2014. 12. 27.

2. fejezet

Aleksi edzés után beült a klubba a haverjaival, Ejnóval, Jannal és Filippel együtt legurítani pár sört, így a koncert kezdete előtt ugyancsak jókedvűek voltak. Silja őket Aleksin keresztül ismerte, közel két éve, Aleksi Jannt és Ejnót a konditeremből. Filip Ejno egyik jó barátja volt, ő művészeti karra járt; festészetet tanult. Ejno egy informatikai cégnél dolgozott, Jann pedig autószerelőként. Gyakran jártak össze, és többnyire jól kijöttek egymással. Silja Filipet kedvelte a legjobban közülük, annak ellenére, hogy a fiú egészen különbözött tőlük, sőt, mindenkitől, akiket valaha ismert. Ebből kifolyólag olykor nehezen értettek szót vele.
Aleksi egyedül várta Silját, mivel a cimborái kimentek cigizni, Filipet kivéve. Ő az asztalra borulva aludt, mert nem volt hozzászokva az alkoholhoz. Otthon akart maradni festegetni, de meggyőzték; nem bírták elnézni, hogy ki sem mozdul. A lány hamarosan befutott, és lezuttyant mostohatestvére mellé, egy viharvert kanapéra. Igazi romkocsma-hangulat uralkodott; a vendégek hangosan beszélgettek egymással, és sorban rendelték az italokat. A felszolgálók szorgosan hordták ki őket, alig volt nyugtuk. A koncert még nem kezdődött el, most kezdtek csak el szállingózni az emberek. A banda tagjai a hangszereiket hangolták. A kissé szűkös, de hangulatos, földalatti helyiségben félhomály uralkodott a plafonról lelógó, gyenge fényű lampionok miatt. A falakat együtteses poszterek és színes graffitik borították. Szétszórva ütött-kopott bőrkanapék és faasztalok hevertek. Szinte mindegyiküknél ült valaki, főként velük egykorúak, vagy náluk kicsit fiatalabbak. Silja a koncert tiszteletére teljesen feketébe öltözött, és ügyet sem vetett a többi nézőre, akik alaposan végigmérték.
– Helló! – köszöntötte a fiút. – Hát ő? – utalt Filipre. A fiú időközben még lejjebb csúszott, így Aleksi a hóna alá nyúlt, és feljebb tolta. Filip ügyet sem vetett rá, békésen aludt tovább.
– Szia, Silja! Áh, csak Filip… Nem bírja a piát.
– Szegény… Igen, emlékszem, legutóbb is bealudt, amikor vodkát és vörösbort itattatok vele…
– Ja, miután egy órás kiselőadást tartott a tizenkilencedik századi gondolkodókról és a romló erkölcsökről. Muszáj volt valamivel kiütni. Na, és hogy telt a napod? – kérdezte Aleksi, majd a lány elé tolt egy sört. Silja belekortyolt az italba, és csak aztán válaszolt:
– Nem volt túl érdekes – vonta meg a vállát. – Olvastam, zenét hallgattam, felhívtam Lucyt, összevesztem az öcséddel… remélem, a tied jobban telt.
– Megint összevesztél vele? Ezúttal min? – csóválta meg a fejét a fiú. Az öccse, Lukas egész nap bent kuksolt a szobájában, így ritkán találkoztak vele. Nem örvendett túl nagy népszerűségnek, de Lukas láthatóan nem bánta. Kerülte, sőt gyűlölte az embereket, és nem kívánt közösködni senkivel, kiváltképp testvérével és fogadott húgával. A lány csak legyintett.
– Ott matatott a könyveim közt…
– Biztos már kiolvasta az összes könyvét, és most nálad keresett valamit – vonta meg a vállát Aleksi. – Nem értem, miért utáljátok ennyire egymást… – Tényleg nem értette. Ő sem jött ki Lukasszal valami jól, de azért jobban, mint Silja vele. Fogadott húga és öccse szinte a kezdetektől fogva hadilábon álltak egymással. Csak tudná, miért.
– Nem adtam neki engedélyt, hogy csak úgy berontson a szobámba! Mi van, ha épp akkor öltözöm? – dohogott a lány. – És ha már itt tartunk, én pedig azt nem értem, mit bírsz benne… – Lukas mindenkit lenéző megvetéssel kezelt, és nem tett azért, hogy a lány esetleg megkedvelje. Igaz, Silja se, de Lukas sokkal elutasítóbb volt nála.
– Jó srác ő valójában. Én kedvelem, és ha adnál neki esélyt, belátnád, hogy igazam van. Csak hát ő hogy is mondjam… Egy kicsit nehéz eset. – Aleksi és Silja is jól emlékezett pár régi afférra, amikor Lukas keresztbe tett nekik. Kis apróságokkal ugyan, de úgy tűnt, a fiú élvezi, hogy bosszanthatja őket.
– Kicsit nehéz eset?! – visszhangozta Silja gunyorosan. – Elviselhetetlen! Nem csodálkozom azon, hogy rajtad kívül senki sem kedveli.
– Jaj, ne mondj már ilyet! Most képzeld el, szegény otthon gubbaszt a szobájában és pornót néz – röhögött Aleksi, és beleivott a sörébe.
– Jól teszi, ha valaha is meztelen nőt akar látni…
– Azt tudtad, hogy a barátnőddel szokott chatelni? Múltkor belépve maradt véletlen Facebookon, és láttam a beszélgetésüket.
– Mi… – Silja épp akkor kortyolt bele a sörébe, és félrenyelte az italt. – Hogy mi?!
Aleksi, hogy a lány ne fulladjon meg, erősen hátba vágta.
– Azt írta neki, hogy várja a meztelen képeket – közölte Aleksi faarccal.
Válasz gyanánt csak érthetetlen hörgéssorozatot kapott, amiből hitetlenkedés és rosszallás csengett ki.
– Ja, meg hogy egy igazi vadmacska az ágyban. – Aleksi nem bírta tovább, kitört belőle a hahota. Imádta heccelni fogadott húgát.
– Baszd meg! – Silja végre rátalált a hangszálaira, és rosszallását egy vállba ütéssel kísérte.
– Hát meg is baszta ezek szerint! – kacsintott rá huncutul Aleksi.
– Kötve hiszem… Lucy ízlése jobb nála – krákogta a lány, de most már kezdte úgy érezni, hogy megmenekült a fulladásveszélytől.
– Na jó, nyertél, csak szívatlak. Lukast ha kínoznák, se ismerné be, hogy tetszik neki valaki. – Ahogy ezt kimondta, megakadt a szeme egy vékony alkatú, fekete hajú lányon, és rámosolyogott. Silja követte a pillantását, és rosszallóan felszisszent. A jövevény gótikus ruhái a kelleténél többet engedtek láttatni a testéből, és ez már elég volt ahhoz, hogy a lány számára ellenszenvessé váljon. Silja egy húzásra kiürítette a korsóját, és hangos koppanással lecsapta az asztalra, hátha így elterelheti Aleksi figyelmét.
– Azt hiszem, kérek még egyet.
– Én is kérek! – rikkantotta a fiú. –  Hm, azt a csajt meg fogom ma este húzni… Figyeld csak meg – kacsintott rá fogadott húgára, és elindult az irányába.  Silja féltékenyen nézett utána. 
– Hát ez nagyon boldoggá tesz… – morogta a lány az orra alatt. Már megint végig kell néznie, ahogy mostohabátyja, élete szerelme a szeme láttára flörtöl… Bár már megszokhatta volna, hisz Aleksi meglehetősen népszerű volt a nők körében. Ilyenkor úgy érezte, mint akinek kést döftek a szívébe. A hangulatán az sem javított, hogy visszatért Jann és Ejno, és lehuppantak mellé. Kedvelte őket, de most nem vágyott a társaságukra. Szerencsére nem maradtak sokáig; megböködték Filipet, megkérdezték, hogy van, aztán előre mentek. Filip ekkor kezdett el ébredezni. Felemelte a fejét, és kábán pislogott Siljára álmodozó, szürkéskék szemével. Szőkésbarna, göndör tincsei szanaszét álltak, amiket kisöpört a homlokából. A lány mindig is jóképűnek találta őt, és nem értette, miért nincs barátnője. Pedig több lány is nézegette mindig, akárhányszor beültek közösen valahová, de nem mert közeledni feléjük. Haverjai néha azzal húzták őt, hogy meleg, de erre nem sok esélyt látott, mert úgy vette észre, hogy tetszik neki.
– Üdv a kisasszonynak! – köszöntötte a fiú a maga szokásos, udvarias stílusában. Még így, részegen is úriember maradt. – Borzasztóan röstellem, amiért ilyen állapotban mutatkozom előtted, szép hölgy, de attól tartok, túl sokat ittam.
– Ugyan, semmi gond! – mosolyogta meg Silja a fiút. Ez a régies, fennkölt stílus a fiú „tartozéka” volt, és nem tudta eldönteni, hogy viccből beszél-e így, vagy komolyan. Az utóbbira gyanakodott, mert mindig így fejezte ki magát. Ő egyszerűen ilyen volt, és kész. Bár sokszor az agyára ment, mert meglehetősen kritikus volt, és mindent kielemzett. Szerette túlkombinálni a dolgokat, és csavaros észjárását alig lehetett követni. Ebben hasonlított Lukasra, ahogyan abban is, hogy mindketten eléggé elvontak és maguknak valók voltak. Silja úgy vélte, ha Lukas valakivel, akkor Filippel jól kijönne.
–  Kérlek, ne vedd tolakodásnak, de hadd jegyezzem meg, hogy rendkívül csinos vagy ebben a ruhában – mérte végig Filip a lányt azzal a szolid, apró mosollyal az ajkán. Visszafogott maradt illuminált állapota ellenére, amit Silja nagyra értékelt. Más ilyenkor  sőt alkohol nélkül  sokkal lényegre törőbben „udvarolt” neki. Szerette a fiút, és vonzónak találta, de nem tudta vele elképzelni a jövőjét. Nagyon különböztek egymástól.
– Köszönöm a bókot.
– A többiek merre vannak? – nézett körül Filip a teremben.
– Aleksi csajozik, a többiek előre mentek – húzta el a lány a száját.
– Amíg vissza nem térnek, szívesen leszek a gardedámod, utána viszont, ha nem haragszol, hazatérek. Nincs jó hatással a szervezetemre az alkohol, és nem érzem a legjobban magamat.
– Nem kell megvárnod őket, nyugodtan menj haza, pihenj csak – tette a lány Filip vállára a kezét.
– Akkor megbocsátasz?  
Silja röviden biccentett.
– Menj csak!
Elköszöntek egymástól, és Silja tekintete Aleksire és a lányra tévedt. Tüntetően elfordult, nem akarta végignézni, hogyan teszi a fiú a szépet a lánynak. Nagyszerű. Ennél csodásabb már nem is lehetne.  

~~*~~

Aleksi nem tétlenkedett – odalépett a kiszemeltjéhez, és csábosan rámosolygott. Ez mindig be szokott válni. Elég egy magabiztos, ellenállhatatlan mosoly, és a lányok máris a lábai előtt hevernek.
– Szia, a nevem Aleksi. Lenne kedved odaülni hozzánk? – kérdezte tőle, és már előre tudta a választ. Be is igazolódott a sejtése.
– Az enyém Sofia – mosolygott rá vissza. – Hmm, persze! – biccentett, amire Aleksi önelégülten elvigyorodott, és az asztalukhoz vezette.
– Ő itt Sofia, Sofia, ő itt a húgom, Silja, szóval nyugi, nem a csajom.
A lány lelkébe fájdalom vágott, és hogy némiképp levezesse, ujjai szorosan megmarkolták a széke karfáját. Kezdett egyre jobban elege lenni. Miért is jött el ide…? Úgyis tudta, hogy ez lesz…
– Üdv – biccentett kimérten, és köszönése elnyomta a régi fa reccsenésének hangját. Legszívesebben feltörölte volna a lánnyal a padlót, és alig bírta türtőztetni magát.
– Hello – köszönt a lány felvont szemöldökkel, majd a fiú felé fordult. – A húgod mindig ilyen búvalbaszott? – vihogott; úgy tűnt, meglehetősen be van csiccsentve.
– Hm. Eddig nem tűnt fel – tévedt Aleksi pillantása a lányra, aki ugyancsak rosszallóan méregette őket.
– Ó, eddig egész jó napom volt… de aztán megjelentél te – jelentette ki Silja dühösen. Belátta, hogy immáron nem tudná palástolni a rosszindulatát.
– Mi bajod van velem? Csináltam én valami rosszat? – Sofia lenéző pillantást vetett Siljára.
– Ha olyan a belsőd, mint a külsőd, akkor már az is régen rossz, hogy a világon vagy! – viszonozta a lány a megvető tekintetet.
Aleksi itt avatkozott közbe: megragadta Silja vállát, felállt, és felhúzta a székről.
– Van egy kis beszélnivalóm a húgommal… Mindjárt jövök – mondta a fiú Sofiának, azzal Silja felé fordult, és kivonult vele a kocsma elé.
– Beléd meg mi ütött?!
– Belém? Inkább beléd! Mégis mi dolgod van azzal a ribanccal?! – Silja forrt a haragtól és féltékenységtől. De a legjobban az bántotta, hogy Aleksinek fogalma sincs arról, hogy ő közben mit él át. Hogy mennyire vágyik rá, hogy milyen szerelmes belé... Hogy mit megadna egy csókjáért… Ha csak egy percre… egy pillanatra azt érezhetné, hogy a fiú is akarja őt. Az nem lett volna ellenére, ha egy olyan lánnyal jön össze, aki tényleg szereti őt, és nem csak a teste miatt jár vele. A legjobbat akarta a bátyjának, és az ilyen lányok nem érdemelték meg Aleksit. Lemondóan felsóhajtott, és ebben az egy sóhajban benne volt az összes ellenérzése és titkolt vágya.
– Már mondtam: felszedem. Mi bajod vele? – Aleksi értetlenül nézett a lányra.
– Azt reméltem, leszoksz a kurvákról – vágta oda dühös csalódottsággal, majd szó nélkül sarkon fordult és visszaindult. Aleksi azonban utánakapott és visszahúzta.
– Szeretlek, húgom, de azt nem, amikor beleszólsz abba, hogy élem az életemet. Megjegyzem, rád is ráférne egy kis kikapcsolódás, olyan feszültnek tűnsz mostanság…
Nekem nem kell senki, csak te – gondolta a lány keserűen.
– Jó szórakozást! – tépte ki magát a lány a szorításából, és beviharzott a kocsmába. Szó nélkül elsietett a korábbi asztaluk mellett, és felpattant egy bárszékre.
– Mindegy, mi, csak erős legyen! – szólt oda a pultosnak, és igyekezett kizárni a fejéből a nyomasztó gondolatokat. Hát sohase nő be Aleksi feje lágya?!

Aleksi dühösen belerúgott egy kőbe, és nagy léptekkel visszament a kocsmába. Nem értette a lány viselkedését – miért bántja az, hogy más lányokkal flörtöl? Bár sohasem volt túl toleráns semelyik barátnőjével szemben sem… Bosszúsága még nagyobb lett, amikor meglátta Sofiát… egy másik fiúval a parketten csókolózva. Ingerülten rácsapott az asztalra, és lehúzta a maradék sört. Ez nem az ő napja…
Silja ez idő alatt komoran meredt maga elé. Az időközben kitöltött italához is csak fáziskéséssel nyúlt, de alig döntötte le, máris kérte a következő adagot. Immáron nem becsiccsenteni akart, hanem berúgni, hogy semmire se emlékezzen ebből az egészből… Ekkor Aleksi letelepedett mellé egy másik bárszékre. Bocsánatkérően rátette a kezét a vállára, és így szólt hozzá:
– Figyelj, bocs. Nem tudom, miért vagy ilyen dühös rám, de bocsánat, bármit is tettem! – Aleksi kissé keresztben álló kiskutyaszemmel nézett a lányra. Silja látta rajta, hogy nincs egészen magánál, bár ő sem volt.
– Nem érdekes. – Silja mélyet sóhajtott. Mégsem avathatja be abba, mi bántja!
– Bármit is tettem, tudnod kell, hogy te maradsz mindig a legjobb barátom! Szeretlek, én kishúgom! – ugrott le Aleksi a bárszékről, és szorosan megölelte a lányt.
Ez volt az a pont, ahol Silja már nem bírta tovább, és kibuggyantak a könnyei.
– Tudom… tudom… – hüppögte a fiú ingébe. Épp ez a bajom.
Aleksi finoman eltolta magától a lányt.
– Te… te sírsz? – nézett rá megrendülten, és lágyan végigsimított az arcán. Zavarodott tekintete arról árulkodott, hogy fogalma sincs, miért viselkedik így fogadott húga. A lány elkapta a pillantását, és ügyetlen mozdulattal egy zsebkendőt túrt elő a zsebéből.
– Nem… nem érdekes – fújta ki az orrát és elfordította a fejét.
– Mondd el nyugodtan, mi bánt! Én meghallgatlak – vonta ismét magához a fiú a lányt, és simogatni kezdte a haját.            
– Nem szeretnék beszélni róla – nyöszörögte Silja.
– Nem erőltetem, ha nem akarod elmondani, ne mondd. Szeretnél hazamenni? – kérdezte a fiú, miközben simogatta a lány hátát, haját.
– Nem... összeszedem magamat. 
– Mire van most szükséged? – kérdezte aggódva Aleksi, és a két kezébe vette a lány arcát. Rád, csakis rád… Silja megremegett, amikor a tekintetük találkozott, és pillantása önkéntelenül is a fiú ajkára siklott. Olyan közel van most... olyan jó lenne megcsókolni. Nagy önuralmába került, hogy ne tegye meg mégse.
– Nem tudom... – nyöszörögte, és behunyta a szemét. Aleksi szomorúan felsóhajtott, és megcirógatta a lány arcát. Silját kirázta a jóleső hideg.
– Szeretnék segíteni rajtad…
– Ez nem olyan, amin segíteni tudnál. – Mit is kellene ehhez tennie? Fenekestől felforgatnia az egész korábbi életét? A lány tudta, hogy a fogadott bátyja képtelen lenne erre. Teljes mértékben a húgaként kezeli, és ha bevallaná az érzéseit, azzal csak annyit érne el, hogy a barátságukat is tönkretenné. Nem.

– Kérlek! Aggódom érted. Ugye semmi komoly?
– Nem... semmi komoly – lehelte maga elé Silja meggyőződéstelenül.
– Hát jó. De ha meggondoltad magad, én itt vagyok! – húzta el a száját a fiú, rájött, úgysem fog kihúzni húgából semmit. – Csapos, két vodkát kérünk! – szólt oda a pult mögött álló férfinak, aki nyomban teljesítette kérését. Aleksi az egyik üveget a lány kezébe nyomta, majd fizetett az italokért. Aleksi húzóra megitta az alkoholt, noha már így is részeg volt. Lassan Silja is leküzdötte az italt, bár ő kortyonként.
A zenekar épp akkor kezdett bele az első számukba, amire üdvrivalgás tört ki. Silja a színpad irányába fordult. Talán a zene némiképp elfeledteti vele, mi is bántja annyira...
– Na, gyere, keressünk valami jó helyet! – javasolta a fiú.
Silja biccentett, majd könnyektől maszatos arcát beletörölte a zsebkendőjébe, és lekászálódott a bárszékről. Aleksi belekarolt, és vele együtt utat tört magának a színpad felé.
Kevesebb, mint tíz perc elteltével indokolatlan jókedv tört Aleksire, és amikor felcsendült a kedvenc száma, vadul ugrálni kezdett, miközben artikulátlanul üvöltötte a dalt.
Silja ennél egy kicsit nehezebben engedett fel. Még mindig élénken élt benne az iménti féltékenység és csalódottság, de lassan kezdett elpárologni. A zenének köszönhetőn némiképp ellazult, amikor pedig Aleksi megbotlott és orra esett, harsány nevetés tört ki belőle. Bátyja hangosan kacagott, majd nagy nehezen feltápászkodott, úgy, hogy a lányba kapaszkodott.
– Ezt még visszakapod, meglásd ám!
– És mégis hogyan? Amikor legközelebb orra esel, magaddal rántasz engem is? – Silja nyelvet öltött rá.
– Vigyá… vigyázzál, mer’ le… leharapom – röhögött elcsukló hangon a fiú, hirtelen minden olyan viccesnek tűnt neki.
– Előbb inkább tanulj meg megállni a lábadon! – vigyorgott tovább a lány. Rosszkedvét mintha elsöpörték volna, újra felszabadultnak érezte magát.
– Majd te megtartasz! – karolta át hátulról Aleksi a lányt, és ringatózni kezdett vele a zene ütemére, pont mikor egy lassabb szám csendült fel. Silját hirtelen forróság töltötte el, és hiába próbált másra koncentrálni, csak a fiú karjára tudott gondolni. Túlságosan jó volt vele így…
– Én annyira szeretlek! – szorongatta meg Aleksi a lányt, és belefúrta a fejét a hajába.
Silját kirázta a hideg, amikor Aleksi lehelete végigsimított a nyakán.
– Én is… – suttogta elfúló hangon. Ha tudnád, mennyire…

Hamarosan véget ért a koncert, és a zenekar még két számot eljátszott. Kisvártatva elkezdtek kifelé szállingózni az emberek – pontosabban Aleksi támolygott Siljával együtt. Immáron a lány sem bírta megtartani az egyensúlyát, fogadott bátyjával együtt összevissza dülöngélt. Jann és Ejno időközben elkeveredett tőlük a tömegben, vagy épp leléptek, mindenesetre az est további részében nem találkoztak velük.
– Annyira jó volt ez a koncert! – kiáltotta lelkesen az éjszakába.
Aleksi szorosan átkarolta a lányt, de félő volt, hogy elesnek, mert ő sem állt biztos lábakon.
– Ja, király volt! De nem jött össze most sem… Akkora lúzer vagyok! 
– Ne bánd ezeket a libákat… te jobbat érdemelsz! – csúszott ki a lány száján akaratlanul is.
– De hol találok olyan lányt? A legtöbb lány csak a külsőmet látja – fakadt ki Aleksi. Nem egyszer volt már, hogy normális kapcsolatot akart valakivel, de a lánynak csak pár éjszakára kellett. Az egyéjszakás kalandok úgy érezte, kezdik felőrölni. Ő másra vágyott. Többre, igazi érzelmekre. Igaz, most inkább csak a vágy hajtotta, de már nagyon rég nem volt senkivel… Addig, amíg nem lesz normális kapcsolata, ez is megteszi.
– Hé, nem minden lány ilyen! Én nem csak a külsőd miatt szeretlek. – Siljában csak későn tudatosult, hogy ezt nem biztos, hogy ki kellett volna mondania, de már mindegy volt. Különben is, Aleksi úgyis betudja a „testvéri” viszonyuknak.
– Jó, de te a húgom vagy, te ismersz – borzolta össze a fiú a lány haját és felsóhajtott. Bingó.
– Akkor… ismerkedj – Silja hangja elcsuklott egy pillanatra, de utána határozottan folytatta: – Eddig a legtöbbnek te is csak a külsejét láttad. 
– Mert azok csak arra voltak jók. Üresfejű ribancok mind… Nekem egy olyan lány kell, aki azért szeret, aki vagyok.
– Én ilyen vagyok! – vágta rá Silja meggondolatlanul.
– Jó, de te a húgom vagy! – kacagott fel a fiú. – Mégsem járhatok a tesómmal. Az… fura lenne.
– Az… fura… – csóválta meg a fejét a lány bánatosan, majd elindult a hazafelé vezető úton. Reménytelen…

Aleksi a lányba karolva követte, és amikor hazaértek, halk zenére lettek figyelmesek. Lukas ajtaja félig nyitva volt, és Aleksi benézett rajta. Legnagyobb döbbenetére öccsét és Lucyt, Silja barátnőjét találta a szobában… A fiú egy matracon aludt, a feje az ágyra hanyatlott, ahol a lány szétvetett végtagokkal szuszogott. Szőkésbarna haja szétterült körülötte.
– Mi a…? – kerekedett ki a fiú szeme.  
– Hogy mi…? – Siljának eltartott egy kis ideig, mire feldolgozta a látványt, majd őt is hatalmába kerítette a döbbenet. Mit keres az egyetlen barátnője Lukasszal? Lukasszal, aki goromba a világon mindenkivel? – Ugye… ugye ez csak egy rossz álom?
Vélemények:

7 megjegyzés :

  1. Sziasztoooooooook! :D
    Végre itt vagyok! :3 (nem írnám le a mai napi tortúrámat, a lényeg, hogy a magas lázam miatt folyton elaludtam, aztán elment a net, és nem küldte el a kommentet, stb., de mindegy is, a végeredmény a lényeg!)
    Lukast már a két főszereplő leírása alapján is megkedveltem, nagyon érdekes szereplőnek tűnik. Aleksi és Silja párbeszédeit öröm volt olvasni, roppant szórakoztatóak, és szerencsére eddig még nem sikerült őket megunnom *w* Mondjuuuuuk, nekem kicsit sok a történetben a csúnya szó, de hát én már csak ilyen mimózalelkű vagyok. :D Egyébként pedig az írásmódotok is élvezhető, ha nem tudnám, magamtól nem jönnék rá, hogy ketten írjátok. :) Aleksi meg komolyan kőbunkó, gyökér idióta, de ennek ellenére lehetetlen nem szeretni. ♥ Silját is nagyon bírom, tetszik, hogy nem hagyja magát és határozott, nem tesze-tosza főhősnő, mint a legtöbb blogban (persze, nála is megvan az a tipikus lányos őrlődés, de az inkább árnyalja őt, mintsem idegesítővé teszi). De mondjuk lehetne egy kicsit egyértelműbb, Aleksi pasi, nem érti ezeket a kétértelmű dolgokat. :D Mindegy, szurkolok nekik *-* Lucy meg Lukas kettőse a végén abszolút meglepett, húha, mi lesz még itt? Hatalmas mázlim van, mert fent van már a következő fejezet - ha nem lenne, nem tudom, mit csinálnék. :D
    Izé, bocsi hogy ilyen össze-vissza lett, de a lényeg, hogy tényleg nagyon tetszik a történet, és örülök, hogy elkezdtem olvasni/folytattam, mert - ha csak egy kis időre is, de - eltereli a figyelmemet arról, hogy beteg vagyok. :3 Szóóóóval, köszönöm, hogy olvashattam, Nektek pedig további sok sikert kívánok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!! ^^

      Jaj, de aranyos vagy, hogy ilyen hosszan írtál nekünk, és ilyen szépeket, megtisztelő <3
      El sem tudjuk mondani, mekkora örömet okoztál a hozzászólásoddal és a kedves szavakkal *-*
      Annak külön örülünk, hogy nem untad meg Silját és Aleksit, és hogy Lukas máris szimpi neked. :D Pedig még nem is szerepelt, csak említést tettünk róla. Nagyon reméljük, hogy miután feltűnik, is szimpatikusnak fogod találni őt! :)
      Próbálunk hasonlóan írni, szerencsére eléggé megegyezik a stílusunk, így nem nehéz.
      Haha, tetszett a jellemzésed Aleksiről, pontosan ezekkel a szavakkal lehetne őt leírni, nagyon találó ;-) A tesze-tosza szereplőkért mi sem vagyunk oda.
      És jogos, Silja jobban a srác értésére hozhatná, hogy hahóó, nagyfiú, bejössz ám!! - csak nem meri, mert fél, hogy ha bevallja neki az érzéseit, és a srác nem viszonozza, nem tudna többé a közelében lenni.
      Mi sem szeretjük amúgy a trágárságot, de egyszerűen ilyenek a karaktereink, de azért majd próbáljuk őket visszafogni.
      Neked pedig jobbulást, gyógyulj meg mihamarabb, és köszönjük, hogy időt és energiát szakítottál a történetünkre! :) Mi pedig azt köszönjük, hogy írtál! <3

      Törlés
  2. "Ott matatott a könyveim közt…" --> örülj, hogy csak ott 3:)
    "- Jaj, ne mondj már ilyet! Most képzeld el, szegény otthon gubbaszt a szobájában és pornót néz - röhögött Aleksi, és beleivott a sörébe." --> igazi testvér :D ×D
    "-Baszd meg! - Silja végre rátalált a hangszálaira, és rosszallását egy vállba ütéssel kísérte.
    - Hát meg is baszta ezek szerint! - kacsintott rá huncutul Aleksi." --> neeee :D ×D *kiégtem*
    "-Én is kérek! - rikkantotta a fiú. - Hm, azt a csajt meg fogom ma este húzni… " --> ne már ez kínzás... szegény Silja
    "Ilyenkor úgy érezte, mint akinek kést döftek a szívébe." --> mit kést... inkább bárdot...
    "- Hello - köszönt a lány felvont szemöldökkel, majd a fiú felé fordult. - A húgod mindig ilyen búvalbaszott? " --> na jó, hogy finom legyen és nőies, ki ez a k****? ×D
    "- Mindegy, mi, csak erős legyen! - szólt oda a pultosnak, és igyekezett kizárni a fejéből a nyomasztó gondolatokat" --> jaj kislány a pia sosem segít! hidd el, csak rosszabb lesz :D ×D
    "- Te… te sírsz? - nézett rá megrendülten" --> áá nem, csak a szemén keresztül izzad... mégis mit gondoltál??? ááá... hülye.... :P
    "- Ugye… ugye ez csak egy rossz álom?" --> nyem! ez a valóság :D muhaha :D 3:)
    tetszett :D :D :D nagyon :D :D :D :D *folytatja*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. „örülj, hogy csak ott 3:)” – na igen… :D
      Igen, igazi tesó. XDD
      Silját mi is sajnáltuk… :(
      „mit kést... inkább bárdot...“ – kb…
      Igen, a pia valóban nem segít… Sőt.
      Örülünk, hogy tetszett! ^^

      Törlés
  3. Na, eljutottam idáig is, cica... :D
    " Baszd meg! " Naa, azér ennyire ne incesteskedjünk! :D
    "és hangos koppanással lecsapta az asztalra, hátha így elterelheti Aleksi figyelmét." Na, Dari, ne picsulj! :D
    "A húgod mindig ilyen búvalbaszott? –" Te mindig ilyen szofisztikált vagy, Sofi?
    " Kérlek! Aggódom érted… Ugye semmi komoly? " Hát.... terhes vagyok .... :D
    "De csak mert a húgom vagy és együtt élünk, így ismersz engem" Fiam, te sötét vagy, mint a belső zseb...
    " Ugye… ugye ez csak egy rossz álom?" Nem kellett volna az az utolsó feles... :P
    "Ha olyan a belsőd, mint a külsőd, akkor már az is régen rossz, hogy a világon vagy!" Bitchfiiight! *keresi a popcornt*
    "Immáron nem becsiccsenteni akart, hanem berúgni, hogy semmire se emlékezzen ebből az egészből…" Ez a hobbid, cica? :D



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gratula :D
      Köszi, örülök, hogy elolvastad! :)
      " Naa, azér ennyire ne incesteskedjünk! :D" - jajj :D
      " Te mindig ilyen szofisztikált vagy, Sofi?" - fájsz nekem. xD
      "Fiam, te sötét vagy, mint a belső zseb..." - Ahogy mondod. :D
      "Ez a hobbid, cica? :D" - Ez. :D

      Törlés