni a fiúkkal, csak hát Filip most nincs. Vagy megnézni valami király filmet. Vagy elmenni gyúrni, ott is rég voltam… neked van valami ötleted?
– Én meglátogatom Filipet – vonta meg a lány közömbösen a vállát, de magában vigyorgott, mert fel akarta húzni a mostohabátyját. Tudta, hogy kissé gyerekes, amit művel, de jó érzéssel töltötte el Aleksi indulata. Talán így akart visszavágni azért, hogy Aleksi elmegy randizni azzal a csajjal. Ha neki lehet, ő miért ne tehetné?   

– Mi? – Ahogy arra számított, Aleksi energikusan felült. – De most voltunk nála délelőtt!
– Na és? Képzeld el, milyen magányos lehet… Majd én megvigasztalom őt.
– Szerintem jobban járnátok, ha hagynád pihenni. Az többet segítene rajta.
– Megkérdem tőle, felhívom telefonon, és ha nem akar velem lenni, megmondja. – Silja önállósította magát – elvette a komódjáról a mobilját, és elvigyorodott.
– Ja, majd ő pont olyan, hogy megmondja! Hülye lenne visszautasítani téged. Egyébként is, hagyd már őt békén! Tutira alszik egy ilyen műtét után.
– Nem hinném, hogy alszik. Láttad, milyen szomorú volt, mikor elmentünk, és mondta is, hogy menjünk be hozzá még, ha van egy kis időnk.
– Mi ez a hirtelen támadt érdeklődés? Eddig még neten se beszéltél vele. – Aleksi gyanakodva méregette a lányt.

– Szerintem jó pasi és értelmes. Szeretném közelebbről is megismerni – vonta meg a vállát, és visszatette a telefont.
– Pont most? Ennyire megsajnáltad a baleset miatt?
– Nem csak. Már mondtam, bejön, mint férfi. – Valóban tetszett neki Filip, és lehet, tényleg jobb, ha ismerkedni kezd vele, mert ki tudja, mi fog kisülni a dologból. Még az is előfordulhat, hogy szerelmes lesz belé, ha pedig nem, legalább megadta magának az esélyt. De belül tudta, hogy ez csak a maszlag. Igazából féltékennyé akarta tenni Aleksit. Ez olyan, mint mikor egy molett nő bemeséli magának, hogy azért edz, mert egészséges akar lenni. Igen, persze az is motiválja, nyilván, de elsődlegesen a súlyából szeretne veszíteni. De mennyivel jobban hangzik azt mondani, még önmagad előtt is, hogy „azért edzem, hogy fittebb legyek”. Ezt könnyebb beismerni, mert így nem kell szembenézni önmagaddal. Silja is pontosan ezért gondolt így Filipre.

