2015. 05. 30.

21. fejezet

Aleksi a szekrényében turkált, és eltűnődve meredt az egyik kockás ingre. Silja aznap estére házavató retrópartyt szervezett, és a fiú előre látta, hogyan fogják ropni a nyolcvanas-kilencvenes évek slágereire. Szeretett volna az alkalomhoz illően öltözni, hogy ezzel is kedvére tegyen a lánynak. Ez az ing talán kellően témába vágó… Felhúzta, és utána felpréselt magára egy szűkszárú, térdénél és combjánál szakadt nadrágot. Haját feltupírozta, ahogy a nyolcvanas évek glam-rock bandáinak a tagjai. Egy kék kendővel szorította hátra hosszú haját. A piros kockás ingét kitűzőkkel díszítette és félig kigombolva hagyta.
 – Mi van, már bohócot csinálsz magadból miatta? – Lukas ingerült hangja szólította meg, amire felnézett. Öccse a szobaajtóban állt, szokásos gyászosfekete szerelésében.
– Inkább megadom a módját – vágott vissza Aleksi kapásból. – Én legalább tudok bulizni! – Ez talán alattomosabb volt a kelleténél, de elhatározta, hogy ma jókedve lesz. Abba pedig nem fértek bele Lukas kritizáló megjegyzései.
– Úgy nézel ki, mint egy díszbuzi – füstölgött Lukas fintorogva. Bátyja elengedte a füle mellett a kritikát.
– A te stílusérzéked meg a barlangi bányászbéka segge alatt van három méterrel! Egyáltalán minek jössz, ha ennyire semmi kedved?
– Miatta… – nézett félre Lukas és lehajtotta a fejét. Aleksi ettől elszomorodott. Lucy neki és Siljának is elmondta, hogy mi a helyzet, hogy haza kell mennie. Nagyon sajnálta, hiszen igazán megkedvelte a lányt. Lukas pedig a szokásosnál is jobban begubózott, bár nem sokat volt otthon, mert Lucyvel töltötte szinte minden idejét. Addig, amíg lehet… Sajnálta öccsét igazság szerint, el sem merte képzelni, mit élhet át most. Ha a lány elmegy… előre félt tőle, milyen őrültségeket fog a fiú elkövetni.
– Vissza fog jönni hozzád – próbálta vigasztalni, bár maga is érezte, hogy a szavai meglehetősen vérszegények.
Lukas nem szólt erre semmit, csak felhorkantott, majd kivonult a szobából. Aleksi felsóhajtott. Együtt érzett Lukasszal, de nem tudott vele mit kezdeni, hiszen folyton csak visszautasította a közeledését. De ő még mindig töretlenül reménykedett abban, hogy Lukas neki is megnyílik. Vagy ha nem is, de kedvesebb lesz vele.
Kisvártatva autódudálás hangja hallatszott – megérkeztek Jannék. Lementek Lukasszal együtt, beszálltak az autóba, ahol már mindenki ott volt, még Filip is. A fiú a szokásosnál is hallgatagabb volt, bár nem is tudtak volna érdemben társalogni, mert ordított a Korpiklaani az autóban. Nemrég összeültek közösen megbeszélni ezt az egészet, és a fiú őszintén gratulált és sok boldogságot kívánt nekik. Semmi rossz érzés nem volt benne, pedig Aleksi tartott attól, hogy neheztelni fog rá. Ő ellenkező esetben lehet, hogy berágott volna… Meglehetősen birtokló-típus volt, és nem bírta elfogadni, ha valami vagy valaki nem lehet az övé. Épp emiatt becsülte és tisztelte úgy Filipet.
– Ki kér inni? – nyújtott Ejno Aleksiék felé egy vodkásüveget. – Mi már alapoztunk!
– Ugye a sofőr nem? – vette át a fiú, és belekóstolt az italba.
– Csak nem megijedtél? – Jann szélesen elvigyorodott a volán mögött.
– Nem, Ejno nem hagyott, nem bízik a képességeimben…
– Élete első bölcs döntése – nevetett fel Aleksi, majd az autó bekanyarodott Siljáék házához.
A lány az ajtóban várta őket, és izgatott arca arról árulkodott, hogy már alig várta, hogy megérkezzenek. Nitta az egyik barátnőjénél aludt, szóval övék volt az egész ház. Aleksi előre látta, hogy másnapra minden romokban fog állni, ahogyan magukat ismerte.
– Bocs, kupi van bent, még nem laktuk be a házat – magyarázkodott Silja, amikor bementek mindannyian az épületbe. A nappaliban foglaltak helyet, két fehér kanapén. A fal mellett dobozok sorakoztak, és nem volt túl sok bútor bent. A csillár helyén huzal állt ki a falból, szőnyeg sehol. A berendezés jelenleg mindössze ennyiből állt, mert még nem vették meg a bútorokat. Aleksi Silja mellé ült, és rögtön átkarolta a vállát. A mozdulat automatikusan és természetesen jött, a lány pedig szinte azonnal közelebb csusszant hozzá. Aleksi elégedetten nyugtázta, hogy ő is pöttyös ruhát húzott a buli tiszteletére, így már ketten viselték magukon a nyolcvanas évek divatját.
– Ez rend ahhoz képest, hogy nálunk otthon mi van – jegyezte meg Ejno nevetve. – Na, és hol marad a pia és a zene?
– Máris hozom! – kelt fel Silja, majd kisvártatva felharsant a Captain Jack. Mindenki nevetésben tört ki, és Aleksi rögtön elkezdte kántálni a szövegét. Silja meghozta az italokat, és az asztalra tette. Közben Aleksiék is kipakoltak az asztalra, mert ők is bőven hoztak alkoholt. 
– Most kössünk fogadást, ki végzi elsőnek a detoxban! – indítványozta Jann. – És aki eltalálja, azt úgy leitatjuk, hogy ő lesz a következő!
– Szerintem te leszel az első – röhögött Silja, majd felbontotta az első sörét és beleivott. Aleksi követte példáját. Jó bulinak néznek elébe, az már egyszer biztos!

A többiek beszélgetni kezdtek, ő viszont azon kapta magát, hogy egyre kevésbé bír koncentrálni. Gondolatban Silját csókolta és ölelte és egyéb, piszkos dolgokat művelt vele… Engedett a belső késztetésének, és a lány derekát átkarolva közelebb húzta őt magához. Ezt szinte azonnal megbánta, mert csak kellemetlenebbé vált tőle a helyzet. De már nem bírta tovább. Orrát édes illat csapta meg – Silja új parfümöt használt, és szinte teljesen elkábította őt. Vajon a csókja is ilyen édes? Megrázta a fejét. Nem. Türtőztetnie kell magát itt, a haverjai előtt! Bár szívesebben lett volna kettesben a lánnyal… Ruha nélkül… Az ágyukban.
A helyzet percről percre kínzóbb lett, főleg, amikor Silja futólag a combjára tette a kezét. Csak pár másodpercre, de ő rögtön továbbment gondolatban. És még csak nem is ivott… Mi lesz akkor, ha berúg? Hogy fogja tudni visszafogni magát részegen, ha már most se megy neki…? Ez így elviselhetetlen… A söréért nyúlt. Hátha a jeges ital lehűti… átmenetileg persze, de addig is kitalálhat valamit… mégsem teperheti le a lányt, mint valami primitív ösztönlény! Bár legszívesebben ezt tette volna. Ivott egy kortyot és kirázta a hideg.
– Mit szólnátok, ha kipróbálnánk a szaunát? – vetette fel Silja az ötletet, amire mindenki hangos ujjongásban tört ki. – Akkor ezt egy igennek veszem – nevetett fel a lány, majd felállt. Aleksi is nyomban felugrott.
– Segítek beizzítani – ajánlotta fel kapásból. Ölni tudott volna némi kettesben töltött időért…
– Beizzítani, mi? Jó szöveg! – vigyorgott kajánul Ejno.
– Gumit vigyetek! – kontrázott rá Jann.
– Már van nálam! – nevetett Aleksi, amire Silja reflexből vállon ütötte.
– Te pöcs – fonta keresztbe a karját sértődötten.
– Jól van, na, csak szívatunk! – ment a fiú a háta mögé és jól megszorongatta. Arcát az arcának dörgölte, és cuppanósan megpuszilta. Silja felkuncogott.
– Na, gyere – bontakozott ki a karjai közül, majd elindult a szauna felé. A kis faépület előtt megállt, majd Aleksi felé fordult. – Szerinted ki fog elsőként berúgni? 
– Ejno már most eléggé be van állva… A kérdés inkább az, marad-e valaki józan – kacagott fel a fiú, és akaratlanul is közelebb lépett a lányhoz. Silja szeme kikerekedett és hátrébb lépett. Valószínűleg meglepődött a közeledésén.
– Aleksi…? – suttogta a szemébe pillantva. Istenem, annyira szép… Miért nem tudatosult eddig benne? Mindegy is… az számít, hogy most már…
– Igen? – Vissza kellett fognia magát, hogy ne szorítsa oda a testével a falnak. Nem vagy ösztönlény, hagyj neki teret! Silja megrázta a fejét, majd kinyitotta az ajtót és belépett a még hűvös szaunába. Aleksi rögtön utánament.
– Miben tudok segíteni? – ajánlkozott, a kelleténél talán lelkesebben. A francba is, állj le! Hiába, nem tehetett róla, ezt váltotta ki belőle a lány közelsége. Vajon a lány is így érez…? Elvégre szerelmes belé…
– Nem kell, majd én elintézem – hárította el Silja, majd feltérdelt a priccsre, ahol a törölközők sorakoztak és elkezdte őket kiteregetni. Így Aleksinek igencsak jó rálátása nyílt formás fenekére. Milyen lehetne belemarkolni? Áhh, fogd már vissza magadat!
– Nehogy már te csinálj mindent! – Erőt vett magán, és oldalra pillantott.
– Mondom, nem kell, köszi – szállt le Silja a priccsről. A fáskosárhoz ment és felvette, majd a kis kályha felé indult. A kosárban levő hasábokat beletette a kályhába, majd begyújtotta. Miután végzett, megfordult és az ajtó irányába lépdelt. A fiú eddig bírta – a nyomába szegődött, és amikor a lány megállt, átkarolta a derekát és magához húzta.
– Hiányoztál – jelentette ki egyszerűen.
– Te is nekem… – suttogta Silja némi fáziskéséssel, és átkulcsolta a nyakát. Aleksi ajka kiszáradt, ahogy a lányt bűvölte a tekintetével és szinte itta magába a látványát. Gyönyörűnek találta a lányt. A nagy, mandulavágású szeme, a szabályos orra, a telt ajkai… hosszú, vékony nyaka, és a kulcscsontjának az íve… Nem merte tovább folytatni. Még a végén tényleg leteperi…
– Jobban örültem volna, ha csak engem hívsz meg… – Közel hajolt hozzá, és úgy érezte, Silja illata valósággal orrba vágja. Ezt akarta végig, kettesben maradni vele. Folyamatosan a meg nem történt csók járt a fejében, amit vagy százszor végigpörgetett az agyában. Persze tovább is ment gondolatban, ahogyan most is. Meg aztán igen régóta nem volt már nővel… De nem érte volna be akárkivel. Neki csak az az egy bizonyos kellett. Vágyott Siljára, ahogyan még soha senkire. De ez több volt puszta vágynál. Érzett még valamit, ami homályos volt, kusza és furcsa. Maga is meglepődött, de ilyen vágyat még senki sem szított benne korábban.
– Egy házavató partyn sok ember dukál! De leszünk még úgyis sokat kettesben… – A lány felsóhajtott, majd a mellkasához bújt.  
– Én most akarok… – dörmögte Aleksi birtoklóan, és a hátát kezdte simogatni. Nagyon ki volt éhezve a lányra, minden idegszálával kívánta őt. Egyre nehezebben bírta visszafogni magát… Igencsak felajzott állapotban volt, és átkozta magát, hogy szűk nadrágot húzott. De ha tovább folytatják, hamarosan úgyis letépi magáról…
– Még lehetünk egy kicsit együtt… Csak hamarosan vissza kell térnünk, nehogy azt higgyék, hogy…
– Hát hadd higgyék, és hadd irigykedjenek! – A fiú meg akarta őt csókolni, de csak a feje búbjára tudott puszit adni. Ő mindenesetre annak örült volna, ha az efféle találgatásoknak valóságalapja is lenne. Silja ekkor felnézett rá, arca olyan vörös volt, akár az inge. Aleksit rögtön elbűvölte, nagyon kívánatosnak találta a lányt. Meg akarta ízlelni az ajkait.
– Ez nem lenne helyes…
– Miért ne lenne az? Randizgatunk, nem? Belefér… – hajolt hozzá közelebb.
– Lehet, hogy te lefeküdtél eddig a barátnőiddel három-négy randi után, de amíg nem tudod, pontosan mit akarsz tőlem, addig… – fordította el a fejét a lány. – Nézd, én elmondani se bírom, mennyire kívánlak, de…
– Pontosan tudom, mit akarok. Téged – jelentette ki Aleksi egyszerűen, és érezte, hogy nő benne a türelmetlenség. Egyszerű a képlet – mindketten őrülten vágynak a másikra. Akkor mire fel ez az időhúzás?
– A vágy nem egyenlő a szerelemmel… Én azt akarom, hogy azért tedd meg, mert te is azt érzed irántam, amit én. Ne pedig pillanatnyi felindulásból…
Pillanatnyi? Hahh… már egy jó ideje foglalkoztatta ez a gondolatmenet! Szinte azóta, amióta Silja bevallotta, mit érez iránta. Sőt, már előtte is voltak hasonló gondolatai, amik miatt szégyellte magát. De az utóbbi időben szabadjára engedte őket, talán túlzottan is… Valóra akarta váltani őket.
– Érzek… egészen sok mindent – mormogta a fiú, és beletúrt a hajába. Hogy lehetnek valakinek ilyen selymes tincsei? A lány lesütötte a szemét, majd újra felnézett rá gyönyörű, zöld szemével. Elakadt a lélegzete, és a hatása alá került teljesen. Igaz, nem tudta pontosan, mit érez, de azt igen, hogy ilyet még sohasem tapasztalt senkinél. Erős kötelékek fűzték a lányhoz, és nem akarta soha többé elereszteni.
– Mit…?
– Bonyolult… – Képtelen lett volna szavakba önteni. Csak azt érezte, hogy a szíve hevesen ver, a vére pedig forr, és nem csak azért, mert a szauna levegője egyre melegebb lett. – De azt hiszem, nem tűrném, ha most valaki mással lennél itt ugyanígy. – Mit nem tűrné… Egyenesen tombolna, magán kívül lenne dühében! Már a puszta gondolattól is harag gyúlt benne.
– Birtokló-üzemmód? – kacagott fel Silja zavartan, és a fiú füle mögé tűrte az egyik kiszabadult tincset. 
– Bizony, az enyém maradsz örökre! – kacagott fel Aleksi, és végigsimított a lány arcán. Ez a puha bőr… Órákig tudta volna a lányt kényeztetni… Eddig erre nem igazán érzett vágyat a többi barátnőjénél, de Siljával minden… más volt. Sokkal intenzívebb. Jobb. Semelyik barátnőjének nem tárulkozott ki ennyire, egyikőjükkel sem volt száz százalékosan önmaga. De a lánnyal kiteljesedett, előtte az igazi énjét mutatta. Vele úgy érezte, hogy igazán önmaga lehet. A többi lány vagy komolytalannak, vagy túl könnyelműnek találta, de Silja… ha így is vélekedett róla, elfogadta. Ő pedig nem akarta elengedni ezek után soha többé.
– Ó, jaj, mi lesz velem…
– Kínok kínjai közt fogsz kegyelemért könyörögni! – ígérte a fiú gonosz mosollyal, de csillogó szeme elvette a fenyegetés élét. Lassan még közelebb hajolt hozzá, arcán érezte a lány forró leheletét. Legszívesebben azonnal lecsapott volna az ajkára, de visszafogta magát. Még. De már a határait feszegette a lány…
– Aleksi, ez… – suttogta Silja az ajkai közé, de nem húzta el a fejét.
– Csak egyetlen indokot mondj, miért ne tegyem meg… – mormolta, lágyan hozzáérintve az ajkát a lányéhoz.
Azonnal forróság öntötte el, és még azokat a kicseszett pillangókat is érezte a gyomrában… Még sohasem érezte, azt hitte, ez csak valami nyálas baromság… Silja meglepetten felnyögött, és átkulcsolta a nyakát. Hallgatását a fiú beleegyezésnek vette, és betört a nyelve a lány ajkai közé. Lágyan kezdeményezett, de amikor Silja viszonozta, sokkal szenvedélyesebbé vált. Egyszerűen nem bírta már tovább, észveszejtően akarta őt, testileg és lelkileg, mindenhogyan… Silja testével teljesen nekifeszült, és közben a haját simogatta. Aleksit ez még jobban feltüzelte, és szorosan ölelte magához a lányt. Nem akarta, hogy véget érjen a pillanat, csak őt akarta ölelni és csókolni… Már légszomjjal küszködött, és a meleg is fojtogatta… jó lenne levenni az inget, és úgy folytatni… elkezdte kigombolni a ruhadarabot, de az ajkát nem szakította el a lányétól. Silja azonban váratlanul elhúzta a fejét, és a már fedetlen mellkasára tette a kezét. Finoman eltolta magától és lesütötte a szemét. Látszott rajta, hogy össze van zavarodva.
– Ne… – suttogta. A fiúnak hatalmas önuralmába telt, hogy egy újabb csók helyett rákérdezzen:
– Miért ne?
– Azt ígérted… lépésekben fogunk haladni… – nyöszörögte a lány és egyre hátrébb lépett tőle.
Aleksi csalódottan felsóhajtott. Valóban. Bár ő benne lett volna abban, hogy felhúzzák a hétmérföldes csizmát, és nagyobb léptekre váltsanak… de Silja ezek szerint nem. Roppant türelmesnek kell maradnia… Ami sajnos sohasem volt az erőssége.
– És számodra mi lenne a megfelelő következő lépés?
– Nem az, hogy nekem esel a szaunában, miközben a többiek várnak vissza minket… – ült le Silja az egyik priccsre.
– Nekem esel? Ez azért elég erős… mintha te nem élvezted volna – jegyezte meg Aleksi duzzogva. Ne állítsa be teljesen egyoldalúnak a dolgot!
– De, igen… Már mondtam, nagyon akarlak… évek óta. Ugyanakkor nem szeretném, ha elhamarkodottan beleugranál ebbe az egészbe. 
– Hiszen meggondoltam! – Máskülönben abba sem egyezett volna bele, hogy randizgassanak!
– Igen, tudom… Egy álmom vált valóra, csak… tudom, hogy ennyi idő alatt nem lehet ezt feldolgozni. Hisz évekig testvérekként nevelkedtünk, és te úgy néztél rám, mint a kishúgodra.
– Aztán tudatosult bennem, hogy milyen szexi a kishúgom… – Aleksi felnevetett, de a lány komoly arcát látva végül visszavett. – Nyilván, nekem is furcsa, de úgy gondolom, hogy menni fog az átállás. – És kinek ne menne, ha egy ilyen okos és gyönyörű lányról van szó? Silja elpirult a bóktól és a szemébe nézett.
– Köszönöm, nagyon boldoggá teszel azzal, hogy így látod… De addig, amíg nem álltál át, addig nem biztos, hogy…
– Pedig ez segítene az átállásban… – Aleksi felsóhajtott. Ebben a pillanatban úgy érezte, mintha kettejük közül Siljának lenne nehezebb megszoknia az új helyzetet.
– Mire gondolsz? – nézett fel rá Silja. Egy apró kis mosoly ült a szája sarkában, mint aki pontosan tudja. A fiú felbátorodott a reakcióján, leült mellé és átkarolta a derekát.
– Azt hiszem, tudod, mire gondolok – mosolygott rá bíztatóan. Igazság szerint élvezte is a kínzó érzés ellenére a helyzetet. Most neki kell megküzdenie a lányért.
– Nézd, én is akarom, csak… – sütötte le a szemét a lány.
– Csak? – Aleksi az álla alá nyúlt, és finoman, de határozottan kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
A lány félénken felpillantott rá, és enyhén megrázta a fejét. Nem felelt semmit, csak bámult bele a szemébe. El azonban nem húzódott tőle, bár amikor hozzáért, összerezzent.
– Csak nem neked furcsa az átállás? – tette fel a fiú a korábbi kérdést, és lágyan végigsimított az arcán. Remélte, kellő kitartással meg fog törni a jég.
– Basszus, Aleksi, ezt most ugye nem komolyan kérded?! Tudod, mit csinálnék most veled a legszívesebben?! – csattant fel Silja hangosan.
– Hát tedd meg! – pillantott rá a fiú kihívóan.
Hmm, vajon mik járhatnak a lány fejében, milyen perverz gondolatok…? Már előre izgalomba jött – vagyis még jobban, mert gyakorlatilag azóta állt vigyázban, amióta átkarolta Silja vállát a nappaliban…
– Szeretnéd, mi?
Igen! Teperj le, kötözz ki egy törölközővel, és lovagolj meg! Nem, ezt így mégsem mondhatja ki…
– Rettenetesen kíváncsi vagyok – felelte végül, és még közelebb húzta magához a lányt.
– Hmm… Inkább elmondom szóban, mit tennék veled. – Silja huncut pillantást vetett rá, és Aleksi már ettől készen volt. Kicsinálja őt ez a lány…
– Ne csigázz!
– Először is levenném rólad az összes ruhát… – Silja keze a mellkasára siklott, és végigsimított rajta. A fiú felszisszent és bekapta az alsó ajkát. A pattanásig feszültek az idegei a nadrágjával együtt. Jó lenne lerántani magáról.
– Aztán? – kacsintott rá, és továbbgombolta az ingjét. Amúgy is egyre melegebb lett idebenn…
Nem kerülte el a figyelmét, hogy Silja végigköveti minden mozdulatát, és vágyakozva nézi őt. Hamarosan végzett az utolsó gombbal is, és kibújt a ruhadarabból.  
– Aztán leteperlek és kikötözlek…
– Hát tessék, tedd meg! – Aleksi nyomban a kezébe nyomta az inget. Silja átvette tőle, majd gonoszul elvigyorodott.
– Miután kikötöztelek, végigcsókolom a testedet, és…
– És…? – A fiú lélegzete elakadt, és minden egyes mozzanatot elképzelt, amit mondott neki a lány. Sohasem indította be így senki, pusztán a szavaival. 
– …és mielőtt elmennél, itthagylak téged. – Silja tartott egy kis hatásszünetet, majd felkacagott.
– Ó, milyen kegyetlen! – A fiú eltúlzott drámaisággal a szívéhez kapott, és előszedte a legártatlanabb kiskutyaszemeit. – Hát képes lennél ilyet tenni velem? Te domina.
– Minden további nélkül! – nevetett tovább Silja, majd hangja komolyabbra váltott. – És te… mit tennél velem…? – nyelt egyet és közben egyre csak a felsőtestét bűvölte. 
– Azt hiszem, hasonlót… csak én nem hagynálak itt! – A fiú az utolsó szavakkal magához rántotta őt. – Nincs az a pénz…
A lány édesen hozzábújt és átkarolta a derekát. 
– És… utána? – kérdezte cérnavékony hangon, habozva, mint aki nem akarta ezt megkérdezni.
– Utána? – kérdezett vissza Aleksi, és szélesen elvigyorodott. – Mit szeretnél, mit csináljak veled? – Tekintete nyomban a lány ajkára tévedt.
– Mit tennél…?
A fiú elkezdte az oldalát simogatni.
– Semmi olyat, ami ellenedre lenne. – Abból kiindulva, hogy Silja elmondása szerint ő is őrülten vágyik rá…
– Én is szeretném, csak… nem most és nem itt.
– Pedig szerintem ez a hely eléggé romanti… – kezdte Aleksi, de a mondatot kopogtatás szakította félbe.
– Dugtok, vagy jöttök már? – szűrődött be kintről Jann hangja. – Remélem, igen, mert kisebb vagyont tettem arra, hogy épp keféltek!
Aleksi bosszankodva felmordult. A legjobbkor! Ha tovább fűzi Silját, lehet, hogy már most az övé lehetett volna…
– Baszd meg! – üvöltött ki a haverjának, majd csalódottan eleresztette a lányt. Persze ettől még feladni nem fogja! Igazi türelemjáték lesz ez az este… 


Vélemények:

8 megjegyzés :

  1. " Szeretett volna az alkalomhoz illően öltözni, hogy ezzel is kedvére tegyen a lánynak. " --> egyemmeg de ééédes :D *.*
    "– Úgy nézel ki, mint egy díszbuzi… – füstölgött Lukas fintorogva. " --> ezt is imádom :D ×D és *elképzeli* kicsit tényleg úgy néz ki, de én így is elfogadnám :D ×D
    "Aleksi Silja mellé ült, és rögtön átkarolta a vállát." --> tudjátok mióta vártam ezekre a pillanatokra? ....túl rég :D konkrétan az első fejezettől... igen onnan ×D
    "Gondolatban Silját csókolta és ölelte és egyéb, piszkos dolgokat művelt vele… " --> és miért csak gondolatban??? O:)
    "Nem vagy ösztönlény, hagyj neki teret! " --> DE! az vagy :D gyerünk :D O:)
    "– Birtokló-üzemmód? – kacagott fel Silja zavartan" --> iiigen *.* ééés aaawww... cuuukik :D
    "– Basszus, Aleksi, ezt most ugye nem komolyan kérded?! Tudod, mit csinálnék most veled a legszívesebben?! – csattant fel Silja hangosan." --> Hát tedd meg!!! ×D
    "– Hát tedd meg! – pillantott rá a fiú kihívóan." --> nabaszdmeg ×D oké :D O:)
    "Igen! Teperj le, kötözz ki egy törölközővel, és lovagolj meg!" --> Áldásom rá :D ×D
    "– Dugtok, vagy jöttök már? – szűrődött be kintről Jann hangja" --> ANYÁD! ×D Hála neked nem ×D baszki.... ×D
    Egyszerűen nagyon, de nagyon jó volt ez a rééész :D és már türelmetlenül várom a következőt :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "ezt is imádom :D ×D és *elképzeli* kicsit tényleg úgy néz ki, de én így is elfogadnám :D ×D " - Hmm, azt hiszem, mi is :$
      "tudjátok mióta vártam ezekre a pillanatokra? ....túl rég :D konkrétan az első fejezettől... igen onnan ×D " - Igen, tudjuk, hisz ismerünk ;-) :D
      "nabaszdmeg ×D oké :D O:)" - egyre jár az agyatok :D
      És köszönjük, lelkesen íródik! ^^

      Törlés
  2. Örömömre szolgált az,hogy ma reggel megtaláltam ezt a blogot. :) Imádom Lukast. Számomra ő a nagy kedvenc..
    Na de Aleksi.. Az a "Whaa" kategória,akitől még a lélegzetem is eláll,ha meglátom.. :D
    És az,hogy a blogon belül Rockot hallgatnak.. Hát,komolyan imádom.
    Ti is Rockot hallgattok egyébként? Vagy csak ezt bele kalkuáltátok a blogba? :D
    Én három éve rockon élek,tehát csak ezért kérdezem..:)
    Ha nem ismeritek akkor nézzetek utána az Asking Alexandria-nak, Hollywood Undead-nak, Falling in Revers-nek..
    Tudnék sokat ajánlani..De nem untatnálak benneteket,inkább. :D
    A blogról még csak annyit,hogy.. Nagyon tetszik az írás módja ahogyan összehozzátok a részeket, a cselekmény izgalmas,vicces,és "szerelmes" is..
    Nem ilyeneket szoktam olvasni,de meglepő módon nagyon elnyerte a tetszésemet ez a blog!
    Csak így tovább!
    Bianka. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nekünk pedig az szolgált örömünkre, hogy elolvastad és írtál nekünk ilyen kedves szavakat! :) Megmelengetted vele kis szívünket :3
      Húú, naná, hogy szeretjük mi is a rockzenét, Hollywood Undead király :D Mi főleg szimfonikus metalt hallgatunk, úgymint Nightwish, Xandria, Delain és hasonló bandák. (Sonata Arctica, Apolyptica, Muse, és még lehetne sorolni :D ) Szóval kézenfekvő volt, hogy a szereplőink is "rockerek" legyenek, meg aztán Finnországban igen szép számban fordulnak elő :3
      Mi se szoktunk ilyeneket írni/olvasni, de ez valahogy... jött :D Egészen pontosan a Thor című filmből inspirálódtunk, ami gondolom, elég meglepő, de itt leírtuk, mégis ezt hogy hoztuk össze :D http://ilovemystepbrother.blogspot.hu/2015/04/designcsere-ez-az-hatterinfok.html
      Reméljük, hogy a továbbiak során is meg fogod velünk osztani a gondolataidat <3

      Törlés
  3. Nagyon nagyon jó rész lett.. Imádtam.. Siessetek az új résszel^^

    VálaszTörlés
  4. Szia, köszönjük, írjuk, írjuk! ^^

    VálaszTörlés
  5. Nagyon joooo:3 következő mikorra várható? :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük! <3 Jövő héten valamikor ^^ Remélhetőleg a hét elején, vagy vasárnap esetleg, de az nem biztos.

      Törlés