2014. 12. 29.

3. fejezet

Sziasztok!

Itt az új rész, amit rögtön tudunk hozni, mert már kész az első öt fejezet :) De a negyediket kicsit később fogjuk hozni, addig is várjuk a véleményeket, pipákat! És köszönjük szépen az eddigieket, illetve a több mint 700 megtekintést! :O Nagyon hálásak vagyunk érte, szuperek vagytok! <3


– Na végre! Az öcsém becsajozott! – csapta össze a tenyerét Aleksi, és jól hátba vágta a békésen alvó fiút. Lukas a cseppet sem gyengéd üdvözlésre nyomban felkapta a fejét, és jégszínű szeme összeszűkült, amikor megpillantotta bátyját. Némán tátogott, de aztán rátalált a hangjára:
– Tűnés a szobámból!
– Látom, szép estétek volt! Ugye használtatok óvszert? – nevetett fel Aleksi, és nem tágított öccse szobájából. Időközben Lucy is elkezdett ébredezni, aki zavartan összehúzta magát és félénken pislogott.
– Azt mondtam, kifelé! – ismételte meg Lukas ingerülten, és bevágta az ajtót. Aleksi csak nevetett, majd átkarolta fogadott húga derekát.
– Na bassza meg, ez nem ér! Ők bezzeg dughatnak, nekem meg ma se jut csaj. 
– Ezt nem hiszem el... – Silja még mindig döbbenten tátogott. Mi ez, a világvége eljövetelének a jele? Lucy és Lukas? Az az aranyos lány és Aleksi szörnyeteg öccse? Ez még viccnek is rossz!
– Na, most mit vagy úgy kiakadva? Gyere inkább, nézzünk valamit! – tessékelte Aleksi a lányt a szobája felé.
– Komolyan ők ketten? Mint a Szépség és a Szörnyeteg…
– Az jó mese! De most nem mesét akarok nézni – dobta le magát Aleksi az ágyára és idiótán vigyorgott. Vállig érő haja szétterült körülötte, pólója felcsúszott, így láthatóvá vált kockás hasa. Silja leült mellé, és hosszasan rábámult. Ugyancsak tetszett neki a látvány, és gondolatban lemeztelenítette a fiút. Ahogy az arcára pillantott, nyomban elveszett a kék szempárban. Hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű szeme? Aleksi rávigyorgott, és bekapcsolta a gépét, majd elindított rajta… egy pornót.
Ez most komoly?! Silja érezte, hogy arca vörösre gyúl, és csak lopva-lopva mert a képernyőre pillantani. Vajon Aleksi mit tenne, ha a film hatására benne is feléledne a vágy? És ő mit tenne, ha a fiú esetleg elkezdene közeledni hozzá? Valószínűleg képtelen lenne ellenállni… Mondjuk nem is akarna. Tekintete akaratlanul is Aleksi egyre dudorodó nadrágjára siklott. Nagyokat nyelt, és a fülében érezte a szívverését. Ilyen nincs.... Mostohabátyja pornót néz vele részegen. Őrült módon kívánta őt, és alig bírta türtőztetni magát. Legszívesebben leszaggatta volna a fiúról a nadrágot, de teljesen ledermedt, még levegőt venni is alig mert. Aleksi amúgy se volt túl gátlásos, de az alkoholtól a maradék józanságát is elveszítette. 
– Ez az, adj neki! – szurkolt Aleksi. – Hú de megdugnék most valakit… – nyögött fel, amire Silja vágyakozva felszisszent.  

Vajon milyen lehet neki élőben…? A nagy dudorból ítélve jól fel volt szerelkezve ott lent mostohatestvére… Silja még sohasem látott férfit meztelenül, és már-már a nyelvén volt a válasz, hogy tegye meg, de annyi önuralma még maradt, hogy ezt visszaszívja. Nem, ezt semmilyen körülmények között nem szabad megmondania… úgy érezte, hogy szikrázik a levegő kettejük közt, mindennél jobban vágyott arra, hogy hozzáérhessen… mégsem tehette meg.
Nem bírta tovább elviselni ezt a feszültséget, felpattant mostohatestvére mellől az ágyról, és kiviharzott a szobájából. Végigszaladt a folyosón, be a sajátjába, és lihegve magára csapta az ajtót. Az ágyához botladozott, és erejét vesztve lerogyott rá. Ez nem lehet igaz…
Egy ideig még a történteken töprengett, majd a kimerültség győzött. Utolsó gondolata az volt, hogy ebből reggelre valószínűleg semmire sem fognak emlékezni, majd alámerült az álmok birodalmába.
Silja reggel, amikor felkelt, iszonyúan hasogatott a feje. Halványan derengett neki, hogy koncerten voltak, de az utána történtek teljesen kiestek neki. Eszébe jutott, hogy Aleksi mindig tart magánál másnaposság elleni tablettát, ezért bebotorkált a szobájába. Nem is kopogott, egész egyszerűen csak rányitott. Legnagyobb döbbenetére a fiút szétvetett végtagokkal találta, kigombolt nadrággal, amiből… ó te jó ég…
Tudta, hogy az lenne a helyes, ha angolosan távozna, de nem bírt, csak bámult rá megkövülten. Forróság öntötte el, és erősen beleharapott az ajkába. Már mióta fantáziált erről… Elképzelte, milyen lehet a tapintása, milyen lehet hozzáérni, megcsókolni, magában éreznie… Fejében őrülten cikáztak a gondolatok, és azt kívánta, bár valóra válthatná a vágyait. 
A fiú békésen hortyogott, látszólag ágyúdörgésre sem riadt volna fel. Silja iszonyúan kívánta őt, legszívesebben azonnal rávetette volna magát, de győzött józanabbik fele. Mi van, ha Aleksi felébred? Az rém kellemetlen lenne neki is és a fiúnak is… Bele sem mert gondolni a következményekbe. Így inkább fogát szívva ugyan, de halkan kiosont Aleksi szobájából. A saját rezidenciájában az ágyára vetette magát, és a fejére húzta a takarót. Ez nem lehet igaz…
A fiú csak órákkal később adott magáról életjelet – Silja hallotta, ahogy a fürdőszobában vizet engedett, majd később a konyhában kezdett zörögni. Ő is éhes volt, és kiment a konyhába, ahol is fogadott bátyja helyett Lucyt és Lukast találta... egy szál pizsamában. Lukasnál ez egy fekete boxert jelentett, barátnőjénél pedig Lukas egyik kinyúlt pólóját. A fiú az asztalnál kuporgott, tekintetét a lányra szegezte, aki a tűzhelynél szorgoskodott.
Silja nem hitt a szemének. Lucy, a legjobb barátnője ezzel a… Nem, ez nem lehet igaz, ilyen nem történhet meg, ez egy rossz vicc... 
– Hát ti meg? – nyögte ki kikerekedett szemmel.
Lucy a hangjára nyomban megpördült, és az arca vöröses színt öltött.
– Jó reggelt, Silja! Te… te is kérsz valamit? – kérdezte némiképp zavartan.
– Valami nem tetszik? – vetette oda Lukas flegmán.
– Ti meg mit kerestek itt… együtt? És Lucy, hogyhogy nem szóltál, hogy hazajössz, és… te és Lukas? – pislogott még mindig furcsálkozva.
– De hiszen tegnap már találkoztunk! – Lucy hasonlóan értetlenül pillantott őrá.
– Tényleg? Én nem emlékszem…
– Talán nem kéne ennyit innod – morogta Lukas sötéten.
– Igen, amikor megjöttetek Aleksivel – bizonygatta Lucy. – Különben apa eltörte a lábát, úgyhogy véget ért a nyaralás, én pedig már nem mentem velük vissza Amerikába, mert hamarosan úgyis utaznék ide. – A lány még mindig zavartnak tűnt, és ilyenkor az akcentusa is felerősödött.
– Beszédem van veled. Négyszemközt. Most – közölte Silja ellentmondást nem tűrő hangon, és elindult a szobája felé.  Lucy mélyet sóhajtott, majd követte a lányt. Silja magukra csukta az ajtót, és leült az ágyára.
– Miért nem szóltál arról, hogy Lukasszal jársz? – A lány nem értette a dolgot, hisz Lucy a legjobb barátnője volt, és mindig mindent megbeszéltek egymással.
– Hogy… mi? – Lucy homlokráncolva meredt rá.
– Akkor ezek szerint nem jártok? – Silja szívéről hatalmas kő gördült le. Egyáltalán nem kedvelte Lukast.
– Már miért járnánk?
– Akkor mit keresel itt vele? Kettesben?
– Téged kerestelek, de csak ő volt itthon tegnap este – hangzott a meglepően logikus felelet.
– És mit csináltatok? – Bár lehet jobb, ha nem tudja…
– Beszélgettünk. Egész sokat. Meg játszott nekem azon a hatalmas zongorán ott a nappaliban.
– Ezt ugye most nem mondod komolyan… – Silja egyik döbbenetből a másikba esett. – Lukas soha senki előtt nem játszott még, pedig Aleksi sokszor kérlelte. És neked… játszott.
A lány vállat vont.
– Tudod, tegnap belegondoltam, hogy most a téli szünetig nem látom a családomat, és meglehetősen rossz passzban voltam. Szerintem így próbált felvidítani, mert tudja, hogy milyen zenemániás vagyok.
– Lukas. Felvidítani. Téged. Mennyit ittatok? – Lucy és Lukas csoporttársak voltak egyetemen Siljával együtt, történelem-szakosak, és eddig nem igazán szóltak egymáshoz. A fiú igazából senkihez sem szólt, de ha igen, mindig undokul felelt.
– Alkoholból semennyit. Miért?
– Lukas egy öntelt bunkó, aki csak magával törődik. Ugye nem tetszik?! 
– Velem kedves volt. És ha már így rákérdeztél… – Lucy zavartan elfordította a fejét és halkabbra vette a hangját – …nagyon szép szeme van.
– Na baszd meg – szaladt ki Silja száján az önkéntelen reakció.
Barátnője csak felsóhajtott.
– Ha adnál neki egy esélyt, rájönnél, hogy nem olyan rémes, mint amilyennek hiszed.
– Velem kibírhatatlan. Tudod, mit csinált előző héten ez a…? Zöld ételfestéket tett a zuhanyrózsába. 
A lány azonnal látta, hogy ezt kár volt felhoznia, ugyanis Lucy elnevette magát.
– Naa, nem vicces – fonta keresztbe a karját. – De ebből is látszik, mekkora egy seggfej. Aleksi bírja, bár nem tudom, miért…
Lucy ismételten csak megrándította a vállát.
– Már mondtam, velem tegnap rendes volt.
– Vigyázz vele! Ha össze meri törni a szíved, én a csontjait fogom egyenként!  
– Nem hiszem, hogy igényt tartana a szívemre. – Lucy hangjából csalódottság csengett ki.
– Ahogy Aleksi se az enyémre… – sóhajtott fel szomorúan Silja. Barátnője együtt érzően pillantott rá – ő volt az egyetlen ember, akit beavatott a titokba, és Lucy pontosan átérezte a fájdalmát.
– Idióta pasi… – dünnyögte, majd odalépett Siljához és megölelte.
Silja magához szorította, majd elengedte, és reményvesztetten megcsóválta a fejét.
– Ugyan… Már megszoktam. Beletörődtem, hogy sohasem fogunk összejönni. 
– Még mindig csak húgaként kezel?
– Mit gondolsz? Igen. Bár ma reggel láttam a… – vörösödött el fülig a lány, és beleharapott az ajkába. 
– Mi? – kerekedett ki Lucy szeme. – Na, mesélj csak! – vigyorgott.
– Hát… igazából rányitottam reggel, és…
– Te rányitottál? – Barátnőjéhez csak késve jutott el a szavak értelme.
– Igen, és aludt… kigombolt nadrággal – szisszent fel Silja vágyakozva.
– És hogy álltad meg, hogy ne érj hozzá?
– Nehezen, elhiheted. De muszáj volt, mert mi van, ha felébred?
– El tudom képzelni… 
– Nem igaz, hogy ez a pasi mindenhol tökéletes! Kár, hogy örökre szűz maradok, mert nekem ugyan senki nem kell, csak ő… És Aleksi pedig sohasem fog észrevenni engem. – Silja ugyan hiába mondta, hogy ebbe ő beletörődött, de így, hogy mindennap látta mostohatestvérét, igen nehezen tudott túllépni rajta. Már az is megfordult a fejében, hogy elköltözik…
– Akkor teszünk azért, hogy észrevegyen! – jelentette ki Lucy harciasan.
Silja kényszeredetten felkacagott.
– És mégis hogyan? Ha nem jön be, akkor bukhatom a barátságát vele… Rém kellemetlen lenne ezek után együtt élni. És ha össze is jönnénk, mi van, ha Aleksi meggondolja magát, és szakít velem? Hogy tudnánk úgy egymás szemébe nézni? Meg aztán ott vannak a szüleink is… – Ezeket már mind végigfutatta magában. Tudta, hogy nem biztos, hogy szerencsés lenne összejönni Aleksivel, még akkor sem, ha a fiú is viszontszeretné. Az édesanyja elfogadó volt, és a jelekből ítélve sejtette, mit érez a fogadott testvére iránt, de Pavel, a mostohaapja másképp állt a dolgokhoz. Kissé szigorú és vaskalapos volt, de a család érdekeit nézte. És igen, még az is meglehet, hogy szakítanak. Bár ezen nem agyalt igazán, mert össze se jöttek, de belegondolt abba, mi lenne, ha járnának, és valami miatt szétmennének. Kerülgessék egymást, amíg el nem költöznek…? Persze, nyilván egy ember nem úgy áll egy kapcsolathoz, hogy azt tervezi, mit fog tenni akkor, ha már nem lesznek együtt. De az ő esetükben a potenciál puszta ténye miatt számba kellett ezt is venni. Hiszen az ő helyzetük nem mindennapi, és ha szakítanak, is együtt kell élniük a szüleik miatt addig, amíg nem lesz pénzük saját házra vagy albérletre. Nehéz ügy.
– Kitalálunk valamit. 
– Szerintem még az se segítene a dolgon, ha beállítanék hozzá meztelenül – húzta el a lány a száját.
– Hmm… pedig ez nem is lenne rossz ötlet! – vigyorodott el Lucy.
– Jaj, hagyj már! – bökte oldalba finoman Silja a barátnőjét. Ekkor kitárult az ajtó, és Aleksi jelent meg… egy szál alsónadrágban, vizes hajjal. Silja rajtafelejtette a tekintetét, és nyomban lángba borult az arca. Direkt csinálja?! Ő itt próbálja kiverni a fejéből, Aleksi meg félmeztelenül parádézik előtte… így lehetetlenség.
– Üdv, csajok! – köszönt nekik a fiú, látszólag észre sem vette fogadott húga zavarát. – Jé, Lucy! Hát te is itt?
A vendég csak mosolyogva vállat vont.
– Tegnap este érkeztem, és találkoztunk is, de úgy tűnik, te sem emlékszel rá.
– Hé, mit képzelsz, hogy csak így, félmeztelenül berontasz a szobámba, mikor vannak nálam? – Silja lopva végigmérte még egyszer mostohatestvérét. Az a kockás has és dagadó izmok… Bekapta az ajkát, és gyorsan lesütötte a szemét.
– Rendben, legközelebb teljesen meztelenül jövök – vigyorgott rá Aleksi, majd a lány szekrényéhez lépett és kutatni kezdett benne. – Úgy tudom, nálad van tabletta… rémesen hasogat a fejem.
Silja egy pillanatra maga előtt látta a reggeli képet, ahogy Aleksi fekszik az ágyon, kigombolt nadrággal… Mélyeket sóhajtott, hogy lenyugtassa kalapáló szívét, és elhessegesse a forróságot, de mindhiába.
– A… azt hittem, nálad van – nyögte ki.
– Én is azt hittem – hagyta helyben a fiú, akinek még mindig nem tűnt fel Silja szokatlan viselkedése. – De csak egy fél csomag gumit és egy törött lázmérőt találtam. 
– Ehh… Tipikus. Nem akarom tudni, miért tört el a lázmérő – nevetett fel zavartan Silja, és akaratlanul is eszébe jutott, ahogy Aleksi más lányokkal hentereg. Végighullámzott rajta a féltékenység.
– Forró éjszaka volt – helyeselt Aleksi, majd diadalmas mosollyal kiemelt egy csomag gyógyszert az egyik fiókból. – Na végre!
– Nem akarom tudni – fintorgott Silja. – Kösz, hogy megtaláltad, nagyfiú, nálad kerestem reggel. – Ahogy ezt kimondta, rájött, elszólta magát. A szája elé kapta a kezét, és legszívesebben a föld alá süllyedt volna szégyenében.
– Mit szólnátok valami reggeliféléhez? – vágott közbe ekkor Lucy, próbálva menteni a helyzetet.
– I… igen, reggeli, aha, éhes vagyok – dadogott Silja.
– Akkor gyerünk! – Lucy karon ragadta Aleksit, akiben lassan összeállt a kép, és némiképp zavartan pillantott fogadott húgára.
– Te bejöttél reggel?
– Hátöö… izé – nyögte ki Silja, és rápillantani sem mert mostohatestvérére. Hogy lehet ilyen szerencsétlen?! Csak egyszer bírta volna befogni a száját! 