– Akkor is ráérnél még vele! Nem szalad el előled sehova, és ilyen állapotban jobb lenne, ha nem járnál annyit a nyakára.
– Mi ütött beléd, mióta lettél ilyen felelősségteljes? Beteg vagy?
– És te mióta vagy ilyen felelőtlen? – vágott vissza a fiú.
– Ha nem akarod, hogy elmenjek Filiphez, mondd azt! – Silja próbált ingerültséget csempészni a hangjába, de közben örült, hogy ilyen reakciót váltott ki fogadott bátyjából. Csak nem féltékeny?
– Úgy viselkedsz, mint egy dacos tinédzser, aki nem hallgat az okos szóra. – Aleksi összefonta a karját a mellkasa előtt, amitől inkább ő tűnt duzzogó kisgyereknek.
– Te és az okos szó? – Silja akaratlanul is felnevetett. – Na jó, itthon maradok veled, csak hogy örüljél.
– Azért! És van valami terved, mit csináljunk?
– Nincs igazából… Holnap suli, szóval szerintem pihenek. – Silja elnyúlt a székén, és a plafonra függesztette a tekintetét.
– Ne is mondd… Elmegy minden életkedvem a sulitól.
– Én már felvettem a tantárgyaimat, és te?
– Én csak a ruháimat vettem fel… de éjfélig még bőven ráérek velük! – legyintett a fiú.
Pedig igazán levehetnéd őket… – jegyezte meg a lány magában.
– Akkor sipirc, te lusta disznó! – Silja felvette a padlóról az egyik odadobott pólóját, és a fiúhoz vágta. És még Aleksi papol neki a felelőtlenségről…
– Jól van, jól van, megyek, megyek! Csak ne ölj meg! – Aleksi leugrott az ágyáról, majd megragadta Silja forgósszékének a támláját, és erősen megpörgette. A lány felsikoltott.
– Hééé! – Combon akarta rúgni, de a fiú nevetve kitért az útjából.
– Na szia! – hagyta ott a lányt.
Silja megcsóválta a fejét, és visszakapcsolta a monitort, majd képeket kezdett el nézegetni a kedvenc fotós oldalán. Lementett néhányat, majd átpörgette a Facebookját is, míg végül megnyitotta a társkeresőt körülbelül másfél óra elteltével. Három új üzenet várta – egy leszbikus lány írt, egy hatvan körüli, kopaszodó férfi, valamint Aleksi is válaszolt a legutóbbi levelére. Az első kettőt gondolkodás nélkül törölte, majd megnyitotta a fiú üzenetét.

„Szia!

Én is örültem a te levelednek. Áh, szép vagy és kész, ez tuti, én tudom ám!
Azta, jogi kar? Akkor te ilyen okos csaj vagy, igaz? Nem mintha bánnám, a húgom is okos.
Nekem lassan egy éve nincs senkim. Komolyabb kapcsolatom csak egy volt, de nem végződött túl jól. A többi említésre sem érdemes. Ez már csak így megy :D
A romkocsmák és koncertek nekem is jöhetnek! Korpiklaanival hogy állsz? Ők a kedvenceim, voltam háromszor is a koncertjükön, bár nem emlékszem xD
Ideális nő? Aki nem ver át, csinos, és szeret hülyülni meg persze hűséges. Ne legyen karót nyelt és búvalbaszott. Ja és a hisztis picsákat is utálom xD Remélem, te nem vagy az, bár nem tűnsz annak.
Nincs szerelem első látásra csak sok pia! :D
Igazság szerint volt részem egyéjszakás kalandokban, de ideje megállapodni.
Egyébként te most online vagy? Úgy látom igen, szóval, ha van kedved, chatelhetnénk! ;-)”

Silja a szájába tömte az öklét, hogy ne nevessen fel hangosan a válaszon. Csak sok pia… Persze, mást nem is várt volna a fiútól! Nyomban megragadta a billentyűzetet, hogy válaszoljon. Legszívesebben a húgáról faggatta volna Aleksit, de úgy sejtette, hogy egy idegen lányt ez érdekelné a legkevésbé. Az mindenesetre imponált neki, hogy a fiú okosnak tartja. Pötyögni kezdte a választ:

„Aha, szeretem a zenéjüket, én is voltam koncerten, a hülye bátyám elrángatott” – gépelte, és elvigyorodott – nem is volt hazugság, hisz tényleg így történt. – „Nyugi, nem vagyok karót nyelt és búvalbaszott, szeretek hülyéskedni, sőt, sokan szerint túl dinka is vagyok. És eltaláltad, online vagyok. Bár most csak felnéztem, de este leszek”. – Eszébe jutott, hogy még be sem vásárolt a suliba, még füzetei sincsenek, és a tollai is kifogyóban… Aleksi rögtön visszaírt – ezek szerint nem a tárgyfelvétellel foglalkozik… Mit is várt tőle.
„Ó, király, így lenne ötösöm a lottón! És jó ízlése van a bátyádnak! A dinka csajokat pedig bírom, a húgommal is rengeteget baromkodunk. Kár, hogy elmész, de akkor majd este beszélünk!”
„Már várom, szia!”
„Szia!”
– Sanoja itt hagy engem! – szólt át Aleksi panaszos hangon a másik szobából. Silja hangosan felnevetett – egyszerűen olyan édes volt a fiú ebben a pillanatban.
– Nem úgy volt, hogy felveszed a tantárgyaidat?
– Ja, már felvettem, ne aggódj, anyuci!
– Na, azért! – helyeselt a lány kuncogva.

Helyes, megjött végre Aleksi esze. Örült neki, hogy megfogadta mostohatestvére a javaslatát. Eltűnődött. Mióta lett ilyen a fiú? Az utóbbi pár hétben sokat változott – szerencsére jó irányba. Aleksi elkezdte végre levetni a felelőtlen, hedonista énjét, bár a múltkori bulin picit visszaesett, amikor fel akarta szedni azt a lányt – mentségére legyen mondva, hogy részegen. Józanul egészen másképp gondolkozott – régebben úgy állt hozzá a kapcsolatokhoz, mint most részegen. Azóta megkomolyodott, megért – a társkeresőre való regisztrálása is ezt mutatta. Igaz, hogy a fiúnak volt jó pár egyéjszakás kalandja, és a legtöbb lány tényleg csak arra kellett neki, de mikor Janinával járt, akkor teljesen másképp viselkedett. Az idő alatt még csak szórakozni sem igazán járt el a barátaival, és csak róla beszélt. Miután csalódott benne, utána kezdett el ilyen felelőtlen magatartásformát felvenni. De úgy tűnik, mostanra helyreállt. Aleksi mindig is az igazit kereste – ezt mondta neki többször is –, sőt, nem egyszer volt olyan, hogy épp a lányok használták ki. Mostohabátyja kissé naiv volt mindig is, és azt hitte, hogy azok a lányok, akikkel ő lefekszik egy átmulatott éjszaka után, vele is maradnak. Merthogy ő „komolyan” tervezett velük, bármennyire is nem úgy tűnt. Silja ilyenkor mindig hozzávágta, hogy meg is érdemled.

– Unatkozom, gyere át játszani! – kiáltotta Aleksi.
– Hát jó, de utána kell vennem füzeteket a városban!
Silja átment a fiú szobájába. Mostohatestvére az ágyán hasalt, joystickkal a kezében. Mikor belépett, felcsendült a Mortal Combat jól ismert zenéje. A lány szadistán elvigyorodott, és melléfeküdt. A kezébe kapta a másik joystickot, és oldalba könyökölte Aleksit.
– Ilyen mazochista hangulatban vagy? Hát nem tanultál az előző esetből? – Legutóbb zsinórban háromszor is legyőzte a fiút. Igaz, utána Aleksi ötször is megverte, de annyi baj legyen!
– Na, az nem úgy volt ám! És amúgy sem ér, mert részeg voltam.
– De én is! Na, visszavágó?
– Naná!
Miután kiválasztották a kedvenc játékosaikat, kezdetét vette a harc. Nem tartott túl sokáig, mert Aleksi szinte rögtön a földre terítette Silja harcosát.
– Csalás! – duzzogott tettetetten.
– Nem csalás, fogadd el, hogy jobb vagyok! – vigyorgott a fiú teli szájjal.
– Soha! – kiáltotta a lány harciasan.
Persze megint Aleksi nyert, ahogyan utána még kétszer, de ötödjére Silja diadalmaskodott.
– Hagytalak nyerni – öltött rá nyelvet mostohabátyja, amire a lány felnevetett.

– Hát persze, most is hagytál, mi? – cukkolta Silja, miután tizenegy-tízre álltak – az ő javára. Az utolsó meccset is ő nyerte meg – Aleksi nem kis bosszúságára. A fiú nem értette, hogy veszthetett, Silja pedig elfelejtette megemlíteni neki azt az aprócska tényt, hogy online gyakorolt. Jócskán elszaladt az idő, és miután a lány visszatért bevásárló-körútjáról, fél tíz felé járt. Kimerülten levágódott az ágyára, és a kezébe vette Tim Burton Rímbörtön című verseskötetét, ami mindig kikapcsolta és megnevettette. Egy óra olvasgatás után eszébe jutott, hogy Aleksi, avagy Thor várja őt chaten. Bekapcsolta a számítógépét, és behozta a társkereső oldalát. A fiú öt üzenetet is hagyott neki:

„Szia!
Itt vagy?
Hol vagy??
Várlak ám!”

