23. fejezet

A játék közben folytatódott odabenn, a fiúk egyre meredekebb feladatokat találtak ki egymásnak. Egy idő után erre is ráuntak. Aleksit elhagyta a korábbi energiahullám - egyrészt kezdett fáradni, másrészt csitult az alkohol hatása. Erre rásegített az is, hogy egy egész pizzát megevett, nem beszélve a sok sütiről. A feje is némiképp kitisztult, és magában újra és újra lejátszotta az iménti jelenetet Siljával. Tényleg túl rámenős volt, hagyta, hogy már megint a hormonjai irányítsák. Gondolatban egy jókora pofonnal jutalmazta magát. Barom! Pont azt fogadtad meg, hogy hanyagolni fogod ezt a viselkedést! Elhatározta, hogy az elkövetkezőkben próbál visszavenni és nem dúvad módjára viselkedni vele. Nem ezt érdemli. Hiszen évekig várt rá, és ő komolyan gondolja vele. De így Silja valószínűleg azt hiszi, hogy csak meg akarja húzni… Belátta, hogy jobb lesz, ha valóban fokozatosan haladnak.

Hajnali kettő körül járt az idő, és még mindig dübörögtek a retróslágerek. A „Coco Jumbo” ment jelenleg, immár harmadszorra - Aleksi, amikor először meghallotta, felállt az asztalra és táncot lejtett rá, Silja legnagyobb bosszúságára. A lány perpillanat igencsak laposakat pislogott; nem úgy tűnt, mint aki a toppon van. A többiek is eléggé fáradtnak tűntek - Ejno nagyban hortyogott a kanapén, Lukas és Lucy kint beszélgetett, Filip és Jann pedig mereven néztek maguk elé. Silja kisvártatva összekuporodott és az ölébe hajtotta a fejét.

– Álmos vagyok… – ásított egy nagyot.

– Olvassak neked esti mesét? – vetette fel a fiú félig viccből, félig komolyan, és elkezdte a haját simogatni. Ebben még semmi rossz nincs.

– Olvasnál nekem? – mosolygott a lány édesen.

– Hát persze! Mit szeretnél? – Mi van egyáltalán náluk?

– Az a baj, hogy be vannak dobozolva a könyvek… Na mindegy, de én most megyek a szobámba, mert mindjárt bealszom itt helyben – kelt fel a lány és a szobája felé vette irányát.

– Várj, majd én! – Aleksi azonnal az ölébe emelte, majd a szobába érve óvatosan lefektette az ágyra. – Akkor… rögtönözzek neked valami mesét?

– Nekem az is elég, ha mellettem vagy – húzta le maga mellé a fiút, majd belefúrta a fejét a nyakába. Aleksi átölelte, és mélyen beszívta a haja illatát.

– Itt maradok. – Amíg ki nem dobsz. Nem! Nem fog úgy viselkedni, hogy a lány elküldje. Visszafogja magát, mert így helyes. Persze vágyott rá, ugyanakkor szégyellte is magát korábbi viselkedése miatt. Most törleszthet. Bebizonyíthatja, hogy komolyan gondolja.

– De csak akkor, ha…

A lány félbeharapott mondatából sejtette, hogy neki is ugyanez járhat a fejében.

– Ünnepélyesen megesküszöm, hogy nem fogok… barom módra viselkedni – jelentette ki, és a lány szemébe nézett, hogy nyomatékosítsa a szavait.

Megérdemelte, hogy akkor Silja „megbüntette”, jogosan. Türelmetlen volt, de tanult belőle. Vele nem bánhat úgy, mint a többi lánnyal még a múltban. Az alkohol miatt túlzottan is elveszítette a fejét… De már sokkal tisztább volt számára a kép, és bírt normálisan gondolkodni.

– Csak tartsd is be! Egy igazi farok voltál az este.

– Igazad van, és… – Mély levegőt vett, és félretette a férfiúi büszkeségét. – …szeretnék bocsánatot kérni érte. Ígérem, többet tényleg nem fordul elő. – Nem. Ezentúl oda fog figyelni rá.

– Akkor merjek együtt aludni veled? – nézett fel rá Silja somolyogva. – Nem kell attól tartanom, hogy mikor fogsz leteperni?

Ez lesz aztán a próbatétel!

– Ígérem, hogy nem.

– Köszönöm. Tudod, hogy nekem még sohasem volt senkim, és nem szeretném elkapkodni.

– Persze… érthető.

– Amikor nem tudtad még, mit érzek irántad, annyiszor elképzeltem, mi lesz akkor, ha végre észreveszel…

– És hogyan képzelted el? – Valóban érdekelte, és ebből remélhetőleg még ötleteket is nyerhet. Jó lenne tudni, mit tehet, ha a lány kedvében akar járni.

– Csak a szokásos nyálas baromságokat képzeltem el, úgymint filmnézés összebújva, csillagnézés a mezőn, séták a városban kézenfogva meg ilyesmi.

– És milyen filmet néznél? Valami szaftos horrort? – A gondolat mindenesetre szöget ütött a fejében. Szóval akkor vigye el moziba?

– Nekem teljesen mindegy… Az a lényeg, hogy együtt legyünk – puszilta meg a lány játékosan az állát.

Pornót is néznél velem? – akarta a fiú kérdezni, de visszafogta magát. Most nincs helye ilyen kérdéseknek! Mindenesetre majd mindenképp be kell iktatniuk valami filmezést. És ezek szerint egy séta az erdőben is jó ötlet lenne. Igazából bármi.

– Akkor holnap elmehetnénk valahová… hogy együtt legyünk.

– Rendben – biccentett Silja. – Tudod, mit? Mit szólnál, ha előtte közösen főznénk valamit? Rád nem merném úgysem bízni, mert hívhatnánk a tűzoltókat – nevetett fel.

– Neem… megelőznénk a problémát, és rendelnénk pizzát! – A fiú nyelvet öltött rá. – Nagyon sok jó pizzás telefonszámát ismerem!

– Na, mi van, megriadsz egy kis házimunkától? – bökte oldalba a lány. – Na, jó, csináljunk valami sütit és lenyalhatod rólam a tejszínhabot. Mármint izé, nem… onnan – kuncogott Silja. Aleksi szeme nyomban felcsillant az ajánlatra.

– Én bárhonnan nagyon szívesen! És ha kellően édes az a tejszínhab, talán még mosogatni is segítek!

– Akkor nyald le a könyökömről. – Silja már nevetett, és Aleksi is harsányan felkacagott a képre.

– Első lépésnek kifejezetten tetszik! – kacsintott rá. Lett volna tippje, hova fújja még a tejszínhabot, de az már a következő lépcsőfok.

– És még mit csináljunk holnap ezenkívül?

– Filmezés előtt szeretnél csillagokat nézni, vagy utána?

– Most már hűvös van a csillagnézéshez… De értékelem az igyekezetedet.

– Akkor elmehetünk bebaszni egy kocsmába… na jó, csak vicc volt! – mentegetőzött Aleksi feltartott kézzel. – De mondjuk túrázhatnánk egyet a környéken. Az erdő ilyenkor is szép. Vagy valami jó kis koncertre!

– Van mostanság jó koncert? Bár most nincs kedvem megint bulizni, valami nyugodtabb helyre vágyom… Na mindegy, majd kitaláljuk. – Silja elhallgatott, majd kisvártatva felkuncogott.

– Mi olyan vicces? – mosolygott rá a fiú. Ilyenkor, ha nevetett, még gyönyörűbbnek találta.

– Eszembe jutott, amikor… Nem érdekes – fúrta bele a fejét a lány a mellkasába.

– Engem érdekel. Na! Ha már elkezdted, mondd végig!

– Egyszer írtam egy novellát, amiben leírtam, hogyan képzeltem el veled az elsőt – motyogta a lány szégyenlősen. Aleksi érdeklődését csak tovább csigázta. Nocsak! Ez már valami!

– Meséld el!

Vagy mutasd be… De ezt inkább nem mondta ki hangosan. Úgysem tenné meg és meg is értette.

– A vízparton történt… Gyengéd voltál és figyelmes és előtte hosszú ideig csak kényeztettük egymást.  

– Itt, a köveken? – Nem is rossz helyszín… vajon mit szólna a lány, ha ide vinné el, amikor úgy ítélte meg, hogy készen áll rá? Bár ha ez mostanában lesz, nem biztos, hogy jó ötlet a hidegre való tekintettel. És csak nem fogja Silja tavaszig váratni. Mást kell kitalálni…

– Igen… Vagyis kicsit beljebb, hogy ne vegyenek észre. Ha… megtörténik, megígéred, hogy gyengéd leszel? – nézett fel rá Silja és közel hajolt hozzá.

– Vigyázni fogok rád – biccentett a fiú komolyan, és lágyan megpuszilta a homlokát.

– Köszönöm. Egy picit félek is az első alkalomtól… Fáj?

– Nekem nem fájt – kacagott fel Aleksi, majd nyomban komolyabbra váltott. – Nem tudom. Nőként még sohasem csináltam… de szerintem, ha ellazulsz, nem lesz baj.

– Remélem... De most alszom, nagyon kimerültem. Jó éjt, Aleksi! – fordított hátat neki Silja, és nekisimult a mellkasának.

– Jó éjt, Silja! – A fiú megpuszilta a feje búbját, és mélyet sóhajtott. Kínzás lesz ebben a testhelyzetben aludni… mégis próbálta úgy felfogni a szituációt, mint egy újabb próbatételt. Teljesítenie kell, és ezzel is bizonyíthat a lánynak. Átkarolta hátulról, de a csípőjét inkább nem nyomta neki, mert attól tartott, ha megérezné a lány feszes fenekét, nem bírna nyugton maradni. Így sem, de így könnyebb lesz visszafognia magát. Nem fogja szándékosan kísérteni a sorsot… Ennek ellenére egy örökkévalóságnak tűnt, amire az illetlen gondolatai lelassultak, és végre őt is elnyomta az álom.

