Kritikák

Daisy kritikája:

#1

Az új kis rovatomat az egyik kedvenc blogom bemutatásával, értékelésével kezdem, ez külön öröm nekem, hiszen mindig jó érzés a rajongóvá válásomról írni. Pár hete vetettem bele mélyebben a virtuálisan közzétett sztorik világába, és nem bántam meg, mert sok gyöngyszemre bukkantam a nagy blogtengerben. Ilyen például az I love my stepbrother is.

Mielőtt belefognék a történet boncolgatásába, ejtek pár szót a dizájnról, bár megfogadtam, hogy erre nem fogok túl sok szót pazarolni, mivel szerintem nem a dizájn teszi a blogot, hanem a történet. Lehet egy fejléc bármilyen gyönyörű és szépen kidolgozott, ha a sztori gagyi és hemzseg a helyesírási hibáktól, no meg a fantáziátlanságtól. Az viszont nagyot tud lendíteni a dolgon, ha a külcsín és a belbecs összhangban vannak. A ma tárgyalt blog esetében ez megvan. Szép, harmonikus, lila a háttér, a fejléc pedig az egyik író, Luna munkája. A menüpontok is átláthatók, bármikor vissza tudok kattintani bármelyik fejezetre, vagy akár a szereplőkre. Apropó, szereplők: rövid jellemzést olvashatunk róluk, illetve egy kis képet, amin csak fél arcuk látszik. Ez azért tetszik, mert teret ad a fantáziámnak. Villan a zöld szem és a fekete haj, még sincs megszabva teljesen, hogyan is képzeljem el magamnak Silját.

A témaválasztás és a helyszín tetszetős, nem jön szembe minden második blogon, és ez az, amit nagyon nehéz ebben a szférában. Maiev és Luna, a két író Finnországba helyezte a cselekményt, és nem középiskolásokat (végre!), hanem egyetemistákat tett meg főszereplővé. Van nekünk egy Silja nevű leányzónk, Aleksi nevű fiúnk, na meg a kissé befordult Lukas-unk, és az elsőre naivnak tűnő amerikai cserediákunk, Lucy. Több főszereplő egyelőre nincs is, és ez szerintem nem baj. Mert négyükkel viszont abszolút tudok azonosulni, mindannyian kedvelhetők valamiért. Azt nem is mondtam: Silja, Aleksi és Lukas egy családként élnek, a lány és a fiúk mozaikcsaládként kerültek össze évekkel ezelőtt, miután egyedülálló szüleik összejöttek (Lukas és Aleksi édestestvérek). És itt el is értünk az egyik fontos ponthoz. Ugyanis a blogban számos aktuális probléma, élethelyzet megjelenik, szóval nemcsak egy lapos szerelmi sztorit tolnak az olvasó orra elé a tisztelt hölgyemények, akiknek a finn főhősöket köszönhetjük.

Manapság egyre elterjedtebbek a mozaikcsaládok. Gyakori, hogy A anya és B apa nem közös gyerekei együtt kell, hogy éljenek, mert szüleik összekötik a sorsukat egymással. Sokszor A anya és B apa közös gyermekeknek is életet adnak, de ez most nem tartozik ide. De mi van akkor, ha A anya és B apa nem közös gyerekei a tinikor elkövetkeztével másként kezdenek nézni egymásra? Ezt a témát dolgozza fel a blog. Silja ugyanis teljes testhosszal belezúg a félisten mostohabátyjába. De más aktualitás is van, például a társkeresés, azon belül is az internetes társkeresés témaköre. A klasszikus megtévesztés témáját is bevetették a lányok, ami nem is gond, hiszen miért ne nyúljon ahhoz, ami már sok sztoriban bevált, főleg, ha egyedi módon tudjuk alkalmazni, aktualizálva a dolgot.

Ami nagyon tetszik, az az érzelmek leírásának módja. Abszolút át tudom élni Silja szenvedését, mert a leírás belehelyez az egészbe, és nem is akarok szabadulni, megmondom őszintén. Tehát a történet egyedisége mellett a blog legnagyobb erénye a fogalmazásmód. Felüdülés ilyen virtuózul megírt sztorit olvasni. Látszik, hogy az írók már érettebbek, stílusuk is kiforrott. Változatosan alkalmazzák a magyar nyelvet, amiért jár a piros pont, kiscsillag, keksz, amit szeretnétek. Nagyon tudom utálni a káromkodást azokban a történetekben, amik nem indokolják a trágárságot, csak azért röpködnek a bazmegek, mert az menő. Itt is akadnak káromkodások, ámde ezek illeszkednek a szituációkba, pontosan oda valók, az én számat is elhagyná az adott kifejezés akkor és ott. A fogalmazásmód mellett a helyesírás is csillagos ötös, vesszőhibák sincsenek, ez pedig még ritkább a mai blogszférában. Látszik, hogy alapos munka áll egy-egy rész mögött, többszöri átolvasás, csiszolgatás. Felüdülés olvasni.

Ami még nagyon pozitív számomra, az az írók kapcsolattartása az olvasókkal. Ha kommentet hagyok, hamar érkezik rá válasz, szavazóboxok vannak, külön posztban az olvasók véleményének kikérése. Ez is arra sarkall, hogy térjek még vissza olvasni. Ellenben néztem már be olyan blogra, ahol építő jellegű kritikát hagytam, ám semmiféle visszajelzés nem érkezett rá. El is ment a kedvem attól, hogy visszalátogassak oda. Szerencse, hogy a ma tárgyalt blog írói nem ilyenek, reagálnak, és nagyon örülnek minden visszajelzésnek. Öröm hozzájuk kommentelni.

Izgat a szereplők sorsa és a végkifejlet, és biztosan lesznek az én kívánságom nélkül is ilyen részek, de azért el kell mondanom, miket vágynék tudni: valamivel többet Lucy-ról. Aranyos lánynak tűnik, és azt hiszem, én is a Lokis beütésű Lukasra vetném ki a hálómat Aleksi helyett (éljen az elmebeteg ízlés!), szóval mindenképpen szeretnék megtudni többet a hölgyeményről. Remek lenne egy visszaemlékezés Aleksi szemszögéből arra a lányra és a vele való kapcsolatra, akit többször is említ mint szerelmét (?). Nagyon érdekelne egy olyasmi, hogy mi történt akkor, amikor Silja és Aleksi megismerték egymást. Egyből, első látásra szerelem volt a lány szempontjából? Hogy volt? Még tudnám sorolni, mi érdekel, de hát ilyen egy jó történet, elgondolkodtat, és még többet akarsz belőle. ^_^

Egyszóval nagyon igényes, hétköznapi dolgokat (is) boncolgató történetet olvashatunk, amit mindenképpen ajánlok akár a saját korosztályomnak (20 éven felüliek), de azoknak is, akik fiatalabbak. Tudnak mit tanulni.

 Beast Belle kritikája: 

#2

Design:

Benyomás: leszögezem és egyben eltávolodok attól a ténytől, hogy már a kezdettől fogva követem a blogot, és imádom! Szóval képzeljük el egy olyan helyzetet, amikor nem ismerem a te szerény kis blogocskádat, de böngészés közben rátalálok. A számítógépem lassan beadja a blogodat, és én elámulok a kínézetétől. A fejléc valami mesés! (De erről egy ponttal később úgy is fogok regélni.) A fejléc már rögtön tetszetős, szóval nézem tovább a designt. Az egész designon a lilaxrózsaszín kontraszt uralkodik, ettől lesz bizony csodás. A modulok elhelyezése is jól meg van oldva! Minden a megfelelő helyére került. (Bár szerintem nem fontos, hogy ott legyen a Látogatók száma, mert felesleges.)

Fejléc: Az új fejlécet fogom jellemezni, mivel észrevettem, hogy lecserélted. (Pedig nekem az előző is tetszett, Lukas volt rajta.) A szín, ami uralkodik rajta, az a lila (bár igazából magam sem tudom, milyen szín lenne - igen, kicsit színvak vagyok). Szép szín, és még illik is a designhez, szóval szerintem jó választás volt. Első ránézésre azt mondanám, hogy gyönyörűséges mű, de ahogy jobban megnézem már kicsit túlzsúfoltnak tűnik. Túl sok ágacska kapott helyet, de szerintem felesleges. Egy ág kép is elég lett volna. De ez nem nagy hiba, inkább olyan nehezen észrevehető dolog - én is csak akkor láttam meg, mikor perceken keresztül vizslattam a fejlécet. Igazából nekem csak a betűtípus nem jött be, amivel a címet írtad. Két különböző betűtípussal írtad a "szerelmem" és "a mostohatesóm" szavakat. Szerintem sokkal jobb lett volna, ha sokkal olvasottabbakat választasz, és "a mostohatesóm" alulra kerül. De ez már csak az én kötöszködésem. Amúgy teljesen lenyűgözött! Szép munka!

Háttér: Illik a designhoz. Nem is tudnék róla többet mondani. Jó választás volt!

Oldalak: Összesen öt darab menüpont található a blogon. Az első természetesen a Főoldal; a második a Szereplők. Erről a pontról csevegnék is egy kicsit. Ahogy rámentem erre az oldalra, mindjárt észrevettem, hogy Te képekkel gazdagítottad. Ez nem feltétlenül rossz vagy jó dolog; inkább ember kérdése. De ezt jól megoldottad! Nem egy egész kép van a szereplőkről, de azért egy rövid jellemzést oda pötyögtél - csak a legfontosabb információkat. És egy zenét is linkeltél, ami remek megoldás, mert ezáltal valamennyire tisztában lehetünk egy adott szereplő jellemével. Van még egy Fejezetek, Chat (tudom, hogy azért raktad ide, mivel a design kód nem engedte, hogy a modulsávban legyen), és Kritikák oldal. Ezekről úgy bővebben nem beszélnék, mivel nem látom értelmét. Az külön plusz pont nálam, hogy te tényleg a Fejezetek menüpontba rendszeresen rakod fel a részeket (néhány blogger elfelejtkezik erről).

