Aleksi és Silja távozása ellenére a buli
tovább folytatódott. Jann és Ejno nagyon belejött az üvegezésbe, és harsány
éljenzésben törtek ki, amikor végre Lucy is kijött.
– Smárold le Lukast! – követelték tőle,
még mielőtt a lány választhatott volna a két feladattípus közül.
Lucy megdermedt, és a fiúra pillantott.
Lukas is lefagyott, majd kifutott minden vér az arcából. Szinte azonnal elkapta
a fejét, de nem elég gyorsan; a lány látta, hogy a következő pillanatban
égővörös színt vesz fel az arca. Lucy édesnek találta a reakcióját, és lopva
elmosolyodott. Mindig is tetszett neki a fiú… Vele a maga módján rendes volt,
és látta benne a jót. Emellett a sorstársának érezte, hisz Amerikában nem igazán
barátkozott vele senki. Érzett benne valami különlegeset, olyat, amit eddig
senkinél. Annyira különbözött a többi embertől, és ez imponált neki. Hisz ő is
„különc” volt. És, nos igen… látványra sem találta utolsónak a fiút. Azok az
okosan csillogó, mélabús szemek, a gyönyörű, fekete tincsek…
Az ajkába harapott. Szívesen megtette
volna, ámde kettesben, hiszen még sohasem csókolózott senkivel, így feszélyezte
a közönség. Valamint, azt sem tudta egyértelműen eldönteni, hogy a fiú mit
szólna hozzá. Hiába próbált kiigazodni rajta, nem jött rá, hogy Lukas pontosan
mit gondol róla. Néhány pillanatban úgy érezte, hogy a fiú esetleg kedveli őt,
utána viszont minduntalan eltaszította magától. A lány ennek ellenére sem adta
fel. Rettenetesen szerette volna őt egyszer őszintén mosolyogni látni, és
remélte, hogy kellő kitartással eljöhet ez az idő.
– Én… – kezdett bele, és zavartan elnézett.
Nem merte megtenni. Pláne, hogy ő – a többiekkel ellentétben – alig ivott, így
a gátlásai sem foszlottak még teljesen szét. Lukas azonban jócskán be lehetett
csípve, hisz sorra itta a söröket és a vodkát. Vajon mit reagálna arra, ha
megtenné…? Bármit is, nem tűnt jó ötletnek.
– Én nem játszom – jelentette be a fiú,
azzal sarkon fordult és távozott.
Lucy szívébe csalódottság mart,
ugyanakkor megkönnyebbült. Így nem kell megtennie, viszont annak nem örült,
hogy elmegy. Olyan nehezen vette rá, hogy egy kicsit lejöjjön hozzájuk!
– Én sem – vágta rá szinte azonnal, és
Lukas után sietett. A fiút a szobája előtt sikerült elkapnia.
– Lukas… – szorította meg a karját,
amire a fiú felé fordult.
– Miért jöttél utánam?
A lány eltűnődött. Miért is? Mert így
tűnt helyesnek… Mert vele szívesebben töltené az idejét, mint Aleksi részeg
haverjaival, akiket alig ismer, és akik közül legalább ketten biztosan
megpróbálnák felszedni, miután Silja eltűnt a színről.
– Mert szívesebben vagyok veled, mint
velük – felelte végül, az átlagosnál talán szókimondóbban.
– Velem? – Lukas megütközve nézett rá,
mint aki egyáltalán nem érti, miért mondta neki ezt a lány. Lucy ismét
elbizonytalanodott – a fiú ezek szerint nem kíváncsi rá? –, de határozottan
bólintott.
– Igen – állta Lukas tekintetét.
A fiú erre nem mondott semmit, csak
hitetlenkedve megrázta a fejét, majd benyitott a szobájába. Elrúgott az útból
egy ruhakupacot, és leroskadt az ágyára. Lucy vívódott magában. Utána menjen?
Mit szólna hozzá a fiú? Nem akarta zavarni, mindazonáltal vissza se akart menni
a többiek közé. Ezért hát – némi habozás után – követte őt. Az ajtót halkan
betette maga után, és megilletődötten helyet foglalt az ágyán. Körülnézett a
szobájában, mert rájött, még sohasem szemlélte meg részletesebben. Lukas a
dolgait mindenütt szétdobálta, de a lány egész otthonosnak találta a
rendetlenséget. A falakat rock-és metálzenekarok posztereivel tapétázta ki, a vitrinekben
horror-könyvek és kések sorakoztak. Utóbbiak a falán is voltak. Az íróasztalon magas
tornyokban halmozódtak a kották, a forgósszékben pedig egy laptop trónolt. Lucy
kisvártatva egy akusztikus gitárt is felfedezett az egyik sarokban.
– Azon is tudsz játszani? – kérdezte
kíváncsian. Lukas válasz gyanánt kérdéssel felelt:
– Ki mondta, hogy bejöhetsz?! – csattant
fel, és keresztbefonta a karját. Olyan durcás képet vágott, hogy Lucy
akaratlanul is elnevette magát. A szavai élét teljesen elvette a sértődött
óvodásokét idéző arckifejezése. Annyira aranyos volt a fiú ebben a pillanatban!
Inkább nem közölte vele, mert Lukas valószínűleg gyorsan bebizonyította volna
neki az ellenkezőjét.
– Kimenjek? – Persze esze ágában sem
volt elhagyni a helyiséget, de próbaképp felpattant. Érdekelte, hogy a fiú
hogyan reagál. Lukas tüstént megfogta a karját, és lehúzta magához. A kellőnél
kissé hevesebben, ezért Lucy megtántorodott, és az ölében kötött ki. Érezte, hogy
minden vér az arcába tódul, és az izmai megdermednek. Képtelen lett volna
felállni… bár, ami azt illeti, nem is akart.
– Szóval ne – nevetett fel, hogy
leplezze a zavarát.
Nem látta Lukas arcát sajnos, mivel
háttal ült neki, pedig kíváncsi lett volna a reakciójára. A fiú kicsusszant
alóla, és megköszörülte a torkát. Megrázta a fejét, hogy haja az arcába
hulljon, és elnézett. Csak nem zavarba jött? Lucynek kedve támadt megölelgetni
őt, de visszafogta magát. Nem akarta a fiút még kellemetlenebb helyzetbe hozni,
így azt is megállta, hogy a zavaró tincseit a füle mögé igazítsa.
– Senki nem akart kettesben maradni
velem – szólalt meg végül a fiú kitérően.
– Hátsó szándék nélkül velem sem –
sóhajtotta Lucy. Amerikában akadt néhány udvarlója, de előbb vagy utóbb
kiderült, hogy a srácok csak pár éjszakára terveztek vele, úgyhogy nem kért
belőlük. Így hát nem csak hogy nem feküdt le senkivel, még csak nem is
csókolózott soha. Vajon Lukas igen…?
Rápillantott. Kizártnak tartotta. Pedig
nem volt csúnya a fiú – sőt –, csak ahogy Silja is mondta, eddig mindenkit
elmart maga mellől. Ezt el is tudta képzelni, hisz Lukas meglehetősen nehéz
eset volt, de elhatározta, hogy ő kitart mellette, és megpróbálja kihúzni a
gödörből. Felidézte a pillanatot, amikor a fiú magához rántotta őt az ágyán,
amiből arra következtetett, hogy Lukas is vágyik a szeretetre. Talán még
jobban, mint hinné…
– Mire gondolsz? – fordult felé a fiú.
– Csak egy strigula lettem volna. Hogy
én is megvoltam nekik. – Lucy tettetett közönnyel megvonta a vállát. – A
stréber, unalmas lány a bájos pofikájával…
– Az ilyenek nem érdemelnek meg téged –
vágta rá kapásból Lukas, majd kikerekedett a szeme és ismét elnézett, mintha
saját maga is meglepődött volna azon, amit mondott. Lucy nem kevésbé. Tényleg
ezt mondta a fiú?
– Miattuk hagytam el a kontinenst –
felelte kitérően, bár fogalma sem volt, Lukast érdekli-e a története. A szavak
azonban kikívánkoztak belőle. – Reméltem, hogy itt értelmesebb társaságba
kerülök. – A mai napig élénken élt benne a búcsúzás fájdalma, mert a szüleit
hihetetlenül fájt otthagynia. Mégis ez tűnt a legjobb választásnak. Az
iskolatársai elkönyvelték őt a mindig tanuló, okoskodó lánynak, akiben semmi
érdekes nincs, és ezért kivetették a közösségből. Egyetlen lány barátkozott
vele, de ő is csak azért, hogy elkérhesse a házi feladatait. Akkor kedvesen
bánt vele, de a háta mögött ő is kigúnyolta.
Előlük menekült ilyen messzire.
Finnország pedig mindig is vonzotta, és
mivel tizenkét éves kora óta tanult finnül, így kézenfekvő volt a választás.
– Akkor most bizonyára vissza akarsz
menni – sóhajtott fel Lukas keserűen.
A lány kérdőn pillantott rá. Jól
hallotta? A fiú tényleg csalódott lenne, ha így döntene?
– Vissza? Hozzájuk? – Bánatosan
felnevetett. – Ezt te sem gondolhatod komolyan! Anya és apa rettenetesen
hiányzik, de ezt leszámítva itt sokkal jobban érzem magamat. Itt kezdem
megtalálni a helyemet.
– De, komolyan gondolom. Hisz ismersz
engem. Tőlem mindenki fejvesztve szalad – nevetett a fiú gúnyosan. – Szóval,
mit keresel még mindig itt?
Segíteni
szeretnék neked. Fáj a szívem, hogy kínlódsz, és biztos vagyok benne, hogy
jobbat érdemelnél. Látni szeretném a mosolyodat. Szimpatikusnak talállak, és
tetszel… Sőt, talán több is. Nem, ezeket nem mondhatja ki!
– Te legalább emberszámba veszel és
őszinte vagy velem – felelte végül komolyan. – Nem csak a szőke amerikai libát
látod bennem, aki segít megírni a beadandót.
– Hogy egy olyan lányt, mint te, csak
erre méltassanak… – motyogta Lukas az orra alatt.
– Hogyan mondtad? – Lucy meglepetten
pillantott rá.
– Nézz csak magadra! – nevetett fel
ismét a fiú. Lucy ismét elcsodálkozott.
– Mire gondolsz? – kérdezte tétován, és
zavartan csavargatni kezdte az egyik tincsét. Mit lát a fiú a külsejében?
Világéletében átlagosnak tartotta magát, Finnországban pedig végképp nem lógott
ki a tömegből aranyszőke hajával és kék szemével.
