2015. 06. 16.

23. fejezet

A játék közben folytatódott odabenn, a fiúk egyre meredekebb feladatokat találtak ki egymásnak. Egy idő után erre is ráuntak. Aleksit elhagyta a korábbi energiahullám - egyrészt kezdett fáradni, másrészt csitult az alkohol hatása. Erre rásegített az is, hogy egy egész pizzát megevett, nem beszélve a sok sütiről. A feje is némiképp kitisztult, és magában újra és újra lejátszotta az iménti jelenetet Siljával. Tényleg túl rámenős volt, hagyta, hogy már megint a hormonjai irányítsák. Gondolatban egy jókora pofonnal jutalmazta magát. Barom! Pont azt fogadtad meg, hogy hanyagolni fogod ezt a viselkedést! Elhatározta, hogy az elkövetkezőkben próbál visszavenni és nem dúvad módjára viselkedni vele. Nem ezt érdemli. Hiszen évekig várt rá, és ő komolyan gondolja vele. De így Silja valószínűleg azt hiszi, hogy csak meg akarja húzni… Belátta, hogy jobb lesz, ha valóban fokozatosan haladnak.
Hajnali kettő körül járt az idő, és még mindig dübörögtek a retróslágerek. A „Coco Jumbo” ment jelenleg, immár harmadszorra - Aleksi, amikor először meghallotta, felállt az asztalra és táncot lejtett rá, Silja legnagyobb bosszúságára. A lány perpillanat igencsak laposakat pislogott; nem úgy tűnt, mint aki a toppon van. A többiek is eléggé fáradtnak tűntek - Ejno nagyban hortyogott a kanapén, Lukas és Lucy kint beszélgetett, Filip és Jann pedig mereven néztek maguk elé. Silja kisvártatva összekuporodott és az ölébe hajtotta a fejét.
– Álmos vagyok… – ásított egy nagyot.
– Olvassak neked esti mesét? – vetette fel a fiú félig viccből, félig komolyan, és elkezdte a haját simogatni. Ebben még semmi rossz nincs.
– Olvasnál nekem? – mosolygott a lány édesen.
– Hát persze! Mit szeretnél? – Mi van egyáltalán náluk?
– Az a baj, hogy be vannak dobozolva a könyvek… Na mindegy, de én most megyek a szobámba, mert mindjárt bealszom itt helyben – kelt fel a lány és a szobája felé vette irányát.
– Várj, majd én! – Aleksi azonnal az ölébe emelte, majd a szobába érve óvatosan lefektette az ágyra. – Akkor… rögtönözzek neked valami mesét?
– Nekem az is elég, ha mellettem vagy – húzta le maga mellé a fiút, majd belefúrta a fejét a nyakába. Aleksi átölelte, és mélyen beszívta a haja illatát.
– Itt maradok. – Amíg ki nem dobsz. Nem! Nem fog úgy viselkedni, hogy a lány elküldje. Visszafogja magát, mert így helyes. Persze vágyott rá, ugyanakkor szégyellte is magát korábbi viselkedése miatt. Most törleszthet. Bebizonyíthatja, hogy komolyan gondolja.
– De csak akkor, ha…
A lány félbeharapott mondatából sejtette, hogy neki is ugyanez járhat a fejében.
– Ünnepélyesen megesküszöm, hogy nem fogok… barom módra viselkedni – jelentette ki, és a lány szemébe nézett, hogy nyomatékosítsa a szavait.
Megérdemelte, hogy akkor Silja „megbüntette”, jogosan. Türelmetlen volt, de tanult belőle. Vele nem bánhat úgy, mint a többi lánnyal még a múltban. Az alkohol miatt túlzottan is elveszítette a fejét… De már sokkal tisztább volt számára a kép, és bírt normálisan gondolkodni.
– Csak tartsd is be! Egy igazi farok voltál az este.