Egyéb: Mit mondhatnék, amit eddig nem mondtam? Minden úgy tökéletes, ahogy van. Csak ugye annyit említettem, hogy a modulsávban felesleges a Látogatók száma, és szerintem nem valami szép a fejlécen lévő betűtípus. Igen, ennyi. Több nem jut eszembe a designról, mert csak dicsérni tudom.

10/9 - majdnem tökéletes

Történet:

Fülszöveg: Amikor meséltél nekem néhány hónapja a sztori ötletedről, már akkor megfogott. Belinkelted nekem pár nap múlva a blogot, amire felkerült az első fejezet is. Én voltam az első olvasód. Már a kezdetektől követem a blogodat, és a kezdetektől imádom, mivel egyedi! Az elképzelés is, hogy két mostohatesó közül az egyik többet érez. A helyszín is ötletes elképzelés, Finnország. Ilyen helyszín még ismereteim szerint nem fordult elő még blogban. Jár neked a virtuális pacsi, amiért mindjárt ilyen magával ragadó leírással kezdted! Tömör, csak a legfontosabb információkat írtad bele. Semmi csavarás, semmi izgalom fokozás nincs benne, mégis figyelemfelkeltő! Na, ilyen egy igazi fülszöveg! Jár a virtuális pacsi! :D

Alap sztori: Eddig tizenhét fejezet olvasható a blogodon, ami valljuk be nem kevés. Ahhoz képest, hogy nemrég kezdted a blogot. Olvasott, és ez nem is meglepő. De nem megyek bele a dicséretekbe, inkább regélnék a sztoriról. Adott a finn Hankoban élő család (az elején még csak a három mostohatestvér ismerjük meg, mert a szülők elutaztak); Aleksi, Silja és Lukas. Aleksi és Silja jó kapcsolatban vannak, de a lány már évek óta többet érez a fiú iránt, mint testvéri szeretet. Igazából, a történet erre a kapcsolatra is épül, ezt mutatja be. De ugye a főszálak mellett mellékszálak is helyet kapnak. Például Lukas, a depressziós fiú, akinek csak egy kis figyelemre van szüksége. Lucy, Silja legjobb barátnőjének pedig megtetszik Lukas... És ezzel beindul a történet. Maga az egész egyedi elképzelés. Megmutatja, hogy sztárok nélkül is lehet jó realista sztorit alkotni. Még nem is akármilyent! Annyira élvezhető az egész, az ember csak halad előre a részekkel, és egyre többet akar!

Cím: I love my stepbrother angolul. Magyarul: Szerelmem a mostohatesóm. Önmagában jó cím, de nekem mégsem a kedvencem. Ötletes, illik a sztorihoz, bár én nem ilyen címet adtam volna neki. Mert kicsit hasonlít egy másik blogra, ami sokkal (hogyan is fejezzem ki magam szépen?) sokkal élvezhetetlenebb és rosszabb, mint a tiéd. Ezzel most nem akartam megbántani a másik blog íróját! Na, de térjünk el ettől. Azt akarom csak mondani, hogy jó cím, de nekem mégsem tetszik annyira.

A fejezeteket sajnos nem fogom kritikázni! De majd a következő részednél ígérem, hogy írok neked megjegyzésbe egy kész kis regényt! (Hogy miért is nem írok erről az a következő bejegyzésemből kiderül!)

Fogalmazás: Ketten írjátok, szóval ez a pont kicsit nehéz lesz számomra. Nagyon hasonló a fogalmazásmódotok és bő a szókincsetek. Ez teszi lehetővé azt, hogy ennyire jó a sztori. Mondtad már nekem, hogy hogyan is írjátok a részeket, és hát kaptok tőlem egy órási pacsit. De... Nekem valahogy kevés a környezetleírás, szerintem többet is rakhatnátok bele. Csak ez az egy problémám van vele. Az érzéseket remekül tudjátok leírni, és a párbeszédek is jók. Erről a pontról csak ennyit bírtam mondani.

Helyesírás: Nem találtam nagyon hibát. Csak elvétve egy-két elírást. Azért ez szép teljesítmény. Egy kicsit több odafigyeléssel azok is eltűnnek!

Egyéb: A történet egyedi, és csak arra kell figyelnetek, hogy több legyen benne a környezetleírás. Meg, hogy azok a pici elgépelési hibák is eltűnjenek. Mindent összevetve egy remek blog! Érdemes beleolvasni!

10/8

20/17 - További sok sikert a bloghoz! És ígérem, hogy az elmaradt fejezet kritikákat még megkapjátok!


Dominique Know kritikája:

#3

Az olvasónaplóm második bejegyzése a Szerelmem a mostohatesóm című irományt teszi kereszttűz alá Luna és Maiev tollából.

Nos, hol is kezdjem. Rájöttem, hogy valójában mocskos mód konzervatív és vaskalapos vagyok, aki irtózik minden nem természetes úton történő "kiválasztódás" ellen. - Ezt mindenki értse ahogy akarja, majd valamikor lehet leírom részletesen is mire, hogy gondolok itt.

Az elején leszögezném, hogy már maga a cím is kicsit, hogy is mondjam... Undort váltott ki belőlem, persze ez a saját (feljebb említett) kis "defektem" miatt van.

Teszem hozzá: Volt rá példa, hogy "beleszerettem" az unokatesómba, sőt... De nem is tudtam, hogy rokon és aztán mikor kiderült el is tűnt mindenfajta érzelmi szál.

Ezek után már csak kíváncsiságból is nekiálltam elolvasni a sztorit és valamiért megfogott. Nem maga a tény, hogy valaki plátói szerelemben él valaki iránt - erről korábban már írtam - ami ugyebár addig érdekes, amíg meg nem kapod. De ugye általában nem kapod, ezért annyira érdekes... Na de visszatérve... A történetet számomra az érzelmek leírása teszi varázslatossá, és az, hogy valósághűnek tűnik azon felül, hogy még mindig nem tetszik az alapsztori. Kicsit hiányoltam a hosszabb leírásokat, de alapvetően az események részletesen és meglepően választékosan, jól vannak leírva. Öhm. A parton történő erősen 18+ -os jelenetnél azért jót röhögtem, mert egyáltalán nem élethű az ami történik. Csak azért nem írom le, mert túl alpári lenne. De látszik, hogy nem férfiak írják a sztorit, mert akkor tudnátok, hogy ilyen csak valami nagyon elcseszett dimenzióban történik. Kb. mintha két majdnem leszbikus nő esne egymásnak... Jó érzés, jó érzés de azért nagyon nem ugyanaz, mint egy igazi aktus. Persze a "fürgeujjak" mindig kéznél vannak, mint itt is... Dehát na... Szóval a csávó itt nálam elásta magát, ez nem férfi. Főleg nem részeg férfi, aki a leírások alapján igazi csődör, falubikája típus. :D Az apró hibáktól eltekintve viszont tényleg értékes, élvezetes és jó művet kapunk, amit mindenképpen érdemes elolvasni kezdő bloggereknek is, mert írás stílusilag, sztori felépítésileg is sokat lehet tanulni.

Hát, azt kell mondjam... Elismerésem... Az előítéleteim ellenére alkottatok valamit, ami lekötött és nem tettem le, pedig ezt nálam nehéz elérni...


Sketchy kritikája:

