Aleksi edzés után beült a klubba
a haverjaival, Ejnóval, Jannal és Filippel együtt legurítani pár sört, így a
koncert kezdete előtt ugyancsak jókedvűek voltak. Silja őket Aleksin keresztül ismerte,
közel két éve, Aleksi Jannt és Ejnót a konditeremből. Filip Ejno egyik jó
barátja volt, ő művészeti karra járt; festészetet tanult. Ejno egy informatikai
cégnél dolgozott, Jann pedig autószerelőként. Gyakran jártak össze, és
többnyire jól kijöttek egymással. Silja Filipet kedvelte a legjobban közülük, annak
ellenére, hogy a fiú egészen különbözött tőlük, sőt, mindenkitől, akiket valaha
ismert. Ebből kifolyólag olykor nehezen értettek szót vele.
Aleksi egyedül várta Silját,
mivel a cimborái kimentek cigizni, Filipet kivéve. Ő az asztalra borulva aludt,
mert nem volt hozzászokva az alkoholhoz. Otthon akart maradni festegetni, de
meggyőzték; nem bírták elnézni, hogy ki sem mozdul. A lány hamarosan befutott,
és lezuttyant mostohatestvére mellé, egy viharvert kanapéra. Igazi
romkocsma-hangulat uralkodott; a vendégek hangosan beszélgettek egymással, és
sorban rendelték az italokat. A felszolgálók szorgosan hordták ki őket, alig
volt nyugtuk. A koncert még nem kezdődött el, most kezdtek csak el szállingózni
az emberek. A banda tagjai a hangszereiket hangolták. A kissé szűkös, de
hangulatos, földalatti helyiségben félhomály uralkodott a plafonról lelógó,
gyenge fényű lampionok miatt. A falakat együtteses poszterek és színes
graffitik borították. Szétszórva ütött-kopott bőrkanapék és faasztalok
hevertek. Szinte mindegyiküknél ült valaki, főként velük egykorúak, vagy náluk
kicsit fiatalabbak. Silja a koncert tiszteletére teljesen feketébe öltözött, és
ügyet sem vetett a többi nézőre, akik alaposan végigmérték.
– Helló! – köszöntötte a fiút. –
Hát ő? – utalt Filipre. A fiú időközben még lejjebb csúszott, így Aleksi a hóna
alá nyúlt, és feljebb tolta. Filip ügyet sem vetett rá, békésen aludt tovább.
– Szia, Silja! Áh, csak Filip…
Nem bírja a piát.
– Szegény… Igen, emlékszem,
legutóbb is bealudt, amikor vodkát és vörösbort itattatok vele…
– Ja, miután egy órás kiselőadást
tartott a tizenkilencedik századi gondolkodókról és a romló erkölcsökről.
Muszáj volt valamivel kiütni. Na, és hogy telt a napod? – kérdezte Aleksi, majd
a lány elé tolt egy sört. Silja belekortyolt az italba, és csak aztán
válaszolt:
– Nem volt túl érdekes – vonta
meg a vállát. – Olvastam, zenét hallgattam, felhívtam Lucyt, összevesztem az
öcséddel… remélem, a tied jobban telt.
– Megint összevesztél vele?
Ezúttal min? – csóválta meg a fejét a fiú. Az öccse, Lukas egész nap bent
kuksolt a szobájában, így ritkán találkoztak vele. Nem örvendett túl nagy
népszerűségnek, de Lukas láthatóan nem bánta. Kerülte, sőt gyűlölte az
embereket, és nem kívánt közösködni senkivel, kiváltképp testvérével és
fogadott húgával. A lány csak legyintett.
– Ott matatott a könyveim közt…
– Biztos már kiolvasta az összes
könyvét, és most nálad keresett valamit – vonta meg a vállát Aleksi. – Nem
értem, miért utáljátok ennyire egymást… – Tényleg nem értette. Ő sem jött ki
Lukasszal valami jól, de azért jobban, mint Silja vele. Fogadott húga és öccse szinte
a kezdetektől fogva hadilábon álltak egymással. Csak tudná, miért.
– Nem adtam neki engedélyt, hogy
csak úgy berontson a szobámba! Mi van, ha épp akkor öltözöm? – dohogott a lány.
– És ha már itt tartunk, én pedig azt nem értem, mit bírsz benne… – Lukas mindenkit
lenéző megvetéssel kezelt, és nem tett azért, hogy a lány esetleg megkedvelje.
Igaz, Silja se, de Lukas sokkal elutasítóbb volt nála.
– Jó srác ő valójában. Én
kedvelem, és ha adnál neki esélyt, belátnád, hogy igazam van. Csak hát ő hogy
is mondjam… Egy kicsit nehéz eset. – Aleksi és Silja is jól emlékezett pár régi
afférra, amikor Lukas keresztbe tett nekik. Kis apróságokkal ugyan, de úgy
tűnt, a fiú élvezi, hogy bosszanthatja őket.
– Kicsit nehéz eset?! –
visszhangozta Silja gunyorosan. – Elviselhetetlen! Nem csodálkozom azon, hogy
rajtad kívül senki sem kedveli.
– Jaj, ne mondj már ilyet! Most
képzeld el, szegény otthon gubbaszt a szobájában és pornót néz – röhögött
Aleksi, és beleivott a sörébe.
– Jól teszi, ha valaha is
meztelen nőt akar látni…
– Azt tudtad, hogy a barátnőddel
szokott chatelni? Múltkor belépve maradt véletlen Facebookon, és láttam a
beszélgetésüket.
– Mi… – Silja épp akkor kortyolt
bele a sörébe, és félrenyelte az italt. – Hogy mi?!
Aleksi, hogy a lány ne fulladjon
meg, erősen hátba vágta.
– Azt írta neki, hogy várja a
meztelen képeket – közölte Aleksi faarccal.
Válasz gyanánt csak érthetetlen
hörgéssorozatot kapott, amiből hitetlenkedés és rosszallás csengett ki.
– Ja, meg hogy egy igazi
vadmacska az ágyban. – Aleksi nem bírta tovább, kitört belőle a hahota. Imádta
heccelni fogadott húgát.
– Baszd meg! – Silja végre
rátalált a hangszálaira, és rosszallását egy vállba ütéssel kísérte.
– Hát meg is baszta ezek szerint!
– kacsintott rá huncutul Aleksi.
– Kötve hiszem… Lucy ízlése jobb
nála – krákogta a lány, de most már kezdte úgy érezni, hogy megmenekült a
fulladásveszélytől.
– Na jó, nyertél, csak szívatlak.
Lukast ha kínoznák, se ismerné be, hogy tetszik neki valaki. – Ahogy ezt
kimondta, megakadt a szeme egy vékony alkatú, fekete hajú lányon, és
rámosolyogott. Silja követte a pillantását, és rosszallóan felszisszent. A
jövevény gótikus ruhái a kelleténél többet engedtek láttatni a testéből, és ez
már elég volt ahhoz, hogy a lány számára ellenszenvessé váljon. Silja egy húzásra
kiürítette a korsóját, és hangos koppanással lecsapta az asztalra, hátha így
elterelheti Aleksi figyelmét.
– Azt hiszem, kérek még egyet.
– Én is kérek! – rikkantotta a
fiú. – Hm, azt a csajt meg fogom ma este
húzni… Figyeld csak meg – kacsintott rá fogadott húgára, és elindult az
irányába. Silja féltékenyen nézett
utána.
– Hát ez nagyon boldoggá tesz… –
morogta a lány az orra alatt. Már megint végig kell néznie, ahogy mostohabátyja,
élete szerelme a szeme láttára flörtöl… Bár már megszokhatta volna, hisz Aleksi
meglehetősen népszerű volt a nők körében. Ilyenkor úgy érezte, mint akinek kést
döftek a szívébe. A hangulatán az sem javított, hogy visszatért Jann és Ejno,
és lehuppantak mellé. Kedvelte őket, de most nem vágyott a társaságukra.
Szerencsére nem maradtak sokáig; megböködték Filipet, megkérdezték, hogy van,
aztán előre mentek. Filip ekkor kezdett el ébredezni. Felemelte a fejét, és
kábán pislogott Siljára álmodozó, szürkéskék szemével. Szőkésbarna, göndör tincsei
szanaszét álltak, amiket kisöpört a homlokából. A lány mindig is jóképűnek
találta őt, és nem értette, miért nincs barátnője. Pedig több lány is nézegette
mindig, akárhányszor beültek közösen valahová, de nem mert közeledni feléjük.
Haverjai néha azzal húzták őt, hogy meleg, de erre nem sok esélyt látott, mert
úgy vette észre, hogy tetszik neki.
– Üdv a kisasszonynak! –
köszöntötte a fiú a maga szokásos, udvarias stílusában. Még így, részegen is
úriember maradt. – Borzasztóan röstellem, amiért ilyen állapotban mutatkozom
előtted, szép hölgy, de attól tartok, túl sokat ittam.
– Ugyan, semmi gond! – mosolyogta
meg Silja a fiút. Ez a régies, fennkölt stílus a fiú „tartozéka” volt, és nem
tudta eldönteni, hogy viccből beszél-e így, vagy komolyan. Az utóbbira
gyanakodott, mert mindig így fejezte ki magát. Ő egyszerűen ilyen volt, és
kész. Bár sokszor az agyára ment, mert meglehetősen kritikus volt, és mindent
kielemzett. Szerette túlkombinálni a dolgokat, és csavaros észjárását alig
lehetett követni. Ebben hasonlított Lukasra, ahogyan abban is, hogy mindketten
eléggé elvontak és maguknak valók voltak. Silja úgy vélte, ha Lukas valakivel,
akkor Filippel jól kijönne.
–
Kérlek, ne vedd tolakodásnak, de hadd jegyezzem meg, hogy rendkívül
csinos vagy ebben a ruhában – mérte végig Filip a lányt azzal a szolid, apró
mosollyal az ajkán. Visszafogott maradt illuminált állapota ellenére, amit
Silja nagyra értékelt. Más ilyenkor – sőt alkohol nélkül – sokkal lényegre
törőbben „udvarolt” neki. Szerette a fiút, és vonzónak találta, de nem tudta
vele elképzelni a jövőjét. Nagyon különböztek egymástól.
– Köszönöm a bókot.
– A többiek merre vannak? –
nézett körül Filip a teremben.
– Aleksi csajozik, a többiek
előre mentek – húzta el a lány a száját.
– Amíg vissza nem térnek,
szívesen leszek a gardedámod, utána viszont, ha nem haragszol, hazatérek. Nincs
jó hatással a szervezetemre az alkohol, és nem érzem a legjobban magamat.
– Nem kell megvárnod őket,
nyugodtan menj haza, pihenj csak – tette a lány Filip vállára a kezét.
– Akkor megbocsátasz?
Silja röviden biccentett.
– Menj csak!
Elköszöntek egymástól, és Silja tekintete
Aleksire és a lányra tévedt. Tüntetően elfordult, nem akarta végignézni, hogyan
teszi a fiú a szépet a lánynak. Nagyszerű. Ennél csodásabb már nem is lehetne.
~~*~~
Aleksi nem tétlenkedett –
odalépett a kiszemeltjéhez, és csábosan rámosolygott. Ez mindig be szokott
válni. Elég egy magabiztos, ellenállhatatlan mosoly, és a lányok máris a lábai
előtt hevernek.
– Szia, a nevem Aleksi. Lenne
kedved odaülni hozzánk? – kérdezte tőle, és már előre tudta a választ. Be is
igazolódott a sejtése.
– Az enyém Sofia – mosolygott rá
vissza. – Hmm, persze! – biccentett, amire Aleksi önelégülten elvigyorodott, és
az asztalukhoz vezette.
– Ő itt Sofia, Sofia, ő itt a
húgom, Silja, szóval nyugi, nem a csajom.
A lány lelkébe fájdalom vágott,
és hogy némiképp levezesse, ujjai szorosan megmarkolták a széke karfáját.
Kezdett egyre jobban elege lenni. Miért is jött el ide…? Úgyis tudta, hogy ez
lesz…
– Üdv – biccentett kimérten, és
köszönése elnyomta a régi fa reccsenésének hangját. Legszívesebben feltörölte
volna a lánnyal a padlót, és alig bírta türtőztetni magát.
– Hello – köszönt a lány felvont
szemöldökkel, majd a fiú felé fordult. – A húgod mindig ilyen búvalbaszott? –
vihogott; úgy tűnt, meglehetősen be van csiccsentve.
– Hm. Eddig nem tűnt fel – tévedt
Aleksi pillantása a lányra, aki ugyancsak rosszallóan méregette őket.
– Ó, eddig egész jó napom volt…
de aztán megjelentél te – jelentette ki Silja dühösen. Belátta, hogy immáron
nem tudná palástolni a rosszindulatát.
– Mi bajod van velem? Csináltam
én valami rosszat? – Sofia lenéző pillantást vetett Siljára.
– Ha olyan a belsőd, mint a
külsőd, akkor már az is régen rossz, hogy a világon vagy! – viszonozta a lány a
megvető tekintetet.
Aleksi itt avatkozott közbe:
megragadta Silja vállát, felállt, és felhúzta a székről.
– Van egy kis beszélnivalóm a
húgommal… Mindjárt jövök – mondta a fiú Sofiának, azzal Silja felé fordult, és
kivonult vele a kocsma elé.
– Beléd meg mi ütött?!
– Belém? Inkább beléd! Mégis mi
dolgod van azzal a ribanccal?! – Silja forrt a haragtól és féltékenységtől. De
a legjobban az bántotta, hogy Aleksinek fogalma sincs arról, hogy ő közben mit
él át. Hogy mennyire vágyik rá, hogy milyen szerelmes belé... Hogy mit megadna
egy csókjáért… Ha csak egy percre… egy pillanatra azt érezhetné, hogy a fiú is
akarja őt. Az nem lett volna ellenére, ha egy olyan lánnyal jön össze, aki
tényleg szereti őt, és nem csak a teste miatt jár vele. A legjobbat akarta a
bátyjának, és az ilyen lányok nem érdemelték meg Aleksit. Lemondóan
felsóhajtott, és ebben az egy sóhajban benne volt az összes ellenérzése és titkolt
vágya.
– Már mondtam: felszedem. Mi
bajod vele? – Aleksi értetlenül nézett a lányra.
– Azt reméltem, leszoksz a
kurvákról – vágta oda dühös csalódottsággal, majd szó nélkül sarkon fordult és
visszaindult. Aleksi azonban utánakapott és visszahúzta.
– Szeretlek, húgom, de azt nem,
amikor beleszólsz abba, hogy élem az életemet. Megjegyzem, rád is ráférne egy
kis kikapcsolódás, olyan feszültnek tűnsz mostanság…
Nekem nem kell senki, csak te – gondolta a lány keserűen.
– Jó szórakozást! – tépte ki
magát a lány a szorításából, és beviharzott a kocsmába. Szó nélkül elsietett a
korábbi asztaluk mellett, és felpattant egy bárszékre.
– Mindegy, mi, csak erős legyen! –
szólt oda a pultosnak, és igyekezett kizárni a fejéből a nyomasztó
gondolatokat. Hát sohase nő be Aleksi feje lágya?!
Aleksi dühösen belerúgott egy
kőbe, és nagy léptekkel visszament a kocsmába. Nem értette a lány viselkedését –
miért bántja az, hogy más lányokkal flörtöl? Bár sohasem volt túl toleráns
semelyik barátnőjével szemben sem… Bosszúsága még nagyobb lett, amikor meglátta
Sofiát… egy másik fiúval a parketten csókolózva. Ingerülten rácsapott az
asztalra, és lehúzta a maradék sört. Ez nem az ő napja…
Silja ez idő alatt komoran meredt
maga elé. Az időközben kitöltött italához is csak fáziskéséssel nyúlt, de alig
döntötte le, máris kérte a következő adagot. Immáron nem becsiccsenteni akart,
hanem berúgni, hogy semmire se emlékezzen ebből az egészből… Ekkor Aleksi letelepedett
mellé egy másik bárszékre. Bocsánatkérően rátette a kezét a vállára, és így
szólt hozzá:
– Figyelj, bocs. Nem tudom, miért
vagy ilyen dühös rám, de bocsánat, bármit is tettem! – Aleksi kissé keresztben
álló kiskutyaszemmel nézett a lányra. Silja látta rajta, hogy nincs egészen
magánál, bár ő sem volt.
– Nem érdekes. – Silja mélyet
sóhajtott. Mégsem avathatja be abba, mi bántja!
– Bármit is tettem, tudnod kell,
hogy te maradsz mindig a legjobb barátom! Szeretlek, én kishúgom! – ugrott le
Aleksi a bárszékről, és szorosan megölelte a lányt.
Ez volt az a pont, ahol Silja már
nem bírta tovább, és kibuggyantak a könnyei.
– Tudom… tudom… – hüppögte a fiú
ingébe. Épp ez a bajom.
Aleksi finoman eltolta magától a
lányt.
– Te… te sírsz? – nézett rá
megrendülten, és lágyan végigsimított az arcán. Zavarodott tekintete arról
árulkodott, hogy fogalma sincs, miért viselkedik így fogadott húga. A lány
elkapta a pillantását, és ügyetlen mozdulattal egy zsebkendőt túrt elő a
zsebéből.
– Nem… nem érdekes – fújta ki az
orrát és elfordította a fejét.
– Mondd el nyugodtan, mi bánt! Én
meghallgatlak – vonta ismét magához a fiú a lányt, és simogatni kezdte a haját.
– Nem szeretnék beszélni róla –
nyöszörögte Silja.
– Nem erőltetem, ha nem akarod
elmondani, ne mondd. Szeretnél hazamenni? – kérdezte a fiú, miközben simogatta
a lány hátát, haját.
– Nem... összeszedem magamat.
– Mire van most szükséged? –
kérdezte aggódva Aleksi, és a két kezébe vette a lány arcát. Rád, csakis rád… Silja megremegett,
amikor a tekintetük találkozott, és pillantása önkéntelenül is a fiú ajkára siklott.
Olyan közel van most... olyan jó lenne megcsókolni. Nagy önuralmába került,
hogy ne tegye meg mégse.
– Nem tudom... – nyöszörögte,
és behunyta a szemét. Aleksi szomorúan felsóhajtott, és megcirógatta a lány
arcát. Silját kirázta a jóleső hideg.
– Szeretnék segíteni rajtad…
– Ez nem olyan, amin segíteni
tudnál. – Mit is kellene ehhez tennie? Fenekestől felforgatnia az egész korábbi
életét? A lány tudta, hogy a fogadott bátyja képtelen lenne erre. Teljes
mértékben a húgaként kezeli, és ha bevallaná az érzéseit, azzal csak annyit
érne el, hogy a barátságukat is tönkretenné. Nem.
– Kérlek! Aggódom érted. Ugye
semmi komoly?
– Nem... semmi komoly – lehelte
maga elé Silja meggyőződéstelenül.
– Hát jó. De ha meggondoltad
magad, én itt vagyok! – húzta el a száját a fiú, rájött, úgysem fog kihúzni
húgából semmit. – Csapos, két vodkát kérünk! – szólt oda a pult mögött álló
férfinak, aki nyomban teljesítette kérését. Aleksi az egyik üveget a lány
kezébe nyomta, majd fizetett az italokért. Aleksi húzóra megitta az alkoholt,
noha már így is részeg volt. Lassan Silja is leküzdötte az italt, bár ő
kortyonként.
A zenekar épp akkor kezdett bele
az első számukba, amire üdvrivalgás tört ki. Silja a színpad irányába fordult.
Talán a zene némiképp elfeledteti vele, mi is bántja annyira...
– Na, gyere, keressünk valami jó
helyet! – javasolta a fiú.
Silja biccentett, majd könnyektől
maszatos arcát beletörölte a zsebkendőjébe, és lekászálódott a bárszékről.
Aleksi belekarolt, és vele együtt utat tört magának a színpad felé.
Kevesebb, mint tíz perc elteltével
indokolatlan jókedv tört Aleksire, és amikor felcsendült a kedvenc száma, vadul
ugrálni kezdett, miközben artikulátlanul üvöltötte a dalt.
Silja ennél egy kicsit nehezebben
engedett fel. Még mindig élénken élt benne az iménti féltékenység és
csalódottság, de lassan kezdett elpárologni. A zenének köszönhetőn némiképp
ellazult, amikor pedig Aleksi megbotlott és orra esett, harsány nevetés tört ki
belőle. Bátyja hangosan kacagott, majd nagy nehezen feltápászkodott, úgy, hogy
a lányba kapaszkodott.
– Ezt még visszakapod, meglásd
ám!
– És mégis hogyan? Amikor
legközelebb orra esel, magaddal rántasz engem is? – Silja nyelvet öltött rá.
– Vigyá… vigyázzál, mer’ le…
leharapom – röhögött elcsukló hangon a fiú, hirtelen minden olyan viccesnek
tűnt neki.
– Előbb inkább tanulj meg
megállni a lábadon! – vigyorgott tovább a lány. Rosszkedvét mintha elsöpörték
volna, újra felszabadultnak érezte magát.
– Majd te megtartasz! – karolta
át hátulról Aleksi a lányt, és ringatózni kezdett vele a zene ütemére, pont mikor egy
lassabb szám csendült fel. Silját hirtelen forróság töltötte el, és hiába
próbált másra koncentrálni, csak a fiú karjára tudott gondolni. Túlságosan jó
volt vele így…
– Én annyira szeretlek! –
szorongatta meg Aleksi a lányt, és belefúrta a fejét a hajába.
Silját kirázta a hideg, amikor
Aleksi lehelete végigsimított a nyakán.
– Én is… – suttogta elfúló
hangon. Ha tudnád, mennyire…
Hamarosan véget ért a koncert, és
a zenekar még két számot eljátszott. Kisvártatva elkezdtek kifelé szállingózni
az emberek – pontosabban Aleksi támolygott Siljával együtt. Immáron a lány sem
bírta megtartani az egyensúlyát, fogadott bátyjával együtt összevissza
dülöngélt. Jann és Ejno időközben elkeveredett tőlük a tömegben, vagy épp
leléptek, mindenesetre az est további részében nem találkoztak velük.
– Annyira jó volt ez a koncert! –
kiáltotta lelkesen az éjszakába.
Aleksi szorosan átkarolta a
lányt, de félő volt, hogy elesnek, mert ő sem állt biztos lábakon.
– Ja, király volt! De nem jött
össze most sem… Akkora lúzer vagyok!
– Ne bánd ezeket a libákat… te
jobbat érdemelsz! – csúszott ki a lány száján akaratlanul is.
– De hol találok olyan lányt? A
legtöbb lány csak a külsőmet látja – fakadt ki Aleksi. Nem egyszer volt már,
hogy normális kapcsolatot akart valakivel, de a lánynak csak pár éjszakára
kellett. Az egyéjszakás kalandok úgy érezte, kezdik felőrölni. Ő másra vágyott.
Többre, igazi érzelmekre. Igaz, most inkább csak a vágy hajtotta, de már nagyon
rég nem volt senkivel… Addig, amíg nem lesz normális kapcsolata, ez is
megteszi.
– Hé, nem minden lány ilyen! Én nem csak a külsőd miatt szeretlek. – Siljában csak későn tudatosult, hogy ezt
nem biztos, hogy ki kellett volna mondania, de már mindegy volt. Különben is,
Aleksi úgyis betudja a „testvéri” viszonyuknak.
– Jó, de te a húgom vagy, te
ismersz – borzolta össze a fiú a lány haját és felsóhajtott. Bingó.
– Akkor… ismerkedj – Silja hangja
elcsuklott egy pillanatra, de utána határozottan folytatta: – Eddig a
legtöbbnek te is csak a külsejét láttad.
– Mert azok csak arra voltak jók.
Üresfejű ribancok mind… Nekem egy olyan lány kell, aki azért szeret, aki
vagyok.
– Én ilyen vagyok! – vágta rá
Silja meggondolatlanul.
– Jó, de te a húgom vagy! –
kacagott fel a fiú. – Mégsem járhatok a tesómmal. Az… fura lenne.
– Az… fura… – csóválta meg a
fejét a lány bánatosan, majd elindult a hazafelé vezető úton. Reménytelen…
Aleksi a lányba karolva követte,
és amikor hazaértek, halk zenére lettek figyelmesek. Lukas ajtaja félig nyitva
volt, és Aleksi benézett rajta. Legnagyobb döbbenetére öccsét és Lucyt, Silja
barátnőjét találta a szobában… A fiú egy matracon aludt, a feje az ágyra
hanyatlott, ahol a lány szétvetett végtagokkal szuszogott. Szőkésbarna haja
szétterült körülötte.
– Mi a…? – kerekedett ki a fiú
szeme.
– Hogy mi…? – Siljának eltartott
egy kis ideig, mire feldolgozta a látványt, majd őt is hatalmába kerítette a
döbbenet. Mit keres az egyetlen barátnője Lukasszal? Lukasszal, aki goromba a
világon mindenkivel? – Ugye… ugye ez csak egy rossz álom?
Sziasztoooooooook! :D
VálaszTörlésVégre itt vagyok! :3 (nem írnám le a mai napi tortúrámat, a lényeg, hogy a magas lázam miatt folyton elaludtam, aztán elment a net, és nem küldte el a kommentet, stb., de mindegy is, a végeredmény a lényeg!)
Lukast már a két főszereplő leírása alapján is megkedveltem, nagyon érdekes szereplőnek tűnik. Aleksi és Silja párbeszédeit öröm volt olvasni, roppant szórakoztatóak, és szerencsére eddig még nem sikerült őket megunnom *w* Mondjuuuuuk, nekem kicsit sok a történetben a csúnya szó, de hát én már csak ilyen mimózalelkű vagyok. :D Egyébként pedig az írásmódotok is élvezhető, ha nem tudnám, magamtól nem jönnék rá, hogy ketten írjátok. :) Aleksi meg komolyan kőbunkó, gyökér idióta, de ennek ellenére lehetetlen nem szeretni. ♥ Silját is nagyon bírom, tetszik, hogy nem hagyja magát és határozott, nem tesze-tosza főhősnő, mint a legtöbb blogban (persze, nála is megvan az a tipikus lányos őrlődés, de az inkább árnyalja őt, mintsem idegesítővé teszi). De mondjuk lehetne egy kicsit egyértelműbb, Aleksi pasi, nem érti ezeket a kétértelmű dolgokat. :D Mindegy, szurkolok nekik *-* Lucy meg Lukas kettőse a végén abszolút meglepett, húha, mi lesz még itt? Hatalmas mázlim van, mert fent van már a következő fejezet - ha nem lenne, nem tudom, mit csinálnék. :D
Izé, bocsi hogy ilyen össze-vissza lett, de a lényeg, hogy tényleg nagyon tetszik a történet, és örülök, hogy elkezdtem olvasni/folytattam, mert - ha csak egy kis időre is, de - eltereli a figyelmemet arról, hogy beteg vagyok. :3 Szóóóóval, köszönöm, hogy olvashattam, Nektek pedig további sok sikert kívánok! :)
Sziaa!! ^^
TörlésJaj, de aranyos vagy, hogy ilyen hosszan írtál nekünk, és ilyen szépeket, megtisztelő <3
El sem tudjuk mondani, mekkora örömet okoztál a hozzászólásoddal és a kedves szavakkal *-*
Annak külön örülünk, hogy nem untad meg Silját és Aleksit, és hogy Lukas máris szimpi neked. :D Pedig még nem is szerepelt, csak említést tettünk róla. Nagyon reméljük, hogy miután feltűnik, is szimpatikusnak fogod találni őt! :)
Próbálunk hasonlóan írni, szerencsére eléggé megegyezik a stílusunk, így nem nehéz.
Haha, tetszett a jellemzésed Aleksiről, pontosan ezekkel a szavakkal lehetne őt leírni, nagyon találó ;-) A tesze-tosza szereplőkért mi sem vagyunk oda.
És jogos, Silja jobban a srác értésére hozhatná, hogy hahóó, nagyfiú, bejössz ám!! - csak nem meri, mert fél, hogy ha bevallja neki az érzéseit, és a srác nem viszonozza, nem tudna többé a közelében lenni.
Mi sem szeretjük amúgy a trágárságot, de egyszerűen ilyenek a karaktereink, de azért majd próbáljuk őket visszafogni.
Neked pedig jobbulást, gyógyulj meg mihamarabb, és köszönjük, hogy időt és energiát szakítottál a történetünkre! :) Mi pedig azt köszönjük, hogy írtál! <3
"Ott matatott a könyveim közt…" --> örülj, hogy csak ott 3:)
VálaszTörlés"- Jaj, ne mondj már ilyet! Most képzeld el, szegény otthon gubbaszt a szobájában és pornót néz - röhögött Aleksi, és beleivott a sörébe." --> igazi testvér :D ×D
"-Baszd meg! - Silja végre rátalált a hangszálaira, és rosszallását egy vállba ütéssel kísérte.
- Hát meg is baszta ezek szerint! - kacsintott rá huncutul Aleksi." --> neeee :D ×D *kiégtem*
"-Én is kérek! - rikkantotta a fiú. - Hm, azt a csajt meg fogom ma este húzni… " --> ne már ez kínzás... szegény Silja
"Ilyenkor úgy érezte, mint akinek kést döftek a szívébe." --> mit kést... inkább bárdot...
"- Hello - köszönt a lány felvont szemöldökkel, majd a fiú felé fordult. - A húgod mindig ilyen búvalbaszott? " --> na jó, hogy finom legyen és nőies, ki ez a k****? ×D
"- Mindegy, mi, csak erős legyen! - szólt oda a pultosnak, és igyekezett kizárni a fejéből a nyomasztó gondolatokat" --> jaj kislány a pia sosem segít! hidd el, csak rosszabb lesz :D ×D
"- Te… te sírsz? - nézett rá megrendülten" --> áá nem, csak a szemén keresztül izzad... mégis mit gondoltál??? ááá... hülye.... :P
"- Ugye… ugye ez csak egy rossz álom?" --> nyem! ez a valóság :D muhaha :D 3:)
tetszett :D :D :D nagyon :D :D :D :D *folytatja*
„örülj, hogy csak ott 3:)” – na igen… :D
TörlésIgen, igazi tesó. XDD
Silját mi is sajnáltuk… :(
„mit kést... inkább bárdot...“ – kb…
Igen, a pia valóban nem segít… Sőt.
Örülünk, hogy tetszett! ^^
<3
TörlésNa, eljutottam idáig is, cica... :D
VálaszTörlés" Baszd meg! " Naa, azér ennyire ne incesteskedjünk! :D
"és hangos koppanással lecsapta az asztalra, hátha így elterelheti Aleksi figyelmét." Na, Dari, ne picsulj! :D
"A húgod mindig ilyen búvalbaszott? –" Te mindig ilyen szofisztikált vagy, Sofi?
" Kérlek! Aggódom érted… Ugye semmi komoly? " Hát.... terhes vagyok .... :D
"De csak mert a húgom vagy és együtt élünk, így ismersz engem" Fiam, te sötét vagy, mint a belső zseb...
" Ugye… ugye ez csak egy rossz álom?" Nem kellett volna az az utolsó feles... :P
"Ha olyan a belsőd, mint a külsőd, akkor már az is régen rossz, hogy a világon vagy!" Bitchfiiight! *keresi a popcornt*
"Immáron nem becsiccsenteni akart, hanem berúgni, hogy semmire se emlékezzen ebből az egészből…" Ez a hobbid, cica? :D
Gratula :D
TörlésKöszi, örülök, hogy elolvastad! :)
" Naa, azér ennyire ne incesteskedjünk! :D" - jajj :D
" Te mindig ilyen szofisztikált vagy, Sofi?" - fájsz nekem. xD
"Fiam, te sötét vagy, mint a belső zseb..." - Ahogy mondod. :D
"Ez a hobbid, cica? :D" - Ez. :D