2015. 03. 14.

16. fejezet


Édesanyját a nappaliban találta, és legnagyobb döbbenetére szélesen mosolyogva nézett rá. Azt tudta, hogy Nitta nem ellenzi a kapcsolatukat, de nem hitte volna, hogy ennyire örülni is fog neki.
– Anya, én… vagyis mi… – kezdett bele, és leült mellé.
– Vagyis ti? – Nitta őszinte érdeklődéssel pillantott rá, mint akit valóban komolyan érdekelnek a fejlemények.
– Csak hülyéskedtünk.  
– A lehető legrosszabbkor jöttem, igaz? Mint valami ostoba vígjátékban…
– Semmi baj – köszörülte meg a lány a torkát.
– Remélem, tudod, hogy nekem semmi bajom nem lenne azzal, ha ti ketten…
– Jaj, anya! Már mondtam: erre semmi esély. Aleksi a húgának tart és kész.
Nitta sokatmondóan mosolygott, amire Silja megcsóválta a fejét. Annak mindenesetre örült, hogy édesanyja így áll a dologhoz.
– Miért kerestél?
A nő Silja ölébe csúsztatta a laptopját.
– Néztem neten néhány albérletet, és gondoltam, megmutatom a jobbakat.
A lány elszomorodott, de azért böngészni kezdte az ingatlanokat. Volt egy-két elég csinos, de egyik sem az igazi. Semmi sem az igazi Aleksi nélkül.
– Ez jó lesz – mutatott rá egy takaros faházikóra. Másfél szoba mindössze, de faburkolatú és rendkívül otthonos. Egészen olcsó volt a lakbér, és közel volt a tengerparthoz. Még egy kis udvar is tartozott az épülethez két fenyőfával és egy házilag eszkábált szaunával.
– Igen, ez nekem is tetszik. Csendes, nincsenek zavaró szomszédok, viszont egész messze van a központtól.

– Nem baj – vágta rá Silja. Már csak azért sem bánta, mert ez a ház volt a legközelebb Aleksiékhez, gyakorlatilag csak húsz perc séta. Meg aztán a szauna is vonzotta – emlékezett, régebben minden hétvégén eljártak.
– Akkor holnap felhívom a tulajdonost és megbeszélem vele a részleteket – határozott az édesanyja. Silja csak biccentett.
– Van valamire szükséged?
– Köszönöm, most nem. – Nitta hangja határozott maradt, de a tekintetében szomorúság ült.
– Ha bármi kell, csak szólj! – Silja megölelte édesanyját, majd távozott. Felment a szobájába, ahova kissé félve nyitott be. Aleksi még nem ment át a sajátjába, ugyanolyan pozícióban ült az ágyán, magára húzott takaróval.
– Minden rendben van? – kérdezte a fiú elmélázva.
– Aha, nyugi, nem hiszi azt, hogy járunk, ha ez érdekelt. – Silja a számítógépes asztala előtti székén foglalt helyet, nem mert ezek után felmászni a fiú mellé.
– Vele minden rendben van? – Aleksi figyelmen kívül hagyta a megjegyzést.
– Igen, nézett albérletet. Egyébként neked mi a terved mára? – Silja igyekezett hűvös lenni és közönyös, mint akinek az iménti jelenet nem jelentett semmit.
– Nem tudom… jó lenne CS-ezni a fiúkkal, csak hát Filip most nincs. Vagy megnézni valami király filmet. Vagy elmenni gyúrni, ott is rég voltam… neked van valami ötleted?
– Én meglátogatom Filipet – vonta meg a lány közömbösen a vállát, de magában vigyorgott, mert fel akarta húzni a mostohabátyját. Tudta, hogy kissé gyerekes, amit művel, de jó érzéssel töltötte el Aleksi indulata. Talán így akart visszavágni azért, hogy Aleksi elmegy randizni azzal a csajjal. Ha neki lehet, ő miért ne tehetné?   

– Mi? – Ahogy arra számított, Aleksi energikusan felült. – De most voltunk nála délelőtt!
– Na és? Képzeld el, milyen magányos lehet… Majd én megvigasztalom őt.
– Szerintem jobban járnátok, ha hagynád pihenni. Az többet segítene rajta.
– Megkérdem tőle, felhívom telefonon, és ha nem akar velem lenni, megmondja. – Silja önállósította magát – elvette a komódjáról a mobilját, és elvigyorodott.
– Ja, majd ő pont olyan, hogy megmondja! Hülye lenne visszautasítani téged. Egyébként is, hagyd már őt békén! Tutira alszik egy ilyen műtét után.
– Nem hinném, hogy alszik. Láttad, milyen szomorú volt, mikor elmentünk, és mondta is, hogy menjünk be hozzá még, ha van egy kis időnk.
– Mi ez a hirtelen támadt érdeklődés? Eddig még neten se beszéltél vele. – Aleksi gyanakodva méregette a lányt.

– Szerintem jó pasi és értelmes. Szeretném közelebbről is megismerni – vonta meg a vállát, és visszatette a telefont.
– Pont most? Ennyire megsajnáltad a baleset miatt?
– Nem csak. Már mondtam, bejön, mint férfi. – Valóban tetszett neki Filip, és lehet, tényleg jobb, ha ismerkedni kezd vele, mert ki tudja, mi fog kisülni a dologból. Még az is előfordulhat, hogy szerelmes lesz belé, ha pedig nem, legalább megadta magának az esélyt. De belül tudta, hogy ez csak a maszlag. Igazából féltékennyé akarta tenni Aleksit. Ez olyan, mint mikor egy molett nő bemeséli magának, hogy azért edz, mert egészséges akar lenni. Igen, persze az is motiválja, nyilván, de elsődlegesen a súlyából szeretne veszíteni. De mennyivel jobban hangzik azt mondani, még önmagad előtt is, hogy „azért edzem, hogy fittebb legyek”. Ezt könnyebb beismerni, mert így nem kell szembenézni önmagaddal. Silja is pontosan ezért gondolt így Filipre.

– Akkor is ráérnél még vele! Nem szalad el előled sehova, és ilyen állapotban jobb lenne, ha nem járnál annyit a nyakára.
– Mi ütött beléd, mióta lettél ilyen felelősségteljes? Beteg vagy?
– És te mióta vagy ilyen felelőtlen? – vágott vissza a fiú.
– Ha nem akarod, hogy elmenjek Filiphez, mondd azt! – Silja próbált ingerültséget csempészni a hangjába, de közben örült, hogy ilyen reakciót váltott ki fogadott bátyjából. Csak nem féltékeny?
– Úgy viselkedsz, mint egy dacos tinédzser, aki nem hallgat az okos szóra. – Aleksi összefonta a karját a mellkasa előtt, amitől inkább ő tűnt duzzogó kisgyereknek.
– Te és az okos szó? – Silja akaratlanul is felnevetett. – Na jó, itthon maradok veled, csak hogy örüljél.
– Azért! És van valami terved, mit csináljunk?
– Nincs igazából… Holnap suli, szóval szerintem pihenek. – Silja elnyúlt a székén, és a plafonra függesztette a tekintetét.
– Ne is mondd… Elmegy minden életkedvem a sulitól.
– Én már felvettem a tantárgyaimat, és te?
– Én csak a ruháimat vettem fel… de éjfélig még bőven ráérek velük! – legyintett a fiú.
Pedig igazán levehetnéd őket… – jegyezte meg a lány magában.
– Akkor sipirc, te lusta disznó! – Silja felvette a padlóról az egyik odadobott pólóját, és a fiúhoz vágta. És még Aleksi papol neki a felelőtlenségről…
– Jól van, jól van, megyek, megyek! Csak ne ölj meg! – Aleksi leugrott az ágyáról, majd megragadta Silja forgósszékének a támláját, és erősen megpörgette. A lány felsikoltott.
– Hééé! – Combon akarta rúgni, de a fiú nevetve kitért az útjából.
– Na szia! – hagyta ott a lányt.
Silja megcsóválta a fejét, és visszakapcsolta a monitort, majd képeket kezdett el nézegetni a kedvenc fotós oldalán. Lementett néhányat, majd átpörgette a Facebookját is, míg végül megnyitotta a társkeresőt körülbelül másfél óra elteltével. Három új üzenet várta – egy leszbikus lány írt, egy hatvan körüli, kopaszodó férfi, valamint Aleksi is válaszolt a legutóbbi levelére. Az első kettőt gondolkodás nélkül törölte, majd megnyitotta a fiú üzenetét.

„Szia!

Én is örültem a te levelednek. Áh, szép vagy és kész, ez tuti, én tudom ám!
Azta, jogi kar? Akkor te ilyen okos csaj vagy, igaz? Nem mintha bánnám, a húgom is okos.
Nekem lassan egy éve nincs senkim. Komolyabb kapcsolatom csak egy volt, de nem végződött túl jól. A többi említésre sem érdemes. Ez már csak így megy :D
A romkocsmák és koncertek nekem is jöhetnek! Korpiklaanival hogy állsz? Ők a kedvenceim, voltam háromszor is a koncertjükön, bár nem emlékszem xD
Ideális nő? Aki nem ver át, csinos, és szeret hülyülni meg persze hűséges. Ne legyen karót nyelt és búvalbaszott. Ja és a hisztis picsákat is utálom xD Remélem, te nem vagy az, bár nem tűnsz annak.
Nincs szerelem első látásra csak sok pia! :D
Igazság szerint volt részem egyéjszakás kalandokban, de ideje megállapodni.
Egyébként te most online vagy? Úgy látom igen, szóval, ha van kedved, chatelhetnénk! ;-)”

Silja a szájába tömte az öklét, hogy ne nevessen fel hangosan a válaszon. Csak sok pia… Persze, mást nem is várt volna a fiútól! Nyomban megragadta a billentyűzetet, hogy válaszoljon. Legszívesebben a húgáról faggatta volna Aleksit, de úgy sejtette, hogy egy idegen lányt ez érdekelné a legkevésbé. Az mindenesetre imponált neki, hogy a fiú okosnak tartja. Pötyögni kezdte a választ:

„Aha, szeretem a zenéjüket, én is voltam koncerten, a hülye bátyám elrángatott” – gépelte, és elvigyorodott – nem is volt hazugság, hisz tényleg így történt. – „Nyugi, nem vagyok karót nyelt és búvalbaszott, szeretek hülyéskedni, sőt, sokan szerint túl dinka is vagyok. És eltaláltad, online vagyok. Bár most csak felnéztem, de este leszek”. – Eszébe jutott, hogy még be sem vásárolt a suliba, még füzetei sincsenek, és a tollai is kifogyóban… Aleksi rögtön visszaírt – ezek szerint nem a tárgyfelvétellel foglalkozik… Mit is várt tőle.
„Ó, király, így lenne ötösöm a lottón! És jó ízlése van a bátyádnak! A dinka csajokat pedig bírom, a húgommal is rengeteget baromkodunk. Kár, hogy elmész, de akkor majd este beszélünk!”
„Már várom, szia!”
„Szia!”
– Sanoja itt hagy engem! – szólt át Aleksi panaszos hangon a másik szobából. Silja hangosan felnevetett – egyszerűen olyan édes volt a fiú ebben a pillanatban.
– Nem úgy volt, hogy felveszed a tantárgyaidat?
– Ja, már felvettem, ne aggódj, anyuci!
– Na, azért! – helyeselt a lány kuncogva.

Helyes, megjött végre Aleksi esze. Örült neki, hogy megfogadta mostohatestvére a javaslatát. Eltűnődött. Mióta lett ilyen a fiú? Az utóbbi pár hétben sokat változott – szerencsére jó irányba. Aleksi elkezdte végre levetni a felelőtlen, hedonista énjét, bár a múltkori bulin picit visszaesett, amikor fel akarta szedni azt a lányt – mentségére legyen mondva, hogy részegen. Józanul egészen másképp gondolkozott – régebben úgy állt hozzá a kapcsolatokhoz, mint most részegen. Azóta megkomolyodott, megért – a társkeresőre való regisztrálása is ezt mutatta. Igaz, hogy a fiúnak volt jó pár egyéjszakás kalandja, és a legtöbb lány tényleg csak arra kellett neki, de mikor Janinával járt, akkor teljesen másképp viselkedett. Az idő alatt még csak szórakozni sem igazán járt el a barátaival, és csak róla beszélt. Miután csalódott benne, utána kezdett el ilyen felelőtlen magatartásformát felvenni. De úgy tűnik, mostanra helyreállt. Aleksi mindig is az igazit kereste – ezt mondta neki többször is –, sőt, nem egyszer volt olyan, hogy épp a lányok használták ki. Mostohabátyja kissé naiv volt mindig is, és azt hitte, hogy azok a lányok, akikkel ő lefekszik egy átmulatott éjszaka után, vele is maradnak. Merthogy ő „komolyan” tervezett velük, bármennyire is nem úgy tűnt. Silja ilyenkor mindig hozzávágta, hogy meg is érdemled.

– Unatkozom, gyere át játszani! – kiáltotta Aleksi.
– Hát jó, de utána kell vennem füzeteket a városban!
Silja átment a fiú szobájába. Mostohatestvére az ágyán hasalt, joystickkal a kezében. Mikor belépett, felcsendült a Mortal Combat jól ismert zenéje. A lány szadistán elvigyorodott, és melléfeküdt. A kezébe kapta a másik joystickot, és oldalba könyökölte Aleksit.
– Ilyen mazochista hangulatban vagy? Hát nem tanultál az előző esetből? – Legutóbb zsinórban háromszor is legyőzte a fiút. Igaz, utána Aleksi ötször is megverte, de annyi baj legyen!
– Na, az nem úgy volt ám! És amúgy sem ér, mert részeg voltam.
– De én is! Na, visszavágó?
– Naná!
Miután kiválasztották a kedvenc játékosaikat, kezdetét vette a harc. Nem tartott túl sokáig, mert Aleksi szinte rögtön a földre terítette Silja harcosát.
– Csalás! – duzzogott tettetetten.
– Nem csalás, fogadd el, hogy jobb vagyok! – vigyorgott a fiú teli szájjal.
– Soha! – kiáltotta a lány harciasan.
Persze megint Aleksi nyert, ahogyan utána még kétszer, de ötödjére Silja diadalmaskodott.
– Hagytalak nyerni – öltött rá nyelvet mostohabátyja, amire a lány felnevetett.

– Hát persze, most is hagytál, mi? – cukkolta Silja, miután tizenegy-tízre álltak – az ő javára. Az utolsó meccset is ő nyerte meg – Aleksi nem kis bosszúságára. A fiú nem értette, hogy veszthetett, Silja pedig elfelejtette megemlíteni neki azt az aprócska tényt, hogy online gyakorolt. Jócskán elszaladt az idő, és miután a lány visszatért bevásárló-körútjáról, fél tíz felé járt. Kimerülten levágódott az ágyára, és a kezébe vette Tim Burton Rímbörtön című verseskötetét, ami mindig kikapcsolta és megnevettette. Egy óra olvasgatás után eszébe jutott, hogy Aleksi, avagy Thor várja őt chaten. Bekapcsolta a számítógépét, és behozta a társkereső oldalát. A fiú öt üzenetet is hagyott neki:

„Szia!
Itt vagy?
Hol vagy??
Várlak ám!”

És a végén egy szomorú fejes smiley. Silja halkan felkuncogott, és gépelni kezdett:
„Szia, bocsi, kicsit elhúzódott a napom… A tied hogy telt?”
„Jól, Mortal Combatoztam a húgommal. Persze én nyertem!” – érkezett a válasz, amire Siljából kitört a nevetés. Hát persze, csak szeretnéd! Ciki bevallani, hogy a húgod legyőzött, mi?
„Nagyon szeretheted a húgodat.”  
„Igazából csak a mostohahúgom, csak nem akartam ezzel kezdeni, mert hát érted… ez a legtöbb pornóban is kedvelt téma. De nincs köztünk semmi olyan.”
Silja kis híján megfejelte az asztalt. Na basszus!

„Nem tudom, nem élek pornókkal. És hát persze, hogy neem, dehogyis!”
Aleksi válasz gyanánt csak egy nyelvöltögetős smileyt írt, majd kis lemaradással így folytatta:
„Nem? Szívesen megnézek veled párat, ha szeretnéd… Na jó, komolyabbra fordítva a szót, tényleg nagyon fontos nekem a húgom. De gyerekkorunktól fogva testvérekként nevelkedünk.”
Silja kissé csalódottan felsóhajtott. Persze, mit is várt… Ha tetszene is neki ő, akkor sem vágná maga alatt a fát, és nem írná neki, hogy bejön, hisz azon van, hogy felszedje Sanoját.
„Kösz, kihagyom a lehetőséget. Értem, de nem vagytok igazából vér szerinti tesók.”
„Nem, de érted… olyan nekem, mintha a húgom lenne, és én is olyan vagyok neki, mintha a bátyja lennék. Tényleg, a te bátyádról mit kell tudni?”
„Imádom őt, nagyon jóban vagyunk, ő egyben a legjobb barátom is. Amúgy egy tahó, de én így szeretem.”
„Össze kellene ismerkedned a húgommal, ő is tahónak tart engem.” – Aleksi három nevetős fejjel kísérte a választ.
Siljából kitört a nevetés – nem bírta tovább. Ilyen már nincs!

„Miért lennél az? Nekem nem tűnsz annak.” Persze attól még annak tartotta, de jó értelemben.
„Hát, én se tartom magamat annak, úgyhogy nem tudom. Örök rejtély marad…”
– Képzeld, Sanojával levelezem! – kiabálta át neki Aleksi.
– Hajrá, bátyó! – kiáltott vissza.
– Ő legalább nem tart tahónak, mint egyesek!
– Mert még nem ismer! – vágott rögtön vissza, majd gépelni kezdett:
„Írtad, hogy egy komolyabb kapcsolatod volt… Miért lett vége? Persze, ha nem publikus, megértem, nem kell rá felelni, csak érdekel.”
„Ő szakított velem… azt mondta, hogy nem érek fel a szintjéhez, és lelépett egy atomfizikussal.” – A fiú egy fintorgós fejet szúrt be.
„Óó… Sajnálom.” – Ezt nem is tudta, mármint hogy a lány azt mondta neki, nem elég okos. Ettől csak még jobban utálta Aleksi ex-barátnőjét. – Nekem nem volt még soha senkim… De ezt írtam is.
„Nem is vágytál soha senkire? Ne haragudj, ha már megkérdeztem, de nem emlékszem, a memóriám se a régi. Sőt, azt már írtam, hogy a memóriám se a régi?”
Silja megcsóválta a fejét – szerette Aleksi fárasztó humorát, de néha sok volt belőle.
„Dehogynem, sőt… Ha tudnád, milyen szeretethiányom van…”
„*virtuálisan megöleli és megsimogatja a fejét*” – írta a fiú. – „Most már jobb?”
„*hozzábújik*” – válaszolt, és elképzelte. Elégedetten felsóhajtott, és magához szorította a plüsskutyáját.
„Ezek szerint jobb. Örülök. Szívesen meg is látogatnálak valamikor, hogy ezt az ölelést személyesen is átadhassam, csak Helsinki nincs túl közel…”
„Annyira végül is nincs messze… Kábé másfél óra. Meg szoktam olykor lejárni Hankóba, mert ott lakik nagynéném és unokatesóm. És kedves tőled, most nagyon jól jönne egy…” – Főleg tőled.
„*még szorosabban megöleli*”
Silja szíve megmelengett ettől, és felsóhajtott.

„*lehunyja a szemét, és simogatni kezdi a haját*”
„Csak a húgom ne féltékenykedjen! Ő szokta mindig a hajamat piszkálni… Bár most te vagy a listán az első helyen *teljesen magához szorítja*”
„Még a végén féltékeny leszek a húgodra. *jól érzi magát*” – ide egy nevetős hangulatjelet biggyesztette, és még erősebben szorította magához a plüssét.
„*ő is, a kezét lassan a derekára csúsztatja* Mesélj még valamit magadról!”
Mit meséljek?”
Hmm… Nem muszáj mesélni. Lehet mást is csinálni. *belemarkol a fenekébe*”
Silja szeme kikerekedett. Most tényleg? Aleksi chaten akar vele…? Vagyis Sanojával. Pedig kezdett benne bízni, hogy Aleksinek nem erre megy ki a játék… Hogy nem csak szexelni akar, hanem tényleg komoly kapcsolatot keres.

„*pofonvágja*”
„Oké, oké, nyugi! *Azonnal elereszti és ellép tőle* Bocsi, nem gondoltam komolyan… csak kíváncsi lettem, mit reagálnál.”
Aha, persze, kíváncsi, mi…? – A lány megcsóválta a fejét.
„És mire számítottál?”
„Igazából ezt reméltem. Mint már mondtam, nekem nem olyan lány kell, aki nyomban a karjaimba veti magát, mert ő úgysem venne komolyan… hanem olyan, akinek el kell nyernem a bizalmát.”
Silja szkeptikusan fogadta Aleksi válaszát. Hát persze. Mindenesetre, ha ezt tényleg így gondolja, akkor ez azt jelenti, hogy benőtt a feje lágya.
„Tetszik a hozzáállásod. Remélem, komolyan is gondolod, mert őszintén, elbizonytalanítottál. Tudod, már sok pasi próbálta ezt beadni nekem, mikor csak meg akart húzni…”
„*a szívére teszi a kezét – mármint a sajátjára, ne értsd félre!* Ennél komolyabban még semmit sem gondoltam.”
A lány felkuncogott.

„Hát jó, remélem, tényleg így van… Visszatérve a kérdéshez: szeretem az áfonyás sütit.”
„*gondosan feljegyzi magának* Akkor majd viszek neked, ha egyszer esetleg összefutunk személyesen is.”
„Kedves tőled. Most pedig te jössz, most te mondj magadról egy dolgot!”
„Szeretnék egy kutyát, de nem tudom, hogy apa mit szólna hozzá.”
„Én meg földigilisztákat tartottam kiskoromban. Ugye milyen cuki?”  
„Hú, az tök guszta! Én meg szeretek pecázni *vigyorog*”
„Legalább ne vallanád be! *nevet* Azt hittem ötévesen, hogy a szomszéd macskája tud beszélni.”
„Ó, ezt tudom, mesélte a szembe szomszéd kutyája *még szélesebben vigyorog* Ötévesen olimpikon akartam lenni.”
„Azért jársz tesi-szakra most, nem? Hm, nekem a Walking Dead a kedvenc sorozatom.”
„Ó, az fasza! Nekem is!! Daryl a legnagyobb arc!”
„Nem mondod? Nekem is ő a kedvencem, imádom!! És te túlélnéd a zombiapokalipszist?”
„Ha én sem, akkor senki! *büszkén kihúzza magát*”
„Micsoda férfi!” – Silja ide két nevetős smileyt toldott.
„De gondolom te is jó esélyekkel indulsz, hiszem említetted, hogy sportolsz. Tényleg, mit?”
A lány eltűnődött. Ha azt írja, hogy vív, lehet, elkezd gyanakodni…

„Edzőterem, meg bicikli szép időben” – válaszolta. Ez nem is volt hazugság, hiszen régebben tényleg járt fitneszterembe, és biciklizni is szeretett.  
„Hmm… akkor még megtanulsz bánni valami fegyverrel, és akkor együtt megölünk minden járkálót!”
„Jól hangzik… Viszont tudod, mi hangzik még jól? Az alvás. Most megyek, szép álmokat neked, örültem a beszélgetésnek!” – köszönt el, mert már valóban nagyon kimerültnek érezte magát. Aleksivel még chaten keresztül is csak úgy repült az idő.
„Jó éjt, Sanoja! Álmodj rólam!” – Aleksi egy kacsintós smileyval búcsúzott.
„Szia, jó éjt!” – köszönt el, majd azon nyomban kikapcsolta a számítógépét. Már ahhoz sem volt ereje, hogy elvonszolja magát az ágyáig. Az asztalra borult, és a fejét a karjába temette. Ez a nap rendkívül kimerítette, és nem akart semmi mást, csak aludni… Pár perc múlva kopogtattak az ajtaján. Csak egy elhalt nyöszörgésre futotta, ahhoz sem volt energiája, hogy feleljen.

– Silja…? – Ismerős hang szólította meg, de túl fáradt volt ahhoz, hogy beazonosítsa a tulajdonosát. Bizonyára Aleksi, jött, hogy eldicsekedjen neki Sanojával.
– Alszol már? – kérdezte, majd hallotta, hogy lépdel felé.
A lány fel akart nézni rá, de még ahhoz sem volt elég ereje, hogy egyáltalán kinyissa a szemét. A fiú ekkor óvatosan végigsimított a haján, amire beleborzongott az érintésébe, és elmosolyodott.
– Így el fog zsibbadni a nyakad… Na, gyere szépen! – A fiú óvatosan a karjába emelte, és az ágyhoz lépett vele. Gyengéden lerakta rá, de Silja nem akarta, hogy a fiú elmenjen. Erőtlenül utána nyúlt, és megszorította a csuklóját.
– Ne… Maradj – suttogta.
– Szóval mégsem alszol. – A lány hallotta a hangján, hogy mosolyog, majd a matrac besüppedt, ahogy Aleksi leült mellé.
– Félig – ásított nagyot Silja, és a fiú felé fordult. – Aludj velem…
– Sanoja féltékeny lesz – felelte Aleksi nevetve, végül mégis odafeküdt a lány mellé.
– Nem érdekel… Most szükségem van rád. – Silja közelebb húzódott Aleksihez, és tétován átölelte. A fiú halkan felsóhajtott, amire fogadott húga megsimogatta a hátát.
– Hosszú volt ez a nap – hagyta végül helyben, és ő is átkarolta a lányt.
– Aludj jól, Silja! Rád fér.
– Szeretlek – suttogta a lány elhalón, és megpuszilta Aleksi arcát. A nyakába fúrta a fejét, és beszívta a fiú szappanillatát. Összegömbölyödött, és legszívesebben hangosan dorombolt volna, olyan jól érezte magát a karjában.  
– Én is téged – felelte Aleksi ugyanolyan halkan, és Silja elmosolyodott. Egyszerűen elfogadta a szavakat, és nem agyalt azon, hogy a fiú testvéri szeretetet ért-e alatta, vagy valami mást. Elégedetten felsóhajtott, és lehunyta a szemét. Pár percen belül pedig már az álmok birodalmában járt. Még sohasem aludt olyan nyugodtan, mint most.  
Vélemények:

8 megjegyzés :

  1. Csajok ez is szuper lett! Tűkön ülve vártam ezt a részt és nem csalódtam. Várom a kövit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen! :) Igyekszünk hozni! :)

      Törlés
  2. Jaj, ez tündéri rész volt *.* Nagyon szerettem, mert olyan kis... aranyos. Mindenki élvezi azt, ami épp van, és nem gondolja túl. Csak nagyon féltem Silját, hogy megüti majd a bokáját, ha sokáig folytatja a társkeresős játékot :/ Félek, hogy lebukik, és Aleksi mérges lesz rá. De remélem, ez nem fog bekövetkezni, vagy ha igen, akkor valami izgalmas és pozitív végeredménnyel.
    A legcukibb a vége volt, annyira jó lehet, hogy összebújnak!
    Egyszóval nagyon szívet melengető volt az egész, várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük neked is! :) Igen, ez most kicsit olyan átvezető-rész volt, de kell ilyen is :) Nos, igen, majd kiderül, mi lesz, bár Aleksi békés fajta. :D Igen, a cége tetszett nekem is legjobban. :3 Folytatás pedig érkezik! :)

      Törlés
  3. Gyerekek!
    Ez csodás volt, mikor elolvastam a Walking Dead-es részt nagyon nevettem! :D Elkapjátok tőlem Luna :"D És igen egyet kell értenem Aleksiékkel Daryl a legjobb (éslegszexibb) *-*
    Na de ivsszatérve a részhez, nagyon jó volt, nagyon tetszett. Remélem, hogy nem fog ez az egész kiderülni, vagy ha kiderül legalább jó értelemben fog, és nem úgy, hogy Aleksi és Silja végleg összevesznek :/
    Siessetek a kövivel!
    Ölel; Ariana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszii! :)) A Walking Deadet nem hagyhattuk ki, mikor elkezdtem nézni én, Luna a sorozatot, mindjárt eszembe jutottak Aleksiék, hogy nekik is mennyire tetszene. :D
      És nem áruljuk el. ;-)
      Ölel: Luna és Maiev

      Törlés
  4. "– Szerintem jobban járnátok, ha hagynád pihenni. Az többet segítene rajta" --> valaki féltékééééékeny :3 3:)
    "Pedg igazán levehetnéd őket… – jegyezte meg a lány magában." --> egyertértek :3 *.*.*.*.*.*
    "Azta, jogi kar? Akkor te ilyen okos csaj vagy, igaz? " --> őrült logika ×D
    "Ideális nő? Aki nem ver át, csinos, és szeret hülyülni meg persze hűséges." --> gonosz leszek Silja, de az elsőn megbuktál :P
    "de nem emlékszem, a memóriám se a régi. Sőt, azt már írtam, hogy a memóriám se a régi?" --> neee ×D ez a gyerek fáj nekem ×D komolyan ×D <3
    "Silja szeme kikerekedett. Most tényleg? Aleksi chaten akar vele…?" --> hát szegény, már ki va n készülve ×D
    "– Így el fog zsibbadni a nyakad… Na, gyere szépen! – A fiú óvatosan a karjaiba emelte, és az ágyhoz lépett vele." --> aaaawww de cuuuuki *.*.*.*.*
    Jaaaaj olyan cukik, hogy aaawww.... bocsi, hogy nem tudok bővebb, és értékelhetőbb reakciót írni, de egyszerűen ez a két ember ezt hozza ki belőlem :D
    ééééés most olvasom tovább :3 3:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "valaki féltékééééékeny :3 3:)" - Hát igen, van benne valami... :D
      "őrült logika ×D " - Aleksitől ne várj mást ^^
      "gonosz leszek Silja, de az elsőn megbuktál :P" - Hát igen... de nem azért tette.
      Az a karbaemelős jelenet valóban édes lett, élveztük leírni. ^^
      És köszi!! :)

      Törlés