#4

 Remélem, hogy nem fogok túlzott elfogultsággal beszélni erről a szerelmi drámáról. Mert hát lássuk be, Finnország, Bodom, rocker hosszúhajú Thorfiúk és a többi. Ezek meglehetősen a kedvenc dolgaim között is az első helyeken foglalnak helyet. Következzen tehát a Szerelmem a mostohatesóm című iromány.
  A történet egy finn lányról szól, aki már kislánykorától kezdve együtt él az anyukája új férjének családjával. Ez eddig nem is nagy baj, de Silja már lassan tíz éve szerelmes fogadott bátyjába, emellett másik mostohatestvére, Lukas valamiért ki nem állhatja és minden áron megakarja keseríteni az életét. Ennek ellenére Silja legjobb barátnője Lucy mégis belehabarodik az antiszociális fenegyerekbe.
  A történet eredeti, viszont a karakterekkel bajban vagyok. Túlzottan tökéletesek, túlzottan jók és szépek, mégis mindegyik önbizalomhiányos. Ez egy kicsit sablonos és az egészet eltereli egy másik világba, kicsit olyan erőltetett tinimese lesz az egészből. Újabban egy E/3-ban íródott történet, méghozzá nem is akárhogy. Minden elismerésem, nem lehet túl könnyű mindig a szereplők nézete között ugrálni, hol ebben hol abban a világban írni. Mégis egy baja van, az, hogy hiányolom főleg a részletes tájleírásokat. Finnország kétségkívül a világ egyik leggyönyörűbb helye, igazán többet is lehetett volna írni a tengerpartról, de leginkább azokról a romokról és a szép erdőről.
  Az a baj ezzel a történettel, hogy nincs bevezetője. Egyből in medias res és nincs idő megismerni a karaktereket, valahogy teljesen magától értetődő, hogy Hankoban vagyunk, teljesen alap, hogy Frida meghalt még régen és a többi. Pedig ezek a családi drámák nagyon jól fokoznák az egészet, ha ki lennének dolgozva. Egyből mindenki megértené a fiatalok helyzetét és máris érthetőbb lenne ez a hihetetlen sok indulat, amely benne van. Ettől az egész olyan, mintha mindenki egy kanos vadállat lenne, holott én érzékelem ezt a baromi nagy várakozást, feszültséget és elégedetlenséget. Ez az érzelmi időzített bomba nagyon is jól tudna működni, ha a karakterek rendesen ki lennének dolgozva. A párbeszédek valahogy nem életszerűek, egy bátyó, aki tényleg csak húgaként tekint valakire soha nem fog ilyen nyíltan és pajzán módon beszélni vele. Értem én, hogy legjobb barát, de akkor is benne van, hogy 10 évig testvérekként nevelkedtek, ezt a gátlást pedig nagyon nehéz levetkőzni, szinte lehetetlen.
  Az érzelmi világ viszont jól ki van dolgozva. Azt ugyan nem értjük miért, de tiszta és világos, hogy mindenkiben túlcsordul a szenvedély és a szeretet. Gyönyörűen festi le ezeket az érzéki jeleneteket, mégsem közhelyesek az erotikusabb mozzanatok.
  A design profi, szép és jó, egy gond van vele; abszolút nem illik a tartalomhoz. A design alapján egy csillivilli tini szerelemre asszociálunk, tündibündi tini karakterekkel. Holott mindenkit - engem kétségkívül kellemesen - meglephet, hogy valójában itt egy kőkemény drámával - még ha valahol nagyon mélyen is - van dolgunk, kemény rockerekkel és különc emberekkel, néhol sötétebb, realisztikus képekkel és eseményekkel.
  Valójában ez egy szenvedélyes szerelmi dráma, de a fent említett afférok elhúzzák egy bulizós tini szappanoperába, ahol indokolatlanul sok baj történik, hogy ki legyen töltve az a sok rés, amit a karakterek jellemére is lehetett volna fektetni. Zseniális történetvezetés, menő karakterekkel egy jó helyen. Mindenesetre az iromány jó, persze ráfér a csiszolás, nekem nagyon tetszett, főleg mert végre nem nyávogó tini popperek vannak benne, hanem valódi emberek, egy valódi világban. Nagyon remélem, hogy még sok-sok hasonlóan gyönyörű sztorit kapunk tőletek!


Domcsi kritikája:

#5

Kinézet:
Fejléc:
Mikor ránézek a fejlécre, elkap egyfajta nyugodtság. Egész egyszerű, a színe nagyon tetszik, hangulatos. De, ha jobban megnézem, valójában túl egyszerű. Csak egy lány meg egy virág van rajta, ami valljuk be, nem árul el semmit a történetedről. A fejlécnek az lenne a dolga, hogy egy kis információt nyerjünk a történetről, mikor ránézünk, de ezt a tiédben nem találtam meg. A lányt egy kicsit másfajtaképp vágtam volna ki, de azért tetszik. Elég kopár az egész, én azért raktam volna oda még néhány képet. A felirat illik oda fentre, a két betűtípus jól van kiválasztva, és illik a fejlécedhez.
5/3

Háttér: Kifejezetten tetszik ez a kis virágos háttér, illik a fejlécedhez.
5/4 (mindjárt megtudod, miért vontam le egy pontot)

Modulok:
Igényesen el vannak rendezve a moduljaid, nincs túlzsúfolva. Annyit változtatnék az elrendezésen, hogy a névjegyet legalulra tenném, és a versenyes, csoportos és linkcserés modulokat a látogatók alá. Az archívum nem is muszáj oda, hiszen van Fejezetek menüpontod (de ebbe nem kötnék bele, mert az egyik blogomon én is ott hagytam). Alapvetően minden hangulatosan el van rendezve, a színek passzolnak, csak azt nem értem, hogy ha már a fejléced és a háttered olyan barnás-világos rózsaszínes,  akkor a modulodban miért nem látok színeket? Ha még a fejléc látszik, akkor jól néz ki minden, fel sem tűnik, de mikor kicsit lejjebb megyek, ahol már nem látszódik, akkor egy kicsit kiüt az a barnás háttér, miközben a moduljaidnál inkább zöldes-sárgás árnyalatokat vélek felfedezni.
5/4,5

Történet:  
A karaktereid és a neveik nagyon különlegesek és kevésbé ismertek, ez egy nagy jó pont. A történeted leírása nagyon tetszik, elmondja, nagyjából miről fog szólni a történet, de nem lövi le a poént. Egy kicsit rejtélyesebb hangulatot értél el vele.
Csak az első részt olvastam el, és a fülszöveget. Valahogy nagyon ismerős volt nekem, úgyhogy azt hiszem, régebben beleolvastam már..
Nem igazán jönnek be nekem ezek a testvér-szerelem féle történetek, sosem értettem, hogy lehet bele szeretni egy mostohatestvérbe, de ha lenne nekem egy, és ha helyes lenne, akkor talán megérteném. Mindegy, nem ez a lényeg, csak nekem furcsán jön le ez az egész. :D A történet egyébként szintén hangulatos; érezhető benne a szeretet, amit Silja táplál Aleksi iránt, meg van keverve humorral, és egy kis perverzséggel. Tehát, nekem tetszett, és majd egyszer biztosan visszatérek hozzád.
5/5

Összevéve: 20/16,5

# 6

Monos Anett kritikája:

A mai kritika úgy érzem kicsit hosszabbra fog nyúlni, mint az eddigiek, hiszen egy befejezett blogról van szó (de remélem, hogy lesz folytatása). Bevallom, kételkedve és nem kis előítélettel kezdtem neki az olvasásnak, hiszen nem tudtam róla semmit, csupán a címből ítéltem, ami így első ránézésre nem kecsegtetett semmi jóval. Amint megnyitottam a blogot, a design még jobban fokozta ezt, azzal a két „szerelmesen” néző fiatallal a fejlécen. Eredetileg úgy terveztem, hogy tíz fejezetet olvasok el, mert az egész 33 fejezetből áll, ami nagyon sok, de aztán azon kaptam magam, hogy észre sem vettem és már a tizenhatodikat nyitottam meg :) Ez már önmagában sok mindent elárul, meg az, hogy itt találtam az eddigi leghosszabb olvasói hozzászólásokat, de nézzük is magát a blogot!

Kinézet: Abszolút nem tetszett, főleg a fejléc miatt. Ehhez az érzelmes történethez sikerült két olyan embert kiválasztanod, akik meglátásom szerint abszolút nem illenek össze, a tekintetük sem annyira szerelmes, mint amilyennek lenni kéne Az oldalsávban alig tudtam elolvasni az információkat, egybefolyik az erőteljes kék háttérszínnel. Ennek ellenére a szöveg jól olvasható, egyáltalán nem esett nehezemre egész nap (reggel nyolctól délután hatig) bámulni.