~~*~~

Eközben Lukas és Lucy kint beszélgetett a kertben; pontosabban inkább közösen szenvedtek. Mindketten nagyon el voltak kenődve amiatt, hogy Lucy elutazik.

– Mindennap beszélünk, megígéred? – kérdezte Lukas szomorúan a lánytól.

– Ez nem is kérdés! – vágta rá Lucy nyomban. – Én… nem is hiszem, hogy máshogy elviselném.

– Kérlek, hadd menjek! Vagy maradj itt! Lakhatsz nálunk, veszünk nagyobb ágyat és alhatsz velem! Itt is tudsz dolgozni! Kérlek! – Lukas úgy érezte, meghasad a szíve, ezt már nem bírta elviselni. Túl sok volt neki. Direkt ezért is ivott most, hogy talán így elviselhetőbb lesz a fájdalom, de nem… csak még jobban felerősödött. Lucy szemét elhomályosították a könnyek, ahogyan az arcába pillantott. Az alkohol nála is hasonló hatást váltott ki.

– Tudod, hogy azt kívánom, bár megtehetném… de a szüleimnek szükségük van rám – felelte elvékonyodó hangon.

– De innen is tudnál segíteni! Átutalod a pénzt… Megoldható lenne! És mondom, tudnál hol lakni, így nem kéne fizetni az albérletet sem! – erősködött a fiú egyre kétségbeesettebben és reményvesztettebben.

– Megígértem nekik… – suttogta Lucy, és elfordította a fejét. Lukas mégis hallotta a hangján, hogy sír. Lukas még tartotta magát, de közel állt ő is ahhoz, hogy elsírja magát.

– Nem tudom… egyszerűen nem tudom elfogadni! Segítek, rendben? Nézek munkát, és amit keresek, odaadom, hogy visszajöhess! – ölelte át szorosan Lukas Lucyt. A lány teljesen hozzásimult, és a mellkasába fúrta az arcát.

– Neked a sulira és a zenére kell koncentrálnod, ahogyan eddig tetted. Nem… nem adhatod fel… miattam!

– Ezek mellett csinálnám, de feladnám bármelyiket, csak hogy magam mellett tudjalak újra. Én még soha… – csuklott el Lukas hangja; úgy érezte, ha még egy szót kimond, elsírja magát.

Már attól is a könnyeivel küszködött, hogy a lány mennyire reszketett a karjai közt.

– Vissza fogok jönni hozzád – felelte a lány halkan, de határozottan, és a szorítása is erősebbé vált.

– Szeretlek… – sírta el magát Lukas, és hogy könnyeit elrejtse, belefúrta a fejét Lucy nyakába.

– Én is téged… és nem hagyom, hogy örökre elszakadjunk egymástól! – A lány olyan görcsösen ölelte, hogy attól tartott, eltöri a csontjait. Hosszasan ölelték egymást, és közben Lukas úgy érezte, kitépték a szívét a mellkasából. Itt ez a lány, aki iránt olyan érzéseket táplál, mint amilyeneket még soha előtte senki iránt… és őt is elveszíti! Miért ez jutott neki? Mivel érdemelte ezt ki? Miért vele történik mindig ilyen? Magyarázat nem volt, csak kérdések.

– Nem megyünk hozzád…?

– De… nincs kedvem több bulihoz. – Lucy lassan kibontakozott az öleléséből, és megfogta a kezét.

– Nekem sincs… Gyere – állt fel Lukas, majd elindultak a lány háza felé. Nem messze lakott Siljáéktól, így gyalog mentek. Hamarosan odaértek, majd beléptek a házba. Lucy a nappaliba sietett, majd reményvesztetten leroskadt a kanapéra.

– Újra akarom élni ezt a kevés időt, ami jutott nekünk… – motyogta maga elé erőtlenül. A fiú is leroskadt mellé és rögtön átkarolta a vállát.

– Én is… Veled önmagam lehetek. Előtted meg tudtam nyílni és… még sohasem voltam ilyen boldog.

Lucy automatikusan az oldalának dőlt.

– Én… köszönöm, hogy így megbízol bennem – felelte meghatottan. – És… melletted én is azt érzem, hogy… hazaértem.

– Tudod, mit? Ne gondoljunk most semmi ilyesmire… Tegyünk úgy most, mintha nem mennél el, és őrizzük meg ezt a napot egy szép emlékként. – Igen. Így lesz a legjobb. Hiszen addig, amíg itt vannak egymásnak, felesleges megkeseríteni ezt a kis időt. Inkább ki kell használni, hogy aztán később, a nehéz időkben tudjanak ezekbe a pillanatokba kapaszkodni. Lehet, hogy elválnak egymástól… de az emlékek megőrződnek, amiket bármikor előhúzhatnak. A lány felsóhajtott, majd letörölte a könnyeit.

– Ez esetben… mihez lenne kedved? – kérdezte halvány mosollyal. Látszott rajta, hogy próbál túllépni az iménti bánatán, de a gondolat, hogy elutazik, tovább rágta belül. Ahogyan Lukast is. De csak rosszabb lesz, ha továbbra is kínozzák magukat… 

– Bármihez… Menjünk a szobádba, hm?

– Ha ott jobb… – Kisvártatva már Lucy ágyán ücsörögtek. Lukas megtört szívvel vette szemügyre a szokatlan rendet – a lány máris hozzáfogott a pakoláshoz. A holmik egy része dobozokban állt, és posztereket is leszedte a falról, így a korábban otthonos helyiség komorrá és sterillé vált. Lukas lehúzta a cipőjét, majd Lucy ágyára mászott. Lucy mellékuporodott, amire rögtön az ölébe vonta. A két kezébe fogta az arcát és a lányban gyönyörködött. Bele akarta vésni minden egyes vonását a fejébe.

– Annyira szép vagy… Mindennap el tudnám viselni a gyönyörű arcodat.

– Túlzol – suttogta Lucy elvörösödő arccal, és ugyancsak elbűvölve pillantott rá vissza. Aztán váratlanul felnevetett. – Kíváncsi vagyok, akkor sem lesz-e eleged belőlem, ha majd valamikor összeköltözünk.

– Inkább neked belőlem – mosolygott a fiú és megcirógatta az arcát. – Bárcsak már most megvalósulhatna…

– Ez lesz az első, amint visszajövök… nézünk egy kis csendes zugot valahol a tengerhez közel… – A lány behunyta a szemét, ahogy maga elé képzelte leendő otthonukat. Lukas elérzékenyült ettől és közel hajolt a lányhoz. Forró ajkát hozzáérintette az ajkához és közben beletúrt a hajába. Lucy szinte azonnal visszacsókolta, és teljesen a fiú felsőtestéhez simult, mint aki oltalmat vár tőle. A csók, ha csak rövid időre is, de feledtette velük a szomorúságukat. Lukasnak egy ideje egy gondolat motoszkált a fejében, de nem tudta, hogyan vezesse fel a lánynak. A csók után elkapta a fejét és lenézett, amikor eszébe jutott.

– Valami baj van? – Lucynek azonnal szemet szúrt a viselkedése, és lágyan megérintette az arcát.

– Csak… gondolkoztam. Ugye el fogsz menni és ki tudja, mikor fogjuk egymást újralátni. És arra gondoltam, hogy… Szóval én még nem voltam lánnyal, és… – Rá se mert pillantani a lányra, zavarban érezte magát rettenetesen.

– Igen? – Lucy mindvégig érdeklődve és türelmesen fürkészte az arcát.

Lukas mélyet sóhajtott és megpróbálta összeszedni magát. Nem lehet ilyen töketlen! Ilyenkor kicsit bánta, hogy nem olyan merész, mint a bátyja. Ő biztosan nem zavartatná magát, sőt, rögtön prezentálná is.

– Szóval… én nagyon akarlak téged, és… le akarok veled feküdni – pillantott fel rá végül. El se hitte, hogy ezt ilyen nyíltan kimondta. Lucy egy pillanatig nem felelt, és a fiú attól tartott, hogy visszautasítja. A lány azonban bólintott.

– Az utolsó estén?

– Igen… A világítótoronyban – nyelt nagyot a fiú és hatalmas megkönnyebbülést érzett, hogy nem utasította vissza.

– Ott leszek – ígérte meg Lucy. – Én is vágyom rád… már egy ideje.

– Tényleg…? – hökkent meg Lukas. – Oh… Ígérem, úgy bánok veled, mint egy hercegnővel.

– Ebben nem kételkedtem egy percig sem – mosolygott rá a lány, és lágyan megpuszilta az ajkát. A fiú gyengéden viszonozta, és végigsimított a gerince mentén.

– Lehet, hogy korai még, de… nem igazán lesz rá máskor lehetőségünk. És én veled akarom először.

Lucy meghatódottan pillantott rá.

– Én sem akarom senki mással… soha.

Lukas ekkor odahajolt hozzá és szenvedélyesen megcsókolta. A keze a hátára siklott, majd egyre lejjebb. A lány hasonló átéléssel csókolta őt vissza, és Lukas ebben a pillanatban átmenetileg megfeledkezett a fájdalmáról. Lucy most még itt van vele, és ez a fontos! Átadta magát a pillanatnak, és azt tette, amit a vágyai diktálnak. Ledöntötte Lucyt az ágyra és ráfeküdt, úgy csókolta tovább. Közben benyúlt a pólója alá és az oldalát kezdte simogatni. Szívverése szaporábbá vált, és érezte, hogy a lány pulzusa is egyre hevesebb. Lucy levegőért kapkodott, de nem húzódott el tőle, sőt, a hajába túrt, és még közelebb húzta magához. A nyakára tért, és a keze feljebb, a mellére siklott. Finoman belemarkolt, és ágyékát a lányénak préselte. Tombolt benne a vágy és a lány iránt érzett szerelem. Sohasem gondolta volna, hogy egyszer valaki iránt így fog érezni… és azt sem gondolta volna, hogy valaki ugyanígy fog vágyni őrá. Lucy viszont teljesen átadta magát, megbízott benne. Lassan átbújtatta a lány fején a ruhát, és végigcsókolta a testét. A kulcscsontjánál kezdte, aztán egyre lejjebb haladt, egészen a hasáig, miközben folyamatosan simogatta. Lucy halkan felsóhajtott, és Lukas látta az arcán, hogy rendkívül élvezi a kényeztetést.

– Én… szívem szerint már most… – suttogta Lukas vágytól telve, miközben a hasát csókolgatta. A lány egy pillanatra megdermedt.

– Én… ez így… hirtelen lenne egy kicsit…

– Ne félj… Nem teszek veled semmi olyat, amit nem akarsz – nézett fel rá a fiú.

– Köszönöm – suttogta Lucy megkönnyebbülten és hálásan. A fiú nagy-nehezen bár, de megpróbálta kontrollálni magát, és elhúzódott a lánytól. Felült és mély levegőt vett.

– Majd… Akkor.

– Köszönöm – lehelte Lucy megilletődötten, és visszahúzta a pólót, majd hozzábújt Lukashoz. – Ne haragudj, csak… én még soha, és…

– Hé, nyugi – vonta magához még jobban a fiú és nyugtatóan elkezdte simogatni a vállát. – Én sem csináltam még, és én is ugyanúgy izgulok, akárcsak te. Félek, hogy elbénázom…

– Legfeljebb együtt bénázunk – nevetett fel Lucy. – De annak is megvan a maga bája.

– El se hiszem, hogy van barátnőm… Aleksi azt jósolta, sohasem lesz – morogta sötét tekintettel. A lány még szorosabban simult hozzá.

– Aleksi világába nyilván nem fér bele… de az enyémbe tökéletesen.

– Egy vicc, hogy összejött Siljával… – húzta el a száját a fiú.

– Miért? Szerintem megérdemlik, hogy boldogok legyenek együtt.

– Nem bírom azt a csajt… Se Aleksit. Ráadásul tesók, basszus! Én sohasem jöttem volna vele össze, még akkor sem, ha az esetem.

– Miért haragszol rájuk ennyire? – Lucy hangja nem tűnt szemrehányónak, hanem inkább kíváncsinak.

– Mert ők mindig mindent megkaptak! Aleksi folyton hordta haza a jobbnál jobb csajokat, és végig kellett hallgatnom, ahogy…! Mindig ő volt a népszerű, a jóképű, én meg a nyomi öccse, akihez jó, ha félévente szólnak… Tudod milyen szar valaki árnyékában élni?!

– Igen, sajnos tudom… De hé! Nem vagy nyomi, és igenis érsz annyit, mint Aleksi. Egyszerűen csak másban vagy tehetségesebb. Ő a sportokban jó, te pedig úgy zenélsz, ahogyan ő sohasem fog. – A lány vigasztalóan végigsimított a karján. – De akkor te valójában nem is a személyét gyűlölöd, hanem azt, hogy őt másképp kezelték.

– Jobb napjain jó fej, ha nem hősködik meg menőzik. Amúgy egy beképzelt barom, csak azt nem értem, mire fel. Buta, mint a föld, ráadásul büszke erre. 

– Arra büszke, hogy sportol – javította Lucy. – És azt tudtommal nem is rosszul. És Silja?

– Mikor hozzánk költözött Nittával együtt, úgy éreztem, elveszi tőlem a bátyámat. Akkor még jóban voltunk, és ez eléggé rosszul esett. Le sem lehetett őket vakarni egymásról – idézte fel Lukas azokat az időket. 

– És… magadra maradtál?

A fiú csak szomorúan bólintott.

– Sohasem voltam népszerű, de Silja jöttével a tulajdon bátyámat is elveszítettem… Apa pedig mindig is jobban szerette Aleksit. Én csak egy kolonc voltam mindig is…

Lucy még kétségbeesettebben bújt hozzá, mintha átérezte volna a magányát.

– És most nincs esély arra, hogy megbékéljetek egymással? Fáj látnom a folyamatos marakodást.

– Így talán könnyebb lesz, hogy Silja elment… Bár nem tudom még mindig felfogni, hogy jöhettek össze.

– Bizarr… de ha belegondolsz, nem vér szerinti rokonok. Lelkileg pedig nagyon illenek egymáshoz.

– Ha engem kérdezel, Silja jobbat érdemelt volna ennél a tahónál. Nem bírom a csajt, de sokkal értelmesebb, mint a bátyám. Persze neki is csak a külső számít. 

– Ne bántsd annyit Aleksit! Lehet, hogy nem ő lesz a következő Nobel-díjas, de annyira mégsem buta, mint amilyennek szereti mutatni magát. És a szíve is a helyén van – kelt a fiú védelmére Lucy.

– Ja, tényleg a helyén van… Azért hozott haza annyi csajt, mert olyan kurvára erkölcsös – dörmögte Lukas.

– Én úgy tudom, hogy komolyak voltak a szándékai.

Lukas hangosan felnevetett.

– Hát persze… Nem tudom, meddig lesz Aleksi és Silja együtt, de szerintem meg fogja szívni Silja mellette.

– Miből gondolod?

– Mert Aleksi túlságosan is nagy nőcsábász… De ne legyen igazam.

– Úgy érzem, Silja mellett ki tud tartani – jelentette ki Lucy magabiztosan. – Ők tényleg nagyon egymásnak valók.

– Mondjuk az tény, hogy jól elvannak…

– Miért fáj neked, hogy boldogok? Úgysem velük fogsz élni, miután abbahagytad a sulit.

– Nem számítottam rá, hogy apa és Nitta elválnak, és úgy számoltam, egyetem végéig össze leszünk zárva. Nem akartam, hogy összejöjjenek, mert semmi kedvem nem volt napi ötször hallgatnom, ahogy ezek ketten…  

A lány lassan biccentett.

– Ezt megértem. Így viszont megmaradhat privátnak a magánéletük, és a miénk is. – A mondat vége azonban beleveszett egy ásításba. – Itt… velem maradsz éjszakára? – Lucy kérdőn pillantott Lukasra.

– Azt hitted, hagyom, hogy egyedül aludj…? – mosolygott rá Lukas kedvesen, majd eldöntötte Lucyt az ágyon és szorosan magához ölelte. Magukra húzta a takarót és belefúrta a fejét a lány nyakába.

– Jó éjt, Lukas – suttogta a lány, és ajkán boldog mosollyal lehunyta a szemét.

A fiú ebben a pillanatban úgy érezte, minden a legnagyobb rendben. Ez így volt tökéletes. Itt van, a szerelmével összebújva az ágyban, akit mindenkinél jobban szeret. Más nem számított. 

Következő fejezet

22. fejezet

Az ajtó ekkor feltárult, és Jann jelent meg. Igazán maradhatott volna még egy kicsit.

– Hmm, ahogy látom, forró volt a hangulat… – tévedt a tekintete Aleksi ingére, ami gombóccá gyűrve hevert Silja mellett. – Szóval már végeztetek?

– Persze, ez most csak egy gyors kör volt, mert sejtettük, hogy itt fogtok alkalmatlankodni! – Nem, nem sejtettük. De tényleg jobb lett volna, ha nem jössz.

– Akkor mégis én nyertem! – vigyorgott Jann. – Na, gyertek akkor, nélkületek nem igazi a buli!

– Menjünk! – indítványozta Silja, és Aleksi kelletlenül követte őket. Ő még itt akart maradni, a szaunában, kettesben… de talán majd kicsit később, ha ügyesen alakítja a dolgokat. Most még valamennyire vissza bírta fogni magát, de ha iszik, nem biztos, hogy képes lesz rá… Ugyanakkor azt is tudta, hogy Silja még sohasem volt férfival. Nem biztos, hogy így lenne méltó elvenni neki…

– Na, beizzítottátok a szaunát? – kacsintott rájuk Ejno vigyorogva.

– Már mehettek is kipróbálni! – Igen, légyszi vonuljatok el, és hagyjatok minket kettesben… hiú ábránd volt, de mégis, ha jól szuggerálja őket, hátha megvalósul.

– Mehettek? Miért, ti nem jöttök? – nézett rá furcsálkozva Ejno.

– Ők már kipróbálták, hogy kellően meleg volt benn – szólt közbe Jann, és rájuk kacsintott.

– Fúj – fintorgott Ejno. – Ugye feltakarítottatok magatok után?

– Nem, ezt a kiváltságot meghagytuk neked! – öltött rá nyelvet Aleksi.

– Ugye nem mondod komolyan, hogy meghúztad Silját a szaunában… – füstölgött Lukas, aki épp kifelé indult, egy pohárral a kezében. Eléggé csálén fogta, és a szeme is kissé keresztben állt. Lukas nem volt nagyivó, épp ezért kis mennyiségű szeszes italtól is becsípett rövid időn belül. Most is ez történt a jelek szerint.

– De nem is akárhogyan! Emlékezetes marad! – Hadd higgyék csak ezt! Bárcsak lenne alapja…

– Nekem is… Még sohasem tartott ilyen rövid ideig – bökte oldalba Silja sunyi mosollyal. Szemét! Bár igaza volt. Amennyire be van indulva, szégyen ide vagy oda, nem biztos, hogy sokáig bírná… Meg aztán nagyon rég nem volt senkivel, ilyen jó csajjal pedig pláne.

– De élvezted – kacsintott rá Aleksi, próbálva menteni a helyzetet.

– Hazudtok – dünnyögte Lukas sötéten. Sajnos igen.

– Felejthetetlen élmény volt az a két perc… Lukas te meg ne irigykedj – öltött rá nyelvet Silja.

– Irigykedni? Egyikőtökkel sem akarok dugni! – hangzott a lenéző válasz.

– Hát, nekem sincs gusztusom hozzád – fintorgott a lány, aztán körbenézett. Nem látta sehol legjobb barátnőjét. – Hol van Lucy?

– Nem érzi jól magát… Kiment friss levegőt szívni.

– És te, mint hős lovagja, nem mentél vele? – pillantott rá Aleksi szemrehányóan. Ő bezzeg ki nem hagyta volna az alkalmat, hogy kettesben maradhasson a szerelmével!

– Most jöttem tőle, hogy hozzak neki egy pohár vizet – mutatta fel Lukas a poharat összeszűkült szemmel.

– Ugyan! Vigyél neki inkább vodkát, az jót fog tenni! – noszogatta őt Jann. – Mindig olyan csendes az a lány… attól majd jókedve lesz!

– Nekem meg attól lenne jobbkedvem, ha törött orral feküdnél a földön – mérte végig Lukas megvetően és tett felé egy fenyegető lépést.

– Pedig ez az igazsá…

– Elég legyen! – Aleksi közéjük lépett. – Te befogod a szádat, te pedig siess Lucyhez! – adta ki a parancsokat, mielőtt a két fiú egymásnak esett volna. Nem lett volna humora ügyeletre menni, meg aztán Silja házavató bulija nem ezt érdemelte volna… Lukas csak felmordult, majd kiment a lányhoz. Aleksi megcsóválta a fejét, és lezuttyant a kanapéra. Pedig már azt hitte, megússzák ezt az estét veszekedés nélkül… Hiába, öccse nehéz eset volt, főleg az utóbbi időben. Nagyon megviselte az, hogy Lucy elmegy, talán még sohase látta ilyen letörtnek. Megértette, így igyekezett kedvesebb lenni vele és jobban tolerálni a negatív megjegyzéseit. Most volt oka rá. 

– Mi baja van Lucynek? Kiütötte az alkohol?

– Nem hiszem… Lucy nem szokott inni. Megyek, én is megnézem – távozott Silja is.

Addig, amíg távol voltak, Ejno és Jann felé fordultak, hogy kikérdezzék, mit műveltek a szaunában. Aleksi Filipre való tekintettel elmondta az igazságot, hogy sajnos semmi se történt közöttük.

– A francba, elvesztettem a fogadást… Lukasszal fogadtam, hogy meghúztad a húgodat, de ő azt mondta, balfasz vagy – nevetett Jann.

– Na hiszen! – Bagoly mondja verébnek.

– Te aztán mázlista vagy, haver! Ha nekem ilyen húgom lenne… – sóhajtott fel Jann.

– Reggel húgom, este dugom, mi? – nevetett Ejno.

– Naná! Adnék neki!

Végszóra visszatért Lucy, Lukas és Silja, és a lány láthatóan már jobban volt. Lukas a vállát karolta védelmezően, Lucy pedig szorosan hozzábújt. Ismerte öccsének ezt a fajta, gyengédebb oldalát még réges-régről, amikor még élt az édesanyjuk, és őszintén örült annak, hogy a lány újra felszínre hozta. Kezdett attól tartani, hogy végleg elszunnyadt benne.

– Na, mi az? – kérdezte aggódva Aleksi. – Ugye minden rendben?

– Ivott egy kicsit, és mivel nem bírja a piát, rosszul lett, de már jobban van – felelte Silja, és leültette Lucyt az Aleksivel szemközti kanapéra. Lukas rögtön helyet foglalt mellette, amire a lány hozzábújt.

– Túl erős ez a vodka… – suttogta, és a fiú pólójába temette az arcát. Aleksi sohasem gondolta volna, hogy egyszer valaki az öccséhez fog fordulni oltalomért, ugyanakkor örült neki. Végre valakivel így egymásra találtak! Már csak neki kellene Siljával egy csendesebb zugot találnia…

Erre azonban nem igazán nyílott lehetőségük, mert hamarosan felmelegedett a szauna, így mindenki benyomult a kis kunyhócskába. Negyedórán keresztül aszalták magukat, aztán hidegvizes zuhanyt vettek, és folytatták a közös ivászatot. Aleksi továbbra is Silja mellett ült, és mindannyian egyre inkább becsíptek. Közben fennhangon üvöltöttek a különböző retróslágerek, és Jann és Ejno fejhangon kántálták a számokat. Filip az asztalon verte az ütemet, Lucy és Lukas egymással beszélgetett. A hangulat egyre forróbbá vált, míg végül a földön kuporogva találták magukat, és ismét üvegeztek. Bár kicsit más szabályokkal: most csak „merni” lehetett. A legelső kiválasztott Aleksi lett.

– A múltkor se voltatok kellően kreatívak! – jelentette ki magabiztosan.

– Ó, kétségbe vonod a fantáziánkat? Kihívás elfogadva – biccentett felé Jann gonosz vigyorral.

– Nem voltunk kreatívak? Akkor vedd elő, ha mered! – vágta rá Ejno kapásból.

– Erre gerjedsz? Te perverz állat… – szúrta közbe Jann, majd végül biccentett. – De feladatnak kitűnő. Gyerünk!

Aleksinek nem lett volna ellenére a dolog, ha nem Silja ül mellette, ráadásul szorosan hozzásimulva. Kínzó merevedése nem lankadt, hiába próbálta elterelni a figyelmét. De a lány és a közelsége, na meg az alkohol nem igazán engedte. Siljára pillantott sokatmondóan, akinek rákvörös volt az arca, ugyanakkor sóvárogva nézte őt. Nem! Akkor sem… Nem akart beégni a haverjai előtt. Alapból ciki, hogy társaságban áll a farka, nemhogy még elő is vegye! Mélyet sóhajtott, és próbált másra gondolni, hogy egy kicsit alábbhagyjon.  

– Hát tessék! – Magabiztosságot mímelve elkezdte kigombolni a nadrágját, közben mindvégig Silja reakcióját figyelte. A lány kikerekedett szemmel figyelte minden mozdulatát.

– Hé, haver, nem gondoltam komolyan! – visszakozott Ejno. – Nehogy elővedd!

Aleksi megkönnyebbülten felsóhajtott, és abbahagyta a gombolást.

– Figyeljétek azt az arcot! – szúrt szemet a többieknek is Silja arckifejezése.

– Verd ki neki! – vetette fel nyomban Jann.

– Inkább szopd le! – kontrázott rá Ejno.

– Hallottad a parancsot! – Sejtette, hogy a lány nem tenné meg, de egy pillanatra eljátszadozott a gondolattal, mi lenne, ha mégis. Mondjuk, amilyen észveszejtően vágyott rá, valószínűleg villámgyorsan elélvezne…

– Nem foglak mindenki előtt leszopni! – ütötte meg a vállát a lány.

– És kettesben? – kacsintott rá Aleksi. Igen, igen, vonuljanak félre!

– Csak szeretnéd!

– Megadom az engedélyt! – vigyorgott Ejno.

– Kiszúrhatom a szemem? – duzzogott Lukas a kanapén, aki Lucyvel együtt félrevonult oda. Szegény lány rájuk se mert pillantani.

– Jaj, élvezd már egy kicsit te is a műsort! – torkollta le Jann. – Ti meg menjetek szobára!

– És mindent vegyetek videóra! – tette hozzá Ejno még mindig kaján vigyorral.

– Ez most komoly? – csóválta a fejét Silja és még egyet húzott a sörből. Aleksi feljebb rántotta magán a nadrágot, bár nem gombolta be, valószínűleg nem is tudta volna, mert majd’ szétpattantak a gombok a nadrágján. Ehelyett az ingét ráncigálta lejjebb, hogy valamit takarjon. Eljön még ennek az ideje is… Remélte, minél hamarabb.

– Naná! Milyen király lenne már olyan pornót nézni, amiben haverok szerepelnek! – lelkendezett Ejno. – Engem érdekelne!

– Perverzek! Aztán meg tennétek föl netre, mi? – csóválta a fejét Silja.

– Mennyit kaszálnánk már vele! Szerintem annyi pénzből egyikünknek se lenne többet anyagi gondja! – vigyorgott továbbra is Jann.

– Na, jól van ám, elmentek ti a fenébe! – dohogott tovább a lány. – Na jó, te jössz… És kurvára remélem, hogy nem engem fo… Na ne – temette a tenyerébe az arcát, mert őt pörgette ki Aleksi. Mindenki hangos ujjongásban tört ki, és Aleksi előre dörzsölte a tenyerét. Persze azonnal meglódult a fantáziája. 

– Tessék, szopd le! Szopd le! – kántálta Jann és Ejno kórusban.

– A feladat adott – vágta rá Aleksi kapásból. Sejtette, hogy Silja nem fogja megtenni, pláne így, nézőközönség előtt, de reménykedni csak szabad… rendkívül élvezné, ha a lány mégis beadná a derekát. Hmm…

– Basszátok meg! Nem szoplak le mások előtt, ne is álmodj róla! És nem, kettesben sem! – fonta keresztbe a karját Silja a mellkasa előtt. A francba! De nem, nem adja fel ilyen könnyen!

– Pedig élveznéd – kacsintott rá Aleksi.

– Inkább te, nem? – bökte oldalba a lány. 

– Ez kétségtelen! De neked is tetszene! Nem lenne kedved kijönni velem megnézni, hogy beizzott-e újra a szauna? – És akkor ki is próbálhatnánk… meztelenül…

– Elég átlátszó szöveg, nem gondolod? Miben fogadjunk, hogy azon nyomban letámadnál, ha odaértünk? – csóválta a fejét a lány. Bassza meg! Ezek szerint most hiába erőlködik, nem fogja tudni meggyőzni.

– Akkor igyál velem! – kínálta felé az egyik üveget. Az alkohol talán oldja a gátlásait…

– Na jó… – húzott bele Silja az italba. – Akkor mondj másvalamit a szopáson kívül, mert azt nem csinálom meg…

– Kérd meg, hogy sztriptízeljen a nappali közepén! – kotyogott közbe Jann. Szép is lenne… de nem, nem hajlandó megosztani a többiekkel a látványt!

– Akkor csókolj meg! – határozott végül. Kezdetnek megteszi, és a semminél ez is több. Visszaemlékezett arra az estére, amikor ugyanazt kérték tőle a haverjai. Most pedig ő maga kéri Siljától… Hiába, változnak az idők. Már akkor se volt ellenére, most pedig pláne, sőt, egyenesen megveszett egy csókjáért.

– Hát jó… – Silja a nyaka köré fonta a karját, majd eléggé félszegen megcsókolta. Valószínűleg feszélyezte a közönség, Aleksit annál kevésbé… hevesen kapott a lány után, és mohón csókolta vissza, abban a reményben, hogy így a lányban is felélesztheti a vágyat. Nem érdekelte sem Lukas látványos pofavágása, sem Ejno „Jann, hozd a kamerát” felkiáltása. Csak Silja számított… Hosszú ideig csókolta őt, és mikor elhúzódott tőle, Silja égő szemekkel pillantott rá vissza. Tudta, hogy ő is ugyanúgy akarja, hogy ő is ugyanúgy vágyik rá… Ezt már nem bírta ép ésszel tovább, ha ez így folytatódik, akkor a végén még mindenki szeme láttára letépi róla a ruháit.

– Gyere ki velem – súgta a fülébe vágytól rekedt hangon.

– Nem… – suttogta a lány és lesütötte a szemét. – Kérlek, értsd meg - tolta el finoman magától. Aleksi elhúzta a száját.

– Hűű… Ez volt aztán a csók! – rikkantotta Ejno. – Nekem is adsz egyet?

Tudod mit.

– Hülye – vágta rá Silja, majd pörgetett. Lukas jött ki, akinek azt az utasítást adta, hogy egyen mézes-májkrémes kenyeret. Aleksi nem hitte volna, hogy öccse teljesíteni fogja, de úgy tűnt, a fiú elengedte magát. Öklendezve bár, de megette. Amikor visszamentek a nappaliba, Aleksi félrevonta Silját.

– Kérlek… Nem bírom…

– Fogd vissza magad! Nem részegen akarom elveszíteni…

– Mindent úgy tennénk, mintha józanok lennénk… – noszogatta Aleksi.

– Ne legyél már ilyen türelmetlen, oké?! – csattant fel hangosan a lány. – Elegem van belőled! – nézett rá szikrázó szemmel, és kiviharzott az udvarra.

A fiú nyomban utána sietett. Nem értette, még mindig nem értette ezt az egészet. Silja is rohadtul vágyik őrá, és ezt tudják mindketten. Akkor mire ez a nagy önmegtartóztatás? A lányt a kerti padon találta összefont karral és komoran nézve maga elé.

– Hagyj békén, rendben?!

– Miért teszed ezt vele… kettőnkkel? – Választ akart. Most!

– Mert nekem ehhez idő kell. Részegek vagyunk… Tudod jól, mennyire vágyom rád, de mégsem egy házavató partyn, teljesen elázva akarom elveszíteni a szüzességemet!

Idő… de mégis mennyi? Meddig fogja még várakoztatni? Egy örökkévalóságig?

– Hát akkor mikor és hogyan?

– Nem tudom… mikor józanok leszünk… és már mondtam, kell nekem a fokozatosság, hisz én még soha… és ki akarom előtte tapasztalni veled az azt megelőző dolgokat, vagy izé… hogy is mondjam… és utána.

Fokozatosság… meg tudta volna fojtani azt az embert, aki kitalálta ezt a szót!

– Szívesen állok rendelkezésedre a megelőző dolgokat illetően is – próbálkozott tovább, még mindig abban reménykedve, hogyha gyorsan túllesznek ezen, rátérhetnek végre a lényegre. Most csak ez járt a fejében, és tudta, ha józan lesz, valószínűleg nem viselkedik ösztönlény módjára, legalábbis türelmes marad.

– De ígérd meg, hogy nem mész tovább! Csak úgy egyezem bele – nézett rá Silja komolyan.

– Megígérem – bólintott gyorsan, majd leült mellé a padra. Átkarolta a derekát és közel csúszott hozzá, mire a lány hajának illata nyomban orrba vágta. Megrázta a fejét, hogy leküzdje a késztetést, hogy letépje róla a ruháját. Nem, nem megy tovább. De azt attól még megpróbálhatja elérni, hogy a lány könyörögjön neki a folytatásért, nem igaz…?

– Bízom benned – érintette össze a lány a homlokukat, és a két kezébe vette az arcát. – Ugye megérted...? Én tényleg nagyon akarlak…

– Ahogyan én is – mormolta a fiú, és a hátát kezdte simogatni.

Szívesen ment volna tovább, legszívesebben a szaunába terelgette volna, hogy aztán… De vissza kell fognia magát. Micsoda türelemjátékot vállalt be érte!

Aleksi ekkor bement egy kis vodkáért – elsősorban a hangulat miatt, de belül kicsit reménykedett abban, hogy feloldja a lány gátlásait –, és amikor visszatért, Silja kezébe nyomta az egyik üveget. A lány elfogadta tőle, és iszogatni kezdtek. Némán, szótlanul ültek egy darabig, amíg Silja meg nem szólalt:

– Szerinted miért kék az ég? Bár most fekete. A csillagokat szeretem, te nem? Szépek a csillagok! – kászálódott le a lány a földre és kifeküdt a füvön. Látszott rajta, hogy kezd megártani neki az alkohol.

– De te szebb vagy! – Aleksi gondolkozás nélkül odafeküdt mellé. Neki is.

– Tényleg? – tette a mellkasára a lány a fejét, a karját pedig a hasára. A szemébe nézett édesen; ebben a pillanatban nagyon aranyosnak és ártatlannak találta. Hiába kínozta a vágy, letett arról, hogy tovább erősködjön.

– Mi az, hogy! Ha szépségversenyt rendeznének az univerzumba, te lennél a nyertes! – vágta rá nyomban.

– Azért ne túlozz, nagyfiú – nevetett fel a lány és átvetette a lábát a hasán. Ráült a medencecsontja fölé, és közel hajolt hozzá. – Nekem van a legjobbképűbb bátyusom…

– Hát ez nem is volt kérdés! – Aleksi harsányan felkacagott, ugyanakkor az egójának jót tett a bók. – Nekem pedig a legcsodálatosabb húgicám!

Komolyan gondolta a szavait, bár az utóbbi időben eléggé megváltoztak az érzései irányába. Nem csak a húgát látta már benne. Sőt, gyakorlatilag jobban izgult rá, mint a legvonzóbb pornószínésznőkre…

– Haha, húgica, mi? Te perverz – kacagott fel Silja.

– Én perverz? – szedte elő a fiú a legártatlanabb kiskutyapillantását. – Én még a légynek se tudnék ártani!

– Aha persze… – nevetett tovább a lány. – Nem nekem áll a farkam a húgomra – pillantott rá huncut mosollyal. Hmm, nagyon izgató volt így, főleg, mert rajta ült… Bár… ülhetett volna még lejjebb is, hogy érezze…

– Persze, mert a bátyád vagyok, és nincs farkad. Különben…! – vigyorgott rá vissza a fiú.

– Pedig ha tudnád miket fantáziálgattam rólad…! De te túl vak voltál ahhoz, hogy észrevedd, mennyire akarlak téged. – A lány mintha egy pillanatra elszomorodott volna, de aztán visszatért korábbi jókedve, mert újból felderült az arca. – De már te is akarsz, ugye…?

Aleksi megragadta a csípőjénél fogja, és lejjebb csúsztatta.

– Mindösszesen csak ennyire…

– Csak ennyire…? – heccelődött vele huncut mosollyal.

Mi az, hogy csak?? Ha tudná, mennyi önuralmába kerül, hogy ne teperje le most azonnal…!

– Többet szeretnél? – kérdezte vágyakozva, és lökött egyet a csípőjével.

– Nekem úgy tűnik, inkább te akarsz most azonnal bennem lenni, nemde?

– Nem lenne ellenemre… – Aleksi felszisszent a vágytól, és belemarkolt a lány fenekébe. Silja felnyögött, de sajnos a következő pillanatban leszállt róla. Aleksi csalódottan felhördült, és vissza akarta rántani magára, ám a lány felállt.

– Ezt azért, mert türelmetlen voltál.

A fiú legszívesebben üvöltött volna. Nem szállhat le róla! Pláne pont most, hogy végre jó helyen van!

– És… mivel vehetnélek rá, hogy… visszaülj? – kérdezte reménykedve.

– Így jártál – vonta meg a lány a vállát. – Azt képzeld el, én mit éltem át, mikor én is ugyanennyire akartalak téged… Éveken át. De te neked fogalmad se volt róla, hogy én…

– Azt hittem, ezen már túlléptünk! – Miért kell újra előszednie a múltat? És miért pont most? A francba is, pont most, amikor majd’ megőrül, annyira kívánja? És mondjon bármit, ő nem kínozta így, szántszándékkal a lányt!

– Ne haragudj, hogy ezt felhoztam, tudom, hogy nem tehetsz róla, és nem is ezért mondtam ezt… Hanem mert nem tartod tiszteletben a kérésemet – állt fel a lány. Na bassza meg! Már megint itt tartanak!

– Oké, de nőből vagy, méghozzá a legizgatóbb fajtából! És tudtommal járunk! – Sejtette, hogy Silját ennyivel nem győzni meg, de más indokot nem tudott felhozni mentségként.

– Igen, járunk, és már mondtam, hogy én is vágyom rád… De azt is, hogy nem részegen akarok a tied lenni. Adjuk meg a módját!

– Nem kellett volna meghívni a többieket… csak engem… – suttogta a fiú alig hallhatóan. Akkor más most egymáséi lehettek volna! Silja azonban elengedte a füle mellett a megjegyzését.

– Menjünk vissza a többiekhez – lépett be az ajtón. Aleksinek kellett egy kis idő, amíg összeszedte magát, majd követte a lányt a nappaliba. Igen, igaza van. Talán tényleg elsiette a dolgokat. De bűn az, hogy ennyire akarja…? Egy év magánya sok idő… 

Következő fejezet

Ez+az

Sziasztok!

Ez most csak ilyen beköszönő-poszt, hogy lássátok, azért aktívak vagyunk :D Nemrég több, mint ezren látogattátok meg egy nap alatt a blogot, nem semmi, köszönjük nektek! *-* :O Leesett az állunk, el sem tudjuk mondani, milyen sokat jelent ez nekünk <3 

Illetve kiírtunk egy szavazást, miszerint ki a kedvenc párosod, örülnénk annak, ha válaszolnátok! (Annak még jobban, ha mondjuk ez alatt a poszt alatt kifejtenétek, miért pont rá esett a választás) ^^ 

Illetve egy kis infó rólunk, az írókról, hátha valakit érdekel becses személyünk :D

- mindketten huszonévesek vagyunk

- egyetemisták

- kék a szemünk :D (najó, enyémben-Luna-van egy kis zöld is)

- szeretjük a (finn) metal bandákat (milyen meglepő) :D kedvencünk a Nightwish és a Xandria (bár a Xandria német :D )

- sajnos nem egy helyen élünk :(

- Marvel-fangirlök vagyunk *-* (Loki-Thor-Gambit-Vadóc *-*) 

- zöld a kedvenc színünk 

- Filipet egy élő személyről mintáztuk, a Xandria egyik gitárosáról, akivel volt alkalmunk személyesen is találkozni. Kaptunk tőle autogramot és megölelt minket :D Úgy viselkedett, mint egy régi korokbeli nemes(meghajolt meg ilyesmi :O ), innen jött Filip személyisége :D 

- mikor írtuk a retrópartys fejezetet, mi is retródalokat hallgattunk közben (A kedvencünk az Abbától a Gimme! Gimme! és a Dschinghis Khantól a Moskau :D ) 

9.-én hivatalosan is vége a *** vizsgáknak, szóval VÉGRE gőzerővel tudunk írni, de most sem lazsálunk :) Itt egy kis részlet az új fejezetből (ami azt hiszem, erősen 18+os lesz, bár az előző is az volt, de... na :D Reméljük, nem bánjátok! ) 

- Nem foglak mindenki előtt leszopni! - ütötte meg a vállát a lány. 

- És kettesben? - kacsintott rá Aleksi. Igen, igen, vonuljanak félre!

- Csak szeretnéd! 

- Megadom az engedélyt! - vigyorgott Ejno. 

- Kiszúrhatom a szemem? - duzzogott Lukas a kanapén, aki Lucyvel együtt félrevonult oda. Szegény lány oda se mert pillantani. 

- Jaj, élvezd már egy kicsit te is a műsort! - torkollta le Jann. - Ti meg menjetek szobára! 

- És mindent vegyetek videóra! - tette hozzá Ejno még mindig kaján vigyorral.

21. fejezet

Aleksi a szekrényében turkált, és eltűnődve meredt az egyik kockás ingre. Silja aznap estére házavató retrópartyt szervezett, és a fiú előre látta, hogyan fogják ropni a nyolcvanas-kilencvenes évek slágereire. Szeretett volna az alkalomhoz illően öltözni, hogy ezzel is kedvére tegyen a lánynak. Ez az ing talán kellően témába vágó… Felhúzta, és utána felpréselt magára egy szűkszárú, térdénél és combjánál szakadt nadrágot. Haját feltupírozta, ahogy a nyolcvanas évek glam-rock bandáinak a tagjai. Egy kék kendővel szorította hátra hosszú haját. A piros kockás ingét kitűzőkkel díszítette és félig kigombolva hagyta.

 – Mi van, már bohócot csinálsz magadból miatta? – Lukas ingerült hangja szólította meg, amire felnézett. Öccse a szobaajtóban állt, szokásos gyászosfekete szerelésében.

– Inkább megadom a módját – vágott vissza Aleksi kapásból. – Én legalább tudok bulizni! – Ez talán alattomosabb volt a kelleténél, de elhatározta, hogy ma jókedve lesz. Abba pedig nem fértek bele Lukas kritizáló megjegyzései.

– Úgy nézel ki, mint egy díszbuzi – füstölgött Lukas fintorogva. Bátyja elengedte a füle mellett a kritikát.

– A te stílusérzéked meg a barlangi bányászbéka segge alatt van három méterrel! Egyáltalán minek jössz, ha ennyire semmi kedved?

– Miatta… – nézett félre Lukas és lehajtotta a fejét. Aleksi ettől elszomorodott. Lucy neki és Siljának is elmondta, hogy mi a helyzet, hogy haza kell mennie. Nagyon sajnálta, hiszen igazán megkedvelte a lányt. Lukas pedig a szokásosnál is jobban begubózott, bár nem sokat volt otthon, mert Lucyvel töltötte szinte minden idejét. Addig, amíg lehet… Sajnálta öccsét igazság szerint, el sem merte képzelni, mit élhet át most. Ha a lány elmegy… előre félt tőle, milyen őrültségeket fog a fiú elkövetni.

– Vissza fog jönni hozzád – próbálta vigasztalni, bár maga is érezte, hogy a szavai meglehetősen vérszegények.

Lukas nem szólt erre semmit, csak felhorkantott, majd kivonult a szobából. Aleksi felsóhajtott. Együtt érzett Lukasszal, de nem tudott vele mit kezdeni, hiszen folyton csak visszautasította a közeledését. De ő még mindig töretlenül reménykedett abban, hogy Lukas neki is megnyílik. Vagy ha nem is, de kedvesebb lesz vele.

Kisvártatva autódudálás hangja hallatszott – megérkeztek Jannék. Lementek Lukasszal együtt, beszálltak az autóba, ahol már mindenki ott volt, még Filip is. A fiú a szokásosnál is hallgatagabb volt, bár nem is tudtak volna érdemben társalogni, mert ordított a Korpiklaani az autóban. Nemrég összeültek közösen megbeszélni ezt az egészet, és a fiú őszintén gratulált és sok boldogságot kívánt nekik. Semmi rossz érzés nem volt benne, pedig Aleksi tartott attól, hogy neheztelni fog rá. Ő ellenkező esetben lehet, hogy berágott volna… Meglehetősen birtokló-típus volt, és nem bírta elfogadni, ha valami vagy valaki nem lehet az övé. Épp emiatt becsülte és tisztelte úgy Filipet.

– Ki kér inni? – nyújtott Ejno Aleksiék felé egy vodkásüveget. – Mi már alapoztunk!

– Ugye a sofőr nem? – vette át a fiú, és belekóstolt az italba.

– Csak nem megijedtél? – Jann szélesen elvigyorodott a volán mögött.

– Nem, Ejno nem hagyott, nem bízik a képességeimben…

– Élete első bölcs döntése – nevetett fel Aleksi, majd az autó bekanyarodott Siljáék házához.

A lány az ajtóban várta őket, és izgatott arca arról árulkodott, hogy már alig várta, hogy megérkezzenek. Nitta az egyik barátnőjénél aludt, szóval övék volt az egész ház. Aleksi előre látta, hogy másnapra minden romokban fog állni, ahogyan magukat ismerte.

– Bocs, kupi van bent, még nem laktuk be a házat – magyarázkodott Silja, amikor bementek mindannyian az épületbe. A nappaliban foglaltak helyet, két fehér kanapén. A fal mellett dobozok sorakoztak, és nem volt túl sok bútor bent. A csillár helyén huzal állt ki a falból, szőnyeg sehol. A berendezés jelenleg mindössze ennyiből állt, mert még nem vették meg a bútorokat. Aleksi Silja mellé ült, és rögtön átkarolta a vállát. A mozdulat automatikusan és természetesen jött, a lány pedig szinte azonnal közelebb csusszant hozzá. Aleksi elégedetten nyugtázta, hogy ő is pöttyös ruhát húzott a buli tiszteletére, így már ketten viselték magukon a nyolcvanas évek divatját.

– Ez rend ahhoz képest, hogy nálunk otthon mi van – jegyezte meg Ejno nevetve. – Na, és hol marad a pia és a zene?

– Máris hozom! – kelt fel Silja, majd kisvártatva felharsant a Captain Jack. Mindenki nevetésben tört ki, és Aleksi rögtön elkezdte kántálni a szövegét. Silja meghozta az italokat, és az asztalra tette. Közben Aleksiék is kipakoltak az asztalra, mert ők is bőven hoztak alkoholt. 

– Most kössünk fogadást, ki végzi elsőnek a detoxban! – indítványozta Jann. – És aki eltalálja, azt úgy leitatjuk, hogy ő lesz a következő!

– Szerintem te leszel az első – röhögött Silja, majd felbontotta az első sörét és beleivott. Aleksi követte példáját. Jó bulinak néznek elébe, az már egyszer biztos!

A többiek beszélgetni kezdtek, ő viszont azon kapta magát, hogy egyre kevésbé bír koncentrálni. Gondolatban Silját csókolta és ölelte és egyéb, piszkos dolgokat művelt vele… Engedett a belső késztetésének, és a lány derekát átkarolva közelebb húzta őt magához. Ezt szinte azonnal megbánta, mert csak kellemetlenebbé vált tőle a helyzet. De már nem bírta tovább. Orrát édes illat csapta meg – Silja új parfümöt használt, és szinte teljesen elkábította őt. Vajon a csókja is ilyen édes? Megrázta a fejét. Nem. Türtőztetnie kell magát itt, a haverjai előtt! Bár szívesebben lett volna kettesben a lánnyal… Ruha nélkül… Az ágyukban.

A helyzet percről percre kínzóbb lett, főleg, amikor Silja futólag a combjára tette a kezét. Csak pár másodpercre, de ő rögtön továbbment gondolatban. És még csak nem is ivott… Mi lesz akkor, ha berúg? Hogy fogja tudni visszafogni magát részegen, ha már most se megy neki…? Ez így elviselhetetlen… A söréért nyúlt. Hátha a jeges ital lehűti… átmenetileg persze, de addig is kitalálhat valamit… mégsem teperheti le a lányt, mint valami primitív ösztönlény! Bár legszívesebben ezt tette volna. Ivott egy kortyot és kirázta a hideg.

– Mit szólnátok, ha kipróbálnánk a szaunát? – vetette fel Silja az ötletet, amire mindenki hangos ujjongásban tört ki. – Akkor ezt egy igennek veszem – nevetett fel a lány, majd felállt. Aleksi is nyomban felugrott.

– Segítek beizzítani – ajánlotta fel kapásból. Ölni tudott volna némi kettesben töltött időért…

– Beizzítani, mi? Jó szöveg! – vigyorgott kajánul Ejno.

– Gumit vigyetek! – kontrázott rá Jann.

– Már van nálam! – nevetett Aleksi, amire Silja reflexből vállon ütötte.

– Te pöcs – fonta keresztbe a karját sértődötten.

– Jól van, na, csak szívatunk! – ment a fiú a háta mögé és jól megszorongatta. Arcát az arcának dörgölte, és cuppanósan megpuszilta. Silja felkuncogott.

– Na, gyere – bontakozott ki a karjai közül, majd elindult a szauna felé. A kis faépület előtt megállt, majd Aleksi felé fordult. – Szerinted ki fog elsőként berúgni? 

– Ejno már most eléggé be van állva… A kérdés inkább az, marad-e valaki józan – kacagott fel a fiú, és akaratlanul is közelebb lépett a lányhoz. Silja szeme kikerekedett és hátrébb lépett. Valószínűleg meglepődött a közeledésén.

– Aleksi…? – suttogta a szemébe pillantva. Istenem, annyira szép… Miért nem tudatosult eddig benne? Mindegy is… az számít, hogy most már…

– Igen? – Vissza kellett fognia magát, hogy ne szorítsa oda a testével a falnak. Nem vagy ösztönlény, hagyj neki teret! Silja megrázta a fejét, majd kinyitotta az ajtót és belépett a még hűvös szaunába. Aleksi rögtön utánament.

– Miben tudok segíteni? – ajánlkozott, a kelleténél talán lelkesebben. A francba is, állj le! Hiába, nem tehetett róla, ezt váltotta ki belőle a lány közelsége. Vajon a lány is így érez…? Elvégre szerelmes belé…

– Nem kell, majd én elintézem – hárította el Silja, majd feltérdelt a priccsre, ahol a törölközők sorakoztak és elkezdte őket kiteregetni. Így Aleksinek igencsak jó rálátása nyílt formás fenekére. Milyen lehetne belemarkolni? Áhh, fogd már vissza magadat!

– Nehogy már te csinálj mindent! – Erőt vett magán, és oldalra pillantott.

– Mondom, nem kell, köszi – szállt le Silja a priccsről. A fáskosárhoz ment és felvette, majd a kis kályha felé indult. A kosárban levő hasábokat beletette a kályhába, majd begyújtotta. Miután végzett, megfordult és az ajtó irányába lépdelt. A fiú eddig bírta – a nyomába szegődött, és amikor a lány megállt, átkarolta a derekát és magához húzta.

– Hiányoztál – jelentette ki egyszerűen.

– Te is nekem… – suttogta Silja némi fáziskéséssel, és átkulcsolta a nyakát. Aleksi ajka kiszáradt, ahogy a lányt bűvölte a tekintetével és szinte itta magába a látványát. Gyönyörűnek találta a lányt. A nagy, mandulavágású szeme, a szabályos orra, a telt ajkai… hosszú, vékony nyaka, és a kulcscsontjának az íve… Nem merte tovább folytatni. Még a végén tényleg leteperi…

– Jobban örültem volna, ha csak engem hívsz meg… – Közel hajolt hozzá, és úgy érezte, Silja illata valósággal orrba vágja. Ezt akarta végig, kettesben maradni vele. Folyamatosan a meg nem történt csók járt a fejében, amit vagy százszor végigpörgetett az agyában. Persze tovább is ment gondolatban, ahogyan most is. Meg aztán igen régóta nem volt már nővel… De nem érte volna be akárkivel. Neki csak az az egy bizonyos kellett. Vágyott Siljára, ahogyan még soha senkire. De ez több volt puszta vágynál. Érzett még valamit, ami homályos volt, kusza és furcsa. Maga is meglepődött, de ilyen vágyat még senki sem szított benne korábban.

– Egy házavató partyn sok ember dukál! De leszünk még úgyis sokat kettesben… – A lány felsóhajtott, majd a mellkasához bújt.  

– Én most akarok… – dörmögte Aleksi birtoklóan, és a hátát kezdte simogatni. Nagyon ki volt éhezve a lányra, minden idegszálával kívánta őt. Egyre nehezebben bírta visszafogni magát… Igencsak felajzott állapotban volt, és átkozta magát, hogy szűk nadrágot húzott. De ha tovább folytatják, hamarosan úgyis letépi magáról…

– Még lehetünk egy kicsit együtt… Csak hamarosan vissza kell térnünk, nehogy azt higgyék, hogy…

– Hát hadd higgyék, és hadd irigykedjenek! – A fiú meg akarta őt csókolni, de csak a feje búbjára tudott puszit adni. Ő mindenesetre annak örült volna, ha az efféle találgatásoknak valóságalapja is lenne. Silja ekkor felnézett rá, arca olyan vörös volt, akár az inge. Aleksit rögtön elbűvölte, nagyon kívánatosnak találta a lányt. Meg akarta ízlelni az ajkait.

– Ez nem lenne helyes…

– Miért ne lenne az? Randizgatunk, nem? Belefér… – hajolt hozzá közelebb.

– Lehet, hogy te lefeküdtél eddig a barátnőiddel három-négy randi után, de amíg nem tudod, pontosan mit akarsz tőlem, addig… – fordította el a fejét a lány. – Nézd, én elmondani se bírom, mennyire kívánlak, de…

– Pontosan tudom, mit akarok. Téged – jelentette ki Aleksi egyszerűen, és érezte, hogy nő benne a türelmetlenség. Egyszerű a képlet – mindketten őrülten vágynak a másikra. Akkor mire fel ez az időhúzás?

– A vágy nem egyenlő a szerelemmel… Én azt akarom, hogy azért tedd meg, mert te is azt érzed irántam, amit én. Ne pedig pillanatnyi felindulásból…

Pillanatnyi? Hahh… már egy jó ideje foglalkoztatta ez a gondolatmenet! Szinte azóta, amióta Silja bevallotta, mit érez iránta. Sőt, már előtte is voltak hasonló gondolatai, amik miatt szégyellte magát. De az utóbbi időben szabadjára engedte őket, talán túlzottan is… Valóra akarta váltani őket.

– Érzek… egészen sok mindent – mormogta a fiú, és beletúrt a hajába. Hogy lehetnek valakinek ilyen selymes tincsei? A lány lesütötte a szemét, majd újra felnézett rá gyönyörű, zöld szemével. Elakadt a lélegzete, és a hatása alá került teljesen. Igaz, nem tudta pontosan, mit érez, de azt igen, hogy ilyet még sohasem tapasztalt senkinél. Erős kötelékek fűzték a lányhoz, és nem akarta soha többé elereszteni.

– Mit…?

– Bonyolult… – Képtelen lett volna szavakba önteni. Csak azt érezte, hogy a szíve hevesen ver, a vére pedig forr, és nem csak azért, mert a szauna levegője egyre melegebb lett. – De azt hiszem, nem tűrném, ha most valaki mással lennél itt ugyanígy. – Mit nem tűrné… Egyenesen tombolna, magán kívül lenne dühében! Már a puszta gondolattól is harag gyúlt benne.

– Birtokló-üzemmód? – kacagott fel Silja zavartan, és a fiú füle mögé tűrte az egyik kiszabadult tincset. 

– Bizony, az enyém maradsz örökre! – kacagott fel Aleksi, és végigsimított a lány arcán. Ez a puha bőr… Órákig tudta volna a lányt kényeztetni… Eddig erre nem igazán érzett vágyat a többi barátnőjénél, de Siljával minden… más volt. Sokkal intenzívebb. Jobb. Semelyik barátnőjének nem tárulkozott ki ennyire, egyikőjükkel sem volt száz százalékosan önmaga. De a lánnyal kiteljesedett, előtte az igazi énjét mutatta. Vele úgy érezte, hogy igazán önmaga lehet. A többi lány vagy komolytalannak, vagy túl könnyelműnek találta, de Silja… ha így is vélekedett róla, elfogadta. Ő pedig nem akarta elengedni ezek után soha többé.

– Ó, jaj, mi lesz velem…

– Kínok kínjai közt fogsz kegyelemért könyörögni! – ígérte a fiú gonosz mosollyal, de csillogó szeme elvette a fenyegetés élét. Lassan még közelebb hajolt hozzá, arcán érezte a lány forró leheletét. Legszívesebben azonnal lecsapott volna az ajkára, de visszafogta magát. Még. De már a határait feszegette a lány…

– Aleksi, ez… – suttogta Silja az ajkai közé, de nem húzta el a fejét.

– Csak egyetlen indokot mondj, miért ne tegyem meg… – mormolta, lágyan hozzáérintve az ajkát a lányéhoz.

Azonnal forróság öntötte el, és még azokat a kicseszett pillangókat is érezte a gyomrában… Még sohasem érezte, azt hitte, ez csak valami nyálas baromság… Silja meglepetten felnyögött, és átkulcsolta a nyakát. Hallgatását a fiú beleegyezésnek vette, és betört a nyelve a lány ajkai közé. Lágyan kezdeményezett, de amikor Silja viszonozta, sokkal szenvedélyesebbé vált. Egyszerűen nem bírta már tovább, észveszejtően akarta őt, testileg és lelkileg, mindenhogyan… Silja testével teljesen nekifeszült, és közben a haját simogatta. Aleksit ez még jobban feltüzelte, és szorosan ölelte magához a lányt. Nem akarta, hogy véget érjen a pillanat, csak őt akarta ölelni és csókolni… Már légszomjjal küszködött, és a meleg is fojtogatta… jó lenne levenni az inget, és úgy folytatni… elkezdte kigombolni a ruhadarabot, de az ajkát nem szakította el a lányétól. Silja azonban váratlanul elhúzta a fejét, és a már fedetlen mellkasára tette a kezét. Finoman eltolta magától és lesütötte a szemét. Látszott rajta, hogy össze van zavarodva.

– Ne… – suttogta. A fiúnak hatalmas önuralmába telt, hogy egy újabb csók helyett rákérdezzen:

– Miért ne?

– Azt ígérted… lépésekben fogunk haladni… – nyöszörögte a lány és egyre hátrébb lépett tőle.

Aleksi csalódottan felsóhajtott. Valóban. Bár ő benne lett volna abban, hogy felhúzzák a hétmérföldes csizmát, és nagyobb léptekre váltsanak… de Silja ezek szerint nem. Roppant türelmesnek kell maradnia… Ami sajnos sohasem volt az erőssége.

– És számodra mi lenne a megfelelő következő lépés?

– Nem az, hogy nekem esel a szaunában, miközben a többiek várnak vissza minket… – ült le Silja az egyik priccsre.

– Nekem esel? Ez azért elég erős… mintha te nem élvezted volna – jegyezte meg Aleksi duzzogva. Ne állítsa be teljesen egyoldalúnak a dolgot!

– De, igen… Már mondtam, nagyon akarlak… évek óta. Ugyanakkor nem szeretném, ha elhamarkodottan beleugranál ebbe az egészbe. 

– Hiszen meggondoltam! – Máskülönben abba sem egyezett volna bele, hogy randizgassanak!

– Igen, tudom… Egy álmom vált valóra, csak… tudom, hogy ennyi idő alatt nem lehet ezt feldolgozni. Hisz évekig testvérekként nevelkedtünk, és te úgy néztél rám, mint a kishúgodra.

– Aztán tudatosult bennem, hogy milyen szexi a kishúgom… – Aleksi felnevetett, de a lány komoly arcát látva végül visszavett. – Nyilván, nekem is furcsa, de úgy gondolom, hogy menni fog az átállás. – És kinek ne menne, ha egy ilyen okos és gyönyörű lányról van szó? Silja elpirult a bóktól és a szemébe nézett.

– Köszönöm, nagyon boldoggá teszel azzal, hogy így látod… De addig, amíg nem álltál át, addig nem biztos, hogy…

– Pedig ez segítene az átállásban… – Aleksi felsóhajtott. Ebben a pillanatban úgy érezte, mintha kettejük közül Siljának lenne nehezebb megszoknia az új helyzetet.

– Mire gondolsz? – nézett fel rá Silja. Egy apró kis mosoly ült a szája sarkában, mint aki pontosan tudja. A fiú felbátorodott a reakcióján, leült mellé és átkarolta a derekát.

– Azt hiszem, tudod, mire gondolok – mosolygott rá bíztatóan. Igazság szerint élvezte is a kínzó érzés ellenére a helyzetet. Most neki kell megküzdenie a lányért.

– Nézd, én is akarom, csak… – sütötte le a szemét a lány.

– Csak? – Aleksi az álla alá nyúlt, és finoman, de határozottan kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.

A lány félénken felpillantott rá, és enyhén megrázta a fejét. Nem felelt semmit, csak bámult bele a szemébe. El azonban nem húzódott tőle, bár amikor hozzáért, összerezzent.

– Csak nem neked furcsa az átállás? – tette fel a fiú a korábbi kérdést, és lágyan végigsimított az arcán. Remélte, kellő kitartással meg fog törni a jég.

– Basszus, Aleksi, ezt most ugye nem komolyan kérded?! Tudod, mit csinálnék most veled a legszívesebben?! – csattant fel Silja hangosan.

– Hát tedd meg! – pillantott rá a fiú kihívóan.

Hmm, vajon mik járhatnak a lány fejében, milyen perverz gondolatok…? Már előre izgalomba jött – vagyis még jobban, mert gyakorlatilag azóta állt vigyázban, amióta átkarolta Silja vállát a nappaliban…

– Szeretnéd, mi?

Igen! Teperj le, kötözz ki egy törölközővel, és lovagolj meg! Nem, ezt így mégsem mondhatja ki…

– Rettenetesen kíváncsi vagyok – felelte végül, és még közelebb húzta magához a lányt.

– Hmm… Inkább elmondom szóban, mit tennék veled. – Silja huncut pillantást vetett rá, és Aleksi már ettől készen volt. Kicsinálja őt ez a lány…

– Ne csigázz!

– Először is levenném rólad az összes ruhát… – Silja keze a mellkasára siklott, és végigsimított rajta. A fiú felszisszent és bekapta az alsó ajkát. A pattanásig feszültek az idegei a nadrágjával együtt. Jó lenne lerántani magáról.

– Aztán? – kacsintott rá, és továbbgombolta az ingjét. Amúgy is egyre melegebb lett idebenn…

Nem kerülte el a figyelmét, hogy Silja végigköveti minden mozdulatát, és vágyakozva nézi őt. Hamarosan végzett az utolsó gombbal is, és kibújt a ruhadarabból.  

– Aztán leteperlek és kikötözlek…

– Hát tessék, tedd meg! – Aleksi nyomban a kezébe nyomta az inget. Silja átvette tőle, majd gonoszul elvigyorodott.

– Miután kikötöztelek, végigcsókolom a testedet, és…

– És…? – A fiú lélegzete elakadt, és minden egyes mozzanatot elképzelt, amit mondott neki a lány. Sohasem indította be így senki, pusztán a szavaival. 

– …és mielőtt elmennél, itthagylak téged. – Silja tartott egy kis hatásszünetet, majd felkacagott.

– Ó, milyen kegyetlen! – A fiú eltúlzott drámaisággal a szívéhez kapott, és előszedte a legártatlanabb kiskutyaszemeit. – Hát képes lennél ilyet tenni velem? Te domina.

– Minden további nélkül! – nevetett tovább Silja, majd hangja komolyabbra váltott. – És te… mit tennél velem…? – nyelt egyet és közben egyre csak a felsőtestét bűvölte. 

– Azt hiszem, hasonlót… csak én nem hagynálak itt! – A fiú az utolsó szavakkal magához rántotta őt. – Nincs az a pénz…

A lány édesen hozzábújt és átkarolta a derekát. 

– És… utána? – kérdezte cérnavékony hangon, habozva, mint aki nem akarta ezt megkérdezni.

– Utána? – kérdezett vissza Aleksi, és szélesen elvigyorodott. – Mit szeretnél, mit csináljak veled? – Tekintete nyomban a lány ajkára tévedt.

– Mit tennél…?

A fiú elkezdte az oldalát simogatni.

– Semmi olyat, ami ellenedre lenne. – Abból kiindulva, hogy Silja elmondása szerint ő is őrülten vágyik rá…

– Én is szeretném, csak… nem most és nem itt.

– Pedig szerintem ez a hely eléggé romanti… – kezdte Aleksi, de a mondatot kopogtatás szakította félbe.

– Dugtok, vagy jöttök már? – szűrődött be kintről Jann hangja. – Remélem, igen, mert kisebb vagyont tettem arra, hogy épp keféltek!

Aleksi bosszankodva felmordult. A legjobbkor! Ha tovább fűzi Silját, lehet, hogy már most az övé lehetett volna…

– Baszd meg! – üvöltött ki a haverjának, majd csalódottan eleresztette a lányt. Persze ettől még feladni nem fogja! Igazi türelemjáték lesz ez az este… 

Következő fejezet