10. fejezet

– Remélem, Lukas nem csinált megint valami őrültséget – szólalt meg Aleksi, miután az öccse kihessegette őket a szobájából. Összeszorult a szíve, és eszébe jutott az, amikor… Megrázta a fejét. Nem, csak nem lehet ilyen súlyos a helyzet! És most itt van vele Lucy, majd ő megnyugtatja. Őt, a tulajdon bátyját nem, de Lucyt valamiért elfogadta. Ezt nem értette. Lukas mindig is eltaszította magától a vele egykorúakat, Frida halála után pedig az ellenszenve gyűlöletté vált. Ha valaki szólt hozzá, indulatosan és elutasítóan felelt, a gúny és a rosszindulat élő szobra lett. Silja legjobb barátnőjét mégsem marta el maga mellől. Miért? Talán Lukas kezd jó útra térni? Vagy Lucyben lát valamit, amit korábban még senkiben? De mit? Túl felszínesen ismerte a lányt ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjon.

– Jobb, ha beletörődsz. Lukas mindig csak őrültséget csinál – jegyezte meg Silja, és a szemét forgatta.

– De Lucy sírt miatta! Nagyon remélem, hogy… – A fiú elharapta a mondatot, ahogy felrémlett az emlékeiben Lukas öngyilkossági kísérlete. Tizenöt éves volt. Öccse akkor egy késsel próbálta szíven szúrni magát, de a bordái szerencsére megakadályozták, hogy komolyabb kárt tegyen magában. Szüleik akkor magukon kívül voltak a rémülettől, és a nyomásukra Lukas megígérte, hogy nem tesz ilyet többet. Aleksi ennek ellenére tartott tőle, hogy a fiú újra próbálkozni fog, csak legfeljebb más módszert választ.

– Én is remélem. De hé, úgysem tehetsz per pillanat semmit. Majd Lucy a gondját viseli.

– Csak tudnám, miért fogadja el őt – gondolkozott el ismét a fiú. Talán csak nem…? Öccse felfedezte volna ennyi év után az ellenkező nemet?

Silja megrándította a vállát.

– Szerintem tetszik neki Lucy. Már épp ideje volt, azt hittem, meleg…

– Ráfért végre valaki – hagyta helyben Aleksi. Már kezdett belefáradni abba, hogy Silját győzködje arról, hogy Lukas nem olyan rossz, mint amilyennek tűnik. Ő emlékezett a kisfiúra, aki vadvirágokat szedett az édesanyjuknak, és tudta, hogy ez a gyermek még mindig ott él az öccsében. Csak a csalódások elől a lehető legmélyebbre menekült.

– Na, de megyek a szobámba, álmos vagyok… Jó éjt, Leksi! – vigyorodott el a lány. Aleksi utálta, ha így hívják, és ezt fogadott húga jól tudta.

– Neked is jó éjt, Cecily! – vágott vissza a fiú a lány nevének angol megfelelőjével. – Én még chatelek egyet azzal a rockerlánnyal – jelentette be vidáman. Alig bírta elhinni a szerencséjét: sohasem gondolta volna, hogy ilyen hamar ráakad valakire, akivel ennyire jól elbeszélgethet. Levágódott a székébe, és gyorsan írt neki:

– Hali, itt vagy még? – Remélte, hogy nem lépett le a lány. Kíváncsi volt rá, felkeltette az érdeklődését. Értelmesnek tűnt az első beszélgetés után, ráadásul az érdeklődési körük is hasonló. Lehet, hogy máris rátalált a megfelelőre? Ujjaival türelmetlenül dobolt, amíg várta a választ. Ám a lány nem felelt tíz perc elteltével sem, ezért írt neki egy levelet. Félóra alatt hozta össze, és büszke volt magára, hisz még sohasem írt senkinek levelet.  

„Azért írok neked, mert szimpatikus vagy. Remélem, én is neked! Szeretnélek jobban megismerni. Igazából nem akartam regisztrálni, csak tudod, elegem van a felszínes kapcsolatokból. A húgom javasolta, hogy nézzek fel ide, hátha. És érdemes volt, hisz rád találtam. ;-) Igaz, nem mutattál képet magadról, szóval nézhetsz ki bárhogy, de tudod? Igaza van a húgomnak. Nem a külső számít. Ha te vagy álmaim nője, nem érdekel. Kivéve, ha tényleg baromi csúnya vagy, de egy ilyen jó fej csaj nem lehet csúnya! – A mondat végére egy vigyorgós hangulatjelet toldott, és remélte, tényleg nem bányarém a lány. – Nem baj, ha kérdezek? Szeretném, ha felelnél. Hol élsz, hova jársz iskolába? Vagy dolgozol? Hány éves vagy? – Ezt kitörölte, mert rajta volt a lány adatlapján – húsz. – Mióta vagy egyedül? Szeretsz bulizni? Egyelőre ennyi. Most megyek aludni, jó éjt! Álmodj rólam!” – Ide is egy kacsintós smileyt fűzött, majd elégedett mosollyal hátradőlt a forgósszékében. Többször is átolvasta a levelet, mielőtt a „Küldés” gombra kattintott. Már alig várta Sanoja válaszát.  

Végszóra felcsendült a telefonja, amire elfojtott egy ásítást, és a mobilja után nyúlt. Ki a fene keresi ilyenkor? Nyomban felélénkült, amikor a kijelzőre pillantott – egyik haverja, Filip hívta.

– Helló! Hát te még nem vagy részeg? – szólt bele a készülékbe, bár a három barátja közül pont ő ivott legkevesebbet a közös találkák alkalmával.

– Üdv! Á, nem, túl késő van már ahhoz. Bevallom, mára kiütöttem magamat. Fárasztó volt az egész napos túra… De nem is szaporítom tovább a szót. Azért bátorkodtalak felkeresni, mert azt beszéltem Jannal és Ejnóval, hogy jó lenne holnap házibulit szervezni. Csak sajnos mindenkinek otthon tartózkodnak a szülei, és mivel a tieteké nem, arra gondoltunk, hogy tarthatnánk nálatok. Amennyiben – természetesen – nem zavarunk, és nektek is van kedvetek hozzá.

Aleksi vigyorogva csóválta a fejét. Mindig megmosolyogta Filip beszédstílusát, aki mintha a múltból csöppent volna közéjük. De ezúttal kihagyhatatlan ötlettel érkezett. Aleksi már nagyon régen találkozott egyszerre mindhárom haverjával, mert a nyáron mindannyian dolgoztak vagy nyaraltak. A koncerten lett volna lehetőségük összefutni, de elkerülték egymást. Ennek a közös ivóbulinak a javaslata nem is érkezhetett volna jobbkor!

– Király, anyáék úgyis csak három nap múlva jönnek haza! Csak mi ketten vagyunk Siljával. Ja, meg Lukas, bár ő úgysem számít. – Öccse ugyanis az ilyen alkalmakkor bezárkózott a szobájába, és maximumra tekert hangerővel black-metalt hallgatott. – Mondjuk nyolckor?

– Megfelel az időpont. Értesítem a többieket. További szép estét!

– Köszi, na szia! – Aleksi felvillanyozódott a buli gondolatától. Igazán ráfér egy kis kikapcsolódás, Siljáról nem is beszélve! A lány rettenetesen feszültnek tűnt az utóbbi időben, de holnap este talán egy kicsit elengedi magát.

~~*~~

Másnap nyolc óra felé egyszerre esett be hozzájuk Aleksi három haverja Lucyvel együtt. Aleksi felhívta a lányt, hogy jöjjön ő is velük, és értesítette a haverjait, hogy vegyék fel útközben. Már minden készen állt a bulihoz: három doboz pizzát rendeltek, szólt a rockzene, sőt, Silja még kókuszos süteményt is csinált. A fiú izgalmában el is feledkezett arról, hogy megnézze Sanoja válaszát.

A nappaliba rendezkedtek be, és Aleksi már előre odakészített egy üveg vodkát welcome-drink gyanánt. Széles mosollyal és hátbaveregetéssel üdvözölte Filipet, Ejnót és Jannt, és kisvártatva már a kanapén ücsörögve iszogattak és falatoztak.

Silja Aleksi és Filip között foglalt helyet, Filip mellett Ejno ült, és velük szemben Jann és Lucy, két kényelmes karosszéken. Lukas szokásához híven a szobájában gubbasztott, hiába hívták.

– Még szerencse, hogy az ősök csak holnapután jönnek haza! – Aleksi arcán folyamatos vigyor ült, amióta a vendégek megjelentek. Befalt egy újabbat Silja sütijéből, miközben a zene ütemére dobolt a lábával.

– Ja, szerencse, nálunk most otthon vannak ősök, pedig úgy volt, elmennek hazulról. Szóval jól jött, hogy a ti szüleitek nincsenek itthon – szólalt meg Jann, és kényelmesen hátradőlt a kanapén. – Na és Lukas már megint antiszockodik a szobájában?

– Miért, annyira hiányzik? – Silja jelentőségteljes pillantást vetett a fiúra, Aleksi pedig csak csalódottan legyintett.

– Csak a szokásos. – Arca egy pillanatra komorabbá vált, ugyanis sajnálta, hogy Lukas minden közös összejövetelt kihagyott. Mégsem tudott mit tenni – öccse bunkó izomagyaknak nevezte Jannt és Ejnót, és hallani sem akart róla, hogy találkozzon velük. Filipről nem mondott semmit, így talán őt nem utálta annyira.

– A buli nem az ő világa… – motyogta Lucy alig hallhatóan.

– Igazság szerint az enyém sem. Jobb szeretek otthon, a szoba magányában a művészeteknek hódolni, de a ti társaságotok igazán felüdítő. Bearanyozzátok szürke hétköznapjaimat – szólalt meg Filip, és ahogy ezt mondta, Siljára mosolyogott. Aleksi figyelmét nem kerülte el, és egy pillanatra összevonta a szemöldökét. Filip már korábban is említette, hogy mennyire csinosnak tartja a fogadott húgát, ő viszont nem tudta őket egy párként elképzelni. Silja unalmasnak találná a srácot, aki csak a legritkább alkalmakkor mozdult ki otthonról. Nem illettek össze az elképzelései szerint. De miért is gondolkozik ilyeneken? Miért érdekli őt ez ennyire, és miért érez dühöt, ha arra gondol, hogy Silja jár valakivel?

– Ez igazán költői volt, barátom! – nevetett fel Jann. – De igen, én is kibaszottul örülök, hogy végre összegyűltünk.

– Mily kifinomult stílus! – nevetett Filip hanyagul, és beletúrt göndör, sötétszőke hajába. – És a hölgy hogy érzi magát? Kérlek, ne haragudj, hogy így rákérdezek, de minden rendben? Olyan feszültnek tűnsz – fordult a fiú Silja felé, és aggódva nézett rá szürkés árnyalatban játszó szemével. A lány egészen eddig csak gubbasztott Aleksi és közte, és láthatóan valami nyomasztotta.

– Minden… rendben – felelte a lány kis fáziskéséssel. – Csak álmos vagyok.

Aleksi összeráncolta a homlokát. Kizártnak tartotta, hogy Silja problémája mindössze ennyiből állna. Nem, itt kell lennie valami másnak is, elvégre a húga már napok óta őrlődik valamin! Ugyanakkor, ha neki nem árulta el, valószínűleg Filip és a többiek előtt is titkolózni fog.

– Én szívesen alszom veled – ajánlotta fel egy kacsintás kíséretében Ejno. A fiú igazi nőcsábász volt, szinte minden héten új lányt szedett fel. Jól tudta szédíteni a lányokat, és egészen jóképű is volt barna hajával és izmos alkatával.  

– Addig élsz, haver! – Aleksi viccnek szánta a fenyegetést, de döbbenten állapította meg, hogy nem tetszik neki a gondolat. A lányhoz ő sem illene, hiszen Silja hosszú távú kapcsolatot akar, Ejno viszont nem ismeri a hűség fogalmát. De már megint miért foglalkozik ezzel? Ez az este a lazításról szól!

– Na, most miért? Jó csaj a húgod, bárki szívesen aludna vele – vigyorgott a fiú. Aleksi akaratlanul is végigmérte Silját. Mindig is szépnek találta a lányt, de nem igazán nézett rá „férfiszemmel”. De most, hogy így Ejno mondja… Valóban jó csaj. Sőt, több mint jó csaj. Ha nem lenne a mostohatestvére, most biztosan megpróbálná meghódítani. Bár ez sem feltétlen akkora akadály… Hiszen nem vér szerinti testvérek. Mostanában volt pár „mocskos” gondolata, na jó, még régebben is vele kapcsolatban, de eszébe sem jutott, hogy ezeket megvalósítsa, és nem vette komolyan őket. Gyakorlatilag annyira ki volt éhezve, hogy bárkire rávetette volna magát, akit egy kicsit is szépnek talál.

– Te akkor sem fogsz vele aludni! – ragaszkodott az álláspontjához. „Aludni.” Jól ismerte ezt a szöveget, hisz ő is többször bevetette. De Ejno szájából nem tetszett neki, különösen, hogy a húgának mondta.

– Mert te alszol vele, mi? – vigyorgott a fiú, miközben iszogatta a sört.

– Álmodozz csak – vetette oda Silja Ejnónak foghegyről, és keresztbefonta a karját.

Még szép! A lánynak legalább van ízlése. Bár, úgy tűnik, Ejnónak is van…

– Ó, ez most szíven talált! – Ejno eltúlzott drámaisággal a mellkasához kapott.

– Valóban igazán csinos a kisasszony, mindazonáltal nem vagyok benne biztos, hogy célravezető a bárdolatlan stílus – szólt közbe Filip. – Jól mondom, hölgyem?

– Nem vagyok a hölgyed. És bocs, de a te udvarlásod sem célravezető.

Lucy az ajka elé kapta a kezét, hogy elfojtsa a nevetését, míg Aleksi értetlenül meredt a társaságra. Mi? Miért teszi ma mindenki a szépet a húgának? Ez valami összeesküvés?

– Még valaki, aki fel akarja szedni a húgomat? – kérdezte Aleksi gúnyosan. Azt próbálják meg.

– Várd ki a végét, Lukas még előkerülhet! – vigyorgott Ejno.

– Lukas meg a fogadott nővére? Két testvér? Ez elég beteg gondolat, nem gondolod? – pillantott rá értetlenül Jann.

– Hozok be még sütit – jelentette be Silja, és a kanapéról felállva kisietett a konyhába. Vele együtt Aleksi is felpattant, és fogadott húga után ment. Valamiért úgy érezte, így helyes.  Ugyanakkor rettenetesen logikátlannak érezte a viselkedését, de egyszerűen nem akarta együtt látni a lányt a barátaival. Szokatlan is lenne, ha Silja összejönne valamelyikükkel! A gondolat kilógott a fiú világképéből.

– Tudok segíteni? – kérdezte esetlenül, amikor Silja egy tálcával kezdett bűvészkedni.

– Nem kell, köszi. Minden oké – felelte Silja könnyednek szánt hangon, de Aleksit nem tudta átverni. Kivette a lány kezéből a tálcát, és visszahelyezte a pultra. Közelebb lépett hozzá, majd gyengéden megfogta a vállát, és egyenesen a szemébe nézett.  

– Mi a baj? Rossz nézni, hogy szenvedsz. – Hangja aggódóan csengett, és tényleg aggódott érte. Silja elnézett.

– Csak… nem vagyok hozzászokva, hogy így körülzsongjanak. Nyilvánvaló, hogy csak meg akarnak húzni.

Filip akár még komolyan is gondolhatja – futott át Aleksi agyán, de ezt inkább magában tartotta. Neki sem tetszett a fiúk hirtelen támadt érdeklődése.

– Gyere ide! – Amikor a lány tétován közelebb lépett, Aleksi szorosan magához ölelte. – Ha túl rámenősek lennének, megkapják tőlem a magukét! – ígérte harciasan.

– Köszi, de én is meg tudom védeni magamat. – Aleksi érezte, hogy a lány szorosan bújik a karjai közé, amire akaratlanul is még erősebben szorította. Jó érzés volt a lányt ölelni, és mellesleg egészen kellemes illata volt. Új sampon? Vagy eddig is ezt használta, csak neki nem tűnt fel? Még mélyebben temetkezett a hajába, és végigsimított a lapockáján. Furcsamód vágyhoz hasonló érzés vonult végig rajta, amit nem értett, hiszen csak Silját karolgatta. Megrettent testének reakciójától, és szégyenkezve ellépett tőle. Még csak az kéne, hogy a lány észrevegye a gerjedelmét…! Egy utolsó perverznek tartaná. És ha nem? Mostanában Silja igen különösen viselkedett, mintha tetszene neki…

A következő pillanatban valaki jelzésértékűen kopogott a konyha nyitott ajtaján, és Lucy lépett be. Ennek Aleksi határozottan hálás volt, mert kizökkent a gondolatmenetéből. Eleresztette fogadott húgát, és hányavetin nyújtózott, hogy leplezze zavarát.

– Bocsi, ha zavarok, de a fiúk már nagyon türelmetlenek. Ja, és megbontottak még egy üveg vodkát. – Kissé megilletődötten pillantott rájuk, majd gyorsan kioldalgott.

– Ne aggódj értem, megleszek – mosolygott rá a lány.

– Üsd be a képüket, ha túlzásba viszik! – Vagy én ütöm be nekik. Aleksi megveregette Silja vállát, majd visszatértek a nappaliba a többiekhez.

Levágódtak a kanapéra, és ők is csatlakoztak a közös ivászathoz. Mindenki nagyban vedelt Filipet leszámítva. Ő csak diszkréten, úriember módjára kortyolgatta az első – ráadásul ízesített sörét. Aleksi fel nem foghatta, hogy képes a fiú bevinni a szervezetébe.

Lucy odasúgta Siljának, hogy felmegy Lukashoz, és kisvártatva – körülbelül félóra elteltével vele együtt tért vissza. Addigra a társaság meglehetősen spicces állapotba került, és kurjongatni kezdtek, ahogy meglátták a fiút.

– Á, téged is látni? Töltsetek neki! – Ejno nyomban önállósította magát, és máris egy üres pohárral tért vissza.

– Végre megjött az eszed! Gyere, igyál! – kontrázott rá Jann.

Aleksi legnagyobb döbbenetére a fiú odahúzott egy széket, leült Lucy mellé, és szó nélkül legurította a vodkát.

– Most az egyszer. De nem miattatok – jegyezte meg sötéten, és Lucyre sandított, szavai azonban belevesztek a többiek éljenzésébe. Az alkohol megtette hatását, még Silja is némileg felengedett. A vodkásüveg hamarosan kiürült, és Ejno a nappali közepén álló asztalra fektette.

– Játsszunk „felelsz vagy mersz”-t! – indítványozta, és harsányan felnevetett.

– Mint a pisisek? Na, ne már! Ez milyen elcseszett ötlet – röhögött Aleksi, és átkarolta Silja vállát. Valamiért jó ötletnek tűnt, különösen, mert a lány válaszként nekidőlt az oldalának. Ejno azonban nem várta meg a többiek reakcióját, nyomban pörgetett.

– Jéé, Aleksi! – harsogó nevetésben tört ki, amikor az üveg nyaka a fiúra mutatott. – Na, felelsz vagy mersz?

– Áh, felelek!  – vágta rá; igazság szerint túl lusta volt bármit is csinálni. Kissé betompult az alkoholtól.  

– Mikor voltál először nővel?

– Az uncsi! – vágott közbe Jann. – Azt már megkérdeztük tőle milliószor!

– Rendben… akkor mikor voltál legutóbb nővel? – javította a kérdést Ejno.

Aleksi eltűnődött. Mikor is? Már jó ideje…

– Lassan egy éve, szóval képzelhetitek, mennyire ki lehetek éhezve, még Silját is megdugnám! – könyökölte oldalba mostohahúgát. A lány arca rögtön paprikavörösre gyúlt, és jelzésértékűen pofon vágta őt. Aleksi felnevetett, és vigasztalóan magához vonta a lányt. Bocsánatkérően, kiskutyaszemekkel pislogott rá, már amennyire tudott. Ez mindig be szokott válni. Azon nyomban eltűnt húga tekintetéből a neheztelés, és ismét nekidőlt az oldalának. Jó volt így.

– Hát persze, mert jó csaj! Nem, Leksi, az igazi kiéhezettség ott kezdődik, ha az öcsédre is rágerjedsz! – kacsintott rá a fiúra Ejno.

– Na, azt már nem! – tiltakozott hevesen. – És igen, Silja tényleg jó csaj, de hát a húgom! – nevetett a fiú, és egy pillanatra eltűnődött. Nem vér szerinti testvérek, tehát biológiailag semmi közük egymáshoz. Nyugodtan szeretkezhetnek, nem mintha le akarna feküdni vele. Az elég különös lenne, bár ilyen állapotban… Ha Silja rámászna, nem biztos, hogy tiltakozna. Volt valami izgató abban, hogy lefeküdjön a húgával, ilyen részegen pedig pláne…

– Ja, de kit érdekel? Ha ilyen húgom lenne, mint ő, én dugnám! Amúgy se vagytok vértesók.

– Aleksi, te pörgetsz – vágott közbe ekkor Silja ingerülten. A fiú szórakozottan pörgetett – az üveg szája Filipnél állt meg.

– Én bizony merek! – húzta ki magát, és felgyűrte az ingujját.

Aleksi azonban még mindig Ejno szavain gondolkozott. Igen, nem vér szerinti testvérek, az igaz, de úgy nőttek fel. Mindazonáltal… – tévedt ismét Siljára a pillantása –, tényleg nem rossz csaj. Vajon a húga hogyan vélekedik őróla? Néhanapján az a különös érzése támadt, hogy gyengéd érzéseket táplál iránta. Mikor a mezőn a lány közelebb rántotta magához, meg mert volna esküdni rá, hogy meg akarja őt csókolni. És ez csak egy eset volt a sok közül. De biztosan csak beképzelte magának ezeket, és túl élénk a fantáziája. Ugyan már… Silja testvérként tekint rá, ahogyan ő is. Mégis, miért támad minduntalan olyan érzése, hogy a lány vonzódik hozzá…? A gondolattól kissé kellemetlenül, sőt, zavarban érezte magát. Egy futó pillanatra belegondolt abba, hogy milyen lenne, ha járnának… Megrázta a fejét. Az nagyon furcsa lenne. Bár ahogy itt ült mellette a lány, szorosan hozzásimulva, egészen olyan volt, mintha a barátnője lenne, és nem a mostohahúga. Ha elvonatkoztatott ettől, valahogy a gondolat olyan természetesnek tűnt.

– Ha nem találsz ki feladatot, te fogod teljesíteni, amit kitalálunk helyetted! – szakította ki a gondolataiból Jann. Aleksi igyekezett visszatérni a valóságba, és elgondolkodva pillantott Filipre. Valami extraszívatóst kellene kitalálnia azok után, hogy olyan látványosan tette a szépet Siljának…

– Vedd fel Silja lila bikinijét, csinálj magadról selfie-t, és tedd fel Facebookra! – határozott végül. Ezt kellőképp gonosznak ítélte.

– Nos, hát, ha ez a kívánságotok, a játék értelmében megteszem. Micsoda irónia, pont tegnap regisztráltam. Hölgye… bocsánat, kisasszony, fel kell, hogy kérjelek...

– Ó, hogy ütne le téged valaki! – adott jelzésértékű taslit Aleksi a fiúnak vigyorogva, amire mindenki – még Lukas is felnevetett. – Csak egyszer az életben beszélnél úgy, mint egy normális ember!

– Khmm… Akarom mondani, ide azzal a kurva bikinivel! – helyesbített Filip, amire még hangosabban nevettek. Nagyon nem illett a fiúhoz a káromkodás, és olyan furcsa hangsúllyal ejtette ki a szót, mintha életében először hagyta volna el a száját.

– Utállak titeket – csóválta meg Silja a fejét, azzal felkelt a kanapéról, és kisvártatva visszatért a bikinijével.

Filip elvonult a fürdőszobába átöltözni, és a többiekből harsány nevetés tört elő, amikor megjelent benne. Bőre ugyanolyan sápadt volt, akárcsak Lukasnak, lévén nem sűrűn mozdult ki ő sem. De nem tűnt olyan véznának, mint ő, és nem szelték át a felsőtestét vágások. Ejno ragaszkodott hozzá, hogy ő is készíthessen egy képet a mobiljával, csak aztán terelte vissza Filipet a tükörhöz.

– Te leszel a legszexibb csaj az egész neten! Hé, tessék csücsöríteni is, úgy az igazi! – vigyorgott, majd utána a többiekkel együtt árgus szemekkel figyelte, hogy Filip valóban feltölti a fényképet.

Most rajta volt a sor, hogy pörgessen; ezúttal Jann volt a soros. Ő felelt; azt kérdezték tőle, milyen pózban szereti legjobban csinálni. Ezt természetesen nem a fiú tette fel neki; ő azt akarta megtudni tőle, mit gondol a posztmodern irodalomtudományokról. Természetesen Jann csak tátogott, akár egy hal, és közölte vele, hogy még egy ilyen, és leüti egy könyvvel. Aleksi a furcsa kérdésfeltevés miatt úgy érezte, Filip nem igazán érti a szabályokat. Annyi baj legyen. Utána Silja került sorra, ő is szintén felelt, tőle azt akarták megtudni, volt-e már pasival. Szégyenlősen megrázta a fejét, és egy halk „nemet” motyogott. Aleksi sejtette, hogy szűz, de ez csak így, kimondva tudatosult benne. Bizony, a húgát még nem érintették, és akaratlanul is arra gondolt, hogy milyen lehet beavatni. Még egy szűz lánnyal sem volt dolga, és mindig is ki akarta próbálni… Térj már észhez! Ő a húgod, te perverz!  

– Majd én segítek rajtad – ajánlkozott fel a lánynak nagylelkűen Ejno, amire Silja reflexből pofon csapta. 

– Te akkor sem kellenél, ha te lennél az utolsó férfi a Földön! – tette hozzá harciasan, amire a többiek harsányan felkacagtak. Aleksi büszke volt a lányra a reakciója miatt, és kisebb diadalt, sőt kárörömöt érzett a lelkében. Úgy kell neki!

Silja pörgetett; Ejno került sorra. A lány gonoszul elvigyorodott.

– Belőlem aztán nem húztok ki semmit! Merek! – jelentette ki határozottan.

– Akkor menj ki az utcára, és vallj szerelmet az első embernek, aki szembejön! – adta ki a feladatot a lány ördögi mosollyal.

– Oké! – kacsintott a lányra, majd kilépett. A többiek persze mentek utána – Lukast leszámítva, aki tüntetően iszogatott tovább. A térdüket csapkodták a röhögéstől, amikor Ejno ismét elutasításban részesült – egy idős hölgy teljes erőből fejbe kólintotta a teletömött szatyrával. A fiú vérző orral, de vigyorogva tért vissza hozzájuk, amire megveregették a hátát.

– Ehh, nincs sikerem a nőknél… Pedig olyan szépeket mondtam neki. Na, de most én jövök! – vágódott le a kanapéra a többiekkel együtt, majd pörgetett. Aleksinél állt meg az üveg szája.

– Merek – döntött a fiú némi gondolkodást követően. Nem akart még egy őszinte választ bevállalni, ugyanis tartott tőle, hogy Ejno a magánéletével kapcsolatban tenne fel kérdést. Azt pedig mégsem vallhatta be, hogy jelenleg nincs senkije, és netes társkeresőn próbálkozik! Ezzel cikiznék élete végéig a haverjai.

– Hmm… smárold le Filipet! – dörzsölgette Ejno a szakállkezdeményét az állán.

– Na, tudod, mit! – röhögött Aleksi.

– Nem tudod, mit hagysz ki, barátom! – kacsintott rá vigyorogva Filip.

– Nem is akarom! – vágta hátba a fiút.

– Hát jó… Most az egyszer megkegyelmezek, de csak mert nincs gusztusom végignézni. Viszont a húgoddal szívesen megnéznélek!

– Agyadra ment a netes pornó? – csóválta a fejét Jann.

– Jajj, már, nincs ebben semmi, Silja csak a mostohahúga!

A fiú eltűnődött. Lehet, hogy csak az alkohol tette, de ez hirtelen nem is tűnt olyan vészes feladatnak. Hiszen Silja valóban jó csaj, és nincs köztük vérségi kapcsolat. Persze, testvérekként nevelkedtek, de a múlt ebben a pillanatban lényegtelennek látszott. Kérdőn a lányra pillantott, aki úgy tűnt, lefagyott. Fogadott húga megrökönyödve meredt rá, amire kissé elbizonytalanodott. Tényleg tegye meg? De nincs kibúvó, ez a feladat, meg kell tennie…

– Bocsi, húgi…

Közel hajolt hozzá, mély levegőt vett, majd óvatosan megpuszilta a lány ajkát. Ez mégsem olyan drasztikus, de a fiúk remélhetőleg megadják rá a pontot! Furcsamód nem is volt rossz, sőt egészen beleborzongott. Mi a franc…? Összezavarodva nézett a lányra, akinek a tekintetében különös fény csillogott. Talán… vágy? Kikerekedett a szeme – vágyik rá a mostohahúga?! –, de mielőtt végiggondolhatta volna, olyan történt, amire nem számított. Silja a legnagyobb döbbenetére átkarolta a nyakát, és habozás nélkül visszacsókolta. Akaratlanul is elnyitotta az ajkát, amire a lány nyelve átsiklott a szájába. Nem finomkodott, mohón csókolta őt, olyan szenvedéllyel, hogy Aleksi, miután a lány elhúzódott tőle, nem kapott levegőt. Pulzusa egy pillanat alatt az egekbe ugrott, és csak némán tátogott. Megütközve meredt fogadott húgára, aki ugyanolyan zavartnak tűnt. Mindketten hevesen kapkodták a levegőt, és hirtelen megszűnt a külvilág. Ez tényleg megtörtént, vagy csak annyit ivott, hogy az alkoholtól már hallucinál? Élete leghevesebb csókját Siljától kapta? Hitetlenkedve megérintette az ajkát, alig bírta elhinni, hogy ez a valóság. Tudta, hogy  a húga meglehetősen lobbanékony természetű, de ezt nem nézte volna ki belőle. Áh, biztos csak az alkohol… Na, de akkor is!

Silja egy hosszú pillanatig zavarodottan, sőt, rémülten pislogott mostohabátyjára, majd felpattant mellőle és elviharzott.

– Azta, Aleksi… Ezt jól megadta neked, haver! – szólalt meg Ejno nevetve, megtörve a döbbent csendet. Aleksi azonban nem bírt vele együtt nevetni. Ez mégis mi volt? Némi fáziskéséssel felállt ő is, és Silja után sietett. A lány félúton járt a szobája felé. Megfogta a karját, és szembefordította magával.

– Silja, én… vagyis te… – Magában legalább öt kérdést összeszedett, de a magabiztossága szétfoszlott, amikor a lány zöld szemébe pillantott. Mégis hogyan kérdezze meg tőle, hogy valóban szerelmes-e belé? Az apró jelek, no meg a mostani csók erre utalt, és a fiú bizonyosságot akart nyerni. Mégsem bírta kimondani. Hiszen a húgáról van szó! Silja biztosan kinevetné, és azt felelné, hogy csak képzelődik.

– Ne haragudj. Én… – Silja is ugyanolyan zavartnak látszott.  

– Ez a csók, ez… mi volt? – Aleksi utálta magát, amiért nem bír kinyögni egy épkézláb mondatot sem, de túlzottan is felzaklatta a dolog.

– Ez volt a feladat, nem? És mivel te nem adtál igazi csókot, gondoltam… Felejtsd el, rendben?  – temette a lány a tenyerébe az arcát, és nekidőlt az ajtófélfának.

Aleksi ennek ellenére folytatta. Tudni akarta az igazságot! Úgy érezte, mintha Siljából kettő lenne: a kislány, a húga, akivel annyi közös csínyt követett el, és ez a csinos, fiatal nő, akin egyszerűen nem bírt kiigazodni. Ki akarta végre deríteni, melyik az igazi.

– Nem kellett volna megtenned. A fiúk sima szájra puszival is megelégedtek volna – felelte lassan. Silja megrándította a vállát és elnézett.

– Aleksi, kérlek, ne haragudj, én… kibaszott részeg vagyok. Nem gondolkodtam. Most pedig hagyj. Szeretnék egyedül lenni – nyitott be a szobájába, azonban Aleksi nem hagyta annyiban, követte a lányt.

– Az az érzésem, hogy titkolsz valamit, és ez nyomaszt. Miről van szó? – Persze, sejtette, mégis Siljától akarta hallani.

– Hagyj békén ma este… Baromi álmos vagyok – mászott fel Silja az ágyára, és elnyúlt rajta. A párnájába temette a fejét, amire hosszú, fekete haja szétterült körülötte. Aleksi azonban még mindig nem adta fel, és melléült.

– Aggódom érted, és szeretném, ha boldog lennél. – Máskor kinevette volna magát egy ilyen szövegért, de részegen természetesnek tűntek a szavak. Ahogy az is, hogy elfeküdt a keskeny ágyon, és átölelte a lány derekát. – Mi bánt?

Silja összerezzent, majd szembefordult vele, és ránézett zöld szemével. Volt valami a tekintetében… Valami, amitől egészen megrendült, és nem tudta mire vélni.

– Hagyj… – csuklott el Silja hangja.

– Kérlek… – A fiú önkéntelenül is kinyúlt, és lágyan végigsimított a lány arcán. Ez kellemes, talán túl kellemes érzést váltott ki belőle, ami nem volt helyénvaló. De a mai estén mi az?

– Én kérlek – suttogta, és lehunyta a szemét. Egészen belesimult a tenyerébe, és közelebb húzódott hozzá.

– Mire kérsz? – Aleksi felidézte a csókot. Valóban ezt szeretné, vagy csak ő hiszi?

– Már mondtam. Hagyj békén.  

A fiú azonban nem akarta magára hagyni. Silja minél jobban tiltakozott, annál inkább közel akarta tudni magához. Ezt nem értette, de ebben a pillanatban nem is számított. Még szorosabban vonta magához, és vigasztalás gyanánt a haját kezdte simogatni.

– Biztosan minden rendben? – kísérletezett tovább.

– Figyelj, ne haragudj, hogy megcsókoltalak. Tudom, nem kellett volna, de… – A lány átkarolta őt, és a mellkasához bújt. Érezte, hogy ujjbegyei belemélyednek a hátába.

– Nekem… tetszett – ismerte be Aleksi a részegek őszinteségével. Ha a barátnői csak fele ilyen hevesek lettek volna…! Ahogy ezt kimondta, Silja megdermedt a karjában. Több mint fél perc elteltével felelt:

– Ko… komolyan?

– Még Janina sem volt ilyen szenvedélyes – biccentett Aleksi. Az alkohol teljesen feloldotta a gátlásait, így úgy gondolta, értelmetlen lenne bármit is tagadni.

Silja ekkor felnézett rá, egyenesen a szemébe. Arca kipirult, haja ziláltan állt, és zöld szeme valósággal ragyogott. Még sohasem látta ilyennek mostohahúgát. Elakadt egy pillanatra a lélegzete, és különös vágy kezdett úrrá lenni rajta… Újra felderengett előtte a csók emléke, de ezúttal már kevésbé élénken. Vajon milyen lenne felidézni…? Önkéntelenül is közelebb hajolt a lányhoz, és felsóhajtott. Őrültség… túl sokat ivott.

– Mit művelsz, Aleksi? – suttogta a lány, miközben ő is közelített felé. Érezte, hogy Silja egész testében reszket.

– Gyönyörű szemed van – felelte kitérően, ahogy felpillantott rá. Eddig miért nem tűnt fel neki, hogy ennyire zöld?

– A tied is szép. – Aleksi az ajkán érezte a lány forró leheletét. Szinte égette a bőrét a belőle áradó forróság, ami őt is beindította, nem kicsit. Még közelebb hajolt hozzá, már csak milliméterekre lehetett tőle…

– A hajad is gyönyörű… gyönyörű vagy – folytatta, és átkozta a saját vakságát. Miért kellett Filip és Ejno rámenőssége, valamint némi ital, hogy ezt végre felismerje?

Behunyta a szemét, majd az ajkát a lányéhoz érintette. Ismét átjárta a bizsergető érzés, és a nadrágja kellemetlenül kezdte szorítani. Óvatosan és gyengéden csókolta, mintha attól tartana, hogy Silja összeroppanna, ha túl hevesen közelítene hozzá. Ám mostohahúga nem húzódott el tőle, sőt, beletúrt a hajába, és lágyan visszacsókolta. Testük teljesen egymásnak feszült, így Aleksi érezte, hogy a lány szíve milyen hevesen ver, ahogyan az övé is. A hátára csúsztatta a kezét, és lassan végighúzta az ujjait a gerince mentén. Silja tompán felnyögött, és elmélyítette a csókot. Ahhoz képest, hogy ez volt élete második csókja, igazán jól tudja a dolgát. Több mint jól… Igazság szerint senkivel nem élvezte még ennyire. Nem tudta ennek az okát, de ebben a pillanatban egészen más érdekelte… Pontosabban egy dolog. Silja végigsimított a derekán, amire ő is felnyögött, és keze a lány csípőjére siklott. Némi tétovázást követően finoman belemarkolt. Ebben a pillanatban Silja nem a fogadott húga volt, hanem egy csinos, vonzó lány…

Vágyott rá. Akarta őt.

A pulzusa az egekbe ugrott, lélegzete szaggatottá vált, miközben a csípőjét és a combját simogatta. A csókja is egyre szenvedélyesebb lett, mintha azt próbálgatta volna, meddig mehet el anélkül, hogy a lány felpofozná. Gátlásai, miszerint Silja a húga, az elméje hátsó zugába húzódtak. Az alkohol megtette hatását, nagyon is… És már iszonyú régen volt nővel. Ajka a nyakára tévedt, amibe gyengéden belecsókolt. Azt a rohadt élet… elképesztően kívánta a lányt.  

– Aka… – kezdett bele, ám ekkor Silja levegőért kapkodva eltolta magától. A pillantás, amit rá vetett, teljesen megrendítette, és visszarántotta a valóságba. Aleksibe rögvest szörnyű lelkiismeret-furdalás vágott; azonnal megbánta a tettét.

Silja szemében könnyek ültek, és olyan mélyre hatoló tekintettel nézett rá, hogy belesajdult a lelke.

– Menj ki… Kérlek. – Silja csak ennyit nyöszörgött erőtlenül, és a párnájába fúrta az arcát. Aleksi hallotta, hogy zokog. Hirtelen bűnösnek és mocskosnak érezte magát, és teljesen összezavarodott. Miért érez fogadott húga után olyan elemi vágyat, amilyet még senki iránt, és a lány miért hagyta magát?

– Bo… bocsáss meg – suttogta Aleksi, és kapkodva leugrott az ágyáról. – Kérlek, ne haragudj rám! – Átsietett a saját szobájába, ahol lerogyott a székére, és a tenyerébe temette az arcát. Mégis hogyan tehette ezt? Silja a fogadott húga, és ő megcsókolta… sőt, tovább is ment volna, ha hagyja magát. Igaz, hogy a lány „kezdte”, de ez nem mentség. Egyáltalán miért, miért kellett Siljának megcsókolnia? Mi van, ha tényleg szerelmes belé…? 

Köszönjük, hogy elolvastad! :) Itt van néhány kérdés, megtisztelő lenne, ha válaszolnátok rá, ha szeretnétek! :) 

1. Tetszett, hogy ezt a fejezet Aleksi szemszögéből írtuk? Legyen még ilyen?

2. Milyen volt a két csókjelenet? 

3. Szerinted hogy fog alakulni ezek után a kapcsolatuk? 

Ui.: És hogy a Lukas-Lucy shipperek is megnyugodjanak: a következő részben már ők is aktívabban fognak szerepelni. 

Következő fejezet