Történet: Most nagy vonalakban vázolom, aztán jobban belemegyek a részletekbe. Két főszereplőnk, Silja és Aleksi mostohatestvérek. Rögtön az elején adott a szituáció, az írók (mert akkor még ketten írták) nem köntörfalaztak, a lány kiskora óta szerelmes a fiúba, aki ebből semmit nem vesz észre. Ott van még Lukas, az antiszociális másik mostohatestvér. Utálják egymást Siljával. Lukas az édesanyja halála után senkivel nem jön ki jól, mindenkit eltaszít magától. Siljának van egy amerikai származású barátnője Lucy, aki már régóta gyengéd érzelmeket táplál Lukas iránt, ám a fiú nem tudja, nem is foglalkozik vele igazából.
A szülők az elején nincsenek otthon, üzleti úton vannak. Természetesen az őrült haverok sem maradhatnak ki a felsorolásból: Filip, Ejno és Jan. Közülük igazából Filip emelkedik ki, akinek tetszik Silja. (Imádtam Filipet :3)
Megmondom őszintén, nagyon nehezen szedem össze a gondolataimat, mert annyi jelenet van a fejemben, hogy a részletek el is vesznek közöttük, de azért megpróbálom. Lucy viszonylag hamar elhatározza magát, és kezdeményez Lukasnál, de ő folyton elutasítja, gorombán beszél vele, mert félti magát. Retteg attól, hogy a lány átveri, kihasználja, egyszóval bizalmatlan vele szemben, de Lucy kitartó, amiért én nagyon tisztelem. Silja közben őrlődik amiért a mostohabátyja nem figyel fel rá, pedig eléggé egyértelmű jeleket küld felé. Majd egy náluk szervezett buli alkalmával, részegen csókolóznak, ám ezt a lány nem könyveli el nagy előrelépésnek, mert mind a ketten be vannak rúgva. Filip üvegezés közben elvágja a kezét, amiért kórházba kell szállítani, mert az éles szilánk egy ütőeret talál.
Mikor meglátogatják, Aleksi féltékeny lesz Filipre, és itt már lehet is sejteni, hogy Aleksi többet kezd érezni Silja iránt :3 Sokszor kerül közel egymáshoz a két fiatal, egyszer még Silja anyukája is rájuk nyit, amint éppen „játszanak”, de az asszony nagyon jól kezeli a helyzetet. Közben Lucyéknál is zajlik az élet, egyre bizalmasabb kapcsolat alakul ki közöttük. Hopp, majdnem elfelejtettem: Aleksi regisztrál egy társkereső oldalra, mert az eddigi futó kapcsolatok után komolyabb társat keres, mire Silja is regel (várható volt), ott pedig elkezdenek beszélgetni. (Imádtam azokat a részeket :D) Viszont, szöget ütött a fejemben egy dolog. Aleksi nem tudja, hogy a Sanoja álnév alatt Siljával chatel, ezért próbálja befűzni. De! A lány nem gondolkodott el azon, hogy miközben őt simogatja meg ilyesmik, addig egy másik, vadidegen lánynak teszi a szépet? Közben kiderül, hogy már mindenkinek leesett Silja vonzalma Aleksi iránt, ezért Filip felajánlja a segítségét úgy, hogy eljátsszák, összejöttek. A terv beválik, Aleksi féltékeny lesz, egy buli alkalmával leissza magát és letámadja a lányt.
Siljáék készülnek elköltözni, mert az édesanyja bejelentette, hogy elválik Aleksiék apjától. Ennek persze a gyerekek nem örülnek, így messzebb lesznek egymástól. Miután Aleksi részegen rárontott a lányra, nagyon szégyelli magát. Fellép a társkeresőre, ahol Sanojától várja üzenet: találkozzanak. El is megy a randira, ahol kiderül, hogy Sanoja egyenlő Siljával. A lány bevallja az érzéseit, majd mind a ketten gondolkodási időt kérnek. Aleksi egy hét után felkeresi Silját, és végre összejönnek :3 A kellemes pillanatokat azonban beárnyékolja Lucy költözése, ugyanis a családja megszorult, vissza kell mennie Amerikába. Lukas összetörik, nem akarja elfogadni a tényt (mert ők szintén összejöttek közben).
Silja és Aleksi húzzák egymás agyát, csak azt nem tudom miért... Mind a kettő kívánja a másikat, akkor mi az akadálya? Ezzel szemben Lukas és Lucy nagyon éretten kezelik a dolgot, belátják, hogy nem kell tovább várniuk, így le is fekszenek egy világítótoronyban, ahol már jártak előtte is. A történet végén Silja is beadja a derekát, egy kellően romantikus hajókázás közben :) Mikor az olvasó azt hinné, hogy a történet már nem is tartogat számára meglepetéseket, akkor dobja az író a legnagyobb labdát. Silja elmegy osztálykirándulásra (vagy csoportkirándulás) Lukasszal. Az egyik estét követően, amire nem emlékszik mert ivott, azt állítja az egyik csoporttársa, hogy ők csókolóztak, meg még ki tudja mi történt közöttük. Az idióta lány mit csinál? Nem jár utána a dolgoknak, hogy ez valóban igaz-e, azonnal felhívja Aleksit, aki az éjszaka közepén odarohan, megveri az ellenszenves csoporttársat mielőtt szakítana a lánnyal. Lucy elutazik, majd Lukas felkeresi a bátyját és elmondja neki: ő látta mi történt aznap éjjel, mire Aleksi megkönnyebbül, mert kiderül, hogy élete szerelme mégsem csalta meg. Ezek után nagy a boldogság :) Persze csak dióhéjban. Vágjunk bele az elemzésbe.
Ami legelőször megfogott a történetben, azok a karakterek voltak. Nem sablonos bábok, hanem olyan szereplők akiknek megvolt a saját stílusuk, gondolataik, személyiségük. Külön tetszett, hogy E/3-ban van írva, mert így sokkal szélesebb rálátásom volt az eseményekre, több szemszögből követhettem végig a történetet. Nem csupán a gerlepár volt a középpontban, hanem Lucy és Lukas is, akiknek a karakterfejlődését nagyon jól nyomon lehetett követni. A történetnek volt íve, mégsem tűnt mesterkéltnek.
Az elején Silja csak ábrándozott Aleksiről, ezt lehet bevezetésnek tekinteni. A házibuli utáni részek képezik a bonyodalom részét, jobban belemélyedünk a sztoriba, izgulunk a szereplőkért. Aleksi egyre többet kezd el érezni a mostohahúga iránt, de igyekszik elfojtani magában. Mindig túlfűtött szitukba kerülnek, ott van a társkeresős dolog is. Egyre közelebb érezzük magunkat a szereplőkhöz, világosan haladnak előre az események, nem toporognak egy helyben, lassan kibontakozik. A tetőpont, mikor Silja és Aleksi végre egymásra találnak, ahogy Lucy és Lukas is a másik oldalon, a megoldás pedig a vége, a kibékülésük. (Nem vagyok nagy műelemző, így lehetséges, hogy teljesen rossz amiket leírtam, de így gondolom :P) Az egész történet egy lágy ívben halad felfelé élvezhetővé téve az írást. Nem robog velünk, mint egy gyorsvonat, hanem csak éppen zakatol, mi meg fokozatosan egyre közelebb kerülünk a végállomáshoz. Nem tudom, hogy ez tudatosan, vagy véletlenül alakult így, de nagyon jó ;)
Nem feltétlenül kell fejlődniük a szereplőknek egy történetben, de óhatatlanul mindenki változik. Itt is tökéletesen nyomon tudtuk követni a jellembeli változásokat, főleg a fiúknál. Aleksi egy igazi nőcsábász volt, amíg rá nem ébredt, hogy neki az egyéjszakás kapcsolatoknál több kell, ezért regisztrál a társkeresőre is. Lukasnál még látványosabb ez a folyamat. Ő egy zárkózott ember, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy egyedül maradjon, ám betoppan az életébe Lucy. A lány képes kihozni belőle azt az énjét, amit évekkel azelőtt mélyen eltemetett magában. De erről még a szereplőknél részletesebben.
Kiemelném a párbeszédeket, amik szerintem roppant élvezhetőek voltak, lazák, adták magukat, bár néhol túlzás volt. Mikor már harmadjára hangoztak el ezek a mondatok:
„– De hát te a kishúgom vagy.
– De nem vér szerint!” -> Három fejezet alatt, az már sok, itt már a fejemet fogtam. Oké, felfogtam, nem vér szerint, hiszen a sztori címében is benne van. Nem tartottam szükségesnek ennek kihangsúlyozását.
Ha már itt tartunk, Lukasnál úgy éreztem, mintha mindig saját magát ismételné. Gondolatban is, meg szavakban. Folyamatosan nem hiszi el, hogy kellhet valakinek, még annak ellenére sem, hogy Lucy bizonyított, sőt, ki is mondta: „kellesz”. Ezek után változatlanul ott volt leragadva, hogy mit akarhat tőle a lány... -.- Roppant idegesítőnek tartottam egy idő után. Értem én, önbizalomhiány, de akkor is. Mikor a szájába van rágva a dolog... Á, nem értettem. A másik ami rohadtul bosszantott, az Aleksi vaksága! Ennyire nem lehet hülye valaki :D Akkor még valamennyire jogos lenne, hogy nem tudja mit akar tőle Silja, ha nem történt volna közöttük az ég egy adta világon semmi, de könyörgöm! Csókolóztak, folyton egymásra másztak, mint két üzekedő mókus. Nem levágós a szitu? (Amúgy Aleksin kívül mindenki másnak feltűnt :D)
Azt sem értettem, hogy Silja miért húzta folyton a csávó agyát miután összejöttek végre. Előtte már többször majdnem lefeküdtek egymással, de amint járni kezdtek, a lánynak hirtelen előjöttek a gátlásai és megtagadta Aleksitől a dolgot. Semmi értelmét nem láttam, halál komolyan mondom. Kívánták, szerették egymást, és ez alól még az sem lehet kifogás, hogy Silja szűz. Kontrasztba állítanám a barátnőjével Lucyval, aki teljesen logikusan látta a helyzetet. Konkrétan megmondta Lukasnak, hogy le akar vele feküdni, mert elutazik és ki tudja mikor látják egymást legközelebb. Éretten kezelte a témát, nem szórakozott a partnerével. Ezért Lukas türelmesen kivárta az időt, Aleksi ezzel szemben erőszakoskodott, rá akarta kényszeríteni Siljára a szexet, ráadásul mások előtt célozgatott is rá. Akármilyen furcsa, ez a lány hibája volt, ő húzta az időt feleslegesen.
Ezek a dolgok tényleg kiakasztottak. Ha már itt tartunk, szeretném összehasonlítani a két kapcsolatot. Zseniálisan oldottátok meg a dolgot, mindjárt ki is fejtem mire gondolok.
Négy teljesen különböző karakterről van szó, így adott, hogy a kapcsolatuk se legyen ugyanolyan. Ezt nagyon kevés helyen tapasztaltam! Részese lehettem két aktusnak is, amik között óriási a szakadék. Nem a ti elképzeléseitek szerint cselekedtek, éreztek a szereplők, hanem úgy, ahogyan a személyiségük megkívánta. Míg Silja és Aleksi szexjelenete hozzájuk illően heves volt és szenvedélyes, addig Lucyé és Lukasé lágy, lassú. Az első a teljes kielégülést mutatta be, boldogságot, addig a másik pont az ellenkezőjét. Sírtak a résztvevők. Ez engem nagyon megfogott! Lukastól pontosan azt vártam, amit kaptam. Nagyon tetszett, hogy kicsit sem lehet egy lapon emlegetni a két kapcsolatot, még akkor sem, ha mind a kettő a végtelen szerelmen alapul. Úgy gondolom, hogy sikerült elvonatkoztatnotok magatoktól, és inkább hagytátok, hadd alakítsa a karakter a saját életét. Nagyon nehéz megállni, hogy ne te pakolgasd az emberkéidet, hanem maguktól sétáljanak, ám hosszútávon kifizetődő, ez teszi az írást élvezhetővé, természetessé. Például, ha két pornóba illő jelenetet festettetek volna le, az nem lett volna hiteles. Remélem érthető mit akarok mondani :D
Egyébként ahogy a szerelmes párok egymásra találtak, az is jó volt. Lukasék meghitt, romantikus helyeken találkoztak, ez illett hozzájuk (gondolok itt a világítótoronyra :3), míg Aleksiék legtöbbször a szobában hülyéskedtek. Az egyik a kíváncsiságból és tiszta szerelemből nőtte ki magát, a másik viszont a mély barátságból. (Legalábbis így látom.) A jelenetek gördülékenyen folytak a saját medrükben, nem görcsöltetek rá az írásra. A szereplők végig hűek maradtak önmagukhoz, ami nagy szó. Nem cselekedtek a személyiségüktől eltérően, és ha mégis, az logikusan meg volt magyarázva. Fokozatosan változtak, csiszolódtak, nem pedig egyik fejezetről a másikra. Nyomon lehetett követni mindenkinek a fejlődését.
Eddig azért beszéltem többesszámban, mert a történet 90%-át ketten írtátok. A huszonhatodik fejezet környékén egyedül maradtál Luna, emiatt a blog teljes súlyával rád nehezedett. Én is jártam már így, nem könnyű a helyzet, csak az a különbség kettőnk között, hogy amíg én nem bírtam és bezártam a blogot (igaz, még nagyon az elején járt a történet), addig te végig nyomtad! Ez dicséretes. Ami a minőséget illeti, észrevehető volt a változás, de csupán pár fejezet erejéig. Más lett az írás hangulata, kicsit feszült, kicsit egyhangú. Viszont a végére újra visszataláltál, és úgy zártad a sztorit, ahogy kezdődött :) Na, ez teljesítmény!
Nem is tudom, mit mondhatnék még. Ami lemarad az majd az összegzésben.

Fogalmazás: Átlagos a fogalmazás, könnyen olvasható, egyszerű mondatokkal dolgoztatok/dolgoztál. A leírások hihetetlenül megfogtak! Mikor Aleksi és Silja elmennek kirándulni az erdőbe, azon kaptam magam, hogy már nem is olvasom, nem látom a betűket, hanem ott lépkedek mellettük :) Képes volt kiszakítani a valóságból. A leírások és a karakterek menthetetlenül berántottak a történetbe. (Most eszembe jutott a Harry Potter és a Titkok kamrájából az a rész, amikor Harry megtalálja Denem naplóját, ami magába szippantja :D Velem is ez történt.)
Az elején volt néhány fura megfogalmazás, például „gyors berúgta az ajtót”, „gyors elindított”. Gyorsan! Ha párbeszédben van, az elfogadható, mert az adott szereplő így beszél, de amúgy nem jó.
A másikat félve jegyzem meg, mert lehet, hogy nem is gondolom jól, de a „tusfürdők garmada”, az inkább garmadája. Így ismerem.
„A falon helyt kapó” -> helyet kapó.
„A fiú sem kért az övükéből” -> övékéből.
„fürdőszoba felé vette irányát” -> vette az irányt.
„Őrültül kívánta” -> őrülten.
„együtt fog lenni” -> együtt lesz.
„megillatolták” -> megszagolták :D Ez így nagyon fura.
Apró hibák, ezeket találtam 33 fejezet alatt, ami egész jó :) Másoknál két-három fejezetben van ennyi. De ami fontos, azok a szóismétlések! A jövőben kerüljétek, mert azzal azt hiszem meggyűlt a bajotok. Nem jegyeztem fel őket magamnak, csak emlékszem rá. Sok volt benne.
Nos, még megjegyezném a csúnya szavakat, amik lehet, hogy másnak kicsit fura lenne, de nekem nem bántották a szemem. Fiatalok, hozzájuk tartozik, főleg Aleksihez. Most szépíthetünk, hogy „Jaj, egy kicsit bántja a fülem” blabla, de ne legyünk álszentek. A magyarok háromnegyede úgy káromkodik, mint a kocsisok :D A fiatalok meg még többet. Sajnos, nem sajnos, de ez van. Szóval, csak azért tértem ki erre, mert a hozzászólásaitok között szemet szúrt nekem egy olvasótok mondata, aki a csúnya beszéd ellen lépett fel. Neki nem tetszett, én meg arra gondoltam: Miért, te nem mondasz egy basszameget, ha nem úgy sikerülnek a dolgok? A fityfene jobban tetszene? :D Na, mindegy.

Helyesírás: A helyesírás majdnem tökéletes volt, még elgépeléseket sem találtam nagyon! Talán a „nem-igen” volt az a szó, amit rendszeresen használtatok. Egybe kell írni.

Szereplők: Na, itt aztán kiélhetem az elemezgetős vágyaimat. Jó sok ember megfordult a történetben, akikről külön-külön lehetne egy pszichológiai esszét írni :D Mindegyiket nagyon szerettem, kivéve Mikát, de ez várható is volt. Kezdjük az elején.
Silja egy nagyon laza, belevaló csajszi, aki reménytelenül szerelmes a mostohabátyjába. Roppant nehéz helyzetben van már alapból, de a tény, hogy nem hisztizik és drámázik feleslegesen, felértékeli a szememben. Ami még szimpatikusabbá teszi, az a Lukashoz való hozzáállása. Fura, mi? Pedig utálják egymást, és ez az a tulajdonsága, ami igazán emberivé varázsolja Silját. Nem sajnálja, mint Aleksi, nem próbál közeledni hozzá, pedig ő is látja, hogy a fiúval komoly gondok vannak. Inkább elhatárolódik tőle, nincs meg benne az a késztetés, ami a tipikus főszereplőkben, mikor látnak egy szenvedő embert, vagyis a kényszeres segíteni akarás. Meg sem fordul a fejében, hogy beüljön a fiúhoz lelkizni, komolyabban érdeklődjön a bajai felől. Ezt a posztot nagyon okosan Lucyre hagytátok. Ennek ellenére valamilyen szinten érdekli Lukas sorsa, hiszen félti is egyben. Ez akkor mutatkozott meg, mikor azt hitték, hogy a fiú öngyilkos akar lenni. Kész nyitni felé, hiszen volt néhány normális beszélgetésük is amik nem torkolltak veszekedésbe, de nem kezdeményez. Nagyon tetszett az Aleksivel való évődésük. Mind a kettőnek hatalmas dumája van, öröm volt olvasni :D
Aleksi már keményebb dió, bár nem annyira, mint az öccse. Valószínűleg megoszlanak róla a vélemények. Nagy lelkesen olvastam fel pár jelenetet a barátomnak is, neki abszolút nem tetszett a karakter. Szerinte egy beképzelt, bunkó pöcs :D Valamilyen szinten igaza van, mert ha jobban kielemezzük, és lecsupaszítjuk a személyiségét, akkor valóban egy pöcs. Viszont úgy elő tudja magát adni, hogy mérhetetlenül aranyos, imádnivaló is egyben. Összetett, nem lehet róla kijelenteni, hogy fekete vagy fehér. Ott van az egyik oldal: Silja bármikor számíthatott rá, megvigasztalta, felvidította a lányt. Mellette állt, komolyan érdeklődött felőle. De nem csak nála. Megértette és sajnálta Silja anyját, számtalanszor próbált Lukasszal rendesen beszélgetni. Mondhatjuk, hogy Aleksi abszolút szociális, kedves, érdekli az emberek sorsa, érzései. Ott van a másik oldal: Nincs kisebbségi komplexusa, tisztában van vele, hogy jól néz ki és ezt gyakran hangoztatja is. Temperamentumos, sokszor meggondolatlanul cselekszik (a tengerparti bulin, mikor leitta magát és letámadta Silját), kicsit agresszív is (erre több példát fel lehetne hozni) és birtokló. Tényleg megosztó karakter, valamilyen intenzív hatást mindenképpen kivált az emberekből. Aki szereti, az nagyon szereti, aki utálja, az nagyon utálja. Én az előbbiek táborát gyarapítom *.*
Lukas egy magába fordult depressziós fiú, akit a szerelem húzott ki a gödörből. Gondban vagyok vele, mert komplex személyiség. A mogorva, elutasító jégpáncélja alatt egy nagyon kedves, érző fiú lakik. Át tudtam érezni a problémát. Egész életében egyetlen embert szeretett úgy igazán, és az az anyukája volt. Az asszony halálát követően vált ilyenné. Aleksi teljes ellentétje, de meg kell jegyeznem, hogy mikor Lukas Lucy mellett kezdett visszatalálni önmagához, hasonlított a bátyjára, ami szerintem nagyon jó! Érezhető, hogy ők testvérek, hasonlóak :) Abszolút átjött, de nem eltúlzottan, csupán néhány megjegyzése volt „aleksis”. Remekül oldottátok meg. Lukasnál lehet a legjobban látni a fejlődést, hogyan enged Lucy nyomásának, tárja ki a szívét a lánynak. Ennek köszönhető, hogy az utolsó fejezetben felkeresi a bátyját, és végre rendesen el tudnak beszélgetni egymással :) Számomra ez megható volt, ahogy az is, hogy a szerelme távozása után megölelte Silját. Aprócska jelenetek, mégis fontosak.
Lucyt igen sokszor emlegetem, nem véletlenül. Szervesen hozzákapcsolódik a történethez, hozzátesz a nagy egészhez. Tipikusan az a fajta kiscsaj, akit legszívesebben jól megölelgetne az ember. Aranyos, az a kitartás pedig, amit Lukas esetében mutatott, lehengerlő! Más már régen ott hagyta volna a fenébe a fiút. Az olvasó egy percig sem kételkedik a lányban, mert Lucy annyira tiszta, hogy fel sem merül az emberben: talán hátsó szándékai lennének a fiút illetően.
Kiemelném még Silja anyukáját, aki szomorúan keveset szerepelt benne, pedig imádtam őt is :3 Ahogy a lánya és Aleksi kapcsolatát kezelte, az jó volt, abszolút nyitottan állt a témához, és itt fel is hoznék gyorsan egy jelenetet. Mikor rájuk nyitott, és Aleksi éppen rámászott Siljára, holott még szóba se került a járás, akkor az asszony mit csinált? Szó nélkül kifordult a szobából és becsukta maga mögött az ajtót. Rettentően örültem neki, hogy nem kezdett sápítozásba, meg jajveszékelésbe „mi a fene folyik itt” alapon. Ennyi, csak becsukta az ajtót. Annyira életszerű és annyira komikus. Sokkal nagyobbat ütött így a jelenet, mintha mondott volna akármit is! „Az ördög a részletekben rejlik.” Nagyon igaz :) Ezek a kis nüansznyi dolgok szerettetik meg az olvasóval a történetet.
A legvégére hagytam Filipet, akiről még szerettem volna írni. Én már amikor megláttam valahol a nevét leírva, azonnal hatalmas mosoly terült szét az arcomon :D Ő igazi karakter, nem csak olyan mondvacsinált. Egyedi a beszédstílusa, a megjelenése, az érdeklődési köre, minden. Ő volt az egyik kedvenc szereplőm, főleg a beszéde miatt :D Kis ennivaló művészlélek :3

Összegzés: A cím borzalmas :D Egy ilyen jó bloghoz, ötletesebb dukál! Ez azt sugallja, hogy már megint egy reménytelenül szerelmes lány kálváriáját követhetjük nyomon... Tucat! Ezzel szemben nagyon jó, érdekes a történet, aminek van eleje és vége, a köztes időben meg nem kóborol el a figyelmetek, végig tudtok fókuszálni. Abszolút el tudtam attól vonatkoztatni, hogy ők mostohatestvérek és együtt nőttek fel. Sőt, szerintem ez a javukra vállt, mert mindenkinél jobban ismerték a másikat. Nem biztos, hogy ha csak úgy összefutottak volna valahol, ebből ilyen komoly kapcsolat alakul. A fogalmazás könnyű, bár a szóismétlésekre figyelj Luna, most már csak neked mondom. A szereplők zseniálisak voltak, ahogy a szituációk is, különösen a társkeresős részek :D Nagyon élveztem a blog olvasását, és remélem, hogy lesz belőle második rész is :) Ne hagyd el ezt a laza és humoros írásstílust, jól megy neked! Terveztem, hogy megválaszolom a végén feltett kérdéseidet, szorgalomból :P
Igen, ilyennek képzeltem a végét :) Biztos voltam benne, hogy Silja nem csalta meg Aleksit!
Azt hiszem, több, mint öt oldalon keresztül azt fejtegettem, hogy mit gondolok a történetről, úgyhogy ugorjunk :D
Kedvenc szereplőnek Filipet mondanám <3
Kedvenc részem? :D Rengeteg. Nem is tudok választani. Ha kéne, akkor talán a verekedős jelenet, meg mikor Aleksi szakított Siljával. Nem tudom miért, jó volt egy kis dráma közöttük :D
A fogalmazásról is leírtam már a véleményem.
Még arra voltál kíváncsi, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőlem az írás. (Ha jól emlékszem azt írtad a kritikakérésnél.) Nos, miközben olvastam, ugyanolyan hevesen dobogott a szívem egy-egy jelenetnél mint Siljának, összeszorult a gyomrom az izgatottságtól. Csak hogy tudd: nem csak a szereplőket kínoztad azzal, hogy nem engedted őket szexelni... :D (Utállak ezért, legyél vele tisztában.) Nem néztem, hogy mennyi van még hátra a fejezetekből, élvezettel olvastam, komolyan érdekelt a szereplők sorsa, és gyakran fogtam a fejem is Aleksi vaksiságán :D

Viszont én szerintem itt abbahagyom a kritikát, mert túl hosszúra fog nyúlni. Elhiheted, élőben órákig tudnék róla beszélni nagy lelkesedéssel. Nem kérdés, az osztályzatom egy kövér ötös :3 Gratulálok! (A legszívesebben Aleksi szemszögéből olvastam, ezt azért még hozzá kell tennem :P)

#7

M.Gin kritikája: 

Kinézet: A blogotok linkjét megnyitva ez a látvány tárul a szemünk elé. Első benyomásra mindenképpen azt mondanám, hogy tetszetős, hiszen már maga a színvilág is remek választás - a kékkel nem igazán lehet mellélőni, bár a cím alapján először másra számítottam, valami piros-rózsaszín kombinációs maszlagra, de nagyon örülök, hogy tévedtem ezzel kapcsolatban. Az alapháttér igen tetszetős, nekem legalábbis bejön, hogy a kék eget és a felhőket illusztrálja - bár nem tudom, ez mennyire kapcsolódik majd a történethez.
Amit viszont nagyon furcsállok, de nagyon, az az, hogy nincsen fejléc. Nem állítom, hogy enélkül esetleg rossz lenne a kinézet, mert ez egyáltalán nincs így. Csupán nem megszokott, hogy a blogokon nincs valamiféle figyelemfelkeltő kép, rajta a címmel, ami elsőre magával ragadja az embert. A ti esetetekben egy befejezett blogról van szó, ezért még csak nem is lehet azt felhozni kifogásként, hogy nemrég indult az oldal, és jelenleg design átalakításra vár. Egyébként, mint említettem, nincs baj azzal, hogy nem készült fejléc a bloghoz, de azért kíváncsi lennék, hogyan mutatna egy olyan kép a bejegyzések fölött, amelyen a főbb szereplők, illetve a cím is helyet kapnak.
De most térjünk át az apróbb részletekre: a bejegyzések elrendezése nagyon tetszik. Egyrészt, hogy a menüsor a bal oldalon helyezkedik el, másrészt pedig maga a stílusuk is, mivel ez a lekerekített szélű megoldás szerintem nagyon illik az egész blog arculatához. Az információkhoz elegendő fontos dolgot írtatok le, így gyakorlatilag nagyon is képben vagyunk a bloggal kapcsolatban. A leírás nyilván a fülszöveg akar lenni. Ha igen, akkor szerintem változtassátok meg fülszövegre, vagy tartalomra a modulcímet, mert úgy több értelme van, mintha a leírást olvasnánk helyette. Tartalmilag és terjedelmileg egyébként rendben van, bár, hogyha őszinte akarok lenni, picit izgalmasabbra, sejtelmesebbre is meg lehetett volna írni, mert így nagyon tömörnek tűnik a cselekmény, és semmiféle titok, vagy megválaszolatlan kérdés nem lóg a levegőben, ahogyan azt el lehetne várni egy fülszöveg funkciójától. Amit még ezzel kapcsolatban megjegyeznék, az elhelyezés: szerintem célszerűbb lenne a modulsáv legtetejére, közvetlenül az oldalak felé rakni ezt a rövid tartalomleírást, mert úgy sokkal szembetűnőbb lenne, és az emberek rögtön megtalálnák - lehet, hogy jogosan kérdezitek: miért, így nem találják meg? De, ám éppenséggel vannak olyan bloggerek is, akik kezdők, vagy csak szimplán nem értenek ehhez az alkalmazáshoz. Nos, ők nem fogják törni magukat, hogy megtalálják a fülszövegedet, és így csak a design alapján fogják megítélni a történeteteket.
A feliratkozás modul rendben van, tökéletes az elhelyezése is. A chat ablakba szintén nem lehet belekötni, mert színeit tekintve, illetve elhelyezését tekintve is nagyon jól választottatok. A blogarchívum került legalulra, ami teljesen rendben is van, én is mindig oda teszem, mert azt körülbelül úgysem használja senki - csak akkor, ha az adott blogon nincsenek oldalak, de hála az égnek, nálatok ezek nem hiányoznak. Ha a kurzort ráviszem a menük neveire, nagyon kis pofásan összehúzódik a rublika, illetve kékről fehérré változtatja a színét. Ez nagyon tetszetős, ugyanis a színeit tekintve remekül illik a design többi részletéhez, nincs rajta mit kifogásolni. Nézzük a tartalmukat!
A fejezeteknél egymás alá, időrendben linkeltétek be az egyes részeket. Ez így teljesen rendben is van, bár a betűméretet picikét nagynak találom - vehetnétek kisebbre, hogy ne kelljen annyit letekerni a történtek további fejezeteinek folytatásához. Ezen kívül úgy gondolom, esetleg egy képet, vagy gifet be lehetett volna szúrni az első fejezet elé, csak úgy, illusztrációképpen, mert így, hogy nincs fejléc, meg jóformán semmilyen kép az oldalon, picit üres hatást kelt. A szereplők menütök már sokkal jobban tetszik: itt a képeken kívül ott van a karakterek neve is, és egy ajánlott zene hozzá. Ezzel csak annyi a pici problémám, hogy én esetleg közvetlenül a név után (vagy alá) tenném a zene linket, mert így körülbelül összefolynak egy idő után a dalok, és nem tudni pontosan, melyik zenét kihez ajánlottátok. A kritikáknál nagyon igényesen bemásoltátok a blogról kapott véleményeket más bloggerektől, megszámozva, időrendbe beillesztve őket, amivel nincs gond. Érdekesnek találom, hogy nem linket tettetek ki, ami elvezet az adott kritikás oldalra, de végül is ezzel a megoldással sincs baj, sőt. Sokkal egyedibb, ritkábban előfordulóbb, mint a másik eset. A link cseréket nem nagyon kell taglalnom: más blogokat raktok ki ide, amelyeket a képekre kattintva lehet elérni. Ezt ötletesnek találom, hiszen van, aki csak szimplán egy linket rak be, ti viszont még azzal is fáradtok, hogy lementsétek a különböző fejléceket. Ezt nagyon díjazom.
Összességében: szép, jó, igényes, látszik, hogy sokat törődtök az oldallal. Ugyan egy-két hiányosság van, amelyeket már korábban említettem, illetve néhány dolgot én máshogy csinálnék a blogon, de visszaolvasva látom, hogy ezeket is már mind leírtam.
4/5

Történet: Izgatottan kezdtem bele a blogotok olvasásába, ugyanis korábban már rengeteget hallottam róla, de eddig sajnos sosem volt időm közelebbről "megismerkedni" vele. Mindenesetre, már maga az alaptörténet nagyon megtetszett: szeretem a romantikus sztorikat, pláne, aminek már az elején van némi bonyodalom - mint például az, hogy a főszereplőnk a saját mostohatestvérébe szeret bele. Régen én is elkezdtem word doksiban írni egy hasonló történetet, de azóta sem volt időm folytatni, ám miattatok most kedvet kaptam hozzá.
Nos, rátérve a történetre, meglepetten láttam, hogy konkrét prológus nem íródott hozzá, így az első fejezetet tekintettem annak. A célnak ugyanis ez is tökéletesen megfelelt. Remekül mutattátok be a két főszereplőt, mind külsőleg, mind pedig belsőleg. Eközben megismertettétek őket annyira, hogy tudjuk, milyen szokásaik, hobbijaik vannak, mindezt teljesen természetes szituációkban írtátok le, nem erőltetett mondatokban, ahol esetleg hiányzott volna az átvezetés. Silja és Aleksi megismerése, kapcsolata után picit betekintést nyerhettünk a családi hátterükre is: fény derül arra, hogyan lettek ők egy család, miként alakult ki Siljában a fiú iránti vonzalom. Egyszóval, csupa érdekes, izgalmas dolgot tudhattunk meg már az első néhány fejezet során, miközben újabb, fontos szereplők kerültek a képbe, mint a harmadik "testvér", Lukas, aki eléggé magának való és furcsa, illetve Lucy, Silja legjobb barátnője. Róluk kiderül a későbbiekben, hogy eléggé kedvelik egymást, ami egy nagyon váratlan meglepetésként érhette az olvasótábort, ugyanis Lukas soha senkit nem engedett még ilyen közel magához. Mindenesetre, én már az elejétől kezdve szurkoltam nekik, hiszen mindenki megérdemel egy újabb esélyt a boldogabb életre - hű, ez de drámaian hangzott!
Az események azonban nem ennyire egyszerűek: a bonyodalmak várhatóak voltak, és idővel meg is kaptuk őket. Egyébként, szeretném megjegyezni, nagyon jól tettétek, hogy nem rögtön az eső egy-két fejezetben kuszáltátok össze a történetszálakat, mert manapság mindenki ezt teszi, pedig az  első részek lényege éppen az lenne, hogy kicsit elkalauzolja az olvasókat az általatok elképzelt sztori világába, előkészítse az eseményeket. Ez nálatok megvolt, szóval nagyon örültem neki. De nézzük is tovább, mi minden történt a blogban!
Először a fő történetszállal kezdeném, azaz a Silja és Aleksi párossal. Nos, az ő ügyük nem túl egyszerű, elég nehéz helyzetben vannak amiatt, hogy mostohatestvérek, és együtt laknak, de az élet ugyebár nem lehet mindig tökéletes. A helyzet az, hogy kezdetben csakis Silja gondolatait látjuk, így szerzünk tudomást arról, mennyire vonzódik a "testvéréhez", idővel pedig egyértelműbb jeleket is küld számára, mert szeretné, ha a fiú észrevenné őt, azonban ez kezdetben egyáltalán nem akar működni, mert a fiú csak a húgát látja a lányban. Lassan azonban, egy harmadik fél felbukkanásával, aki Aleksi egyik barátja, Filip, aki segít Siljának féltékennyé tenni Aleksit, mert egy idő után ő is megtudja, mit érez a lány mostoha bátyja iránt. Ekkor értünk el ahhoz a fordulóponthoz, ahol egyértelművé vált számunkra, hogy Aleksi is gyengéd vonzalommal tekint Siljára. Őszintén szólva, ennél a résznél nagyon örültem, hiszen elejétől fogva reméltem, sikerül majd egymásra találniuk. Nagyon összeillenek, és amíg ezt a drága Aleksi nem igazán vette tudomásul, addig csak fogtam a fejemet, és könyörögtem, hogy: "Ember, történjen már valami!"
No, félretéve a személyes véleményt, a lényeg, hogy a történet egyre izgalmasabbá vált, alig akartam esténként lefeküdni aludni, mert szívesebben olvastam volna a blogot - de sajnos a szemem néhány óra telefonböngészés után már nem volt annyira segítőkész ez ügyben. Mindenesetre, egyre jobb és jobb volt olvasni a blogot, mert a történetszálak kezdtek összefonódni, az események bonyolultabbá váltak, mint eddig bármikor voltak, szóval kitűnően vetettétek be az összes megfelelő "fegyvert" megfelelő időben. Spoilerezni nem igazán szeretnék, mert bizonyára vannak, akik még nem olvasták végig a történetet, és nem szeretném lelőni a sok poént előttük, de lényeg, hogy Silja és Aleksi a történet végére egy párt fognak alkotni, ám eközben is történnek kisebb-nagyobb súrlódások, titkok kötődnek, félreértések nehezítik a szereplők életét, de hát ugyebár, az igazi szerelem mindent legyőz.
És hogy másokról se feledkezzek meg, ott van még Lucy és Lukas is, akik szintén szerelmesek egymásba, bár ez sem egy zökkenőmentes kapcsolat, sajnálatos módon. Egyébként, valamiért ők számomra szimpatikusabb párnak bizonyultak. Ez talán azért van így, mert az ő szerelmük már az első pillanatban észrevehető, illetve mert annyira mesés hangulatú az egész: a sebzett lelkű Lukas, aki senkit nem enged közel magához, de Lucy képes neki boldogságot adni, s elérni azt, hogy újra bízzon az emberekben. Náluk hamarabb, kölcsönösen mutatkozik meg az érzés, és a megpróbáltatások ellenére kitartóan meg is marad. Én személy szerint imádtam őket, hihetetlenül jó párost alkottak.
Nos, áttérve a cselekményről a történet hátterére: az E/3 írásmód itt nagyon el lett találva, hiszen így nem csak Silja, a főszereplő, de a többi karakter gondolataiba, érzéseibe is betekintést nyerhettünk, ezért nem volt annyira egyoldalú a történet. Az események kezdetben rendben, egymás után történnek, csak kevés háttérinfót tudunk róla, ám idővel a ritmusa kezdi felvenni a sztori hangulatát, érezni lehet benne a feszültséget, az izgalmakat, magyarán mondva, remekül lépést tudtatok tartani vele. Amellett pedig, hogy főként Silja és Aleksi szerelmének szálszövésére koncentráltatok, nem feledkeztetek meg a többi szereplőről sem, ami egy nagyon nagy piros pontot jelent számotokra, hiszen az ő történésüket is megírtátok közben, méghozzá úgy, hogy egyáltalán nem tűnt erőltetettnek. Bár a két kapcsolatban sok közös pont van - nehezen teremtődtek meg, egy ideig a tagadás fázisában éltek, stb -, nagy részben eltérnek egymástól, éppen ezért mondhatjuk, hogy két teljesen különböző kapcsolatfélét mutattatok be a blog történetén keresztül. Először is, ott van Silja és Aleksi szerelme, amely heves, szenvedélyes, amely a türelmetlen várakozásnak, a hosszú, külön töltött időnek is köszönhető. Lobbanékony, nem túl stabil lábakon álló kapcsolat az övék, amelyben többször is adódtak problémák, de tekintve, hogy tiszta szívből szeretik egymást, ezeket mind sikerült leküzdeniük a blog utolsó fejezetéig. Az ő ellentétük Lucy és Lukas románca, amely ennél jóval gyengédebb, ám éppen eléggé romantikus. Ők valamennyivel lassabban, megfontoltabban haladnak, ami ugyebár Lukas érzékeny lelkiállapotának is betudható, ám idővel megtörik nála a jég, és a dolgok köztük is egyre jobban alakulnak majd. Kedvenc pár forevör!
Összességében tehát, az alaptörténet maga nagyon megfogott, már a fülszöveg elolvasása után, bár úgy gondoltam, sok embernek van hasonló jó ötlete, aztán szerencsétlen módon nem tudja megvalósítani. Itt azonban a kivitelezés nagyon is remekre sikeredett: mindent reálisan, a valósághoz mérve hűen ábrázoltatok, nem estetek át a ló túlsó oldalára, amely egyet jelentett volna az irrealitás, és a meseszerű események kibontakozásával. A történésekkel remekül lépést tartottatok, mindig tudtatok csavarni a dolgokon egy-egy újabb, nem várt fordulattal, s a blog első sorától az utolsóig fenntartottátok az izgalom, a feszültség érzését - ere pedig csak nagyon kevesen képesek, szóval gratulálok!
5/5

Szereplők: Itt aztán nincsen túl könnyű dolgom, hiszen mondhatnám, hogy kielemzem a főszereplőket, leírom róluk a véleményemet, de ez egyértelműen nem lenne kielégítő, tekintve, hogy vannak más karakterek is a történetben, akik szintén nagyon fontos szerepet játszanak benne, és semmiképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni őket. Alapvetően azonban négy embert emelnék ki a szereplőgárda soraiból, s azt hiszem. egyértelmű kik is lennének ezek...
Kezdjük rögtön Siljával, akit elsőként ismerünk meg a blogban. A tinédzser lány már kiskora óta gyengéd érzelmeket táplál mostoha bátyja iránt - ez az első dolog, amit megtudunk róla, mert ez a legfontosabb információ a történet szempontjából. Az ő ábrázolása nagyon valósághű, nála talán még Aleksi figurája élethűbb, de valóban: személyiségét tekintve már néhány rész alatt kiismerhetjük őt. Silja egy nagyon laza, rátermett, határozott egyéniség, azaz rengeteg pozitív dolog mondható el róla, de tulajdonságainak árnyoldala is van. Idővel megmutatkozik a részek során túlzott féltékenysége, illetve sokszor teljesen felesleges, túldramatizált nyavalygása, de éppen ez teszi őt hihető karakterré. Ha nem lenne negatív személyiségjegye, nem is lenne ennyire szerethető karakter. Külsejét tekintve több utalásnak köszönhetően is megtudjuk, hogy egy nagyon szép lány, de nem az a tipikusan "erre még fel is hívja a figyelmet több kiló sminkkel az arcán" típus. Természetes szépség, ahogyan azt a megjelenése is mutatja: helyes arca van, hosszú, fekete haja, az öltözködéshez való hozzáállása is teljesen elfogadható. Összefoglalva, egy nagyon jól eltalált főszereplő, meglehetősen kidolgozott személyiséggel, illetve külsővel. Személy szerint szeretem, bár nem ő vált a kedvencemmé a részek  olvasása során.
Silja szerelmének és rajongásának a tárgya az egyik mostohatestvére, Aleksi. Véleményem szerint ő nagyon hasonlít a húgához, már ami a személyiséget illeti. Nagyon laza, olykor nemtörődöm stílusú, ám kevésbé céltudatos a lánynál. Mivel meglehetősen jól néz ki - hosszú, szőke haj, kék szem, izmost, kisportolt testalkat -, amivel tisztában is van, elég nagy a híre a nők táborában. A sok egy éjszakás kaland után azonban valami újra vágyik: egy tartós kapcsolatra, amelyben olyan félt szerethet, aki nem csak a külseje miatt van vele, hanem felismeri a belső tulajdonságait, és azokkal együtt szereti őt. Ez meglehetősen nagy fordulatnak tekinthető nála, mondhatni, karakterfejlődésnek, hiszen elég nagy szintet lép a felfogása, ami a kapcsolatokat illeti. Őt valahogyan nem tudtam hová tenni, hiszen először ugyanolyan elérhetetlennek érezzük, mint Silja. Felszínes véleményezés után csak annyit állapítunk meg róla, hogy nőfaló, visszaél azzal, hogy a külseje tökéletes, illetve olykor elég bunkó, lekezelően beszél a női nemről. Másfelől viszont, amikor később jobban megismerjük, s elkezd megváltozni ezen a téren, rájöhetünk, hogy egyébként egy nagyon kedves, aranyos, imádni való srác, aki nem is annyira macsó, amilyennek mutatja magát, és van egy érzelgősebb oldala is, amibe Silja beleszeretett. Ekkor értjük csak meg igazán, hogy miért...
Ha már a két testvért kielemeztem, jöhetne akár a harmadik is, Lukas, aki szinte szöges ellentéte mindkét fent említett szereplőnek. Ahelyett, hogy bulizni, társaságba járna, ahogyan a többiek teszik, illetve bármiféle szociális életet élne, inkább magába fordulva gubbaszt a szobájában, de szinte állandó jelleggel. Az első fejezetekben szinte nem is törődünk vele, átérezzük Silja hozzá kötődő érzéseit, mert valóban gorombán, elutasítóan viselkedik mindenkivel. Mogorva, depressziós hajlamú, aki senkit nem enged közel magához, meglehetősen antiszociális életet él. A felszín alatt azonban egyedül Lucy tudja csak, hogy az igazi személyisége teljesen más, és szerelmével próbálja őt újra egyenesbe hozni. Ekkor mutatkozik csak meg igazán valódi énje, hiszen a megkeseredett, lelki sebesült fiúból lassan egy felépülni látszó, normális, teljesen hétköznapi, szerelmes fiatal válik, aki kezd egyre jobban ragaszkodni Lucyhoz. A legnagyobb karakterfejlődésen szerintem ő megy át, s most már nyíltan kimondhatom, ő a kedvenc szereplőm az egész történetben. Nagyon tetszik, hogy ilyen mértékben vett pozitív fordulatot a személyisége, hiszen Lucy szerelmének köszönhetően nem csak vele bánik kedvesen, de idővel megnyílik a "testvérei" előtt is, és ez hatalmas előrelépés.
Ha pedig már Lucynál tartunk, ő is egy abszolút pozitív figura. Bár a négy szereplő közül ő az, akiről a legkevesebbet tudjuk, mégis elegendő információ áll róla rendelkezésre ahhoz, hogy a főbb karakterek soraiba emelhessük. A családi háttere nagyon ismert, ahogyan a származása is. Tulajdonságait tekintve egy nagyon szerethető valaki, elvégre mindig ott van, amennyiben barátnőjének, vagy Lukasnak szüksége lenne rá. Mondhatni, ő a legidealizáltabb karakter az összes közül, hiszen tényleg nagyon jóságos, neki van a legkevesebb kiemelhető hibája, szóval nagyon jól eltaláltátok.
A mellékszereplőkről - Aleksi barátai, a szülők, stb - szintén az mondható el, hogy nagyon remekül ki vannak dolgozva, mind külsőleg, mind belsőleg. Arányosan felépítettek, a legfontosabb tudnivalók elhangzanak róluk, és a szerepük is megvan aszerint, mennyire pozitív, illetve negatív figurák a történet menete során. Nagyon alapos és jó munkát végeztetek a szereplőket illetően, ettől is vált annyira élvezetessé az olvasás. A realitáshoz hűen nem rugaszkodtatok messzemenő mélységű lehetetlen helyzetekbe, amiért nagy dicséret jár.
5/5

Fogalmazás, stílus: Általában mindenkinél két részre szoktam szedni a kritikám ezen részét, egy negatív és egy pozitív oldalra, de úgy érzem, ennél a blognál ez teljesen szükségtelen, mert talán csak egyetlen hibaféle volt az, ami szembetűnt nekem a harminchárom fejezet alatt. Ez pedig a szóismétlés. Hála az égnek azonban, nálatok nem volt ez olyan mértékű, mint az átlag bloggereknél. Igaz, hogy nagyon bosszantó tud ez lenni, mert akadályozza az embert az olvasásban, megtöri a gördülékeny ritmust, ami nagyon zavaró. Persze ez a probléma könnyen kiküszöbölhető: főképpen a szinonima szótár használata segíthet ebben, amit ezen a linken el is tudtok érni, ha a későbbiekben szükségetek lenne rá: xxx.
Valójában negatívumként csak ezt az egy észrevételt tudnám felhozni. Helyesírási hibával nem találkoztam, aminek őszintén örültem, mert manapság ritka, ha valaki ilyen jól ír. Elgépelés szem nagyon szúrta a szememet, legfeljebb egy-két helyen volt pár furcsább szó, amit én személy szerint nem pont úgy használtam volna, de egyébként komolyan mondom, nagyon elégedett voltam.
Az írásmód nagyon könnyed volt végig, elősegítette, hogy zökkenőmentesen, folyamatosan lehessen olvasni a történetet. A mondatok kerekek, egészek voltak, sokszor összetettek, érthetőek. Mindent valósághűen ábrázoltatok, teljesen hétköznapi szituációkat írtatok le, szigorúan a realitás talaján maradva.
Ehhez kapcsolódóan szeretnélek megdicsérni titeket, hiszen a párbeszédek mindvégig szabályosak voltak, rendesen nyomon lehetett követni őket. Emellett a leírások is varázslatosan jóra sikerültek: annyira élethű képeket sikerült visszaadnotok az egyes helyzetekről/ emberekről/ tájakról, hogy szinte ott érezhettem magamat a történet egyik szemlélőjeként. Nagyon aprólékosak, kidolgozottak voltak az egyes részletek, így egy rossz szót nem lehet szólni arról, hogy esetleg nem helyeztétek el jól térben ezt az egész történetet. Mindemellett, összekapcsolva a kettőt, ügyesen megoldottátok, hogy se a párbeszéd, se a leírás ne legyenek túlsúlyban egymáshoz képest. Pontosan kellő mennyiség van mindkettőből, miközben az elbeszélés is nagyon hangsúlyos szerepet kap.
Valójában, több dolgot nem is igazán tudok írni ide. Örültem, hogy a szóismétlésen, illetve a néhány elíráson kívül más hibát nem találtam a szövegben. A pozitívumok közül sokkal több volt fellelhető, ami a ti javatokra írható, ugyanis egy nagyon élvezetes blogot olvashattam ezáltal, amiért szeretnék nektek köszönetet mondani. Élvezetes volt a történet minden egyes sora, és már értem, miért hallottam már többektől is nagyon dicsérő véleményezést róla.
4/5

Összesen: 18/20
Nagyon sok sikert a továbbiakban is: M. Gin