15. fejezet

Lucy lassan elhúzódott Lukastól, aki legszívesebben visszarántotta volna magához. De nem. Már így is messzire mentek, és a fiú igen nehezen bírta visszafogni magát. Kavargó fejjel ellépett tőle, és nekitámaszkodott hátával a falnak, jó egy méterre tőle. Mi a fenét műveltek mégis…? Nem bírt napirendre térni a dolog felett, és próbálta rendezni a gondolatait.

– Csókolóztam… veled – jegyezte meg levegőért kapkodva.

– Igen… – biccentett Lucy kipirult arccal.

Lukas megnyalta az ajkát, és hitetlenkedve megrázta a fejét.

– És te hagytad.

– Hagytam? – A lány jókedvűen felkacagott. – Én kezdtem, ha jól emlékszem.

– Akkor miért toltál el magadtól?

– Meg… megijedtem. – Lucy zavartan elnézett. – Engem még sohasem akart senki, pláne nem ennyire.

– Én sem akartam még senkit ennyire. – Azt nem vallotta be, hogy most került először ilyen helyzetbe. Ugyan akadtak lányok, akik tetszettek neki, de nem mert feléjük nyitni, főleg azok után, hogy úgy elbántak vele. De egyik lány sem érhetett Lucy nyomába. Ő nem csak hogy meseszép volt, hanem okos és jószívű, őt nem rontotta meg a világ fertője. Képes volt meglátni a gyémántot a mocsokban, a szépet a rútban. Teljesen lenyűgözte bájos lénye és a belőle áradó kedvesség. 

– Miért pont engem?

Mert tetszel. Mert gyönyörűnek talállak. Mert te vagy az, akire vágyom. Nem, nem merte ezeket kimondani. Megvonta a vállát, majd felvette a földről a zöld maskarát, és magára kapta.

– Hogy áll?

Lucy megigazította rajta, majd pukedlizett felé, mint egy igazi nemes hölgy.

– Örvendek a találkozásnak, hercegem – mosolygott rá lelkesen.

– Mit szólna egy sétához? – kérdezte Lukas, majd felé nyújtotta a kezét. Lucy megfogta, és kivezette a lányt a balkonra, ahonnan kitűnő kilátás nyílt a tengerre. A zöldeskék hullámok fel-felcsaptak a sziklákra, és a távolban egy hajó sziluettje rajzolódott ki. A levegő friss volt és üdítő, és a szél lágyan fújdogált. A napot egy felhő takarta el éppen. Az ég haragos szürkeszínt öltött magára, vihar reményével kecsegtetve. A lány tekintete a távolba révedt. Lukas még sohasem volt olyan boldog, mint most – ebben a pillanatban úgy érezte magát, mint azok a srácok, akiket magában megvetett, de közben irigyelt. Féltékeny volt rájuk, mert népszerűek, mert tetszenek a lányoknak, mert tudnak kihez szólni. Pontosan emiatt gyűlölte olyannyira őket. Mert neki nem lehetett ebben része. De most igen. Méghozzá nem is akármilyen lánnyal!

– Valahol arra van Amerika – jegyezte meg Lucy alig hallhatóan.

– Ja, meg még egy csomó másik ország – vigyorgott Lukas – egyszerűen nem bírta és nem is akarta letörölni a mosolyt az arcáról. – És minek kellett ezekbe az idióta maskarákba beöltözni?

– Idióta? Szerintem jól áll! – torkollta le nyomban Lucy. – Én az előadás után kedvet kaptam hozzá… kislányként színésznő szerettem volna lenni, de még most is szívesen játszanék egy darabban. Vagy csak úgy.

– Játszani akarsz? – vigyorgott Lukas, majd a lány háta mögé settenkedett, és átkarolta. Kezét összekulcsolta a lány hasán. – Hmm, mégis mit?

Lucy megremegett a karjai közt, majd az izmai ellazultak és nekidőlt a mellkasának.

– Mihez lenne kedved?

Lukas félresöpörte a lány haját az állával, és a füléhez hajolt. Puha csókot lehelt rá és belesúgta:

– Szerinted…?

Ez a közös délután teljesen elsöpörte a gátlásait, és így fel merte vállalni önmaga, sőt, még Lucy előtt is, mit érez. Eleinte rettegett attól, hogy kimondja a szavakat, de ebben a pillanatban így volt természetes.

– Lehetnél a hercegem – sóhajtott fel a lány.

– Kékszakállú herceghez mit szólsz, hmm? Játsszuk azt, hogy elraboltalak és fogva tartalak téged a kastélyomban.

– Én pedig legyek Judit? – Lucy furcsállva ejtette ki a magyar nevet.

– Ne, mert nem tudom kiejteni – nevetett a fiú, majd eleresztette a lányt. – Te leszel Lucinda, egy gazdag nemesnek a leánya, és én a város rettegett ura, kinek senki nem mer ellentmondani!

– És mit kíván tőlem… uram? – Lucy máris beugrott a szerepébe, és pár lépést hátrált, miközben mélyen meghajolt. Lukas szélesen elvigyorodott, és már a nyelvén volt egy meglehetősen pajzán válasz, ám visszaszívta.

– Szórakoztass – vonta meg hanyagul a vállát.  

– Hogyan, uram? Sajnos nem erősségem sem az ének, sem a történetmesélés, sem a tánc.

– Akkor nem maradt más lehetőség… – Lukas huncutul elvigyorodott, és közelebb lépett a lányhoz. Lucy szeme elkerekedett a tettetett rémülettől, és tovább hátrált. Az erkély korlátja állította meg.

– Kérem, ne zárjon tömlöcbe! – könyörgött szívbemarkolóan. A fiú a lány után lépett, és megállt előtte alig tíz centire.

– Hova gondolsz, kedvesem! Hát ilyennek ismersz? – Felemelte a kezét, és végigsimított Lucy oldalán. – Én egészen… másra gondoltam. – Hm, nem is rossz ez a színészkedés!

– Másra? – A lány megborzongott az érintésétől.

– Most te mondd meg, mit szeretnél. Csak hogy lásd nagylelkűségemet. 

A lány elgondolkozva rápillantott, de egyszerűen képtelen volt megszólalni.

– Választ, hogy miért rabolt el – nyögte ki végül hosszas hallgatást követően.

– Meglehetősen unalmasan telnek napjaim, és kellett valaki, aki elszórakoztat. – Lukas még közelebb lépett hozzá, hogy testük egymásnak préselődjön. Igencsak vágyott a lányra, és ezt Lucy valószínűleg nagyon is jól érezhette, mert halkan felnyögött. Ettől még jobban felperzselődött a vágya, ha ez egyáltalán lehetséges.

– Pont én? – A lány egy másodpercre lepillantott, és az alattuk tátongó mélység láttán kikerekedett a szeme. A térde megroggyant, és a fiú válla után kapott, hogy ne veszítse el az egyensúlyát.

– Amióta először láttalak téged azon a bálon, csak rád gondolok. – Lukas a két kezébe vette a lány arcát. Teljesen elbűvölte az a gyönyörű, türkiz szempár.

– Pedig még a lábára is léptem, amikor felkért – pirult el Lucy.

– Ennek ellenére igazán csodás este volt… Megismételhetnénk. – Lukas nekibiccentette a homlokát a lányénak.

– Nincs ellenemre, uram. – Lucy lassan átölelte a nyakát. A fiú még közelebb hajolt hozzá, és óvatos, apró csókot lehelt az ajkára. Ám ekkor egy villám cikázott át az égen, majd hatalmasat dördült az ég.

– Attól tartok, ideje hazamenni, még mielőtt kitör az égiháború. – Lukasnak határozottan tetszett ez a régies, fennkölt stílus, egészen belejött a szerepbe. Ebben a pillanatban ő volt a nagy és félelmetes herceg, és a lány a gyönyörű grófkisasszony. Mennyivel másképp alakultak volna a dolgok, ha nem ebbe a korba születnek…!

– Való igaz. Akkor hát, hercegem… – Lucy tétován belekarolt a fiúba. – Ó, jut eszembe… – Lucy a táskájába nyúlt, és elővette a mobilját. – Úristen, tizenhét nem fogadott hívás és öt üzenet? – Megkövülten meredt a kijelzőre.

– Ja, igen, Aleksi meg Silja keresett téged… Azt hitték ők is, hogy elvesztél.

– Írok SMS-t Siljának, és mehetünk.

A lány pötyögni kezdett a telefonján, majd miután végzett, elindultak. Az utat a lány házáig kézen fogva tették meg. Nem sokat szóltak egymáshoz, de nem is kellettek szavak – csak élvezték egymás közelségét.

– Köszönöm, hogy megmutattad a világítótornyot – szólalt meg végül Lucy, amikor megérkeztek az albérlethez.

– Ne merd elárulni senkinek!

– Ez a te titkos helyed?

Lukas csak biccentett, majd beletúrt fekete tincsei közé. Legszívesebben azt mondta volna a lánynak, hadd töltse nála az éjszakát, de nem akarta, hogy Lucy nyomulósnak tartsa. Igaz, már aludt nála a lány, de így más.

– Mi az?

– Á, semmi, csak… Ideje indulnom. További szép estét, kisasszony! – hajolt meg előtte színpadiasan, és távozott.

~~*~~

Silja kimerülten lezuttyant a számítógépe elé. Vagy másfélórán keresztül Lucyt hajkurászták Aleksivel együtt, amikor is a lány írt neki SMS-t, hogy minden rendben. Utána közel három órán át édesanyját vigasztalta, úgyhogy igencsak frusztrált volt. Kiderült, hogy Aleksiék édesapja még marad négy napra, hogy „gondolkodhasson”. Nitta már döntésre jutott, és emiatt lelkiismeret-furdalása volt. Silja ugyan nyugtatgatta, hogy erre semmi szükség, de belül nagyon is fájt neki. Rosszul volt a gondolattól, hogy Aleksi többé nem lesz a mostohabátyja, de legjobban nem ez bántotta, hanem az, hogy édesanyja így szenved.

Szomorúan felsóhajtott, és miután betöltött a kezdőképernyő, behozta a társkereső oldalát. Két levél is várta – egyik Aleksitől, másik egy Sexyboy69 nevű felhasználótól. A név nem sok jóval kecsegtetett, de azért megnyitotta kíváncsiságból az üzenetet: Szia, webcam? Megnézed, ahogy kiverem?

A lány egy pillanatig megkövülten meredt a képernyőre – felháborodottságában köpni-nyelni sem tudott. Ez most komoly?! Rögtön törölte az üzenetet, és tiltotta a felhasználót. Hát ez már nem lehet igaz! Van olyan, aki tényleg bedől ennek? Akkor már inkább a pornók!

Fejcsóválva megnyitotta Thundering Thor, azaz Aleki üzenetét. Jót vigyorgott rajta, és kicsit meg is lepődött azon, hogy a fiú ilyen összeszedetten írt neki. Fogalmazásból sohasem remekelt, mindig ő írta meg a házijait. Még helyesírási hibát sem talált benne. Vajon tényleg ő írta? Mosolyogva gépelni kezdett:

Szia!

Köszönöm a leveled, örültem neki! Bocsi, hogy nem voltam online, csak nagyon álmos voltam. Szerintem sem a külső számít, húgod jól mondja, bár nyilván én sem szívesen járnék egy olyan fiúval, akihez nem vonzódom.  A jófejség és a szépség nem függ össze mindig szerintem, és nem tudom megítélni, hogy mennyire vagyok szép, de a barátaim szerint igen. Nem baj, hogy kérdeztél, szívesen válaszolok.

Helsinkiben élek, és oda is járok iskolába jogi karra. Igazából még sohasem volt barátom – tudom, ez furcsa a mai világban. De én egy olyan fiút szeretnék, aki a külsőm mögé lát és komolyan tervez velem. Eddig csak olyanok próbálkoztak be nálam, akik csak „azt” akarták tőlem. Neked mióta nincs senkid, ha nem vagyok indiszkrét?  

Igen, szeretek bulizni, bár a diszkót nem kedvelem. De a koncert és a romkocsmák jöhetnek!

Most én teszek fel neked kérdéseket, ha nem bánod.

Számodra milyen az ideális nő? Mit gondolsz a szerelem első látásról és az egyéjszakás kalandokról?

Ui.: Sajnos nem álmodtam rólad, de majd legközelebb!

Sanoja

A lány újra átolvasta az üzenetet, majd rákattintott a küldésre. Remélte, hogy hatni fog Aleksinek arra az énjére, aki valóban tartós kapcsolatot szeretne… A hazugságok miatt mindenesetre nem tartott. A fiú úgysem fog Helsinkiről és a jogi egyetemről kérdezni, sokkal inkább a romkocsmákat fogja forszírozni. Összerezzent, amikor az ajtaja váratlanul kitárult, és reflexből bezárta az internetablakot. Épp időben, ugyanis Aleksi állt a küszöbön.

– Írt még egy lány! – harsogta a fiú diadalmasan.

Silja elkomorodott.

– És mit? – Persze, számíthatott erre. Hisz Aleksi igencsak jóképű, ráadásul tett fel magáról azóta képet is – szerencsére nem azt, amin kettesben van vele, hanem egy régebbit, ahol még csak a füléig ért a haja. Még ő készítette róla a szobájában a Korpiklaani-posztere előtt.  

– Szimpinek tart és találkozni akar velem! – Fogadott bátyja lelkesen ugrált, mint egy ovis kisfiú. – Már holnap.

– Aha, ez nagyszerű. És elmész? – Silja próbált kedvességet erőltetni a hangjába, de közben belül forrt a féltékenységtől. Azzal próbálta nyugtatni magát, hogy biztos nem annyira Aleksi esete… bár akkor nem lenne így feldobva.  

– Miért ne? Nem azért regisztráltam, hogy aztán csak itthon üljek! Így ismerhetem meg!

– Jó, oké, menjél. – Megvonta a vállát, és elvágódott az ágyán. Nem bírta tovább palástolni csalódottságát. Amúgy is rossz napja volt, és ez most „bearanyozta”.

– Hé, ebben mi a rossz? – A fiúnak szemet szúrt a hirtelen jövő kedvtelensége, és az ágy mellé lépett. – Szerinted most még nem kellene? Korai?

– Nekem mindegy, nagyfiú vagy már, csinálsz, amit akarsz. – A lány hátat fordított neki, a fal felé.

– Akkor miért duzzogsz?

– Nem duzzogok, Aleksi, csak baromi rossz napom volt. Elegem van ma mindenből. – De legalább Lucy hazakerült, ez is valami, legalább miatta nem kell aggódni. Aleksi azonban még mindig kétkedőnek tűnt.

– Pedig a parkban egész vidámnak tűntél, most pedig ugyanolyan furán viselkedsz, mint korábban – fűzte hozzá alig hallhatóan.

– Kérlek, Aleksi, ne nyúzz most ezzel! Nem ezzel van a bajom, csak ma minden összejött. – Silja kezdett egyre jobban kétségbeesni. Hát nem látja a fiú, hogy mennyire rossz passzban van?!

– És az segít, ha egyedül gubbasztasz? – A fiú felmászott mellé az ágyra, és ellentmondást nem tűrően átölelte. – Legalább hagyd, hogy megvigasztaljalak!

Silja elégedetten felsóhajtott, és lehunyta a szemét. Hihetetlenül jól érezte magát a fiú karjai között, és egy csapásra megszűnt a rosszkedve. Még jobban összegömbölyödött, így testük egymásnak feszült. Háta Aleksi mellkasának nyomódott, feneke a combjának. A fiú hátulról karolta a derekát, tenyere a hasán nyugodott. Rátette a kezét a fiú kezére, és megsimította.

– Ne haragudj, csak teljesen kikészített Lucy, miatta aggódtam ennyire, ezért van ilyen rossz kedvem, na meg anya… egészen eddig én vigasztaltam. Nem veled van bajom, meg azzal, hogy találkozol a lánnyal, nem ezért viselkedem furcsán. – Ez igaz is volt, azzal a módosítással, hogy igenis rosszul érintette az, hogy Aleksi randizik azzal a csajjal. – Köszönöm, hogy itt vagy mellettem, nem is tudod, mennyit jelent nekem, hogy van valaki, akinek fontos vagyok.

– Ez a legkevesebb, nem igaz? Mi mindig itt leszünk egymásnak – utalt vissza a fiú a délutáni beszélgetésre.

– Igen, tudom. Rettenetesen fogsz hiányozni, és nem akarom, hogy elmenjünk… – Silja ismét belegondolt ebbe, és könnybe lábadt a szeme.

– Beszélj apával, szerintem nem bánja, ha maradsz.

– Nem hagyhatom egyedül anyát! Szüksége van rám, mellette kell lennem.

– Igen, megértem, de tudnod kell, hogy bármikor szívesen látunk.

Silja összekulcsolta az ujjaikat, és lehunyta a szemét.

– Nem is élném túl, ha el kéne válnunk… Téged szeretlek a legjobban a világon.

A fiú válasz gyanánt csak még szorosabban ölelte őt. Silja azt képzelte, hogy a fiú a barátja, és szerelmes belé, még ha tudta is, hogy ez csak illúzió és önámítás.

– Nem fogsz tudni levakarni magadról! Jó lesz, ha Nitta barátkozik a gondolattal, hogy naponta meg foglak látogatni! És ezentúl is eljárunk majd ugyanúgy koncertekre, meg kondiba, meg inni, nem hagyom, hogy a válás mindent megváltoztasson!

Silja szívét megmelengette az, amit a fiú mondott neki, és megfordult a karjában, hogy szemben legyenek egymással. Lágyan megérintette Aleksi arcát, és végigsimított rajta. Teljesen meghatódott és ellágyult mostohabátyja szavaitól.

– Olyan jó érzés, hogy ilyen fontos vagyok neked!

– Anyán és apán kívül nem kötődtem így senkihez – ismerte be a fiú kis tétovázást követően.

– Ahogyan én sem. – Silja kissé meglepődött ezen, de hihetetlenül jólesett neki, és örömében megpuszilta fogadott bátyja arcát. Szentimentális hangulatba került, ami nem sűrűn tört rá, de Aleksi ezt váltotta ki belőle, mert iszonyúan szerette őt. Mostohabátyja csodálkozva pillantott rá, majd lelkesen folytatta:

– De belegondolva logikus. Veled töltöttem a legtöbb időt, együtt nőttünk fel, együtt játszottunk, mindent tudunk a másikról…

– Igen, persze… Logikus. – Silja felsóhajtott, majd beletúrt a fiú hajába, és szórakozottan játszadozni kezdett a tincseivel. Eközben álmodozó, szerelmes tekintettel bámult rá, és az ajkát méregette.

– Mi is lenne velem az én pályát tévesztett fodrásznőm nélkül? – Aleksi felkacagott, majd összekócolta a lány haját.

– Naa! Ki mondta, hogy hozzáérhetsz a hajamhoz? – Silja felnevetett, és visszalapogatta a tincseit. Hirtelen felindulásból átvetette a lábát a fiú csípőjén, és fölé térdelt. Kezét Aleksi válla mellé támasztotta, úgy tartva magát. Hosszú, fekete haja lágy folyamként omlott köréjük. A fiú pár másodpercig csodálkozva pislogott, de hamar túllépett a döbbenetén. Tettetett félelemmel, ugyanakkor egy kicsit kihívóan a lányra nézett.

– Óó, és most mit teszel velem?

– Megerőszakollak, mi mást? – Silja fölényesen elvigyorodott. Legszívesebben valóban leszaggatta volna róla a ruháit… Aleksi túlzott drámaisággal eltakarta az arcát.

– Ne, kérlek, könyörülj!

– Nem kegyelmezek! – Silja kezdte teljesen elveszíteni az önkontrollját, és felbátorodott. Pontosan így játszottak régebben egymással, de belül persze tudta, hogy ez most egészen más szituáció…  

– Most buktál le! Lefogadom, hogy éjszakánként, titokban ártatlan kisfiúkat rontasz meg elhagyatott sikátorokban!

– Kuss, most épp megerőszakollak – torkollta le a lány Aleksit, majd ráfeküdt, és az ágynak szorította a kezét a feje fölé. Mit művel? Mitől lett ilyen bátor, és a fiú miért nem tiltakozik?

– Távozz tőlem, sátán! – A fiú felnevetett, szemmel láthatóan tetszett neki a helyzet.

– Miért is? – Silja közelebb hajolt a fiúhoz, de nem merte megcsókolni, ugyanakkor nagyon vágyott rá.

– Megrontod a lelkemet, és nem akarok a pokolra jutni!

– Na, jó, megkegyelmezek neked… – Silja belátta, hogy úgysem fog Aleksi is közeledni felé, és lekászálódott róla.

– Huhh, ez meleg helyzet volt! – törölt le a fiú a homlokáról néhány nem létező izzadságcseppet. Aztán szélesen elvigyorodott. – Nem is tudtam, hogy ilyen domina vagy! Tetszeni fog a pasidnak!

Rohadj meg, bátyó.

– És neked tetszene?

– Még jó hogy!

– Akkor leszel a pasim? – kérdezte a lány. Merész kérdés volt, de közben szélesen vigyorgott, úgyhogy nem fogja Aleksi komolyan venni. Legalábbis... remélte.

– Egy ilyen jó csajnak? Ki nem hagynám! – nevetett fel Aleksi.

– Jó csaj vagyok?

– Az én fogadott tesóm csakis az lehet! – kacsintott rá a fiú.

– Akkor most járunk? – Persze tudta, hogy Aleksi úgyis csak játéknak veszi, de akkor is. Még az illúzió is jobb olykor a valóságnál.

– Naná hogy! Sőt, ha szeretnéd, nyomban el is jegyezlek!

– Oké! Mikor lesz a nászéjszaka? – A lány kihívóan felvonta a szemöldökét. A puszta gondolattól is vágy hullámzott végig rajta. Nagyon kívánta a fiút, bár tudta, hogy ez egyoldalú, ami némileg visszavett a vágyának az erősségéből.

– Mikor szeretnéd? – Aleksi állta a tekintetét, és játékosan mosolygott.

– Most, azonnal, minek várni? – Silja nem bírta megállni, és elképzelte, ahogyan Aleksi megragadja, leteperi az ágyra és nekiesik… Összeszorította az ajkát.

– Akkor gyere! – A fiú a vállánál fogva lenyomta, és vigyorogva fölé hajolt.

– M… most komolyan? – Silja levegőért kapkodott a rá törő, heves vágytól és égővörös arccal nézett a fiúra. Nem hitte el, hogy Aleksi tényleg ezt teszi… Mi ütött belé? És még csak nem is részeg…

– Viccelnék ezzel kapcsolatban? – kérdezett vissza a fiú komolytalan mosollyal.

– De hát a kishúgid vagyok, nem? – A lány kíváncsi volt, Aleksi mit fog erre lépni. Igazából csak elméleti szinten érdekelte a dolog, mert úgysem hagyta volna magát akkor, ha a fiú továbbmegy, hiszen Aleksi nem szerelmes belé, de csak így tudhatja meg, a gyakorlatban, hogy hogyan viszonyul hozzá. A testiség mit sem ér érzelmek nélkül, ugyanakkor hiába érez valaki lelki vonzódást, ha fizikait nem. Ebből kifolyólag a testi vágyra kell alapozni, hiszen az általában előbb kialakul, mint a szerelem, de később akár még az is lehet belőle. Épp ezért érdekelte, és már egy ideje ki akarta deríteni, hogy Aleksi vajon józanul is érez-e vágyat iránta. Ha pedig igen, az azt jelenti, hogy tudna rá nőként nézni, hogy nem a kishúgát látja benne. Rájött arra, hogy hiába kérdezne rá, hiszen mondani lehet bármit, az igazság csak így derülhet ki. Kissé béna módszert választott, de sebaj, ez is megteszi.

– Visszakozol, asszony? – poénkodott tovább a fiú, és nem eresztette el.

– Te nem teszed, én csak itt fekszem alattad magatehetetlenül, mégis mit csináljak? Elég nehéz felülkerekedni egy kilencven kilós, majd’ két méter magas pasin…

– Hova tűnt a harci szellem? Különben is, eredetileg te siettetted annyira a nászéjszakát. – Aleksi nyelvet öltött rá.

– Pedig kihagyhatatlan ajánlat! Más pasi kihasználta volna az alkalmat. – Silja is nyelvet öltött a fiúra, majd megpróbálta kiszabadítani magát. – Tessék, ellenkezek, most már jobb? – Szégyellte magát a viselkedése miatt – gyakorlatilag felkínálta magát a mostohabátyjának… Hiába, csak így tudhatja meg, hogy vágyik-e rá. A jelek szerint azonban Aleksi játéknak vette az egészet.

– Szeretnéd, hogy kihasználjam a helyzetet? – A fiú rákacsintott, de már nem tűnt olyan játékosnak az arca, sőt, inkább komolynak. Kezét leszorította az ágyra, és testét még inkább nekipréselte.

Silját forróság öntötte el – a torkára forrt a szó, és csak némán meredt a fiúra. Igen, igen, szeretném, ezerszer is szeretném! – akarta mondani a kevésbé józan fele, de egyszerűen nem tudott kinyögni egy szót sem. Még szerencse.

– Akarsz…? – kérdezte a fiú csaknem suttogva, és a kezével belemarkolt a combjába. Megragadta és széthúzta őket, majd közéjük feküdt. Silja hangosan felnyögött – erre igazán nem számított, ahogyan arra sem, hogy Aleksi áll, mint a cövek. Vad öröm járta át – ezek szerint tényleg vágyik rá a fiú! –, és átkulcsolta a lábával a csípőjét. Ezt már nem bírta tovább, és ha ebben a pillanatban nem nyit be hozzájuk az édesanyja, nekiesik.

– Silja, szeretném megmu… – Nitta döbbenten elhallgatott a mondat közepén, amikor megpillantotta őket egymáson fekve. Pár másodpercig némán nézett rájuk, majd kilépett a szobából, és becsukta maga után az ajtót.

Silja kissé riadtan nézett Aleksire. Teljesen kizökkentette édesanyja feltűnése, és zavartan eltolta a fiút. Ha nem nyit rájuk Nitta, ki tudja, meddig mennek el… Az volt a gond, hogy elméletben működött a módszere, de gyakorlatban lehet, hogy hagyta volna Aleksinek, ha kezdeményez.

– Uh, ez ciki… Anya most biztos, hogy félreértette – motyogta a lány vörös arccal, és felült. Bár nincs ebben semmi. Hisz Aleksi igencsak jóképű, minden lány álma, nem csoda, hogy ő is belészeretett… Ráadásul az édesanyja is azt mondta, hogy tudja, mit érez a fiú iránt. Nem úgy tűnt, hogy kifogásolja, főleg így, hogy a válással együtt gyakorlatilag megszűnnek mostohatestvérek lenni.

– Pont nászéjszaka közben… – Aleksi színpadiasan felsóhajtott, de közben mindketten érezték, hogy itt bizony többről volt szó, mint ártatlan játszadozásról… – Pedig már elterveztem, milyen pózban fogjuk csinálni.

Silja kényszeredetten felnevetett, így próbálta oldani a feszültséget, ahogyan Aleksi a poénkodással.

– Na, és milyenben? – Egyrészt azért kérdezett rá, mert érdekelte, másrészt mert könnyebb volt elhülyéskedni a dolgot, mint komolyan beszélni róla.  

– Majd megtudod – kacsintott rá a fiú, miközben esetlenül magára húzta a lány takaróját. Ennél feltűnőbben nem is leplezhette volna vágyának ékes bizonyítékát. Silja komolyan megsajnálta ebben a pillanatban – elképesztően bénán viselkedtek mindketten.

– Alig várom! – préselte ki magából a lány, majd felkelt és kilépett az ajtón. A falnak támaszkodott egy pillanatra, és kifújta a levegőt. Ennél kínosabb nem is lehetett volna… De legalább már tudja: Aleksi nem csak részegen vágyik rá.  

Következő fejezet