2015. 04. 15.

Designcsere +ez-az, háttérinfók

Sziasztok!

Ahogy írtuk a 19. fejezet elején, meguntuk már kissé a régi, lila designt, így lecseréltük. Reméljük, tetszik nektek! :) Nekünk jobban, mint az előző, nem tudom, ti hogy vagytok vele. A fejlécet én készítettem. Ismét kaptunk díjat, ezúttal Arianától, köszönjük neki! :) 
Ezt a képet pedig Laura küldte nekünk chaten, tényleg nagyon Aleksi és Silja. :3 Csak Aleksinek nincsen (még :D ) tetoválása. 


Sajnos az utóbbi időben nem tudjuk úgy hozni a részeket, ahogyan szeretnénk, mert Maiev barátnőm el van havazva az egyetem miatt. De azért igyekszünk. Nagyon sokat jelent nekünk ez a sztori és a ti támogatásotok. A mai napom azzal telt el, hogy kijavítottam az összes elgépelést a szövegben, legalábbis, remélem, sikerült kijavítanom, de lehet, még maradt pár benne. Eddig 110 oldal Wordben (12-es betűméret, Times New Roman), nem hittük volna, hogy ilyen hosszú lesz és hogy ilyen sokan fogjátok olvasni. Egyébként szerepezésnek indult az egész, a Thor című film inspirált minket, ha még valaki nem jött volna rá, bár nyilván igen, ezért is a sok utalás. :D Ugye abban Thor úgy néz Sifre, mintha a húga lenne, és nem úgy tűnik, mintha észrevenné őt, pedig a csaj bele van esve. Nem volt túl jól kifejtve ez a szál, mondhatni semennyire, max. ha tíz percet szerepeltek együtt a filmvásznon, de minket nagyon megfogott valami miatt. A történetet ugye ketten írjuk, Facebookon keresztül. Beosztottuk, ki kivel van, Maiev Lucyvel és Aleksivel, én pedig Siljával és Lukasszzal. Kb. öt-tíz mondatonként írjuk, hogy egységesebb legyen  a szöveg, és  utólag összefésülöm, javítom. Próbálunk gördülékenyen fogalmazni, reméljük, sikerül is. 


Még nem tudjuk, mikor hozzuk a következő részt, próbáljuk a héten. Addig is itt a fejezet eleje, egy kis előzetes. :) 


Lukas egykedvűen feküdt az ágyán, és a plafont bámulta. A mai nap az iskolában eléggé lefárasztotta, és nem akart semmit, csak egy kicsit pihenni… gondolataiból zene riasztotta fel, és csak fáziskéséssel tudatosult benne, hogy a mobiltelefonja az. A készüléket alig néhány napja vette, hogy Lucyvel könnyebben elérjék egymást, de még mindig nem szokott hozzá, hogy valaki esetleg keresheti őt. A kijelzőre pillantva a lány nevét pillantotta meg, amire nyomban jobb kedvre derült. Kapkodva felvette és beleszólt:
– Szia! Itt Lukas. Miért hívtál? – kérdezte vidám hangon. Iskolában találkoztak utoljára, de máris hiányzott neki a lány.
– Szia… Lukas… át… át tudnál jönni? – Lucy hangja olyan kétségbeesetten csengett, hogy a fiú szívébe fájdalom markolt.
Megrémült egy kissé, és rögtön felpattant. Nem hallotta Lucyt még ilyen kétségbeesettnek és aggodalom fogta el.
– Mi történt? Most azonnal indulok!
– Minden elmondok… szükségem… van rád… – lehelte a lány alig hallhatóan.

Vélemények:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése