3. fejezet

Sziasztok!

Itt az új rész, amit rögtön tudunk hozni, mert már kész az első öt fejezet :) De a negyediket kicsit később fogjuk hozni, addig is várjuk a véleményeket, pipákat! És köszönjük szépen az eddigieket, illetve a több mint 700 megtekintést! :O Nagyon hálásak vagyunk érte, szuperek vagytok! <3

– Na végre! Az öcsém becsajozott! – csapta össze a tenyerét Aleksi, és jól hátba vágta a békésen alvó fiút. Lukas a cseppet sem gyengéd üdvözlésre nyomban felkapta a fejét, és jégszínű szeme összeszűkült, amikor megpillantotta bátyját. Némán tátogott, de aztán rátalált a hangjára:

– Tűnés a szobámból!

– Látom, szép estétek volt! Ugye használtatok óvszert? – nevetett fel Aleksi, és nem tágított öccse szobájából. Időközben Lucy is elkezdett ébredezni, aki zavartan összehúzta magát és félénken pislogott.

– Azt mondtam, kifelé! – ismételte meg Lukas ingerülten, és bevágta az ajtót. Aleksi csak nevetett, majd átkarolta fogadott húga derekát.

– Na bassza meg, ez nem ér! Ők bezzeg dughatnak, nekem meg ma se jut csaj. 

– Ezt nem hiszem el... – Silja még mindig döbbenten tátogott. Mi ez, a világvége eljövetelének a jele? Lucy és Lukas? Az az aranyos lány és Aleksi szörnyeteg öccse? Ez még viccnek is rossz!

– Na, most mit vagy úgy kiakadva? Gyere inkább, nézzünk valamit! – tessékelte Aleksi a lányt a szobája felé.

– Komolyan ők ketten? Mint a Szépség és a Szörnyeteg…

– Az jó mese! De most nem mesét akarok nézni – dobta le magát Aleksi az ágyára és idiótán vigyorgott. Vállig érő haja szétterült körülötte, pólója felcsúszott, így láthatóvá vált kockás hasa. Silja leült mellé, és hosszasan rábámult. Ugyancsak tetszett neki a látvány, és gondolatban lemeztelenítette a fiút. Ahogy az arcára pillantott, nyomban elveszett a kék szempárban. Hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű szeme? Aleksi rávigyorgott, és bekapcsolta a gépét, majd elindított rajta… egy pornót.

Ez most komoly?! Silja érezte, hogy arca vörösre gyúl, és csak lopva-lopva mert a képernyőre pillantani. Vajon Aleksi mit tenne, ha a film hatására benne is feléledne a vágy? És ő mit tenne, ha a fiú esetleg elkezdene közeledni hozzá? Valószínűleg képtelen lenne ellenállni… Mondjuk nem is akarna. Tekintete akaratlanul is Aleksi egyre dudorodó nadrágjára siklott. Nagyokat nyelt, és a fülében érezte a szívverését. Ilyen nincs.... Mostohabátyja pornót néz vele részegen. Őrült módon kívánta őt, és alig bírta türtőztetni magát. Legszívesebben leszaggatta volna a fiúról a nadrágot, de teljesen ledermedt, még levegőt venni is alig mert. Aleksi amúgy se volt túl gátlásos, de az alkoholtól a maradék józanságát is elveszítette. 

– Ez az, adj neki! – szurkolt Aleksi. – Hú de megdugnék most valakit… – nyögött fel, amire Silja vágyakozva felszisszent.  

Vajon milyen lehet neki élőben…? A nagy dudorból ítélve jól fel volt szerelkezve ott lent mostohatestvére… Silja még sohasem látott férfit meztelenül, és már-már a nyelvén volt a válasz, hogy tegye meg, de annyi önuralma még maradt, hogy ezt visszaszívja. Nem, ezt semmilyen körülmények között nem szabad megmondania… úgy érezte, hogy szikrázik a levegő kettejük közt, mindennél jobban vágyott arra, hogy hozzáérhessen… mégsem tehette meg.

Nem bírta tovább elviselni ezt a feszültséget, felpattant mostohatestvére mellől az ágyról, és kiviharzott a szobájából. Végigszaladt a folyosón, be a sajátjába, és lihegve magára csapta az ajtót. Az ágyához botladozott, és erejét vesztve lerogyott rá. Ez nem lehet igaz…

Egy ideig még a történteken töprengett, majd a kimerültség győzött. Utolsó gondolata az volt, hogy ebből reggelre valószínűleg semmire sem fognak emlékezni, majd alámerült az álmok birodalmába.

Silja reggel, amikor felkelt, iszonyúan hasogatott a feje. Halványan derengett neki, hogy koncerten voltak, de az utána történtek teljesen kiestek neki. Eszébe jutott, hogy Aleksi mindig tart magánál másnaposság elleni tablettát, ezért bebotorkált a szobájába. Nem is kopogott, egész egyszerűen csak rányitott. Legnagyobb döbbenetére a fiút szétvetett végtagokkal találta, kigombolt nadrággal, amiből… ó te jó ég…

Tudta, hogy az lenne a helyes, ha angolosan távozna, de nem bírt, csak bámult rá megkövülten. Forróság öntötte el, és erősen beleharapott az ajkába. Már mióta fantáziált erről… Elképzelte, milyen lehet a tapintása, milyen lehet hozzáérni, megcsókolni, magában éreznie… Fejében őrülten cikáztak a gondolatok, és azt kívánta, bár valóra válthatná a vágyait. 

A fiú békésen hortyogott, látszólag ágyúdörgésre sem riadt volna fel. Silja iszonyúan kívánta őt, legszívesebben azonnal rávetette volna magát, de győzött józanabbik fele. Mi van, ha Aleksi felébred? Az rém kellemetlen lenne neki is és a fiúnak is… Bele sem mert gondolni a következményekbe. Így inkább fogát szívva ugyan, de halkan kiosont Aleksi szobájából. A saját rezidenciájában az ágyára vetette magát, és a fejére húzta a takarót. Ez nem lehet igaz…

A fiú csak órákkal később adott magáról életjelet – Silja hallotta, ahogy a fürdőszobában vizet engedett, majd később a konyhában kezdett zörögni. Ő is éhes volt, és kiment a konyhába, ahol is fogadott bátyja helyett Lucyt és Lukast találta... egy szál pizsamában. Lukasnál ez egy fekete boxert jelentett, barátnőjénél pedig Lukas egyik kinyúlt pólóját. A fiú az asztalnál kuporgott, tekintetét a lányra szegezte, aki a tűzhelynél szorgoskodott.

Silja nem hitt a szemének. Lucy, a legjobb barátnője ezzel a… Nem, ez nem lehet igaz, ilyen nem történhet meg, ez egy rossz vicc... 

– Hát ti meg? – nyögte ki kikerekedett szemmel.

Lucy a hangjára nyomban megpördült, és az arca vöröses színt öltött.

– Jó reggelt, Silja! Te… te is kérsz valamit? – kérdezte némiképp zavartan.

– Valami nem tetszik? – vetette oda Lukas flegmán.

– Ti meg mit kerestek itt… együtt? És Lucy, hogyhogy nem szóltál, hogy hazajössz, és… te és Lukas? – pislogott még mindig furcsálkozva.

– De hiszen tegnap már találkoztunk! – Lucy hasonlóan értetlenül pillantott őrá.

– Tényleg? Én nem emlékszem…

– Talán nem kéne ennyit innod – morogta Lukas sötéten.

– Igen, amikor megjöttetek Aleksivel – bizonygatta Lucy. – Különben apa eltörte a lábát, úgyhogy véget ért a nyaralás, én pedig már nem mentem velük vissza Amerikába, mert hamarosan úgyis utaznék ide. – A lány még mindig zavartnak tűnt, és ilyenkor az akcentusa is felerősödött.

– Beszédem van veled. Négyszemközt. Most – közölte Silja ellentmondást nem tűrő hangon, és elindult a szobája felé.  Lucy mélyet sóhajtott, majd követte a lányt. Silja magukra csukta az ajtót, és leült az ágyára.

– Miért nem szóltál arról, hogy Lukasszal jársz? – A lány nem értette a dolgot, hisz Lucy a legjobb barátnője volt, és mindig mindent megbeszéltek egymással.

– Hogy… mi? – Lucy homlokráncolva meredt rá.

– Akkor ezek szerint nem jártok? – Silja szívéről hatalmas kő gördült le. Egyáltalán nem kedvelte Lukast.

– Már miért járnánk?

– Akkor mit keresel itt vele? Kettesben?

– Téged kerestelek, de csak ő volt itthon tegnap este – hangzott a meglepően logikus felelet.

– És mit csináltatok? – Bár lehet jobb, ha nem tudja…

– Beszélgettünk. Egész sokat. Meg játszott nekem azon a hatalmas zongorán ott a nappaliban.

– Ezt ugye most nem mondod komolyan… – Silja egyik döbbenetből a másikba esett. – Lukas soha senki előtt nem játszott még, pedig Aleksi sokszor kérlelte. És neked… játszott.

A lány vállat vont.

– Tudod, tegnap belegondoltam, hogy most a téli szünetig nem látom a családomat, és meglehetősen rossz passzban voltam. Szerintem így próbált felvidítani, mert tudja, hogy milyen zenemániás vagyok.

– Lukas. Felvidítani. Téged. Mennyit ittatok? – Lucy és Lukas csoporttársak voltak egyetemen Siljával együtt, történelem-szakosak, és eddig nem igazán szóltak egymáshoz. A fiú igazából senkihez sem szólt, de ha igen, mindig undokul felelt.

– Alkoholból semennyit. Miért?

– Lukas egy öntelt bunkó, aki csak magával törődik. Ugye nem tetszik?! 

– Velem kedves volt. És ha már így rákérdeztél… – Lucy zavartan elfordította a fejét és halkabbra vette a hangját – …nagyon szép szeme van.

– Na baszd meg – szaladt ki Silja száján az önkéntelen reakció.

Barátnője csak felsóhajtott.

– Ha adnál neki egy esélyt, rájönnél, hogy nem olyan rémes, mint amilyennek hiszed.

– Velem kibírhatatlan. Tudod, mit csinált előző héten ez a…? Zöld ételfestéket tett a zuhanyrózsába. 

A lány azonnal látta, hogy ezt kár volt felhoznia, ugyanis Lucy elnevette magát.

– Naa, nem vicces – fonta keresztbe a karját. – De ebből is látszik, mekkora egy seggfej. Aleksi bírja, bár nem tudom, miért…

Lucy ismételten csak megrándította a vállát.

– Már mondtam, velem tegnap rendes volt.

– Vigyázz vele! Ha össze meri törni a szíved, én a csontjait fogom egyenként!  

– Nem hiszem, hogy igényt tartana a szívemre. – Lucy hangjából csalódottság csengett ki.

– Ahogy Aleksi se az enyémre… – sóhajtott fel szomorúan Silja. Barátnője együtt érzően pillantott rá – ő volt az egyetlen ember, akit beavatott a titokba, és Lucy pontosan átérezte a fájdalmát.

– Idióta pasi… – dünnyögte, majd odalépett Siljához és megölelte.

Silja magához szorította, majd elengedte, és reményvesztetten megcsóválta a fejét.

– Ugyan… Már megszoktam. Beletörődtem, hogy sohasem fogunk összejönni. 

– Még mindig csak húgaként kezel?

– Mit gondolsz? Igen. Bár ma reggel láttam a… – vörösödött el fülig a lány, és beleharapott az ajkába. 

– Mi? – kerekedett ki Lucy szeme. – Na, mesélj csak! – vigyorgott.

– Hát… igazából rányitottam reggel, és…

– Te rányitottál? – Barátnőjéhez csak késve jutott el a szavak értelme.

– Igen, és aludt… kigombolt nadrággal – szisszent fel Silja vágyakozva.

– És hogy álltad meg, hogy ne érj hozzá?

– Nehezen, elhiheted. De muszáj volt, mert mi van, ha felébred?

– El tudom képzelni… 

– Nem igaz, hogy ez a pasi mindenhol tökéletes! Kár, hogy örökre szűz maradok, mert nekem ugyan senki nem kell, csak ő… És Aleksi pedig sohasem fog észrevenni engem. – Silja ugyan hiába mondta, hogy ebbe ő beletörődött, de így, hogy mindennap látta mostohatestvérét, igen nehezen tudott túllépni rajta. Már az is megfordult a fejében, hogy elköltözik…

– Akkor teszünk azért, hogy észrevegyen! – jelentette ki Lucy harciasan.

Silja kényszeredetten felkacagott.

– És mégis hogyan? Ha nem jön be, akkor bukhatom a barátságát vele… Rém kellemetlen lenne ezek után együtt élni. És ha össze is jönnénk, mi van, ha Aleksi meggondolja magát, és szakít velem? Hogy tudnánk úgy egymás szemébe nézni? Meg aztán ott vannak a szüleink is… – Ezeket már mind végigfutatta magában. Tudta, hogy nem biztos, hogy szerencsés lenne összejönni Aleksivel, még akkor sem, ha a fiú is viszontszeretné. Az édesanyja elfogadó volt, és a jelekből ítélve sejtette, mit érez a fogadott testvére iránt, de Pavel, a mostohaapja másképp állt a dolgokhoz. Kissé szigorú és vaskalapos volt, de a család érdekeit nézte. És igen, még az is meglehet, hogy szakítanak. Bár ezen nem agyalt igazán, mert össze se jöttek, de belegondolt abba, mi lenne, ha járnának, és valami miatt szétmennének. Kerülgessék egymást, amíg el nem költöznek…? Persze, nyilván egy ember nem úgy áll egy kapcsolathoz, hogy azt tervezi, mit fog tenni akkor, ha már nem lesznek együtt. De az ő esetükben a potenciál puszta ténye miatt számba kellett ezt is venni. Hiszen az ő helyzetük nem mindennapi, és ha szakítanak, is együtt kell élniük a szüleik miatt addig, amíg nem lesz pénzük saját házra vagy albérletre. Nehéz ügy.

– Kitalálunk valamit. 

– Szerintem még az se segítene a dolgon, ha beállítanék hozzá meztelenül – húzta el a lány a száját.

– Hmm… pedig ez nem is lenne rossz ötlet! – vigyorodott el Lucy.

– Jaj, hagyj már! – bökte oldalba finoman Silja a barátnőjét. Ekkor kitárult az ajtó, és Aleksi jelent meg… egy szál alsónadrágban, vizes hajjal. Silja rajtafelejtette a tekintetét, és nyomban lángba borult az arca. Direkt csinálja?! Ő itt próbálja kiverni a fejéből, Aleksi meg félmeztelenül parádézik előtte… így lehetetlenség.

– Üdv, csajok! – köszönt nekik a fiú, látszólag észre sem vette fogadott húga zavarát. – Jé, Lucy! Hát te is itt?

A vendég csak mosolyogva vállat vont.

– Tegnap este érkeztem, és találkoztunk is, de úgy tűnik, te sem emlékszel rá.

– Hé, mit képzelsz, hogy csak így, félmeztelenül berontasz a szobámba, mikor vannak nálam? – Silja lopva végigmérte még egyszer mostohatestvérét. Az a kockás has és dagadó izmok… Bekapta az ajkát, és gyorsan lesütötte a szemét.

– Rendben, legközelebb teljesen meztelenül jövök – vigyorgott rá Aleksi, majd a lány szekrényéhez lépett és kutatni kezdett benne. – Úgy tudom, nálad van tabletta… rémesen hasogat a fejem.

Silja egy pillanatra maga előtt látta a reggeli képet, ahogy Aleksi fekszik az ágyon, kigombolt nadrággal… Mélyeket sóhajtott, hogy lenyugtassa kalapáló szívét, és elhessegesse a forróságot, de mindhiába.

– A… azt hittem, nálad van – nyögte ki.

– Én is azt hittem – hagyta helyben a fiú, akinek még mindig nem tűnt fel Silja szokatlan viselkedése. – De csak egy fél csomag gumit és egy törött lázmérőt találtam. 

– Ehh… Tipikus. Nem akarom tudni, miért tört el a lázmérő – nevetett fel zavartan Silja, és akaratlanul is eszébe jutott, ahogy Aleksi más lányokkal hentereg. Végighullámzott rajta a féltékenység.

– Forró éjszaka volt – helyeselt Aleksi, majd diadalmas mosollyal kiemelt egy csomag gyógyszert az egyik fiókból. – Na végre!

– Nem akarom tudni – fintorgott Silja. – Kösz, hogy megtaláltad, nagyfiú, nálad kerestem reggel. – Ahogy ezt kimondta, rájött, elszólta magát. A szája elé kapta a kezét, és legszívesebben a föld alá süllyedt volna szégyenében.

– Mit szólnátok valami reggeliféléhez? – vágott közbe ekkor Lucy, próbálva menteni a helyzetet.

– I… igen, reggeli, aha, éhes vagyok – dadogott Silja.

– Akkor gyerünk! – Lucy karon ragadta Aleksit, akiben lassan összeállt a kép, és némiképp zavartan pillantott fogadott húgára.

– Te bejöttél reggel?

– Hátöö… izé – nyögte ki Silja, és rápillantani sem mert mostohatestvérére. Hogy lehet ilyen szerencsétlen?! Csak egyszer bírta volna befogni a száját! 

Következő fejezet