És a végén egy szomorú fejes smiley. Silja halkan felkuncogott, és gépelni kezdett:
„Szia, bocsi, kicsit elhúzódott a napom… A tied hogy telt?”
„Jól, Mortal Combatoztam a húgommal. Persze én nyertem!” – érkezett a válasz, amire Siljából kitört a nevetés. Hát persze, csak szeretnéd! Ciki bevallani, hogy a húgod legyőzött, mi?
„Nagyon szeretheted a húgodat.”  
„Igazából csak a mostohahúgom, csak nem akartam ezzel kezdeni, mert hát érted… ez a legtöbb pornóban is kedvelt téma. De nincs köztünk semmi olyan.”
Silja kis híján megfejelte az asztalt. Na basszus!

„Nem tudom, nem élek pornókkal. És hát persze, hogy neem, dehogyis!”
Aleksi válasz gyanánt csak egy nyelvöltögetős smileyt írt, majd kis lemaradással így folytatta:
„Nem? Szívesen megnézek veled párat, ha szeretnéd… Na jó, komolyabbra fordítva a szót, tényleg nagyon fontos nekem a húgom. De gyerekkorunktól fogva testvérekként nevelkedünk.”
Silja kissé csalódottan felsóhajtott. Persze, mit is várt… Ha tetszene is neki ő, akkor sem vágná maga alatt a fát, és nem írná neki, hogy bejön, hisz azon van, hogy felszedje Sanoját.
„Kösz, kihagyom a lehetőséget. Értem, de nem vagytok igazából vér szerinti tesók.”
„Nem, de érted… olyan nekem, mintha a húgom lenne, és én is olyan vagyok neki, mintha a bátyja lennék. Tényleg, a te bátyádról mit kell tudni?”
„Imádom őt, nagyon jóban vagyunk, ő egyben a legjobb barátom is. Amúgy egy tahó, de én így szeretem.”
„Össze kellene ismerkedned a húgommal, ő is tahónak tart engem.” – Aleksi három nevetős fejjel kísérte a választ.
Siljából kitört a nevetés – nem bírta tovább. Ilyen már nincs!

„Miért lennél az? Nekem nem tűnsz annak.” Persze attól még annak tartotta, de jó értelemben.
„Hát, én se tartom magamat annak, úgyhogy nem tudom. Örök rejtély marad…”
– Képzeld, Sanojával levelezem! – kiabálta át neki Aleksi.
– Hajrá, bátyó! – kiáltott vissza.
– Ő legalább nem tart tahónak, mint egyesek!
– Mert még nem ismer! – vágott rögtön vissza, majd gépelni kezdett:
„Írtad, hogy egy komolyabb kapcsolatod volt… Miért lett vége? Persze, ha nem publikus, megértem, nem kell rá felelni, csak érdekel.”
„Ő szakított velem… azt mondta, hogy nem érek fel a szintjéhez, és lelépett egy atomfizikussal.” – A fiú egy fintorgós fejet szúrt be.
„Óó… Sajnálom.” – Ezt nem is tudta, mármint hogy a lány azt mondta neki, nem elég okos. Ettől csak még jobban utálta Aleksi ex-barátnőjét. – Nekem nem volt még soha senkim… De ezt írtam is.
„Nem is vágytál soha senkire? Ne haragudj, ha már megkérdeztem, de nem emlékszem, a memóriám se a régi. Sőt, azt már írtam, hogy a memóriám se a régi?”
Silja megcsóválta a fejét – szerette Aleksi fárasztó humorát, de néha sok volt belőle.
„Dehogynem, sőt… Ha tudnád, milyen szeretethiányom van…”
„*virtuálisan megöleli és megsimogatja a fejét*” – írta a fiú. – „Most már jobb?”
„*hozzábújik*” – válaszolt, és elképzelte. Elégedetten felsóhajtott, és magához szorította a plüsskutyáját.
„Ezek szerint jobb. Örülök. Szívesen meg is látogatnálak valamikor, hogy ezt az ölelést személyesen is átadhassam, csak Helsinki nincs túl közel…”
„Annyira végül is nincs messze… Kábé másfél óra. Meg szoktam olykor lejárni Hankóba, mert ott lakik nagynéném és unokatesóm. És kedves tőled, most nagyon jól jönne egy…” – Főleg tőled.
„*még szorosabban megöleli*”
Silja szíve megmelengett ettől, és felsóhajtott.

