A jól sikerült buli után Siljáék bőven
délután keltek fel, és Aleksi első útja a konyhába vezetett.
– Éhes vagyok – jelentette be, és
elszontyolodott, amikor a hűtőt kinyitva semmi ínyére való nem fogadta.
Lehangoltsága azonban csak néhány másodpercig tartott, ugyanis ekkor
megpillantott egy serpenyőt a tűzhelyen. – Süssünk palacsintát! Hol tartjátok
az olajat?
– A fiókban, mint minden normális ember –
nevetett fel Silja, és kinyitotta az ajtaját. Előszedte belőle az olajat, és
letette a pultra. – Egyébként biztos jó ötlet a palacsinta? – kérdezte
kétkedőn.
– A legjobb! Édes és zsíros, és nekem
most energiára van szükségem! – A fiú lendületesen előkapta a tojásokat a
hűtőből. – Farkaséhes vagyok.
– Ez csak felesleges szénhidrát… Amúgy
is, mostanában elhanyagolod az edzést. – Silja átfonta hátulról Aleksi derekát
és a keze a hasára siklott. – Kezdenek eltűnni a kockáid! – csipkelődött vele
gonoszul vigyorogva.
– A szénhidrátot bontja le legkönnyebben
a szervezet! – vágott vissza a fiú. – És szerintem semmi baj nincs a
kockáimmal!
– Mintha már nem lenne olyan kemény a
hasad… – heccelte tovább a lány és belecsípett finoman. Imádta mostohabátyját
szívatni, bár tényleg kevésbé volt feszes. De még így is elég izmos volt
persze. Aleksi a pultra tette az éppen nála lévő tojást, és villámgyorsan
szembefordult a lánnyal.
– Fogadjunk, hogy így is elkaplak! –
Egyik karjával lefogta a lányt, a másikkal csiklandozni kezdte az oldalát. Silja
kétrét görnyedt, és próbálta kitépni magát a fiú karjai közül. Közben hangosan
vihogott.
– Héé, ez nem ér, eressz el!
– Miért ne érne? Szerelemben és
háborúban minden megengedett! – öltött rá nyelvet Aleksi, és tovább folytatta. Silja
megcsavarta a fiú karját, majd megpróbálta eldönteni – persze nem sikerült
neki.
– Szerelmes vagy belém…? – lepődött meg.
Persze csak azért mondta, mert ez egy egyfajta szólás, de… akkor is.
– Nem éreztettem eléggé? – vigyorgott rá
a fiú, de a mosolya hirtelen sokkal komolyabbá vált. Mint aki őszintén így
gondolja. Vajon tényleg…? Igen, azt tény és való, hogy éreztette, hogy vágyik
rá, de…
– A vágy nem egyenlő a szerelemmel.
– Hát akkor szerinted mi a szerelem? –
pillantott rá őszinte érdeklődéssel a fiú.
– Ezt nehéz megfogalmazni… Amikor úgy
érzed, hogy vele akarsz lenni és csak vele, és ha nincs ott melletted, nagyon
hiányzik… Ha hozzád ér, belebizsereg minden porcikád…
Aleksi óvatosan megérintette a lány
kézfejét, és elrántotta a karját.
– Akkor… ez nem áramütés volt? –
kérdezte kisfiúsan mosolyogva, de komoly tekintettel. Silja zavartan
felnevetett.
– Azt akarod mondani ezzel, hogy…?
A fiú arcáról ekkor eltűnt a komolyság.
– Azt akarom mondani, hogy éhen halok! –
tért vissza a korábbi témához, és elkezdett olajat melegíteni.
– Tudod, Aleksi? Menj a francba – nézett
rá dühösen a lány és kiviharzott a konyhából. Ez most nagyon nem jó vicc. Ő
komolyan kérdezte, és a fiú tudja jól, mit érez iránta! Nem kéne elviccelnie!
Ennek most nincs helye! A szobájába sietett, és levetette magát az ágyára.
Gyomra ugyan korgott, de megmakacsolta magát. Fog a halál visszamenni hozzá
ezek után! Talán egy picit túlreagálta, hiszen ismerte jól Aleksit, és tudta,
hogy szereti elviccelni a dolgokat. De ezúttal elvetette a sulykot. Beleélte
magát teljesen, hogy mi van, ha valóban szerelmes belé…? De ezek szerint csak
szórakozik… Hát persze! Nem várt mást. Kisvártatva kopogtattak az ajtón, és a
fiú lépett be, egy nagy tányér elkészített palacsintával.
– Hoztam reggelit – ült le mellé, és felé
nyújtotta a tányért.
– Nem kell – fonta keresztbe a karját a
lány. – Nem vagyok éhes.
– Tegnap este óta nem ettél semmit –
makacskodott Aleksi, és letette a tányért az éjjeliszekrényre.
– Elment az étvágyam – villant meg a
lány szeme. Éhes volt, egészen eddig. A fiú bosszúsan felsóhajtott.
– Tegnap délután óta azon vagyok, hogy
ne csesszem el a dolgokat… mi a gond már megint? – Hangja ingerülten csengett,
de némi kétségbeesés is kiérződött belőle.
– Az, hogy úgy érzem, nem veszel
komolyan. Elvicceled ezt az egészet, pedig tudod jól, hogy nekem ez mennyire
fontos… Figyelj, én megértem, ha te csak a dugnivaló húgodat látod bennem, de
ebben az esetben kérlek, hagyjuk ezt az egészet.
Aleksi pár pillanatig hallgatott, majd megszólalt:
– Én pedig úgy érzem, hogy csak húzod az
agyamat. Úgy gondolom, elég egyértelműen a tudtodra adtam, hogy több vagy, mint
a „dugnivaló húgom”, de te vagy az, aki ezt képtelen elhinni. Mondd… biztos
vagy benne, hogy te szeretnéd ezt az egészet?
– Azért hiszem ezt, mert elvicceled…
Igenis komolyan gondolom, szerinted?! Hosszú idők óta szeretlek, és komolyan
azt kérdezed, hogy akarom-e? – nézett rá a lány bánatosan. Nem volt benne
semmilyen harag, csak szomorúság. Kételkedik benne? Ezek után?
– Mégis úgy érzem, te vagy, aki folyton
visszatáncol. Úgy rémlik, párszor már mondtam, hogy komolyan gondolom, mégse
hiszel nekem. Mivel cseszem el folyton?
– Oké, tegnap este törlesztettél… De
előtte igazi vadbarom módjára viselkedtél, meg előtte is… Ezek miatt gondolom
azt, hogy nem gondolod komolyan.
– Nézd… hozzád hasonló barátnőm még sose
volt. – Aleksi ebben a pillanatban inkább tanácstalannak tűnt, mint
ingerültnek. – A többi csaj azt igényelte, hogy úgy bánjak velük, és nehéz
levetkőzni a szokásokat. Különösen ezért, mert veszettül vonzó vagy mellé.
– Én örülök annak, hogy ennyire akarsz,
és én is téged, mindennél jobban… Csak azért halogatom a dolgot, mert addig nem
akarom, amíg azt nem érzed, amit én. Ugye megérted? – Silja lágyan megsimította
a fiú arcát. – Ha tudnád, nekem is milyen nehéz visszafogni magamat a
közeledben… Vágyom rád, iszonyúan, és azt akarom, hogy végre… És amint benned
is tisztázódtak a dolgok, mit érzel irántam, garantálom, hogy nem fogunk
kiszállni az ágyból – pillantott fel rá apró, huncut mosollyal a szája sarkában.
– Miből gondolod, hogy nem azt érzem már
most, amit te? Miért olyan hihetetlen?
– Mert egészen eddig úgy néztél rám,
mint a húgodra. És ezt nem írja felül ez a két hét, te is tudod.
A fiú türelmetlenül pillantott rá
vissza.
– Akkor mit fogsz tenni? Tíz évig
váratsz, hogy akkor már biztosan úgy érezzek, mint te? Nem értem, miért
gondolod, hogy jobban tudod, mit érzek, mint én magam!
– Akkor mit érzel…? – Silja felült az
ágyon, és őszinte kíváncsisággal nézett rá. A fiú arcáról lerítt, hogy a
végletekig unja már ezt a kérdést. Mégis erőt vett magán, és próbált türelmesen
válaszolni:
– Azt, amit te mondtál a szerelemről.
Hiányzol, ha nem vagy velem, és úgy érzem, hogy veled bármit megbeszélhetek.
A lány nem mondott erre semmit, csak a
vállára hajtotta a fejét. Egy ideig így volt, majd megszólalt:
– Sajnálom, hogy kételkedtem, csak… Ez
az egész még annyira felfoghatatlan a számomra…
– Mit tehetnék, hogy könnyebben elhidd?
– Egy idő után biztosan el fogom, csak
meglepődtem azon, hogy ilyen könnyedén túlléptél azon, hogy a mostohahúgod
vagyok.
– Ehhez nagyban hozzájárult, hogy milyen
jól nézel ki. – Amikor a lány nem viszonozta a mosolyt, Aleksi is komolyabbra
váltott. – Meg hát… mindig is te álltál hozzám a legközelebb. Senki mással nem
tudtam ilyen jókat dumálni, vagy segítséget és tanácsot kérni, ha épp arra volt
szükségem.
– Szóval ha csúnya lennék, nem járnál
velem? – nevetett fel a lány, és rápillantott.
– Miért, te járnál velem, ha olyan
nyeszlett lennék, hogy az első szél is elfúj? Vagy ha hordóhasam lenne? –
Aleksi viszonozta a pillantását.
– Engem nem érdekel, hogy nézel ki,
mindenhogyan tetszel. De tény, hogy így a legjobban. Téged nekem találtak ki. –
Silja lágyan végigsimított az arcán. A fiú megfogta a kezét és megszorította az
ujjait.
– Téged pedig nekem – felelte
egyszerűen, mindvégig a lány szemébe nézve.
– Oh, Aleksi… – Silja átszelte azt a pár
centi távolságot, és boldog mosollyal az ajkán megcsókolta. A fiú a hajába
túrva csókolta őt vissza, viszont a lány csalódottságára kisvártatva el is húzódott
tőle.
– Még a végén… túlságosan elragadtatom
magamat.
– Még a végén… én is. – A lány az ajkába
harapott – nagyon nehezen bírta türtőztetni magát ő is Aleksi közelében. Bár az
évek során megtanulta kordában tartani az indulatait. Mégsem vethette rá magát
a fiúra minden egyes alkalommal, ahányszor együtt vannak… talán mindkettejüknek
jót tesz, ha tanulnak egy kis önuralmat. Aleksi ekkor felemelte a tányért a
palacsintával.
– Még mindig nem vagy éhes? Szerintem
egész jól sikerült, legalábbis nem égettem oda…
– De, igen, és bocsi, hogy így
elviharzottam… – Silja vett egy kakaós palacsintát és majszolni kezdte. –
Egyébként mit csináljunk ma, mihez van kedved?
– Eljöhetnél velem edzeni, ha már így
aggódsz a kockáimért – vetette fel Aleksi. – Nem ártana lemozogni a reggelit.
Vagy megnézhetnénk valami filmet. Vagy… nem tudom. Nekem igazából mindegy, csak
legyünk együtt!
– Mondjuk nekem sem ártana elmenni
edzeni… De előtte nézhetnénk filmet, csak ne pornót, ha lehet – kacagott fel a
lány.
– Áhh, pedig Ejno ajánlott egy egész
szaftosat, amit még nem láttam… oké, oké! – Aleksi feltartott kézzel
mentegetőzött, miután Silja jelzésértékűen meglegyintette. – Van valami jó
ötleted?
– Mit szólsz a Thorhoz? Már rég láttam.
– A lány feltápászkodott és a számítógépéhez ment, amit bekapcsolt.
– Nekem bármi jó! – Aleksi nyomban
kényelembe helyezte magát Silja ágyán. A lány beindította a filmet, majd a fiú
mellé telepedett. Rögtön odabújt a mellkasához és a lábát Aleksiéra kulcsolta.
A fiú automatikusan átkarolta a derekát, és még közelebb húzta magához.
Tekintetüket a képernyőre függesztették, habár Silja nehezen tudott a filmre
koncentrálni így, hogy a fiú ölelte őt. Azon kapta magát, hogy Aleksit nézi a
film helyett; már rég elveszítette a fonalat. Koncentrációja pedig csak tovább
romlott, amikor a tekintetük találkozott egymással. Szemmel láthatóan a fiút is
jobban érdekelte ő, mint a történet.
– Tényleg olyan vagy, mint Thor… –
suttogta Silja, és halkan felkuncogott.
– Te pedig mint Lady Sif… már csak azt
nem értem, hogy az a barom miért a midgardi csajt választotta, aki… bassza meg…
– Aleksi mondata elhalt, és a lány sejtette, miért. A kutató Jane Foster
meglehetősen hasonlított a fiú előző barátnőjére, Janinára.
– Hát igen, te se vettél észre engem,
ahogy Thor se Sifet… Pedig ők sokkal jobban összeillenek szerintem is. Hisz
együtt nevelkedtek… Ahogyan mi is.
– Persze, együtt harcoltak, meg
testvérekként nőttek fel… micsoda irónia! – vigyorodott el a fiú. – Lukas meg
tiszta Loki, bár ő azért nem akar eltenni láb alól.
– Én bármit kinézek belőle – csóválta a
fejét a lány. – Bár szerintem sokkal normálisabb lett azóta, amióta Lucyvel
jár. Félek, vissza fog esni, ha elmegy.
– Én is aggódom érte – helyeselt Aleksi,
és tanácstalanul felsóhajtott. – De lövésem sincs, hogyan segíthetnénk rajtuk…
– Szerintem nagyon sehogy… Ezt nekik
kell megoldaniuk. – Silja vett a tányérról még egy palacsintát, és enni kezdte,
ámde Aleksi jól teletömte pudinggal, így kijött a végén, és a ruhájára
cseppent. – A fenébe… Most cserélhetem át.
– Szívesen… khmm… lenyalogatom –
ajánlkozott a fiú, és a tekintetét le sem vette volna a mellén lévő foltról.
– Milyen lovagias! Minden hátsó szándék
nélkül, mi? – Silja kajánul pillantott rá, majd belenyomta az ujját a pudingba,
és Aleksi orrára kente.
– Pontosan! Én csupán nem szeretném, ha
mocskos ruhában kellene mutatkoznod – biccentett a fiú vigyorogva. – De így
attól tartok, hogy neked kell lenyalogatnod rólam!
– Ezt most vegyem kihívásnak? – A lány
megpuszilta az orrát, majd az állára nyomott egy csókot.
– Vedd csak! És nem örülnék, ha
megfutamodnál! – Aleksi a tányéron maradt palacsintákból újabb adag pudingot
kent magára. – Indián vagyok! – kacagott fel, és csíkokat húzott a homlokára és
az arcára.
– Úgy viselkedsz, mint egy betépett
ötéves – nevetett harsányan Silja, majd lecsókolta róla ismét a pudingot.
Gondolt egyet, majd levette magáról a koszos pólót és félrehajította.
– De ezek szerint mégiscsak eredményre
vezet – jegyezte meg a fiú önelégülten, ahogyan a tekintetét végigjártatta a
lányon.
– Csak azért húztam le, hogy átcseréljem
– öltött rá nyelvet a lány, majd felkelt és a szekrénye elé állt. Közben lopva
hátrasandított a válla felett. Nem csalódott, Aleksi szeme követte minden
mozdulatát.
– Nekem így is bőven megfelelsz!
– Sejtettem – vigyorgott a lány,
igencsak tetszett neki Aleksi figyelme. Talált egy vörös pólót és felhúzta
magára, majd visszamászott az ágyra.
– Nem rossz, nem rossz… bár a csupasz
bőr és fekete melltartó együttese állt a legjobban – zsűrizte a fiú.
– Hogyne, vegyem is le újra, mi?
– Még szép! Vagy… segítsek?
Silja válasz gyanánt felkapott egy
párnát, és hozzávágta.
– Jól van, jól van! – nevetett Aleksi,
és a képernyőre nézett. – Jéé, ezek már Asgardon vannak? Pár jelenet totál
kiesett. Nem mintha annyira bánnám…
A lány ismét fejbekólintotta a párnával,
majd megcsóválta a fejét.
– Nem is te lennél…
Aleksi csak szélesen vigyorgott, majd
magához vonta Silját. A lány ismét hozzábújt, és így nézték tovább a filmet.
Hamarosan véget ért, így a lány kikapcsolta a monitort.
– Na, és most mit csináljunk? – kérdezte
Aleksi.
– Nem tudom… Nekem mindegy.
Beszélgethetnénk.
– Miről akarsz beszélgetni?
– Dobj fel valami témát! Bármit… – Silja
sejtette, hogy jobban jár, ha tényleg ő kezdeményez, mert Aleksit ismerve
valószínűleg úgyis a szexre lyukadnának ki.
– A pajzstetvek szaporodása – nevetett
fel a lány. – Na jó, csak viccelek, mondjuk… nem tudom. Zene? Te milyen
hangszeren játszanál szívesen?
– Ó, szóval te a pajzstetvekre gerjedsz?
És még én vagyok perverz! – kacagott vele Aleksi. – Amúgy… gitáron. Állítólag
gitárral könnyű becsajozni. Te mit gondolsz erről?
– Öö, én még nem próbáltam gitárral
becsajozni. És héé, minek akarsz becsajozni, amikor itt vagyok én? Meg aztán
nézd meg szegény Filipet… Ő több hangszeren is játszik, mégsem volt még
barátnője. Vagy igen?
– Én sem tudok róla, hogy lett volna
neki – biccentett a fiú. – Mondjuk… hozzá szerintem egy hasonlóan elvont,
álmodozó lány illene, és olyanok nem szaladgálnak csak úgy városszerte. De te
vonzónak tartod, ha egy pasi gitározik?
– Nekem mindegy – vonta meg a vállát
Silja. – Miért, neked tetszik, ha egy
lány zenél?
– Ha elhúzza a nótáma… jó, jó!
Befejeztem. Ígérem. – Persze mindketten tudták, hogy ezt az ígéretet lehetetlen
betartani, a lány mégis leeresztette az ütésre emelt karját. – Amúgy szerintem
menő. Főleg, ha valami zúzósat játszik. Bejönnek a rocker csajok.
– Valami olyasmi vagyok én is – kacagott
a lány. – Te meg simán beillenél egy rockbandába a hosszú hajaddal meg
szakálladdal – simított végig Silja Aleksi arcán.
– Centrifugaaa! – hörögte a fiú, és
metálvillát mutatott. – Ja. Fú, most eszembe jutott, milyen lenne alapítani egy
zenekart.
– Hát, ahhoz előbb meg kéne tanulni
zenélni. Mondjuk szívesen tanulnék hangszeren én is. Tanulhatnánk esetleg
Filiptől, hm?
– Jó ötlet! – Aleksit nyomban
felvillanyozta a gondolat, és a telefonjáért nyúlt. – Fel is hívom!
– Most azonnal? Nem vagyok biztos benne,
hogy annyira örülne neki… Meg aztán még nem jött szegénynek teljesen rendbe a
keze.
– Ja, igaz, nem tudom, mennyire csapta
szét magát tegnap este… de a keze miért akadályozna? Mi fogunk játszani, ő
magyarázni fog! Ahhoz nem kell kéz.
– Felőlem oké, csak mondom, lehet, még
alszik vagy bármi… – Silja tudta, hiába mond bármit, Aleksi ezt a fejébe vette.
És ha egyszer a fiú beindul…
– Ha alszik, akkor nagyon remélem, hogy
lenémította – dünnyögte Aleksi, majd kikereste Filipet, és tárcsázta a számot.
A fiú szinte azonnal felvette a telefont. Nem tartott sokáig a beszélgetés,
mindössze egy percig.
– Na, mit mondott? – kérdezte Aleksitől
Silja, miután letette a mobilt.
– A szívét öröm tölti el, hogy láthat
minket – utánozta a fiú Filip stílusát. Silja ezen hangosan felnevetett. Imádta
Filipet, de néha nem tudott rajta kiigazodni.
– Kész ez a srác… Szerinted direkt
beszél így vagy poénból?
– Szerintem ő egy pórul járt időutazó,
aki valahogyan itt kötött ki a múltból. Időnként meg is lep, hogy tolerálja a mi
beszédünket Ejnóval meg Jannal.
– Van benne valami, amit mondasz. De ő
ettől különleges. Biztosan fog találni magának egy rendes barátnőt, aki nem
nézi hülyének emiatt.
– Egy időutazó hercegnőt? Ki tudja…
mindenesetre ráférne. Szerintem az anyukáján kívül egyetlen nő sem volt az
életében. Ja, nem, van egy nőstény macskája.
– Cicaa! – sóhajtott fel Silja
álmodozva. – Úgy szeretem az állatokat! Azért szeretlek téged is – nevetett
fel.
– Ilyen bókot se kaptam még senkitől –
vigyorodott el Aleksi. – Amúgy, kíváncsi vagyok, tényleg olyan jó parti-e ez a
macska… Azt mondta, két hete fogadta örökbe, szóval még nem láttam.
– Menjünk, és derítsük ki! Mikor
mehetünk hozzá, mit mondott?
– Délután kettőre beszéltük meg. Addig
még van idő összeszedni magunkat… – Aleksi lesandított a ruhára. Még mindig a
retróbuli tiszteletére húzott holmikat viselte, és valamiért nem így akart a barátjánál
megjelenni.
– Felöltöztetlek – ajánlkozott Silja
huncut mosollyal. Bár sejtette, hogy Aleksi inkább azt akarná, hogy
levetkőztesse…
– Hmm… azt hiszem, ez egy
visszautasíthatatlan ajánlat. Láss neki, öltöztetőnő!
– Attól tartok, csak az én ruháimmal
tudok szol… Várj! – Silja a fiókhoz ment és előtúrt belőle egy sötétkék
Vans-felsőt, ami a fiúé volt. Még régebben titokban elvette tőle, és azzal
aludt, hogy érezze az illatát. – Öö… ne kérdezd – nyújtotta át neki vörös
arccal.
– Azt hiszem, sejtem a választ –
somolygott a fiú, és belebújt. – Bár szerintem az a fekete csipkés blúzod is
kifejezetten jól állna…
– Rajtad vagy rajtam? – bökte oldalba a
lány, majd előszedte a fiókból az említett ruhadarabot. Lekapta magáról a pólót
és felhúzta magára. Aleksi elégedetten végigmérte.
– Na jó… fáj a szívem, de be kell
ismernem, hogy neked talán jobban áll, mint ahogy nekem állna.
– Szerintem rád se menne. – Silja
keresett egy térd fölé érő, sötétzöld szoknyát és felvette azt is, majd leült
Aleksivel szemben.
– Izompólónak jó lenne. – A fiú nem titkolta
tetszését, szélesen mosolygott rá, és a tekintete folyamatosan a lányon
időzött.
– Legalább ne bámulnád ilyen feltűnően a
melleimet – csóválta meg a fejét a lány, bár határozottan hízelgett neki, hogy
ennyire tetszik a fiúnak.
– Akkor majd teszek fel napszemüveget. –
Aleksi még szélesebb vigyorra húzta a száját.
– Az nem változtat a tényen. Na jó,
inkább áthúzom – somolygott huncutul. A
fiú megfogta a karját, még mielőtt felállt volna az ágyról.
– Nehogy! Különben meg azzal sem
segítenél magadon. Nekem még úgy is tetszenél, ha egy zsákot húznál magadra.
– Igazán…? – Silja a nyaka köré
kulcsolta a karját és megcsókolta Aleksi puha ajkát. A fiú nyomban az ölébe
húzta, úgy viszonozta a csókot.
– Mindenhogyan.
Silja kényelmesen elhelyezkedett benne;
feljebb csusszant, de vigyázott arra, hogy ágyékuk ne érjen össze. Ha megérezné
Aleksi vágyát bugyin keresztül, nem biztos, hogy vissza bírná fogni magát.
– Nekem is te…
– Még szép! Kinek ne tetszene Thor! –
nevetett fel Aleksi, de vonásai ellágyultak a lány szavaitól. Silja a két
kezébe fogta az arcát és végigsimított rajta. Ismét közelebb hajolt hozzá, úgy
csókolta meg, az előzőnél szenvedélyesebben. Ujjai a tarkójára siklottak és
beletúrt a dús hajba. Annyira szerette, annyira kívánta a fiút.
– Ne… kínozz… – suttogta Aleksi, de ő
maga sem bírt ellenállni a lánynak. Hasonló szenvedéllyel csókolta vissza, és
teljesen magához szorította, mintha soha többé nem akarná elengedni.
– Ne haragudj… – hajolt el tőle a lány egy
futó pillanatra. – Nem tehetek róla, ezt váltod ki belőlem… – pihegte apró
sóhajokkal, és a nyakába csókolt.
– Csak így… ne várj tőlem… hosszú…
önfegyelmet…
– Tudom… – A lány nagy-nehezen
elhúzódott tőle, bár az öléből nem szállt ki. Tudta, hogy nem szabad így
viselkednie, ha azt akarja, hogy lépésekben haladjanak. De évek óta kívánta a
fiút és túl jó volt vele. Rettenetesen nehéz volt parancsolni a vágyának,
különösen, ha kettesben maradtak… Aleksi végigsimított a hátán és rákacsintott.
– Már várom azt a pillanatot, amikor úgy
gondolod, készen állsz.
– Te hogy képzelted el? – ült lejjebb Silja a fiú combján, hogy még véletlenül se üljön teljesen az ölébe. Így sem
volt könnyű, mert véletlenül lepillantott, és látta, hogy Aleksi nadrágja
ugyancsak dudorodik.
– Még konkrétan sehogyan… de azt
lefogadom, hogy szenvedélyesebb lesz, mint bárki mással.
– Nehogy azt mondd, hogy nem képzelted
el – nevetett Silja. – Hát, én nem tudom, milyen vagyok az ágyban, lévén még
nem voltam senkivel… És félek, hogy csalódni fogsz.
– Na jó, elképzeltem már… nem is
egyszer. De állandó helyszín és időpont sohasem volt, mindig ahol éppen kedvünk
támadt. És hidd el, az eddigi teljesítményed alapján semmi okod az aggodalomra.
– A fiú futólag megcsókolta az ajkát.
– Tényleg…? – csodálkozott el Silja, és
megnőtt ettől az önbizalma. Nem volt viszonyítási alapja, úgy viselkedett,
ahogy a vágyai diktálták.
– Mit gondolsz, miért váltasz ki belőlem
olyan reakciót, amilyet? Sokkal jobban beindítasz, mint bárki más korábban.
– Hűű… Nem gondoltam volna, hogy pont…
én. – Siljának ettől elakadt a szava, hihetetlenül jólesett neki, hogy ilyen
hatást vált ki a fiúból. Nem hitte volna.
– Akkor szerinted mégis ki? Filip
macskája? – Aleksi vigyorogva összekócolta a haját. – Lehet, hogy sokáig nem
vettelek észre, de ezentúl azon kell törnöd magadat, ha azt szeretnéd, hogy ne
vegyelek észre!
– Csak azt nem értem, hogy ha most
ennyire kívánsz engem, hogyhogy eddig nem vettél észre…?
– Az ember elfojtja az efféle
gondolatait, ha a húgáról van szó – vonta meg a vállát Aleksi. – Vagy
legalábbis arról a lányról, akivel testvérekként tekintenek egymásra.
– Szóval akkor te… elfojtottad, de
voltak ilyen gondolataid…? – kerekedett ki a lány szeme.
– Ez a vonzó csajoknál így működik. – A
fiú még mindig olyan stílusban beszélt, mint akinek ez az egész teljesen
természetes. – Meg ha nagyon ki vagy éhezve, akkor már a kevésbé vonzókkal is.
– Ahogy látom, akkor te nagyon ki
lehetsz – vigyorgott a lány. Ezek szerint tényleg gondolt rá régebben is ilyen
módon… Ez azért kicsit meglepte. Bár igen, a férfiak ilyen szempontból másképp
működnek, mint a nők.
– Csodálkozol? Janinával közel egy éve szakítottunk, és hát… attól még vannak bizonyos igényeim.
– Én inkább azon csodálkozom, hogy ilyen
sokáig vissza bírtad fogni magadat… De örülök annak, hogy megváltoztál.
Tényleg.
– Belefáradtam már a felszínes libákba.
Mind csak abban bízott, hogy majd valamikor híres sportoló vagy edző leszek, és
ők majd ott díszeleghetnek az oldalamon és költhetik a pénzemet…
– Szóval felszedted helyettük a
mostohahúgodat – kuncogott Silja. – Te perverz állat!
– Na, nem mintha a mostohahúgom annyira
tiltakozott volna… sőt, még féltékennyé is akart tenni, hátha akkor jobban
észreveszem őt. Rafinált egy nőszemély, szerintem jobb lesz óvatosnak lennem
vele!
– Az biztos! De bevált, nem?
Észrevettél. – A lány kiült Aleksi öléből és mellé mászott, majd a mellkasára
borult.
– Bevált – bólintott a fiú, és átkarolta
a derekát. – De ne tudd meg… rettenetes lelkifurdalásom volt, mert az hittem,
jártok Filippel…
– Ne haragudj, nem volt szép tőlünk,
főleg, mert tetszem neki… Bár igazad volt abban, hogy nem illünk össze. Hozzá
nem egy olyan típusú lány való, mint én.
– Hosszú távon meg is őrülnétek
egymástól… de tényleg remélem, hogy lecseréli azt a macskát egy hús-vér lányra.
Időnként úgy érzem, mintha a mi társaságunkban is egyedül érezné magát.
– Igen, én is úgy érzem… Szegény,
sajnálom őt. Pedig szerintem sok lány szívesen járna vele, mert nem rossz pasi,
csak hát…
– Szegény kicsit töketlen – fejezte be a
mondatát Aleksi. – Na jó… visszahúzódó és bátortalan – helyesbített a lány
rosszalló tekintetét látva.
– Te meg a másik véglet vagy. Én jártam
volna vele, ha te nem lennél, csak igen, hosszú távon nem biztos, hogy jól
kijöttünk volna.
– Te ki akartad volna rángatni őt a
művészes csigaházából a valóságba, ő pedig téged akart volna behúzni oda –
elmélkedett a fiú. – Bárki is győz, előbb-utóbb a másik fél elégedetlen lett
volna.
– Igen… Na, de addig nézhetünk akár még
egy filmet, van még egy kis idő. De most tényleg csak filmnézés!
Aleksi felnevetett.
– Túlbecsülöd az önuralmunkat.
– Ha bepróbálkozol, fejbeverlek –
kapcsolta be Silja ismét a számítógépet és elindította a Thor második részét.
Leheveredett az ágyra, Aleksi elé. A fiú nyomban átkarolta és magához húzta.
– Neked már a puszta jelenléted is elég
ahhoz, hogy próbálkozni támadjon kedvem…
– Önuralom, nagyfiú, önuralom… – Silja
kényelmesen elhelyezkedett Aleksi ölelő karjai közt és megfogta a kezét, amit a
fiú a derekán nyugtatott.
– Csak akkor legalább ne kínozz még
pluszba… különben nem állok jót magamért. – A fiú eltűrte a lány haját, és
belecsókolt a nyakába. A lány halkan felnyögött és kirázta a hideg.
– Én kínozlak…? Hisz nem csináltam most
semmit…
– Még… – suttogta Aleksi a fülébe, majd
erőt vett magán, és hátrébb húzódott.
– És mi az, hogy nem állsz jót magadért,
hm? Mit teszel velem mégis?
– Szerintem sejted, mit tennék, ha
elfogyna a türelmem… de azt utólag mindketten megbánnánk.
– Most komolyan megerőszakolnál…?
– Ne mártírkodj, szerintem mindketten
tudjuk, hogy nem lenne erőszak… te magad is mondtad, hogy már alig bírod
visszafogni magadat.
– De nincs nálunk gumi sem… És én még
nem voltam sohasem senkivel.
– De attól még vágysz rám… mindenesetre
ezért mondtam, hogy mindketten megbánnánk. Elég körülményes lenne rohangálni az
esemény utáni tablettáért.
– Azért nem hinném, hogy ennyire
elborulna mindkettőnk agya… – Legalábbis nagyon nagyon remélte…
– Én viszont kinézem magunkból…
– Én csak belőled – bökte meg a
könyökével Silja a fiút csipkelődésből.
– Hát persze… ki is mászott rám közel
tíz perce? – Aleksi nyelvet öltött rá. – Nem gondolnám, hogy téged is annyira
félteni kellene.
– Jó, igaz… inkább nézzük a filmet, még
mielőtt tényleg… – Silja visszadőlt Aleksi karjába, és a monitorra szegezte a
tekintetét.
– Mondd, hogy én jobban nézek ki, mint
Thor – szakította meg kisvártatva Aleksi a közéjük telepedő hallgatást.
– Igen, jobban nézel ki, mint Thor. És
szerényebb is vagy nála.
– Hát igen, a szerénység az egyik
legelőnyösebb tulajdonságom – jelentette ki a fiú önelégülten.
– Szakad a plafon – nevetett Silja.
Továbbnézték a filmet, és tőlük nem várt módon végig bírták anélkül, hogy
egymásnak esnének.
– Thornak a harmadik filmben Siffel kell
összejönnie – jelentette ki Aleksi a film végeztével. – És még kell egy
Lucy-kaliberű lány Lokinak, és akkor teljes lesz az öröm.
– Lokinak egy Lucy-kaliberű lány? –
hüledezett Silja. – Már előre sajnálom szegényt… Szerintem élve megenné
reggelire.
– Lukas is megszerette őt – legyintett a
fiú.
– Lukasnak egyelőre még nincsenek se
világuralmi tervei, se pszichopata hajla… várjunk csak. De.
– Héé! Lukas nem olyan rossz, mint
amilyennek te látod. Csak magányos, és egy kis törődésre van szüksége. Mint
Lokinak.
– Hát igen. Ugyanolyan elfogult és naiv
vagy mint Thor – ült fel Silja az ágyon.
– Szóval akkor én is méltó lennék arra,
hogy felemeljem a Mjölnirt? Hmm… ez tetszik!
– Nem pont erre akartam utalni, de oké –
borzolta össze Silja a fiú haját. – Na, indulunk lassan?
– Mehetünk! – tápászkodott fel Aleksi is
az ágyról. – Vár Filip a szexi cicájával!
– Látom, nagyon ráindultál! Még a végén
kezdek féltékeny lenni! – A lány kiment az előszobába, és felhúzott magára egy
kabátot és bakancsot. Elég hideg volt kint.
– Ne aggódj, nem foglak lecserélni! –
ígérte Aleksi, miközben ő is magára kapta a kabátját.
– Ajánlom is neked! – nyitotta ki a lány
az ajtót, majd kiléptek. Bezárta, majd megfogta Aleksi kezét és elindultak
Filip háza felé.
Nekem kicsit kezd sok lenni ez az egymás agyát húzás dolog. A történet első felében jó néhány fejezet azzal ment el, hogy Silja reménytelenül ábrándozik a mostohabátyjáról, ami egy idő után már sok is volt az olvasónak. Hosszú-hosszú évekig vár rá, és most, hogy végre megkapta, jön ez a fokozatosság dolog. Egyrészről természetesen megértem, hogy nem akarja a szüzességét csak úgy odadobni, főleg mert ismeri Aleksi előéletét, de azért nem is kellene ennyire túltervezni. Meg a másik, hogy nem ismerik a petting fogalmát? Ha ennyire kívánják egymást, de szexet még nem akar Silja, addig is ismerkedhetnének egymással e téren. Főleg Aleksi összeszedhetné már magát, és kényeztethetné kicsit Silját, kézzel vagy orálisan, főleg mert Silja is megtette már (igaz, akkor részegek voltak).
VálaszTörlésNa mindegy, ezek csak az én gondolataim, természetesen nem bántás céljából írtam őket, csak gondoltam kifejtem a véleményemet.
Az ezzel a baj, hogy mindketten nagyon vágynak egymásra, és valószínűleg tovább mennének, nem bírnának megállni. Ezt pedig mindketten jól tudják, ezért türtőztetik magukat inkább. De már egyikőjük se bírja sokáig... Szóval hamarosan ez is be fog következni :) Nem haragszunk, köszi, hogy leírtad a véleményed!
TörlésMost találtam rá a blogotokra és nagyon tetszik. Siessetek a következővel
VálaszTörlésKöszönjük, ennek örülünk! ^^ 30-án várható új rész! :)
TörlésA blogra eleve már rég rátaláltam, csak akkor még valamiért nem akartam nekikezdeni elolvasni.Pedig megérte volna, de mindegy is!Az a lényeg, hogy egy csodálatos blogra találtam rá és két csodálatos írónőre! Lehet, hogy csak én vagyok így vele, de Lukas valahogy nem lopta be magát a szívembe.Kedvelem meg minden, csak...hát valamiért annyira nem. (Ezt jól megmondtam:P) De a lényeg, hogy a kedvenc blogjaim közé soroltam és minden nap felnézek, hogy megnézzem, mikor jön új rész.Ugye a kövi az majd kedden jön, de én már nagyon várom!:*
VálaszTörlésSzia!
TörlésÖrülünk, hogy elolvastad végül, és hogy mancsnyomot is hagytál magad után! ^^ Annak pedig pláne, hogy tetszik, méghozzá annyira, hogy a kedvenceid között van *-* Hű. Reméljük, a következő fejezeteknél is hagysz magad után visszajelzést! ^^
Sziasztok! Meglepi a blogomban :3 szerelemalathataron025.blogspot.hu/2015/06/1dij.html?m=1
VálaszTörlésSzia! Köszönjük szépen! :))
Törlés