2015. 06. 08.

22. fejezet

Az ajtó ekkor feltárult, és Jann jelent meg. Igazán maradhatott volna még egy kicsit.
– Hmm, ahogy látom, forró volt a hangulat… – tévedt a tekintete Aleksi ingére, ami gombóccá gyűrve hevert Silja mellett. – Szóval már végeztetek?
– Persze, ez most csak egy gyors kör volt, mert sejtettük, hogy itt fogtok alkalmatlankodni! – Nem, nem sejtettük. De tényleg jobb lett volna, ha nem jössz.
– Akkor mégis én nyertem! – vigyorgott Jann. – Na, gyertek akkor, nélkületek nem igazi a buli!
– Menjünk! – indítványozta Silja, és Aleksi kelletlenül követte őket. Ő még itt akart maradni, a szaunában, kettesben… de talán majd kicsit később, ha ügyesen alakítja a dolgokat. Most még valamennyire vissza bírta fogni magát, de ha iszik, nem biztos, hogy képes lesz rá… Ugyanakkor azt is tudta, hogy Silja még sohasem volt férfival. Nem biztos, hogy így lenne méltó elvenni neki…
– Na, beizzítottátok a szaunát? – kacsintott rájuk Ejno vigyorogva.
– Már mehettek is kipróbálni! – Igen, légyszi vonuljatok el, és hagyjatok minket kettesben… hiú ábránd volt, de mégis, ha jól szuggerálja őket, hátha megvalósul.
– Mehettek? Miért, ti nem jöttök? – nézett rá furcsálkozva Ejno.
– Ők már kipróbálták, hogy kellően meleg volt benn – szólt közbe Jann, és rájuk kacsintott.
– Fúj – fintorgott Ejno. – Ugye feltakarítottatok magatok után?
– Nem, ezt a kiváltságot meghagytuk neked! – öltött rá nyelvet Aleksi.
– Ugye nem mondod komolyan, hogy meghúztad Silját a szaunában… – füstölgött Lukas, aki épp kifelé indult, egy pohárral a kezében. Eléggé csálén fogta, és a szeme is kissé keresztben állt. Lukas nem volt nagyivó, épp ezért kis mennyiségű szeszes italtól is becsípett rövid időn belül. Most is ez történt a jelek szerint.
– De nem is akárhogyan! Emlékezetes marad! – Hadd higgyék csak ezt! Bárcsak lenne alapja…
– Nekem is… Még sohasem tartott ilyen rövid ideig – bökte oldalba Silja sunyi mosollyal. Szemét! Bár igaza volt. Amennyire be van indulva, szégyen ide vagy oda, nem biztos, hogy sokáig bírná… Meg aztán nagyon rég nem volt senkivel, ilyen jó csajjal pedig pláne.
– De élvezted – kacsintott rá Aleksi, próbálva menteni a helyzetet.
– Hazudtok – dünnyögte Lukas sötéten. Sajnos igen.
– Felejthetetlen élmény volt az a két perc… Lukas te meg ne irigykedj – öltött rá nyelvet Silja.
– Irigykedni? Egyikőtökkel sem akarok dugni! – hangzott a lenéző válasz.
– Hát, nekem sincs gusztusom hozzád – fintorgott a lány, aztán körbenézett. Nem látta sehol legjobb barátnőjét. – Hol van Lucy?
– Nem érzi jól magát… Kiment friss levegőt szívni.
– És te, mint hős lovagja, nem mentél vele? – pillantott rá Aleksi szemrehányóan. Ő bezzeg ki nem hagyta volna az alkalmat, hogy kettesben maradhasson a szerelmével!
– Most jöttem tőle, hogy hozzak neki egy pohár vizet – mutatta fel Lukas a poharat összeszűkült szemmel.
– Ugyan! Vigyél neki inkább vodkát, az jót fog tenni! – noszogatta őt Jann. – Mindig olyan csendes az a lány… attól majd jókedve lesz!
– Nekem meg attól lenne jobbkedvem, ha törött orral feküdnél a földön – mérte végig Lukas megvetően és tett felé egy fenyegető lépést.
– Pedig ez az igazsá…
– Elég legyen! – Aleksi közéjük lépett. – Te befogod a szádat, te pedig siess Lucyhez! – adta ki a parancsokat, mielőtt a két fiú egymásnak esett volna. Nem lett volna humora ügyeletre menni, meg aztán Silja házavató bulija nem ezt érdemelte volna… Lukas csak felmordult, majd kiment a lányhoz. Aleksi megcsóválta a fejét, és lezuttyant a kanapéra. Pedig már azt hitte, megússzák ezt az estét veszekedés nélkül… Hiába, öccse nehéz eset volt, főleg az utóbbi időben. Nagyon megviselte az, hogy Lucy elmegy, talán még sohase látta ilyen letörtnek. Megértette, így igyekezett kedvesebb lenni vele és jobban tolerálni a negatív megjegyzéseit. Most volt oka rá. 
– Mi baja van Lucynek? Kiütötte az alkohol?
– Nem hiszem… Lucy nem szokott inni. Megyek, én is megnézem – távozott Silja is.
Addig, amíg távol voltak, Ejno és Jann felé fordultak, hogy kikérdezzék, mit műveltek a szaunában. Aleksi Filipre való tekintettel elmondta az igazságot, hogy sajnos semmi se történt közöttük.
– A francba, elvesztettem a fogadást… Lukasszal fogadtam, hogy meghúztad a húgodat, de ő azt mondta, balfasz vagy – nevetett Jann.
– Na hiszen! – Bagoly mondja verébnek.
– Te aztán mázlista vagy, haver! Ha nekem ilyen húgom lenne… – sóhajtott fel Jann.
– Reggel húgom, este dugom, mi? – nevetett Ejno.
– Naná! Adnék neki!

Végszóra visszatért Lucy, Lukas és Silja, és a lány láthatóan már jobban volt. Lukas a vállát karolta védelmezően, Lucy pedig szorosan hozzábújt. Ismerte öccsének ezt a fajta, gyengédebb oldalát még réges-régről, amikor még élt az édesanyjuk, és őszintén örült annak, hogy a lány újra felszínre hozta. Kezdett attól tartani, hogy végleg elszunnyadt benne.
– Na, mi az? – kérdezte aggódva Aleksi. – Ugye minden rendben?
– Ivott egy kicsit, és mivel nem bírja a piát, rosszul lett, de már jobban van – felelte Silja, és leültette Lucyt az Aleksivel szemközti kanapéra. Lukas rögtön helyet foglalt mellette, amire a lány hozzábújt.
– Túl erős ez a vodka… – suttogta, és a fiú pólójába temette az arcát. Aleksi sohasem gondolta volna, hogy egyszer valaki az öccséhez fog fordulni oltalomért, ugyanakkor örült neki. Végre valakivel így egymásra találtak! Már csak neki kellene Siljával egy csendesebb zugot találnia…
Erre azonban nem igazán nyílott lehetőségük, mert hamarosan felmelegedett a szauna, így mindenki benyomult a kis kunyhócskába. Negyedórán keresztül aszalták magukat, aztán hidegvizes zuhanyt vettek, és folytatták a közös ivászatot. Aleksi továbbra is Silja mellett ült, és mindannyian egyre inkább becsíptek. Közben fennhangon üvöltöttek a különböző retróslágerek, és Jann és Ejno fejhangon kántálták a számokat. Filip az asztalon verte az ütemet, Lucy és Lukas egymással beszélgetett. A hangulat egyre forróbbá vált, míg végül a földön kuporogva találták magukat, és ismét üvegeztek. Bár kicsit más szabályokkal: most csak „merni” lehetett. A legelső kiválasztott Aleksi lett.
– A múltkor se voltatok kellően kreatívak! – jelentette ki magabiztosan.
– Ó, kétségbe vonod a fantáziánkat? Kihívás elfogadva – biccentett felé Jann gonosz vigyorral.
– Nem voltunk kreatívak? Akkor vedd elő, ha mered! – vágta rá Ejno kapásból.
– Erre gerjedsz? Te perverz állat… – szúrta közbe Jann, majd végül biccentett. – De feladatnak kitűnő. Gyerünk!
Aleksinek nem lett volna ellenére a dolog, ha nem Silja ül mellette, ráadásul szorosan hozzásimulva. Kínzó merevedése nem lankadt, hiába próbálta elterelni a figyelmét. De a lány és a közelsége, na meg az alkohol nem igazán engedte. Siljára pillantott sokatmondóan, akinek rákvörös volt az arca, ugyanakkor sóvárogva nézte őt. Nem! Akkor sem… Nem akart beégni a haverjai előtt. Alapból ciki, hogy társaságban áll a farka, nemhogy még elő is vegye! Mélyet sóhajtott, és próbált másra gondolni, hogy egy kicsit alábbhagyjon.  
– Hát tessék! – Magabiztosságot mímelve elkezdte kigombolni a nadrágját, közben mindvégig Silja reakcióját figyelte. A lány kikerekedett szemmel figyelte minden mozdulatát.
– Hé, haver, nem gondoltam komolyan! – visszakozott Ejno. – Nehogy elővedd!
Aleksi megkönnyebbülten felsóhajtott, és abbahagyta a gombolást.
– Figyeljétek azt az arcot! – szúrt szemet a többieknek is Silja arckifejezése.
– Verd ki neki! – vetette fel nyomban Jann.
– Inkább szopd le! – kontrázott rá Ejno.
– Hallottad a parancsot! – Sejtette, hogy a lány nem tenné meg, de egy pillanatra eljátszadozott a gondolattal, mi lenne, ha mégis. Mondjuk, amilyen észveszejtően vágyott rá, valószínűleg villámgyorsan elélvezne…
– Nem foglak mindenki előtt leszopni! – ütötte meg a vállát a lány.
– És kettesben? – kacsintott rá Aleksi. Igen, igen, vonuljanak félre!
– Csak szeretnéd!
– Megadom az engedélyt! – vigyorgott Ejno.
– Kiszúrhatom a szemem? – duzzogott Lukas a kanapén, aki Lucyvel együtt félrevonult oda. Szegény lány rájuk se mert pillantani.
– Jaj, élvezd már egy kicsit te is a műsort! – torkollta le Jann. – Ti meg menjetek szobára!
– És mindent vegyetek videóra! – tette hozzá Ejno még mindig kaján vigyorral.
– Ez most komoly? – csóválta a fejét Silja és még egyet húzott a sörből. Aleksi feljebb rántotta magán a nadrágot, bár nem gombolta be, valószínűleg nem is tudta volna, mert majd’ szétpattantak a gombok a nadrágján. Ehelyett az ingét ráncigálta lejjebb, hogy valamit takarjon. Eljön még ennek az ideje is… Remélte, minél hamarabb.
– Naná! Milyen király lenne már olyan pornót nézni, amiben haverok szerepelnek! – lelkendezett Ejno. – Engem érdekelne!
– Perverzek! Aztán meg tennétek föl netre, mi? – csóválta a fejét Silja.
– Mennyit kaszálnánk már vele! Szerintem annyi pénzből egyikünknek se lenne többet anyagi gondja! – vigyorgott továbbra is Jann.
– Na, jól van ám, elmentek ti a fenébe! – dohogott tovább a lány. – Na jó, te jössz… És kurvára remélem, hogy nem engem fo… Na ne – temette a tenyerébe az arcát, mert őt pörgette ki Aleksi. Mindenki hangos ujjongásban tört ki, és Aleksi előre dörzsölte a tenyerét. Persze azonnal meglódult a fantáziája. 
– Tessék, szopd le! Szopd le! – kántálta Jann és Ejno kórusban.
– A feladat adott – vágta rá Aleksi kapásból. Sejtette, hogy Silja nem fogja megtenni, pláne így, nézőközönség előtt, de reménykedni csak szabad… rendkívül élvezné, ha a lány mégis beadná a derekát. Hmm…
– Basszátok meg! Nem szoplak le mások előtt, ne is álmodj róla! És nem, kettesben sem! – fonta keresztbe a karját Silja a mellkasa előtt. A francba! De nem, nem adja fel ilyen könnyen!
– Pedig élveznéd – kacsintott rá Aleksi.
– Inkább te, nem? – bökte oldalba a lány. 
– Ez kétségtelen! De neked is tetszene! Nem lenne kedved kijönni velem megnézni, hogy beizzott-e újra a szauna? – És akkor ki is próbálhatnánk… meztelenül…
– Elég átlátszó szöveg, nem gondolod? Miben fogadjunk, hogy azon nyomban letámadnál, ha odaértünk? – csóválta a fejét a lány. Bassza meg! Ezek szerint most hiába erőlködik, nem fogja tudni meggyőzni.
– Akkor igyál velem! – kínálta felé az egyik üveget. Az alkohol talán oldja a gátlásait…
– Na jó… – húzott bele Silja az italba. – Akkor mondj másvalamit a szopáson kívül, mert azt nem csinálom meg…
– Kérd meg, hogy sztriptízeljen a nappali közepén! – kotyogott közbe Jann. Szép is lenne… de nem, nem hajlandó megosztani a többiekkel a látványt!
– Akkor csókolj meg! – határozott végül. Kezdetnek megteszi, és a semminél ez is több. Visszaemlékezett arra az estére, amikor ugyanazt kérték tőle a haverjai. Most pedig ő maga kéri Siljától… Hiába, változnak az idők. Már akkor se volt ellenére, most pedig pláne, sőt, egyenesen megveszett egy csókjáért.
– Hát jó… – Silja a nyaka köré fonta a karját, majd eléggé félszegen megcsókolta. Valószínűleg feszélyezte a közönség, Aleksit annál kevésbé… hevesen kapott a lány után, és mohón csókolta vissza, abban a reményben, hogy így a lányban is felélesztheti a vágyat. Nem érdekelte sem Lukas látványos pofavágása, sem Ejno „Jann, hozd a kamerát” felkiáltása. Csak Silja számított… Hosszú ideig csókolta őt, és mikor elhúzódott tőle, Silja égő szemekkel pillantott rá vissza. Tudta, hogy ő is ugyanúgy akarja, hogy ő is ugyanúgy vágyik rá… Ezt már nem bírta ép ésszel tovább, ha ez így folytatódik, akkor a végén még mindenki szeme láttára letépi róla a ruháit.
– Gyere ki velem – súgta a fülébe vágytól rekedt hangon.
– Nem… – suttogta a lány és lesütötte a szemét. – Kérlek, értsd meg - tolta el finoman magától. Aleksi elhúzta a száját.
– Hűű… Ez volt aztán a csók! – rikkantotta Ejno. – Nekem is adsz egyet?
Tudod mit.
– Hülye – vágta rá Silja, majd pörgetett. Lukas jött ki, akinek azt az utasítást adta, hogy egyen mézes-májkrémes kenyeret. Aleksi nem hitte volna, hogy öccse teljesíteni fogja, de úgy tűnt, a fiú elengedte magát. Öklendezve bár, de megette. Amikor visszamentek a nappaliba, Aleksi félrevonta Silját.
– Kérlek… Nem bírom…
– Fogd vissza magad! Nem részegen akarom elveszíteni…
– Mindent úgy tennénk, mintha józanok lennénk… – noszogatta Aleksi.
– Ne legyél már ilyen türelmetlen, oké?! – csattant fel hangosan a lány. – Elegem van belőled! – nézett rá szikrázó szemmel, és kiviharzott az udvarra.
A fiú nyomban utána sietett. Nem értette, még mindig nem értette ezt az egészet. Silja is rohadtul vágyik őrá, és ezt tudják mindketten. Akkor mire ez a nagy önmegtartóztatás? A lányt a kerti padon találta összefont karral és komoran nézve maga elé.
– Hagyj békén, rendben?!
– Miért teszed ezt vele… kettőnkkel? – Választ akart. Most!
– Mert nekem ehhez idő kell. Részegek vagyunk… Tudod jól, mennyire vágyom rád, de mégsem egy házavató partyn, teljesen elázva akarom elveszíteni a szüzességemet!
Idő… de mégis mennyi? Meddig fogja még várakoztatni? Egy örökkévalóságig?
– Hát akkor mikor és hogyan?
– Nem tudom… mikor józanok leszünk… és már mondtam, kell nekem a fokozatosság, hisz én még soha… és ki akarom előtte tapasztalni veled az azt megelőző dolgokat, vagy izé… hogy is mondjam… és utána.
Fokozatosság… meg tudta volna fojtani azt az embert, aki kitalálta ezt a szót!
– Szívesen állok rendelkezésedre a megelőző dolgokat illetően is – próbálkozott tovább, még mindig abban reménykedve, hogyha gyorsan túllesznek ezen, rátérhetnek végre a lényegre. Most csak ez járt a fejében, és tudta, ha józan lesz, valószínűleg nem viselkedik ösztönlény módjára, legalábbis türelmes marad.
– De ígérd meg, hogy nem mész tovább! Csak úgy egyezem bele – nézett rá Silja komolyan.
– Megígérem – bólintott gyorsan, majd leült mellé a padra. Átkarolta a derekát és közel csúszott hozzá, mire a lány hajának illata nyomban orrba vágta. Megrázta a fejét, hogy leküzdje a késztetést, hogy letépje róla a ruháját. Nem, nem megy tovább. De azt attól még megpróbálhatja elérni, hogy a lány könyörögjön neki a folytatásért, nem igaz…?
– Bízom benned – érintette össze a lány a homlokukat, és a két kezébe vette az arcát. – Ugye megérted...? Én tényleg nagyon akarlak…
– Ahogyan én is – mormolta a fiú, és a hátát kezdte simogatni.
Szívesen ment volna tovább, legszívesebben a szaunába terelgette volna, hogy aztán… De vissza kell fognia magát. Micsoda türelemjátékot vállalt be érte!

Aleksi ekkor bement egy kis vodkáért – elsősorban a hangulat miatt, de belül kicsit reménykedett abban, hogy feloldja a lány gátlásait –, és amikor visszatért, Silja kezébe nyomta az egyik üveget. A lány elfogadta tőle, és iszogatni kezdtek. Némán, szótlanul ültek egy darabig, amíg Silja meg nem szólalt:
– Szerinted miért kék az ég? Bár most fekete. A csillagokat szeretem, te nem? Szépek a csillagok! – kászálódott le a lány a földre és kifeküdt a füvön. Látszott rajta, hogy kezd megártani neki az alkohol.
– De te szebb vagy! – Aleksi gondolkozás nélkül odafeküdt mellé. Neki is.
– Tényleg? – tette a mellkasára a lány a fejét, a karját pedig a hasára. A szemébe nézett édesen; ebben a pillanatban nagyon aranyosnak és ártatlannak találta. Hiába kínozta a vágy, letett arról, hogy tovább erősködjön.
– Mi az, hogy! Ha szépségversenyt rendeznének az univerzumba, te lennél a nyertes! – vágta rá nyomban.
– Azért ne túlozz, nagyfiú – nevetett fel a lány és átvetette a lábát a hasán. Ráült a medencecsontja fölé, és közel hajolt hozzá. – Nekem van a legjobbképűbb bátyusom…
– Hát ez nem is volt kérdés! – Aleksi harsányan felkacagott, ugyanakkor az egójának jót tett a bók. – Nekem pedig a legcsodálatosabb húgicám!
Komolyan gondolta a szavait, bár az utóbbi időben eléggé megváltoztak az érzései irányába. Nem csak a húgát látta már benne. Sőt, gyakorlatilag jobban izgult rá, mint a legvonzóbb pornószínésznőkre…
– Haha, húgica, mi? Te perverz – kacagott fel Silja.
– Én perverz? – szedte elő a fiú a legártatlanabb kiskutyapillantását. – Én még a légynek se tudnék ártani!
– Aha persze… – nevetett tovább a lány. – Nem nekem áll a farkam a húgomra – pillantott rá huncut mosollyal. Hmm, nagyon izgató volt így, főleg, mert rajta ült… Bár… ülhetett volna még lejjebb is, hogy érezze…
– Persze, mert a bátyád vagyok, és nincs farkad. Különben…! – vigyorgott rá vissza a fiú.
– Pedig ha tudnád miket fantáziálgattam rólad…! De te túl vak voltál ahhoz, hogy észrevedd, mennyire akarlak téged. – A lány mintha egy pillanatra elszomorodott volna, de aztán visszatért korábbi jókedve, mert újból felderült az arca. – De már te is akarsz, ugye…?
Aleksi megragadta a csípőjénél fogja, és lejjebb csúsztatta.
– Mindösszesen csak ennyire…
Csak ennyire…? – heccelődött vele huncut mosollyal.
Mi az, hogy csak?? Ha tudná, mennyi önuralmába kerül, hogy ne teperje le most azonnal…!
– Többet szeretnél? – kérdezte vágyakozva, és lökött egyet a csípőjével.
– Nekem úgy tűnik, inkább te akarsz most azonnal bennem lenni, nemde?
– Nem lenne ellenemre… – Aleksi felszisszent a vágytól, és belemarkolt a lány fenekébe. Silja felnyögött, de sajnos a következő pillanatban leszállt róla. Aleksi csalódottan felhördült, és vissza akarta rántani magára, ám a lány felállt.
– Ezt azért, mert türelmetlen voltál.
A fiú legszívesebben üvöltött volna. Nem szállhat le róla! Pláne pont most, hogy végre helyen van!
– És… mivel vehetnélek rá, hogy… visszaülj? – kérdezte reménykedve.
– Így jártál – vonta meg a lány a vállát. – Azt képzeld el, én mit éltem át, mikor én is ugyanennyire akartalak téged… Éveken át. De te neked fogalmad se volt róla, hogy én…
– Azt hittem, ezen már túlléptünk! – Miért kell újra előszednie a múltat? És miért pont most? A francba is, pont most, amikor majd’ megőrül, annyira kívánja? És mondjon bármit, ő nem kínozta így, szántszándékkal a lányt!
– Ne haragudj, hogy ezt felhoztam, tudom, hogy nem tehetsz róla, és nem is ezért mondtam ezt… Hanem mert nem tartod tiszteletben a kérésemet – állt fel a lány. Na bassza meg! Már megint itt tartanak!
– Oké, de nőből vagy, méghozzá a legizgatóbb fajtából! És tudtommal járunk! – Sejtette, hogy Silját ennyivel nem győzni meg, de más indokot nem tudott felhozni mentségként.
– Igen, járunk, és már mondtam, hogy én is vágyom rád… De azt is, hogy nem részegen akarok a tied lenni. Adjuk meg a módját!
– Nem kellett volna meghívni a többieket… csak engem… – suttogta a fiú alig hallhatóan. Akkor más most egymáséi lehettek volna! Silja azonban elengedte a füle mellett a megjegyzését.
– Menjünk vissza a többiekhez – lépett be az ajtón. Aleksinek kellett egy kis idő, amíg összeszedte magát, majd követte a lányt a nappaliba. Igen, igaza van. Talán tényleg elsiette a dolgokat. De bűn az, hogy ennyire akarja…? Egy év magánya sok idő… 
Vélemények:

6 megjegyzés :

  1. Én már azt a pontot várom, amikor nem szopásról meg kézimunkáról lesz szó, hanem Aleksi is ad "valamit" Siljának... tehát petting terén. Mert egyelőre ez így nagyon egyoldalú, hogy mindig Aleksi vágyairól, igényeiről és élvezeteiről van szó, főleg, mert Silja éveken át vágyott rá, Aleksi meg éveken át észre sem vette őt, most meg hogy igen, minden az ő álló farkáról szól (már bocsi :D). Igazán kaphatna már Silja is egy kis kényeztetést ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért azt is hozzá kell tenni, hogy Aleksi részeg + nagyon vágyik rá, de amúgy pontosan erre ment ki ez a fejezet. Silja épp ezért "büntette" meg őt, hogy rájöjjön azokra a dolgokra, amiket leírsz, és reméljük, tanulni fog belőle ;-)

      Törlés
  2. "Igazán maradhatott volna még egy kicsit." --> igen, igazán maradhatott volna! ×D
    "Még sohasem tartott ilyen rövid ideig – bökte oldalba Silja sunyi mosollyal. Szemét!" --> * hangosan felnevet* Imádom, amikor piszkálják egymást :3
    "Nagyon megviselte az, hogy Lucy elmegy, talán még sohase látta ilyen letörtnek." --> engem is! miért kell elszakítani őket? :( de reménykedem benne, hogy minden rendben lesz :3
    "– Reggel húgom, este dugom, mi? – nevetett Ejno.
    – Naná! Adnék neki!" --> igazi barátok :D *.*
    "– Nem voltunk kreatívak? Akkor vedd elő, ha mered! – vágta rá Ejno kapásból." --> neee ×D hülyééék ×D
    "Bár halványan rémlett neki az az este, amikor ott voltak a tengerparton… És mintha kiverte volna neki… " --> mintha? 3:)
    "– Figyeljétek azt az arcot! – szúrt szemet a többieknek is Silja reakciója." --> *elképzeli, és felnevet* Lehet, hogy én is valami ilyesmi fejet vágtam volna ×D
    "– Verd ki neki! – vetette fel nyomban Jann." --> baszd meg ×D
    "– Inkább szopd le! – kontrázott rá Ejno." --> ezek idióták ×D
    "– És mindent vegyetek videóra! – tette hozzá Ejno még mindig kaján vigyorral." --> bírom Ejnot ×D egy idióta, de imádo :D ×D
    "– Tessék, szopd le! Szopd le! – kántálta Jann és Ejno kórusban." --> *elképzeli* Ezek hülyék ×D
    "Nem érdekelte sem Lukas látványos pofavágása, sem Ejno „Jann, hozd a kamerát” felkiáltása. " --> hozd a kamerát ×D neee ×D
    "Fokozatosság… meg tudta volna fojtani azt az embert, aki kitalálta ezt a szót!" --> én is... keressük meg 3:)
    "Igen, igaza van. Talán tényleg elsiette a dolgokat. De bűn az, hogy ennyire akarja…? Egy év magánya sok idő… " --> és Silja mennyit várt rád, szívem? :D :3
    Tetszett, folytatást... MOST AZONNAL <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Imádom, amikor piszkálják egymást :3" - mi is :D
      " de reménykedem benne, hogy minden rendben lesz :3" - reménykedj :P 3:)
      "ezek idióták ×D " - azok hát :D
      "Egy év magánya sok idő… " --> és Silja mennyit várt rád, szívem? :D :3" - hát igen, de Aleksi sajna most nem viselkedett úriember módjára... De majd... majd :D

      Törlés
  3. Sziasztok! Nem rég találtam rá a blogra, és egyszerűen imádom! Nagyon tetszett az új rész! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, ennek örülünk, és annak is hogy írtál! :))

      Törlés