– Igazad van, és… – Mély levegőt vett, és félretette a férfiúi büszkeségét. – …szeretnék bocsánatot kérni érte. Ígérem, többet tényleg nem fordul elő. – Nem. Ezentúl oda fog figyelni rá.
– Akkor merjek együtt aludni veled? – nézett fel rá Silja somolyogva. – Nem kell attól tartanom, hogy mikor fogsz leteperni?
Ez lesz aztán a próbatétel!
– Ígérem, hogy nem.
– Köszönöm. Tudod, hogy nekem még sohasem volt senkim, és nem szeretném elkapkodni.
– Persze… érthető.
– Amikor nem tudtad még, mit érzek irántad, annyiszor elképzeltem, mi lesz akkor, ha végre észreveszel…
– És hogyan képzelted el? – Valóban érdekelte, és ebből remélhetőleg még ötleteket is nyerhet. Jó lenne tudni, mit tehet, ha a lány kedvében akar járni.
– Csak a szokásos nyálas baromságokat képzeltem el, úgymint filmnézés összebújva, csillagnézés a mezőn, séták a városban kézenfogva meg ilyesmi.
– És milyen filmet néznél? Valami szaftos horrort? – A gondolat mindenesetre szöget ütött a fejében. Szóval akkor vigye el moziba?
– Nekem teljesen mindegy… Az a lényeg, hogy együtt legyünk – puszilta meg a lány játékosan az állát.
Pornót is néznél velem? – akarta a fiú kérdezni, de visszafogta magát. Most nincs helye ilyen kérdéseknek! Mindenesetre majd mindenképp be kell iktatniuk valami filmezést. És ezek szerint egy séta az erdőben is jó ötlet lenne. Igazából bármi.

– Akkor holnap elmehetnénk valahová… hogy együtt legyünk.
– Rendben – biccentett Silja. – Tudod, mit? Mit szólnál, ha előtte közösen főznénk valamit? Rád nem merném úgysem bízni, mert hívhatnánk a tűzoltókat – nevetett fel.
– Neem… megelőznénk a problémát, és rendelnénk pizzát! – A fiú nyelvet öltött rá. – Nagyon sok jó pizzás telefonszámát ismerem!
– Na, mi van, megriadsz egy kis házimunkától? – bökte oldalba a lány. – Na, jó, csináljunk valami sütit és lenyalhatod rólam a tejszínhabot. Mármint izé, nem… onnan – kuncogott Silja. Aleksi szeme nyomban felcsillant az ajánlatra.
– Én bárhonnan nagyon szívesen! És ha kellően édes az a tejszínhab, talán még mosogatni is segítek!
– Akkor nyald le a könyökömről. – Silja már nevetett, és Aleksi is harsányan felkacagott a képre.
– Első lépésnek kifejezetten tetszik! – kacsintott rá. Lett volna tippje, hova fújja még a tejszínhabot, de az már a következő lépcsőfok.
– És még mit csináljunk holnap ezenkívül?
– Filmezés előtt szeretnél csillagokat nézni, vagy utána?
– Most már hűvös van a csillagnézéshez… De értékelem az igyekezetedet.
– Akkor elmehetünk bebaszni egy kocsmába… na jó, csak vicc volt! – mentegetőzött Aleksi feltartott kézzel. – De mondjuk túrázhatnánk egyet a környéken. Az erdő ilyenkor is szép. Vagy valami jó kis koncertre!
– Van mostanság jó koncert? Bár most nincs kedvem megint bulizni, valami nyugodtabb helyre vágyom… Na mindegy, majd kitaláljuk. – Silja elhallgatott, majd kisvártatva felkuncogott.
– Mi olyan vicces? – mosolygott rá a fiú. Ilyenkor, ha nevetett, még gyönyörűbbnek találta.
– Eszembe jutott, amikor… Nem érdekes – fúrta bele a fejét a lány a mellkasába.
– Engem érdekel. Na! Ha már elkezdted, mondd végig!
– Egyszer írtam egy novellát, amiben leírtam, hogyan képzeltem el veled az elsőt – motyogta a lány szégyenlősen. Aleksi érdeklődését csak tovább csigázta. Nocsak! Ez már valami!
– Meséld el!
Vagy mutasd be… De ezt inkább nem mondta ki hangosan. Úgysem tenné meg és meg is értette.
– A vízparton történt… Gyengéd voltál és figyelmes és előtte hosszú ideig csak kényeztettük egymást.  
– Itt, a köveken? – Nem is rossz helyszín… vajon mit szólna a lány, ha ide vinné el, amikor úgy ítélte meg, hogy készen áll rá? Bár ha ez mostanában lesz, nem biztos, hogy jó ötlet a hidegre való tekintettel. És csak nem fogja Silja tavaszig váratni. Mást kell kitalálni…
– Igen… Vagyis kicsit beljebb, hogy ne vegyenek észre. Ha… megtörténik, megígéred, hogy gyengéd leszel? – nézett fel rá Silja és közel hajolt hozzá.
– Vigyázni fogok rád – biccentett a fiú komolyan, és lágyan megpuszilta a homlokát.
– Köszönöm. Egy picit félek is az első alkalomtól… Fáj?
– Nekem nem fájt – kacagott fel Aleksi, majd nyomban komolyabbra váltott. – Nem tudom. Nőként még sohasem csináltam… de szerintem, ha ellazulsz, nem lesz baj.
– Remélem... De most alszom, nagyon kimerültem. Jó éjt, Aleksi! – fordított hátat neki Silja, és nekisimult a mellkasának.
– Jó éjt, Silja! – A fiú megpuszilta a feje búbját, és mélyet sóhajtott. Kínzás lesz ebben a testhelyzetben aludni… mégis próbálta úgy felfogni a szituációt, mint egy újabb próbatételt. Teljesítenie kell, és ezzel is bizonyíthat a lánynak. Átkarolta hátulról, de a csípőjét inkább nem nyomta neki, mert attól tartott, ha megérezné a lány feszes fenekét, nem bírna nyugton maradni. Így sem, de így könnyebb lesz visszafognia magát. Nem fogja szándékosan kísérteni a sorsot… Ennek ellenére egy örökkévalóságnak tűnt, amire az illetlen gondolatai lelassultak, és végre őt is elnyomta az álom.

~~*~~

Eközben Lukas és Lucy kint beszélgetett a kertben; pontosabban inkább közösen szenvedtek. Mindketten nagyon el voltak kenődve amiatt, hogy Lucy elutazik.
– Mindennap beszélünk, megígéred? – kérdezte Lukas szomorúan a lánytól.
– Ez nem is kérdés! – vágta rá Lucy nyomban. – Én… nem is hiszem, hogy máshogy elviselném.
– Kérlek, hadd menjek! Vagy maradj itt! Lakhatsz nálunk, veszünk nagyobb ágyat és alhatsz velem! Itt is tudsz dolgozni! Kérlek! – Lukas úgy érezte, meghasad a szíve, ezt már nem bírta elviselni. Túl sok volt neki. Direkt ezért is ivott most, hogy talán így elviselhetőbb lesz a fájdalom, de nem… csak még jobban felerősödött. Lucy szemét elhomályosították a könnyek, ahogyan az arcába pillantott. Az alkohol nála is hasonló hatást váltott ki.
– Tudod, hogy azt kívánom, bár megtehetném… de a szüleimnek szükségük van rám – felelte elvékonyodó hangon.
– De innen is tudnál segíteni! Átutalod a pénzt… Megoldható lenne! És mondom, tudnál hol lakni, így nem kéne fizetni az albérletet sem! – erősködött a fiú egyre kétségbeesettebben és reményvesztettebben.
– Megígértem nekik… – suttogta Lucy, és elfordította a fejét. Lukas mégis hallotta a hangján, hogy sír. Lukas még tartotta magát, de közel állt ő is ahhoz, hogy elsírja magát.
– Nem tudom… egyszerűen nem tudom elfogadni! Segítek, rendben? Nézek munkát, és amit keresek, odaadom, hogy visszajöhess! – ölelte át szorosan Lukas Lucyt. A lány teljesen hozzásimult, és a mellkasába fúrta az arcát.
– Neked a sulira és a zenére kell koncentrálnod, ahogyan eddig tetted. Nem… nem adhatod fel… miattam!
– Ezek mellett csinálnám, de feladnám bármelyiket, csak hogy magam mellett tudjalak újra. Én még soha… – csuklott el Lukas hangja; úgy érezte, ha még egy szót kimond, elsírja magát.
Már attól is a könnyeivel küszködött, hogy a lány mennyire reszketett a karjai közt.
– Vissza fogok jönni hozzád – felelte a lány halkan, de határozottan, és a szorítása is erősebbé vált.
– Szeretlek… – sírta el magát Lukas, és hogy könnyeit elrejtse, belefúrta a fejét Lucy nyakába.
– Én is téged… és nem hagyom, hogy örökre elszakadjunk egymástól! – A lány olyan görcsösen ölelte, hogy attól tartott, eltöri a csontjait. Hosszasan ölelték egymást, és közben Lukas úgy érezte, kitépték a szívét a mellkasából. Itt ez a lány, aki iránt olyan érzéseket táplál, mint amilyeneket még soha előtte senki iránt… és őt is elveszíti! Miért ez jutott neki? Mivel érdemelte ezt ki? Miért vele történik mindig ilyen? Magyarázat nem volt, csak kérdések.
– Nem megyünk hozzád…?
– De… nincs kedvem több bulihoz. – Lucy lassan kibontakozott az öleléséből, és megfogta a kezét.
– Nekem sincs… Gyere – állt fel Lukas, majd elindultak a lány háza felé. Nem messze lakott Siljáéktól, így gyalog mentek. Hamarosan odaértek, majd beléptek a házba. Lucy a nappaliba sietett, majd reményvesztetten leroskadt a kanapéra.
– Újra akarom élni ezt a kevés időt, ami jutott nekünk… – motyogta maga elé erőtlenül. A fiú is leroskadt mellé és rögtön átkarolta a vállát.
– Én is… Veled önmagam lehetek. Előtted meg tudtam nyílni és… még sohasem voltam ilyen boldog.
Lucy automatikusan az oldalának dőlt.
– Én… köszönöm, hogy így megbízol bennem – felelte meghatottan. – És… melletted én is azt érzem, hogy… hazaértem.
– Tudod, mit? Ne gondoljunk most semmi ilyesmire… Tegyünk úgy most, mintha nem mennél el, és őrizzük meg ezt a napot egy szép emlékként. – Igen. Így lesz a legjobb. Hiszen addig, amíg itt vannak egymásnak, felesleges megkeseríteni ezt a kis időt. Inkább ki kell használni, hogy aztán később, a nehéz időkben tudjanak ezekbe a pillanatokba kapaszkodni. Lehet, hogy elválnak egymástól… de az emlékek megőrződnek, amiket bármikor előhúzhatnak. A lány felsóhajtott, majd letörölte a könnyeit.

– Ez esetben… mihez lenne kedved? – kérdezte halvány mosollyal. Látszott rajta, hogy próbál túllépni az iménti bánatán, de a gondolat, hogy elutazik, tovább rágta belül. Ahogyan Lukast is. De csak rosszabb lesz, ha továbbra is kínozzák magukat… 
– Bármihez… Menjünk a szobádba, hm?
– Ha ott jobb… – Kisvártatva már Lucy ágyán ücsörögtek. Lukas megtört szívvel vette szemügyre a szokatlan rendet – a lány máris hozzáfogott a pakoláshoz. A holmik egy része dobozokban állt, és posztereket is leszedte a falról, így a korábban otthonos helyiség komorrá és sterillé vált. Lukas lehúzta a cipőjét, majd Lucy ágyára mászott. Lucy mellékuporodott, amire rögtön az ölébe vonta. A két kezébe fogta az arcát és a lányban gyönyörködött. Bele akarta vésni minden egyes vonását a fejébe.
– Annyira szép vagy… Mindennap el tudnám viselni a gyönyörű arcodat.
– Túlzol – suttogta Lucy elvörösödő arccal, és ugyancsak elbűvölve pillantott rá vissza. Aztán váratlanul felnevetett. – Kíváncsi vagyok, akkor sem lesz-e eleged belőlem, ha majd valamikor összeköltözünk.
– Inkább neked belőlem – mosolygott a fiú és megcirógatta az arcát. – Bárcsak már most megvalósulhatna…
– Ez lesz az első, amint visszajövök… nézünk egy kis csendes zugot valahol a tengerhez közel… – A lány behunyta a szemét, ahogy maga elé képzelte leendő otthonukat. Lukas elérzékenyült ettől és közel hajolt a lányhoz. Forró ajkát hozzáérintette az ajkához és közben beletúrt a hajába. Lucy szinte azonnal visszacsókolta, és teljesen a fiú felsőtestéhez simult, mint aki oltalmat vár tőle. A csók, ha csak rövid időre is, de feledtette velük a szomorúságukat. Lukasnak egy ideje egy gondolat motoszkált a fejében, de nem tudta, hogyan vezesse fel a lánynak. A csók után elkapta a fejét és lenézett, amikor eszébe jutott.
– Valami baj van? – Lucynek azonnal szemet szúrt a viselkedése, és lágyan megérintette az arcát.
– Csak… gondolkoztam. Ugye el fogsz menni és ki tudja, mikor fogjuk egymást újralátni. És arra gondoltam, hogy… Szóval én még nem voltam lánnyal, és… – Rá se mert pillantani a lányra, zavarban érezte magát rettenetesen.
– Igen? – Lucy mindvégig érdeklődve és türelmesen fürkészte az arcát.
Lukas mélyet sóhajtott és megpróbálta összeszedni magát. Nem lehet ilyen töketlen! Ilyenkor kicsit bánta, hogy nem olyan merész, mint a bátyja. Ő biztosan nem zavartatná magát, sőt, rögtön prezentálná is.
– Szóval… én nagyon akarlak téged, és… le akarok veled feküdni – pillantott fel rá végül. El se hitte, hogy ezt ilyen nyíltan kimondta. Lucy egy pillanatig nem felelt, és a fiú attól tartott, hogy visszautasítja. A lány azonban bólintott.
– Az utolsó estén?
– Igen… A világítótoronyban – nyelt nagyot a fiú és hatalmas megkönnyebbülést érzett, hogy nem utasította vissza.
– Ott leszek – ígérte meg Lucy. – Én is vágyom rád… már egy ideje.
– Tényleg…? – hökkent meg Lukas. – Oh… Ígérem, úgy bánok veled, mint egy hercegnővel.
– Ebben nem kételkedtem egy percig sem – mosolygott rá a lány, és lágyan megpuszilta az ajkát. A fiú gyengéden viszonozta, és végigsimított a gerince mentén.
– Lehet, hogy korai még, de… nem igazán lesz rá máskor lehetőségünk. És én veled akarom először.
Lucy meghatódottan pillantott rá.
– Én sem akarom senki mással… soha.

Lukas ekkor odahajolt hozzá és szenvedélyesen megcsókolta. A keze a hátára siklott, majd egyre lejjebb. A lány hasonló átéléssel csókolta őt vissza, és Lukas ebben a pillanatban átmenetileg megfeledkezett a fájdalmáról. Lucy most még itt van vele, és ez a fontos! Átadta magát a pillanatnak, és azt tette, amit a vágyai diktálnak. Ledöntötte Lucyt az ágyra és ráfeküdt, úgy csókolta tovább. Közben benyúlt a pólója alá és az oldalát kezdte simogatni. Szívverése szaporábbá vált, és érezte, hogy a lány pulzusa is egyre hevesebb. Lucy levegőért kapkodott, de nem húzódott el tőle, sőt, a hajába túrt, és még közelebb húzta magához. A nyakára tért, és a keze feljebb, a mellére siklott. Finoman belemarkolt, és ágyékát a lányénak préselte. Tombolt benne a vágy és a lány iránt érzett szerelem. Sohasem gondolta volna, hogy egyszer valaki iránt így fog érezni… és azt sem gondolta volna, hogy valaki ugyanígy fog vágyni őrá. Lucy viszont teljesen átadta magát, megbízott benne. Lassan átbújtatta a lány fején a ruhát, és végigcsókolta a testét. A kulcscsontjánál kezdte, aztán egyre lejjebb haladt, egészen a hasáig, miközben folyamatosan simogatta. Lucy halkan felsóhajtott, és Lukas látta az arcán, hogy rendkívül élvezi a kényeztetést.
– Én… szívem szerint már most… – suttogta Lukas vágytól telve, miközben a hasát csókolgatta. A lány egy pillanatra megdermedt.
– Én… ez így… hirtelen lenne egy kicsit…
– Ne félj… Nem teszek veled semmi olyat, amit nem akarsz – nézett fel rá a fiú.
– Köszönöm – suttogta Lucy megkönnyebbülten és hálásan. A fiú nagy-nehezen bár, de megpróbálta kontrollálni magát, és elhúzódott a lánytól. Felült és mély levegőt vett.
– Majd… Akkor.
– Köszönöm – lehelte Lucy megilletődötten, és visszahúzta a pólót, majd hozzábújt Lukashoz. – Ne haragudj, csak… én még soha, és…
– Hé, nyugi – vonta magához még jobban a fiú és nyugtatóan elkezdte simogatni a vállát. – Én sem csináltam még, és én is ugyanúgy izgulok, akárcsak te. Félek, hogy elbénázom…
– Legfeljebb együtt bénázunk – nevetett fel Lucy. – De annak is megvan a maga bája.
– El se hiszem, hogy van barátnőm… Aleksi azt jósolta, sohasem lesz – morogta sötét tekintettel. A lány még szorosabban simult hozzá.
– Aleksi világába nyilván nem fér bele… de az enyémbe tökéletesen.
– Egy vicc, hogy összejött Siljával… – húzta el a száját a fiú.
– Miért? Szerintem megérdemlik, hogy boldogok legyenek együtt.
– Nem bírom azt a csajt… Se Aleksit. Ráadásul tesók, basszus! Én sohasem jöttem volna vele össze, még akkor sem, ha az esetem.
– Miért haragszol rájuk ennyire? – Lucy hangja nem tűnt szemrehányónak, hanem inkább kíváncsinak.
– Mert ők mindig mindent megkaptak! Aleksi folyton hordta haza a jobbnál jobb csajokat, és végig kellett hallgatnom, ahogy…! Mindig ő volt a népszerű, a jóképű, én meg a nyomi öccse, akihez jó, ha félévente szólnak… Tudod milyen szar valaki árnyékában élni?!
– Igen, sajnos tudom… De hé! Nem vagy nyomi, és igenis érsz annyit, mint Aleksi. Egyszerűen csak másban vagy tehetségesebb. Ő a sportokban jó, te pedig úgy zenélsz, ahogyan ő sohasem fog. – A lány vigasztalóan végigsimított a karján. – De akkor te valójában nem is a személyét gyűlölöd, hanem azt, hogy őt másképp kezelték.
– Jobb napjain jó fej, ha nem hősködik meg menőzik. Amúgy egy beképzelt barom, csak azt nem értem, mire fel. Buta, mint a föld, ráadásul büszke erre. 
– Arra büszke, hogy sportol – javította Lucy. – És azt tudtommal nem is rosszul. És Silja?
– Mikor hozzánk költözött Nittával együtt, úgy éreztem, elveszi tőlem a bátyámat. Akkor még jóban voltunk, és ez eléggé rosszul esett. Le sem lehetett őket vakarni egymásról – idézte fel Lukas azokat az időket. 
– És… magadra maradtál?
A fiú csak szomorúan bólintott.
– Sohasem voltam népszerű, de Silja jöttével a tulajdon bátyámat is elveszítettem… Apa pedig mindig is jobban szerette Aleksit. Én csak egy kolonc voltam mindig is…
Lucy még kétségbeesettebben bújt hozzá, mintha átérezte volna a magányát.
– És most nincs esély arra, hogy megbékéljetek egymással? Fáj látnom a folyamatos marakodást.
– Így talán könnyebb lesz, hogy Silja elment… Bár nem tudom még mindig felfogni, hogy jöhettek össze.
– Bizarr… de ha belegondolsz, nem vér szerinti rokonok. Lelkileg pedig nagyon illenek egymáshoz.
– Ha engem kérdezel, Silja jobbat érdemelt volna ennél a tahónál. Nem bírom a csajt, de sokkal értelmesebb, mint a bátyám. Persze neki is csak a külső számít. 
– Ne bántsd annyit Aleksit! Lehet, hogy nem ő lesz a következő Nobel-díjas, de annyira mégsem buta, mint amilyennek szereti mutatni magát. És a szíve is a helyén van – kelt a fiú védelmére Lucy.
– Ja, tényleg a helyén van… Azért hozott haza annyi csajt, mert olyan kurvára erkölcsös – dörmögte Lukas.
– Én úgy tudom, hogy komolyak voltak a szándékai.
Lukas hangosan felnevetett.
– Hát persze… Nem tudom, meddig lesz Aleksi és Silja együtt, de szerintem meg fogja szívni Silja mellette.
– Miből gondolod?
– Mert Aleksi túlságosan is nagy nőcsábász… De ne legyen igazam.
– Úgy érzem, Silja mellett ki tud tartani – jelentette ki Lucy magabiztosan. – Ők tényleg nagyon egymásnak valók.
– Mondjuk az tény, hogy jól elvannak…
– Miért fáj neked, hogy boldogok? Úgysem velük fogsz élni, miután abbahagytad a sulit.
– Nem számítottam rá, hogy apa és Nitta elválnak, és úgy számoltam, egyetem végéig össze leszünk zárva. Nem akartam, hogy összejöjjenek, mert semmi kedvem nem volt napi ötször hallgatnom, ahogy ezek ketten…  
A lány lassan biccentett.
– Ezt megértem. Így viszont megmaradhat privátnak a magánéletük, és a miénk is. – A mondat vége azonban beleveszett egy ásításba. – Itt… velem maradsz éjszakára? – Lucy kérdőn pillantott Lukasra.
– Azt hitted, hagyom, hogy egyedül aludj…? – mosolygott rá Lukas kedvesen, majd eldöntötte Lucyt az ágyon és szorosan magához ölelte. Magukra húzta a takarót és belefúrta a fejét a lány nyakába.
– Jó éjt, Lukas – suttogta a lány, és ajkán boldog mosollyal lehunyta a szemét.
A fiú ebben a pillanatban úgy érezte, minden a legnagyobb rendben. Ez így volt tökéletes. Itt van, a szerelmével összebújva az ágyban, akit mindenkinél jobban szeret. Más nem számított. 

Vélemények:

4 megjegyzés :

  1. "Hiszen évekig várt rá, és ő komolyan gondolja vele. " --> helyes! :3
    "– Várj, majd én! – Aleksi azonnal az ölébe emelte, majd a szobába érve óvatosan lefektette az ágyra." --> jaaaj, de édes :D :3 *.*
    "Pornót is néznél velem? " --> neeee ×D Aleksi... miért? ×D Nem baj, azért szeressük :D
    "– Nekem nem fájt – kacagott fel Aleksi" --> te hülye :D ×D
    :( annyira sajnálom Lucyt és Lucast.... hogy tehetitek ezt velük? :(
    "– Ezek mellett csinálnám, de feladnám bármelyiket, csak hogy magam mellett tudjalak újra." --> jaj hát mindjárt sírok.... <3 <3 <3
    "– Szeretlek… – sírta el magát Lukas" --> jaaj.... miért csináljátok ezt? két szerelmest nem ehet elválasztani! Ez gonoszság! :D :P
    "– Ez lesz az első, amint visszajövök… nézünk egy kis csendes zugot valahol a tengerhez közel…" --> jaaaj de édesek :D egyemmegőket :D :D :D :3
    "– Tényleg…? – hökkent meg Lukas. – Oh… Ígérem, úgy bánok veled, mint egy hercegnővel." --> ennyi :D nekem kell Lucas.... vagy Aleksi.... vagy valaki :D
    "Nittával együtt, úgy éreztem, elveszi tőlem a bátyámat. Akkor még jóban voltunk, és ez eléggé rosszul esett." --> jaj.... hát most meg akarom ölelni ezt a gyereket.... ezért 'utálja' Silját.... oh.... nagyölelés <3
    Nagyon jó volt... folytatást követelek... azonnal :D O:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "neeee ×D Aleksi... miért? ×D Nem baj, azért szeressük :D " - Just Aleksi... :P
      ":( annyira sajnálom Lucyt és Lucast.... hogy tehetitek ezt velük? :(" - Így :P 3:)
      "jaaj.... miért csináljátok ezt? két szerelmest nem ehet elválasztani! Ez gonoszság! :D :P" - Ez nem Disney-mese :P :D
      "ennyi :D nekem kell Lucas.... vagy Aleksi.... vagy valaki :D " - Jó lenne :D
      " jaj.... hát most meg akarom ölelni ezt a gyereket.... ezért 'utálja' Silját.... oh.... nagyölelés <3" - Hát igen, ezért... Meg alapból se annyira bírja :D

      Törlés
  2. Sziasztok!

    Jaj, nagyon örültem, hogy máris van új rész! *.* Tobzódom!
    Aleksi egy hős, de komolyan :D Biztos nagyon nehezen bírja, de tök édes, hogy Silja kedvéért megteszi ezt. Remélem, továbbra is ilyen szépen fog alakulni kettejük kapcsolata. Remélem, hamarosan Silja gondolataiba is betekintést engedtek, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi zajlik benne most, hiszen annyi minden történt az elmúlt időben.
    Lukas és Lucy *.* Ez már tudott, hogy ők a kedvenceim, úgyhogy örültem, hogy ennyi teret kaptak most. Kis cukraim <3 Nagyon imádom őket, és hát :'( szomorú, hogy Lucynak el kell mennie. Hű, mennyire romantikus lesz ez a világítótornyos történet! Hmmm. Alig várom azt a részt! :D Tök jó lenne egy Lukasos visszaemlékezés arról, hogy hogyan romlott meg ennyire Aleksivel a kapcsolat. Bár itt utaltatok rá bőven, de szívesen olvasnék valamit a kicsi Lukas szemszögéből is, ha esetleg úgy döntötök, hogy megírjátok, én imádnám :)
    Szóval király volt ez a rész, még mindig imádom az egészet, és várom a következő részt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Hát igen, az biztos, hogy elég nagy erőfeszítésébe került, hogy visszafogja magát :D De Silja kedvéért megteszi. A következő fejezet Silja szemszögéből lesz :)
      Mi is sajnáljuk, hogy így alakult Lucyék sorsa :(
      Már régebb óta kísért engem is a gondolat, hogy írjak kicsi Lukas szemszögéből, szóval lehetséges, hogy fogok is ^^
      A következő fejezet pedig máris olvasható :)

      Törlés