2015. 02. 18.

12. fejezet

Sziasztok!

Ne haragudjatok a késésért, de most itt van az új fejezet! :) Igyekszünk a következőt hamarabb hozni... Köszönjük Trisnek a díjat! <3 Jó olvasást, és továbbra is várjuk a véleményeiteket! :))




Aleksiék Siljának is szóltak, aki lesietett a nappaliba. Épp akkor érkezett meg a mentő. Halálra vált arccal, sokkot kapva figyelte, hogy Filipet hordágyra emelték, és nagyot nyelt.
– Mi történt? – kérdezte döbbenten, miután a fiút elszállították.
– Azt a feladatot adtam neki, hogy roppantsa össze az üveget… Csak poén volt! Viccnek szántam. De megcsinálta, és… – mondta Jann megtörten, és sötét hajába markolt. Látszott rajta, hogy mardossa a bűntudat. Silja aggódva az ajkába harapott, amikor felfogta a szavak értelmét. A szilánkok ütőeret értek… abban bizakodott, hogy a mentők hamar eljutnak a kórházba, és a fiú időben segítséget kap. Muszáj, hogy így legyen!
– Hogy lehetsz ekkora balfasz?! Baromi jó vicc, mondhatom! – ragadta meg Aleksi barátja ingét, és ütésre emelte a kezét.
– Én… nem gondoltam komolyan! – Jann megszeppenten pillantott rá vissza, és védekezően összehúzta magát.
– Aleksi! Ne – tette rá Silja a kezét mostohabátyjára, amire Aleksi felsóhajtott, és eleresztette őt.
– Sajnálom… Nagyon sajnálom – mormolta maga elé a fiú.
– Sajnálhatod is! – vetette oda Aleksi még mindig indulatosan. – Te és Ejno hívjatok taxit, és menjetek haza! Elegem volt belőletek – közölte, azzal felcsörtetett a lépcsőn és bevágta maga után a szobája ajtaját.
Silja nem tudta, mit tegyen, rettenetesen össze volt zavarodva. Egyrészt a történtek miatt, másrészt Aleksi… Jobb lesz, ha ő is felmegy a szobájába. Le kell nyugodnia. Ekkor észrevette legjobb barátnőjét, aki láthatóan sokkot kapott. Silja a halálsápadt Lucyhez lépett, és végigsimított a karján.
– Gyere… Velem alszol – karolt bele.
Felkísérte a még mindig önkívületben lebegő lányt, és nem kerülte el a figyelmét, hogy Lukas dühösen méregeti őt. Nem érdekelte. Most neki van szüksége a legjobb barátnőjére! Úgy, ruhástul elnyúltak a lány ágyán, és átölelték egymást. Mindkettejüknek szüksége volt a támogatásra. Nem szóltak egymáshoz, csak feküdtek, és közben mindketten a történteken gondolkodtak. A csend köztük egyáltalán nem tűnt kínosnak, inkább meghittnek. Legalább ők itt voltak egymásnak!

– Rendbe fog jönni – suttogta Lucy percekkel később, de Silja sejtette, hogy csak magát próbálja megnyugtatni.
– Holnap meglátogatom – mondta, majd lehunyta a szemét. Nagyon aggódott Filipért, de minduntalan Aleksi jutott eszébe. Az a csók, az… Minden porcikáját átjárta, és sohasem hitte volna, hogy a fiú magától meg fogja csókolni őt. De hajtotta a vére, hajtotta az alkohol, és tudta, hogy úgysem ellenkezne. Gyakorlatilag bárki lehetett volna, ezért is akadt ki ennyire. Ő nem bárki volt, és rettentően fájt neki, hogy Aleksi egy kalap alá veszi a többi lánnyal. Ki akarta használni, hiszen Aleksi nem érzett így iránta. Csak kanos volt, és kapóra jött neki a helyzet. Amikor őt pörgették ki üvegezésnél, és Aleksi szájra puszit adott neki, egyszerűen nem bírta visszafogni magát. Lassan tíz éve várt erre, és nem érdekelte, hogy mindenki őket bámulja. Muszáj volt megtennie.
– Lehet, hogy én is beugrok hozzá – motyogta a barátnője még mindig sápadtan.
– Mi volt veled és Lukasszal?
Lucy ábrándosan elmosolyodott.
– Megölelt…
Silja szeme kikerekedett. Hogy Lukas? Átölelt valakit, aki ráadásul vele ellentétes nemű? Mi történt?
– Tudod, mit gondolok Lukasról, és nem akarom, hogy azt hidd, hogy el akarlak tiltani tőle, vagy ilyesmi, mert erről szó sincs. Felnőtt nő vagy, el tudod dönteni, mit akarsz, de kötelességem… – Lucy belevágott a szavába:
– Aranyos tőled, hogy aggódsz értem. De tudom, hogy Lukas engem sohasem bántana.
– Mondom, te tudod, mit csinálsz. Én csak féltelek. De ha tényleg őt akarod… – Felsóhajtott. Lucy mindig is az igazit kereste, és valamiért úgy érezte, hogy legjobb barátnője Lukasban találta meg. Pont a legjobb emberbe kellett beleszeretnie… A saját példájából kiindulva ezt rossz ötletnek tartotta, de nem lehet mit tenni. Kénytelen lesz elfogadni, bármennyire is a nehezére esik. Nem is attól tartott igazából, hogy Lukas fizikálisan bántaná Lucyt, hanem hogy lelkileg. Mostohaöccse olykor meglehetősen durva tudott lenni, és Lucy olyan érzékeny lány… Barátnője bánatosan felsóhajtott.
– Lehet, hogy nem ésszerű. De a szerelem mikor volt az?
– Ettől tartottam… Hogy szerelmes leszel belé. De pont én beszélek… – A lány színtelenül felkacagott.
– Szerintem a te helyzeted a reménytelenebb. – Lucy együtt érzően pillantott rá.
– Hát, kösz a biztatást.
Barátnője gondterhelten meredt maga elé.
– Bárcsak tudnék segíteni neked!
– Most nem akarok ezzel foglalkozni… Aludjunk, oké? – húzta magára Silja a takarót, és végigsimított barátnője haján.
– Jó ötlet. – Lucy összegömbölyödött az ágyon, és magához ölelte a lány egyik díszpárnáját. Hamarosan mindkettejüket elnyomta az álom, bár meglehetősen nyugtalanul aludtak.

Reggel kopogtatásra ébredtek, és arra, hogy a hasukra süt a nap.
– Gyere – szólt ki Silja álmosan, és még jobban összegömbölyödött. Az ajtó kitárult, és Aleksi lépett be.
– Baromi. nagy. gáz. van. – jelentette be minden szót kihangsúlyozva.
Silja agyán minden keresztülfutott egy másodperc töredéke alatt. 
– Jézusom, ne ijesztgess….! Mi a baj?! – pattant fel Lucyvel együtt. – Ugye nem Filip? Ugye nem halt meg?!
– Nem, nem Filip. Felhívtam a kórházat reggel, és azt mondták, még alszik. Tegnap megműtötték, és még nem kelt fel. De nyugalom, rendbe fog jönni.
– Huhh… – Silja szívéről hatalmas kő esett le. – Akkor mi a baj?
– Édesanyád már ma hazajött. Összevesztek apával – felelte Aleksi színtelen hangon.
– Na ne… Ezt nem mondod komolyan! – Silja megtántorodott a hír hallatán. A szüleik nem jöttek ki egymással túl jól egy ideje, de nem hitte volna, hogy idáig fog fajulni a dolog.
– Most ért haza, és sír a nappaliban – bólintott a fiú bánatosan.
– Bassza meg… – csúszott ki Silja száján, és megremegett. Vajon mi történhetett, mitől van így kiborulva az édesanyja? Min veszhettek így össze?
– Én… öhm, én megyek – kezdett el Lucy szedelőzködni.
– Ne haragudj, csak…
– Persze, semmi, megértem. Sajnálom – ölelte át Silját Lucy, majd távozott.
Silja kettesben maradt a bátyjával. Korábban arra számított, hogy a következő ilyen alkalommal rettenetesen zavarban lesz, de csak aggodalmat érzett. Édesanyjuk váratlan hazajövetele mindent a feje tetejére állított.
– Ezt nem hiszem el. – Silja közelebb lépett Aleksihez, és szorosan megölelte. Kellett neki egy támasz. Érezte, hogy a fiú egy pillanatra megdermed, majd az erős karok a dereka köré fonódtak. Aleksi, ha lehet, még nála is kétségbeesetten kapaszkodott belé. Silja belefúrta a fejét a nyakába, és lehunyta a szemét. Vigasztalóan simogatta a hátát, hogy lenyugodjon, bár ő is meglehetősen zaklatott állapotban volt.
– Én sem…
– Kéne Lukasnak is szólni – jegyezte meg a lány, miután elhúzódott a fiútól.
– Gyere! – Aleksi öles léptekkel elindult az öccse szobája felé, és teljes erejéből bedörömbölt rajta.

Lukas valósággal feltépte az ajtót, majd, amikor meglátta őket, visszahanyatlott az ágyára. Látszott rajta, mennyire nem örül a jöttüknek, és hogy épp felverték álmából.
– Ti vagytok?! Takarodjatok!
– Neked is jó reggelt – vetette oda Aleksi epésen, és beljebb lépett a szobába. – Most pedig szépen felkelsz, és lejössz, mert…
– Húzás innen! – Lukas felkapott a feje mellől egy könyvet és hozzávágta bátyjához. Aleksi döbbenten pislogott rá, majd egy pillanat alatt elöntötte a méreg.
– Nitta hazajött, és odalenn zokog! – vágta az öccse arcába. Lukas a hír hallatán felült, és megrökönyödve meredt rá.
– Tessék?!  
– Most ért haza, és keservesen sír. Összevesztek apával, de többet nem mondott.
Lukas egy pillanatra elsápadt, majd biccentett, és felhúzott magára egy pólót.
– Hol van Lucy? – Csak ennyit kérdezett.
– Lucy? – kérdezett vissza Silja csodálkozva. Lukas ennyire érdeklődik a lány után? – Hazament, mert nem akart zavarni – tette hozzá sietve.
Lukas arca kifejezéstelen maradt, és újból biccentett. Felállt, és mindhárman elindultak a nappaliba. Silja édesanyja a kanapén üldögélt, kezébe temetett arccal. Helyet foglaltak mellette; lánya vigasztalóan átölelte a nőt.
– Jaj, anya… Mi a baj? – kérdezte tőle együtt érzően.
– Nem szeret… – A nő szavai zokogásba fúltak, de ennyit mindhárman kiértettek. Silja teljesen megdöbbent, és ahogy látta a fiúk arcán, ők is. Hiszen édesanyja és nevelőapja mindig is nagyon jól kijöttek egymással.  
– Hogyan? De hát ti… – kérdezett vissza Aleksi. Valószínűleg neki is hasonló dolgok járhattak a fejében, mint mostohahúgának.
– Az nem volt igazi – suttogta a nő elgyötörten, majd egy zsebkendőt halászott elő a nadrágzsebéből, és kifújta az orrát. Szeme vöröslött a sírástól, arcán mély bánat ült.
– Mi? Miért? Mi történt?  – faggatta tovább a fiú.
– Ő… – Nitta újból felzokogott, és görcsösen magához ölelte Silját.
– Apánk biztos megmutatta a valódi, szörnyeteg énjét – morogta Lukas sötéten, és fájdalmasan felhördült, amikor Aleksi arcon csapta.
– Több tiszteletet!
– Aleksi, kérlek… – tette rá a kezét a nő mostohafia karjára. – Ő jó ember, csak…
– Még véded?! – Lukas láthatóan fortyogott a haragtól.
– Ő nem tehet róla, hogy… még mindig őt szereti.
– Tessék? Őt? – Lukas arcán totális döbbenet ült. Csak nem…?
– Fridát – lehelte Nitta elhalóan, és az arcát Silja hajába temette. – Bennem is csak őt kereste. 

Anya… – lehelte maga elé Lukas megtörten, és teljes megsemmisüléssel nézett maga elé. Ez tényleg igaz? Édesapjuk valóban, ennyi év után is még mindig… őt szereti? Megrázta a fejét. Ez sehogyan sem fért össze az édesapjáról alkotott képpel. A férfi őt megvetette, és állandóan Aleksit dicsérte. Lukasnak sokszor az az érzése támadt, hogy csak kolonc a nyakán, mert semmilyen dicsőséget nem hoz a számára. Bátyja az élsportoló, a menő, a népszerű, ő pedig csak egy szánalmas lúzer. Édesapjuk sohasem látott a felszín alá, és Lukas meg volt győződve arról, hogy nem is akart. De egy ilyen felszínes ember mégis hogyan szerethet valakit töretlenül, még a halála után is?
– Jaj, anya! Ez biztos nem igaz, csak… – próbálta Silja nyugtatni.
– Nem hát, apának nincs szíve – szólt közbe Lukas. Aleksi megragadta öccsét az ingnyakánál fogva, és felrántotta. Egy szót sem szólt, csak elvonszolta a konyhába, ahol is jól megrázta.
– Térj észhez, öcsém! – sziszegte figyelmeztetően, majd nekiszegezte a hűtőszekrénynek. – Ha még egyszer egyetlen rossz szót is szólsz…
– Akkor? Mi lesz? Behúzol nekem?! – Lukas megvetően nézett rá, és jól megtérdelte a fiút, aki erre kétrét görnyedt.
– Megérdemelnéd – nyögte fájdalomtól elfúló hangon.
– Milyen érzés, ha?! Milyen érzés, ha téged taposnak el?! – Lukas hangja kétségbeesetten csengett, és ezúttal ő ragadta meg bátyját az ingnyakánál fogva. Diadala azonban nem tartott sokáig, ugyanis Aleksi kisvártatva magához tért, és felülkerekedett a fiún.
– Ezt te választottad, öcsém! Te tapostattad el saját magadat a viselkedéseddel!

Lukas erre nem felelt semmit, agyát elborította a harag, és behúzott a fiúnak. Minden sérelmét és fájdalmát belesűrítette abba az egy mozdulatba. Ezt már régóta meg akarta tenni, és jólesett neki. Eddig nem igazán mert visszavágni a bátyjának, hiszen jóval erősebb volt nála, de ez per pillanat nem érdekelte. Ahhoz túlságosan is feldúlt volt. Apró kis diadalt érzett a lelkében – most ő van felül! Most megtudja Aleksi, hogy milyen az, ha őt nyomják el! Visszakapja!
Aleksi megtántorodott, és megkapaszkodott a konyhapultban. Hitetlenkedve meredt rá, és némán tátogott – annyira meglepődött és feldühödött, hogy hosszú másodpercekig kereste a szavakat. Ekkor megjelent Nitta aggódó arccal Siljával együtt az ajtóban, és rájuk kiáltott:
– Azonnal fejezzétek ezt be!
– De Lukas… – Aleksi ütésre emelte a kezét, de Silja villámgyorsan odalépett, és lefogta a karját.
– Ne tedd anyának még nehezebbé a helyzetet! – suttogta feszülten.
– Ti nem értetek semmit! – kiáltott fel Lukas sebzetten.
–  Persze, mert te vagy a kis meg nem értett, akit mindenki csak bánt, igaz?! – Most már Silja is alig bírta türtőztetni magát. Szinte érezni lehetett, ahogy szikrázik a levegő körülöttük.
– Mit is tudtok ti erről, amikor titeket mindenki imád? – vágott vissza a fiú metsző gúnnyal.
– Elég! Elég legyen! – kiáltott fel a zokogástól zihálva Nitta, amire Silja szorosan megölelte édesanyját.
– Takarodjatok! – sziszegte a lány a fiúknak.
– Elegem van belőletek! – Lukas dühtől villogó szemmel pillantott rájuk, majd kiviharzott a konyhából. Aleksi azonban tovább állt az ajtóban.
– Te is – mondta a lány ellentmondást nem tűrően. Egyszerűen nem hitte el őket… Hogy ilyen helyzetben is így viselkedjenek! Hihetetlen, hogy ennyire nem képesek felmérni a dolgok súlyát. Haragudott mindkettejükre, de főleg Aleksire; azt hitte, neki ennél több esze lesz. Mindig is próbálta kordában tartani öccsét, ám kevés sikerrel… Erre most ő is lesüllyedt ugyanarra a szintre!

A fiú kifürkészhetetlen pillantást vetett rájuk, majd ő is eltűnt. Nitta erőtlenül lerogyott a konyhaasztalhoz, és egy ideig némán meredt maga elé. Silja helyet foglalt mellette.
– A sírba visznek a srácok… – csóválta meg Nitta a fejét, és beletemette az arcát a tenyerébe. 
– Ne haragudj rájuk, tudod, milyenek… Majd beszélek velük.
– Nem vagyok jó anya…
– Jaj, ne mondj ilyet! Erre gondolni se gondolj! Ez nem igaz. – Silja végigsimított édesanyja karján. Fájt a szíve, hogy ilyen állapotban látja őt.
– De, igaz. Nem sikerült megnevelnem őket. A kötelességem lett volna, hogy kibékítsem őket egymással.
– Nem a te hibád, hogy nem tudtad! Ne okold magadat miatta.
– Tudom, csak… – csuklott el a hangja Nittának, majd kisvártatva belekezdett, minden átmenet nélkül:
– Volt nála egy levél… még Frida írta neki a kapcsolatuk kezdetén. Azt olvasgatta, amikor azt hitte, nem figyelek.
– Ez még nem jelent semmit. – Silja hangja meggyőződéstelenül csengett. Hasonló helyzetben őt is felzaklatta volna ez.
– Sírt közben – folytatta a nő a történetet, és az ő arcán is legördült egy könnycsepp. – Amikor rákérdeztem, mi a baja, kitérő választ adott, de már hónapok óta nagyon távolságtartó velem. Mintha rájött volna, hogy én nem pótolhatom őt.
– És most mi lesz? – Silját rendkívül megrendítette a dolog; erre egyáltalán nem számított. Hiszen úgy tűnt, igazán szeretik egymást!
– Úgy hiszem, hogy… vége – lehelte csüggedten Nitta. – Képtelen vagyok úgy vele élni, hogy tudom, Fridát keresi bennem.
Silja pár másodpercig csak némán tátogott – valóságos sokként érte a hír. Mi? Az nem lehet… Az nem…

– El… elváltok? – lehelte maga elé a lány, és érezte, hogy őt is fojtogatja a sírás. Édesanyja a kezéért nyúlt, mintha az érintésből meríthetne erőt.
– Így lesz a legjobb.
Silja erősen megszorította édesanyja kezét. Nem bírta tovább – elsírta magát, és a nő karjaiba borult.
– Nem… nem… nem… – motyogta maga elé. Úgy érezte, mint akinek kést döftek a szívébe. Teljesen átérezte édesanyja fájdalmát, és megszakadt érte a szíve.
– Sajnálom, Silja. – Nitta erőtlenül átölelte a lányát, és a haját kezdte cirógatni, mint kiskorában, amikor rosszat álmodott. – De így legalább nekem sem kell hazugságok közt élnem, és neki sem kell színlelnie.
– Igen, én megértem, csak… – Siljába ekkor hirtelen beléhasított: ha elválnak, az azt jelenti, hogy bizonyára el is fognak költözni… És ha elköltöznek, akkor Aleksi többé nem lesz a mostohabátyja.
– Tudom, hogy nehéz neked is… nekem is nagyon hiányozni fognak a fiúk. De találkozhattok attól még, nem kell örökre elbúcsúznunk. – A nő szomorúan mosolygott.
– Nagyon-nagyon fognak hiányozni. Főleg Aleksi – fűzte hozzá halkan.
Nitta mindentudóan rápillantott.
– Tudom, kicsim – felelte, és a lány úgy érezte, mintha a bánatos szemek a lelke mélyére lelátnának.
– Én… én szeretem őt. – Silja szájára meglepően könnyen jöttek a szavak, és saját maga is megdöbbent azon, hogy kimondta. De mivel édesanyja is ilyen őszinte volt vele, úgy érezte, ő is megnyílhat előtte. Persze bármikor fordulhatott hozzá, nem erről volt szó, csak… azért ez mégis egy meglehetősen kényes téma. De így már nincs tétje a dolognak, hisz minden bizonnyal el fognak költözni… Nagyon nem akart, minden porcikája tiltakozott ellene. Bele sem mert gondolni abba, milyen lesz ezek után az életük… Hova költöznek, mikor, és Aleksi hogyan fog ezek után viszonyulni hozzá?

– Kíváncsi voltam, mikor fogod elmondani nekem – válaszolta Nitta megértő mosollyal. Silja csodálkozó pillantására folytatta: – Láttam, hogyan viselkedtél vele éveken át.
– Mi? Te tudtad? – Silja kis híján hátast dobott. Végig tudta, és ilyen jól fogadja…? Hiszen ezért sem akarta elmondani többek között… Félt édesanyja és nevelőapja reakciójától.
– Az édesanyád vagyok, Silja. – Nitta lágyan pillantott rá. – És pontosan emlékszem, hogyan viselkedtem tizenévesen, amikor én is szerelmes voltam. Nem látok nagy különbséget. Ahogyan néztél rá, ahogyan beszéltél vele, vagy róla… Már évekkel ezelőtt rájöttem.
– Mindenki rájött, csak maga Aleksi nem. – Silja keserűen felsóhajtott. – Sohasem fog észrevenni engem… Mindig csak a kis húgija maradok.
– Talán az elválás segíthet rajtatok.
– Ne mondd ezt, anya! – Silja elhűlt. – Inkább maradnátok együtt, mint semhogy… Ilyen áron nem! – A lány megborzongott a gondolattól. A nő komolyan pillantott rá.
– Mindent számításba vettem, Silja. És összességében így járunk a legjobban. Pavelnek így nem kell sem önmagának, sem pedig nekem hazudnia, ami mindkettőnk lelkét megkönnyíti. Őt nyomasztja, hogy nem én vagyok Frida, engem pedig az, hogy még mindig mást szeret. Ha elválunk, mindez megszűnik.
– Nem… – Silja szeméből ismét záporozni kezdtek a könnyek. Nem akarta elfogadni! Egyszerűen nem. Mélyen belül megértette édesanyja és Pavel közösen hozott döntését, hisz valóban így a legésszerűbb, de ez annyira váratlanul érte! Egyáltalán nem számított rá.
– Sajnálom, kicsim. – Nitta magához szorította a lányát. – Kérlek, bocsáss meg, de nem láttunk más kiutat… belefáradtam ebbe.
– Megértem, és sajnálom. – Silja hirtelen nem tudta, mit mondjon: teljesen megrendült. – Mire lenne most szükséged? Hagyjalak egyedül?
– Azt hiszem, jó lenne most egy kis egyedüllét. – A nő szorítása elernyedt, majd Nitta megpuszilta a lánya homlokát. – Ne aggódj! Hamarosan jobban leszek.
– Ha bármi kell, csak szólj! Szeretlek, anya – ölelte át még egyszer a lány az édesanyját.
– Én is szeretlek.
Silja biztatóan rámosolygott, majd felment a szobájába. Fülét veszekedés hangja ütötte meg – Aleksi és Lukas szokásukhoz híven „ölték” egymást mostohabátyja szobájában. Megcsóválta a fejét, és benyitott a sajátjába. Elterült az ágyán, és üveges tekintettel meredt a plafonra. Ezt fel kell dolgoznia…

~~*~~

– Csak egyszer az életben próbálkozhatnál mások megértésével! És ne gyere nekem azzal, hogy téged sem ért meg senki! – mennydörögte Aleksi olyan hangerőn, hogy kis híján a falak is beleremegtek.
– Fogalmad sincs semmiről! Fogalmad sincs arról, hogy mit élek át! Te beszélsz a megértésről? Pont te?! – Lukas mellen lökte bátyját, és izzó tekintettel meredt rá. Aleksi erre lefogta a fiú két karját.
– Mindent túldramatizálsz, öcsém! Ez a legnagyobb bajod!
Lukas megpróbált kiszabadulni a fiú szorításából, ám túl erőtlen volt.
– Neked meg az, hogy lyuk van az agyad helyén! És eressz, amíg szépen mondom!
– Miért marsz el mindenkit magad mellől? – Aleksi figyelmen kívül hagyta az öccse szavait, és komoran nézett rá.
– Azt mondtam, eressz!
– Ez nem válasz, testvér!
Lukas még egy utolsó, kétségbeesett próbálkozást tett, és elkínzottan felszisszent – meglehetősen fájt neki, ahogy bátyja szorította. De dühe nagyobb volt, és megalázónak érezte a helyzetet. Sohasem volt erős… Aleksi fél kézzel elbánik vele, ha akar, és még meg sem kell túlzottan erőltetnie magát. Ebben a pillanatban olyan erős akart lenni, mint ő, hogy visszavághasson. Aleksi továbbra is szilárdan tartotta, a szemében ugyanakkor bánat ült.
– Legalább most ne hisztizz, amikor amúgy is baj van! – mondta végül csendesebben.
– Engedj el, oké?! – Lukas már-már könyörgött a bátyjának, és könny szökött a szemébe. Hihetetlenül frusztráltnak és dühösnek érezte magát, majd’ szétrobbant a haragtól. Aleksi némán tanulmányozta az arcát, majd eleresztette a fiút.
– Attól még nem kellene így viselkedned. Nagyon rossz apának és Nittának is… Ne tedd még nehezebbé! – sóhajtotta csüggedten.
– Én mondtam, hogy ez lesz! – acsargott a fiú, miközben a karját dörzsölgette. Gyilkos tekintettel meredt bátyjára.
– Milyen nagy most a szád! – viszonozta Aleksi a haragos pillantását. – És nem hibáztathatod őket. Nitta megvigasztalta apát, amikor anya halála után teljesen összetört. – A hangja elhalt a mondat végére. – Ők legalább adtak maguknak egy esélyt.
– Látod, mi lett a vége!
– Senki nem tudhatta előre! Apa nem tehet róla, hogy még mindig őt szereti. – Aleksi fájdalmasan felsóhajtott. Lukas hosszasan tanulmányozta a bátyját. Olyan más volt így. Olyan… sebezhetőnek tűnt.

– Nem hiszem el… Apa – csúszott ki Lukas száján jóval enyhébben. Hirtelen elpárolgott a dühe, ahogy eszébe jutott édesanyja. Nála jobban nem szeretett senkit, és Frida azt akarta, hogy ő és Aleksi ne veszekedjenek… Most pedig megint azt teszik. Hirtelen bűntudata támadt.
– Még ennyi év után is… – biccentett a bátyja.
Lukasban ekkor megtört valami. Egyáltalán nem tudta összehangolni az édesapjáról kialakított képet, és azt, amit most megtudott Nittától. Megrendült és összezavarodott. Arra gondolt, ha lenne valaki, akit úgy szeret, ahogyan ezek szerint édesapja szerette Fridát, ő sem tudna mást szeretni utána. Hirtelen közösséget érzett Pavellel. Ez furcsa és új volt számára, hiszen soha, egy pillanatig sem tudott vele azonosulni. És most mégis…
– Nem gondoltam volna róla.
– Időnként szomorú volt… de azt hittem, továbblépett. – Aleksi felsóhajtott.
– Sohasem fogom neki megbocsátani! – kiáltotta Lukas indulatosan. – Nitta nem volt méltó anya helyére!  
– Ne legyél vele ilyen szigorú! Nitta mindent megtett, hogy…
– Ő akkor sem pótolhatja! Őt senki sem pótolhatja!
– Nitta nem is akarta. Ő csak azt szerette volna, ha elfogadjuk. És én nem akarom, hogy elmenjen. – Aleksi arca csalódottságot tükrözött.

– Így lesz a legjobb – mondta ki Lukas. Igazából neki sem tetszett a dolog… Hisz már egészen megszokta Nitta és Silja jelenlétét, bár sohasem szívelte őket, de mélyen belül sajnálta Nittát. Ő már csak tudja, milyen másodhegedűsnek lenni… Keserűen felsóhajtott.
– Talán igen – hagyta helyben a bátyja meggyőződéstelenül, majd lassan leült az ágya szélére, és megveregette maga mellett a helyet. – És újra hárman maradunk…
– Akkor Silja többé nem lesz a húgod – jegyezte meg mellékesen Lukas, és leült bátyja mellé. Ebben a pillanatban félretette a gyűlölködést a lelkében. Egyszerűen szüksége volt a bátyjára, még ha ezt nem is ismerte be magának. Most össze kell tartaniuk, ezekben a nehéz időkben. Édesanyjuk is így akarná…
– Nem… – hümmögte Aleksi szórakozottan, de látszólag nem tulajdonított nagy jelentőséget a ténynek.
– Mikor húzod már meg végre? – bökte oldalba Lukas Aleksit. Azt tudta, hogy Silja reménytelenül bele van esve a bátyjába, és úgy vette észre az utóbbi időben, hogy a fiú sem közömbös iránta. Legalábbis a házibulin történtek erre utaltak… Úgy csókolták egymást, mintha az életük múlt volna rajta. Igazán szenvedélyesre sikeredett, és egy pillanatra irigység fogta el. Őt soha, senki nem akarta ennyire.
– Én Silját? – A bátyja döbbenten meredt rá, majd nyomban visszatámadt: – Inkább te Lucyt!
– Már megdugtam – közölte Lukas nyeglén. Próbált a lehető leglazábban beszélni, és felidézte az előző estét. Akkor, ott, az ágyán Lucyvel majdnem megtette. De nem merte megcsókolni, viszont gondolatban továbbment, ahogyan már oly sokszor… Ezt már nem tagadhatta önmaga előtt sem, igenis gondolt a lányra, hiába volt „úriember” Lucy megfogalmazása szerint.  

– Nahát, gratulálok! – Aleksi elnevette magát, látszott rajta, hogy az öccsének egy szavát se hiszi. Mindenesetre belement a játékba. – Ugye védekeztetek? Még fiatal vagyok ahhoz, hogy nagybácsi legyek!
– Persze, hogy védekeztünk, tőled csórtam a gumit – vigyorodott el Lukas. Most olyan volt, mint régen, mielőtt Frida meghalt, és minden a feje tetejére állt… Most Lukas nem a vetélytársát, hanem a bátyját látta Aleksiben – hosszú évek óta először. Egészen más volt így, meg aztán belefáradt a folytonos veszekedésekbe. Jólesett egy kis szünetet tartani.
– Na baszd meg…! – hördült fel Aleksi méltatlankodva.
– Persze nem volt elég, szóval le kellett menni a boltba venni – hazudott.
Tudta, hogy Aleksi nem hisz neki, de határozottan tetszett számára a tudat. Nagyon is vonzó lánynak tartotta Lucyt, és igen… kívánta őt. De nem mert felé közeledni, félt, hogy a lány kikosarazza. Hisz Lucy gyönyörű lány, ő meg még csak jóképűnek sem mondható. Ráadásul lassan huszonegy éves, és még csak nem is csókolózott… Kinevetné őt a tapasztalatlansága miatt. Ha sor is kerülne a dologra – amire semmi esélyt sem látott –, tutira nagyon béna lenne, és elég hamar elsülne. Hisz már Lucy puszta látványa is izgalomba hozta. Kicsit szégyellte magát, hogy pont ebben a helyzetben ilyeneken gondolkozik, de nem tehetett róla. Ostoba hormonok…  
– Hát, öcsém, minden elismerésem a tiéd. Ezek szerint sokkal változatosabb a szexuális életed, mint az enyém.
– Mondtam már: dugd meg az ex-húgodat. Hidd el, örülne neki.
– Ugyan! Silja csak a bátyjaként tekint rám! – legyintett Aleksi, ugyanakkor a hangja bizonytalanul csengett. Mintha ő maga sem hinné, amit mond.
– Ja, azért csókolt meg téged úgy, mint aki erre várt egész életében.
Aleksi csak hitetlenkedve a fejét ingatta.
– Ne beszéljünk a tegnap estéről! – hárított.
– Na, mégiscsak megdugtad? – vigyorgott Lukas.
– Asszem’ nem… – ráncolta össze a szemöldökét a bátyja, és kissé le is sápadt.
– Ilyen szar volt? Mondjuk nem csodálom, én bottal sem piszkálnám Silját. – Persze nem tartotta csúnyának, de egyáltalán nem kedvelte őt, így nem is vonzódott hozzá.   
– Szerintem jó csaj… de eléggé el voltam ázva, és nem emlékszem mindenre, bár erre szerintem emlékeznék – tűnődött a fiú félhangosan.
– Vagy az agyad automatikusan kitörölte ezt a traumát. Mondjuk illetek egymáshoz. Mindketten ugyanolyan irritálóak vagytok.
– Családi vonás, öcsém! – Aleksi nyelvet öltött a fiúra, majd felállt. – Én most lemegyek, ha gondolod, csatlakozz – közölte, majd távozott a szobából.
Lukas fülében csak egy szó csengett: „család”. Most már az illúziója sincs meg… 
Vélemények:

8 megjegyzés :

  1. Sziasztok!
    Ma, egyhuzamban elolvastam az összes részt és egyszerűen imádom! Már nagyon várom, hogy Lucy és Lukas kapcsolata kibontakozzon. Viszont azt nem fogom nektek megbocsátani hogy Alkesi nem az én barátom. :$
    Lényeg a lényeg, hogy ez a rész is nagyon nagyon tetszett és várom a folytatást!
    Ölel titeket; Ariana D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszi, hogy írtál nekünk! ^^ És bocsi, de Aleksit már lestoppolta Silja... :D
      Lukas és Lucy, illetve az ő kapcsolatuk is lassacskán ki fog bontakozni. :)
      Téged is ölel: Luna és Maiev

      Törlés
  2. Sziasztok jányok! :)
    Elég rég írtam utoljára és, ha jól emlékszem akkor még Tina aláírással, de bepótoltam a lemaradásom. Arra nincsenek szavak mennyira nagyon imádom ezt az egész történetet. Gratulálok nektek, mert ez az egész fantasztikus, és est túlzás nélkül írom.
    Lukas: hát õvele nem igazán tudom hányadán állok. Az elején nem igazán kedveltem, majd fokozatosan megkedveltem, bár még mindíg legszívesebben megcsapdosnám, ráncigálnám (nem hiszem, hogy õ ezt értékelné) egyszerûen néhány megnyilvánulása ezt váltja ki belõlem. Kíváncsi vagyok azonban a Lucy- val való kapcsolatára, ami gondolom nem lesz egyszerû menet Lukast ismerve...
    Lucyt viszont nagyon bírom, olyan aranyos vele még Lukast is jobban szeretem, aranyosak együtt :) Bár nekem Aleksi és Silja a favorit párosom imádom õket együtt és külön is, várom már a kapcsolatuk kibontakozását. Azok a csókok pedig mesések voltak, hogy én már mennyira vártam rá, hogy bekövetkezzen, és most pedig csak azt tudom mondani, hogy még, még, még ennyi nem elég!!! Én is akarok egy Aleksit *-*
    Remélem Filipe hamarosan felépül, mert az írottak alapján rendkívül szimpatikus karakter, remélem lesz még szerepe késõbbiekben is. Az, hogy a szülõk elváltak, nem rendített meg sõt lassan el is felejtettem, hogy vannak. Az eseménybõl az érdekel csak, hogy hogyan tovább Silja és Aleksi között. Bár Nitta szimpatikus asszony, így elsõre, szóval azért sajnálom.
    Imádom, várom a folytatást és sok-sok puszi nektek <3
    Team AlekSi (Aleksi+Silja) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Juhúú, köszi a véleményt! <3
      Nagyon örülünk neki, hogy kezdesz megbarátkozni Lukasszal! :3 Nem, nem hisszük, hogy díjazná szegénykém a ráncigálást, de olykor tényleg ráférne... Bár, igazából többek között ezért is lett ilyen, mert ezt tették vele. :-(
      Lucy valóban aranyos lány, és jó hatással van Lukasra. :)
      Hihi, a csókokat be sem terveztük, önállósították magukat. :D
      Filipről szó lesz a következő fejezetben (amit írunk, már 1200 szó kész belőle). Aktívabb szereplő lesz, ahogyan a szüleik is. :)
      Jó kis Teamnév. :DD

      Ölel: Luna és Maiev

      Törlés
  3. Sziasztok!

    Sajnos csak most tudtam elolvasni az utolsó három részt - gonosz iskola. Mit ne mondjak, egyre jobban tetszik a történet.
    Végre felgyorsultak az események. Aleksi még mindig a kedvenc, én tudtam, hogy van valami az egyszerűnek tűnő külső mögött. :D Lukas-t már egy fokkal jobban elfogadom, a végén még megszeretem. Főleg a mostani rész miatt. Annyira aranyosak voltak Aleksi-vel. Tudtam, hogy igazából ők jó testvérek. Csak egy kicsit emlékeztetni kell rá őket. Remélem, Filipe meggyógyul. Valamint azt is, hogy Aleksi végre közeledni fog Silja felé.
    Elnézést, hogy ennyire röviden és összecsapottan írtam. (:
    De nagyon-nagyon várom a következőket és a bonyodalmakat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Semmi gond, mi is később hoztuk ezt a részt a suli miatt. :) Örülünk nagyon, hogy újra itt vagy! :)
      És annak is, hogy te is kezded Lukast elfogadni. Most végre Aleksi és Lukas is félretette az ellenségeskedést, most össze kell tartaniuk. :)
      A következő rész írása folyamatban! :)

      Ölel: Luna és Maiev

      Törlés
  4. "- Azt a feladatot adtam neki, hogy roppantsa össze az üveget… Csak poén volt! Viccnek szántam… De megcsinálta, és…" --> b+ ezt nem mondjátok komolyan!!! ha nem lennék halálra rémülve, most kiröhögném őket....
    "Elegem volt belőletek - közölte, azzal felcsörtetett a lépcsőn és bevágta maga után a szobája ajtaját." --> khm... khm... valaki itt frusztrált.... khm... khm... valakinek érzelmei vannak.....
    "- Gyere… Velem alszol - karolt bele." --> NEM!!!! *az égre emeli a szemét! Miééééért????*
    "- Ettől tartottam… Hogy szerelmes leszel belé. De pont én beszélek… - A lány színtelenül felkacagott." --> hááát igen... bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű
    "- Kurva… nagy… gáz… van… - jelentette be minden szót kihangsúlyozva." --> basszus... ha most azt mondja, hogy meghalt a srác....
    "- Nem, nem Filip." --> hála az égnek... és b+ még a szívem is megállt :D ×D
    Nitta-apuci kapcsolat --> ooooh... nagyon sajnálom.... :( de... hm.... nem akarom, hogy szétmenjenek..... vagy ha nagyon gonosz shippermódba kapcsolok, akkor igen, és akkor Aleksi és Silja összejöhetnek..... de nem, nem.... egy család bomlana fel, szóval nem akarom hogy szét menjenek :(
    "- Mi? Te… tudtad? - Silja kis híján hátast dobott." --> ez most komoly? az anyukák megérzik az ilyet ;)
    "- Neked meg az, hogy lyuk van az agyad helyén! És eressz, amíg szépen mondom!" --> fején találta a szöget :D ×D
    "- Sohasem fogom neki megbocsátani! - kiáltotta Lukas indulatosan. - Nitta nem volt méltó anya helyére! " --> először is természetes, hogy így érzel.... másodszor... b+ meg!
    "- Mikor dugod már meg végre? - bökte oldalba Lukas Aleksit." --> *meglepődik* te olvasol az elmémben??? :D ×D
    "- Én Silját? - A bátyja döbbenten meredt rá, majd nyomban visszatámadt: - Inkább te Lucyt!
    - Már megdugtam – közölte Lukas nyeglén." --> neeee :D ×D hüüüülye :D ×D
    "- Persze, hogy védekeztünk, tőled csórtam a gumit - vigyorodott el Lukas." --> jaaaaj :D ×D tesvtéri civakodás :D imádom :D :D :D
    " Ugyan! Silja csak a bátyjaként tekint rám! - legyintett Aleksi" --> Na baszd meg! ×D
    "- Vagy az agyad automatikusan kitörölte ezt a traumát. Mondjuk illetek egymáshoz. Mindketten ugyanolyan irritálóak vagytok." --> hülye... hülye... hülye....
    Először is.... így nem lehet befejezni semmit!!! ááááááh újr részt most!!!!!!!! :P <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "ha nem lennék halálra rémülve, most kiröhögném őket...." - Kellőképp részegek voltak egy ilyen akció elkövetéséhez.. :D
      "khm... khm... valaki itt frusztrált.... khm... khm... valakinek érzelmei vannak....." - Miért, eddig úgy tűnt, nincsenek? :D Még jó, hogy Aleksi aggódik a barátjáért.
      "hála az égnek... és b+ még a szívem is megállt :D ×D " - Szerencsére nem halt meg. ^^
      "de nem, nem.... egy család bomlana fel, szóval nem akarom hogy szét menjenek :(" - Mi is ezen a véleményen vagyunk... :-/ Nagyon nehéz dolog ez. :(
      "az anyukák megérzik az ilyet ;)" - hát igen. :)
      "először is természetes, hogy így érzel.... másodszor... b+ meg!" - Szívemből szóltál, nem csodálom, hogy az ilyen megnyilvánulásai után kedvetek támad megverni Lukast. :D
      És köszi megint, hogy írtál nekünk, és ma már feltesszük a folytatást! ;-)

      Törlés