Vélemények:

2014. 12. 27.

2. fejezet

Aleksi edzés után beült a klubba a haverjaival, Ejnóval, Jannal és Filippel együtt legurítani pár sört, így a koncert kezdete előtt ugyancsak jókedvűek voltak. Silja őket Aleksin keresztül ismerte, közel két éve, Aleksi Jannt és Ejnót a konditeremből. Filip Ejno egyik jó barátja volt, ő művészeti karra járt; festészetet tanult. Ejno egy informatikai cégnél dolgozott, Jann pedig autószerelőként. Gyakran jártak össze, és többnyire jól kijöttek egymással. Silja Filipet kedvelte a legjobban közülük, annak ellenére, hogy a fiú egészen különbözött tőlük, sőt, mindenkitől, akiket valaha ismert. Ebből kifolyólag olykor nehezen értettek szót vele.
Aleksi egyedül várta Silját, mivel a cimborái kimentek cigizni, Filipet kivéve. Ő az asztalra borulva aludt, mert nem volt hozzászokva az alkoholhoz. Otthon akart maradni festegetni, de meggyőzték; nem bírták elnézni, hogy ki sem mozdul. A lány hamarosan befutott, és lezuttyant mostohatestvére mellé, egy viharvert kanapéra. Igazi romkocsma-hangulat uralkodott; a vendégek hangosan beszélgettek egymással, és sorban rendelték az italokat. A felszolgálók szorgosan hordták ki őket, alig volt nyugtuk. A koncert még nem kezdődött el, most kezdtek csak el szállingózni az emberek. A banda tagjai a hangszereiket hangolták. A kissé szűkös, de hangulatos, földalatti helyiségben félhomály uralkodott a plafonról lelógó, gyenge fényű lampionok miatt. A falakat együtteses poszterek és színes graffitik borították. Szétszórva ütött-kopott bőrkanapék és faasztalok hevertek. Szinte mindegyiküknél ült valaki, főként velük egykorúak, vagy náluk kicsit fiatalabbak. Silja a koncert tiszteletére teljesen feketébe öltözött, és ügyet sem vetett a többi nézőre, akik alaposan végigmérték.
– Helló! – köszöntötte a fiút. – Hát ő? – utalt Filipre. A fiú időközben még lejjebb csúszott, így Aleksi a hóna alá nyúlt, és feljebb tolta. Filip ügyet sem vetett rá, békésen aludt tovább.
– Szia, Silja! Áh, csak Filip… Nem bírja a piát.
– Szegény… Igen, emlékszem, legutóbb is bealudt, amikor vodkát és vörösbort itattatok vele…
– Ja, miután egy órás kiselőadást tartott a tizenkilencedik századi gondolkodókról és a romló erkölcsökről. Muszáj volt valamivel kiütni. Na, és hogy telt a napod? – kérdezte Aleksi, majd a lány elé tolt egy sört. Silja belekortyolt az italba, és csak aztán válaszolt:
– Nem volt túl érdekes – vonta meg a vállát. – Olvastam, zenét hallgattam, felhívtam Lucyt, összevesztem az öcséddel… remélem, a tied jobban telt.
– Megint összevesztél vele? Ezúttal min? – csóválta meg a fejét a fiú. Az öccse, Lukas egész nap bent kuksolt a szobájában, így ritkán találkoztak vele. Nem örvendett túl nagy népszerűségnek, de Lukas láthatóan nem bánta. Kerülte, sőt gyűlölte az embereket, és nem kívánt közösködni senkivel, kiváltképp testvérével és fogadott húgával. A lány csak legyintett.
– Ott matatott a könyveim közt…
– Biztos már kiolvasta az összes könyvét, és most nálad keresett valamit – vonta meg a vállát Aleksi. – Nem értem, miért utáljátok ennyire egymást… – Tényleg nem értette. Ő sem jött ki Lukasszal valami jól, de azért jobban, mint Silja vele. Fogadott húga és öccse szinte a kezdetektől fogva hadilábon álltak egymással. Csak tudná, miért.
– Nem adtam neki engedélyt, hogy csak úgy berontson a szobámba! Mi van, ha épp akkor öltözöm? – dohogott a lány. – És ha már itt tartunk, én pedig azt nem értem, mit bírsz benne… – Lukas mindenkit lenéző megvetéssel kezelt, és nem tett azért, hogy a lány esetleg megkedvelje. Igaz, Silja se, de Lukas sokkal elutasítóbb volt nála.
– Jó srác ő valójában. Én kedvelem, és ha adnál neki esélyt, belátnád, hogy igazam van. Csak hát ő hogy is mondjam… Egy kicsit nehéz eset. – Aleksi és Silja is jól emlékezett pár régi afférra, amikor Lukas keresztbe tett nekik. Kis apróságokkal ugyan, de úgy tűnt, a fiú élvezi, hogy bosszanthatja őket.
– Kicsit nehéz eset?! – visszhangozta Silja gunyorosan. – Elviselhetetlen! Nem csodálkozom azon, hogy rajtad kívül senki sem kedveli.
– Jaj, ne mondj már ilyet! Most képzeld el, szegény otthon gubbaszt a szobájában és pornót néz – röhögött Aleksi, és beleivott a sörébe.
– Jól teszi, ha valaha is meztelen nőt akar látni…
– Azt tudtad, hogy a barátnőddel szokott chatelni? Múltkor belépve maradt véletlen Facebookon, és láttam a beszélgetésüket.
– Mi… – Silja épp akkor kortyolt bele a sörébe, és félrenyelte az italt. – Hogy mi?!
Aleksi, hogy a lány ne fulladjon meg, erősen hátba vágta.
– Azt írta neki, hogy várja a meztelen képeket – közölte Aleksi faarccal.
Válasz gyanánt csak érthetetlen hörgéssorozatot kapott, amiből hitetlenkedés és rosszallás csengett ki.
– Ja, meg hogy egy igazi vadmacska az ágyban. – Aleksi nem bírta tovább, kitört belőle a hahota. Imádta heccelni fogadott húgát.
– Baszd meg! – Silja végre rátalált a hangszálaira, és rosszallását egy vállba ütéssel kísérte.
– Hát meg is baszta ezek szerint! – kacsintott rá huncutul Aleksi.
– Kötve hiszem… Lucy ízlése jobb nála – krákogta a lány, de most már kezdte úgy érezni, hogy megmenekült a fulladásveszélytől.
– Na jó, nyertél, csak szívatlak. Lukast ha kínoznák, se ismerné be, hogy tetszik neki valaki. – Ahogy ezt kimondta, megakadt a szeme egy vékony alkatú, fekete hajú lányon, és rámosolyogott. Silja követte a pillantását, és rosszallóan felszisszent. A jövevény gótikus ruhái a kelleténél többet engedtek láttatni a testéből, és ez már elég volt ahhoz, hogy a lány számára ellenszenvessé váljon. Silja egy húzásra kiürítette a korsóját, és hangos koppanással lecsapta az asztalra, hátha így elterelheti Aleksi figyelmét.
– Azt hiszem, kérek még egyet.
– Én is kérek! – rikkantotta a fiú. –  Hm, azt a csajt meg fogom ma este húzni… Figyeld csak meg – kacsintott rá fogadott húgára, és elindult az irányába.  Silja féltékenyen nézett utána. 
– Hát ez nagyon boldoggá tesz… – morogta a lány az orra alatt. Már megint végig kell néznie, ahogy mostohabátyja, élete szerelme a szeme láttára flörtöl… Bár már megszokhatta volna, hisz Aleksi meglehetősen népszerű volt a nők körében. Ilyenkor úgy érezte, mint akinek kést döftek a szívébe. A hangulatán az sem javított, hogy visszatért Jann és Ejno, és lehuppantak mellé. Kedvelte őket, de most nem vágyott a társaságukra. Szerencsére nem maradtak sokáig; megböködték Filipet, megkérdezték, hogy van, aztán előre mentek. Filip ekkor kezdett el ébredezni. Felemelte a fejét, és kábán pislogott Siljára álmodozó, szürkéskék szemével. Szőkésbarna, göndör tincsei szanaszét álltak, amiket kisöpört a homlokából. A lány mindig is jóképűnek találta őt, és nem értette, miért nincs barátnője. Pedig több lány is nézegette mindig, akárhányszor beültek közösen valahová, de nem mert közeledni feléjük. Haverjai néha azzal húzták őt, hogy meleg, de erre nem sok esélyt látott, mert úgy vette észre, hogy tetszik neki.
– Üdv a kisasszonynak! – köszöntötte a fiú a maga szokásos, udvarias stílusában. Még így, részegen is úriember maradt. – Borzasztóan röstellem, amiért ilyen állapotban mutatkozom előtted, szép hölgy, de attól tartok, túl sokat ittam.
– Ugyan, semmi gond! – mosolyogta meg Silja a fiút. Ez a régies, fennkölt stílus a fiú „tartozéka” volt, és nem tudta eldönteni, hogy viccből beszél-e így, vagy komolyan. Az utóbbira gyanakodott, mert mindig így fejezte ki magát. Ő egyszerűen ilyen volt, és kész. Bár sokszor az agyára ment, mert meglehetősen kritikus volt, és mindent kielemzett. Szerette túlkombinálni a dolgokat, és csavaros észjárását alig lehetett követni. Ebben hasonlított Lukasra, ahogyan abban is, hogy mindketten eléggé elvontak és maguknak valók voltak. Silja úgy vélte, ha Lukas valakivel, akkor Filippel jól kijönne.
–  Kérlek, ne vedd tolakodásnak, de hadd jegyezzem meg, hogy rendkívül csinos vagy ebben a ruhában – mérte végig Filip a lányt azzal a szolid, apró mosollyal az ajkán. Visszafogott maradt illuminált állapota ellenére, amit Silja nagyra értékelt. Más ilyenkor  sőt alkohol nélkül  sokkal lényegre törőbben „udvarolt” neki. Szerette a fiút, és vonzónak találta, de nem tudta vele elképzelni a jövőjét. Nagyon különböztek egymástól.
– Köszönöm a bókot.
– A többiek merre vannak? – nézett körül Filip a teremben.
– Aleksi csajozik, a többiek előre mentek – húzta el a lány a száját.
– Amíg vissza nem térnek, szívesen leszek a gardedámod, utána viszont, ha nem haragszol, hazatérek. Nincs jó hatással a szervezetemre az alkohol, és nem érzem a legjobban magamat.
– Nem kell megvárnod őket, nyugodtan menj haza, pihenj csak – tette a lány Filip vállára a kezét.
– Akkor megbocsátasz?  
Silja röviden biccentett.
– Menj csak!
Elköszöntek egymástól, és Silja tekintete Aleksire és a lányra tévedt. Tüntetően elfordult, nem akarta végignézni, hogyan teszi a fiú a szépet a lánynak. Nagyszerű. Ennél csodásabb már nem is lehetne.  

