17. fejezet

Aleksinek nem ment olyan könnyen az elalvás, hiszen ő nem volt annyira álmos, mint Silja, és eléggé felvillanyozta, hogy együtt alszik vele. Többször is felkelt, így igencsak kipihenetlenül ébredt – kivételesen nem az ébresztője hangjára, hanem arra, hogy valaki böködi őt.

– Ébredj, suli, elkésel! – hallotta Silja hangját.

– Bassza meg – kommentálta álomittas hangon, és megdörzsölte a szemét. Semmi kedve nem volt kikászálódni a lány ágyából, pláne, amikor eszébe jutott, hogy gyakorlati órái is lesznek már. – Könyörülj… – húzta a fejére Silja takaróját.

– Gondolj arra, hogy randid lesz órák után – húzta le róla a lány a takarót, majd megcsiklandozta az oldalát. Ezt nagyon utálta, de hatásos volt fogadott húga módszere, mert rögtön felélénkült és felpattant.

– Igen, a randi… azt hiszem, akkor nem ártana majd lezuhanyoznom az edzés után – nevetett fel.

– Hát igen… Ne szúrd el! – veregette hátba a lány, és visszafordult a másik oldalára. Ez nem ér! Ő bezzeg alhat még.

Sietve megmosakodott és felöltözött, belehajított az edzéshez használt táskájába egy füzetet és egy tollat, és kisvártatva már a buszmegállóba rohant. Éppen hogy elérte a buszt, és lihegve lehuppant az első szabad helyre. Szépen is kezdené a félévet, ha egyből az első napon elkésne… nem mintha olyan lelkiismeretesen bejárt volna, a legtöbb haszontalan előadást ki szokta hagyni, de a legelső héten mégsem illene!

Szerencsére csak négy órája volt, bár ebből kettő – ráadásul az utolsó kettő – gyakorlati, amin jócskán kifáradt. Hiába, már egy ideje nem volt konditeremben, és ez sajnos meglátszott a teljesítményén is. Azért még így is benne volt a legjobb ötben. Az első két órát pedig jóformán végigaludta, de azért igyekezett jegyzetelni.

A fárasztó egyetemi nap után gyors lezuhanyozott a fiúöltözőben, és előhalászta a táskájából a „randizós” ruháját – egy sötétkék, sajnos ugyancsak gyűrött inget és a farmerjét. Abban is ment iskolába, azt nem akarta átcserélni. A pólót is csak azért vette át, mert mégsem akart „Keep calm and kill zombies” feliratú felsőben mutatkozni a lány előtt. Biztosra vette, hogy Sanojának tetszene, de most nem vele randizott. A másik lányról jóformán nem tudott semmit, szóval nem kockáztatott. Az egyetem melletti park szökőkútjánál találkoztak, és Aleksi már tíz perccel a megbeszélt időpont előtt ott volt. Türelmetlenül pislogott az órájára, és a járókelőket fürkészte. Mikor bukkan fel a lány? Vajon megismerné messziről? Képet elvileg látott róla, ugyanakkor zavarta, hogy még a valós nevét sem tudja.

Hamarosan egy csinos, hosszú, vörös hajú lány tűnt fel előtte, aki magabiztosan elindult felé. Végigmérte, és elsuttogott magában egy „váót”, mert a lány igazán dögös volt – pont az esete. Combközépig érő, feszülős, fekete szoknyát, és mélyen dekoltált, szintén testhez álló, sötét blúzt viselt. Az ajkai vérvörösre voltak rúzsozva, a szemét feketével húzta ki. Hm, ez már igen! Nem bírta ki, hogy rá ne vigyorogjon.

– Csak nem Empress Loreleihez van szerencsém? – szólította meg a társkeresős felhasználónevén, és lelkesen felé lépett. Hízelgett az egójának, hogy a lány az ő kedvéért öltözött így ki.

– És te pedig a nagy Thor lennél, nem igaz? – pillantott rá a lány csábosan. Úgy tűnt, hogy ő is tetszik neki, amitől ugyancsak megnőtt az önbizalma. Akaratlanul is kihúzta magát, hogy még nagyobbnak és izmosabbnak tűnjön. 

– Ki más? A mennydörgés és a vihar istene személyesen! – harsogta büszkén.

– Hm, le sem tagadhatnád! – mosolyodott el a lány csábosan, majd üdvözlés gyanánt puszit nyomott az arcára, azaz a szája mellé pár milliméterre. Aleksinek kedve támadt lekapni őt, de türtőztette magát. Ugyanakkor kicsit meglepődött azon, hogy ilyen merész Lorelei.

– Egyébként Aleksi Valkoinen a becses nevem, és a tiéd, szép ifjú hölgy?

– Lori – vonta meg a lány a vállát mintegy mellékesen. – És merre viszel el engem?

– Merre szeretnél? – vigyorgott rá vissza a fiú. Egyszerűen képtelen volt máshogy tenni, a lány öröme túlságosan ragadósnak bizonyult. – Vagy legyen meglepetés?

– Én tudok egy jó helyet… Tetszeni fog, azt garantálom! – indult el a lány, és ő követte. Hm, vajon hová akarja vezetni őt? A magabiztossága mindenesetre tetszett neki. Végre egy lány, aki kellően talpraesett!

– Csak nem egy elhagyatott sikátorba viszel, ahol azt teszel velem, amit csak szeretnél? – tippelgetett viccelődve.

– Hogy találtad ki? A francba, most lebuktam – sóhajtott fel színpadiasan, és meglebbentette hullámos tincseit. A hajából erős parfümillat áradt, ami nem annyira nyűgözte le, mert nem szerette az erős szagokat, akkor sem, ha kellemesek. – De ne mondd, hogy ellenedre lenne! 

– Attól függ. Ha te vagy a baltás gyilkos, aki ártatlan kisfiúkat erőszakol meg… – Aleksi önkéntelenül is felidézte a tegnapi estét Siljával. Mostohatestvérével egyértelműen viccnek és játéknak hatott a beszélgetés, ezzel a lánnyal viszont… kinézte belőle, hogy valóban egy kihalt helyre viszi, ahol nekiesik. Hmm… a gondolat mindenesetre nem tűnt taszítónak. Iszonyat régen volt nővel, pláne ilyen vonzóval.

– Te? Ártatlan kisfiú? Inkább nekem kéne félnem tőled, nem? Még a végén nekem esel ott a tisztás közepén… Hopp, most elszóltam magamat!

Szóval egy tisztás. Rosszat sejtett, vagyis, a régi énje örült volna, mint majom a farkának, ha egy lány így felkínálja magát. De megváltozott, már komoly kapcsolatot keresett. Azért ment utána, mert kíváncsi volt.

Hamarosan, körülbelül negyedóra gyaloglás után megérkeztek a kiszemelt helyre. A lány előszedett az oldaltáskájából egy kis pokrócot, és leterítette a földre. Ráült, amire a fiú követte példáját. Egész hangulatos volt itt, a fák alatt.

– Milyen romantikus helyre hoztál – állapította meg. Silja ízléséhez jobban passzolt volna ez a kis mező. De miért jut állandóan eszébe a mostohatestvére?

– Hát, ha már randi, és te elfelejtettél rózsát hozni… Viccelek, francba a rózsával! – A lány közelebb csusszant mellé, és kacéran rápillantott.

– Nem akartam, szép hölgy, hogy a tüskéi megszúrják a kezedet – próbálta Aleksi menteni a menthetetlent, és poénból úriemberesre vette a formát. – Az méltatlan lenne.

– Ezt a buzis szöveget… Inkább maradj csendben, különben befogom a szád! – Lori megfogta az állát, és közelebb hajolt hozzá.

– És mégis mi módon gondoltad? – A fiú állta a kihívó pillantását, sőt, el is vigyorodott. Cseppet sem zavarta, hogy a lány így leszólta a válaszát, mert a gesztus azonnal elbűvölte. Szépnek találta a vonásait, különösen a telt ajkát. Milyen érzés lenne megízlelni?

Ám még mielőtt átgondolhatta volna, érezte, hogy a lány szája az övére tapad. Egy kissé meglepődött, de azon nyomban utána kapott, és szenvedélyesen visszacsókolta. Hajtotta a vére, egyszerűen túl rég volt már ebben része… Leszámítva Silját. A francba is! Miért jut eszébe ilyen helyzetben is a mostohatestvére? Épp egy dögös csajjal smárol, és erre Silján kattog, hogy mennyire más volt az ő csókja – sokkal érzékibb és intenzívebb. Újra át akarta élni, és akaratlanul is azt képzelte, hogy Lori a mostohahúga. Abban a pillanatban szinte megtízszereződött a vágya, és ezt igen furcsának találta. Egy perverz állatnak érezte magát, de nem érdekelte.

Beletúrt a lány hajába, és a másik kezével magához vonta. A Lori bőréből áradó parfümtől kezdett teljesen elkábulni, ami kissé kizökkentette a képzelgéséből; Silja sohasem használt ilyen erős pacsulit. De megmakacsolta magát, és végigsimított az oldalán. Annyira hiányzott neki ez az érzés, hogy valakit így a karjában tartson… A vágya csak tovább nőtt, amikor a lány hozzásimult, és önkéntelenül is beleharapott az ajkába. Lorit ez még inkább feltüzelhette, mert belemarkolt a combjába. Ettől teljesen kész lett, és felnyögött. Hát igen… Ugyancsak régen volt már lánnyal, és kezdett meglehetősen kényelmetlenné válni a nadrágja… Nem volt ura önmagának, amikor ezek után megragadta Lorit a vállánál, és lenyomta a fűbe. Fölé hajolt, és a csókjai egyre hevesebbé váltak. A keze lassan lejjebb csúszott, és benyúlt a lány pólója alá. Lori ekkor felszisszent, majd teketóriázás nélkül megfogta nadrágon keresztül a férfiasságát. Erre nem számított, de nagyon is, sőt, túlzottan is tetszett neki… Alig várta, hogy lekerüljön róla a ruhadarab. Ezzel egy időben ő is megmarkolta Lori pólóját, és egyetlen határozott mozdulattal kibújtatta belőle. A lány alatta mindössze egy vörös, csipkés melltartót viselt, mintha készült volna erre a forgatókönyvre.

– Azt a rohadt… Baromi szexi vagy – mormogta, és kigombolta a nadrágján a gombot. Lori ekkor elmosolyodott, majd lehúzta a sliccét, és becsúsztatta a kezét a boxerébe.  

– Te sem panaszkodhatsz…

Aleksi mély torokhangon felnyögött, és egy pillanatig azt hitte, már a lány érintése elég ahhoz, hogy elélvezzen. De nem, uralkodnia kell magán, az igen kellemetlen volna…

– Már kibaszott régóta nem voltam senkivel…

– Majd én kezelésbe veszlek… – A lány eldöntötte a földön, és elé térdelt. Elmosolyodott, majd végre kiszabadította lüktető férfiasságát az alsónadrág kínzó fogságából, és lassan hajolni kezdett felé. Iszonyatosan akarta, rettenetesen vágyott rá, ám ekkor hirtelen kívülről látta magát. Komolyan ezt akarja megint tenni? Hisz nem is ismeri a lányt, és ő komoly kapcsolatot akar. De nagyon úgy tűnik, hogy Lori nem… És azt sem érezte fairnek vele szemben, hogy Silját képzeli a helyére. Ez így sehogyan sem volt jó.

– Várj… – fogta meg a fejét.

– Mire? Te akarod kezdeni? Arról is lehet szó. – A lány nyomban kibújt a szoknyájából, közszemlére téve csipkemintás combfixét. Tényleg készült…

Aleksi nagyot nyelt, és próbált a helyzet ura maradni. A francba is! Irtózatosan kívánta a lányt, azaz nem is a lányt, hanem magát az aktust. Nem. Elhatározta, hogy meg fog változni.

– Te nem is akarsz komoly kapcsolatot, igaz? – Ez a kérdés nagyon hülyén hangzott, hiszen egyértelmű volt rá a válasz.

– Én nagyon is komolyan akarom, amit akarok – búgta Lori sokat sejtetően. 

– Bocs, de nincs nálam pénz. – Aleksi felhúzta magán a nadrágját, majd feltápászkodott. Hatalmas önuralomra volt szüksége, hogy ezt megtegye, de úgy érezte, így helyes. Sajnálta, hogy ismét csalódnia kellett, de ez van. Marad a pornó. Sarkon fordult, és vissza se nézve faképnél hagyta a lányt.

Persze, az egész túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen… számítania kellett volna rá, hogy a lányok között is bőven akadnak, akik erre használják a társkeresőt. Aztán eszébe jutott Sanoja, aki még a viccelődését is virtuális pofonnal jutalmazta. Az a lány biztosan nem ilyen ribanc, mint Lori. Felsóhajtott. Hirtelen bűntudata támadt, mintha megcsalta volna őt, holott egyáltalán nem is jártak! Éppenhogy csak ismerkedtek. De mégis… mennyire hülyeség azt gondolnia, hogy máris elkezdett kötődni hozzá? Egyáltalán nem bánta meg, hogy visszautasította Lorit. Még a végén tényleg pénzt kért volna a menetért, simán kinézte belőle. Neki egy olyan lány kell, akinek nem csak a teste számít. Akivel egy hullámhosszon van, akivel el tud hülyülni. Aki olyan, mint Silj… Sanoja. Na basszus! Mi a jó bánatért kattog ennyire rajta, és miért képzelte a lány helyére?! Ez tiszta beteges… Mindenesetre Silja most büszke lesz rá. Mindig is elítélte őt az egyéjszakás kalandjai miatt, teljesen jogosan. Ezt már ő is belátta. Lehet, hogy maga a randi balul sült el, de összességében mégis így járt jobban.

Otthon szokatlan nyugalom fogadta, majd hamar rájött, miért. Édesapja még nem ért haza az útról, Nitta dolgozott, Lukas meg minden valószínűség szerint a szobájában kockult. Silja pedig bizonyára olvas, vagy esetleg elment Lucyvel valahová… amikor azonban elsétált a lány szobája előtt, szokatlan hangok ütötték meg a fülét. Aleksi mozdulatlanná dermedt. Silja csak nem sír? Óvatosan bekopogott. Fogadott húga egy fojtott „Szabaddal” felelt, amire benyitott. A lányt az ágyán találta, összegömbölyödve, a kispárnáját szorongatva. Halkan sírdogált; igazán szívszorító látványt nyújtott. Bánat öntötte el lelkét, és rögtön felmászott mellé az ágyra.

– Minden re… – Persze… hogyan is lehetne minden rendben? Hülye kérdés. – Mi a baj?

Silja csak megrázta a fejét, és rögtön a nyakába borult. Még hevesebb sírás tört rá; nem úgy tűnt, mint aki képes kinyögni egy értelmes mondatot. Most hiába faggatja, először le kell nyugodnia. A karjába zárta fogadott húgát, és gyengéden simogatni kezdte a hátát és a haját. Úgy vélte, a néma kitartással többet segíthet rajta, mintha semmitmondó „minden rendben lesz”eket suttogna neki. Aggódott érte. A végtelenségig kiegyensúlyozott lány az utóbbi időben olyan szélsőségesen viselkedett, amit nem tudott mire vélni. Silja persze minduntalan azt bizonygatta, hogy semmi baja, de egy idő után már nem tudott hinni neki. Mégsem faggatta – majd beszél róla, ha szeretne.

– Ne haragudj, csak ez az egész… Minden. Nem akarom, hogy elmenjetek! Nem akarom… – sírta a lány, és belekapaszkodott a vállába. Felnézett rá kisírt, zöld szemével, amire ő is végtelenül elszomorodott. Bármit megtett volna azért, hogy Silját újra mosolyogni lássa.

– Találunk megoldást – ígérte, és magához szorította.

– Ne haragudj… – törölte meg a lány az arcát. Szipogása csitult, és légzése hamarosan egyenletessé vált. – Hogy ment a randi? – kérdezte tőle, miután lenyugodott.

– Felejthetően – vonta meg Aleksi a vállát. – A csaj rám mászott, én meg otthagytam. Még a végén annyit fizettetett volna velem, amennyit egész életem során nem fogok keresni!

– Rád mászott? – kerekedett ki a lány szeme, és kifújta az orrát. – És te otthagytad?! –  Silja úgy nézett rá, mintha legalábbis azt jelentette volna be, hogy mától egy korty alkoholt sem iszik.

– Ott – biccentett a fiú. – Nem kurvákra van szükségem. – Ahogy kimondta, büszkeség töltötte el. Határozottan jól döntött.

– De hát te eddig sohasem utasítottál el egy lányt sem. Mi történt, jól vagy? – Silja a homlokára csúsztatta a kezét.

– Látnod kellett volna… szerintem a rendőrség körözi illegális prostitúcióért – dünnyögte a fiú. Silja felkuncogott, amire mosoly terült szét az arcán. Annyira szép volt így a lány.

– Jól áll a mosoly – nyúlt az álla alá, maga sem értette, miért. De abban a pillanatban így tűnt természetesnek. Silja szemébe nézett, de szinte nyomban elkapta a pillantását.

– És ez neten keresztül nem jött le? – kérdezte kitérően, még mindig hitetlenkedve.

Aleksi eltűnődött, és eleresztette mostohahúgát. Tulajdonképpen nem igazán leveleztek egymással, főleg nem annyit, mint Sanojával. Tényleg, vajon a lány online van? Megrázta a fejét. Most szüksége van rá Siljának.

– Neten nem beszéltünk arról, ki miből keresi a pénzét – válaszolta végül viccelődve.

– Büszke vagyok rád – szólalt meg végül Silja némi hallgatás után. – Tényleg kezdesz megváltozni.

Aleksi elmosolyodott, és eltűnődött. Valóban. A régi Aleksi nem hagyta volna faképnél a lányt. Teketóriázás nélkül lefeküdt volna vele, és meg sem bánta volna utólag, sőt, büszke lett volna magára, hogy egy ilyen jó csajt megfektetett. Az új Aleksi viszont pontosan tudta, hogy egy ilyen lánnyal nem építhetne közös jövőt. Lori valószínűleg fűvel-fával megcsalná, és kinevetné azért, mert hosszú távra tervez. Nem. Neki olyan kell, aki komolyan vesz egy kapcsolatot, és többet akar egy jó szexnél.

– Igyekszem – biccentett. Kellemes érzés töltötte el, hogy Silja így vélekedik.

– Hajrá, remélem, Sanojával nagyobb sikerrel jársz! – veregette hátba a fogadott húga.

– Én is nagyon remélem… ő mindenesetre érettnek és megfontoltnak tűnt az eddigiek alapján.

– Sok sikert hozzá! – biccentett Silja. Ekkor csengetés hangja ütötte meg a fülüket, amire felpattantak. Ám Lukas megelőzte őket – hallották, hogy valósággal kirobban a szobájából, és lerobog az ajtóhoz. Biztos Lucy lesz az. Sejtésük beigazolódott, amikor odalentről meghallották a lány lelkes köszönését.

– Csak ezt ne… Remélem, nem jöttek össze – morogta Silja az orra alatt.

– Szerintem jót tennének egymásnak – ellenkezett Aleksi. – Mindkettejüknek kell egy biztos pont, és megadhatják egymásnak.

Silja csak megvonta a vállát.

– Na jó, én megyek kajálni valamit. Te is kérsz?

– Jó hogy! – vidult fel egyszeriben Aleksi, és követte a lányt a konyhába. Sanoja még várhat. Első a kaja!

~~*~~

– Öhh… Ne haragudj, nem pakoltam el – vakarta meg Lukas kissé zavartan a tarkóját, amikor Lucy belépett a szobájába, és megbotlott egy ruhakupacban.  

– Nem tesz semmit… láttad az én szobámat is – nevetett fel. Igazából még otthonosnak is találta a fiú szobájában uralkodó káoszt. Lukashoz nem is passzolt a katonás rend, az teljesen művinek hatott volna.

– Miért jöttél? – tette fel a kérdést a fiú némiképp gyanakodóan, de halvány mosollyal. Mintha örülne annak, hogy meglátogatta.

– Csak gondoltam, benézek hozzád – mosolygott rá Lucy. – Illetve, lenne egy kérdésem is. – Ez azóta foglalkoztatta, hogy megnézte a darabot, majd a világítótoronyban ők is elkezdtek színészkedni.

– Tudtam, hogy van valami hátsó szándékod… Nos, ki vele! – Lukas keresztbefonta a karját a mellkasa előtt, és fürkészően nézett a szemébe.

A lány az ajkába harapott. Pontosan ettől félt, hogy a fiú azt fogja gondolni, hogy csak ki akarja őt használni… de ha már ostoba módon egyből felhozta a témát, nem visszakozhat.

– Örülnék, ha esetleg eljönnél velem a színjátszó-körbe – felelte óvatosan.

Lukas hosszú pillanatig felvont szemöldökkel, megrökönyödve meredt a szemébe, majd megrázta a fejét.

– Ezt remélem, te sem gondoltad komolyan… – Lehuppant az ágyára, és kibámult az ablakon. Lucy számított hasonló reakcióra, fel volt készülve rá, de mégis, a lelke mélyén bízott benne, hogy a fiú esetleg vele megy. Felsóhajtott, de nem engedte, hogy a csalódottság legyűrje. Leült Lukas mellé, és óvatosan megérintette a kézfejét.

– Nem hiányzik, hogy egy kicsit kimozdulj itthonról? – kérdezte csendesen. Lukas enyhén megvonta a vállát.

– Nem érdekel. Már megszoktam. Most pedig hagyj. Ha csak ezért jöttél, akkor… – húzta el a kezét. Lucy azonban utána kapott, és megszorította az ujjait.

– Elsősorban azért jöttem, hogy láthassalak – válaszolta, és mélyen a fiú szemébe nézett. Az igazság ez volt. Lukas a közös órák során nem szólt hozzá, mintha a csoporttársaik előtt szégyellte volna, hogy szóba áll valakivel. Vagy talán önmaga előtt szégyellte. Lucy viszont nagyon is vágyott a társaságára, különösen a világítótoronyban történt események után. Hiányzott neki a fiú: a hangja, az arca, a közelsége, az érintése… Lukas halványan elmosolyodott.

– Csak nem hiányoztam? – kérdezte némileg hitetlenkedve, és összekulcsolta az ujjaikat.

– De igen… kínzó volt, hogy a suliban minden órán láttalak, de áradt belőled, hogy nem akarsz beszélni velem.

– Mert attól tartottam, hogy te nem… hogy te… – Lukas nehezen ejtette ki a szavakat, majd ismét megrázta a fejét, és felnézett rá.

– Hogy én? – A lány várakozóan, türelmesen pillantott rá.

– Hogy te nem azt érzed, amit én – motyogta Lukas, és arcát elöntötte a pír.

Lucy lélegzete elakadt. Ez Lukast ismerve felért egy vallomással… vagy csak ő szeretné olyan kétségbeesetten, hogy a fiú szeresse őt?

– Az attól függ, hogy mit érzel – felelte, és lágyan kisimított egy tincset Lukas homlokából.

A fiú rámosolygott, majd az arcára simította a tenyerét, és hüvelykujjával megcirógatta a járomcsontja feletti, érzékeny területet. Lehunyta a szemét, olyan jólesett neki az érintése. Lukas nem szólt semmit, csak lassan a szájához hajolt, és finoman, tartózkodva hozzáérintette az ajkát az ajkához. A lány gerince mentén kellemes hideg szaladt végig, és boldogan felsóhajtott. Még mindig nem merte elhinni, hogy ez valóban vele történik. Olyan hosszú ideje érezte reménytelennek az érzéseit, és most úgy tűnt, hogy Lukas viszonozza őket… mintha egy álomban járna. Átölelte a fiú nyakát, majd óvatosan megcsókolta, mintha attól tartana, hogyha túl heves, megtörik a varázs. Ám Lukas felbátorodott: keze felsiklott a hátán, és belemarkolt a hajába. Csókja egyre hevesebbé vált, és halkan nyögdécselt közben. Ő is ugyancsak élvezte, és nem kevésbé szenvedélyesen viszonozta. A fiú ekkor eldöntötte az ágyon, és felülkerekedett rajta. Pár pillanatig némán néztek egymás szemébe.

 

– És most… mit teszel velem? – kérdezte a lány remegő, ugyanakkor vágyakozó hangon. Lukas hevessége egy kicsit megijesztette, ugyanakkor az ő szenvedélyét is felélesztette.

– Én nem is tudom… – Lukas elvigyorodott, majd a nyakához hajolt. Már attól forróság öntötte el, hogy megérezte a fiú leheletét a bőrén, és amikor belecsókolt a nyakába, elakadt a lélegzete. Egy sóhaj hagyta el ajkát, és nagyot nyelt. Lukas lágy, apró csókokkal halmozta el, és lassan teljesen ráfeküdt. A lány érezte, hogy a szíve menten kiugrik a helyéről, és szorosan magához ölelte őt.

– Ne engedj el… soha…

– Nem is akarlak… – mormogta, majd térdével félretolta a lábát, és közéjük feküdt. Ajkával lejjebb haladt, és immár a vállát puszilgatta.

– Akkor kérlek, gyere el velem – sóhajtotta újra. – Vagy ha nem, akkor bárhova, csak legyél velem…

Lukas ekkor nekipréselte ágyékát az ágyékának, amire mindketten hangosan felnyögtek.

– Ha annyira akarod…

– Szeretném – felelte Lucy alig hallhatóan, és immáron nem teljesen volt világos számára, miről is beszélnek. A színjátszásról, vagy valami teljesen másról…

Úgy tűnt, Lukas számára sem, mert lassan mozogni kezdett rajta. Csípőjét neki-neki lökte, lágyan hullámzott teste az ő testén. Belenyalt a szájába; nyelveik találkoztak egymással, és össze-összefonódnak. Lucy szorosan magához ölelte a fiút; érezni akarta minden porcikáját. Vágyott rá, nagyon is, bár úgy érezte, ennél komolyabbra nincs felkészülve. Ehhez neki még idő kell. Lukasnak viszont nem úgy tűnt… Sőt.

A fiú ugyancsak felbátorodott, és a lány kisvártatva arra eszmélt, hogy a pólója a melltartója szegélyéig van gyűrve, és Lukas épp a hasát csókolgatja. A forróság a testében egy helyre összpontosult, és gerince ívbe feszült a gyönyörtől, ugyanakkor némiképp meg is rémült.

– K… kérlek… – Örült, hogy ennyit ki bír mondani, mert józansága ebben a pillanatban egészen máshová költözött.

– Ne haragudj… – Lukas némi fáziskéséssel visszahajtotta a ruháját, majd fölé hajolt, és megpuszilta a homlokát.

– Semmi baj, csak én még…

– Tudom – biccentett a fiú. – Ha túl sok neked, szólj.

Lucy biccentett, és lágyan megcsókolta Lukast. Tudta, hogy nem tenne vele semmi olyat, ami az ellenére lenne. Bár ez nem is volt ellenére, csak még nem jártak ehhez túl sok ideje.

Jóformán az egész napját Lukasnál töltötte, akivel a továbbiakban inkább zenét hallgattak és filmet néztek. Lucy még sohasem érezte ilyen boldognak magát. Ez volt eddigi élete legszebb napja, és remélte, még sok ilyenben lesz része. 

Következő fejezet