Lukas felé fordult és hosszasan
végigmérte. Lassan, tűnődve, simogatva a tekintetével, mintha csak magába
akarná szívni a látványát. Lucy figyelte a fiút, miközben őt tanulmányozta, és
felfedezte, milyen hosszú és sűrű a szempillája. Vágyakozva felsóhajtott. Gyönyörű…
Ekkor Lukas ránézett kék szemével, amire
zavarba jött, de állta a tekintetét. Főleg, mert képtelen volt egyszerűen
máshová nézni… Úgy vonzotta valamiféle láthatatlan kötelék ehhez a fiúhoz, akár
éjjeli lepkét a gyertya lángja.
– Arra, hogy… akadt el Lukas szava, és
pír jelent meg az arcán.
– Igen? – Lucy hangja is megremegett.
Rettenetesen izgult, hogy milyen választ fog kapni.
– ...te tulajdonképpen egészen… Úgy
értem, szép vagy. – Lukas ezt úgy mondta, mintha a fogát húznák, és arca teljesen
lángba borult.
– Én szép? – ismételte meg a lány kábán,
hevesen dobogó szívvel. Eltartott pár másodpercig, amire értelmezte a szavakat
az agya, és őszintén elámult. Kapott már sokkal kacifántosabb bókokat is, ámde
azok nem hangoztak ilyen őszintén. Ráadásul pont Lukas mondta rá? A fiú, akinek
senki sem felel meg? Vagy csak túl sokat ivott? Bár – részeg ember őszinte…
– Nem ezt mondtam?! – csattant fel ingerülten
a fiú, és ismét keresztbefonta a karját. Látszott rajta, mennyire feszélyezi a
helyzet.
A lány magába fojtotta a további
értetlenkedését, holott még mindig alig bírta elhinni. Ő legalább komolyan
gondolta, és nem csak üres hízelgésnek szánta! Mindenesetre nem akarta, hogy
Lukas még kínosabban érezze magát, ezért témát váltott.
– Ó, Tarja Turunen! Imádom a zenéjét! –
szúrta ki az énekesnő plakátját a falon.
– Én is szeretem – biccentett Lukas. –
Kapcsoljak? Nem bírom már ezt a kurjongatást.
Odalentről ugyanis hamis kornyikálás és
üvöltözés szűrődött fel – Aleksi haverjai a részegség következő szintjére
léptek.
– Jó ötlet – bólintott a lány.
Lukas bekapcsolta a laptopját, majd
elindított egy számot a „My winter stromról”. I walk alone. Lucy szívébe keserűség mart. Ez a szám tökéletesen
illett Lukashoz, mintha csak róla szólna.
– Ez olyan szép…
Belegondolt, milyen egyedül érezheti
magát a fiú. Csoda, hogy le tudta könyörögni a többiekhez. Jó lett volna, ha
egy kicsit ő is elengedi magát és élvezi az estét. Megértette, hogy az
üvegezést gyerekesnek találta, de néha kell ilyen is. Ekkor a lány lelki szemei
előtt megjelent Silja, ahogy mély átéléssel visszacsókolta Aleksit, majd
feldúltan távozott. Ugye minden rendben van vele?
– Te mit szóltál ahhoz a csókhoz? –
bukott ki belőle, és legszívesebben visszavonta volna a kérdést. Ismerte az
ellenségeskedést Silja és Lukas között, és nem akarta ezzel gyötörni a fiút. De
hát Silja a barátnője, és érdekli, mi van vele!
– Már ideje volt – nevetett fel Lukas. –
Nem bírom Silját, de rohadt idegesítő volt nézni, ahogy szenved Aleksi miatt.
Megérdemlik egymást. De ha nem fogok tudni miattuk aludni, én…
Szóval ő is észrevette már… mindenki,
csak Aleksi nem. Lucy némiképp megkönnyebbült a fiú reakciójától, mert
dührohamra számított. Ugyanakkor Silja arckifejezése nem hagyott neki nyugtot.
Barátnője igyekezett semlegesnek mutatkozni, de ő jól ismerte ahhoz, hogy
tudja, valójában milyen feldúlt.
– Aggódom érte – harapott idegesen az ajkába.
– Mivel róla van szó, a helyedben én is
aggódnék érte – hagyta helyben Lukas, és feltekerte a hangerőt. A hangulat most
hágott csúcspontjára – a fiúk lent harsányak kacagtak valamin és kurjongattak.
– Átmegyek hozzá, megnézem, minden
rendben van-e vele – határozott Lucy. – Csak egy perc.
– Felőlem – vonta meg a vállát Lukas
nemtörődömül.
A lány bocsánatkérően rápillantott, majd
kilépett a szobából, és kisvártatva már Silja ajtaján kopogtatott.
– Hagyj békén! – szólt ki barátnője
sírós hangon.
– Én vagyok, Lucy. Bejöhetek? – Lucy
torka összeszorult. Aleksi komolyan a lány érzéseibe taposhatott, ha ennyire
maga alatt van.
– Gyere – mondta a lány erőtlenül, amire
benyitott. Barátnője az ágyán ült, felhúzott térddel, amire ráhajtotta a fejét.
Vállát rázta a sírás. Összeszorult a szíve – még sohasem látta ilyen állapotban
legjobb barátnőjét. Gondolkodás nélkül odaszaladt hozzá, és szorosan átölelte.
– Mit tett veled? – suttogta rémülten.
– Meg… megcsókolt – bökte ki végül a
lány, és még hangosabban felzokogott.
– Hogy mi? – Lucy egy pillanatra
teljesen megdermedt, miközben automatikusan is erősebben szorította magához a
lányt. Jól hallotta? Aleksi megcsókolta?
– Azt mondta, gyönyörű vagyok, és
megcsókolt, és…
A lány alig bírt megszólalni a
döbbenettől. Ezt azért részegen sem feltételezte volna Aleksiről – úgy tűnt,
hogy a srác sohasem veszi észre, hogy fogadott húga nőből van. Ehhez képest
elég komoly előrelépést tett… A szavak tartalma és Silja bánata viszont
sehogyan sem fért össze a fejében. Barátnője erre vágyott már régóta, akkor
mégis mi a gond?
– Mi történt utána? – kérdezte suttogva,
azt remélve, hogy a válaszból összerakhatja a teljes képet.
– Simogatott, és azt mondta akar. De én
ellöktem magamtól. – Silja némileg összeszedte magát, és szaggatottan
felsóhajtott. Lucy átnyújtott neki egy zsebkendőt.
– Nagyon be volt rúgva? – Aleksi vég
nélkül vedelt, de nem tudta megítélni, hogy mennyire szállhatott az alkohol a
fejébe. Ha viszont olyan mértékben, ahogyan ő gondolta, úgy már teljesen
megértette Silja reakcióját. Sejtette, milyen sebet ütött a fiú részeg
vágyakozása a lány lelkén, aki azt kívánta, hogy Aleksi magától vegye őt észre.
Barátnője csak bólintott, és megtörölte az arcát.
– Ez a bajom. Nem szerelmes belém, csak
túl sokat ivott. Valószínűleg azt se tudta, ki vagyok… Rohadtul akarom őt, de
így nem. Én azt akarom, hogy azért tegye meg, mert… – Silja hangja elcsuklott,
és ismét felzokogott.
– Igen, tudom. – Lucy felsóhajtott, és
vigasztalóan végigsimított a lány kezén. Borzasztóan sajnálta Silját, és nem
akart belegondolni a helyzetébe. Kínzó lehet úgy együtt élni a szerelmeddel,
hogy titkolnod kell előtte az érzéseidet… – Megverjem? – ajánlotta fel, és
keserűen elmosolyodott a sors iróniáján. Máskor mindig Silja ajánlotta fel,
hogy elteszi az útból a kellemetlenkedő alakokat, mindig ő volt kettejük közül
az erősebb. Ezúttal viszont fordult a kocka.
– Majd elrendezem. De legalább attól
kaptam életem első csókját, akitől akartam. Azért… azért ez is valami. – Silja
úgy tűnt, némileg megnyugodott. – Na és mi van veled és Lukasszal?
Lucy érezte, hogy enyhén elvörösödik.
Erre a kérdésre ő is szeretett volna választ kapni…
– Úgy gondolom, hogy semmi – felelte
lassan. – Bár a szobájából nem dobott ki.
– Az már haladás nála. Minket be sem
enged.
A lány szomorúan elmosolyodott.
– Időnként olyan érzésem van, hogy nem
is kedvel – emlékezett vissza a sok elutasító szóra. Aztán felrémlett, hogy
Lukas közel tíz perccel ezelőtt szépnek találta. Alig láthatóan megrázta a
fejét. Ez még nem bizonyít semmit!
– Szerintem kedvel, de ő mindig is
érdekesen mutatta ki az érzéseit. Arra kérlek, légy vele nagyon tapintatos.
Minket sohasem tudott elfogadni, de téged valamiért igen. Hiszem, hogy jó
hatással vagy rá, és a te nyomásodra meg fog változni.
– Nagyon remélem én is – sóhajtotta Lucy.
– Annyira szeretném, hogy kilépjen az árnyékból! Én látom benne a jót, és nem
ezt érdemelné. Neki sem kellene így bánnia magával. – Megborzongott, ahogy
felidézte a vágásokat a fiú csuklóján. – Nagyon szeretnék segíteni rajta.
– Menni fog. Ha valakinek, hát neked.
Viszont én nem tudom, hogy viszonyuljak ezek után Aleksihez… Feltéve, ha fog
ebből bármire is emlékezni holnap.
Lucy eltűnődve meredt maga elé.
– Nem merem biztosra állítani, hogy
mindent elfelejt… fogalmam sincs. – Tanácstalanul széttárta a kezét. – De talán
az lenne a legjobb, ha egy ideig nem beszélnétek, és magatokban átgondolnátok a
dolgokat. Ő mindenképp tartozik neked egy bocsánatkéréssel, viszont, ha
emlékezni fog, akkor lehet, hogy te pedig egy vallomással. – Legalábbis az első
csókot Silja kezdeményezte.
– Valljam be neki? – sápadt el
barátnője. – Nem… nem merem. Lehet, hogy részegen megcsókolt, de ez nem azt
jelenti, hogy tényleg tetszem is neki. Azt pedig végképp nem, hogy szerelmes is
belém. Mellesleg írtam neki társkeresőn. Álnéven.
– Társkeresőn? – A lány azt hitte, több
meglepetés már nem érheti, de tévedett. – Regisztráltatok? Mikor?