~~*~~

Aleksi nem tétlenkedett – odalépett a kiszemeltjéhez, és csábosan rámosolygott. Ez mindig be szokott válni. Elég egy magabiztos, ellenállhatatlan mosoly, és a lányok máris a lábai előtt hevernek.
– Szia, a nevem Aleksi. Lenne kedved odaülni hozzánk? – kérdezte tőle, és már előre tudta a választ. Be is igazolódott a sejtése.
– Az enyém Sofia – mosolygott rá vissza. – Hmm, persze! – biccentett, amire Aleksi önelégülten elvigyorodott, és az asztalukhoz vezette.
– Ő itt Sofia, Sofia, ő itt a húgom, Silja, szóval nyugi, nem a csajom.
A lány lelkébe fájdalom vágott, és hogy némiképp levezesse, ujjai szorosan megmarkolták a széke karfáját. Kezdett egyre jobban elege lenni. Miért is jött el ide…? Úgyis tudta, hogy ez lesz…
– Üdv – biccentett kimérten, és köszönése elnyomta a régi fa reccsenésének hangját. Legszívesebben feltörölte volna a lánnyal a padlót, és alig bírta türtőztetni magát.
– Hello – köszönt a lány felvont szemöldökkel, majd a fiú felé fordult. – A húgod mindig ilyen búvalbaszott? – vihogott; úgy tűnt, meglehetősen be van csiccsentve.
– Hm. Eddig nem tűnt fel – tévedt Aleksi pillantása a lányra, aki ugyancsak rosszallóan méregette őket.
– Ó, eddig egész jó napom volt… de aztán megjelentél te – jelentette ki Silja dühösen. Belátta, hogy immáron nem tudná palástolni a rosszindulatát.
– Mi bajod van velem? Csináltam én valami rosszat? – Sofia lenéző pillantást vetett Siljára.
– Ha olyan a belsőd, mint a külsőd, akkor már az is régen rossz, hogy a világon vagy! – viszonozta a lány a megvető tekintetet.
Aleksi itt avatkozott közbe: megragadta Silja vállát, felállt, és felhúzta a székről.
– Van egy kis beszélnivalóm a húgommal… Mindjárt jövök – mondta a fiú Sofiának, azzal Silja felé fordult, és kivonult vele a kocsma elé.
– Beléd meg mi ütött?!
– Belém? Inkább beléd! Mégis mi dolgod van azzal a ribanccal?! – Silja forrt a haragtól és féltékenységtől. De a legjobban az bántotta, hogy Aleksinek fogalma sincs arról, hogy ő közben mit él át. Hogy mennyire vágyik rá, hogy milyen szerelmes belé... Hogy mit megadna egy csókjáért… Ha csak egy percre… egy pillanatra azt érezhetné, hogy a fiú is akarja őt. Az nem lett volna ellenére, ha egy olyan lánnyal jön össze, aki tényleg szereti őt, és nem csak a teste miatt jár vele. A legjobbat akarta a bátyjának, és az ilyen lányok nem érdemelték meg Aleksit. Lemondóan felsóhajtott, és ebben az egy sóhajban benne volt az összes ellenérzése és titkolt vágya.
– Már mondtam: felszedem. Mi bajod vele? – Aleksi értetlenül nézett a lányra.
– Azt reméltem, leszoksz a kurvákról – vágta oda dühös csalódottsággal, majd szó nélkül sarkon fordult és visszaindult. Aleksi azonban utánakapott és visszahúzta.
– Szeretlek, húgom, de azt nem, amikor beleszólsz abba, hogy élem az életemet. Megjegyzem, rád is ráférne egy kis kikapcsolódás, olyan feszültnek tűnsz mostanság…
Nekem nem kell senki, csak te – gondolta a lány keserűen.
– Jó szórakozást! – tépte ki magát a lány a szorításából, és beviharzott a kocsmába. Szó nélkül elsietett a korábbi asztaluk mellett, és felpattant egy bárszékre.
– Mindegy, mi, csak erős legyen! – szólt oda a pultosnak, és igyekezett kizárni a fejéből a nyomasztó gondolatokat. Hát sohase nő be Aleksi feje lágya?!

