2015. 06. 23.

24. fejezet

A jól sikerült buli után Siljáék bőven délután keltek fel, és Aleksi első útja a konyhába vezetett.
– Éhes vagyok – jelentette be, és elszontyolodott, amikor a hűtőt kinyitva semmi ínyére való nem fogadta. Lehangoltsága azonban csak néhány másodpercig tartott, ugyanis ekkor megpillantott egy serpenyőt a tűzhelyen. – Süssünk palacsintát! Hol tartjátok az olajat?
– A fiókban, mint minden normális ember – nevetett fel Silja, és kinyitotta az ajtaját. Előszedte belőle az olajat, és letette a pultra. – Egyébként biztos jó ötlet a palacsinta? – kérdezte kétkedőn.
– A legjobb! Édes és zsíros, és nekem most energiára van szükségem! – A fiú lendületesen előkapta a tojásokat a hűtőből. – Farkaséhes vagyok.
– Ez csak felesleges szénhidrát… Amúgy is, mostanában elhanyagolod az edzést. – Silja átfonta hátulról Aleksi derekát és a keze a hasára siklott. – Kezdenek eltűnni a kockáid! – csipkelődött vele gonoszul vigyorogva.
– A szénhidrátot bontja le legkönnyebben a szervezet! – vágott vissza a fiú. – És szerintem semmi baj nincs a kockáimmal!
– Mintha már nem lenne olyan kemény a hasad… – heccelte tovább a lány és belecsípett finoman. Imádta mostohabátyját szívatni, bár tényleg kevésbé volt feszes. De még így is elég izmos volt persze. Aleksi a pultra tette az éppen nála lévő tojást, és villámgyorsan szembefordult a lánnyal.
– Fogadjunk, hogy így is elkaplak! – Egyik karjával lefogta a lányt, a másikkal csiklandozni kezdte az oldalát. Silja kétrét görnyedt, és próbálta kitépni magát a fiú karjai közül. Közben hangosan vihogott.
– Héé, ez nem ér, eressz el!
– Miért ne érne? Szerelemben és háborúban minden megengedett! – öltött rá nyelvet Aleksi, és tovább folytatta. Silja megcsavarta a fiú karját, majd megpróbálta eldönteni – persze nem sikerült neki.
– Szerelmes vagy belém…? – lepődött meg. Persze csak azért mondta, mert ez egy egyfajta szólás, de… akkor is.
– Nem éreztettem eléggé? – vigyorgott rá a fiú, de a mosolya hirtelen sokkal komolyabbá vált. Mint aki őszintén így gondolja. Vajon tényleg…? Igen, azt tény és való, hogy éreztette, hogy vágyik rá, de…
– A vágy nem egyenlő a szerelemmel.  
– Hát akkor szerinted mi a szerelem? – pillantott rá őszinte érdeklődéssel a fiú.
– Ezt nehéz megfogalmazni… Amikor úgy érzed, hogy vele akarsz lenni és csak vele, és ha nincs ott melletted, nagyon hiányzik… Ha hozzád ér, belebizsereg minden porcikád…
Aleksi óvatosan megérintette a lány kézfejét, és elrántotta a karját.
– Akkor… ez nem áramütés volt? – kérdezte kisfiúsan mosolyogva, de komoly tekintettel. Silja zavartan felnevetett.
– Azt akarod mondani ezzel, hogy…?
A fiú arcáról ekkor eltűnt a komolyság.
– Azt akarom mondani, hogy éhen halok! – tért vissza a korábbi témához, és elkezdett olajat melegíteni.
– Tudod, Aleksi? Menj a francba – nézett rá dühösen a lány és kiviharzott a konyhából. Ez most nagyon nem jó vicc. Ő komolyan kérdezte, és a fiú tudja jól, mit érez iránta! Nem kéne elviccelnie! Ennek most nincs helye! A szobájába sietett, és levetette magát az ágyára. Gyomra ugyan korgott, de megmakacsolta magát. Fog a halál visszamenni hozzá ezek után! Talán egy picit túlreagálta, hiszen ismerte jól Aleksit, és tudta, hogy szereti elviccelni a dolgokat. De ezúttal elvetette a sulykot. Beleélte magát teljesen, hogy mi van, ha valóban szerelmes belé…? De ezek szerint csak szórakozik… Hát persze! Nem várt mást. Kisvártatva kopogtattak az ajtón, és a fiú lépett be, egy nagy tányér elkészített palacsintával.
– Hoztam reggelit – ült le mellé, és felé nyújtotta a tányért.
– Nem kell – fonta keresztbe a karját a lány. – Nem vagyok éhes.
– Tegnap este óta nem ettél semmit – makacskodott Aleksi, és letette a tányért az éjjeliszekrényre.
– Elment az étvágyam – villant meg a lány szeme. Éhes volt, egészen eddig. A fiú bosszúsan felsóhajtott.
– Tegnap délután óta azon vagyok, hogy ne csesszem el a dolgokat… mi a gond már megint? – Hangja ingerülten csengett, de némi kétségbeesés is kiérződött belőle.
– Az, hogy úgy érzem, nem veszel komolyan. Elvicceled ezt az egészet, pedig tudod jól, hogy nekem ez mennyire fontos… Figyelj, én megértem, ha te csak a dugnivaló húgodat látod bennem, de ebben az esetben kérlek, hagyjuk ezt az egészet.
Aleksi pár pillanatig hallgatott, majd megszólalt:
– Én pedig úgy érzem, hogy csak húzod az agyamat. Úgy gondolom, elég egyértelműen a tudtodra adtam, hogy több vagy, mint a „dugnivaló húgom”, de te vagy az, aki ezt képtelen elhinni. Mondd… biztos vagy benne, hogy te szeretnéd ezt az egészet?
– Azért hiszem ezt, mert elvicceled… Igenis komolyan gondolom, szerinted?! Hosszú idők óta szeretlek, és komolyan azt kérdezed, hogy akarom-e? – nézett rá a lány bánatosan. Nem volt benne semmilyen harag, csak szomorúság. Kételkedik benne? Ezek után?
– Mégis úgy érzem, te vagy, aki folyton visszatáncol. Úgy rémlik, párszor már mondtam, hogy komolyan gondolom, mégse hiszel nekem. Mivel cseszem el folyton?
– Oké, tegnap este törlesztettél… De előtte igazi vadbarom módjára viselkedtél, meg előtte is… Ezek miatt gondolom azt, hogy nem gondolod komolyan.
– Nézd… hozzád hasonló barátnőm még sose volt. – Aleksi ebben a pillanatban inkább tanácstalannak tűnt, mint ingerültnek. – A többi csaj azt igényelte, hogy úgy bánjak velük, és nehéz levetkőzni a szokásokat. Különösen ezért, mert veszettül vonzó vagy mellé.
– Én örülök annak, hogy ennyire akarsz, és én is téged, mindennél jobban… Csak azért halogatom a dolgot, mert addig nem akarom, amíg azt nem érzed, amit én. Ugye megérted? – Silja lágyan megsimította a fiú arcát. – Ha tudnád, nekem is milyen nehéz visszafogni magamat a közeledben… Vágyom rád, iszonyúan, és azt akarom, hogy végre… És amint benned is tisztázódtak a dolgok, mit érzel irántam, garantálom, hogy nem fogunk kiszállni az ágyból – pillantott fel rá apró, huncut mosollyal a szája sarkában.
– Miből gondolod, hogy nem azt érzem már most, amit te? Miért olyan hihetetlen?
– Mert egészen eddig úgy néztél rám, mint a húgodra. És ezt nem írja felül ez a két hét, te is tudod.
A fiú türelmetlenül pillantott rá vissza.
– Akkor mit fogsz tenni? Tíz évig váratsz, hogy akkor már biztosan úgy érezzek, mint te? Nem értem, miért gondolod, hogy jobban tudod, mit érzek, mint én magam!
– Akkor mit érzel…? – Silja felült az ágyon, és őszinte kíváncsisággal nézett rá. A fiú arcáról lerítt, hogy a végletekig unja már ezt a kérdést. Mégis erőt vett magán, és próbált türelmesen válaszolni:
– Azt, amit te mondtál a szerelemről. Hiányzol, ha nem vagy velem, és úgy érzem, hogy veled bármit megbeszélhetek.
A lány nem mondott erre semmit, csak a vállára hajtotta a fejét. Egy ideig így volt, majd megszólalt:
– Sajnálom, hogy kételkedtem, csak… Ez az egész még annyira felfoghatatlan a számomra…
– Mit tehetnék, hogy könnyebben elhidd?
– Egy idő után biztosan el fogom, csak meglepődtem azon, hogy ilyen könnyedén túlléptél azon, hogy a mostohahúgod vagyok.
– Ehhez nagyban hozzájárult, hogy milyen jól nézel ki. – Amikor a lány nem viszonozta a mosolyt, Aleksi is komolyabbra váltott. – Meg hát… mindig is te álltál hozzám a legközelebb. Senki mással nem tudtam ilyen jókat dumálni, vagy segítséget és tanácsot kérni, ha épp arra volt szükségem.
– Szóval ha csúnya lennék, nem járnál velem? – nevetett fel a lány, és rápillantott.
– Miért, te járnál velem, ha olyan nyeszlett lennék, hogy az első szél is elfúj? Vagy ha hordóhasam lenne? – Aleksi viszonozta a pillantását.
– Engem nem érdekel, hogy nézel ki, mindenhogyan tetszel. De tény, hogy így a legjobban. Téged nekem találtak ki. – Silja lágyan végigsimított az arcán. A fiú megfogta a kezét és megszorította az ujjait.
– Téged pedig nekem – felelte egyszerűen, mindvégig a lány szemébe nézve.
– Oh, Aleksi… – Silja átszelte azt a pár centi távolságot, és boldog mosollyal az ajkán megcsókolta. A fiú a hajába túrva csókolta őt vissza, viszont a lány csalódottságára kisvártatva el is húzódott tőle.
– Még a végén… túlságosan elragadtatom magamat.
– Még a végén… én is. – A lány az ajkába harapott – nagyon nehezen bírta türtőztetni magát ő is Aleksi közelében. Bár az évek során megtanulta kordában tartani az indulatait. Mégsem vethette rá magát a fiúra minden egyes alkalommal, ahányszor együtt vannak… talán mindkettejüknek jót tesz, ha tanulnak egy kis önuralmat. Aleksi ekkor felemelte a tányért a palacsintával.
– Még mindig nem vagy éhes? Szerintem egész jól sikerült, legalábbis nem égettem oda…
– De, igen, és bocsi, hogy így elviharzottam… – Silja vett egy kakaós palacsintát és majszolni kezdte. – Egyébként mit csináljunk ma, mihez van kedved?
– Eljöhetnél velem edzeni, ha már így aggódsz a kockáimért – vetette fel Aleksi. – Nem ártana lemozogni a reggelit. Vagy megnézhetnénk valami filmet. Vagy… nem tudom. Nekem igazából mindegy, csak legyünk együtt!
– Mondjuk nekem sem ártana elmenni edzeni… De előtte nézhetnénk filmet, csak ne pornót, ha lehet – kacagott fel a lány.
– Áhh, pedig Ejno ajánlott egy egész szaftosat, amit még nem láttam… oké, oké! – Aleksi feltartott kézzel mentegetőzött, miután Silja jelzésértékűen meglegyintette. – Van valami jó ötleted?
– Mit szólsz a Thorhoz? Már rég láttam. – A lány feltápászkodott és a számítógépéhez ment, amit bekapcsolt.
– Nekem bármi jó! – Aleksi nyomban kényelembe helyezte magát Silja ágyán. A lány beindította a filmet, majd a fiú mellé telepedett. Rögtön odabújt a mellkasához és a lábát Aleksiéra kulcsolta. A fiú automatikusan átkarolta a derekát, és még közelebb húzta magához. Tekintetüket a képernyőre függesztették, habár Silja nehezen tudott a filmre koncentrálni így, hogy a fiú ölelte őt. Azon kapta magát, hogy Aleksit nézi a film helyett; már rég elveszítette a fonalat. Koncentrációja pedig csak tovább romlott, amikor a tekintetük találkozott egymással. Szemmel láthatóan a fiút is jobban érdekelte ő, mint a történet.

– Tényleg olyan vagy, mint Thor… – suttogta Silja, és halkan felkuncogott.
– Te pedig mint Lady Sif… már csak azt nem értem, hogy az a barom miért a midgardi csajt választotta, aki… bassza meg… – Aleksi mondata elhalt, és a lány sejtette, miért. A kutató Jane Foster meglehetősen hasonlított a fiú előző barátnőjére, Janinára.
– Hát igen, te se vettél észre engem, ahogy Thor se Sifet… Pedig ők sokkal jobban összeillenek szerintem is. Hisz együtt nevelkedtek… Ahogyan mi is.
– Persze, együtt harcoltak, meg testvérekként nőttek fel… micsoda irónia! – vigyorodott el a fiú. – Lukas meg tiszta Loki, bár ő azért nem akar eltenni láb alól.
– Én bármit kinézek belőle – csóválta a fejét a lány. – Bár szerintem sokkal normálisabb lett azóta, amióta Lucyvel jár. Félek, vissza fog esni, ha elmegy.
– Én is aggódom érte – helyeselt Aleksi, és tanácstalanul felsóhajtott. – De lövésem sincs, hogyan segíthetnénk rajtuk…
– Szerintem nagyon sehogy… Ezt nekik kell megoldaniuk. – Silja vett a tányérról még egy palacsintát, és enni kezdte, ámde Aleksi jól teletömte pudinggal, így kijött a végén, és a ruhájára cseppent. – A fenébe… Most cserélhetem át.
– Szívesen… khmm… lenyalogatom – ajánlkozott a fiú, és a tekintetét le sem vette volna a mellén lévő foltról.
– Milyen lovagias! Minden hátsó szándék nélkül, mi? – Silja kajánul pillantott rá, majd belenyomta az ujját a pudingba, és Aleksi orrára kente.
– Pontosan! Én csupán nem szeretném, ha mocskos ruhában kellene mutatkoznod – biccentett a fiú vigyorogva. – De így attól tartok, hogy neked kell lenyalogatnod rólam!
– Ezt most vegyem kihívásnak? – A lány megpuszilta az orrát, majd az állára nyomott egy csókot.
– Vedd csak! És nem örülnék, ha megfutamodnál! – Aleksi a tányéron maradt palacsintákból újabb adag pudingot kent magára. – Indián vagyok! – kacagott fel, és csíkokat húzott a homlokára és az arcára.
– Úgy viselkedsz, mint egy betépett ötéves – nevetett harsányan Silja, majd lecsókolta róla ismét a pudingot. Gondolt egyet, majd levette magáról a koszos pólót és félrehajította.
– De ezek szerint mégiscsak eredményre vezet – jegyezte meg a fiú önelégülten, ahogyan a tekintetét végigjártatta a lányon.
– Csak azért húztam le, hogy átcseréljem – öltött rá nyelvet a lány, majd felkelt és a szekrénye elé állt. Közben lopva hátrasandított a válla felett. Nem csalódott, Aleksi szeme követte minden mozdulatát.
– Nekem így is bőven megfelelsz!
– Sejtettem – vigyorgott a lány, igencsak tetszett neki Aleksi figyelme. Talált egy vörös pólót és felhúzta magára, majd visszamászott az ágyra.
– Nem rossz, nem rossz… bár a csupasz bőr és fekete melltartó együttese állt a legjobban – zsűrizte a fiú.
– Hogyne, vegyem is le újra, mi?
– Még szép! Vagy… segítsek?
Silja válasz gyanánt felkapott egy párnát, és hozzávágta.
– Jól van, jól van! – nevetett Aleksi, és a képernyőre nézett. – Jéé, ezek már Asgardon vannak? Pár jelenet totál kiesett. Nem mintha annyira bánnám…
A lány ismét fejbekólintotta a párnával, majd megcsóválta a fejét.
– Nem is te lennél…
Aleksi csak szélesen vigyorgott, majd magához vonta Silját. A lány ismét hozzábújt, és így nézték tovább a filmet. Hamarosan véget ért, így a lány kikapcsolta a monitort.
– Na, és most mit csináljunk? – kérdezte Aleksi.
– Nem tudom… Nekem mindegy. Beszélgethetnénk.
– Miről akarsz beszélgetni?
– Dobj fel valami témát! Bármit… – Silja sejtette, hogy jobban jár, ha tényleg ő kezdeményez, mert Aleksit ismerve valószínűleg úgyis a szexre lyukadnának ki.
– A pajzstetvek szaporodása – nevetett fel a lány. – Na jó, csak viccelek, mondjuk… nem tudom. Zene? Te milyen hangszeren játszanál szívesen?
– Ó, szóval te a pajzstetvekre gerjedsz? És még én vagyok perverz! – kacagott vele Aleksi. – Amúgy… gitáron. Állítólag gitárral könnyű becsajozni. Te mit gondolsz erről?
– Öö, én még nem próbáltam gitárral becsajozni. És héé, minek akarsz becsajozni, amikor itt vagyok én? Meg aztán nézd meg szegény Filipet… Ő több hangszeren is játszik, mégsem volt még barátnője. Vagy igen?
– Én sem tudok róla, hogy lett volna neki – biccentett a fiú. – Mondjuk… hozzá szerintem egy hasonlóan elvont, álmodozó lány illene, és olyanok nem szaladgálnak csak úgy városszerte. De te vonzónak tartod, ha egy pasi gitározik?
– Nekem mindegy – vonta meg a vállát Silja. –  Miért, neked tetszik, ha egy lány zenél?
– Ha elhúzza a nótáma… jó, jó! Befejeztem. Ígérem. – Persze mindketten tudták, hogy ezt az ígéretet lehetetlen betartani, a lány mégis leeresztette az ütésre emelt karját. – Amúgy szerintem menő. Főleg, ha valami zúzósat játszik. Bejönnek a rocker csajok.
– Valami olyasmi vagyok én is – kacagott a lány. – Te meg simán beillenél egy rockbandába a hosszú hajaddal meg szakálladdal – simított végig Silja Aleksi arcán.
– Centrifugaaa! – hörögte a fiú, és metálvillát mutatott. – Ja. Fú, most eszembe jutott, milyen lenne alapítani egy zenekart.
– Hát, ahhoz előbb meg kéne tanulni zenélni. Mondjuk szívesen tanulnék hangszeren én is. Tanulhatnánk esetleg Filiptől, hm?
– Jó ötlet! – Aleksit nyomban felvillanyozta a gondolat, és a telefonjáért nyúlt. – Fel is hívom!
– Most azonnal? Nem vagyok biztos benne, hogy annyira örülne neki… Meg aztán még nem jött szegénynek teljesen rendbe a keze.
– Ja, igaz, nem tudom, mennyire csapta szét magát tegnap este… de a keze miért akadályozna? Mi fogunk játszani, ő magyarázni fog! Ahhoz nem kell kéz.
– Felőlem oké, csak mondom, lehet, még alszik vagy bármi… – Silja tudta, hiába mond bármit, Aleksi ezt a fejébe vette. És ha egyszer a fiú beindul…
– Ha alszik, akkor nagyon remélem, hogy lenémította – dünnyögte Aleksi, majd kikereste Filipet, és tárcsázta a számot. A fiú szinte azonnal felvette a telefont. Nem tartott sokáig a beszélgetés, mindössze egy percig.
– Na, mit mondott? – kérdezte Aleksitől Silja, miután letette a mobilt.
– A szívét öröm tölti el, hogy láthat minket – utánozta a fiú Filip stílusát. Silja ezen hangosan felnevetett. Imádta Filipet, de néha nem tudott rajta kiigazodni.
– Kész ez a srác… Szerinted direkt beszél így vagy poénból?
– Szerintem ő egy pórul járt időutazó, aki valahogyan itt kötött ki a múltból. Időnként meg is lep, hogy tolerálja a mi beszédünket Ejnóval meg Jannal.
– Van benne valami, amit mondasz. De ő ettől különleges. Biztosan fog találni magának egy rendes barátnőt, aki nem nézi hülyének emiatt.
– Egy időutazó hercegnőt? Ki tudja… mindenesetre ráférne. Szerintem az anyukáján kívül egyetlen nő sem volt az életében. Ja, nem, van egy nőstény macskája.
– Cicaa! – sóhajtott fel Silja álmodozva. – Úgy szeretem az állatokat! Azért szeretlek téged is – nevetett fel.
– Ilyen bókot se kaptam még senkitől – vigyorodott el Aleksi. – Amúgy, kíváncsi vagyok, tényleg olyan jó parti-e ez a macska… Azt mondta, két hete fogadta örökbe, szóval még nem láttam.
– Menjünk, és derítsük ki! Mikor mehetünk hozzá, mit mondott?
– Délután kettőre beszéltük meg. Addig még van idő összeszedni magunkat… – Aleksi lesandított a ruhára. Még mindig a retróbuli tiszteletére húzott holmikat viselte, és valamiért nem így akart a barátjánál megjelenni.
– Felöltöztetlek – ajánlkozott Silja huncut mosollyal. Bár sejtette, hogy Aleksi inkább azt akarná, hogy levetkőztesse…
– Hmm… azt hiszem, ez egy visszautasíthatatlan ajánlat. Láss neki, öltöztetőnő!
– Attól tartok, csak az én ruháimmal tudok szol… Várj! – Silja a fiókhoz ment és előtúrt belőle egy sötétkék Vans-felsőt, ami a fiúé volt. Még régebben titokban elvette tőle, és azzal aludt, hogy érezze az illatát. – Öö… ne kérdezd – nyújtotta át neki vörös arccal.
– Azt hiszem, sejtem a választ – somolygott a fiú, és belebújt. – Bár szerintem az a fekete csipkés blúzod is kifejezetten jól állna…
– Rajtad vagy rajtam? – bökte oldalba a lány, majd előszedte a fiókból az említett ruhadarabot. Lekapta magáról a pólót és felhúzta magára. Aleksi elégedetten végigmérte.
– Na jó… fáj a szívem, de be kell ismernem, hogy neked talán jobban áll, mint ahogy nekem állna.
– Szerintem rád se menne. – Silja keresett egy térd fölé érő, sötétzöld szoknyát és felvette azt is, majd leült Aleksivel szemben.
– Izompólónak jó lenne. – A fiú nem titkolta tetszését, szélesen mosolygott rá, és a tekintete folyamatosan a lányon időzött.
– Legalább ne bámulnád ilyen feltűnően a melleimet – csóválta meg a fejét a lány, bár határozottan hízelgett neki, hogy ennyire tetszik a fiúnak.
– Akkor majd teszek fel napszemüveget. – Aleksi még szélesebb vigyorra húzta a száját.
– Az nem változtat a tényen. Na jó, inkább áthúzom – somolygott huncutul.  A fiú megfogta a karját, még mielőtt felállt volna az ágyról.
– Nehogy! Különben meg azzal sem segítenél magadon. Nekem még úgy is tetszenél, ha egy zsákot húznál magadra.
– Igazán…? – Silja a nyaka köré kulcsolta a karját és megcsókolta Aleksi puha ajkát. A fiú nyomban az ölébe húzta, úgy viszonozta a csókot.
– Mindenhogyan.
Silja kényelmesen elhelyezkedett benne; feljebb csusszant, de vigyázott arra, hogy ágyékuk ne érjen össze. Ha megérezné Aleksi vágyát bugyin keresztül, nem biztos, hogy vissza bírná fogni magát.
– Nekem is te…
– Még szép! Kinek ne tetszene Thor! – nevetett fel Aleksi, de vonásai ellágyultak a lány szavaitól. Silja a két kezébe fogta az arcát és végigsimított rajta. Ismét közelebb hajolt hozzá, úgy csókolta meg, az előzőnél szenvedélyesebben. Ujjai a tarkójára siklottak és beletúrt a dús hajba. Annyira szerette, annyira kívánta a fiút.

– Ne… kínozz… – suttogta Aleksi, de ő maga sem bírt ellenállni a lánynak. Hasonló szenvedéllyel csókolta vissza, és teljesen magához szorította, mintha soha többé nem akarná elengedni.
– Ne haragudj… – hajolt el tőle a lány egy futó pillanatra. – Nem tehetek róla, ezt váltod ki belőlem… – pihegte apró sóhajokkal, és a nyakába csókolt.
– Csak így… ne várj tőlem… hosszú… önfegyelmet…
– Tudom… – A lány nagy-nehezen elhúzódott tőle, bár az öléből nem szállt ki. Tudta, hogy nem szabad így viselkednie, ha azt akarja, hogy lépésekben haladjanak. De évek óta kívánta a fiút és túl jó volt vele. Rettenetesen nehéz volt parancsolni a vágyának, különösen, ha kettesben maradtak… Aleksi végigsimított a hátán és rákacsintott.
– Már várom azt a pillanatot, amikor úgy gondolod, készen állsz.
– Te hogy képzelted el? – ült lejjebb Silja a fiú combján, hogy még véletlenül se üljön teljesen az ölébe. Így sem volt könnyű, mert véletlenül lepillantott, és látta, hogy Aleksi nadrágja ugyancsak dudorodik.
– Még konkrétan sehogyan… de azt lefogadom, hogy szenvedélyesebb lesz, mint bárki mással.
– Nehogy azt mondd, hogy nem képzelted el – nevetett Silja. – Hát, én nem tudom, milyen vagyok az ágyban, lévén még nem voltam senkivel… És félek, hogy csalódni fogsz.
– Na jó, elképzeltem már… nem is egyszer. De állandó helyszín és időpont sohasem volt, mindig ahol éppen kedvünk támadt. És hidd el, az eddigi teljesítményed alapján semmi okod az aggodalomra. – A fiú futólag megcsókolta az ajkát.
– Tényleg…? – csodálkozott el Silja, és megnőtt ettől az önbizalma. Nem volt viszonyítási alapja, úgy viselkedett, ahogy a vágyai diktálták.
– Mit gondolsz, miért váltasz ki belőlem olyan reakciót, amilyet? Sokkal jobban beindítasz, mint bárki más korábban.
– Hűű… Nem gondoltam volna, hogy pont… én. – Siljának ettől elakadt a szava, hihetetlenül jólesett neki, hogy ilyen hatást vált ki a fiúból. Nem hitte volna. 
– Akkor szerinted mégis ki? Filip macskája? – Aleksi vigyorogva összekócolta a haját. – Lehet, hogy sokáig nem vettelek észre, de ezentúl azon kell törnöd magadat, ha azt szeretnéd, hogy ne vegyelek észre!
– Csak azt nem értem, hogy ha most ennyire kívánsz engem, hogyhogy eddig nem vettél észre…?
– Az ember elfojtja az efféle gondolatait, ha a húgáról van szó – vonta meg a vállát Aleksi. – Vagy legalábbis arról a lányról, akivel testvérekként tekintenek egymásra.
– Szóval akkor te… elfojtottad, de voltak ilyen gondolataid…? – kerekedett ki a lány szeme.
– Ez a vonzó csajoknál így működik. – A fiú még mindig olyan stílusban beszélt, mint akinek ez az egész teljesen természetes. – Meg ha nagyon ki vagy éhezve, akkor már a kevésbé vonzókkal is.
– Ahogy látom, akkor te nagyon ki lehetsz – vigyorgott a lány. Ezek szerint tényleg gondolt rá régebben is ilyen módon… Ez azért kicsit meglepte. Bár igen, a férfiak ilyen szempontból másképp működnek, mint a nők.
– Csodálkozol? Janinával közel egy éve szakítottunk, és hát… attól még vannak bizonyos igényeim.
– Én inkább azon csodálkozom, hogy ilyen sokáig vissza bírtad fogni magadat… De örülök annak, hogy megváltoztál. Tényleg.
– Belefáradtam már a felszínes libákba. Mind csak abban bízott, hogy majd valamikor híres sportoló vagy edző leszek, és ők majd ott díszeleghetnek az oldalamon és költhetik a pénzemet…
– Szóval felszedted helyettük a mostohahúgodat – kuncogott Silja. – Te perverz állat!
– Na, nem mintha a mostohahúgom annyira tiltakozott volna… sőt, még féltékennyé is akart tenni, hátha akkor jobban észreveszem őt. Rafinált egy nőszemély, szerintem jobb lesz óvatosnak lennem vele!
– Az biztos! De bevált, nem? Észrevettél. – A lány kiült Aleksi öléből és mellé mászott, majd a mellkasára borult.
– Bevált – bólintott a fiú, és átkarolta a derekát. – De ne tudd meg… rettenetes lelkifurdalásom volt, mert az hittem, jártok Filippel…
– Ne haragudj, nem volt szép tőlünk, főleg, mert tetszem neki… Bár igazad volt abban, hogy nem illünk össze. Hozzá nem egy olyan típusú lány való, mint én.
– Hosszú távon meg is őrülnétek egymástól… de tényleg remélem, hogy lecseréli azt a macskát egy hús-vér lányra. Időnként úgy érzem, mintha a mi társaságunkban is egyedül érezné magát.
– Igen, én is úgy érzem… Szegény, sajnálom őt. Pedig szerintem sok lány szívesen járna vele, mert nem rossz pasi, csak hát…
– Szegény kicsit töketlen – fejezte be a mondatát Aleksi. – Na jó… visszahúzódó és bátortalan – helyesbített a lány rosszalló tekintetét látva.
– Te meg a másik véglet vagy. Én jártam volna vele, ha te nem lennél, csak igen, hosszú távon nem biztos, hogy jól kijöttünk volna.
– Te ki akartad volna rángatni őt a művészes csigaházából a valóságba, ő pedig téged akart volna behúzni oda – elmélkedett a fiú. – Bárki is győz, előbb-utóbb a másik fél elégedetlen lett volna.
– Igen… Na, de addig nézhetünk akár még egy filmet, van még egy kis idő. De most tényleg csak filmnézés!
Aleksi felnevetett.
– Túlbecsülöd az önuralmunkat.
– Ha bepróbálkozol, fejbeverlek – kapcsolta be Silja ismét a számítógépet és elindította a Thor második részét. Leheveredett az ágyra, Aleksi elé. A fiú nyomban átkarolta és magához húzta.
– Neked már a puszta jelenléted is elég ahhoz, hogy próbálkozni támadjon kedvem…
– Önuralom, nagyfiú, önuralom… – Silja kényelmesen elhelyezkedett Aleksi ölelő karjai közt és megfogta a kezét, amit a fiú a derekán nyugtatott.
– Csak akkor legalább ne kínozz még pluszba… különben nem állok jót magamért. – A fiú eltűrte a lány haját, és belecsókolt a nyakába. A lány halkan felnyögött és kirázta a hideg.
– Én kínozlak…? Hisz nem csináltam most semmit…
– Még… – suttogta Aleksi a fülébe, majd erőt vett magán, és hátrébb húzódott.
– És mi az, hogy nem állsz jót magadért, hm? Mit teszel velem mégis?
– Szerintem sejted, mit tennék, ha elfogyna a türelmem… de azt utólag mindketten megbánnánk.
– Most komolyan megerőszakolnál…?
– Ne mártírkodj, szerintem mindketten tudjuk, hogy nem lenne erőszak… te magad is mondtad, hogy már alig bírod visszafogni magadat.
– De nincs nálunk gumi sem… És én még nem voltam sohasem senkivel.
– De attól még vágysz rám… mindenesetre ezért mondtam, hogy mindketten megbánnánk. Elég körülményes lenne rohangálni az esemény utáni tablettáért.
– Azért nem hinném, hogy ennyire elborulna mindkettőnk agya… – Legalábbis nagyon nagyon remélte…
– Én viszont kinézem magunkból…
– Én csak belőled – bökte meg a könyökével Silja a fiút csipkelődésből.
– Hát persze… ki is mászott rám közel tíz perce? – Aleksi nyelvet öltött rá. – Nem gondolnám, hogy téged is annyira félteni kellene.
– Jó, igaz… inkább nézzük a filmet, még mielőtt tényleg… – Silja visszadőlt Aleksi karjába, és a monitorra szegezte a tekintetét.
– Mondd, hogy én jobban nézek ki, mint Thor – szakította meg kisvártatva Aleksi a közéjük telepedő hallgatást.
– Igen, jobban nézel ki, mint Thor. És szerényebb is vagy nála.
– Hát igen, a szerénység az egyik legelőnyösebb tulajdonságom – jelentette ki a fiú önelégülten.
– Szakad a plafon – nevetett Silja. Továbbnézték a filmet, és tőlük nem várt módon végig bírták anélkül, hogy egymásnak esnének.
– Thornak a harmadik filmben Siffel kell összejönnie – jelentette ki Aleksi a film végeztével. – És még kell egy Lucy-kaliberű lány Lokinak, és akkor teljes lesz az öröm.
– Lokinak egy Lucy-kaliberű lány? – hüledezett Silja. – Már előre sajnálom szegényt… Szerintem élve megenné reggelire.
– Lukas is megszerette őt – legyintett a fiú.
– Lukasnak egyelőre még nincsenek se világuralmi tervei, se pszichopata hajla… várjunk csak. De.
– Héé! Lukas nem olyan rossz, mint amilyennek te látod. Csak magányos, és egy kis törődésre van szüksége. Mint Lokinak.
– Hát igen. Ugyanolyan elfogult és naiv vagy mint Thor – ült fel Silja az ágyon.
– Szóval akkor én is méltó lennék arra, hogy felemeljem a Mjölnirt? Hmm… ez tetszik!
– Nem pont erre akartam utalni, de oké – borzolta össze Silja a fiú haját. – Na, indulunk lassan?
– Mehetünk! – tápászkodott fel Aleksi is az ágyról. – Vár Filip a szexi cicájával!
– Látom, nagyon ráindultál! Még a végén kezdek féltékeny lenni! – A lány kiment az előszobába, és felhúzott magára egy kabátot és bakancsot. Elég hideg volt kint.
– Ne aggódj, nem foglak lecserélni! – ígérte Aleksi, miközben ő is magára kapta a kabátját.
– Ajánlom is neked! – nyitotta ki a lány az ajtót, majd kiléptek. Bezárta, majd megfogta Aleksi kezét és elindultak Filip háza felé. 
Vélemények:

8 megjegyzés :

  1. Nekem kicsit kezd sok lenni ez az egymás agyát húzás dolog. A történet első felében jó néhány fejezet azzal ment el, hogy Silja reménytelenül ábrándozik a mostohabátyjáról, ami egy idő után már sok is volt az olvasónak. Hosszú-hosszú évekig vár rá, és most, hogy végre megkapta, jön ez a fokozatosság dolog. Egyrészről természetesen megértem, hogy nem akarja a szüzességét csak úgy odadobni, főleg mert ismeri Aleksi előéletét, de azért nem is kellene ennyire túltervezni. Meg a másik, hogy nem ismerik a petting fogalmát? Ha ennyire kívánják egymást, de szexet még nem akar Silja, addig is ismerkedhetnének egymással e téren. Főleg Aleksi összeszedhetné már magát, és kényeztethetné kicsit Silját, kézzel vagy orálisan, főleg mert Silja is megtette már (igaz, akkor részegek voltak).
    Na mindegy, ezek csak az én gondolataim, természetesen nem bántás céljából írtam őket, csak gondoltam kifejtem a véleményemet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ezzel a baj, hogy mindketten nagyon vágynak egymásra, és valószínűleg tovább mennének, nem bírnának megállni. Ezt pedig mindketten jól tudják, ezért türtőztetik magukat inkább. De már egyikőjük se bírja sokáig... Szóval hamarosan ez is be fog következni :) Nem haragszunk, köszi, hogy leírtad a véleményed!

      Törlés
  2. Most találtam rá a blogotokra és nagyon tetszik. Siessetek a következővel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, ennek örülünk! ^^ 30-án várható új rész! :)

      Törlés
  3. A blogra eleve már rég rátaláltam, csak akkor még valamiért nem akartam nekikezdeni elolvasni.Pedig megérte volna, de mindegy is!Az a lényeg, hogy egy csodálatos blogra találtam rá és két csodálatos írónőre! Lehet, hogy csak én vagyok így vele, de Lukas valahogy nem lopta be magát a szívembe.Kedvelem meg minden, csak...hát valamiért annyira nem. (Ezt jól megmondtam:P) De a lényeg, hogy a kedvenc blogjaim közé soroltam és minden nap felnézek, hogy megnézzem, mikor jön új rész.Ugye a kövi az majd kedden jön, de én már nagyon várom!:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülünk, hogy elolvastad végül, és hogy mancsnyomot is hagytál magad után! ^^ Annak pedig pláne, hogy tetszik, méghozzá annyira, hogy a kedvenceid között van *-* Hű. Reméljük, a következő fejezeteknél is hagysz magad után visszajelzést! ^^

      Törlés
  4. Sziasztok! Meglepi a blogomban :3 szerelemalathataron025.blogspot.hu/2015/06/1dij.html?m=1

    VálaszTörlés