– Tegnap… Én adtam neki a tippet. Ő
pedig regisztrált, és gondoltam, én is, és ráírok. Tudom, ezer buktatója van a
dolognak, de hátha…
– A semminél lényegesen több –
biccentett Lucy, majd az arca komorabbá vált. – Arra viszont számítanod kell,
hogyha emlékezni fog az első csókra, akkor tudni akarja majd, miért tetted. Tudom,
hogy nagyon nehéz lenne elmondani, de lelkiekben készülj fel rá, hogy
kérdezősködni fog.
– Tudom, de mit mondjak neki? Nem
készültem fel arra, hogy elmondjam. Mellesleg, ha elmondanám, és beválik a
társkeresős-dolog…
– Igen… – Lucy némán mérlegelt. Talán az
lenne a legjobb, ha Silja mindent bevallana… Viszont tudta, hogy hiába
javasolná ezt. A lánynak nincs hozzá bátorsága, és hasonló szituációban neki
sem lenne. Túlságosan tartana attól, hogy elveszíti a fiút… A helyzet
meglehetősen kilátástalannak tűnt. – Ha eszembe jut valami, szólok. Nem tudom,
mit tehetnél – ismerte be csalódottan.
– Majd kitalálom… Viszont most, ha nem
haragszol, szeretnék egy kicsit egyedül lenni. Köszönöm, hogy mellettem állsz
és bátorítasz, nem is tudom, mihez kezdenék nélküled – ölelte át Silja Lucyt.
– Ezért vagyok – mosolygott rá a lány. –
Ezért is. És ne viccelj, inkább én köszönöm, hogy a bizalmadba fogadtál! –
Borzalmasan egyedül érezte magát az első hetekben, messze a családjától.
Remélte, hogy az egyetemen sikerül összebarátkoznia a csoporttársaival, de
abban nem mert bízni, hogy itt talál rá a legjobb barátnőjére. Siljával tényleg
bármit megbeszélhetett, és a lány sohasem hagyta cserben.
– Ugyan, természetes! – Silja halványan
rámosolygott, amire barátian megsimogatta a hátát. – Sok sikert Lukasszal!
Lucy csodálkozott azon, hogy a barátnője
ennyire bátorítja a fiúval kapcsolatban, hiszen eddig ellenezte azt, hogy vele
barátkozzon. Talán belátta, hogy úgysem tud mit tenni. Biccentett, majd
visszatért Lukas szobájába. A fiú időközben befeküdt az ágyába, és a sötétkék
színű takarója alatt gubbasztott.
– Még visszajöhetek? – kérdezte a lány
bizonytalanul. A látogatása Siljánál hosszabbra nyúlt, mint amit ígért, ezért
nem tudta, hogy a fiú hogyan fog reagálni.
– Nem gondoltam volna, hogy visszajössz.
– Lukas némiképp zavartnak tűnt, és felült az ágyon. Takarója félig lecsúszott
róla, és Lucy fülig elpirult, amikor látta, hogy Lukas nem visel pólót.
Bizonyára alváshoz készült, meg aztán iszonyú meleg van. Önkéntelenül is
végigmérte a felsőtestét. Lukas meglehetősen vékony volt és falfehér, de Lucyt
egyáltalán nem zavarta.
Annál inkább a hegek.
Először a legvastagabb vágásnyomot
szúrta ki a szíve tájékán, majd lassan a többit. A sebhelyek keresztül-kasul
cikáztak, alig hagytak szabad bőrfelületet. Lucy magába fojtott egy bánatos
sóhajt, és leült mellé az ágyra. Bárcsak begyógyíthatná az összeset! Vagy
legalábbis a nyomukat Lukas lelkén. Kényszert érzett, hogy végigsimítson a
hegeken, de visszafogta magát. Lukas elkapta a pillantását, és elvörösödött.
Kinyúlt, és magához vette a pólóját, amit gyorsan felhúzott magára. Azon nyomban
visszabújt a takaró alá, amit az orráig felhúzott. Összekuporodott alatta, mint
aki rettenetesen szégyelli magát. Lucy szíve összeszorult, és megfogta a fiú
kezét a takarón keresztül.
– Ha zavarok, elmehetek – ajánlotta fel,
bár minden porcikája tiltakozott. Itt akart maradni a fiúval… ráadásul a
fuvarosai valószínűleg hullarészegek, így gyalog, egyedül kellene elindulnia az
éjszakában. Fiatal lányként nem egy életbiztosítás. És ami azt illeti, szívesen
aludt volna Lukasszal egy ágyban… A gondolatba is belepirult, hiszen legutóbb
külön aludtak. Nem volt naiv, tudta, hogy a legtöbb ember kihasználná a
helyzetet, de ő nem tenne ilyet.
– Ne! – vágta rá a fiú kapásból, és
megszorította a kezét. – Maradj itt… velem.
– Szívesen – felelte Lucy őszintén.
Lukast ebben a pillanatban rendkívül sebezhetőnek látta, és a maga módján
örült, hogy a fiú így mer mutatkozni előtte. Talán mégis kezd megbízni benne.
– Miért akarsz velem maradni? Miért nem
maradtál Siljával? Hisz ő a legjobb barátod – motyogta a fiú maga elé, és
lazult a szorítása.
– Megígértem, hogy visszajövök, nem? És
az, hogy ő a legjobb barátnőm, még nem zárja ki azt, hogy téged is sze… kedveljelek. – Jó ég, majdnem kimondta!
Maga is meglepődött rajta. De nem, ez azért túlzás… Lukast ahhoz nem ismeri
kellő alapossággal, hogy kijelenthesse, szerelmes belé! Bár az tény és való,
hogy a kelleténél többet gondolt rá… és nagyon is vonzónak találta, főleg a
gyönyörű szemét, és azt, ahogyan ránéz vele akkor, amikor nem dühös. Hiányzott
neki, ha nem találkoztak, és egyszerűen imádta az illatát, a hangját, az
érintését, a… francba. Talán mégiscsak belészeretett.
– Kedvelsz? – Lukas kikerekedett szemmel
ránézett, és döbbenten pislogott rá. Lucy is meglepődött. Nem volt egyértelmű?
– Igen – bólintott határozottan.
– Miért?
– Már mondtam. Te emberszámba veszel, és
nem csak azért állsz szóba velem, mert ki akarsz használni.
– Úgysem hagynád magad. – Lukas keserűen
felnevetett, majd felsóhajtott. – Egyszer voltam buliban, Aleksi elhívott –
kezdett bele Lucy legnagyobb döbbenetére. Még soha, egyszer sem nyílt meg
előtte a fiú, bár bizonyára az alkohol is besegített. Kíváncsian fürkészte az
arcát, várta a történet folytatását. Lukas hangja csalódottan csengett, amire bátorítóan
megszorította az ujjait.
– Én nem akartam menni, de rábeszélt.
Lányt akart nekem szerezni. Bemutatott kettőnek is, de rám se hederítettek.
Aleksire annál inkább, és végig kellett néznem, ahogy szédíti őket… Tudod,
milyen érzés volt? Tudod te, milyen a bátyád árnyékában élni? Szerinted kinek
kellenék, ha még nekik se?! – Lukas körmei belevájtak a kezébe, amire
felszisszent. – Az a két csaj még csak nem is volt szép, ráadásul a fél város
végigment rajtuk. Bárki megkaphatta volna őket, kivéve én, nem mintha akartam
volna… De ha ők sem akarnak, akkor…?! – A fiú a levegőben hagyta a kérdést.
Lucy úgy érezte, mint akit gyomorszájon rúgtak.
– Hogy kinek kellenél? Valakinek, aki
olyan, mint te. – Lucy elpirult, és örült, amiért a hangja magabiztosabban csengett,
mint ahogy érezte magát. A történet elszomorította, és pontosan tudta, mennyire
csorbát szenvedhetett ezek után Lukas önbecsülése. Ugyanakkor valamiért megkönnyebbült,
hogy a fiú nem vágyik ilyen lányok társaságára.
– De ha nem kellek a selejtnek sem, hogy
kellenék olyannak, akire én vágyom?! – Lukas kitépte a kezét a szorításából, és
a térdére hajtotta a fejét.
Szóval vágyik valakire? A lány félt
rákérdezni, kire. Sejtette, hogy úgysem kapna választ, illetve tartott tőle,
hogy esetleg olyat hall, amit nem szeretne. Hosszú ideig keresgélte a szavakat,
mire megszólalt:
– Úgy, hogy vele lelkileg közelebb
álltok egymáshoz. Ő olyannak lát, amilyen valójában vagy, nem olyannak,
amilyenné a környezeted tett.
– És ki az az ő?! Hol van?! – fakadt ki
a fiú, és még jobban összekuporodott. Ebben a pillanatban iszonyúan
sebezhetőnek tűnt.
– Itt van. Nekem kellesz – vágta rá a
lány meggondolatlanul, és egy pillanatra lefagyott. Mi van, ha most rontott el
mindent, amit lassan felépített? Lukas olyan volt, akár egy kóbor kutya. Látott
nemrég egy dokumentumfilmet, amit elhagyott, bántalmazott állatokról forgattak.
Be akartak fogni egy kutyát, aki védekezés gyanánt megtámadta őket, de amikor
rájött, hogy nem akarják bántani, egyszeriben olyan lett, akár egy kezesbárány.
Bújt hozzájuk, és hagyta, hogy simogassák. Lucy látta a fiún, hogy ő is
ugyanannyira ki van éhezve a szeretetre, de mivel nem bízik benne, bántja.
– Kellek? Neked? – Lukas körülbelül tíz
másodperc múlva felelt, és ránézett. A lány totális hitetlenséget látott a
szemében. Mivel győzze meg? Be akarta neki bizonyítani valahogyan, hogy igenis fontos
számára. De hogyan?
Drasztikus lépésre szánta el magát.
Közelebb hajolt hozzá, amire megérezte a fiú alkoholos leheletét. Ezt nem
találta túl kellemesnek, de ebben a pillanatban nem zavarta. Meg akarta
csókolni, mert akkor talán hinne neki. Mégsem merte megtenni. Rettegett attól,
hogy a fiú esetleg visszautasítja, és úgy a lelkébe tipor, ahogy Aleksi
Siljáéba. Végül, mindent egy lapra feltéve átölelte a fiút.
– Igen. Nekem – suttogta, és Lukas
vállára hajtotta a fejét.
A fiú erre ismét lemerevedett, majd
kisvártatva, miután magához tért meglepettségéből, átkarolta őt.
– Nem hiszem el… – suttogta a lány
hajának.
– Pedig úgy könnyebb lenne
mindkettőnknek – felelte Lucy. Elmosolyodott; túlságosan is jól érezte magát
ebben a pillanatban. Könnyen képzelte azt, hogy teljes biztonságban van, és
senki sem árthat neki. Elégedetten lehunyta a szemét.
A fiú erre szorított a fogásán, majd
váratlanul szembefordult vele. A lány látta rajta, hogy akar valamit kérdezni
tőle: kitátotta és becsukta a száját, és le-lesütötte a szemét. Gyengéden
megérintette az arcát, és türelmesen rápillantott. Érezte, hogy Lukas
összerezzen, ugyanakkor nem húzódott el tőle.
– Én csak… – kezdett bele a fiú. A lány
kezét szinte égette Lukas forró arca.
– Igen? – A bizonytalanságától ő is
elbizonytalanodott, de hallani szerette volna a mondat végét. Csak nem olyan
borzasztó!
A fiú megrázta a fejét, majd némi
habozás után a lány után kapott, és szorosan megölelte. Arcát Lucy nyakába
temette, és szaggatott sóhaj tört fel belőle. A lány is átkarolta, és a
tincseit kezdte cirógatni. Azt kívánta, bárcsak megállna az idő. Így akart
maradni, sokáig. Olyan egyszerű volt ebben a pillanatban azt gondolni, hogy ő
is kell Lukasnak!
A fiú ekkor hirtelen felindulásból – és
valószínűleg a túlzott alkoholfogyasztástól – eldőlt Lucyvel együtt az ágyon,
és magához rántotta. A lány szívverése kihagyott egy ütemet – egyáltalán nem
számított erre –, de kényelmesnek találta az új helyzetet. A kezét lassan Lukas
nyaka köré kulcsolta, és mélyen a szemébe nézett. A jeges írisze minden
alkalommal lenyűgözte, órákig is elgyönyörködött volna benne. Ezúttal rengeteg
érzés kavargott benne, de a lány nem tudta megfejteni, mik is valójában. Lassan
az ajkára tévedt a pillantása. Kissé bánta, hogy nem csókolta meg, de utólag
belegondolva jobban tette. Amúgy is... egy fiú csókolja meg a lányt először,
bár ebben részlehajló volt a fiú esetében. Valószínűleg neki kell megtennie, ha
azt akarja, hogy komolyabbra forduljanak a dolgok. A fiú nagyon félénk volt
ilyen tekintetben, talán még nála is jobban. Lukas ekkor óvatosan felemelte a
kezét, és végigsimított az arcán. Lucyt kirázta a hideg az érintésétől,
ugyanakkor úgy érezte, mintha lángolna a bőre. Elégedetten felsóhajtott, és a
fiú reakcióját bátorításnak véve közelebb hajolt hozzá. Ebben a pillanatban meg
merte volna csókolni. Már csak centiméterekre volt Lukas arca… Elnyitotta az
ajkát, és lehunyta a szemét, hogy megtegye.
A következő pillanatban valaki feltépte
a szobaajtót, amire Lukas nyomban elkapta a fejét, ahogyan ő is. Kavargott a
feje és valósággal szédült a meg nem történt csóktól. Vajon a fiú hagyta
volna…?
– Filip haldoklik! – jelentette be a
küszöbön toporgó Ejno halálra vált arccal.
Lucynek kellett jó néhány másodperc,
amire felfogta, majd azon nyomban felpattant Lukasszal együtt. Te jó ég!
Szerencsétlen srác… Ejno nem mondott semmit, csak lerobogott a lépcsőn a
nyomukban. Szörnyű látvány tárult a szemük elé: Filip a földön feküdt,
halálsápadt arccal, körülötte vértócsa. Aleksi és Jann ott térdelt felette:
Aleksi épp a fiú vérző kezét kötözte. A tekintélyes vérmennyiségből ítélve
ütőeret talált… Jann épp telefonált.
– Mindjárt itt van a mentő – tette le a
mobilt, és felemelte Filip lábát – valószínűleg ezt az utasítást adta a
mentőorvos. Aleksi fojtottan káromkodott, mert alighogy rátekerte a gézt a
sebre, átázott. Újabb gézcsíkért nyúlt, és szorosan rátekerte az előző rétegre.
Talán a nyomókötés elég lesz addig, amíg odaérnek a mentők…
Sziasztok!
VálaszTörlésHogyan is tudnám magam kifejezni? Leírhatatlanul tetszett nekem ez a rész (ahogy a többi LukasxLucy fejezetek). Egyszerűen imádom ezt a párost, és remélem, hogy egyszer össze fognak jönni. Egymáshoz illenek, mivel nagyon hasonlítanak. De remélem, hogy Lukas abbahagyja az "engem nem szeret és nem is szerethet senki" szöveget, mert így tényleg nehéz dolga lesz Lucynak. Nem tudom miért, de én teljesen bele tudom magam élni, mintha én lennék Lucy, és én is reménykedek benne, hogy sikerül Lukast megváltoztatnom (csak az én Lukasom kissé másabb eset, és sokkal közvetlenebb).
Az Aleksi és Silja részek is nagyon tetszenek, de valahogy őket annyira nem kedvelem. Bár Aleksi szemszög nagyon jó volt az előző fejezetben! Örültem, hogy van ilyen is, és hogy nem csak a lány szemszögéből láthatjuk a kapcsolatukat. Furcsa volt nekem, hogy így érez Silja iránt, és megcsókolták egymást. Vajon tényleg az alkohol beszélt belőle, vagy valami más? Erre kíváncsi lennék. Ahogy Lukasra is. És még arra, hogy mi történt azzal a fiúval a végén. (Bár haragszok rájuk, hogy félbeszakították az idilli LukasxLucy jelentet! Az már másik dolog, hogy szegény srác haldokolt... Mondjuk sajnálom őt, de na. :D )
Még annyit mondanék:
Siessetek a következő résszel! :)
Ölel titeket:
Beast Belle
Jaja, miért nem tud szép csöndben és szerényen haldokolni? XD neeeem, azért remélem, nem fog meghalni, hármójuk közül még ő volt a legszimpatikusabb... de én is hasonlóképpen haragudtam, hogy megszakították a majdnem-csókot :D
TörlésSzia, Belle!
TörlésÖrülünk, hogy így tetszett, és hogy ennyire szereted a Lucy-Lukas párost. :)
Most már azért Lukas egy kicsit fejlődött, de nem fog egyik pillanatról a másikra megváltozni. Ez egy folyamat, idő kell neki, amíg újra bízni fog a sok csalódás után.
Elfogadjuk, hogy nem kedveled a Aleksi-Silja párost annyira, mint őket, nem is baj, inkább annak örülünk, hogy egyáltalán van valaki/k, akit/ket kedvelni tudtok :) És tök jó látni, hogy így megosztjuk az embereket, hiszen a szavazáson is látszik, hogy nagyjából egyformán kedvelitek őket, egyenlő arányban. :)
És majd kiderül, Aleksi mit érez, bár jelenleg főleg az alkohol szólt belőle, na meg ott van, hogy szépnek találja...
"Az" a fiú - Filip - fog még szerepelni (igen, most elárultuk, hogy nem fog meghalni :D), és a következő részből kiderül, mi történt vele. És igen, a galád, hogy mer haldokolni, miközben ők "romantikáznak." :D
Téged is ölel: Luna és Maiev
Dóri: Jaaaj, ezen szakadtam :DD Hát igen, lehetett volna szépen, csendben haldokolni, mit képzel magáról. :D Bezzeg ha más haldokolt volna! *forognak az agykerekei és gonosz dolgokon töri a fejét. :D*
TörlésKedves lányok!
VálaszTörlésNagyon örültem, mikor megláttam a folytatást. Sajnáltam, hogy nem volt olyan sok szó a kedvenceimről (Aleksi & Silja), de Lucy-Lucas páros is aranyos volt. Tetszett, ahogy pirultak és zavarban voltak. Amikor meg Lucas odarántotta magához a lányt, ujjongtam magamban. :) Aranyosak együtt, remélem majd hamarosan összejönnek. A végén meglepődtem, váratlanul ért, hogy haldoklik az egyik barát. Kíváncsi lennék, mi történt. Siessetek a folytatással!:)
Puszi, Arika
Szia, Arika!
TörlésKöszi neked is, hogy írtál! ^^ A következő részben már ők is helyet fognak kapni, az amolyan "vegyes" fejezet lesz terveink szerint. És neked is azt mondjuk, hogy kiderül a folytatásból, mi lett Filippel. :)
Puszil téged: Luna és Maiev
"- Smárold le Lukast! - követelték tőle, még mielőtt a lány választhatott volna a két feladattípus közül." --y oké ha most ők is csókoloznak, akkor teljes extázisba esem :D :D :D :D *.*.*.*.*.*.*.*
VálaszTörlés"- Szóval ne - nevetett fel, hogy leplezze a zavarát." --> aaaawww de cuuuki :D :D :D <3
"- Már ideje volt - nevetett fel Lukas. - Nem bírom Silját, de rohadt idegesítő volt nézni, ahogy szenved emiatt a fasz miatt." --> nem bírja, Silját, hanem szereti, mint a testvérét :D és telje mértékben szívemből szólt :D :D :D
"- Itt van. Nekem kellesz - vágta rá a lány meggondolatlanul" --> *visszafojtja a lélegzetét* jaj most mi lesz?? :D :O
"A fiú ekkor hirtelen felindulásból - és valószínűleg a túlzott alkoholfogyasztástól - eldőlt Lucyvel együtt az ágyon, és magához rántotta." --> *huh... kufújja az eddig visszatartott levegőt * jáááj de cuuuuki :D :D :D <3
"- Filip haldoklik! - jelentette be a küszöbön toporgó Ejno halálra vált arccal." --> mi???? na ne szórakozzatok velem!!!!
Úristen! Úristen! így nem lehet befejezni egy részt! Úristen!!! Most ugye nem fog meghalni??? és most áááá Lucy meg Lukas nem csókolozott, és most ááá.... visszajött a frusztrációm!!!! :P úristen....
FOLYTATÁST! KÉREK! MOST!!!!!! <3
Törlés„oké ha most ők is csókoloznak, akkor teljes extázisba esem” – Azért az nem úgy megy áám. :D
És igen, cukik. :3 Ha lehet ilyet mondani saját karakterekre. :D
„és telje mértékben szívemből szólt” – na igen, megértjük. XD
„na ne szórakozzatok velem!!!!” – nem szórakozunk. Ne haragudj. O:)
A következő rész máris fent van, abból kiderül, mi lett Filippel. ;)
Köszii, hogy minden fejezetre írtál nekünk, nagyon aranyos tőled! <3
gonoszak vagytok :P *olvas tovább*
Törlés