30. fejezet

Hali! :)

Meglepetésemre valóságos díjözönt kaptam, köszönöm szépen nektek! <3 Akiktől a díjat kaptam:
Sparkling Angel
FrayHastrain
Julcsi
RoRo Black
Leona Siorai
Michelle Betranche

Köszönöm még egyszer, hogy ennyien gondolatok a blogra! <3 
Kérlek, írjatok valami ilyen megjegyzést, mert kicsit úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben nem igazán érkezik, amit nem tudok mire vélni. Pontosabban nem tudom, hogy tetszik-e nektek még a történet, hogy mit gondoltok róla.

Luna

Silja és Lukas az út további részében nem szólt egymáshoz – jobbnak látták, ha nem beszélnek. Úgyis újabb veszekedés lenne a vége. A lány nem bírta felfogni, hogy lehet a fiú ennyire bunkó, és miért utasítja el Aleksit élből. Hiszen a fiú rengeteget fejlődött, és már nem volt olyan, mint régen. Megváltozott, és a javára. Aleksi mostani énje valószínűleg kinevette volna az „új” Aleksit. Ő örült a változásnak, mert a fiú előtte igencsak könnyelműen vette az életet. Mostanra azonban benőtt a feje lágya úgy-ahogy, igaz, ugyanolyan dinka volt, mint fiatalabb korában. Ez nem zavarta, sőt, épp emiatt tartotta őt olyan szórakoztatónak. Mindent szeretetett benne tulajdonképpen, annak ellenére, hogy korántsem volt tökéletes. Talán épp ezért. Aleksi nem volt egy álompasi, de neki mégis ő jelentett mindent. És a fiú is így érzett iránta. Ezt valaha felfoghatatlannak tartotta, nem gondolta volna legszebb álmaiban sem, hogy Aleksi viszonozni fogja az érzéseit. Azóta a fantáziáját ő töltötte ki, felidézte a csókokat, a szeretkezéseiket, a közös beszélgetéseiket. Jobban szerette, mint valaha. Szerette akkor is, amikor fáradtan ment haza, és csak morgolódott, amikor beteg volt, és neki kellett kiszolgálnia, és akkor is, ha őt traktálta a hülye vicceivel. Jó, ha kéthetente borotválkozott, akkor is felületesen, és szinte sohasem takarított el maga után. A szobája harci terület volt, és Silja egyszer egy kétéves, megkeményedett szendvicset talált az egyik fiókjában. Nem mindig vette észre magát, és többször az akarata ellenére megbántotta az embereket. Pedig ő csak viccnek szánta, és Silja tudta is, hogy igazat mond. Aztán ott volt a fürdőszoba. A WC-tetőt nem hajtotta le, a mosdókagylót szőrösen hagyta borotválkozás után, és nem-igen vette ki a részét a házimunkából. Gyakran elkésett, és sokszor még ahhoz is lustának mutatkozott, hogy felkeljen az ágyból. Szerette önmagát fényezni, és az esetek túlnyomó részében nem éppen a korának megfelelően viselkedett. Egyszóval egoista volt, infantilis és naiv.

De cserébe tudott szeretni, és jóformán bármit megtett volna a szeretteiért. Rá mindig lehetett számítani, és ízig-vérig becsületes volt. Szántszándékkal sohasem akart Aleksi megbántani senkit, és ez az, amit nagyra értékelt benne. A rosszindulat magva is hiányzott belőle, és szívesen segített másoknak. Barátságos, nyitott természete, és mindig mosolygós, vidám lénye egy csapásra elfeledtette vele a negatívumokat. Emiatt lett szerelmes belé, és ezért nem szeretett ki belőle annak ellenére sem, hogy tudta, hogy a fiú a mostohabátyja. Érdekelte, Aleksi mit lát benne.

A busz pontosan a szálláshelyükön tette le őket, egy impozáns hotel előtt a kikötőnél. Kőből épült, és tartozott hozzá egy kisebb park is. Falát stukkók díszítették, és majd’ mindegyik szobához járt erkély. A teraszon elegáns ruhákba öltözött emberek csevegtek egymással a fehér-kék pavilonok alatt. Kulturáltsága és igényessége ellenére nem került sokba egy éjszaka. Nem messze tőle húzódott Finnország egyik leghíresebb erődítménye, és a díszes, vörös téglás Vásárcsarnok. Siljával és Lukasszal ellentétben a csoporttársaik oda kívánkoztak, mert a legtöbbjüket már kínozta az éhség. Ott pedig lehetett kapni friss halat es egyéb tengeri herkentyűket, na meg persze mindenféle kacatot az ételek mellett. Igaz, elvileg volt ebéd a vendéglőhelyen, de a türelmetlenebbek nem várták ki. Még a szobák kiosztása előtt leléptek enni és nézelődni. Silja és Lukas megvárták; szerencsére nem egy szobán kellett osztozkodniuk. Lukas Onnival, és Kristofferrel, Silja Oilivel és Maariával volt beosztva. Még sohasem beszélgetett el velük komolyabban. Mindketten maguknak való lányok voltak, és csak egymással álltak szóba. Ideiglenes lakóhelyük tágas volt; három ágy, tévé és egy szekrény. Külön mosdó is tartozott hozzá WC-vel együtt. Silja csak levágta a bőröndét az ágyára, ami a kert felé néző ablak alatt helyezkedett el. Miután pár dolgot kipakolt belőle, ment az étterembe. Családias, meghitt hangulatú helyiség tárult a szeme elé. Nagy ablakaiban virágok pompáztak, és sárga falaira nonfiguratív ábrákat festettek. Csak páran lézengtek ott a csoporttársaik közül, köztük Mika. A pult mellett állt, egyedül, és amikor meglátta őt, szélesen elmosolyodott és felé indult. Silja tekintete elsötétült. Csak ezt ne. Eközben egy pincér is felé tartott, aki megkérdezte tőle, mit kér.

– A csoporttal együtt érkeztem, és vegetáriánus menüt rendeltem.

– Máris hozom – biccentett a férfi, és távozott. Ekkor ért oda Mika.

– Nem jössz oda hozzám? Ehetnénk közösen – ajánlotta fel, olyan hangsúllyal, mintha ez valami nagy kegy lenne.

– Nem – jelentette ki Silja kategorikusan. Még csak az hiányzik, hogy ezzel az öntelt mitugrásszal együtt egyen! Pláne, hogy van barátja. Persze ezt nem tudhatta, mert nem mondták el nagyon senkinek a barátaikon kívül.

– Megsértesz! Hát lenne szíved visszautasítani nagyszerű társaságomat? – nevetgélt a fiú mesterkélten, de a lány tudta, hogy komolyan gondolja. Hiába próbálta leplezni idétlen kacarászással.

– Lenne – mérte végig a lány megvetően, hogy vegye már végre a lapot és hagyja őt békén. Testével elfordult tőle, majd az egyik üres asztal felé iramodott nagy, határozott léptekkel. Ez – úgy vélte – elég konkrét jelzés. Azonban a fiú nem tágított. Hamarosan beérte, és leült a lánnyal szembe.

– Nem adtam elég egyértelműen a tudtodra, hogy nem kérek a társaságodból? – Nem finomkodott immár, a fiúnál amúgy sem lehetett szép szóval elérni semmit.

– Semmi gond, én megértem. Láttam, hogy a buszon veszekedtél az öcséddel, megértem, hogy ideges vagy miatta. De nem szép, hogy rajtam akarod levezetni.

Silja úgy érezte, kezd elszakadni nála a cérna.

– Nem miatta vagyok ideges, hanem miattad! Vedd észre magad – fonta keresztbe a karját, és elnézett. Eközben megérkezett a pincér, és letette eléjük az ételt. A vegetáriánus menü áfonyadzsemes camembert jelentett rizzsel. Összefutott a nyál a szájában a látványától és az illatától. Hal volt a másik fogás, amit ki nem állhatott, ezért kért húsmentes ételt. Mégsem kezdett neki, mert idegesítette Mika jelenléte.

– Én észreveszem magamat! Ahogyan téged is – mosolygott rá a fiú. Sóvár, középkék szemével szinte felfalta őt. Nem nézett ki rosszul, de messze alulmúlta Aleksit. Barna, hullámos tincsei pimaszul lógtak alá, és drága, márkás ruhái szinte az ember képébe ordították, hogy „gyönyörködj bennem, én egy kivételes személyiség vagyok!” Silja legszívesebben lekevert volna neki egy pofont.

– Bocs, de van barátom – köszörülte meg a torkát, és a kezébe vette az evőeszközöket. Késével vágott egy darabot a sajtból, villájára szedett egy kis rizst, és a szájába irányította az ételt. Úgy döntött, hogy mégis eszik. Nem fogja zavartatni magát egy ilyen alak miatt. Nem érdemli meg.

– Persze, mind ezt mondják. „Bocs, de van barátom!” Kitalálhatnál valami eredetibb szöveget, mert ez már unalmas!

– Ha egyszer tényleg van! – csattant fel Silja. Magasabbra emelte a hangját, majd lassan kifújta a levegőt. Nyugalom. Azzal nem megy semmire, ha felidegesíti magát, bár ezt a fiú pillanatok alatt el tudta érni nála. – És ha nem is lenne, sem akarnék semmit tőled. Sajnálom.

– Ugyan már! Tudod, hogy van köztünk valami. Nem érzed, hogy szikrázik a levegő közöttünk?

– Egyet érzek, és az az orrfacsaró parfümöd. Most pedig húzz innen! – mondta ingerülten. Eddig tartott az önuralma és a türelme.

– Hát jó. Ahogy gondolod. További szép napot! – állt fel végre-valahára Mika, és faképnél hagyta a lányt.

Silja felsóhajtott. Életében nem találkozott olyan irritáló alakkal, mint a fiú. Remélte, a kirándulás további részében nem fogja betalálni őt. Miután végzett az ebéddel, hívta Aleksit. A fiú azt mondta, értesítse, amint megérkeztek. Aleksi rögtön felvette.

– Szia, mi újság? – kérdezte tőle vidám hangon.

– Megérkeztünk, minden rendben azt leszámítva, hogy Lukasszal ismét összevesztem, és betalált az egyik idegesítő csoporttársam.

– Kicsoda? – hördült fel a fiú. – Szétbaszom a pofáját!

– Mika, tudod, az a nyomi, aki meg nem értett zseninek képzeli magát.

– Odamenjek? Tudod, hogy én bármikor szívesen ellátom a baját! – jelentette ki harciasan. Siljának kuncognia kellett azon, hogy ennyire védi őt, ugyanakkor jól is esett neki.

– Nem kell, köszönöm. Meg tudom védeni magam.

– Biztos? Csak szólnod kell, és ott vagyok!

– Tudom, Aleksi, és kedves tőled. – Már bánta egy kicsit, hogy szóba hozta, most ezen fogja végig stresszelni magát Aleksi. De ő őszinte volt, és amúgy is kellőképp felhúzta magát Mikán.

– Ha meggondolod magad, szólj!

– Rendben. Te most mit csinálsz?

– Filippel és Kissával dugo… Hopp, elszóltam magam!

Silja hangosan felnevetett.

– Legalább jó?

– Nem mondom, Filip elég ügyes, de a nyomodba sem érhet! 

– Hazug! Azt mondtad, senki nem csinálja olyan jól, mint én! – hallatszott a háttérben Filip hangja. Silját még jobban rázni kezdte a nevetés.

– Idióták! – csóválta a fejét, és örült, hogy befejezte az evést. Akkor biztos félrenyelt volna. Elindult a szobája felé, ami a második emeleten volt. Hamar felért, és ráült az ágyára. Oili és Maria még lent ettek.

– Egyébként mi a programotok mára?

– Múzeumlátogatás, városnézés, meg a szokásos, helyi látványosságok. Este szabadfoglalkozás.

– Akkor előre is jó vedelést! – mondta Aleksi derűsen. – Igyatok helyettem is!

– Áh, nem terveztem sokat inni, meg aztán ott lesz Mika is…

– Rúgd szét a seggét a nevemben is!

– Az lesz… – sötétült el a lány tekintete. Hallgatás állt be, és Silja gondolkozott azon, hogy mit mondjon.

– Hiányzol – jelentették ki egyszerre. Mindketten halkan felnevettek. Ez a pillanat egyszerre volt vicces és megindító. Mindig is egy hullámhosszon voltak, de az utóbbi időben különösen.

– Egyre jár az agyunk – ismerte el Aleksi. – Alig várom, hogy meg… öleljelek.

Silja el is érzékenyült volna ettől, ha nem tudja, hogy a fiú ezt nem egészen őszintén mondta.

– Én is alig várom, hogy meg... ölelj – kuncogott.

– Mi ilyen ölelős fajták vagyunk – toldotta meg a fiú.

– Ahogy mondod! – biccentett Silja. Ekkor nyílt az ajtó, és belépett rajta a két szobatársa. Nem akart előttük beszélni, ezért így szólt a telefonba:

– Ha nem haragszol, most leteszem. Szép napot, szia!

– Neked is, csókollak!

Megszakadt a vonal, és felnézett a két lányra.

– Félóra múlva gyülekező a hotel előtt, indulunk várost nézni – közölte Maria, és leültek az egyik ágyra. Halk szavú trécselésbe kezdtek, és mivel Silja nem akart hallgatózni, a fejére tette a fejhallgatóját. Hanyatt feküdt az ágyon, és lehunyta a szemét, amikor a szép, melankolikus dallam megszólalt. El tudott volna aludni. Talán el is bóbiskolt kicsit, mert arra eszmélt, hogy Maria szólongatja.

– Gyere! Két óra. 

Silja nyújtózott, majd felállt, és elindult a lányokkal lefelé. Mindenki ott volt már a hotel előtt, még Lukas is. A fiú mogorván, sötét tekintettel állt tőlük nem messze, és a tengert bámulta. Silja haragudott a fiúra, így nem ment oda hozzá, ahogyan a fiú sem őhozzá.

Két tanáruk vezényletével elindultak első úti céljuk felé, a Székesegyházhoz. Helsinki egyik nevezetessége volt a fehér épület kecses oszlopaival és zöldfedeles, kupolás tornyaival. Közel kilencven méter magasan tört az ég felé, így igazán tekintélyt parancsoló benyomást keltett. Felmentek a toronyba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílott a városra. Szinte az egészet be lehetett látni innen. Kis ideig időztek itt; meghallgatták a tanáruk kiselőadását, majd indultak tovább az Uszpenszkij katedrálishoz. Egészen más stílusú építmény volt, díszesebb és monumentálisabb, mivel erősen érződött rajta az orosz hatás. Ez nem csoda, hiszen a vlagyimiri székesegyház mintájára épült, még a tizenötödik században. Silját lenyűgözte; mindig is ámulatba ejtették az építészet remekei. Egyfajta nyugodtság fogta el, ha egy templomban, kastélyban, vagy bármely más, régi épületben mászkált. Szinte tapintani lehetett a falakon a történelmet. Ilyenkor mindig késztetést érzett, hogy elvigyen az épületből egy kis darabkát.

A harmadik hely, amit meglátogattak, az az időszakos fegyverkiállítás volt a város szívében. Itt többet időztek, és közben csak úgy szívták magukba a tudást. Persze az Ateneum sem maradhatott ki, ahol Silja már járt előzőleg Aleksivel, Lukasszal, és a szüleikkel együtt. Ez egy képzőművészeti múzeum volt, amely egy palotában kapott helyet. A finn képzőművészet fejlődését mutatta be a kiállítás. Mika végigbeszélte az egészet, és fennhangon magyarázott annak, aki hajlandó volt meghallgatni. Silja messzire elkerülte.

Ezután visszatértek a szállásra, fáradtan, de élményektől gazdagon, feltöltődve. Megvacsoráztak, aztán mindenki mehetett a dolgára. Silja felment a szobába, és elvágódott az ágyán. Némi pihenés után lement a többiekhez a Suomenlinna erődítményhez a partra. Azt beszélték a csoporttársaikkal, hogy kiülnek oda beszélgetni és iszogatni. A komor falak a hoteltől ötszáz méterre terültek el. A tizennyolcadik században építették, hogy Helsinkit a tenger felől is védjék. Meglátszott rajta az idő vasfoga, és ez nem is csoda. Falai helyenként be voltak dőlve, és ágyúnyomok sorjáztak rajta. Silja elgondolkozott ezen. Az emberek az épületekkel ellentétben magukban viselik a múltat, nem magukon, aminek semmiféle külső nyoma nincs. Legfeljebb egy-két alattomos ránc árulkodik. Az épületek viszont megmutatják a valódi oldalukat azoknak, akik tudnak olvasni benne.

Csoporttársai az erődítmény zöld gyeppel borított tetején gyűltek össze, ahova fel lehetett menni apró kőlépcsőkön. Nem húzódott rajta biztonsági kerítés, mert olyan széles volt, hogy két-három ember is elfért egymás mellett. Az egyik torony tetején ücsörögtek egy nagy, barna pléden. Négyen voltak összesen, és amikor meglátták őt, helyet csináltak neki. Két lány, azaz, vele együtt három, és két fiú. Velük úgy-ahogy jóban volt, néha-néha összejárogattak, de csak felületesen ismerte őket. De mindig is szimpatizáltak egymással.

– Na, helló! Jó, hogy jöttél – szólalt meg Lotta. Silja vele jött ki a legjobban ötük közül, mert közel állt hozzá a temperamentuma. Neki elmondta, hogy összejött Aleksivel, bár gyanította, hogy a többiek is tudják, mert a lány nem a titoktartásáról volt híres.

– Szia – köszöntek neki a többiek, amire visszaköszönt.

Leült melléjük, és körülnézett. A nap haláltusáját vívta a horizonton, és utolsó, vöröses sugaraival festette meg az eget és a vizet. A szél lanyhán fújdogált, és a hullámok fel-felcsaptak az erődre. Az égen bárányfelhők úsztak át, és már látni lehetett az esthajnalcsillagot. A levegő olyan tiszta volt, hogy Siljának egy csapásra kiszellőzött a feje, és mindent sokkal világosabban, érthetőbben érzékelt. A hátuk mögött egy jegenyefa magasodott, ágai túlnőttek az erődítményen. A mellettük levő tornyon egy kávézóasztal állt egy napernyővel együtt, ahol Lukas gubbasztott egyedül. A távolt nézte ő is, és szomorúnak tűnt. Silja egy pillanatra megsajnálta, de aztán eszébe jutott az, ahogyan bánt vele.

– Látom, alapoztok – intett Silja az üvegek felé. Volt ott minden: vodka, sör, whisky, és különböző, furcsa színű üdítőitalok, amikkel keverték őket.

– Kérsz? – nyújtott felé Dan egy poharat. Ő nagy piás hírében állt, és a tekintetéből ítélve túl lehetett jó néhány kupicán.

– Nem, köszönöm. Inkább ebből a neonkék, szintetikus szarból kérek – nevetett fel, és az egyik üvegre mutatott. Dan vigyorogva töltött neki, és amikor belekortyolt, érezte, hogy az ízlelőbimbói csoportos öngyilkosságot követnek el. Kirázta a hideg tőle.

– Mondd, hogy nem abszint – köhécselt. Ez aztán erős volt!

Csoporttársai halkan kinevették őt.

– Miért, mit hittél, mi ez?

– Még jó, hogy nem akartam berúgni! Kösz, most elintéztetek nekem egy jó kis másnaposságot – dohogott. Most valóban nem érzett késztetést a lerészegedésre, elment a kedve tőle az utóbbi időben.

– Ugyan már, lazíts! – veregette hátba Dan.

– Akkor se volt kedvem berúgni.

– Ez nem kedv kérdése – nevetett.

– Most akkor is kihagytam volna.

– Csempésztem egy kis kaját – vett elő Lotta a táskájából egy kis batyut. Kihajtogatta, és eléjük tette. Rántott hal, pogácsa és sült krumpli került elő. Silja a szájába lapátolt egy jó adagot, mert máris érezte, hogy kezd a fejébe szállni az alkohol. Szédelgett, és kavargott a gyomra, de talán az étel picit felszívja. Véletlenül halat is evett, amitől öklendezni kezdett. Nagyszerű.

– Minden rendben? – tette Lotta a vállára a kezét.

– Nem, nincs! Utálom a halat.

– Öblítsd le ezzel – nyomott a kezébe Dan egy üveget. Silja visszaadta neki, mert ezek után nem mert beleinni semmibe.

– Ne legyél bunkó! – nézett a fiúra megrovón Lotta. 

– Mit szólnátok hozzá, ha Activityznénk? Hoztam magammal – vette elő a lány a táskájából a népszerű társast. Mindenki egyetértett vele, még Silja is. Talán ez eltereli a figyelmét a rossz közérzetéről.

Így is lett; elfeledkezett róla, és önfeledten szórakozott, nevetett, akár kiskorában. Újra gyereknek érezte magát. Mivel kicsit még iszogatott, ahogyan a többiek is, eléggé érdekesen mutogatták el a dolgokat, és ez további röhögőgörcsökhöz vezetett. Siljának már fájt a hasa. Úgy érezte, bennük is megtalálta a társaságát, és arra gondolt, legközelebb majd elhívja őket házibulik alkalmából. Épp olyan őrültek voltak, mint Aleksiék, szóval biztosan jól kijönnének egymással.

– Na, és mi van a bátyókáddal? – kérdezte vihogva Eleen. A lány ivott a legtöbbet közülük, és arca teljesen kipirult az alkoholtól. – Nem akarsz bemutatni neki? Olyan szexi!

A földön fetrengtek, és a csillagokat bámulták. Megunták az Activityt.

– És foglalt – mondta Silja kissé ellenségesen. Csak hagyja szépen békén Aleksit!

– Ja, mert ő jár vele – kotyogott közbe Lotta. A lánynak megcsikordult a foga. Nagyszerű, most már mindenki tudja, hogy a fogadott testvérével jár.

– Micsoda? – kerekedett ki Eleen szeme. Felkönyökölt, és megrázta szép, hamvasszőke haját. – Ez egy beteg vicc?

– Á, ő csak a mostohabátyja. Ne ítéld el!

– Ja, így értem. Hm, kár, szívesen jártam volna vele. De ha már így alakult, hadd élvezkedjünk mi is! Hogy jöttetek össze?

– Igazából ő mindig is a húgaként nézett rám, viszont én bele voltam esve. Képzelhetitek, mit éltem át, amikor hozta haza az épp aktuális barátnőjét… – Felsóhajtott, majd megrázta a fejét; gondolni se akart erre. – Nemrég bevallottam neki, mit érzek iránta, és...

– Blablabla… Minket a dolog technikai része érdekel – vigyorgott Eleen.

– Oh, hát… Egy hajóban történt, és nagyon… szenvedélyes volt.

– Azt gondolom! Na, és…? – kérdezte a lány csillogó szemmel, izgatottan.

– Mire vagytok még kíváncsiak?

– Öhm… Mekkora neki?

Silja elpirult, ahogy felidézte magában.

– Nem kicsi.

– Ahjj… Megőrülök a bátyádért – szisszent fel Eleen. – De nyugi, nem fogom lecsapni a kezedről.

– Ajánlom is! – nézett rá komolyan Silja.

– Szerintem ideje visszamenni, jöttök? – állt fel.

A többiek egyetértettek, ám Silja maradt. Jó éjt kívántak egymásnak, és a lány lehunyta a szemét. Kiélvezte a csendet, és miután megunta, elindult. Csak kóválygott, mert elég részeg volt. Aztán egy kezet érzett a vállán, amire összerezzent.

– Csak én vagyok, Mika – hallotta meg a fiú hangját. Silja bosszúsan nézett rá.

– Hurrá.

– Bocsánatot szeretnék kérni, amiért megbántottalak. Ki szeretnélek engesztelni. – A fiú olyan szerencsétlenül nézett rá, hogy Silja biccentett. Mika ekkor átkarolta a vállát, amit a lány lesöpört magáról. Egy padra ültek, és a fiú magyarázni kezdett. Silja nem igazán fogta fel, a tompaság és a részegség győzött. Hogy mi történt a továbbiakban, arra már nem emlékezett.

Másnap a szobájában ébredt, és rettentően hasogatott a feje. Szédült, és amikor megmozdult, hányinger tört rá. Szobatársai sehol. Bizonyára elindultak nélküle. Kiment a mosdóba, és megpróbált embert varázsolni magából; lefürdött, megfésülte a haját, és kisminkelte az arcát. Ekkor kopogtatás hangja ütötte meg a fülét. Kinyitotta az ajtót, és Mika állt előtte. Késztetést érzett, hogy rácsapja az ajtót.

– Mit akarsz?

– A tegnapi után még kérded? Azt hittem, többet jelentett neked az az éjszaka…

– Te meg miről beszélsz?! – nézett rá értetlenül. Ugyanakkor meg is rémült, mivel nem emlékezett arra, mi történt. De nem. Az nem lehet, hogy ő ezzel az alakkal…

– Tudtam, hogy tagadni fogod. Ez talán felidézi – mondta, azzal váratlanul közel hajolt hozzá, és megcsókolta. Rövid ideig tartott, mert Silja gyomorszájon vágta, és kilökte az ajtón. Ismét rátört a hányinger, és letörölte a száját.

– Most húzz innen, amíg szépen mondom!

A fiú felköhögött, majd a hasát fogva távozott.

Silja lehuppant az ágyára és a hajába markolt. Nem. Nem csalta meg Aleksit. Főleg nem ezzel a kis nyomoronccal. Próbálta felidézni az előző éjszaka történteket, de nem emlékezett. Mi van, ha… mi van, ha…? Nem… az nem lehet, Mika bizonyára csak hazudott.

Reszkető kézzel a kezébe vette a mobilját, és hívta Aleksit. Tudta, hogy nem szép dolog így elmondani, de nem bírta volna magában tartani.

– Szia, épp por… filmet néztem, és rád gon… – Silja félbeszakította a mondatát.

– Aleksi, én... El kell mondanom valamit. 

Következő fejezet

29. fejezet

Sziasztook! :)

Kicsit megkésve ugyan, de itt is az új rész! :) Bocsánat, hogy most hozom, de nyaraltam megint, pontosabban barátnőm nálam. :D Unatkoztam, szóval csináltam új designt, ami szerintem jobban illik a történethez, nektek hogy tetszik? :) Egyébként a Blogger Awardson a blog 4. helyezést ért el összesítve, nem semmi, hogy több, mint húszan szavaztatok, anélkül, hogy hirdettem volna, szóval KÖSZÖNÖM! :) Kérlek, írjátok meg, hogy tetszett ez a rész, izgatott vagyok! ^^ 

Luna 

Lucyt másnap már kiengedték a kórházból; sem a laboreredmények, sem az MR nem mutatott ki rendellenes elváltozást. A lány megbeszélte a szüleivel, hogy maradhat még egy hétre. Lucy tépelődött magában: vajon mi lenne a legjobb döntés…? Nagyon akart maradni, ugyanakkor a szüleinek szükségük van rá. Viszont, ha élhet addig Lukaséknál, ameddig nem talál munkát és albérletet, úgy se a szerelmének, se édesanyjának és édesapjának nem okozna csalódást. De ott volt még az is, hogy nem akart senkin élősködni, és hiába mondta Lukas, hogy lakhat velük, tudta, hogy kellemetlenül érezné magát. Nem így képzelte el az együttélést. Talán az lesz a legjobb, ha hazamegy, és miután rendeződtek a dolgok, visszatér a fiúhoz. Mindenképp meg akarta látogatni őket, mert most szükségük van rá. Hogy mondja el ezt a fiúnak? Mit fog szólni vajon hozzá, hogy mégsem marad…? Végiggondolva ez a legbölcsebb, hisz a család az első.

Ezeken tépelődött magában a fiú karjaiban, mivel nem jött álom a szemére. Lukas nála aludt, és szinte rögtön elszenderült; ez ritka eset volt, mert mindig ő aludt el utoljára. De most volt oka a fáradságra, mivel előző éjszaka mellette virrasztott.

Belefészkelte még jobban magát a fiú karjai közé, és felsóhajtott. Nem hitte volna, hogy így fog érezni bárki iránt is, de a fiúban megtalálta a lelkitársát. Hallgatta az egyenletes, halk szuszogását, és ahogy kifújta a levegőt, megborzongott, mert csiklandozta a tarkóját. Ma lett volna az utolsó, közösen eltöltött este Lukasszal. Készült is az alkalomra, vett a fiúnak ajándékot és titokban kicsinosította a világítótornyot. Vitt párnákat, gyertyákat és egy kaktuszt, hogy otthonosabb legyen. Kitakarított emellé, így már egészen barátságos hangulatot árasztott magából a hely.

Visszaemlékezett az együtt töltött pillanatokra, amelyek most fájdalmas tőrként hasítottak lelkébe. Az első alkalom, amikor találkoztak, és Lukas rögtön a terem leghátsó, legeldugottabb zuga felé vette irányát… Amikor egyszer osztálykiránduláson mellette kellett ülnie a buszon, de beszélgetés helyett a fiú zenét hallgatott… Azt hitte, gyűlöli őt, és önmagát hibáztatta. Első csókuk emlékébe még most is jólesőn beleborzongott, és gyakran felidézte magában. Szerette Lukast, teljes szívéből, és ez kölcsönös volt. Amikor még nem volt barátja, gyakran tűnődött azon, kit tud elképzelni maga mellé. Ugyan a fiú mindig is tetszett neki, de álmában sem gondolta volna, hogy ő lesz az, akivel el tudja képzelni az életét. Aztán ott voltak még a közös, összebújós esték, a gyengéd csókok és a reszketeg „szeretlekek”. Az érzés, hogy fontos valakinek. Ezek a pillanatok most elviselhetetlenül fájtak, de nem bánta. Legalább van mire emlékeznie.

~~*~~

– Nem! – Lukas hevesen felkiáltott, amikor Lucy szóbahozta azt, amin éjjel tépelődött. Nem fért a fejébe, hiszen annyira beleélte magát abba, hogy a lány mégsem utazik el!

– Kérlek, értsd meg! Én sem akarok elmenni, de a családomnak szüksége van rám, és…

– Azt hittem, maradsz! Nem mehetsz el! – Lukas birtoklóan magához szorította a lányt, és kétségbeesetten ölelte mellkasához a vékony testet. Lucy nyöszörgő hangot adott ki, mert olyan erősen fonta át a karjával. Lazított valamelyest a fogásán, de továbbra is kissé durván tartotta. Őt szerette legjobban a világon, sőt, ő maga jelentette számára a világot. Amióta édesanyja meghalt, azóta senkihez nem ragaszkodott. Talán ezért is szerette olyannyira Lucyt, mert rá zúdította az összes, elfojtott érzését. Most már magának is beismerte, hogy szüksége van szeretetre. Hiszen az mindenkinek kell, így ő sem kivétel. Régebben szerette ezt gondolni magáról, épp ezért viselkedett olyan elutasítóan Lucyvel. Emiatt gyakran gyötörte bűntudat, hiszen Lucy nem ezt érdemelte. Ő mégis ridegül, sőt, lekezelően bánt vele, pedig a lány mindig kedves volt hozzá. Neki ilyen a személyisége, egyszerűen nem tud másmilyen lenni. Ez volt a legnagyobb különbség közöttük. Lucy bájos, jólelkű és jámbor természetű, míg ő ezeknek az ellentéte. De a lány ennek ellenére is kitartott mellette, és ekkor döbbent rá arra, hogy lehet, mégiscsak számít valakinek. Hálás volt neki, hogy erre ráébresztette, és megtanította szeretni – őt, aki a világon senkit nem szeret és mindenkit ellök magától. Azóta belátta, hogy ez inkább védekező-mechanizmus, mert nem akart csalódni. De legbelül ő is azt akarta, hogy szeressék, még ha ezt nem is ismerte be önmagának sem.

Azóta a többi emberhez is másképp viszonyult. Nem bízott meg bennük továbbra sem, de nem utasította el őket élből. Filipet pár hónappal ezelőtt még elküldte volna melegebb éghajlatokra, most pedig összejárogattak és próbálták megismerni egymást. Filip is kissé tartózkodó volt, mert neki se igazán voltak barátai előtte és Aleksiék előtt, de nagyon is kedvesen viszonyult hozzá. Isten tudja, miért. Nem ismerte még elég alaposan ahhoz, hogy megítélje. Ezt még nem szokta meg, ahogyan Lucy ragaszkodását sem őhozzá. Mit szeretnek benne, miért szeretik? Ő maga nem sok kedvelhetőt látott magában, sőt, úgy érezte, hogy egy elcseszett lúzer. Önbizalma sohasem volt, bár amióta Lucyvel járt, jobban becsülte magát. Hiszen csak kell, hogy legyen benne valami, bármi is az, hogy egy ilyen lány járjon vele! Próbált is a kedvére tenni mindig, azóta beszerzett néhány új ruhát, és amikor együtt voltak, bókolgatott neki a maga módján. Furcsamód Lucy értékelte.

– Eressz el! Fáj – mocorgott a lány a karjában, amire észbekapott, és elengedte.

– Sajnálom – sütötte le a szemét Lukas, majd felnézett rá. – Én… megértem és elfogadom, csak azt hittem, itt maradsz velem… Még ágyneműt is vettem neked…

A lány szaggatottan felsóhajtott, és lágyan megsimította az arcát.

– Őszintén sajnálom. Tényleg.

– Nem, én kérek bocsánatot. Gyerekesen viselkedem és önző vagyok. Én is így tennék a helyedben – mondta ki nagy-nehezen. Belegondolt abba, mi lenne, ha az édesanyja még élne, és ő kerülne ilyen helyzetbe. Valószínűleg ő is rohanna haza, Lucy ide vagy oda.

– Köszönöm – fogta meg a lány a kezét és végigsimított a kézfején.

– Akkor… egy hét múlva indulsz? – kérdezte meg remegő hangon. A lány némán biccentett.

– Nem megyek osztálykirándulásra – döntötte el. A héten lett volna, két nap Helsinkiben. Múzeumlátogatás és persze sok pia. Az utóbbi nem érdekelte, az előbbi viszont vonzotta, mert most nyílt nemrég egy időszaki fegyverkiállítás. Mivel Lucy nem tudta előre, hogy marad még egy hetet, így ő nem jelentkezett.

– De, igen! Be is fizetted már a pénzt, és tudom, hogy meg akartad nézni azt a kiállítást.

– Így nem. Te fontosabb vagy. Hisz már csak egy hetet tölthetünk együtt.

– Igen, de utána visszajövök. És csak két napról van szó…

– Persze, de azt a két napot is veled akarom tölteni!

– Nem, Lukas! Az iskola fontos, és…

– Te fontosabb vagy! – vágta rá a fiú indulatosan.

– Kérlek… – cirógatta meg Lucy Lukas orcáját.

– Rendben… De csak a te kedvedért.

– Sajnálom, hogy így alakult – bújt oda hozzá a lány, amire rögtön átölelte és automatikusan az ujjai közé fogta a haját. Feltekert rájuk egy-egy tincset, és közben beszívta az orrába az illatát. Narancs és ánizs őrjítő keveréke csapta meg, ami szinte elbódította. Örökké emlékezni fog erre az illatra.

– Én is.      

~~*~~

– Silja, ébresztő! – keltegette Aleksi a lányt, aki nem mutatott túl nagy hajlandóságot rá.

Silja válaszul elkínzottan felnyögött és még jobban összekuporodott. Előző éjszaka szinte szemhunyásnyit sem aludtak, annak ellenére, hogy mindketten tudták, másnap korán kell kelniük a lány osztálykirándulása miatt. Aleksi ennek nem annyira örült, mert alig bírta ki Silja nélkül. Persze nem csak ezért fog majd neki hiányozni, de még senkivel nem jött ki ilyen jól szex terén. A lány tapasztalatlan volt ugyan, de ösztönösen ráérzett a dolgokra, és igazán ügyesnek bizonyult. Természetesen nem csak ez számított, hanem az, amit éreztek közben. Nem csak fizikálisan, hanem lelkileg is kielégültek. Megőrjítette a lány, és legszívesebben egész nap csak szeretkezett volna vele. Az egyetemi órák voltak a legrosszabbak, mert egyfolytában csak Siljára gondolt, és alig bírt koncentrálni. Valósággal rohant haza hozzá, hogy aztán szó szerint leteperje. Volt valami izgató abban, hogy Silja a fogadott húga, és valószínűleg ez is hozzátett a gerjedelméhez. Eleinte még, amikor a lány megmondta neki, mit érez, furcsának találta, hiszen testvérek, még ha nem is vér szerintiek. Most pedig épp ez az, ami külön felizgatta. Ha csak „simán” ismerkedett volna meg Siljával, akkor valószínűleg úgy kezeli, mint a többi barátnőjét. De a lány különleges volt számára, és nem csak azért, mert együtt nőttek fel. Szerette őt azért, aki, és sohasem unta meg annak ellenére sem, hogy szinte minden nap találkoztak. Őt nem csak a testéért szerette, hanem azért, mert mindig el tudott vele hülyülni, és ha kellett, fontos témákról beszélgetni. Mellette állt és támogatta, neki elmondhatta minden problémáját. Elfogadta és szerette, még akkor is, amikor ostobán viselkedett, és ez persze kölcsönös volt. Senkivel nem törődött ennyire, és senki nem értette így meg. Az pedig plusz, hogy mellette még veszettül vonzó is volt…

Aleksi ekkor úgy döntött, más módon fogja felébreszteni a lányt, ha egyszer cirógatással nem megy semmire. Keze a csípőjére csúszott, és feltűrte a lány hálóingét. Érezte Silja forró, puha bőrét a tenyere alatt, és lassan simogatni kezdte. Először a hasánál időzött el, majd miután érezte, hogy Silja mocorog, és hallotta a halk, kéjes hangját, benyúlt a combja közé. Másik kezével letolta magáról a boxerét, és lábával átkulcsolta a lányét. A takarót félredobta, majd nekinyomta kőkemény férfiasságát a fenekének.

– Most sem kelsz fel…? – csókolt bele a nyakába, amire a lány felszisszent.

– N… nem.

Aleksi ekkor lehúzta Siljáról azt a szexi, csipkés tangát, ami annyira felizgatta mindig, majd lökött egyet a csípőjével.

– Ugye tudod, hogy most jól megduglak…?

– Nem… volt… elég… a tegnapi öt menet? – Silja minden szónál szünetet tartott, mert a fiú tovább ostromolta a legérzékenyebb pontját.

– Veled…? Viccelsz… Egész nap dugnálak, már mondtam… – Felkelt, hogy óvszert húzzon, és miután végzett a művelettel, a hasára gördítette a lányt. Most így akart vele szeretkezni.

– Aleksi, ez… biztos jó ötlet? El fogok k… áhh… – Silja nem tudta befejezni a mondatát, mert a fiú rögtön beléhatolt. Nem bírta már tovább, túl izgató volt a lány, ahogy fekszik előtte, félmeztelenül. Az a feszes, kerek feneke és hátának gyönyörű íve… Leomló, kócos, fekete haja és izmos lába… A puszta látványától képes lett volna elmenni.

Ráhajolt a hátára, megragadta a vállát, amire finom csókokat hintett. Nem érezte egészen eddig az érintéseknek és az apróbb gesztusoknak a súlyát, de Siljánál rájött arra, hogy ezek mennyire fontosak. Így lehet igazán kimutatni a szeretetet. 

Újra és újra elmerült a testében, miközben folyamatosan hol a hátát, hol a vállát és a tarkóját csókolgatta. Tudta ő is, hogy most nincs idejük egész reggel szeretkezni, amit egyrészről bánt, mert szerette hosszasan élvezni az együttléteket, másrészről pedig nem bírta volna most sokáig. Ébredés után még érzékenyebb volt, mint amúgy is, főleg egy olyan csaj mellett, mint Silja. Aleksi gyorsított a tempón, és megragadta a lány haját. Belemarkolt, feltekerte a kezére, és hátrahúzta Silja fejét annál fogva. Nem durván – legalábbis nem akart az lenni –, de azért a lány felkiáltott. Valószínűleg nem számított erre.

– Mit… művelsz…?

– Kibaszottul… akarlak… – A fiú mohón csókolni, majd harapdálni kezdte a nyakát, miközben teljes erőből hatolt belé ki-be. Ezt már nem bírta tovább, ösztönei felülkerekedtek, és úgy dolgozott rajta, mintha legalábbis az élete múlna rajta. Aleksi pár lökés erejéig bírta már csak; állatias üvöltést hallatva élvezett el a lánnyal együtt. Nem volt valami hosszú menet, de annál intenzívebb és lényegre törőbb. Aleksi most pont erre vágyott, és a kielégülés mámorában úszott. Ezzel csak az volt a baj, hogy kezdett visszacsúszni az álom mezsgyéjére. Maga felé fordította a lányt, aki kikerekedett szemmel nézett rá, ugyanakkor látszott rajta, hogy mennyire elégedett.

– Tetszett a kis ébresztő…? – paskolta meg a fiú Silja arcát. – Remélem, most már felébredtél!

– Te… perverz állat!

– Na, jól megd…? Úgy értettem…

Silja jelzésértékűen pofon ütötte, amire finoman rácsapott a fenekére.

– Hogy bírod…? Nem tudtam tőled aludni…

– Mi az, hogy te nem tudtál tőlem – hangsúlyozta ki a szót –, aludni? Inkább én nem tudtam tőled!

– Nem én voltam az, aki hajnali háromkor arra kelt, hogy kanos, és hogy ezt levezesse…

– Ne mondd, hogy nem élvezted! – kacsintott rá a fiú, amire bezsebelt a lánytól egy lesújtó pillantást. Szája sarkában ugyanakkor mosoly ült, és Aleksi látta azt is, hogy elpirult.

Nos, igen, való igaz, nem bírt magával, és mivel kiverni nem akarta, így a lányon élte ki magát. Amikor elkezdte simogatni, még aludt, és Silja arra ébredt, hogy épp a nyakát csókolgatja, miközben nekidörgölőzik. Aleksi „na ugye, én megmondtam!” nézést villantott rá, és még sohasem érezte magát ennyire elégedettnek és magabiztosnak.

– Öö… Nagyon hangosak voltunk? – kérdezte a lány kipirult arccal.

– Talán a szomszéd faluban nem hallották – kócolta össze Aleksi a lány haját.

Most Siljánál voltak, ami annyit jelentett, hogy Nitta valószínűleg sztereóban hallgathatta őket, mert nem messze volt a szobája. Aleksi ebbe csak most gondolt bele.

– Úhh… Kicsit se kínos, áá…

– Szerintem már megszokta – vigyorgott a fiú, majd ismét megpaskolta a fenekét. – Na, de most készülődj, mert a végén még tényleg elkésel!

– Jó-jó… – kelt fel a lány, majd megcsókolta a fiút. A fürdő felé vette irányát, és hamarosan vízcsobogás hangja ütötte meg Aleksi fülét. Kísértést érzett, hogy utánamenjen, de akkor biztos, hogy nem érné el a buszt…

Mivel péntek volt, ami annyit jelentett, hogy nincs iskola, nem volt semmi dolga. Talán átmegy Filiphez gyakorolni, vagy megnéz valami porn… filmet.

Silja hamarosan kilépett a fürdőszobából, immáron hálóköntösben, ami nem sokat takart.

– Te most direkt kínzol? – legeltette végig Aleksi a szemét a lányon.

– Igen, persze, direkt, csakis a te kicseszésed miatt vettem ezt fel.

A fiú utánakapott, és az ölébe húzta. Silja átkarolta a nyakát, és érzékien megcsókolták egymást, persze vigyázva arra, hogy ne túl szenvedélyesen. Már így is mocorgott Aleksi férfiassága.

Kész. Eldöntötte. Pornódélutánt tart.

~~*~~

Silja Lukas mellett ült a buszon; csak két hely maradt, mert mindketten elkéstek. Ennek egyikőjük sem örült túlzottan, bár most a fiú nem volt annyira ellenséges, mint szokott. Az út Helsinkibe két órás volt, vagyis annyi lett volna, de megálltak egy városkában, hogy megnézzenek egy galériát. Az egyik csoporttársuk, Mika képeit állították ki, aki szabadidejében festegetett. Silja egyáltalán nem kedvelte a fiút, mert szerinte el volt szállva magától, és a múzeumban is egyfolytában önmagát ajnározta. Timo Eskola és Kerttu Halonen, a tanáraik el voltak ájulva tőle és az ő „művészetétől”, amit se Lukas se Silja nem értett.

– Ez de szar volt… – szólalt meg a fiú a buszon.

Egy apró falvacska suhant el a szemük előtt, és a távolban fenyők sorjáztak.

– Végre valamiben egyetértünk – mormogta Silja az orra alatt. Nem akart hangosan beszélni, mert a fiú nem messze ült tőlük. Bár igazából nem érdekelte, mert amúgy is az agyára ment. Még régebben megpróbálta őt felszedni, és azóta is volt, hogy próbálkozott nála. Úgy tűnik, valamiért vonzza a művészeket, bár Mikát nem tartotta annak. Két párhuzamos vonalat ő is tud rajzolni.

– Ez a mai, modern, haladó „művészet”. Hát eddig jutottunk.

– Nagyon „haladó”. Csak nem mindegy, hogy előre vagy vissza.

– Én maradok az igazinál, amikor egy alkotás ért is még valamit. Manapság már minden művészetnek számít, legalábbis megpróbálják annak eladni még a szart is. Csak gondolj Duchamp Fountainjére.

– Igen, de azt polgárpukkasztásnak szánták, és Duchamp pont azért állított ki egy piszoárt műalkotás címén, hogy gondolkodásra késztesse az embereket a művészet fogalmáról. 

– Tudom. Én is jártam művtörire – nézett a fiú lesajnálóan Siljára. – Ugyanakkor azt nem értem, mi létjogosultsága van ezeknek az alkotásnak nem nevezhető valamiknek, amiket egy ötéves is el tud készíteni.

– Kérdezd Mikát – vonta meg a lány a vállát. Nem emlékezett arra, mikor beszélgetett el ilyen hosszasan veszekedés nélkül Lukasszal. – Szerintem leginkább az, hogy az embereknek túl sok a szabadidejük.

– Adhatnák nekem is!

– Mintha te olyan elfoglalt lennél…

Lukas megvetően felvonta az orrát, és keresztbefonta a karját.

– Most duzzogsz? – kérdezte Silja kisvártatva, miután Lukas tüntetőleg bámult kifelé az ablakon.

– Nem duzzogok! – csattant fel a fiú.

– Olyan vagy, mint egy óvodás, aki mindenen besértődik. Így ne csodálkozz azon, hogy nem állnak szóba veled az emberek!

– Lucy és Filip is emberek tudtommal – morogta Lukas villámló tekintettel. – Egyébként pedig inkább legyen kevés szerettem, mint olyanok, akikkel te barátkozol.

Silja ezt igen sértőnek érezte, főleg, mert tudta, hogy a fiú lenézi őket. Gyakorlatilag mindenkit lenézett a barátain kívül.

–  Arról én nem tehetek, hogy a mi társaságunk nem felel meg az úri ízlésednek. Tudod, nem lehet mindenki olyan előítéletes, mint te. Elég beteg a felfogásod a világról…

– Aha, és még én vagyok a beteg. Nem én dugatom magamat a testvéremmel.

Siljának megcsikordult a foga, és ökölbe feszült a keze. Türtőztetnie kellett magát, hogy ne vágja pofon Lukast.

– Hogy te mekkora egy fasz vagy – vágta hozzá tömény megvetéssel. Ha lett volna még hely, és nem szerpentinen mennek, most felkel, és elül a fiú mellől. Így azonban sajnos kénytelen lesz elviselni a társaságát.

– Ó, igen? Te pedig szánalmas!

– Miért is lennék az? Kérlek, világosíts fel!

– Először is azért, mert beleestél a bátyádba, aki észre se vett téged, mert annyi esze van. Mondjuk összeilletek, mert neked se sokkal több. Amúgy is, Aleksi egy kanos barom, ezt mindketten tudjuk, és szánalmas vagy, hogy azt hiszed, neki többet jelentesz!

Siljának eddig tartott az önuralma – tenyere csattant Lukas arcán, aki nyomban odakapott a kezével. Sértetten, ugyanakkor mély lenézéssel pillantott rá. Tekintetéből csak úgy sütött a gyűlölet. Hogy merészel ilyet mondani?! Mit képzel magáról?! Akkor is, ha ez így lenne, a fiú a bátyja, és bármennyire is nem tetszik neki, ő a nővére.

– Tudod jól, hogy igazam van. – Lukas csak ennyit mondott, majd a fülébe tette a fülhallgatót és bekapcsolta a zenét.

Siljában kavarogtak az indulatok – miért viselkedik ilyen bunkón Lukas…? Eddig úgy tűnt számára, hogy kezd megnyílni, és mintha egy fokkal kedvesebb is lett volna… Persze nem vele, hanem általánosságban, de tőle már ez is nagy szó volt. Lucy miatt ilyen valószínűleg – jutott a következtetésre. Ő is rettenetesen sajnálta, hogy elmegy legjobb barátnője, de megértette. Lukas azonban más, mint ő, másképp dolgozta ezt fel, és ezt is megértette. De az, hogy ilyeneket mondjon, már nem. Igen, Aleksi ilyen volt, egy kanos barom, de megváltozott. Tudta, hogy számára többet jelent egy jó numeránál, és nem csak azért, mert mondta. Látta azt, ahogyan viszonyult a többi barátnőjéhez, és volt különbség. Jelentős. Egyedül talán Janinára tekintett másként, de bevallotta neki, hogy vele sokkal jobb. Ismerte Aleksit, tudta, mikor hazudik – egyrészt nem tudott, másrészt, ha meg is próbálkozott vele, rögtön felismerte. Nem. A fiú szereti őt, bármit is mond Lukas. És ő viszontszereti. Ez a lényeg. 

Következő fejezet

Szavazás

Sziasztok!

Legnagyobb meglepetésünkre jelölték a blogunkat Blogger Awardra, Legkedveltebb saját történet kategóriában. Ez nagyon megtisztelő, és aki úgy gondolja, a mi történetünk megérdemli, szavazzon kérlek ránk! :) Előre is köszönjük! :) 

Itt szavazhatsz!

Új fejezet hamarosan jön, most értem haza, így nem volt alkalmam írni. 

Addig is érdekességek a blogról/szereplőkről:

- A Valkoinen (Lukas és Aleksi vezetékneve) magyarul fehéret jelent. Szóval Fehér Alex és Fehér Lukács :D Jó hülyén hangzik 

- Nekem (Luna) a kedvenc szereplőm Filip, mert én is ilyen elvont művészlélek vagyok, és úgy vélem, jól kijönnék vele, bár néha lehet, az agyamra menne a fennkölt stílusa. Igaz, olykor én is így beszélek. xD És szintén az engem körülvevő emberek agyára megyek. 

- Kissa, Filip cicájának a neve macskát jelent magyarul, erre utólag jöttem rá. xD Kerestem finn cicaneveket, és ez jött velem szembe, megtetszett, és gondoltam, jó lesz, aztán később rájöttem, hogy ez nem macskanév, hanem magát a macskát jelenti. 

- Egy jó barátom fejére ráfeküdt este a kutyája, és majdnem megfulladt, ez megtörtént eset. :D

- Én is épp olyan kreatívtalan vagyok nevek terén, mint Aleksi: csak azért neveztem el a babámat Tominak, mert az volt írva a dobozára. :D 

- Kb. tíz oldal sztornózott jelenet van, amit nem tettünk bele inkább, mert nem illett volna abba a részbe.

- Aleksi néha álmában ölelgeti a párnáját. :D 

Most ennyi jut eszembe, de nyugodtan lehet kérdezni bármit! ^^ 

Luna 

Ui.: Design átalakítása folyamatban! :) Remélem, tetszik nektek! :)

28. fejezet

Halii! ^^

Ezúttal egy nappal előbb hoztam az új fejezetet - remélem, örültök neki! ^^ Ez a rész erősen 18+os lett, szóval saját felelősségre olvasd el, meg ilyenek. :D Továbbá hatalmas öröm ért minket - blogunk 2. helyezést ért el ezen a versenyen Legromantikusabb jelenet kategóriában!(14. fejezet és a Filipes novella) :) El sem hisszük. :)) Hamarosan 100 feliratkozónk van, ami szintén hatalmas örömhír, köszönet Nektek! <3 A szavazáson a Silja-Aleksi páros nyert 55-31 aránnyal, köszi, hogy szavaztatok! :)

Luna

Lukas Lucy betegágyának a szélén ült és fogta a lány kezét. Feszülten, aggódva nézte őt, míg másik kezével gyengéden simogatta a haját. Negyedórája, hogy kiengedték a lányt a vizsgálóból. Mentőknek kellett elszállítaniuk, mivel Lucy epilepsziás rohamot kapott. Békésen aludtak egymást átkarolva, amikor a lány egyszer csak elkezdett rángatózni. Lukas megrémült, és nyomban tárcsázta a mentőket, akik tíz perc alatt ott voltak. Lucy rohama nem tartott sokáig, vége volt a mentők kiérkezése előtt, de a fiút sikerült halálosan megijesztenie. Az is megfordult a fejében, hogy Lucy épp haldoklik, és zokogva próbálta őt lecsillapítani. Nem élte volna túl, ha még egy számára fontos embert elveszít. A kiérkező orvosok kikérdezték, bár arra nem tudott felelni, hogy volt-e hasonló rohama ezelőtt a lánynak. Lucy nem említette. A mentőautóban kezdett magához térni, és elmondta, még sohasem történt ilyen vele. Lukas biztos volt benne, hogy a stressz váltotta ki belőle, az, hogy el kell mennie, és elhatározta, hogy akkor sem fogja elengedni. Nem fogja hagyni, hogy ilyen állapotban visszatérjen Amerikába, hisz a repülőn is rosszul lehet, vagy bárhol. Bizonyára a szülei is be fogják látni, hogy így nem utazhat.

– Velem maradsz – suttogta a lánynak és megszorította a kezét.

– Nem… Haza kell mennem… – mondta Lucy elhaló hangon.

– Nem mehetsz. Ilyen állapotban nem.

– De én… – kezdett bele a lány erőtlenül, amikor is belépett egy orvos a szobába egy telefonnal. Elkérte Lucy szüleinek a számát, és rögvest értesítette őket.

– Az édesapja van a vonalban – közölte, és odanyújtotta a lánynak a mobilt. Lucy elvette és beleszólt:

– Szia, apa, én… Igen, már jobban. Itt van Lukas… Holnapig… De mi lesz akkor veletek? Talán úgy igen… De én nem szeretném, hogy ti… De én nem… Nem tudom… Köszönöm, igyekszem. Jó éjt!

Letette a mobilt, amire az orvos elvette tőle és diszkréten távozott. Lukas kérdőn, sürgetve nézett rá.

– Azt akarják, hogy itt maradjak… – sóhajtott fel a lány szaggatottan. Lukas rögtön felélénkült – csak nem…?

– Végleg? – kérdezte reménykedve.

– Jó lenne, de anyának és apának szüksége van rám, bár azt mondták, hogy maradhatok, ha találok munkát, csak… ez esetben nem tanulhatok tovább. Sajnos nem tudnék egyszerre tanulni, albérletet fizetni és dolgozni.

– Nálunk lakhatsz, nem kell fizetned albérletet! Silja most úgyis elment, megkaphatod a szobáját…

– Nem, nem akarok rajtatok élősködni.

– Nem élősködnél! Senkit nem zavarnál, sőt. Kérlek! – nézett a lányra könyörgőn. Igen, így lenne a legjobb, ha a lány itt maradna, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy nem tanul tovább és nem lesznek csoporttársak többé. – Ha kell, én is elvállalok valami diákmunkát, és abból is tudnál hazaadni, csak maradj itt! Velü… Velem.

– Nem! Ha maradok, én fogok dolgozni, neked a tanulásra és a zenére kell koncentrálnod. És ragaszkodom ahhoz, hogy amint keresek elég pénzt, albérletbe költözzek.

– Költözzünk – helyesbített Lukas. Így egyrészt eloszlik a bérleti díj, másrészt pedig minden vágya volt a lánnyal együtt lakni. – Mármint… csak ha szeretnél.

– Igen – kulcsolta össze a lány az ujjait. – Csak mi ketten…

– Akkor ezek szerint maradsz…? – kérdezte Lukas visszafojtott lélegzettel. Ölni tudott volna azért, hogy a lány itt maradjon.

– Még meglátom. Nem ígérek semmit.

– Nekem már ez is elég – borult a lány nyakába Lukas, és megcsókolta őt.

~~*~~

Aleksi és Silja, miután megtudták, mi történt Lucyvel, rögvest indultak meglátogatni őt. A lány félig aludt már, amikor megérkeztek, ahogyan Lukas is. A fiú a lányt ölelte hátulról, mivel csak ők voltak a betegszobában, így senki nem látta, mit művelnek. Silja rettenetesen aggódott a barátnőjéért, és remélte, minden rendben vele, és hogy többé nem lesz rohama. Mivel Lukas és Lucy is pilledtek voltak, rövid ideig tartott a látogatásuk. Mentek is haza, azaz Aleksiékhez, ahol is jóformán beleájultak az ágyba. Másnap furcsamód kipihenten és üdén keltek – igaz, délben, így kihagyták a reggelit és rendeltek pizzát ebéd gyanánt.

– Na, és mi a terved mára, hmm? – kérdezte Silja búgó hangon Aleksitől. Már nagyon furdalta a kíváncsiság, hogy a fiú mit eszelt ki. Aleksi ágyán feküdtek összebújva, és csendben beszélgettek.

– Már mondtam! Meglepetés. De lassan kezdhetsz is készülődni!

– Legalább azt áruld el, milyen ruhát húzzak. – Nem mindegy, hogy a fiú elegáns étterembe viszi (amiben erősen kételkedett) vagy hegyi túrára. Aleksiből az utóbbit nézte ki.

– Felőlem jöhetsz meztelenül is – vigyorgott kajánul a fiú. – Amúgy mindegy, bármi megfelel, de hozz valami meleget is. 

– Most már igazán érdekel, hova viszel engem – mosolygott rá Silja. Ezek szerint igaz a feltételezése, a fiú tényleg túrázni viszi. Vagy jégbarlangba.

– Garantálom, hogy tetszeni fog…

–  Azt ajánlom neked!

~~*~~

– Hölgyem, felkérhetem egy táncra? – kérdezte Aleksi udvariasan és a lány felé nyújtotta a kezét. Silja biccentett és megfogta. A fiú felhúzta és átfonta a derekát. Ujjaikat összekulcsolták és mélyen egymás szemébe néztek. A háttérben a Nightwish Feel for you című száma szólt, miközben alattuk hullámzott a tenger. Aleksi hajós kirándulással lepte meg őt; igaz, a hajó nem az övé volt, hanem Filipé. Nem volt túl nagy, de nem is túl kicsi – nyolcan kényelmesen el lehetett férni rajta. Tartozott hozzá egy kabin, ahol lehetett aludni is. Régi, ámde kitűnő állapotban levő hajócska volt, és oldalára Filip gyönyörű, kacskaringós motívumokat – indákat és horgonyokat festett a maga sajátos, elvont stílusában. A fiú kölcsönadta nekik, bár Aleksinek nem volt rá engedélye, így nem vezethette hivatalosan. De azt mondta, gyakorolt, és tudja kezelni a járművet, így nincs ok az aggodalomra. Silja nem is aggódott a testi épségükért, de a büntetéstől annál inkább. Remélte, nem talál rájuk a vízi rendőrség, bár ebben a pillanatban ez sem érdekelte. Most csak az számított, hogy itt van Aleksivel, azzal, akit a világon legjobban szeret. Persze sejtette a fiú szándékát – az óvszervásárlásból és a különleges helyszín választásából leszűrte, mit akar tőle. De ő is akarta, iszonyatosan, és megpróbált felkészülni a dologra. Lelkiekben már egy ideje fel volt, de amikor rádöbbent arra, hogy gyakorlatilag alig van szexin kinéző fehérneműje, elment a plázába venni egy fekete csipkés darabot. Igazi klasszikus, ez tuti befutó. Ugyan Aleksi azt mondta, bárhogy jöhet, ő azért viszonylag kiöltözött. Térd fölé érő, fekete-szürke csíkos, zsebes szoknyát húzott sima, fekete harisnyával és vörös blúzt mellénnyel. Majd’ csípőig érő haját hajsütővassal behullámosította, és szolid sminket is kent magára rúzs kivételével. Úgyis öt percen belül eltűnne róla varázslatos módon, Aleksi közbejárásának köszönhetően. Körmét sötétvörösre festette, oldalán pedig egy kicsiny bársonytáska lógott, amit ő készített magának még régebben.

Aleksi, amikor meglátta, elismerően végigmérte, és közölte, hogy mennyire „kibaszott szexi”. Ami azt illeti, ő sem panaszkodhatott. Fekete farmernadrágot viselt függőlegesen csíkos, sötétkék-fekete inggel. Haját kivételesen megfésülte és hagyta leomlani a vállán. Szőke, rakoncátlan tincseinek persze még így sem lehetett parancsolni; itt-ott kiállt a haja, de Silja így szerette. Egyszerűen odavolt a fiú hullámos hajáért, imádott beletúrni. A fiú az utóbbi időben szakállat növesztett, „mert az Thoros” címszóval, amit ezúttal lenyírt, bár nem teljesen. Meghagyott egy kis borostát, ami igencsak jól állt neki, még karakteresebb lett tőle az arca. Siljának kifejezetten tetszett, bár amikor megcsókolta, eléggé szúrta őt. Már előre látta, hogy a nap végére sebesre fogja dörzsölni vele az állát. Annyi baj legyen.

Nem mentek túl messze a partról, de elég messze ahhoz, hogy ne látszódjon a kikötő. Csak a világítótorony fénye jutott el hozzájuk; gyakorlatilag nyílt vízen voltak. Silja még sohasem merészkedett ilyen távolra a partról, de egyáltalán nem félt, sőt, izgalommal töltötte el az újdonság varázsa. Senki nem tartózkodott a közelben hál’ Istennek, mivel a nagyobb hajóknak másfele volt a haladási irányuk. Kevesebb, mint egy óra alatt értek el ide, és rögtön lehorgonyoztak. Szerencsére minden zökkenőmentesen zajlott.

Belemélyedtek egymás tekintetébe, és amikor a zene szenvedélyesebbé vált, ajkaik egybefonódtak. Aleksi szorosan ölelte magához Silját, aki érezte, hogy a fiú szíve milyen hevesen ver, akárcsak az övé. A csók után a fiú lágyan megcirógatta a lány orcáját és nekibiccentette a homlokát a homlokának. A szellő belekapott hajukba, és a lemenő nap fénye tükröződött a szemükben. Lágyan ringatóztak a zene ütemére; nem is tánc volt ez, inkább andalgás.

– Én is… érzek irántad – suttogta Aleksi. Forró leheletén Silja érezte az imént elfogyasztott konyakmeggy édeskés illatát. Újra meg akarta ízlelni a fiú ajkát, így lágyan megcsókolta. Szíve szerint körülölelte volna a világot örömében, de mivel csak Aleksi volt kéznél, őt szorongatta meg. A fiú nevetve a karjába kapta és megpördült vele.

– Szeretlek, húgi – vigyorgott szélesen. Keze lecsúszott a csípőjére, testük egymásnak préselődött.

– „Húgi”? – akadt fent Silja a megnevezésen. Persze nem gondolta, hogy a fiú a húgaként tekint rá, már nem, de azóta nem-igen szólította a húgának, amióta bevallotta, mit érez iránta.

– Kíváncsi voltam, mit szólsz hozzá.

– Tee! – bökte finoman oldalba Silja a fiút. Aleksi keze ekkor a fenekére vándorolt, és erősen belemarkolt. Persze azért nem durván, inkább jelzésértékűen. Silja megugrott és elvörösödött, de nem húzódott el.

– Azért valljuk csak be, nem mindennapi helyzet, hogy egy srác a mostohahúgával randizik!

– Perverz – kuncogott Silja.

– Hmm, és még csak a felét sem tudod… – Aleksi felkapta a lányt a fenekénél fogva az ölébe, amire Silja átkulcsolta a nyakát. A hajó tatjára vitte, leültette a priccsre és fölé tornyosult. Szőke, hullámos haja előrehullt, függönyként keretezve szép metszésű arcát. A lány még sohasem látta ilyen csábítónak. Az a nézés… Egyszerre volt kisfiúsan csibészes és mély, vággyal teli. Tenger kékjében pompázó írisze valósággal izzott, ahogy őt falta a tekintetével.

– Gyönyörű vagy… – sóhajtott fel Aleksi. Erős keze közé fogta az arcát, és játékosan megpuszilta az állát. Siljának hihetetlenül jólesett a bók.

– Te is – felelte; nem tudta hirtelen, mit mondjon. A fiú ekkor leült mellé, és átkarolta a vállát. Félretűrte a haját, majd közel hajolt a füléhez, forró levegőt fújva belé. A lány megborzongott.

– Szeretném, hogy ez az éjszaka emlékezetes legyen – suttogta rekedtes hangon, és gyengéden megharapta a fülcimpáját. A lány teste már ettől felforrósodott és halkan felszisszent. – De… adjuk meg a módját – hajolt el tőle, majd felállt és a kabinba ment. Kisvártatva egy kör alakú üvegtálcával a kezében tért vissza, rajta egy borosüveggel és két pohárral, illetve csokoládéval.

–  Látom, készültél! – Silja ezen picit megilletődött, nem nézett volna ki Aleksiből ilyen figyelmességet. Tényleg úgy viselkedett, akár egy úriember. Filip jó hatással van rá, és valamiért gyanította, hogy ő látta el tanácsokkal. A fiú leendő barátnőjének aranyélete lesz mellette, az biztos, bár ő sem panaszkodhatott, sőt. Aleksi valóban komolyan gondolja a dolgot, ebben biztos volt immár.

– Ez csak természetes! – A fiú odahúzott eléjük egy kisasztalt, és letette a tálcát. – A legjobb jár a barátnőmnek!

– Minden barátnődet így elkényeztetted? – Siljában egy pillanatra megjelent a féltékenység, de amikor Aleksi felhorkantott, el is tűnt nyomban.

– Tudod, mit! Elég volt a legtöbbnek meg nekem is egy vízszintes felület. Senki másért nem tennék ilyet. – A fiú rátette a kezét a kezére és megsimogatta. Az arcába nézett, és a lány látta rajta, hogy igazat beszél.

– Köszönöm. El sem tudom mondani, mennyire… – csuklott el Silja hangja. Minden túlcsordult benne, ez az egész olyan volt, akár egy valóra vált álom.

– Ha sírni mersz, nem kaphatsz belőle! – ölelte át Aleksi, amire a lány felszabadultan felnevetett. – Na jó, csak viccelek, amúgy is meg kell kóstolnod.

– Milyen bor?

– Ez, kérlek szépen Tokaji aszú. Magyar bor, netről rendeltem.

– Ó. Magyar? Még sohasem ittam magyar bort, de biztos nagyon finom.

– Kóstoljuk meg! – Aleksi kinyitotta az üveget, majd töltött mindkettejüknek. Miután megszagolták, belekortyoltak. Silja elégedetten megnyalta a száját – a kellemesen savanyú, ugyanakkor édes nedűt igazán ízletesnek találta.

– Ez kurva jó – jelentette ki nem túl szofisztikáltan Aleksi. – Na, hogy ízlik?

– Szerintem is finom. – Silja a kezébe vette a csokoládét és hangosan felolvasta a címkéjét: – „Étcsokoládé eperdarabokkal”. Hm, jól hangzik! – Kibontotta a csomagolást, és miután lenyelt egy újabb kortyot a folyadékból, tört egyet a csokoládéból és a szájába vette. Az mindjárt szétolvadt a nyelvén, és keveredett a bor gyümölcsös aromájával, aminek így még jobban kijött az íze. Aleksi követte példáját, aki még a szemét is behunyta, annyira ízlett neki.

– Esküszöm, mindjárt elélvezek… – nyögte ki Aleksi. Silja felnevetett, és tovább iszogattak. Nem rúgtak be, nem az volt a cél, viszont a csokoládé és a bor kitűnő afrodiziákumok, és kisvártatva a szokásosnál is jobban kívánták egymást. A fiú nadrágja igencsak feszült, és Silja nem is próbálta titkolni, mennyire tetszik neki. Pillantása le-letévedt az ölébe, és elképzelte, milyen lesz majd magában éreznie.

Aleksi a mutató-és hüvelykujja közé csippentett egy csokoládédarabot, és Silja szájába adta. A lány megette, és pajkosan megnyalintotta a fiú ujját, aki azt becsúsztatta pár centi mélyre a szájába. A lány enyhén megszívta, amire Aleksi párszor ki-be húzta. Ez őrültül beindította mindkettejüket. A következő pillanatban a fiú ajka lecsapott Siljáéra, aki hevesen kapott utána. Belemarkolt a hajába, Aleksi keze pedig blúza alá siklott. Ujjai a melltartójának a csatját keresték, amit könnyedén kipattintott. Aleksi lerántotta róla a feleslegessé vált ruhadarabokat, és kezébe vette a mellét. Masszírozni kezdte, miközben folyamatosan csókolta, egyre nagyobb szenvedéllyel. Valósággal falta az ajkát, és a lány érezte, hogy az álla teljesen kidörzsölődik. Silja vére forrt, és zihálva vette a levegőt. Elkezdte kigombolni Aleksi ingét, de a fiú nem bírta kivárni, lehúzta magáról a fején keresztül. Félredobta; kis híján a vízben landolt, de megfogta a hajó orrán díszelgő szigony.

– Szeretkezni akarok veled – mormogta a fiú, miközben a kulcscsontját csókolgatta.

– Én… én is – lihegte Silja.

Aleksi felmordult, majd karjába kapta a lányt és a kabinba vitte. Nem volt túl nagy, de nekik épp elég. Egy ágy és egy szekrény volt a berendezés, na meg Filip furcsa képei. Egy hatalmas ablak tette ki a fal jórészét, így láthatták a naplementét. Ég és tenger eggyé olvadt, ahogyan ők is. Megszűnt az „én” és a „te”, most csak „mi” létezett.

A fiú lefektette Silját az ágyra és fölé mászott. A levegő szinte izzott a közöttük szikrázó vágytól. Immáron nem kellettek szavak, a testük beszélt. Szerelmesen egymásra néztek, majd Aleksi csókolni kezdte Silját ott, ahol érte. Először a nyakát csókolta végig, majd a vállát, kulcscsontját és a mellét. Belenyalt a köldökébe, és hamarosan az alhasát puszilgatta. Keze a szoknyája alá vándorolt, és simogatni kezdte a combját, egyre följebb és beljebb haladva. Kisvártatva elérte a harisnyájának a szegélyét és letolta róla a szoknyájával együtt. Siljának már a combja is nedves volt a vágytól, bugyija teljesen átázott. Aleksi megcsókolta azon keresztül, miközben ujjai utat találtak a szövet alá.

– Látom, kívánsz – mondta elégedett mosollyal, azzal lehúzta róla.

Gyengéden széttolta a lábát, és közéjük feküdt. Az ágyékához hajolt, és nyelvével puhán, lágyan, majd egyre hevesebb nyelvcsapásokkal kezdte kényeztetni a legérzékenyebb pontját.

– A… Aleksi… – nyöszörögte a fiú nevét. Aleksi még magabiztosabban folytatta, aminek meglett az eredménye; Silja hangos nyögéssel a csúcsra jutott.

Kiterülve, tejes boldogsággal az arcán feküdt és szolidan pihegett. Még kellett egy kis idő, amíg magához tért. Testi-lelki kielégülése a mennyekbe repítette őt, és viszonozni akarta a fiúnak. Aleksi eközben a hátán feküdt és kihívóan nézett rá. Kezével a feszülő nadrágját markolászta, aminek a látványától Silja úgy érezte, képes lenne ismét elmenni, öt percen belül másodszorra.

– Azt teszel velem, amit csak akarsz… – gombolta ki a fiú a farmerét. Silja összeszedte a bátorságát, és végigsimított a dudoron. A fiú ajkából halk, vággyal teli sóhaj szakadt ki. Silja lassan letolta a nadrágját a fekete boxerével együtt, és amikor meglátta a férfiasságát, ismét tűzbe borult. Gyönyörű volt, ahogyan minden testrésze. A lány rajtafelejtette a tekintetét, és lélegzetvisszafojtva bámulta. Aleksi valószínűleg ezt úgy értelmezte, hogy visszahátrált, ezért megfogta a lány kezét és a férfiasságára vezette. Silja ösztönösen rámarkolt, amire a fiú felnyögött.

– Szopj l… úgy értem, vedd a szádba… – utasította Aleksi.

Silja rettentő zavarban érezte magát, ugyanakkor nagyon kíváncsi volt, milyen. Fölé hajolt, és a szájába vette, amire Aleksi elnyújtottan felnyögött. Furcsa érzés volt, nem pont ilyennek képzelte, de nagyon is tetszett neki. Körbenyalta, aztán megszívta, és ezt elismételte párszor. Játszott vele, ízlelgette, hiszen még sohasem csinált hasonlót. Kérdőn felnézett a fiúra, mert érdekelte, milyen reakciót váltott ki belőle.  

– Baromi… jól… csinálod – nyögdécselt a fiú kéjes arccal.

Silja bátrabban folytatta, ki-bevette a szájába a férfiasságát, és közben alig merte elhinni, hogy ez vele történik. Rámarkolt, és kézzel is besegített, azonban ez sok volt Aleksinek. Megfogta a fejét és felbiccentette. 

– Mi a baj…? – szégyellte el magát Silja. Attól tartott, hogy nem csinálta jól. A fiú nem felelt azonnal – összeszorította a szemét és hangosan lihegett – látszott rajta, hogy küszködik.

– Túl jó vagy… Ha így folytatod tovább, öt másodpercen belül elélvezek. – Aleksi felszisszent, és lassan kifújta a levegőt. – Hol tanultál ilyen jól szopni…?

Silja nem akarta bevallani a valóságot – hogy megnézett interneten pár videót –, úgyhogy mélyen elvörösödött.

– Öö…

– Ha azt mondod, Filipen gyakoroltál, én leváltalak Kissára…

– Nyugi, nem, már mondtam, hogy… Szemét – csóválta meg Silja a fejét, amikor látta, hogy Aleksi nevet. Szerencsére nem vette komolyan ezek szerint.

A fiú ekkor ráfeküdt, és lágyan csókolgatni kezdte a nyakát. Eközben ő a hátát simogatta és fel-felnyögött. Aleksi az ágyékát az övének nyomta, majd megfogta a férfiasságát és végigsimított vele a csiklóján. A lány lihegett és magához vonta a fiút egy szenvedélyes csókra. Aleksi nem kevésbé hevesen viszonozta, majd lassan mozogni kezdett rajta. Azt kívánta, bárcsak most, azonnal egyesülnének, és gyanította, a fiúnak se lenne ellenére a dolgok közepébe vágni.

– Akarod…? – kérdezte a fiú mély hangon, és sokatmondóan belenézett a szemébe. A lány tekintetében nem ült más, csak tömény vágy, ahogyan az övében is. Aleksi nem várt választ, azon nyomban felállt, majd a fiókhoz ment és kihúzta. Elővett belőle egy óvszert, kibontotta a csomagolást, és lassan felgörgette a férfiasságára. A lány pirulva, ugyanakkor vágyakozva nézte a jelenetet. Teljesen felizgult a puszta látványtól is, hát még mikor a fiú fölé feküdt. Aleksi ismét végigsimított a legérzékenyebb pontján, ami ugyanolyan érzékeny volt, mint azelőtt, hogy elment volna. Eközben folyamatosan simogatta és csókolgatta, ahogyan a lány is őt. Miután Silja kellőképp ellazult, kérdőn nézett rá. A lány biccentett – fel volt teljes mértékben készülve az első alkalomra. Még a lélegzetét is visszafojtotta, annyira izgult.

– Ígérem, óvatos leszek…

Aleksi megcsókolta, majd lassan elkezdte befelé tolni a férfiasságát. A lány tompán felsikoltott – ugyan számított a fájdalomra, de akkor is kissé kellemetlen volt. Egyszerre szúrt és feszített, de jó érzéssel is töltötte el ugyanakkor. Élete szerelmének adta a legbecsesebb dolgot, amit csak nő adhat egy férfinak.

Könny szökött a szemébe, és körmei belevájtak a fiú vállába. Aleksi bocsánatkérően nézett rá, és hogy feledtesse a fájdalmát, megcsókolta. Abbahagyta egy rövid időre, és miután a lány újra készen állt, folytatta. Ezúttal kevésbé szúrt, és Aleksi lassan mozogni kezdett rajta. A kellemetlen érzést lassan gyönyör váltotta fel, és a fiú is ugyancsak élvezhette, mert hangosan nyögdécselt és zihált. Silja a csípője köré fonta a lábát, így Aleksi még mélyebbre hatolt benne. Lökései egyre erőteljesebbek és gyorsabbak lettek, és ez hiába fájt kissé a lánynak, még jobban beindította. Ezt a heves reakciót ő váltotta ki a fiúból, miatta élt át ekkora élvezetet. Nem tudtak betelni egymással, és hamarosan Silját ismét elöntötte a gyönyör. Aleksi közvetlenül utána ment el egy hangos nyögés kíséretében. Lihegve a lányra hanyatlott, aki szorosan magához ölelte a fiút. Nem tudta volna szavakba önteni azt, amit érzett. Ha létezik tökéletes boldogság, ez az. Így voltak egy darabig, egymásba fonódva, majd Aleksi kihúzta belőle a férfiasságát és a hátára feküdt. Lehúzta az óvszert, csomóra kötötte és a földre dobta. Silját a mellére vonta és így szólt halk hangon:

– Ez valami… kibaszott jó volt… Neked is tetszett…?

– Mi az hogy… Remélem, nem voltam béna.

– Annyira nem, hogy ismét áll rád a farkam… Még soha, senkivel nem volt ilyen jó.

– Komolyan…? – kérdezte a lány meglepetten. Hiszen teljes mértékben tapasztalatlan volt. Mégis a vele való szeretkezés tetszett legjobban a fiúnak…? Ezt nehezen tudta elhinni. – De hát én még soha nem voltam senkivel, és…

– Komolyan elgondolkoztam azon szex közben, hogy mégis. Csak nem titkolsz valamit előlem…? – csókolt bele a nyakába. Silja teste megfeszült és felsóhajtott.

– Derítsd ki! – somolygott a lány kihívóan.

Aleksi az oldalára fordította, és a fenekének nyomta a félig merev férfiasságát.

– Hmm, örömest!

Átkarolta a derekát, majd forró testével nekifeszült. Belecsókolt a nyakába, amire Silja megborzongott. Tenyerét végigfuttatta a karján, miközben a férfiasságát neki-nekilökte a fenekének. Egyre keményebb és keményebb lett, és ekkor Aleksi megint felállt, hogy elővegyen egy újabb óvszert. Silja gyanította, hogy a fiú nagy „étkű” szex terén, és ezt egyáltalán nem bánta. Ő még nem ismerte magát ilyen szempontból, de gyanította, neki is hasonlóak az igényei. Túl régóta vágyott már a fiúra, és túlzottan is akarta őt. Sohasem értette a frigid nőket, akiknek elég volt havi két szex jobb esetben. Persze ez a dolog többtényezős, de ő úgy érezte, Aleksivel bárhol és bármennyit tudna szeretkezni. Valószínűsítette, hogy ő is így áll ezzel a kérdéssel. A fiú ekkor karjával átfonta a testét és kezét a combjai közé csúsztatta.

– Egész éjjel dugni foglak… Nem bírok betelni veled.

A lány szenvedélyes lökést érzett az altestében, amire felszisszent. Aleksi az előzőnél is hevesebben és gyorsabban csinálta, mindent beleadott. Silja szinte már kába volt a gyönyörtől, és hangosan nyögdécselt.

– N… nem bírom… – lihegte a fiú nem túl hosszú idő elteltével, majd még erőteljesebben hatolt belé. Tövig nyomta benne, ami a lányból enyhe fájdalomérzetet váltott ki, de nem bánta. Aleksi mély torokhangon élvezett el, pont mielőtt Silját is elöntötte volna a gyönyör. Pihegett egy kicsit, majd rögtön intézkedett: ujjaival hamarosan a lányt is csúcsra juttatta. Kiterültek az ágyon, és hangosan lihegtek, mintha legalábbis maratont futottak volna.

– Már csak egyet nem értek… – szólalt meg Aleksi. Silja aggódva nézett rá.

– Mit?

– Hogy hogy voltam képes rád a húgomként nézni… Eszméletlen vagy.

– Végül is… Testvérekként nőttünk fel…

– Még jó, hogy nem vagyunk vér szerintiek… Remélem, azt tudod, hogy mostantól kezdve mindennap meg foglak dugni. És nem érem be napi eggyel.

– Azt hiszed, ezzel visszariasztasz…? Tíz évet kell bepótolnunk. Csak bírd az iramot…

– Csak bírd te az iramot! A többi csajom beérte heti pár alkalommal, és már egy éve nem voltam senkivel, szóval eléggé ki vagyok éhezve…

– És még szexmániás is vagy.

– Naa, azért ne mondd, hogy ellenedre van!

– Hmm, nem mondom… – hajtotta rá Silja a fejét a fiú mellkasára. Aleksi rögtön magához vonta. – Mit csináljunk most…?

– Amihez csak kedved van. Hosszú még az éjszaka…

Aleksi sejtelmesen elmosolyodott és csókot lehelt a lány ajkára. Silja még sohasem érezte magát ennyire boldognak és elégedettnek.  

Következő fejezet