Aleksi dühösen belerúgott egy kőbe, és nagy léptekkel visszament a kocsmába. Nem értette a lány viselkedését – miért bántja az, hogy más lányokkal flörtöl? Bár sohasem volt túl toleráns semelyik barátnőjével szemben sem… Bosszúsága még nagyobb lett, amikor meglátta Sofiát… egy másik fiúval a parketten csókolózva. Ingerülten rácsapott az asztalra, és lehúzta a maradék sört. Ez nem az ő napja…
Silja ez idő alatt komoran meredt maga elé. Az időközben kitöltött italához is csak fáziskéséssel nyúlt, de alig döntötte le, máris kérte a következő adagot. Immáron nem becsiccsenteni akart, hanem berúgni, hogy semmire se emlékezzen ebből az egészből… Ekkor Aleksi letelepedett mellé egy másik bárszékre. Bocsánatkérően rátette a kezét a vállára, és így szólt hozzá:
– Figyelj, bocs. Nem tudom, miért vagy ilyen dühös rám, de bocsánat, bármit is tettem! – Aleksi kissé keresztben álló kiskutyaszemmel nézett a lányra. Silja látta rajta, hogy nincs egészen magánál, bár ő sem volt.
– Nem érdekes. – Silja mélyet sóhajtott. Mégsem avathatja be abba, mi bántja!
– Bármit is tettem, tudnod kell, hogy te maradsz mindig a legjobb barátom! Szeretlek, én kishúgom! – ugrott le Aleksi a bárszékről, és szorosan megölelte a lányt.
Ez volt az a pont, ahol Silja már nem bírta tovább, és kibuggyantak a könnyei.
– Tudom… tudom… – hüppögte a fiú ingébe. Épp ez a bajom.
Aleksi finoman eltolta magától a lányt.
– Te… te sírsz? – nézett rá megrendülten, és lágyan végigsimított az arcán. Zavarodott tekintete arról árulkodott, hogy fogalma sincs, miért viselkedik így fogadott húga. A lány elkapta a pillantását, és ügyetlen mozdulattal egy zsebkendőt túrt elő a zsebéből.
– Nem… nem érdekes – fújta ki az orrát és elfordította a fejét.
– Mondd el nyugodtan, mi bánt! Én meghallgatlak – vonta ismét magához a fiú a lányt, és simogatni kezdte a haját.            
– Nem szeretnék beszélni róla – nyöszörögte Silja.
– Nem erőltetem, ha nem akarod elmondani, ne mondd. Szeretnél hazamenni? – kérdezte a fiú, miközben simogatta a lány hátát, haját.
– Nem... összeszedem magamat. 
– Mire van most szükséged? – kérdezte aggódva Aleksi, és a két kezébe vette a lány arcát. Rád, csakis rád… Silja megremegett, amikor a tekintetük találkozott, és pillantása önkéntelenül is a fiú ajkára siklott. Olyan közel van most... olyan jó lenne megcsókolni. Nagy önuralmába került, hogy ne tegye meg mégse.
– Nem tudom... – nyöszörögte, és behunyta a szemét. Aleksi szomorúan felsóhajtott, és megcirógatta a lány arcát. Silját kirázta a jóleső hideg.
– Szeretnék segíteni rajtad…
– Ez nem olyan, amin segíteni tudnál. – Mit is kellene ehhez tennie? Fenekestől felforgatnia az egész korábbi életét? A lány tudta, hogy a fogadott bátyja képtelen lenne erre. Teljes mértékben a húgaként kezeli, és ha bevallaná az érzéseit, azzal csak annyit érne el, hogy a barátságukat is tönkretenné. Nem.

– Kérlek! Aggódom érted. Ugye semmi komoly?
– Nem... semmi komoly – lehelte maga elé Silja meggyőződéstelenül.
– Hát jó. De ha meggondoltad magad, én itt vagyok! – húzta el a száját a fiú, rájött, úgysem fog kihúzni húgából semmit. – Csapos, két vodkát kérünk! – szólt oda a pult mögött álló férfinak, aki nyomban teljesítette kérését. Aleksi az egyik üveget a lány kezébe nyomta, majd fizetett az italokért. Aleksi húzóra megitta az alkoholt, noha már így is részeg volt. Lassan Silja is leküzdötte az italt, bár ő kortyonként.
A zenekar épp akkor kezdett bele az első számukba, amire üdvrivalgás tört ki. Silja a színpad irányába fordult. Talán a zene némiképp elfeledteti vele, mi is bántja annyira...
– Na, gyere, keressünk valami jó helyet! – javasolta a fiú.
Silja biccentett, majd könnyektől maszatos arcát beletörölte a zsebkendőjébe, és lekászálódott a bárszékről. Aleksi belekarolt, és vele együtt utat tört magának a színpad felé.
Kevesebb, mint tíz perc elteltével indokolatlan jókedv tört Aleksire, és amikor felcsendült a kedvenc száma, vadul ugrálni kezdett, miközben artikulátlanul üvöltötte a dalt.
Silja ennél egy kicsit nehezebben engedett fel. Még mindig élénken élt benne az iménti féltékenység és csalódottság, de lassan kezdett elpárologni. A zenének köszönhetőn némiképp ellazult, amikor pedig Aleksi megbotlott és orra esett, harsány nevetés tört ki belőle. Bátyja hangosan kacagott, majd nagy nehezen feltápászkodott, úgy, hogy a lányba kapaszkodott.
– Ezt még visszakapod, meglásd ám!
– És mégis hogyan? Amikor legközelebb orra esel, magaddal rántasz engem is? – Silja nyelvet öltött rá.
– Vigyá… vigyázzál, mer’ le… leharapom – röhögött elcsukló hangon a fiú, hirtelen minden olyan viccesnek tűnt neki.
– Előbb inkább tanulj meg megállni a lábadon! – vigyorgott tovább a lány. Rosszkedvét mintha elsöpörték volna, újra felszabadultnak érezte magát.
– Majd te megtartasz! – karolta át hátulról Aleksi a lányt, és ringatózni kezdett vele a zene ütemére, pont mikor egy lassabb szám csendült fel. Silját hirtelen forróság töltötte el, és hiába próbált másra koncentrálni, csak a fiú karjára tudott gondolni. Túlságosan jó volt vele így…
– Én annyira szeretlek! – szorongatta meg Aleksi a lányt, és belefúrta a fejét a hajába.
Silját kirázta a hideg, amikor Aleksi lehelete végigsimított a nyakán.
– Én is… – suttogta elfúló hangon. Ha tudnád, mennyire…

Hamarosan véget ért a koncert, és a zenekar még két számot eljátszott. Kisvártatva elkezdtek kifelé szállingózni az emberek – pontosabban Aleksi támolygott Siljával együtt. Immáron a lány sem bírta megtartani az egyensúlyát, fogadott bátyjával együtt összevissza dülöngélt. Jann és Ejno időközben elkeveredett tőlük a tömegben, vagy épp leléptek, mindenesetre az est további részében nem találkoztak velük.
– Annyira jó volt ez a koncert! – kiáltotta lelkesen az éjszakába.
Aleksi szorosan átkarolta a lányt, de félő volt, hogy elesnek, mert ő sem állt biztos lábakon.
– Ja, király volt! De nem jött össze most sem… Akkora lúzer vagyok! 
– Ne bánd ezeket a libákat… te jobbat érdemelsz! – csúszott ki a lány száján akaratlanul is.
– De hol találok olyan lányt? A legtöbb lány csak a külsőmet látja – fakadt ki Aleksi. Nem egyszer volt már, hogy normális kapcsolatot akart valakivel, de a lánynak csak pár éjszakára kellett. Az egyéjszakás kalandok úgy érezte, kezdik felőrölni. Ő másra vágyott. Többre, igazi érzelmekre. Igaz, most inkább csak a vágy hajtotta, de már nagyon rég nem volt senkivel… Addig, amíg nem lesz normális kapcsolata, ez is megteszi.
– Hé, nem minden lány ilyen! Én nem csak a külsőd miatt szeretlek. – Siljában csak későn tudatosult, hogy ezt nem biztos, hogy ki kellett volna mondania, de már mindegy volt. Különben is, Aleksi úgyis betudja a „testvéri” viszonyuknak.
– Jó, de te a húgom vagy, te ismersz – borzolta össze a fiú a lány haját és felsóhajtott. Bingó.
– Akkor… ismerkedj – Silja hangja elcsuklott egy pillanatra, de utána határozottan folytatta: – Eddig a legtöbbnek te is csak a külsejét láttad. 
– Mert azok csak arra voltak jók. Üresfejű ribancok mind… Nekem egy olyan lány kell, aki azért szeret, aki vagyok.
– Én ilyen vagyok! – vágta rá Silja meggondolatlanul.
– Jó, de te a húgom vagy! – kacagott fel a fiú. – Mégsem járhatok a tesómmal. Az… fura lenne.
– Az… fura… – csóválta meg a fejét a lány bánatosan, majd elindult a hazafelé vezető úton. Reménytelen…

Aleksi a lányba karolva követte, és amikor hazaértek, halk zenére lettek figyelmesek. Lukas ajtaja félig nyitva volt, és Aleksi benézett rajta. Legnagyobb döbbenetére öccsét és Lucyt, Silja barátnőjét találta a szobában… A fiú egy matracon aludt, a feje az ágyra hanyatlott, ahol a lány szétvetett végtagokkal szuszogott. Szőkésbarna haja szétterült körülötte.
– Mi a…? – kerekedett ki a fiú szeme.  
– Hogy mi…? – Siljának eltartott egy kis ideig, mire feldolgozta a látványt, majd őt is hatalmába kerítette a döbbenet. Mit keres az egyetlen barátnője Lukasszal? Lukasszal, aki goromba a világon mindenkivel? – Ugye… ugye ez csak egy rossz álom?
Vélemények:

2014. 12. 24.

1. fejezet

Sziasztok!