„*lehunyja a szemét, és simogatni kezdi a haját*”
„Csak a húgom ne féltékenykedjen! Ő szokta mindig a hajamat piszkálni… Bár most te vagy a listán az első helyen *teljesen magához szorítja*”
„Még a végén féltékeny leszek a húgodra. *jól érzi magát*” – ide egy nevetős hangulatjelet biggyesztette, és még erősebben szorította magához a plüssét.
„*ő is, a kezét lassan a derekára csúsztatja* Mesélj még valamit magadról!”
Mit meséljek?”
Hmm… Nem muszáj mesélni. Lehet mást is csinálni. *belemarkol a fenekébe*”
Silja szeme kikerekedett. Most tényleg? Aleksi chaten akar vele…? Vagyis Sanojával. Pedig kezdett benne bízni, hogy Aleksinek nem erre megy ki a játék… Hogy nem csak szexelni akar, hanem tényleg komoly kapcsolatot keres.

„*pofonvágja*”
„Oké, oké, nyugi! *Azonnal elereszti és ellép tőle* Bocsi, nem gondoltam komolyan… csak kíváncsi lettem, mit reagálnál.”
Aha, persze, kíváncsi, mi…? – A lány megcsóválta a fejét.
„És mire számítottál?”
„Igazából ezt reméltem. Mint már mondtam, nekem nem olyan lány kell, aki nyomban a karjaimba veti magát, mert ő úgysem venne komolyan… hanem olyan, akinek el kell nyernem a bizalmát.”
Silja szkeptikusan fogadta Aleksi válaszát. Hát persze. Mindenesetre, ha ezt tényleg így gondolja, akkor ez azt jelenti, hogy benőtt a feje lágya.
„Tetszik a hozzáállásod. Remélem, komolyan is gondolod, mert őszintén, elbizonytalanítottál. Tudod, már sok pasi próbálta ezt beadni nekem, mikor csak meg akart húzni…”
„*a szívére teszi a kezét – mármint a sajátjára, ne értsd félre!* Ennél komolyabban még semmit sem gondoltam.”
A lány felkuncogott.

„Hát jó, remélem, tényleg így van… Visszatérve a kérdéshez: szeretem az áfonyás sütit.”
„*gondosan feljegyzi magának* Akkor majd viszek neked, ha egyszer esetleg összefutunk személyesen is.”
„Kedves tőled. Most pedig te jössz, most te mondj magadról egy dolgot!”
„Szeretnék egy kutyát, de nem tudom, hogy apa mit szólna hozzá.”
„Én meg földigilisztákat tartottam kiskoromban. Ugye milyen cuki?”  
„Hú, az tök guszta! Én meg szeretek pecázni *vigyorog*”
„Legalább ne vallanád be! *nevet* Azt hittem ötévesen, hogy a szomszéd macskája tud beszélni.”
„Ó, ezt tudom, mesélte a szembe szomszéd kutyája *még szélesebben vigyorog* Ötévesen olimpikon akartam lenni.”
„Azért jársz tesi-szakra most, nem? Hm, nekem a Walking Dead a kedvenc sorozatom.”
„Ó, az fasza! Nekem is!! Daryl a legnagyobb arc!”
„Nem mondod? Nekem is ő a kedvencem, imádom!! És te túlélnéd a zombiapokalipszist?”
„Ha én sem, akkor senki! *büszkén kihúzza magát*”
„Micsoda férfi!” – Silja ide két nevetős smileyt toldott.
„De gondolom te is jó esélyekkel indulsz, hiszem említetted, hogy sportolsz. Tényleg, mit?”
A lány eltűnődött. Ha azt írja, hogy vív, lehet, elkezd gyanakodni…

„Edzőterem, meg bicikli szép időben” – válaszolta. Ez nem is volt hazugság, hiszen régebben tényleg járt fitneszterembe, és biciklizni is szeretett.  
„Hmm… akkor még megtanulsz bánni valami fegyverrel, és akkor együtt megölünk minden járkálót!”
„Jól hangzik… Viszont tudod, mi hangzik még jól? Az alvás. Most megyek, szép álmokat neked, örültem a beszélgetésnek!” – köszönt el, mert már valóban nagyon kimerültnek érezte magát. Aleksivel még chaten keresztül is csak úgy repült az idő.
„Jó éjt, Sanoja! Álmodj rólam!” – Aleksi egy kacsintós smileyval búcsúzott.
„Szia, jó éjt!” – köszönt el, majd azon nyomban kikapcsolta a számítógépét. Már ahhoz sem volt ereje, hogy elvonszolja magát az ágyáig. Az asztalra borult, és a fejét a karjába temette. Ez a nap rendkívül kimerítette, és nem akart semmi mást, csak aludni… Pár perc múlva kopogtattak az ajtaján. Csak egy elhalt nyöszörgésre futotta, ahhoz sem volt energiája, hogy feleljen.

– Silja…? – Ismerős hang szólította meg, de túl fáradt volt ahhoz, hogy beazonosítsa a tulajdonosát. Bizonyára Aleksi, jött, hogy eldicsekedjen neki Sanojával.
– Alszol már? – kérdezte, majd hallotta, hogy lépdel felé.
A lány fel akart nézni rá, de még ahhoz sem volt elég ereje, hogy egyáltalán kinyissa a szemét. A fiú ekkor óvatosan végigsimított a haján, amire beleborzongott az érintésébe, és elmosolyodott.
– Így el fog zsibbadni a nyakad… Na, gyere szépen! – A fiú óvatosan a karjába emelte, és az ágyhoz lépett vele. Gyengéden lerakta rá, de Silja nem akarta, hogy a fiú elmenjen. Erőtlenül utána nyúlt, és megszorította a csuklóját.
– Ne… Maradj – suttogta.
– Szóval mégsem alszol. – A lány hallotta a hangján, hogy mosolyog, majd a matrac besüppedt, ahogy Aleksi leült mellé.
– Félig – ásított nagyot Silja, és a fiú felé fordult. – Aludj velem…
– Sanoja féltékeny lesz – felelte Aleksi nevetve, végül mégis odafeküdt a lány mellé.
– Nem érdekel… Most szükségem van rád. – Silja közelebb húzódott Aleksihez, és tétován átölelte. A fiú halkan felsóhajtott, amire fogadott húga megsimogatta a hátát.
– Hosszú volt ez a nap – hagyta végül helyben, és ő is átkarolta a lányt.
– Aludj jól, Silja! Rád fér.
– Szeretlek – suttogta a lány elhalón, és megpuszilta Aleksi arcát. A nyakába fúrta a fejét, és beszívta a fiú szappanillatát. Összegömbölyödött, és legszívesebben hangosan dorombolt volna, olyan jól érezte magát a karjában.  
– Én is téged – felelte Aleksi ugyanolyan halkan, és Silja elmosolyodott. Egyszerűen elfogadta a szavakat, és nem agyalt azon, hogy a fiú testvéri szeretetet ért-e alatta, vagy valami mást. Elégedetten felsóhajtott, és lehunyta a szemét. Pár percen belül pedig már az álmok birodalmában járt. Még sohasem aludt olyan nyugodtan, mint most.  
Vélemények: