18. fejezet

Lassan véget ért az első iskolai hét az egyetemen, és eljött a hétvége, a bulizások ideje. De most valahogy egyikőjük sem volt ünneplős hangulatban, annak ellenére, hogy megbeszélték a többiekkel, hogy szombaton lemennek este a tengerpartra. A válás rányomta a bélyegét a kedvükre, ráadásul Pavel, Aleksi és Lukas édesapja is hazajött. Nem sokat beszélt, úgy kellett belőle mindent harapófogóval kihúzni. Ez volt az utolsó, közösen töltött hétvégéjük, mert Silja és Nitta úgy egyeztek meg az albérlet tulajával, hogy jövő héten költöznek. A lány egyetlen porcikája sem kívánta, hogy elmenjenek, ugyanakkor a házban sem bírt megmaradni. Ezt a napot még Aleksivel akarta tölteni, de a költözést jelző papírdobozok nyomasztották. Nem akarta látni őket, nem akart belegondolni abba, hogy hamarosan már máshol élnek, külön a fiútól… Sétálni indult, abban a reményben, hogy így könnyebben rendezheti a gondolatait. Annyira belemerült a töprengésbe, hogy fel sem fogta, merre is jár, egészen addig, amíg a kórház előtt találta magát. Pár napja közösen meglátogatták Filipet, de nem voltak nála túl sokat, így biztos örülni fog neki. Felbattyogott a kórtermébe, de nem találta ott. Kinézett az ablakon, ami a kórház parkjára nyílott, és meglátta a fiút egy padon ücsörögve. Szegény olyan magányosnak tűnt… Lesietett hozzá, és amikor Filip is észrevette őt, kedvesen rámosolygott.

– Szia, Filip! – köszöntötte, és melléült.

– Szép napot a szép kisasszonynak! Igazán örülök, hogy meglátogattál. – A fiú szélesen visszamosolygott rá, és némiképp a szín is visszatért az arcába. Ennyit Aleksiről, aki szerint a lány jelenléte csak gátolja a gyógyulását!

– Hogy vagy? – pillantott rá Silja aggódva.

– Köszönöm kérdésedet, most, hogy látlak, már jobban. Holnap kiengednek, bár iskolába még nem mehetek – mutatta fel mindkét kezét, ami be volt kötözve gézzel. – Nem tudnék se festeni, se jegyzetelni. Micsoda balszerencse! – Szomorúan felsóhajtott, és a távolba meredt. Silja megsajnálta a fiút, és rátette a kezét a vállára.

– Annyira sajnálom – suttogta megrendülten. Pontosan át tudta érezni, milyen kínzó lehet a fiú számára, hogy nem hódolhat a hobbijának. De remélhetőleg a sérülés nem maradandó, és Filip majd újra festhet és zenélhet… nem bírna megbocsátani önmagának, ha a náluk szervezett buli véglegesen tönkretenné a fiú kezét.

– Ugyan… Ne sajnáld. Próbálom a dolgok jó oldalát nézni. Így legalább sűrűbben láthatlak téged. – Filip könnyedén felnevetett, és szembefordult Siljával.

A lány szomorúan felsóhajtott, és nem tudta, mit tegyen. Törje le a fiú lelkesedését azzal, hogy bevallja, ő nem érez iránta úgy? Vagy ne rontsa el a kedvét? De az később visszaüthet… Önkéntelenül is belegondolt abba, hogyan viszonyulna a fiúhoz, ha nem ismerné Aleksit. Vajon tudná szeretni? Meglehet… így is kedvelte Filipet, tetszett neki az úriemberes stílusa és a művészi látásmódja. Valószínűleg könnyen belehabarodhatna… Ha nem lenne Aleksi.

– Nem érek annyit, mint a karod – felelte hosszas hallgatás után. Filip lenézett a kezére, majd fel rá, mélyen a szemébe.

– Van valami, amit el szeretnék mondani. – A fiú hangja komolyan csengett, és Silja szíve akaratlanul is hevesebben kezdett el dobogni, ugyanakkor némiképp pánikba is esett. Ugye most nem az fog jönni, amire gondol…?

– Miről van szó? – kérdezte, tettetve, hogy mit sem sejt, de a hangja megremegett. Csak ezt ne… erre nincs felkészülve.

– Szeretném előre leszögezni: mindezt csak azért mondom el, mert így érzem helyesnek. Tisztában vagyok azzal, hogy nincs esélyem nálad, de szeretném értésedre hozni, hogy igazán vonzó és értelmes hölgynek talállak, és én lennék a világ legszerencsésebb férfija, ha elfogadnád a közeledésemet. De nincsenek illúzióim és nem szeretném, hogy ez befolyásoljon téged, hisz tudom jól, a te szíved másé. 

Silja a tenyerébe temette az arcát, mintha így elbújhatna Filip vallomása elől.

– Nem ezt érdemelnéd… – suttogta maga elé. Kegyetlennek érezte magát, amiért visszautasította, de egyszerűen nem tehetett mást. Nem ő választotta az érzelmeit, és túl szerelmes volt ahhoz Aleksibe, hogy erőszakkal változtathasson rajta. Filip viszont tényleg nem ezt érdemelné. Jóravaló, rendes srác, akinek szüksége van egy társra. Lehet, hogy ő megadhatná neki, amire vágyik, de az egy másik valóság lenne. Felsóhajtott. Milyen egyszerű lenne, ha ők lennének egymásnak szánva! Így viszont csak szenvednek mindketten.

– Ne! Nem kell semmit sem mondanod. Tiszteletben tartom és elfogadom. Soha többé nem fogom ezt felhozni. Azt szeretném, hogy boldog légy, és rossz látnom, hogy szenvedsz egy olyasvalaki miatt, aki erről mit sem sejt. Tudom, semmi közöm hozzá, és nem kell felelned, ha nem akarsz, de ha nem éreznél így iránta, lehetne közös jövőnk?

Silja felsóhajtott. Vajon Filip mikor fogja magát kevésbé emészteni? Ha hazudik, vagy ha beismeri neki az igazat?

– Talán igen – felelte óvatosan.

Filip lehajtotta a fejét, majd bánatosan felsóhajtott. Aztán ismét ránézett, és szomorkásan elmosolyodott.

– Köszönöm az őszinteségedet. Cserébe segítek neked. Segítek, hogy egymásra találjatok a mostohabátyáddal.

– Mégis hogyan? – Silja hisztérikusan felnevetett. – Úgy érzem, ebből a helyzetből nincs kiút…

– Talán mégis. Mit szólnál ahhoz, ha elhitetnénk Aleksivel, hogy mi ketten együtt járunk? Persze nem kell igazából, ne értsd félre, kérlek.

A lány eltöprengett. Szó mi szó, így talán tényleg tudatosíthatja a fiúban, hogy nőből van… látta, mennyire ellenezte, hogy találkozzon Filippel. Ha szerencséje van, akkor Aleksi így átértékelheti, mit is gondol róla.

– Miért kínzod magadat ezzel? – pillantott kérdőn Filipre, ahogy belegondolt, milyen fájdalmas lenne ez a fiú számára. Filip ekkor gyengéden végigsimított az arcán, és mélyen a szemébe nézett.

– Mert szeretlek, és azt akarom, hogy boldog légy.

– Nem ér ennyit az egész… – Silja az érzéseit átkozta. Miért nem bírja ezt a fiút szeretni? Hisz annyira kedves és megértő!  

– Nekem megéri. – Filip ekkor elvette a kezét, majd óvatosan, félszeg mozdulattal rátette a kézfejére. Finoman végigsimított a puha bőrön, és felsóhajtott.

Silja zavartan elnézett, de be kellett vallania magának, hogy a fiú érintése kellemes. Mégis, ahogy egy pillanatra behunyta a szemét, azt kívánta, bárcsak Aleksi lenne az.

– Oh… Ne haragudj. Kérlek, nézd el nekem, reménytelen álmodozónak. – Filip gyorsan elhúzta a kezét, majd felállt. – Most pedig engedelmeddel visszatérek a kórterembe, ugyanis hamarosan vizit. Igazán örültem annak, hogy meglátogattál.

– Ugye holnap akkor eljössz a búcsúztató bulira? Mármint, csak ha van kedved.

– Roppantul örülök a meghívásnak, természetesen ott leszek. További szép napot! – Azzal felkelt és távozott. Silja hosszasan nézett utána, majd lassan kifújta a levegőt.

Örült a fiú segítségének, mégis bűnösnek érezte magát, amiért nem beszélte le róla. Szegény Filip… nagyon el lehet keseredve, ha ő ajánlja fel a színjátékot, holott tudja, ez csak játék marad. Őszintén remélte, hogy talál valakit, aki úgy fogja szeretni, ahogy megérdemelné.

~~*~~

                                                 

A tábortűz körül ültek a tengerparton, és csendben iszogattak. Kora ősz lévén nem volt épp a legmelegebb, bár nekik meg sem kottyant – Jann és Aleksi pólót és rövidnadrágot húzott magára. A tűz vidáman pattogott, és a víz koromfeketének tetszett a csillagos ég alatt. A Hold ezüsthidat nyitott a tengeren, amely el-eltűnt, amikor egy felhő átsuhant az égitest előtt. Mindenki ott volt Lukast és Lucyt leszámítva, akik inkább kettesben maradtak a lánynál. Filip késve érkezett, és amikor meglátta Silját, rögtön leült mellé, majd összekacsintott vele és átkarolta a vállát, mintha mi sem lenne természetesebb. A lány direkt nem szólt semmit sem arról Aleksinek, hogy „együtt” vannak, mert kíváncsi volt a reakciójára. Mostohabátyja velük szemben ült, és lopva rásandított.

Ahogyan arra számított, Aleksi ajka megrándult, és a fiú arcára őszinte döbbenet ült ki. Szólni akart, de mégis félbeharapta a mondatot, és látványosan elfordította a fejét a másik irányba. Ökölbe szoruló keze azonban épp eleget elárult a gondolataiból. Vele ellentétben Ejno nyomban szóvá tette a viselkedésüket:

– Mi a franc, csak nem jártok?

– Ami azt illeti, igen. Most akartuk bejelenteni – bólintott a lány, és közben nagyon remélte, hogy hitelesen viselkedik. Igazából fogalma sem volt, hogy kéne, hisz még sohasem járt senkivel, és gyanította, Filip sem.

– Ha ezt tudom, hoztam volna nektek egy csomag gumit – vigyorgott rájuk Jann. – Erre inni kell! – Ejno felemelte a vodkásüvegét, és nagyot húzott belőle. – De Aleksi, te nem is örülsz? – pillantott ekkor a haverjára, aki mogorván meredt a lángokba.

– Sok boldogságot – szűrte a fiú a fogai közt.

Silja lopva elmosolyodott. Aleksi valóban nem örül, bár nem merte elbízni magát, hogy tényleg féltékeny is. Ekkor a fiú magához vette a vodkásüveget, és majdnem egy kortyra lehúzta az egészet. A többiek kikerekedett szemmel bámulták.

– Mi van? – Aleksi ingerülten rájuk pillantott, és teljes erőből a kövekhez vágta az üveget. – Inkább adjatok még egyet!

Ejno rögtön a kezébe nyomott egyet, amire a fiú kiragadta a kezéből, és látványosan lehúzta azt is.

– Aleksi! – szólt rá Silja. – Nem akarom, hogy a detoxban végezd.

– A lószart! Ez csak víz, nézz rá! – legyintett a fiú indulatosan, és a lángok közé dobta a másik palackot.

– Hülye vagy?! – fakadt ki a lány, és komolyan kezdett aggódni a fiúért. Mi ütött belé? Nem szokott sohasem ennyit inni. Ő csak két doboz sört és némi vodkát ivott még, de már így is úgy érezte, eléggé be van csípve. Mi lehet Aleksivel?!

– Érdekel is téged, mi van velem! – üvöltött rá vissza a fiú, és dühösen felpattant. Silja rögtön utánament, és megragadta a fiú karját.

– Mi a rosseb ütött beléd mégis?!

– Belém? BELÉM? Még pont te kérdezed? – Aleksi villámló szemmel nézett rá, majd legyintett. – Hagyjuk…

Silja kicsit megilletődött attól, hogy a fiú így ordít vele, erre azért nem számított. De titokban örült is neki, bár Aleksi most ugyancsak részeg…

– Az a bajod, hogy összejöttem Filippel?

– Leszarom, mi van veled és Filippel! – legyintett a fiú, de indulatos hangja az ellenkezőjéről árulkodott.

– Akkor meg? Mi bajod? Miért nem tudsz örülni a boldogságunknak?

– Nem látod, milyen boldog vagyok? – bömbölte Aleksi, majd felkapott egy kavicsot a partról, és a hullámok közé dobta. – Gyerünk fürödni! – indítványozta, és ruhástól belegázolt a vízbe.

– Hé! – kiáltott a lány utána. Egyáltalán nem volt beszámítható állapotban a fiú. Utána rohant, és ő is bement a vízbe, majd megragadta a fiút a pólójánál fogva. – Viselkedj, te idióta! Megfázol!

– A francokat fázom meg, ez tiszta meleg! – Aleksi kiszabadította magát a lány szorításából, és kikiabált a többieknek: – Gyertek ti is!

A többiek nem haboztak – nyomban követték őket Filip kivételével. Ő nem mehetett a géz miatt, bár Silja gyanította, hogy nem is akar.

– Csinálsz, amit akarsz! – hagyta rá a fiúra, majd elkezdett kifelé lépkedni a vízből.

– Ne, maradj! – Aleksi a karja után kapott, és visszarántotta magához. – Mikor lesz legközelebb lehetőséged egy jó kis éjszakai fürdőzésre?

– De Filip… Nem hagyhatom magára – erősködött Silja, és kitépte a kezét a szorításából.

– Attól még, hogy jártok, nem kell, hogy össze legyetek nőve! – vetette oda Aleksi rosszallóan.

– Miért akarsz távol tartani tőle? – Silja meglehetősen furcsának találta a fiú viselkedését. Mi a fene ütött belé, azon kívül, hogy részeg? Vajon tényleg féltékeny lenne…?

– Vele úgyis sülve-főve együtt leszel, engem viszont jövő héttől itt fogsz hagyni! Ennyi igenis jár nekem – jelentette ki Aleksi ellentmondást nem tűrően. – Majd később kiélheted a betegápolói hajlamaidat!

Siljának nagyon nem tetszett, ahogy a barátjáról beszél, de belátta a fiú szavait. Ugyanakkor, ha kimenne Filiphez, akkor tovább bőszíthetné Aleksit… Bár már így is meglehetősen ingerült, és igaza van, ennyi jár nekik.

– Hát jó… a te kedvedért – bólintott, majd lehúzta magáról a nadrágját és a pólóját, amiket kidobott a partra. Mégsem úszhat ruhában!

– A többit is leveheted – vigyorgott rá Jann szélesen, amire Silja bemutatott neki.

– Ugye, hogy jó? – Aleksi máris lefröcskölte a lányt a jeges vízzel.

Silja egész testében remegett, és gyanította, az ajka is kezd elkékülni. Több alkoholt kellett volna innia, akkor nem fázna ilyen rettenetesen. Persze a srácok nem érzik, mert teljesen be vannak állva.

– Na, várj csak! – A lány visszafröcskölte mostohabátyját, majd hirtelen felindulásból a nyakába csimpaszkodott.

Aleksi harsányan felkacagott, felemelte a lányt, majd ugyanazzal a lendülettel bele is dobta a vízbe. Silja prüszkölt és levegőért kapkodott, majd megragadta a fiú vállát, és megpróbálta kigáncsolni. Nem járt sikerrel, ellenben Aleksi ismét a vízbe nyomta pár pillanatra.

– Na, így már igazi a parti! – A fiú immáron sokkal vidámabbnak tűnt. – Jann, hozz még be piát!

– Biztos, hogy ez jó ötlet? Nem kéne többet innod, már így is részeg vagy… – Silja szembeállt a fiúval, és ránézett. Átölelte magát, mert nagyon fázott, még a fogai is vacogtak.

– Én részeg? Ugyammá’… régen voltam ilyen kurva jól! – Aleksi a mondatát egy újabb fröcsköléssel kísérte.

– Nem akarod levenni a pólódat? – kérdezte meg Silja kissé huncut mosollyal. Már benne is jócskán volt alkohol.

– Hmm… le is veheted, ha már így rákérdeztél – kacsintott rá a fiú.

A lány elpirult, majd még közelebb lépett Aleksihez. Lerántotta egy mozdulattal róla a pólót, és nem bírta megállni – végigsimított az izmos mellkasán. Vágyakozva felszisszent és beleharapott az ajkába. Hát még mikor Aleksi elkezdte kigombolni a nadrágját…! Lehúzta magáról, és kidobta a partra.

– Ejjnye, megcsalod a pasidat a tesóddal? – nevetett fel a háttérben Ejno.

Silja erre kizökkent, és nyomban elrebbent Aleksitől. A fenébe is! Hogy lehet ilyen felelőtlen? Siljának erőt kellett vennie magán, hogy elszakadjon az izmos felsőtestének látványától. Nem, ő most Filippel jár… muszáj a színjátékra koncentrálnia!

– Naná! Mm, szexi vagy, bátyó! – kuncogott incselkedve.

– Ezzel nem mondtál újat! – Aleksi nyelvet öltött rá, és büszkén kihúzta magát.

– De Filip még szexibb – tette hozzá csipkelődve, és leste a fiú reakcióját.

– Filip hogyan lenne már szexibb azzal a vézna alkatával? – hördült fel Aleksi megbotránkozva.

– Felszínes bunkó – legyintett Silja. – Tudod, nem csak a külső számít. És neki csupasz a mellkasa – vigyorgott. Mosolya még szélesebb lett, amikor a fiú elhúzta a száját.

– Mi van, már a mellkasával is képben vagy?

– Nos, ami azt illeti, nem csak azzal… – kuncogott tovább a lány.  

– Mii?! Hát ennyire megszántad a baleset miatt? – üvöltött fel Aleksi.

– Mi az, hogy megszántam? Már mondtam: szeretem őt!

– Rá se néztél, amíg kórházba nem került a múltkori után!

– Szeretem! – makacskodott, azonban a hangja meggyőződéstelenül csengett. Remélte, nem fog lebukni, bár kissé lelkiismeret-furdalása volt, hogy hazudik a fiúnak. Nem szeretett hazudni, különösen a szeretteinek.

– Inkább csak sajnálod.

– Azt mondtam, szeretem! – kiáltotta kétségbeesetten.  

– Csak így a semmiből? Ez aztán a komoly szerelem! – vetette oda Aleksi maró gúnnyal.

– Higgy, amit akarsz! Engem nem érdekel. – Hátat fordított a fiúnak, és elindult kifelé, kezdett már valóban elege lenni Aleksi lehetetlen viselkedéséből, na meg nem akart tüdőgyulladást.  

– Nem, itt maradsz! – nyúlt utána a fiú, és visszarántotta magához. – Ez az utolsó közös bulink a költözés előtt, és nem hagyom, hogy bármi is elrontsa!

– Mi az, hogy bármi?! Filip a barátom, te bunkó! Ne beszélj így róla, különben…

– Csak emlékeztetlek, hogy Filip nekem is a barátom! De előre látom, hogy tőle el sem bírsz majd szakadni, én meg itt fogok rohadni egyedül az öcsémmel!

– Hogy te mekkora egy önző rohadék vagy! Csak magadra bírsz gondolni! – Silja hangja ingerülten csengett, és valóban kezdett meglehetősen dühös lenni a fiúra. Aha! Hát nem is arról van szó, hogy féltékeny, hanem arról, hogy akkor nem vele tölti az idejét! Legszívesebben sírva fakadt volna kétségbeesésében és csalódottságában. 

– És te? – vágott vissza Aleksi dühösen. – Szánhatsz rám is egy kis időt, nem csak a szerelmedre! – Az utolsó szót mérhetetlen haraggal köpte.

A lány megcsóválta a fejét, és érezte, hogy dühében kibuggyannak szeméből az első könnycseppek. Hátat fordított a fiúnak, hogy ne lássa, hogy sír. Mégis hogyan lehet Aleksi ennyire bunkó és érzéketlen? A szavaival mélyebb sebet ejtett a szívén, mint hitte volna. Szerelme, igen… legszívesebben dühösen a képébe üvöltötte volna, hogy őt szereti, aztán kezdjen vele, amit akar. Jelenleg mindenesetre semmit sem érzett ebből a szerelemből.

– Rohadj meg – szűrte a fogai között, és elkezdett ismét kifelé indulni. Elege volt már ebből az egészből. Filip nyomban elindult felé, karján egy pokróccal, hogy bebugyolálhassa a lányt.

– Szóval ennyit számítok neked! – replikázott Aleksi a háttérben.

A lány nem szólt semmit, csak Filip nyakába borult, és kitört belőle a zokogás. Az alkohol is rendesen rájátszott, na meg alapból iszonyúan bántotta ez az egész.

– Hazakísérjelek? – kérdezte Filip.

– Most… szeretnék egyedül lenni – mondta Silja, majd elindult a part mentén. Egy kicsit távolabb ült le tőlük, a fák alá. Kisvártatva lábdobogás tudatta, hogy a kérését mégsem tartják tiszteletben. Oda sem kellett néznie, a csörtetésből azonnal ráismert Aleksire.

– Akkor sem fogom hagyni, hogy így eltaszíts magadtól – jelentette be a fiú még mindig dühös hangon, és melléült.

– Hagyj békén, már megmondtam, nem bírod megérteni?! – csattant fel a lány dühösen.

– Csak azt mondd meg, mit vétettem, hogy így faképnél hagysz Filip miatt! Mit tud, amit én nem?

– Mi az, hogy faképnél hagytalak?! Nem értesz te semmit! Egy gyökér vagy és vak, hogy nem veszel észre semmit! – fakadt ki a lány és mérgében már majdnem hozzávágta Aleksihez hogy szereti őt.

– Pontosan látom, amit kell. De te akkor is az enyém vagy! – jelentette ki a fiú ellentmondást nem tűrően, és Silja dereka után kapott. Meglehetősen durván magához rántotta, és az ajka birtoklóan a lányéra tapadt. Silja normális esetben kiugrott volna a bőréből örömében, most azonban olyannyira dühös és elkeseredett volt, hogy azon nyomban ellökte magától a fiút.

– Mi a jó büdös francot művelsz?!

Aleksi azonban nem tágított, és újra átkarolta a lányt.

– Nem hagyom, hogy bármi is elrontsa ezt az estét – ismételte meg konokul, és újból közel hajolt Siljához.

Ezt akarta, nem? Hogy a bátyja féltékeny legyen. Hát elérte, bár nem úgy, ahogyan tervezte. Aleksi részeg, és azt akarja, hogy vele legyen, ezért képes még megcsókolni is őt. Undorodott tőle és magától is, mivel nem bírt ellenállni mindezek ellenére sem a fiúnak. Nem húzta el a fejét, és nem is közelített felé, ennyi önérzet és önmérséklet még volt benne, arra azonban képtelen volt, hogy ismét eltaszítsa magától. A fiú felbátorodott ettől, és újból megcsókolta. Ujjai a lány hajába markoltak, és durván, követelőzően tört be nyelvével Silja ajkai közé. Mostohahúga nem bírta tovább, eddig tartott az önuralma. Engedett neki, és mohón megszívta a fiú nyelvét. A dühe átcsapott vágyba, és meglehetősen felbátorodott. Megragadta a vállát, és lenyomta a földre, majd fölé kerekedett és az ajkának esett. Aleksi mély torokhangon felnyögött, keze a lány csípőjére vándorolt, majd onnan a fenekére csúszott. Silját elöntötte a forróság, egész teste izzott a gyönyörtől a fiú érintése nyomán. Erre vágyott már hosszú ideje, és rohadtul nem érdekelte semmi… Csak Aleksi létezett számára. Nem foglalkozott azzal, miért teszi a fiú azt, amit tesz, sem pedig azzal, hogy bárki megláthatja őket… Ajka Aleksi nyakára tévedt, és csókolgatni kezdte, miközben kemény mellkasát simogatta.

– Nagyon akarlak – hördült fel a bátyja, és csípőjét izomból nekilökte az ágyékának. Mivel Aleksi csupán egy szál boxert viselt, ő pedig egy vékony bugyit, igencsak intenzíven érezte a vágyát – szinte keresztüldöfte vele a vékony anyagot. A fiú nem teketóriázott – megragadta a bugyija pántját, és megrántotta. A heves mozdulat hatására elszakadt és lehullt róla. Az alsónadrágjához nyúlt, hogy levegye magáról, és félig le is tolta, ám ekkor léptek hangjai hallatszottak, amire mindketten felnéztek. Filip állt előttük, kikerekedett szemmel. Silja ereiben megfagyott a vér és megdermedt, ahogyan Aleksi is. Hirtelen ráeszmélt arra, mit tett az imént és szörnyű lelkiismeret-furdalás vágott belé. Nem járt Filippel, az igaz, de a fiú szerelmes belé, és Aleksi azt hiszi, együtt vannak.

– Na bassza meg… – szitkozódott mostohabátyja.  

Ebből most hogy magyarázzák ki magukat…? 

Következő fejezet