Először is: boldog karácsonyt! :) 
Barátnőmmel elkezdtünk írni egy közös történetet, remélem, el fogja nyerni a tetszéseteket! Infót a sztoriról oldalt találtok. Örömmel fogadunk minden véleményt! :)



Silja Rantala az ágyán feküdt, és egykedvűen forgatta az ujjai között a lapokat. Egy újabb, unalmas nap kezdete. Aleksi Valkoinen, a mostohabátyja a mellette levő szobában drukkolt a kedvenc jégkorong-csapatának, Lukas, a fiú öccse Finntrollt üvöltetett két szobával arrébb.
Nagyszerű. Már olvasni se lehet.
Ingerülten lecsapta a könyvet az ágyára, és dühödten meredt a plafonra. Meg volt áldva fogadott öccsével és bátyjával. Tízéves korukban költöztek össze a szüleik, és noha nem állt velük rokoni kapcsolatban, testvérekként néztek egymásra. Legalábbis Aleksi.
Nem tudta pontosan megmondani, mikor kezdődött, talán nyolc, vagy épp kilenc éve… Először azon kapta magát, hogy egyfolytában a bátyjáról álmodozik. Aztán azon, hogyha a társaságában tartózkodik, hirtelen melege lesz, és ki akar ugrani a szíve a helyéről. Később a többi „tünet” is jelentkezett, úgymint izzadó tenyér, remegő lábak, el-elcsukló hang. Akkor fogalma sem volt, miért vált ki belőle Aleksi közelsége ilyen reakciót. Gyermekfejjel azt gondolta, valami furcsa betegség, majd rájött, hogy szerelmes. A fogadott bátyjába. Az érzést gondosan elcsomagolta, és lelke mélyére száműzte. Attól tartott, hogy mások furcsán néznének rá, és jogosan, elvégre tíz évig testvérekként nevelkedtek. Épp ezért senkinek sem beszélt róla legjobb barátnőjét, Lucyt leszámítva. Aleksi szerette, ámde húgaként, így gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy bármi is kialakulhasson köztük.

Fogadott öccse iránt egészen más érzéseket táplált; Silja nem jött ki Lukasszal valami jól. A fiú szinte egész nap csak a szobájában gubbasztott, és goromba, kötekedő természete miatt senki sem kereste a társaságát. Silját nem egyszer sértette vérig, és Aleksivel is ugyancsak utálatosan viselkedett. Ennek ellenére a fiú megmagyarázhatatlan okoknál fogva kedvelte az öccsét. Ő annál kevésbé.
Legnagyobb megkönnyebbülésére Aleksi kikapcsolta a tévét, ám nem maradt nyugta. Léptek hangjai hallatszottak, majd a fiú kopogás nélkül benyitott a szobájába. A lány már hozzászokott ehhez, mert Aleksi kedve szerint járt-kelt a házban. Egyszer rajtakapta, hogy sír, ráadásul miatta, amiért felszedett egy lányt. Együtt érzően kérdezgette, mi bántja, próbálta vigasztalni. Alig győzte kimagyarázni magát.
– Na, jó reggelt! – Mostohatestvére ledobta magát Silja egyszemélyes ágyára, majd elvette róla a könyvet. Battle Royale. – Ez király könyv lehet, láttam a filmet, ha majd elolvastad, kölcsönadod? – kérdezte mosolyogva.
Silja felpillantott rá. Aleksi egy szál, sötétkék boxert viselt, és izmos teste láttán, mint mindig, most is elállt a lélegzete. Akaratlanul is lejjebb siklott a tekintete, de azon nyomban elkapta a fejét. Nem, nem szabad erre gondolnia.
– Pedig azt hittem, a sportszakosok körében ciki olvasni – jegyezte meg Silja epésen, de tekintete elárulta, örül Aleksi újfajta érdeklődésének. Akárhányszor is próbálta rávenni az olvasásra, a fiú csak széles vállát vonogatta, és közölte, majd letölti filmen.
– Majd nem mondom el nekik, hogy elolvastam. De te sem! – vigyorgott rá szélesen a fiú, és nagyot nyújtózott. A lány kérdőn felvonta a szemöldökét.
– Hmm… mit adsz nekem a hallgatásomért cserébe? – kérdezte incselkedve, és beleöklözött Aleksi vállába.
– Mit kérsz, hmm? – nevetett a fiú, és viszonozta a lány gesztusát.
Azt, amit nem tudsz megadni nekem. - A lány nyelve hegyén volt a válasz, de inkább visszaszívta. Nem. Jobb, ha erre nem felel. Az igazságot nem akarta elmondani, hazudni pedig gyűlölt, ezért kitérően megvonta a vállát, és kivette Aleksi kezéből a könyvet. Felpattant, és visszatette a polcra. Aleksi is felállt, és hozzáért a lány könyökéhez. Silja nem számított erre, és összerezzent.
– Mi a baj, húgom? – kérdezte együtt érzően a bátyja.
A lány bevetette színésznői képességeit, és egy műásítást produkált, aminek kíséretében elhúzta a karját.  
– Az a rohadt ébresztő… elfelejtettem kikapcsolni, és már hét óta ébren vagyok. – Álmosan megdörzsölte a szemét, és remélte, hogy ez a féligazság is elegendő válasz lesz. Tévedett.
– Hát jó… Ha beszélni akarsz róla, mondd el, nem erőltetem – közölte a fiú, majd magára húzta a lány takaróját és oldalra feküdt.

Silja többnyire könnyen elrejtette az érzéseit Aleksi elől, és habár ennek a legtöbbször hasznát vette, mélyen belül azt kívánta, hogy derüljön ki az igazság. Az lenne az egyetlen esélye… Igyekezett vidámságot erőltetni magára, és leült az ágyra a fiú mellé.
– Már megint bagoly-hadművelet volt az éjjel?
– Jah, kiirtottuk a rohadékokat, én öltem meg a legtöbb szörnyet! – dicsekedett Aleksi büszkén. Imádott „kockulni”, bár szívesebben mozdult ki a haverjaival és fogadott húgával.
– Szerintem egy kicsit túlzásba viszitek. – Időnként a lány is szívesen becsatlakozott egy-egy játszmába, de két óránál többet sohasem bírt. Azt pedig, hogy kora délutántól hajnalig ott üljön, végképp nem. – Meddig is voltatok fenn?
– Áh, passz, kábé háromig, nem vészes – vonta meg a vállát a fiú. – Aztán bealudtam az asztalon, most pedig rohadtul fáj a nyakam és a hátam… Jólesne egy kis masszázs.
– Ha addig vagytok ébren, akkor már nem is lenne érdemes lefeküdni aludni – hunyorgott rá Silja viccelődve. Az utolsó mondatot szándékosan hagyta figyelmen kívül. Akárhányszor „intimebb” közelségbe került a bátyjával, alig bírta visszafogni magát. Tartott attól, hogy egyszer csak elszakad a cérna, és enged a vágyának. Meglehetősen furcsán nézne Aleksi, ha hirtelen megcsókolná… Irtó kellemetlen lenne.
– Ja, igazad van, minek aludni, az túl unalmas, addig sem lehet szörnyeket irtani meg… egyebeket művelni – viccelődött a fiú.
– Egyebeket művelni? – A lány csak akkor jött rá, hogy erre valószínűleg nem akar választ kapni, amikor már kicsúszott a száján a kérdés. Persze az nem lett volna ellenére, ha vele művel egyebeket.
– Olyan rég voltam már lánnyal… Nem is emlékszem rá. Azt hiszem, részeg voltam. – Hanyagul megvonta a vállát, mint akinek ez semmit sem jelent. Aleksinek még nem igazán volt komoly kapcsolata, a leghosszabb is csak fél évig tartott. Közel egy éve lett vége; a lány megcsalta őt. Gyakran járt a barátaival bulizni, koncertekre, és nagy népszerűségnek örvendett az ellenkező nem körében. Aleksi valóban jóképű volt félhosszú, szőke hajával, ragyogó, kék szemével és sportos testalkatával. Ugyan tudta magáról, hogy helyes, mégsem bízta el magát. Mindenkivel igyekezett kedves lenni, és mindig lehetett rá számítani. Melegszívű volt, jó kedélyű és a látszat ellenére mélyérzésű. Silja ezt jól tudta róla, ő ismerte a fiú igazi énjét, ezért is szeretett belé.
– Mint mindig – dörmögte Silja, és igyekezett, hogy csalódottsága ne csendüljön ki a hangjából. Kimondva-kimondatlan féltékeny volt az összes lányra, akiket fogadott bátyja hazahozott, és a szerelmével tüntetett ki. Persze, ha a fiú kérdezte, mindig talált valami mást, amire ráfoghatta ellenszenvét.

– Héé, már egy hete nem ittam! Na jó, öt napja… Vagy négy? – tűnődött Aleksi, majd ásított egy nagyot. – Tök mindegy, nem számít – közölte nemtörődömül, majd a hasára feküdt. Silja végiglegeltette a tekintetét a formás fenekén és széles, kidolgozott hátán. Állítsd le magad.
– Majd kijelölök egy napot, amikor közösen megemlékezünk az elpusztult agysejtjeidről – vigyorodott el a lány, majd a szekrényében kezdett kutatni. Ideje felöltözni.
– Én egyszer írtam róluk egy dalt. Az agysejtekről. De sajnos már nem emlékszem a szövegére… Azt hiszem, túl sokat ittam akkor is – nevetett fel a fiú.
– Egy zeneszerző veszett el benned. – A lány végszóra kiemelte fekete Nightwish-pólóját. Körülbelül tíz éve követte a zenekar pályafutását, és nem telt el úgy nap, hogy ne hallgatta volna a dalaikat. – Csak az a kár, hogy örökre.
– Na, tőled azért kreatívabb közhelyet vártam volna – mondta Aleksi csipkelődve, majd megpróbált feltápászkodni, ám visszahanyatlott az ágyra, ugyanis hátába fájdalom hasított. – Áúú… – nyögött fel elkínzottan.
– Ó, a nagy harcoson csak nem kifogott a forgósszéke? – Silja összeszedte a szükséges ruhadarabjait, majd barátilag hátba vágta a fiút.
– Háát, eléggé úgy tűnik… De ahelyett, hogy a hátamat püfölnéd, igazán hálás lennék annak, ha megmasszíroznál…

A lány örült annak, hogy Aleksi nem látja az arcát, mert fülig pirult. Hogy a lelkében támadó érzést levezesse, a tenyere élével ismét rácsapott a fiú hátára.
– Ez is egy módszer.
– Ez fáj, tee! Meg akarsz ma reggel ölni? Túl korán van még a halálhoz… – nevetett fel a fiú. A lány ezúttal sem hazudtolta meg magát, mert újból ráütött.
– A halálhoz soha sincs korán! Ha az lenne, nem ülnétek ott a gépnél hajnali háromig meg négyig…
– Na, négyig nem szoktunk! És mi lenne, ha egy fokkal finomabban csinálnád? Nem mintha nem bírnám a kiképzést, csak rohadtul beállt a nyakam.
– Most az egyszer, nagy harcos. Most az egyszer. – A lány valóban gyengédebben folytatta, és arcára önkéntelenül is mosoly ült ki. Senkivel nem cserélte volna el ezeket a bolondozós pillanatokat. Noha próbálta visszafogni magát, a gondolatai el-elkalandoztak sikamlósabb irányba. Túl jó volt hozzáérni a fiúhoz.
– Hmm, ez már jobban tetszik. Határozottan jobban... – sóhajtott fel Aleksi, és lehunyta a szemét. Úgy tűnt, nagyon is élvezte a masszázst; görcsbe feszült izmai ellazultak, és arcára elégedett kifejezés ült ki.
– Sokba fog ez még neked kerülni – jegyezte meg Silja, ellágyult mosolya gonosz vigyornak adta át a helyét.
– Kezdek félni tőled! – mondta Aleksi tettetett ijedtséggel. – És mit fogsz velem csinálni, hm? Halálra masszírozol?
A lány ujjai a fiú nyakára tévedtek, és Silja egy pillanatra megszorította.
– Van lényegre törőbb módszerem is! – kacagott fel démonian.
– Ki fogod törni a nyakam, hmm? – kapta el a fiú a lány kezét, majd villámgyorsasággal megragadta a vállát, és lenyomta az ágyra. – Előbb szabadulj ki!
Silja fejében lepergett minden gyakorlat, amit az önvédelmi tanfolyamon beléjük vertek, de az izmai egyszerűen nem engedelmeskedtek. Ebben a helyzetben csak Aleksi hihetetlenül kék szemébe nézhetett, és megdermedt. A fiú tekintete teljesen elbűvölte, és hiába akart mozdulni, csak tehetetlenül feküdt.
– Nem látom, hogy ellenkezel… – nevetett fel Aleksi, és még erősebben nyomta a kezét az ágynak. Fenyegetően fölé tornyosult, és gonoszul mosolygott rá.
Miért teszed ezt velem? – gondolta a lány csalódottan, és gyűlölte magát a reakciójáért. A szemezés másodpercekig nyúlt, majd végül összeszedte magát és rúgott. Aleksi kacagva, engedve magát legördült Silja mellé, majd elkezdte a hasát csiklandozni. A lány reflexből összerándult.

– Ez nem fair! Eressz! – Megpróbált ellentámadást indítani, de egyszerűen képtelen volt rá, ahhoz túlságosan csiklandós volt mindenhol.
– Na jó, most az egyszer kegyes leszek, de csak mert megmasszíroztál… – engedte el Aleksi a lányt. – Ja, jut eszembe, este lesz koncert a klubban, jössz te is?
– Milyen koncert? – A zenei ízlésük legtöbbször átfedte egymásét, de Silja nem akarta megkockáztatni, hogy kifogja a kevés kivételek egyikét…
– Ja, a haverom, Neil bandája, már voltál te is múltkor a koncertjükön – felelte Aleksi. – Kár lenne kihagyni, jó kis parti lesz!
– Ez jól hangzik. – Úgysem volt semmi programja estére. Egyetlen barátnője, Lucy éppen a családjával nyaralt Olaszországban, így valószínűleg egymagában gubbasztott volna itthon.
– Ütök össze valami ehetőt, aztán nézünk filmet? Mára ezen kívül nincs programom… Bár szerintem megyek edzeni – kelt fel Aleksi az ágyról.
– Inkább majd én. Ha te nekiállsz főzni, akkor már most tárcsázhatom a pizzafutárt és tűzoltókat. – Silja nyelvet öltött rá, majd eltűnt a konyhában. Az ebédlő is itt kapott helyet, bár többnyire mindenki a saját szobájában étkezett. Úgysem egyszerre értek haza, így csak hétvégén tudott együtt enni a család.
A konyha tágas, világos helyiség volt; falát fehérre festették, és a nagy ablakokon keresztül fény áramlott be. A tűzhelyre ráfért volna a takarítás, olaj-és ételfoltok pettyezték, és a mosogatóban halmokban álltak a piszkos evőeszközök, tányérok. A mahagóni színű csempe is hagyott némi kívánnivalót maga után, amit nem mostanában söpörtek fel. A hűtő és a négyszemélyes asztal tele volt morzsával, a tárolószekrény ajtaját alig lehetett becsukni a sebtében bevágott lábasok miatt. Hát igen. Látszott, hogy nincsenek otthon a szüleik.
– Héé, azért csak képes vagyok kenyeret vágni, ennyire még én sem vagyok őstulok! – ment utána Aleksi. – De rendben, csináld te, nőnek a konyhában a helye – vigyorgott rá a lányra. Silja tudta, hogy nem így gondolja, és hogy csak húzza őt, ezért eszébe se jutott megsértődni.
– És pont most cáfoltál rá, hogy igenis őstulok vagy. – Silja előbányászott egy serpenyőt, vigyázva arra, hogy ki ne dőljön a többi konyhai eszköz a szekrényből. Ennek érdekében gyors berúgta az ajtót. – A feleséged imádni fog majd annakidején… – Kényszerítenie kellett magát, hogy ne üljön ki semmi az arcára a csalódottságából. A felesége, aki minden valószínűség szerint egy idegen lány lesz…

– Minek feleség? Itt vannak a jobbnál jobb csajok, akik szinte aranytálcán kínálják magukat nekem… És még fizetnem se kell értük! – nevetgélt, majd terpeszben leült a székre.
– Tudom, inkább még ők fizetnek neked… – dünnyögte a lány sötéten, miközben elkezdte feltörni a tojásokat. Nagyjából immunis volt a fiú efféle beszólásaira, de azért rosszul esett neki. – Hányat kérsz?
– Hatot, mint mindig. Hát igen, a népszerűség ezzel jár… – nyújtózkodott, majd nagyot ásított.
– Milyen jó egyeseknek… – Persze Silja sem panaszkodhatott, többen is kinézték már maguknak. A vagányabb srácokat vonzotta karcsú, sportos alkata, derékig érő, fekete haja és nem utolsósorban határozott jelleme. Eleinte a lány is megpróbált nyitni feléjük, de minduntalan azon kapta magát, hogy Aleksihez hasonlítja őket. Kellemetlen volt visszautasítani a közeledésüket, de tudta, hogy ők jobbat érdemelnek. Egy olyan lányt, aki önmagukért szereti őket, nem pedig Silját, aki csak a „bátyját” keresi bennük.
– Ugye! – mosolygott Aleksi önbizalommal telve. Ha valamiben, hát abban nem szenvedett hiányt. – Na, sül az a tojás? – szimatolt bele a levegőbe. Már nagyon éhes volt, és este csak három hamburgert evett…
– Sül, de az ipari mennyiségű reggelidnek több idő kell fél percnél…
– Gyors lefürdöm, de ajánlom, hogy kész legyen, mire végzek! – kacsintott rá Aleksi a lányra, majd a fürdőszoba felé vette az irányt. Silja hallotta, ahogy a fiú megengedte a csapot, és hangosan felkacagott, amikor Aleksi elkezdte énekelni a kedvenc számát fennhangon és persze – hamisan. Hamarosan visszatért – ezúttal felöltözve. Silja nem bánta volna, ha Aleksi kicsit még „pucérkodik”, bár kétségkívül jól nézett ki ruhában is. Egy egyszerű, kék pólót és kockás sortot húzott magára, tehát semmi kirívót, ennek ellenére a lány irtó szexinek találta. Mondjuk mindenhogyan.
Silja pont akkor szedte ki a serpenyőből Aleksi adagját, és nekilátott a saját reggelijének. Nem tartozott a kedvenc elfoglaltságai közé a főzés, de a fiú mellett rákényszerült, ha nem akart minden reggel vajas pirítóst enni… Bár többnyire a szüleik főztek rájuk, de ők most üzleti úton voltak.

– Á! Angyal vagy, köszönöm! – lépett oda Aleksi a lányhoz, és puszit nyomott az arcára, amire Silja elpirult. Magához vette a rántottát, és leült az asztalhoz.
– Pedig jobb napjaidon nagy a késztetés, hogy a démon törjön ki belőlem – nevetett fel a lány, próbálva leplezni zavarát.  – Jó étvágyat, te, harcosok gyöngye!
– Köfönöm, avvan! – csámcsogott Aleksi. Körülbelül egy perc leforgása alatt eltüntette mind a hat tojást, és az evés végeztével jó nagyot büfögött.
Silja csak a fejét csóválta. Megszokta már a fiú viselkedését, de ez nem jelentette azt, hogy bele is törődött.
– A barátnőid hogy viselik, hogy ilyen vagy, ha kajára kerül a sor? – kérdezte csipkelődve, azt remélve, így talán hathat rá. Csalódnia kellett.
– Moft mér’? – kérdezte Aleksi, majd lenyelte az utolsó falatot. – Most miért? – ismételte meg a kérdést jóval kulturáltabb hangnemben. – Nem azzal szoktak foglalkozni, hogyan eszem.
Hát persze – gondolta a lány. Nyilván „izgalmasabb” dolgokkal vannak elfoglalva… Nem szólt semmit, csak némán folytatta az evést. Aleksi türelmesen várt, majd, miután a lány is végzett, így szólt hozzá:
– Na, valami darabolós horrorfilm, hm? – vigyorgott Aleksi a lányra.
– Azok unalmasak – ásított Silja. – De ha szeretnéd…
– Felőlem nézhetünk pornót is! – öltött rá nyelvet Aleksi, majd feltrappolt a szobájába. Ő kapta a legnagyobb szobát hármójuk közül, mégis az övé tűnt a legkisebbnek a zsúfoltsága és rendetlensége miatt. A szürke szőnyeggel leterített földön piszkos ruhák hevertek, amiket nemes egyszerűséggel berúgott a kétszemélyes ágya alá. Silja követte, és amikor belépett, kis híján hanyatt esett egy sörösdobozban. Fejcsóválva felvette, és kidobta a fiú számítógépes asztala melletti kukába. Alig bírta beletuszkolni a sok szemét miatt. Leheveredett a bevetetlen ágyra, és pillantása a vele szemközti, acélkék falra szegeződött. Aleksi egy újabb, félmeztelen nőt ábrázoló plakáttal gyarapította gyűjteményét. Alatta a jobb napokat is megélt gitárja árválkodott, amit egyszer sem használt, így csak díszként funkcionált. Egyrészt el volt hangolódva, másrészt hiányzott róla a „D” és az alsó „E” húr. Az ajtótól balra egy ruhás-és könyves szekrény állt, elenyésző mennyiségű könyvvel. Aleksi a matchboxait tárolta itt, amiket gyermekkorában megszállottan gyűjtött. Silja szokásához híven leellenőrizte a tőle kapott kaktuszt, amit a fiú az ablakpárkányon tárolt. Hétről hétre végigkövette a pusztulását; azért vette neki, mert kíváncsi volt arra, mikor fog kiszáradni. A jelekből ítélve napjai lehettek hátra. Ekkor valami gyanús szag orrba vágta, amire elfintorodott. Az ágy alá nézett, és megtalálta a forrását…   
– Csak szólok: ha beköltöznek a csótányok a szobádba, mert itt felejted az üres pizzásdobozokat, nem foglak befogadni! – Ami azt illeti, ő sem volt a házimunka úttörője, de arra ügyelt, hogy kéretlen háziállatok ne jelenjenek meg nála. – Különben meg inkább valami pszichothrillerre gondoltam… a közös leszbipornó-nézés élvezetét meghagyom a haverjaidnak – vágott vissza vigyorogva.
– Van pár pókom, de ők felfalják a többi dögöt, szóval maradnak. Csótányt még nem láttam, bár szerintem mókásak, lehet, beszerzek egyet – nevetett Aleksi. – Hm, pedig nincs is jobb egy kis szaftos leszbipornónál, de legyen meg kívánságod! – kapcsolta be Aleksi a számítógépét.
– Milyen kegyes – vigyorodott el Silja, és remélte, hogy a film eltereli majd a figyelmét. A féltékenység folyamatosan ott tombolt benne, és most szüksége volt rá, hogy valami széttépje, majd újra összerakja őt agyilag. Remélte, hogy egy ilyen jellegű film tökéletesen megfelel a célnak… Miután Silja kiválasztotta a filmet, el is indította. A viharsziget. A lány helyet csinált Aleksinek; letette a földre a halmokban álló, piszkos tányérokat, amire a fiú levágódott mellé, és bámulni kezdte a képernyőt.
Silja közelebb húzódott hozzá, és igyekezett minden idegszálával a filmre koncentrálni. Szerencsére egyáltalán nem kellett erőlködnie; a történet szinte azonnal magába szippantotta. Aleksi azonban már az elején elvesztette a fonalat, noha érdekesnek találta, de gyakran megesett vele, hogy elaludt, ha egy kicsit is álmos volt, vagy túl kényelmes pozícióban helyezkedett el. Feje a lány vállára bukott.

A lány izmai megfeszültek, és akkor sem mert megmozdulni, amikor már kezdett kényelmetlenné válni a testhelyzete. Szoborrá merevedve nézte végig a filmet, és a fiút is csak akkor ébresztette fel, miután a stáblista is lement.
– A pornókat is ugyanígy élvezed? – vigyorgott rá csipkelődve.
A fiú nagyot ásított, és összeborzolta a haját.
– Elaludtam…? – kérdezte, és nagyokat pislogott.
– Még horkoltál is – szedte elő Silja a legkomolyabb arckifejezését.
– Één? Tudod jól, hogy nem horkolok – bökte oldalba Aleksi a lányt.
– Dehogyisnem! – Silja válasz gyanánt beleöklözött a vállába. – Csak úgy rengett tőled az egész ház!
– Baszki… – ijedt meg Aleksi és egy kissé el is sápadt. – Azt hiszem, kivizsgáltatom magam, lehet, orrsövény-ferdülésem van…
– Örömmel betöröm, hátha attól helyreáll – ajánlkozott a lány démoni mosollyal.
– Uh, kösz, inkább kihagynám… Na, én most megyek edzeni, aztán szerintem felugrom haverokhoz, este nyolckor a klubban! – kelt fel Aleksi.
Silja felsóhajtott. Rá viszont egy egész napos itthon ülés vár…
– Jó szórakozást!

Vélemények: